Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-06 / 286. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. december «. KONFERENCIA A GAZDASÁGI VEZETŐKNEK A tisztességes gazdálkodásért AKIKEN SOK MÚLIK Elnöknő a szakszövetkezetben Szinte süt ebből az asszonyból a határozottság, a tenniakarás. És szívet simogató — a kívülállónak is — — az a tisztelet, ahogyan a munkatársai beszélnek róla. Ö az elnökasszony Kerekegyházán, a Kossuth Szak- szövetkezetben . — A szabadszállási makacs, nyakas kunok közül jöttem — mondja Farkas Jánosné. — Amit elkezdtem, végigvittem. Akár úgy is, hogy saját vágyaimon kellett úrrá lennem. Alapjában humán beállítottságú vagyok, de amikor tanulhattam, a mezőgazdasági pályára irányítottak. Megtanultam a szakmát, de má is az emberközpontúság elsődleges az életemben. Alakulása óta, 1961-től dolgozom a szövetkezetben, előbb főagronómusként, 1970 óta elnökként. Az országgyűlés 1984. évi őszi ülésszakán, még októberben fogadta el a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló jogszabályt. Mint ismeretes, gazdaságirányítási rendszerünk tervszerű, egyszersmind piac- szabályozáson alapuló mechanizmusában alapvető érdekek fűződnek ahhoz, hogy a gazdasági kapcsolatokban hatékonyan lehessen fellépni a tisztességtelen gazdasági tevékenység valamennyi formájával szemben. Mindeddig azonban a hatályos jogszabályokban nem voltak ki- elégítőek a védekezés eszközei. A Polgári Törvénykönyv ugyan alapelvként deklarálta a tisztességtelen gazdálkodás tilalmát, részletes szabályok azonban még nem voltak. Több magas szintű jogszabály természetesen tartalmazott olyan előírást, amely alkalmas volt néhány tisztességtelen gazdasági tevékenység- forma elleni fellépésre. Így például lehetőség volt a jó hírnév védelmére, korábban is tiltott volt a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, és a tisztességtelen haszon szerzése. Ezek a jogszabályok azonban nem egységes elvek alapján, és nem azonos időben készültek, így nem nyújtottak igazán hatékony védelmet. Mit tilt a paragrafus? Az októberben elfogadott törvény nem egyszerűen a tisztességtelen versenyről szól, hanem megtilt mindenfajta tisztességtelen gazdasági tevékenységet, és lehetővé teszi az ilyen magatartásformák elleni határozott fellépést is. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a piac működőképességének megteremtése, fenntartása nemcsak a piacon fellépők, az ott gazdasági tevékenységet folytatók feladata, a törvény a piacfelügyeletet gyakorló országos hatáskörű szervekre bízza a rendelkezések betartása feletti őrködést. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület — más szervek közré- működésével — a törvény megszületését követően konferenciát rendezett a korszerűsített gazdasági viselkedési szabályók megismerésének és befogadásának megkönnyítésére. A konferencia céljai között a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmát szolgáló jogszabályok, és az e kérdéscsoporthoz tartozó gazdasági ismereték, tudnivalók megismertetése, konzultációk, keretében történő feldolgozása szerepelt. Ennek nyomán a konferencián elsősorban műszaki-gazdasági szakemberek jelentek meg, vezetők és ügyintézők egyaránt. A konferencia céljairól és témáiról beszélgettünk Osman Péterrel, a MIÉ főtitkárhelyettesével a rendezvényt követően: — Közismert, hogy a magyar gazdasági életben napjainkban a vállalkozás és a gazdasági verseny reneszánszát éljük. A világgazdaságban végbemenő folyamatok, és az azokra céltudatosan reagáló magyar gazdaság- irányítás és gazdálkodás igen széles területein — az állami, a szövetkezeti és a magánszektorban egyaránt — egyre . nagyobb jelentőséghez, bővülő szerephez juttatja a vállalkozás és a gazdasági verseny különböző formáit. Nem vártak újévig — Ez a folyamat az igazán jól gazdálkodóknak végül is előnyöket jelent... — Ez igaz, de azt is tudomásul kell vennünk, hogy a gazdálkodók számára a változások követésé, befogadása, a megváltozott feltételekhez és az azok között érvényesülő új játékszabályokhoz való alkalmazkodás egyébként is sok energiát követel, mégpedig olyan időszakban, amikor a gazdálkodás feltételei amúgy is szigorodnak, és egyre nagyobb követelményeket támasztanak a sikeresen gazdálkodni akarók elé. Az, hogy a vállalkozás és a verseny előtérbe került, a világgazdaságban végbemenő folyamatok által előidézett, lényegében elkerülhetetlen fejlemény, amelyen aligha változtathatunk. Azt viszont megtehetjük, és feladatunk is megtenni, hogy felvilágosítással, a tényleges gazdasági élet szempontjaihoz és követelményeihez alkalmazkodó, a gazdálkodókhoz szóló jobb propagandával is segítsük a változások befogadását, a megváltozott feltételekhez való gyors és hatékony alkalmazkodást. — Mi az oka annak, hogy ilyen gyorsan megszervezték az első ilyen törvénymagyarázó jellegű konferenciát? — Ügy gondoltuk, nem szabad megvárni, hogy a korábban más feltételekhez, körülményekhez, gazdasági viselkedésmódhoz szokott gazdálkodóink a saját kárukon tanulják meg, hogy nem eléggé ismerik a szabályokat. Elébük kell menni, fel kell hívrii a figyelmüket a változásokra. A reklámpropaganda-szakembernek például tudnia kell, hogy milyen eszközöket használhat fel, és hol ütközik a jogszabályok szabta korlátokba. Az üzletembernek ugyancsak tájékozottnak kell lennie abban, hogy mihez tartsa magát a szerződéskötésnél. A példákat természetesen hosz- szan lehetne sorolni, a lényeg azonban röviden megfogalmazható: bizonyos jogi ismeretek elengedhetetlenek a gazdasági szakemberek számára, s ezek közé tartozik a vállalkozás és a verseny játékszabályainak ismerete is. Tavasszal folytatják — Mivel foglalkoztak konkrétan a konferencián? — Az új jogszabályról és a hozzá csatlakozó, a gazdálkodás mindennapjait érintő ismeretekről, tudnivalókról igyekeztünk képet adni oly módon, hogy hathatós segítséget kapjanak a gazdálkodók a vállalkozás és a gazdasági verseny szempontjából mérvadó jogszabályokban, és a tényleges joggyakorlatban való eligazodásban, valamint abban, hogy a szabályokat a maguk és a környezet hasznára minél jobban tudják kezelni. Szeretném kiemelni azt is, hogy mondanivalónkat elsősorban nem jogászoknak, hanem gazdasági szakembereknek szántuk, az ő érdeklődési körüknek megfelelően állítottuk össze. A megértéshez, a befogadáshoz ennél fogva jogi előképzettségre nem volt szükség. A konferencia három fő témaköre: a tisztességtelen verseny elleni védekezés, a piaci erőfölénnyel val'ó visszaélés problémái, valamint a fogyasztóvédelmi szempontok érvényesülése volt. A továbbképzés jellegű tanácskozásra egyébként olyan sokan jelentkeztek, , hogy a szervezők tavasszal — legalább egy alka- Tomtííál — Wté'glü’rhStliK.'' JÜ jabb jelentkezéseket természetesen elfogad a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület. B, N. — Tehát a hőskorban kezdett. Mi volt akhor a legfontosabb? — A földet addig egyénileg művelő emberekkel el kellett hitetni, hogy a sorsuk jobb lesz És ezt be is kellett bizonyítani. Mindig szívemen viseltem az idős parasztemberek életét. Ma már nincs olyan korosabb tagunk, akiről valamilyen formában ne gondoskodnánk. Bizony volt akivel ötször-hatszor ültem le beszélgetni, nilg sikerült meggyőzni arról, hogy egyáltalán igényelje a járadékot. És nem egy helyett kifizettük az indításhoz szükséges összeget. Van szociális gondozónk, állandó orvosi ellátásunk, és a szociális alapból mindig segítünk a rászorultaknak. — Időközben bővült a gazdaság, több szövetkezet egyesülésével alakult ki a mai Kossuth Szakszövetkezet. Hogyan oldották meg az ekkor jelentkező emberi problémákat? — Ez nem egyesülés volt, hanem 2-3 évenként folyamatosan bekövetkező bővülés. Sikerült valamennyi változást jól előkészíteni. Az egyesülő szövetkezetek, közös vállalatok vezetői nem hagyták itt a gazdaságot. Az immár 5600 hektáros szakszövetkezetnek szüksége van jó szakemberekre. Mi együtteséh alakítottuk ki, mi legyen az egyesülések után. Az utolsó ilyen fordulat előkészítésekor egy nyugdíj előtt álló és egy fiatal elnök jött "közénk. Korrekt, baráti módon tárgyaltuk meg a dolgot. Felajánlottam mindkettőjüknek a szö- -vetkezet • vezetéséti ^ Mindketten komoly indokkal elálltak tőle, de itt dolgoznak ma is. Az egyesülések után a gazdaság életében óriási fellendülés kezdődött, azt hiszém, kevés olyan szövetkezet van a térségben, amelyik a nyereségszintjét folyamatosan tartani tudja. Mi ezek közé tartozunk. — Milyen vezetői elveket köret, s valósít meg a gyakorlatban? — Lehet, hogy mások szemében furcsa vezető vagyok, mert nem volt még gumicsizma a lábamon, és abban sem hiszek, hogy egy elnöknek reggel hatkor az istállóban eligazítással kell kezdeni a munkanapját. Ez a szakvezetés feladata. Az enyém az, hogy kellőképpen rálássak a szakszövetkezet egészére és hogy számonkérjek. A legfontosabb azonban, hogy meg tudjam teremteni a jó gazdálkodáshoz az emberi és az anyagi feltételeket. Éppen ezért a Jani bácsi emberi gondjai éppúgy az enyémek, mint az, hogy a fiatalokat el tudjuk indítani az életbe. A tagok közül több mint százan harminc éven aluliak. Minimális összegért telket bocsátunk rendelkezésükre, segítünk az építke- zésben, fuvarral anyagiakkal. Soha még senkinek nem mondtam, ha tanulási szándékát jelezte, hogy most ne. A gondolkodó, újat akarp szakgárdából van szerintem igazi haszna a közösségnek. Nem csak saját embereinket ösztönözzük a tanulásra, szívesen fogadunk más vidékekről érkezőket is. Elég nagy a tapasztalatom ahhoz, hogy rá- érezzek „ki a mi emberünk”. És, ha bizonyított, megpróbáljuk magunkhoz kötni. Legtöbbször sikerrel. . Nő az i elnöki székben Ma 'is ' ritkaság. Mtfcdr Jéf eite ' úgy, hogy elfogadták ezt a helyzetei? — Ez véletlenül sem „nőkérdés”. Egy férfinak is meg kellett volna küzdenie. Ezért tulajdonképpen az átszervezés után éreztem azt, hogy helyben vagyok. Az emberek látták, hogy nagyon velük érzek és teszek is azért, hogy nekik jobb legyen. Úgy beszélek a munkatársaimmal, ahogy én is elvárom tőlük. Tekintélyt nem a beosztással, a hatalommal lehet szerezni, hanem emberséggel. Soha személyemben nem sértettek meg, sem a föld sarkán, sem az íróasztal mellett. Azt hiszem kemény embernek tartanak. Egyébként, hogy nő a vezető az a munka szempontjából teljesen mellékes. A fontos az eredmény, amit elérünk és az, hogy a szövetkezet tagsága töretlenül élhesse az életét. Ezért tartozom mindenkinek és önmagam előtt is felelősséggel. — Elismerik a munkáját? — A gazdaságon belül nem tőlem kellene megkérdeznie, de ér. zésem szerint igen. Kívülről... Igen szép elismerést kaptunk 1981-ben; a Nyisztor György díjat. Nem véletlenül és nem ál- szerénységből használom a többesszámot. Ez a díj nem kizárólag az enyém, hanem a közösségé is. Együtt értük el. — Hogyan tovább? — Az emberi oldalt ugyanígy, a gazdálkodást mindig másképp. Igaz, nem csak nálunk van ez így. örökké töprengünk, mit hogyan változtassunk, mit mivel váltsunk ki. Ma még biztosan állunk a lábunkon, mint mondtam : a nyereséget is. hozzuk. De nem csupán ma'kell biztosítani .a munkatársaimnak, hogy kiegyensúlyozottan, biztos háttérrel dolgozhassanak. Egyre többet gondolkozom ezen, és természetesen a megoldás lehetőségein is. Gál Eszter A TAPLÓNAK IS VAN ELLENSÉGE A növényolajipar szójaprogramja A tűlevelűerdők védelme Riasztó hírek érkeznek a világ minden tájáról az erdők pusztulásáról, a zöldterület csökkenéséről. Különösen a fejlett ipari államokban nagy az aggodalom a légköri szennyeződések, a savas esők miatt. Az NSZK-ban a környezetvédők pártot alapítottak. A zöldeknek a tábora egyre erősödik. Nálunk az Erdészeti Tudományos Intézet foglalkozik a fák egészségvédelmével, amely össztársadalmi érdek. — Hazánkban még nem olyan mértékben pusztítja a faállományt a légköri szennyeződés, mint például Nyugat- és Észak- Európában — tájékoztat dr. Tóth József tudományos főmunkatárs, az ÉRTI Kecskeméti Duna— Tisza közi Állomásának igazgatóhelyettese. — Egyes kártevők azonban veszélyeztetik erdőinket. A Kiskunságban az utóbbi évtized alatt telepített fekete és erdei fenyőfajtáknak van néhány ellensége. Hazánkban összesen 200 ezer hektár fenyőerdő van, ebből 40 ezer jut az Alföldre. A telepített tűlevelűek 80 százaléka 30 év alatti. Ez bizonyítja, nagyütemű telepítés főként a felszabadulás után indult. Az alföldi fenyőerdők 70 százaléka a Duna—Tisza közén található. A magas arány miatt különösen fontos a tűlevelűek egészségvédelme. — Sajnos, egyre terjed a gyökereken élősködő taplógomba, amely megöli a fát. Az Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetője dr. Pagony Hubert kidolgozta e kártevő elleni védekezést. Megkereste a tapló ellenségét — ez egy másik gombafaj, amelynek spórájával beoltjuk a fákat, ezzel megelőzzük az élősködő megjelenését. Ma már nagyüzemi méretekben évente 50 hektáron védekezünk ezzel a biológiai. környezetvédő módszerrel a Kiskunsági Állami Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság területén. A szükséges oltóanyagot a Phylaxia oltványtermelő vállalat gyártja most már elegendő mennyiségben A kísérleti állomás igazgatóhelyettese disszertációt írt a fenyvesek pusztító rovarairól. Hosszú ideje foglalkozik a kártevők kutatásával. — Ma már szervezetten védekezünk, úgynevezett fénycsapdákkal ellenőrizzük a különböző rovarkártevők rajzását és azt, hogy milyen mértékben, számban jelentkeznek. Főként a fésűs fenyődarazsak veszélyesek, pusztítják a tűleveleket. A fenyőilonca pedig a rügyeket károsítja. Az előbbiek ellen permetezéssel, az utóbbiak ellen a fertőzött fák kivágásával védekezünk. A megyében 50 ezer hektár mezőgazdasági művelésre alkalmas fi terület van, amelynek nagy részét csak erdővel lehet hasznosítani. A fenyőkön kívül, a lombos fák is számításba jöhetnek, hiszen ezek is sokoldalúan hasznosíthatók, például az akác, a nyár fajták. Ellenségük is kevesebb, mint a tűlevelűeknek. A legújabb tervekről szólva az igazgatóheLyettes elmondja: — Megkezdtük az előkészületeket egy országos mérőhálózat kialakítására, ez alkalmas lesz arra, hogy minden erdőkárosító jelenség esetén szerve- *en intézkedjen. Az erdőfel így .Jségeken a fák egészségvédelmével foglalkozó szakemberek lesznek, akik hatósági jogkörrel rendelkeznek. Kereskedő Sándor A magas fehérjetartalmú, értékes aminósavakat tartalmazó-növény, a szója feldolgozását korszerűsítik a növényolajiparban. A csepeli gyár szakosodott erre a terményre. A feldolgozás során keletkező szójadarában még igen értékes anyagok vannak, ám ezek a visszamaradó héj miatt csak nehezen hozzáférhetők. A Dajka Sándor lassan haladt pöfögő masinájával a hosszúháti zártkertek felé. Egy motoros erőgépből, meg egy utánfutóból állt a jármüve: az öreg a kettő között levő ülésen foglalt helyet. Amióta divatba jöttek ezek a motoros alkotmányok, a tanyákon is egyre többet lehetett látni belőlük. Ki egy motorkerékpárt, ki egy régi autót alakított át ilyen önjáró szállító alkalmatossággá, Hja, a tanyán is lépnek egyet az emberek! Dajka Sándor egykedvűen ült a nyeregben, kezét a gázon, lábát a fékpedálon tartva. Ahogy a bánomi kereszteződéshez ért, akkor fordult ki onnan Für) Bálint, harmadik tanyaszomszédja egy hasonló jármüvei. Mindketten megálltak, s a kalapjukhoz emelték köszönésképpen a mutatóujjukat. — Hova-hovo.. szomszéd? — kérdezte Füri Bálint. — Elküldték, hogy hozzam haza a kertből a sárgarépát. Hát te’ _ Én meg egy kis trágyát vittem ki a szőlők közé. — Annak van épp az ideje. — Annak. Indulhattak volna tovább, amit az illem kíván, azt meotet- ték. de Daikn Sándor mustrálni kezdte Fü*i Bálint, iárművét. — Osztán ... jó-e? _ jó, mert mean — nevetett amaz. _ De mo«t majdnem ott ba nne*4 » beste lélek! — No? — Tenneluia elült, s alia tudtam kijönni. — Az megesik itt. a homokon. — Meg. JJnllnattak pnn sort de Dai- k4r Sándoron látszott, hogy még technológia tökéletesítésére Svájcból korszerű berendezést szereztek be, ezzel az értéktelen növényi részeket minden eddiginél nagyobb arányban távolíthatják el, és így takarmányozásra igen jó minőségű szójadarát adhatnak. A csepeli üzem évente 70 ezer tonna szójamag feldolgozására képes, ez a teljesítménye eleDűlőúti beszélgetés mondani akar valamit. A szeme egyszerre égni kezdett, a szája meg mosolyogni. — Emlékszem — kezdte, és feljebb tolta a fején a kalapot — mikor még a lovaim megvol. tak, egyszer én is majdnem bent maradtam ezen a homokon.4 Lendületből lehajtottam a dűlő- útról, aztán megálltam, leszórtam egy kupaccal. Indulnék tovább, hát nem megy. Leszállók, nézem. A bal hátsó keréknek alig, látszik a fele. Hát, ha nem az a két jó lovam van, ottmaradok. Emlékszel még? Két sár. ga volt. Sose felejtem el őket. Für) Bálint bólogatott, de nem a szomszédja történetére, hanem már a magáéra. Kezdte is. — Én meg egyszer fogadásból csináltam meg itt a Hosszúháton, hogy a trágyával megrakott kocsival, amivel nagy nehezen leálltam a dűlőútról, visszamentem az útra. A Füzes Jóskával voltam, tudod, akinek az a sok diófája van ... Szóval azt mondja a Jóska, mikor már helyben voltam, hogy szerencséd van. Miért, mondok. Merthogy sikerüli bejönnöd. Ki is megyek, ha alcarod, s bejövök még egyszer. Fogadjunk, hogy nem mégy ki, azt mondja. Fogadtunk. No oda. állok a lovak mellé. Kezemben n mievlő. csettinték. szólítom a Csillagot, azt jobbon kellett biztatni. Csillag, te! Húzd meg. ga- lambocskám! Hn. ezt mondtam neki. a világot is elvitte. Olyan ló volt az!... FJöszörre nem bírták. Füzes Jóska jót nevetett. gendő ahhoz, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek által felkínált alapanyagot kezelésben részesíthessék. Az üzemben a szójater- melés. további növekedésére számítanak, ezért a technológiai vonal korszerűsítésén túl azt tervezik, hogy a kapacitást — ha erre lesz igény —- a következő években fokozatosan 120 ezer tonnára növelik. hogy ő a nyertes. Hagytam, hadd fújjon egyet a két ló. Csillag, galambocskám, mondtam másodszor is. Erre mintha megértették volna, miről van szó. De értették is bizonnyal! Egy szuszra kint voltak a dűlőúton. No, mon. doh Füzesnek, estére ott ^leszek nálad, készítsd ki a liter Sort. A két ló meg csak úgy zihált. Ügy csillogott Fürj Bálint szeme, mintha most történt volna, az egész. • — Nekem — vette át a szót Dajka Sándor — volt egyszer egy szürkém. Egy kanca. Azzal szabályosan beszélgetni lehetett. De csak halkan. Suttogva. Ha keményen szóltam, fel se vette. De ha szépen mondtam neki, mindent megértett. Lelke volt annak a lónak, igazi lelke. Ha este vittem neki a zabot, odadugta a pofáját a váltamhoz, mintha csak köszönte volna... Sose lesz még egy olyan lovam... Sose... Fürj Bálint bólogatott. Hallgattak. Ki-ki a maga emlékeit idézte fel. a maga lovaira gondolt, s melegséggel telt meg mindkettőjük szive. Aztán Dajka Sándor szólalt meg. — No, isten áldjon! — Isten veled! Majdnem egyszerre nyomták meg az inditógombot, A motorok felberregtek. Előbb Dajka Sán. dór indult a Hosszúhát felé, aztán Für) Bálint haza. Dajka Sándor járművének kipufogócsövéből kékesszürke füst szállt ki, és ahogy haladt előre, a szél lassan beterítette vele a dűlőút környékét. Tóth Tibor
