Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-05 / 285. szám
\ 1984. december 5. ® PETŐFI NÉ/'É ® 5 BÁCS-KISKUNBÓL INDULT A főszerkesztő Magához szorította embereit a tanya. Falvak szegélyéig, városok peremerg jutott, akit a szükség taszított új életpályára. Kevesen kerültek országos ■ szérűkre a magányos házakból. A világgazdasági folyamatokat havonta áttekintő, külföldi üzletembereket, tudósokat, politikusokat megszólaltató Gubcsi Lajos, a Kockázat tévémagazin műsorvezetője,, főállásban a Magyar Ifjúság főszerkesztője, a hajdani tanyai kisdiák is alaposan megküzdött érvényesüléséért. Budapest zajos belvárosában, a televízió külpolitikai szerkesztőségében tanyai csendekről, irdatlannak tűnt távolságokról, gyerekkoráról beszélgettünk. — Sokfelé tanított Kiskunfélegyháza óriási határában' környékén édesapám. Tőle örököltem az intellektuális dolgok iránti érzékenységet. Jól rajzolt, festett, de nem ért el semmit. Néhány nekünk írt levél tanúsítja írói tehetségét, problémafeltáró érzékenységét. A nemzedékében oly sokakra jellemző túlérzékenységgel foglalkoztatta a politika. 1945-ben belépett a pártba, de nem tudta 'körvetni az ötvenes évek cikcakkjait. Kemény természete miatt mind kisebb, elhagyatottabb iskolába helyezték. Megedzette az élet. Parányi szobában laktunk, sok s.záZ métert kellett gyalogolni a jó vízért. — Édesanyja? — Szívósságot, kitartást örököltem tőle. Postai tisztviselő. Korán elváltak. Második férje a vasútnál dolgozik. Nagyszüleim is ezen a tájon birkóztak a földdel. Évekig velük éltem. Ma is büszke vagyok arra, hogy ötéves koromban kiköveteltem: adjanak ki kosztért és hat heti szolgálat fejében vát lasztási malacért egy gazdához — akkoriban, 1954. ben, kulákrtak mondták — libapásztornak. — Erzi-e a tanyai évek hátrányát? — Az biztos, hogy keveset tanultunk az osztatlan tanyái iskolákban. Legtöbb osztálytársam reggel, délután, .kora este segített a ház körül, sem idejük, sem kedvük, sem igényük nem volt a tanuláshoz, így éltek szüleik, nagyszüleik is. Sok minden kell a kiemelkedéshez. Kell szülői háttér, kell makacs. ság, amit az ember egy életre megtanul a félegyházi tanyavilágban. Ma is büszkén mondom: a kiskunok világából származom. Pályámon segített az eszméletlenül rossz talajjal megmaradásukért küzdő őseim akaratereje, tűrőképessége, elszántsága. A változásokhoz simuló hajlékonyság azonban nem sorolható erényeik közé: ezért érzik sokan makacsságnak szívósságukat. — Kamaszkor? — Az általános iskola felső osztályait már Kiskunfélegyházán jártam. Beköltöztünk a tanyáról, hoztuk magunkkal az állatokat. A város szélén éltünk, a sáros Czuczor utca 21-es számú házban. Szüleim már említett válása miatt kicsit apaként ügyeltem öcséimre. Apró csínyek miatt kellett időnként egyiket-másikat megdorgálnom, lévén mindketten szorgalmas, tehetséges gyerekek. Egyikük festőművész, kiállítását nemrégiben nyitották meg szülővárosában, másik öcsém diplomata. — Középiskolás évei? — Nagyért, jó tanáraim Voltak a Petőfi Sándor Gimnáziumban is. Régi, de nem régimódi módszerekkel tanítottak. Nincs okom a múltra visszatekintő öregúr megjátszására, és nincsenek információim a mai tanárok módszereiről, de hiszem, hogy nekünk sokat adtak a sok évtized alatt kialakult . metódusokkal. Számos tanárnak köszönhetek sok mindent, (övegesné Térjék Évának egy életpálya elindítását, egy szélesebb ambíció felélesztését.) Tizenhat évesen nem is gondoltam arra, hogy egyetemre kerülhetek. Alig láttam valamit a világból. .Pesten a felvételin jártam először, a közeli Kecskemétre is csak KlSZ-titkárként1 jutottam el. Megélhetési gondjaim voltak. Harmadikban, negyedikben egy osztálytársamat tanítottam délutánonként. Bukásra állt, sikerült felmennie négyesre, ma már megbecsült, sokoldalú jogász. — Foci, lányok? — Ráérő időmben rengeteget sportoltam, amatőr .módon természetesen. Odahaza erőfejlesztő gyakorlatokat csináltam kimerülésig. Úsztam, fociztam. A nők nem hiányoztak, félszeg kamasz voltam. Osztálytársaimnál később serdültem. Egy teljesen ártatlan ügytől eltekintve gimnazistaként nem volt barátnőm, vagy valami ilyesmi. I Késői serdülésemet nyilván fiútársaságom is magyarázza. Két öcsémmel bandáztunk. Kimaradtak a lányok, sajnálom. A ibeatmuzsikáért rajongtam. Rajongó szemmel néztem, elámulva hallgattam a havonta egyszer Kecskemétről meghívott Kon-Tiki együttest. — Mikor határozta el: a közgazdasági egyetemre jelentkezik? — A negyedik elején hallottam arról, hogy ilyen egyetem van, és hogy mik a felvételi tárgyak. Azonnal ráéreztem, hogy a sok egyetem és főiskola közül itt kell próbálkoznom. Gondoltam, jó pont lesz SÍÉ ART BUCHWALD: Robot- 1 tanulók Amikor' , Gibbs először beszélt róla, azt hittem, ugrat. De komolyan beszélt. Megtaláltam közoktatási problémáink megoldását — mondta. — Éspedig? — A tanulók helyébe robotokat ültetünk az. iskolapadokba. — Robotokat? — A tévében láttam, hogy robotokat állítanak a tisztviselők helyébe. A robotok termelékenysége sokkal nagyobb, mint ■az embereké, és a vállalatok milliókat takarítanak meg a társadalombiztosítási díjak, a táppénzek és a nyugdíjak területén. A. televízió szerint 1990-re az Egyesült Államokban valameny- nyi gyárban robotok fognak dolgozni. Ez adta az ötletet. — Hogyan alkalmazod ezt az elvet az iskolában? — A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az oktatás színvonala mind alacsonyabbá váa felvételin, ha a tanult két nyelven kívül angolból . is érettségizek. Sikerült. —• Mi~vonzotta a nemzetközi szakra? — Akkoriban arra gondoltam: nemzetközileg jártas szakember, diplomata vagy valami hasonló lehetek.- Később ismertem föl: a politikussá válás érdekelt, aminek csak egyik, vagyis szűk területe a diplomácia. Más kérdés, hogy az újságíróskodás csak áttételesen nevezhető politikai pályának, mert nem elsődleges módon az: inkább csak közvetíti, képviseli a politikát. — Következésképpen már az egyetemen bekapcsolódott a politikai, tömegszervezeti munkába? — Népköztársasági ösztöndíjasként sokféle funkcióra jelöltek, sokfelé dolgoztam, a kari tanács tagjaként, évfolyam KISZ-titkárként is. Intézményünkben egyik kezdeményezője voltam a vidéki munkás- és parasztfiatalokat felsőfokú tanulmányokra előkészítő tanfolyamoknak, elnöke az ezzel foglalkozó szervezetnek. Mindig előttem lebegett, hogy az én megkapaszkodásomban mennyi volt a véletlenszerű elem, nem akartam, hogy ez másoknál is így legyen, — Tudtommal a rádiónál helyezkedett el friss diplomásként. — Így van. A hírszerkesztőségben külföldi adók, főként a BBC hallgatásával bíztak meg: nem mondanak-e be olyasmit, amit mi is használhatunk, hasznosíthatunk. Nem mondtak. Innen a külpolitikai rovathoz kértem áthelyezésemet szerkesztőnek, kommentátornak. A kelet—nyugati kapcsolatok bi- zonybs stratégiai kérdései mellett elsősorban világgazdasági ügyek foglalkoztattak. 1971-ben a tőkésvilág pénzügyi rendszereiről írtam doktori disz- szertációmat. 1974-ben hívtak- a televízióhoz, külpolitikai szerkesztőnek, ekkor már egyben a Magyar Rádió és Televízió KISZ-titkára is voltam. 1975-től a politikai főiskola nappali tagozatán tanultam. 1980-ban úgy éreztem: ki kell lépnem a televízió kötelékéből. Az Akadémiai Kiadó általános igazgatóhelyetteseként, majd megbízott igazgatójaként dolgoztam, mielőtt megbíztak a Magyar Ifjúság szerkesztőségének az irányításával. — A képernyőről ismerik a legtöbben. Kedvelt műsor a Kockázat. Minek tulajdonítja népszerűségét? i . — Munkatársaimmal tiszteljük a nézőket. Noha gyakran.,összetett gazdasági folyamatokat i'tágiá- - }^ipäcr4^^1j»jk i ú szakmai zsm-gont, óvakodunk a tudálékosságtól. A műsor olyan időpoiitban indult, amikor még csaknem teljesen hiányzott az Őszinte gazdaságpolitikai tájékoztatás. Később, a 70—80-as évek fordulóján, illetve azóta pedig — talán fonák módon — gazdasági nehézségeink táplálják a nézők érdeklődését. Mindenki szeretne mélyebben látni, elfeledni a kozmetikázott szövegeket. Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy ha az emberek szakadékot látnak a szavak és a saját valóságos tapasztalataik között, akkor hajlamosak arra, hogy inkább saját tapasztalataiknak higgyenek. A hit, az őszinteség önmagában is olyan társadalmi érték, amelyet képviselni és szolgálni kell. _ Talán rendszeresebb is lehetne kapcsolata B ács-Kiskun megyével. — Szabadkozva le kell mondanom az ország legkülönbözőbb pontjairól érkező meghívásokat. Mégis vannak helyek és helyzetek, ahol és amikor .nem szabad nemet mondani. Ilyen a Kiskunság, ahonnan jöttem. Száz oka is van annak, hogy ritkán járok odahaza, esetlegesek a munkakapcsolatok. Egyet szeretnék említeni, kölcsön véve a közismert reklámszöveget: „Hívjon, házhoz megyünk!” Gyermekeink gyakran jönnek velünk Kiskunfélegyházára. Nagyon szeretik ezt a vidéket, a falusi életet, amelyből a Bükk kis falvaiban kijut nekik anyai ágon is. Még megismerhették az igazi, régi parasztember-ék talán utolsó nemzedékét, a régi szerszámokat, látják a mindennapi gürcölés nehézségeit, a közvetlen, sokszor csak az Alföldön tapasztalható egymás iránti szeretetet, a lassú, nyugodt, bölcs életet. Így érzik gyerekeim. Többek lettek itteni élményeik által? Ki tudja? Azokhoz a budapesti gyerekekhez képest, akik számára a tehén egyenlő a nylonzacskóval, mert tejet életükben csak onnan láttak kifolyni. Heltai Nándor mmmmam lik. A tanulók nem tudnak írni, és olvasni. Ezért robotokat veszünk fel helyettük az iskolákba. * — Mire tanítanád a robotokat? — Gépintelligenciára. Megtanítjuk őket azokra a mesterségekre, amelyekre szükségük van, hogy helyettesítsék a munkaerőt, amelyben hazánkban rendkívül nagy hiány van. Elővett egy tervrajzot. — Nézz •ide, megterveztem a tökéletes ro bottanuló f, Nem néz televíziót, nem hallgat rockzenét, nem él kábítószerrel, nem iszik, < és nem kér gépkocsit, amint betöltötte 16. életévét. Be programoztam arra, hogy elvégezzen minden házifeladatot, a szobáját is rendben tartsa. — Ez egészen jónak látszik — ismertem él. — Hogyan boldogul a robot a matematikával? — Egymilliószor gyorsabban tud megoldani egy matematikai problémát, mint bármely ember- tanilló. Szótár van beleépítve a szerkezetébe, így nem írhatja a szavakat rossz helyesírással, és egy chip biztosítja hogy ne kövessen el nyelvtani ■ hibát. Ha robotok tanulnának az. iskolákKÖNYVESPOLC A vélemények — viták sorozat újabb kötetének szerkesztője nem volt köny- nyű helyzetben, amikor „A viselkedéskultúráról” szóló gyűjtemény válogatásához kezdett. Gondot okozhatott, hogy a kultúra fogalmát különbözőképpen használják a köznapi beszédben, de még az idevonatkozó irodalomban is. Az eltérő értelmezésnek nem csupán elméleti gyengeség az oka, -hanem az, hogy maga a kultúra fogalma is összetett, sok ágazata, fajtája van. A. Kossuth ’ Könyvkiadónál megjelent mű szerkesztője S. Nagy Katalin a gordiuszi csomót úgy oldotta meg (vágta el-?), hogy a mindennapi élet jelenségeit sokszínűén, sokféleképpen igyekszik- bemutatni. Ezzel, mint minden szerkesztő, ő is, vállalta a szubjektivizmus veszélyét. A műfajilag tarka kötet így vált ismét figyelemfelkel tővé. Ugyanis Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor válogatást nyitó és záró tanulmányait kivéve a töhbi írás már megjelent folyóiratban, napi vagy hetilapban. Mégis érdemes volt a szerkesztő munkája a kiadó anyagi-erkölcsi támogatására, mert olyan ügyet vállaltak fel, amely közöttünk van, naponta tapasztaljuk. Néhány példát kiragadva: Al- mási Miklós korunk betegségéről, a rejtett felelőtlenségről írt esszét. A -mérnök Erdélyi Sándor a tényeket, a műszaki adatokat és a lehetőségeket nem feledve indulatos gondolatait vetette papírra a felelősségről. A rádióból is ismert nyelvész professzor, Derne László az általános kommunikációs zavarról, az érintkezésbeli Kétszázezer találós kérdés A találós kérdésekből doktorált Mándoki László néprajzkutató, aki a világ legnagyobb találóskérdés, gyűjteményét hozta létre Pécsett, összehasonlító kutatásai alapján az egyes szóbeli rejtvényeknek a magyar és a nemzetközi folklórban "való 3 -megjele-1 j nését, elterjedését vizsgálta" a ' disszertációjában. Vi- ' lágszerte ritkaságnak számít, hogy valaki ebből az érdekes, ősi műfajból szerez tudományos fokozatot. A Janus i Pannonius Múzeum osztályvezetője egyetemi hallgató korában-kezdett foglalkozni a verses és prózai rejtvényekkel, s 1966 óta tudományos módszerekkel folytatja gyűjtésüket, rendszerezésüket, ösz- szehasonlító vizsgálatukat. A pécsi archívum ma már kétszázezer találós kérdést őriz, mégpedig népek szerinti csoportosítás. ,ban. Nemrég jutott hozzá a muzeológus szakember például arab rejtvényanyaghoz. Az adatbank ritkaságai közé tartoznak a grönlandi eszkimók, az afrikai jorubák. a csendes-óceáni filippinók, vagy a dél-amerikai indiánok találós kérdései, összesen háromszáz nyelv, illetve nyelvjárás szövegei találhatók a kartonokon. Mándoki László most a magyar találós , kérdések gyűjteményének összeállításán dolgozik. ban az élő diákok helyett, az országos tanulmányi színvonal emelkedne, és ismét büszkék lehetnénk az amerikai iskolarendszerre. . • — Gondolod, hogy az oktatási hatóságok beleegyeznek a robotok felvételébe? — Ha látják, milyen eredményt érhetnek él a robotok az iskolákban, nem ' tehetnek mást. A robotok nem esznek, így a kerületi oktatási osztályoknak nem kell az iskolai étkeztetés költségét viselniük. A robotok nem verekszenek, így nem lesz probléma a biztonságukkal. És a robotok nem lesznek állapotosak, így nem lesz szükség diák- tanácsadókra. De a legnagyobb megtakarítást az jelenti majd, hogy mivel a robotok mind egyformák, nem kell . őket otthonuktól 30 kilométerre autóbuszon az iskolába szállítani. — Elő tanárok tanítják majd a robotokat? — Kezdetben igen. De a robotokban az a nagyszerű, hogy megtaníthatjuk őket arra. hogy más robotokat tanítsanak. Ha „robottanárnak" programozzuk be őket, az iskolának mindösz- sze egy rendszerirányítóra lesz szüksége, hogy az figyelemmel A viselkedéskultúráról modortalanságról írt figyelemre méltó sorokat. Megay László pedig úgy véli, hogy a „köznapi nyelvünket az újabb időkben elöntő szenny, a társadalmi érintkezésben megtűrt trágárság ellen tenni kellene valamit”. A szociológus Losanczi Ágnes étkezési szokásainkat vizsgálja. Börcsök Mária arra figyelmeztet, hogy nem csupán a válások számával kell- -mérni a kor morális állapotát, mert sokszor éppen a szét nem -bontott házasságok az amorálisak. Andorka Rudolf és Buda- Béla a deviáns viselkedések okait vizsgálta. Tamás Ervin szakértővel beszélgetett a rejtett bűnözésről. De olvashatunk a szexualitásról, a sport és az erkölcs nem mindig felhőtlen viszonyáról, a közéletet piszkító jelenségekről, a közlekedéskultúráról, a csövesekről és más témákról is. Ezek az írások a maguk módján politizálnak, véleményt formálnak. Lehet, hogy lesz, aki sokallja az írások szigorú ténymegállapításait, mondván, hogy „jó-jó, igaz, de nem általános”. Vagy így vélekedik: „Könnyebb észrevenni a -bajt,1 mint orvosolni-.” Csak részigazságot tartalmaznak ezek a megjegyzések, mert a szerzők többségével együtt úgy látom, hogy a társadalmi ba, jók megkeresése, nyilvánosságra hozatala az első lépés a gyógyítás útján. Nagyabb gond, hogy vannak, akik csak tükröt állítanak és az okokról. nem beszélnek. Tisztes kivétel több is akad. Egy közülük Ha-nkiss Elemér, aki tudományos igényességgel megírt cikkében azt bizonyítja, hogy „a magas kultúra tekintetében fejlett, gazdaságilag közepesen fep- lett, a mindennapi kultúra terén fejletlen ország vagyunk”. Majd pontokba szedve, az eredőkről beszél hozzátéve, hogy azok tá- voliak és általánosak. A közvetlen okokat, „amelyek gyökerei, összefüggései mélyen beleszer- vülnek, belekapaszkodnak gazdasági és társadalmi mechanizmusaink, struktúráink ága-bagai- ba, s amelyek gátolják egy egészségesebb és civilizáltabb viselkedéskultúra kibontakozását, csak alaposabb és részletekbe menő elemzéssel lehet majd feltárni”. Ha ez a kötet másra nem ösztönözne, mint arra:, hogy a kutatók még -mélyebb elemzéssel szólnak majd a viselkedéskultúráról, már akkor érdemes volt a válogatás. Ami számunkra legalább ennyire fontos: abban bízunk, -hogy az olvasó is véleményt formál arról, amiről a szerzők írnak. Talán vitatkozik néhány megállapítással, de a hétköznapokon tesz gnnak érdekében, hogy kultúránk pozitív Irányba változzon-. Fontos lenne, mert a mindennapi ■ gondolkodás „vissza is hat a- professzionalista gondolkodás fejlődésére is, hiszen az is a mindennapi gondolkodásból nő ki”. Komáromi Attila KÉPERNYŐ Belepasszolt a bőrébe Minél jobban magamagát adhatja valaki a kamerák előtt, annál valószínűbb, hogy sikerült interjút láthatunk, hallhatunk. Olyan természetesen érvelt, vitatkozott Bencsik István szobrász- művész pénteken este a képernyőn, mint bő- két évtizede az ér- - tétlenség, § vidéki | kisszerűség miatt elsorvasztott kecskeméti művészklubban. Ma is magam előtt látom a Komszomol téri Anya gyermekével szobor alkotóját, a Műkerti művésztelep csupa kezdeményezés művészét, amint a volt TIT-székházban, majd a Rákóczi úti művelődési házban bizonyítgatta: vegyük már észre, hogy a XX. században élünk. A kitűnő dokumentumfilm szerint Bencsik István válóban „belepasszolt a bőrébe”. Pécsett munkájára ható és tevékenységére figyelő közeg éleszti alkotókedvét. És „belepasszolt” szerepébe Bükköséi László riporterrendező is. Érződött: számára nem egy feladat a sok közül a szobrászművész bemutatása: öröm, hogy szólhat az általa régen tisztelt művészről. Tehet valamit ér- . te. Segítheti a képzőművészeti közgondolkodás változtatását. pályafutása . csúcspontjának. Éppen a nagy palóc csendes indulata szivárgott el valahogy a gyakorta látványos, ám lassan cammogó képsorok között. Ä fiatalabb szereplők - kiválasztása nem sikerült, egyik-másik tekintélyes művész pedig elnagyolta a rábízott f igurát. ‘Zsurzs Éva azonban még gyérigSÖb álkotásaiban is ott tartja nézőit- a képernyő előtt, mert mindenki érzi, hogy milyen szeretettel dolgozott a mindig időszerű témán: a természeti törvényeket megcsúfoló hatalmasok leleplezésén. A „Mókán” című dokumentumfilm elsősorban oknyomozó pontosságával, tárgyilagosságával hatott. Bokor Péter és munkacsoportja azzal méltatták leghívebben, legmeggyőzőbben a miskolci ellenállók érdemeit, hogy a tényeket beszéltették. Az egykori résztvevőktől is elsősorban a tényeket kérdezték. Minél több ilyen forrás-publikációra lenne szükség ahhoz, hogy legújabbkori történelmünket tisztán lássuk. kísérje, mi történik az osztályban. Bolond lenne az az oktatási hatóság, amely a lehetséges megtakarítások láttán nem helyettesítené a gyerekeket robot- tanulókkal. * A felnőttek beleegyeznének, ha az adócsökkentést jelentene — ismertem el. — De mi lenne az iskolai sporttal? Nem hiszem, hogy az emberek elmennének péntek esténként a sportpályára, hogy megnézzék, hogyan futballoznak a robotok. — Gondoltam erre. Minden iskola felvenne annyi embertanulót, amennyi egy kiváló sport- programhoz szükséges. Minthogy a gyerekek úgysem tudnának szellemileg versenyezni a robotokkal a tanulásban, egész idejüket edzéssel tölthetnék, és olyan kiváló sportolókat nevelhetnénk ki, amilyeneket még nem látott az ország. — És mit gsinálsz azoknak az élő diákoknak a millióival, akik nem■ sportolók? — Át kell majd képezni őket valami másra. Kidobott pénz a tanításuk, ha úgyis a robotok végeznek el helyettük minden munkát; amikor kikerülnek az iskolából. Helyhiány miatt, az elmúlt héten említés nélkül hagytam a Különös házasság sorozatot. Láttunk már jobb. igazibb Mikszáth-fel- dolgozásokat is. Ez a mű aligha tekinthető Zsurzs Éva rendezői Kinőttünk már abból a korból, amikor a sportolók eredményeivel azonosítottuk a riporteri teljesítményeket. Ha győzött a csapat, jó volt a tudósítás. Ha elpáholták a mieinket, ha lemaradtak fiaink, akkor leszedték a kereszt- , vizet mindenkiről, a kapitánytól a riporterig. A látszat szerint, magam is ,a régi nótát -fújom, amikor Knézy Jenőt -dicsérem. Ö közvetítette a Vasas szenzációs győzelmét. . Bevallom, néhány esztendeje dörmögtem némely pongyolasága miatt, áz utóbbi időben azonban hibátlanul dolgozik. Ez önmagában persze kevés lenne az üdvösséghez, azaz a sportriporteri megdicsőüléshez. Kialakult saját stüusa, bennfentes szakmai zsargonnal szólván: „megcsinálta saját figuráját”. Számára a sport, a tiszta, önfeledt nemes játék győzelme fontosabb az eredménynél! Tudja, az efféle játékok csak így őrizhetik meg varázsukat, tölthetik be szerepüket. Megjegyzéseivel ilyen' szemléletre neveli a hallgatósá- • got. Pompásan ismeri a labdajátékok minden csínját-bínját: ennek köszönhetően többet látunk, mint amit a képernyő mutat. Tudjuk, hogy mit miért tett egy-egy játékos, milyen fortélyoknak, emberi, szakmai többletnek köszönhető a siker. H. N. $
