Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

• Lengyel gyermek- betlehem. A karácsonyfa A csillogó díszű. kivilágított ka­rácsonyi fenyő állítása lassan az egész világon elterjedő népszo­kássá válik. Régebben a fenyőt nyalánkságokkal, almával, na­ranccsal, aranyozott dióval, tanka papírdíszekkel és -láncokkal éke­sítették, tetejét csillagba foglalt angyal-, vagy a kis Jézust tartó Máriarképmással ko'rönázták. Gyertyáit először december 24-én este gyújtották meg. utoljára rend­szerint Vízkeresztkor, azaz január 6-án. Magyarországon 1820 táján buk­kant fel a fenyőállítás szokása, mégpedig német hatásra. Német­országban a XVII, századból ma­radtak fenn idevágó adatok. A német protestánsok — talán a katolikus rítusokkal való szembe­fordulásuk kifejezésére — adtak így új, keresztény értelmet a fe­nyővel kapcsolatos pogány ger­mán hiedelmeknek.* A fenyő — pontosabban az ezüstfenyő — hajdan az ír-kelta duridák titkos „faábécéjének” el­ső „betűje” volt. (A, mint Ailm, az ezüstfenyő), egyúttal az év el­ső napjának a téli napfordulónak a szent fája. Mindamellett, mint a legfőbb anyaistennő egyik nö­vényi formája, a születés, az új­jászületés jelképe is volt Észak- Európában. (Délszaki megfelelője­ként á pálmát tisztelték.) Kultu­sza így nemcsak az anya-, hanem a fiúisten szenvedélyéhez is kap­csolódott. A római császárkoriban kedvelt frügiai Attszhoz — görög nevén Adoniszhoz vagy Dionü- zoszhoz — például, akinek rep- kénnyet szőlővel befuttatott jo­garát, a thüroszoszt fenyőtoboz koronázta. Feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy a kelta „faábécé” utolsó fája — egyúttal az év utol­só napjának és a halálnak a jel­képe — a fenyőhöz igen hasonló mérges bogyójú örökzöld, a tisza­fa volt. (Ez a növény ma is a te­metők kedvelt dísze.) A. fenyő ráadásul a „világfa” földi másainak is az egyike: an­nak a világfának, amely az észa­ki népék körében a Tejutat jel­képezte .A Tejút — ez a termé­szetes égi főkör — nagy szerepet játszott eleink* időszámításálban. Az elmúlt 2000 évben a téli nap­forduló idején a Nap mindig a Tejúttal együtt kél, ezért megha­tározó eleme a világfa-regéknek. Ezek a Nap újjászületését úgy ír­• A szerző rajza ják le, mintha az a világfa od­vábán vagy fává lett istennő mé- héből jött volna a világra. . A fenyőhöz tapadó ősi képze­teket megőrizte a keresztény — ez a ma már általánosnak nevez­hető — gyakorlat. Még a fa díszí­tését illetően’ is. Az aranyozott gyümölcsök, a gömbdíszek, a csil­lag az égitesteket, a gyertyafény a visszatérő világosságot, maga a .gyümölcsöt hozó” örökzöld fa pe­dig az égi Istenanyát jelképezi. Jankovics Marcell Mesélő szemek „Ha meg tetszik hallgatni, elmesélem, hogy ná­lunk milyen a karácsony ... Már hetekkel előtte izgulunk. Aztán eljön az ünnep napja. Ilyenkor az igazgató bácsi és a nevelőtanár is velünk marad. Együtt helyezzük el a fenyőfát a társalgóban. Elő­szedjük a díszeket, az ágakra aggatjuk. Mi is szok­tunk díszeket készíteni. Színes papírokból ragasz­tunk figurákat, s láncot fűzünk. Diót festünk, arany­ra! Közösen díszítjük a fát. Este odaülünk a fenyő köré. Viszem a kispárnámat, arra ülök. Nézzük a zöld ágakat, a díszeket, a villanyégőket. Olyan kel­lemes fenyőillat van! Csillagszórót is gyújtunk. Ilyenkor boldog vagyok... Tetszik a karácsony. Nem is azért, hogy ajándé­kot kapok, hanem az a hangulat, ami akkor szo­kott lenni. Valahogy más, mint a többi napon. Fény­képet is csinál rólunk a nevelőtanár bácsi. Oda- állunk a karácsonyfa elé, jnosolygunk, és kész a felvétel. Színes! Elteszem mindig egy borítékba. Ha nagy leszek, majd emlékezni fogok a nevelőottho­ni karácsonyokra. De az is lehet, hogy elfelejtem majd őket... Azt nem tudom, hogy milyen lehet a karácsony- estejük-azoknak a gyerekeknek, akiknek van anyu­kájuk és apukájuk, ök is csodálják a fenyőfát, meg­hittebb az ünnepük — gondolom. Mi az ünnepeken is itt vagyunk az otthonban vagy húszán. Mesét is mondanak nekünk ilyenkor, de én jobban szeretem a tévét nézni. De azt nem mindig engedik meg. A szaloncukrot imádom. Volt már úgy, hogy ösz- szegyüjtöttem az aranypapírokat, s felragasztot­tam egy lapra. Kitettem a napra, s néztem ahogy szikrázik rajtuk, a fény. Most meg gyűrűt kaptam a barátnőmtől. Tessék nézni, ez arany? Vagy csak futtatott? Az újságíró bácsi hol tölti a karácsonyt? Nem tetszik eljönni hozzánk ... ?” (borzák) Örökzöld, fény, tűz A GYERMEK ’ J’ ÉS A JÁTÉK Ahogy pusztulnak az európai erdők, úgy válik politikai kérdés­sé tó — a karácsonyfa. Az erdők szerelmesei szerint bűn a fenyőt kivágni csupán néhány napi mu­latságért, mások ezzel szemben — ugyancsak környezetvédelmi meg­fontolásokból — .azzal érvelnék,, hogy a műkarácsonyfa mégiscsak jobban szennyezi a környezetet. Arra azonban senki sem hivat­kozhat, ‘hogy a karácsonyfa-állí­tás több évszázados hagyomá­nyokra tekintene vissza. A ke­reszténység történetében jóval több karácsony telt el karácsony­fa és gyertya — vagy műfény — nélkül, mint ahány ezekkel a ro­mantikus szobadíszekkel. Az ün­nepeket oly meghitté varázsoló szokás valójában csak a múlt században terjedt el világszerte. Eredetileg az örökzöld növé­nyek, valamint a- fény, a tűz kü- lön-külön, önmagukban a rossz szellemek előzőiként szerepeltek őseink hiedelemvilágában. Hosz. szú ideig tartott, míg funkciójuk egybeolvadt, •szelleműző felada­tuk feledésbe merült, s a gyer­tyafényes karácsonyfa beépült a keresztény szertartásvilágba. Ma már nem lehet megállapítani, ho­gyan keletkezett a karácsonyfa ál­lításának szokása. A sok legen­da egyike szerint a karácsonyfát Luther Márton, a reformáció aty­ja „találta fel”, csakhogy ezt a hitet főképp C. A. Schwerdge- burth „Karácsony Luther házá­ban” című festménye táplálja, amely éppen száz évvel a refor­mátor halála után keletkezett. Történelmileg hiteles, korabeli levelekkel bizonyított tény viszont, hogy a 17. század második felé­ben Hannoverben már ismerték a karácsonyfát. A 19. század kö­zepére a'karácsonyfa egész i né­met földön elterjedt, s azütán, hogy az egyházak sem tekintették többé pogány szokásnak, elindult világhódító útjára. Ma már a ka­rácsonyi ünnepek jelképe és nél­külözhetetlen tartozéka mind az öt kontinensen, ott is, ahol sósé láttak még fenyőfát — megteszi helyette, s emeli az ünnep fényét a feldíszített banánfürt, a kak­tusz vagy egy pálmaág. A gyermek születése pillanatától Játékosan tanul. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mindig az életkorának megfelelő játékot kapja. A játék ki­választásában természetesen nem egyedül az életkor a döntő.: szerepet játszik benne a gyermek jelleme, környezete is -Igénye. íme egy kis válogatás: 3—6 hónapos gyermekek számára a játékok tapintása a legfontosabb. Formájuk, anyaguk az otthonosság érzetét kell, hogy keltse. A gyerme­kek ebben a korban nagyon ragasz­kodnak a puha babákhoz, gumi- és plüssállatokhoz. 6—9 hónapos gyermekeknek a jól megfogható vagy már funkcionális játékok a legmegfelelőbbek: csör­gők, felfűzött golyók és a fürdőkád­ba tehető játékok. 9 hónapos kortól 2 évesig a gyer­mek térérzékét és ügyességét legjob­ban az építő és elemes játékok fej­lesztik. 3 évestő! 10—12 évesig a játékok jórészt az utánzáson alapulnak: ba­bakonyha, kisautók, garázs, bábuk, telefon, babák ... 4 évestől 9 évesig igen kedveltek az önkifejezd játékok is. Ezek segít­ségével a gyermek megvalósíthatja vágyait és álmait: játékai között meg­találhatjuk a bábokat, és a Jelmeze­ket is. 5 évestől 14 évesig nem szabad elfe­ledkeznünk a „jármüvekről” sem: a kerékpárokról, a görkorcsolyáról, a rollerről... fis fontosak , a társasjá­tékok: a kirakók (puzzle, a Monopoly és a legkülönbözőbb betűjátékok. Jeles napok A karácsonyi lemezpiacon sok olyan fekete ko­rongot találunk, amelyet nem tudunk otthagyni a bolt polcán. Megjelent az új Cseh Tamás-lemez. Jóslat címmel, -karácsonyi albumot adott ki a Boj­torján együttes, a Bakfark Consorttal és Halász Ju­dittal közösen, -s felfedezhetjük Sebestyén Márta— Szörényi Levente friss produkcióját is. Karácsonyi magyar népdalokat rögzítettek a ” lemezre. Sebestyén Mártát sokáig nem ismertük. Tehetsé- •gét a Sebő-együttesben bizonyította. A legnagyobb sikert az első magyar rockopera» az István, a király hozta el Mártának, Réka az ő szépen csengő hang­ját kapta „kölcsön”. Most végre nagylemezt készí­tettek Sebestyén 'Martával, az elmúlt év legjobb énekesnőjével', Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Jiri Stivin, Mandel Róbert, Kovács Ferenc, Huszár Mihály, Hortobágyi László, ifj. Csoóri Síandor. Do- nászy Tbor és Cserepes Károly szólaltatja meg a hangszereket, s kristálytiszta gyerekhangok hallha­tók. A népdalok szövegét és zenéjét Cserepes Ká­roly dolgozta fel. Jeles napok: a naptári év szokásai közül, a kará­csony környéki hagyományok elevenednek fel a lemez dalaiban. Siralmas a világ; Betlehem, Bet­lehem; Paradicsom mezeiben; Halljátok, wj hírt mondok — gyönyörű kompozíciók, feldolgozások. Szörényi remekel, tökéletes a hangszerelés. Sebes­tyén Márta pedig a balladákat, történeteket olyan módon tolmácsolja, ahogyan rajta kívül -talán sen­ki nem .lenne erre képes. A Regősének? a Jézus az asztalnál; az Apokrif; a Betlehem kis falucskában — a B-oldal légszebb dalai. Ez a légdrámaibb le- mezoldal. Nemigen tudom az énekesnő és 'a zeneszerző ér­demeit annál jobban kiemelni, minthogy leírom: várj-uk a következő közös I vmezt! Mert .jeles ünne­pekre” vágyunk! Ilyen jelesre, mint Serényi—Se­bestyén „ünnepe”! (b. t.) t Kedves három királyok... A betlehemezés öt világrész ke­resztényei között mindenfelé el­terjedt. Lengyelországtól Mexi- ’ kóig, Finnországtól Angoláig. A néprajztudomány jól ismeri, a művészettörténet mostanában fi­gyel fej arra a csodálatos válto­zatosságra, a naiv művészet pá­ratlan remekeire, amelyek a bet­lehemekben megtestesedtek. 1 Hogy mikor készültek él az első álló vagy hordozható -betle­hemek, nem tudjuk. A karácsonyi játékokat ismerte -már a közép­kor, mint a vallásos nevelés szem­léltetőeszközét. A színpadiasad, díszletszerűen megmintázott, épí­tett betlehem a tizenhatodik zsá- zad'ban került be a templomok­ba és a palotákba, s tiszteletük olyannyira elhatalmasodott, hogy a tizennyolcadik században már nem jó szemmel nézte a katolikus egyház, és száműzte' az oltárok közéjéből. A nép azonban meg­szerette ezeket a meghitt hangu­latú életképeket. A népi leleményesség.'formáló­készség, képzelet gazdag birodal- . ma a betlehem. Bár a mi fából, színes papírból, sztaniolból, ke- l. nyérbélből, szalmából, gyékény­ből, rongyból összeállt hordozható betlehemeink talán a legszeré­nyebbek abban a káprázatos fel­vonulásban, amelyben különösen a lengyel és latih-amerifcai betle­hemek fényeskedhek. A betlehemeket minden nép a maga képére és hasonlatosságá­ra formálta, s még hasonló sin­csen közöttük. Az csak természe­tes, hogy Afrikában a szent család fekete, hogy Kenyában vagy Tan­zániában túlontúl felöltöztetve sincsenek alakjai, hogy Peruban lámák köszöntik az újszülöttet, s Felső-Voltában nagyszarv-ú kecs­kék, hogy Finnországban gerenda­ház elé járul a nyírfa kürtöt fú­jó pásztor, s Krakkóban a Má- ria-templomhoz hasonló gótikus agyagépítményeket hordoznak a betlehemezők. Egyiptomban pál­mák alatt, Németországban, Ausztriában hegyoldalban, erdő ölén nyugszik a jászol, a spanyo­loknál tengerparton, a katalánok­nál sziklák tövében. És Guatema­lában kakas adja hírül Jézus szü­letését, Brazíliában pedig páva, a „mennyei kakas”. S ahol az aján­dékozási kedv is megnőtt az ün­nepi szeretet jegyében, ott nem csupán bárány kerül a jászol elé, hanem molnár is lisztes bödönnel, tejes ember kannával, s gyümölcs­kosára olyan gyümölccsel, ami a falusi embernek karácsony táján ritka csemegéje volt, valóságos ajándék, alma, szőlő, Afrikában pedig a kincset érő ivóvíz. Másutt a Cola gyümölcse. Bizmajer fajansz betlehemének Egyiptomba menekülő családja kedves, szívet vidámító. A meg­fáradj; rokokó pózban, a „nemes Jánosik rabló” társaságában — ahogy a betlehem felirata jelzi — élvezi pihenését, míg a leg­alább karácsonyra megszelídült betyárok hegedűvel, furulyaszó­val ünnepük védenceiket. Egy brazíliai betlehemen állig felöl­tözött fényes .katonazenekar szol­gáltat ünnepi koncertet a megvál­II Mexikói életfa, a há­romkirályok­kal. (Kerámia) • Menekülés Egyiptomba. . (Guatemalái kerámia) k'M tónak. Szinte bravúros szobrászi remek, hogy Mexikóban stilizált életfák ág-bogai közé rejtik Jé­zust, Máriát, Józsefet, ahogy a három királyok, madarak, angya­lok összefüggést sejtetnek a pa­radicsomi állapot, az életfa, az élet és megváltás között. Minden betlehemi plasztikus megformálásban van valami pa­radicsomi hangulat: a békesség, a nyugalom, a szeretet, a másik ember megbecsülésének, védel- 'mének, a természet és ember har­móniájának ritka ünnepi pillana­ta. Népek karácsonyán, népek szo­kásai még őrzik számunkra ezt az áhított békét, csak ne fenye­gesse a múzeumi ritkaság sorsa. K. A. BUNYEVÄC ÜNNEPI ASZTAL Aldáspohár és barátfüle A mágikus cselekményekben, hiedelmekben, szokásokban leg­gazdagabb a téli ünnepkör ki­emelkedő napja, a karácsony. En­nék az ünnepi ciklusnak ismer­tebb napja a bunyevácok (horvá- tok) néphagyományában a Luca- nap, szokása a baromfi Luca-nápi megvarázsolása, a lucaszék készí­tése, az időjárásjósló lucanaptá- rak összeállítása, a karácsony előtti szálláskeresés, a „Materice i Oci’M,,Anyák és apák napja”). Az időszak fő ünnepsége a kará­csonyi köszöntés. Az éjszaka ezen évszakban a leghosszabb, tehát ez az időszak a legalkalmasabb a varázslatokra. A változatos, színes és gazdag szokások között, a karácsony esti étrendnek hagyományos fogásai vannak. A vacsora és s.z asztali hagyománykörének számos elérne ősi, a kereszténység előtti időkbe, némely szálakon pedig a medi­terrán antikvitás idejéig nyúlik vissza. December 24-e a böjti nap; az Esthajnalcsillag feljöttéig „bőve- dest" vagy „badnjevece”. Csak a bunyevácok készítették erre az estére a „bozienjak" kettőskéreszt alak'ú, fonott kalácsot, l ,benne arany, vagy ezüstpénzzel. Tészta- figurákkal díszítették (jászolban fekvő kis Jézus a pásztorokkal és ökrökkel, továbbá madarak, há­ziállatok. hondó, kalász, nap, hold stb....). Régebben még aszaltmeggyel és -szilvával is dí­szítették. A szenteste egészen bet­lehemi színhellyé változtatja a házat, hisz például szalmával hin­tik he ilyenkor a szobát, konyhát.-Fehér abrosszal terítik le ka­rácsonykor az asztalt, és az ab­rosz alá egy kis szalmát, szénát tesznek, s erre állítják a feldíszí­tett karácsonyfát. A századfor­duló tájékáig az asztal fölött, a mestergerendáról lógott le a ka­rácsonyi ág. Az asztal . főhelyére, kerül a bozsitynyák,' és amellé a szép, piros alma. Újévig ez közszemlé­re van kitéve, aztán minden ház­béli kap belőle, még az állatok tó. Melléje kerül az asztalra a zöld búza, melyet Luca napján vetnek el és a különböző szemes termé­nyekkel, magokkal megtöltött po- háf. Ebben hármas, fonatú gyer­tya ég, melyet az áldáspohárban maradt borral oltanak el. Akire rászáll a füstje, az hal meg leg­hamarabb — így hiszik. Az asz­tal alá hordják össze az összes házi és gazdasági eszközöket, szerszámokat, és szakajtóban a különböző terményeket. A csávolyi hagyomány szerint az "1920-as években karácsony böjtjén kenyeret és vizet fogyasz­tottak, és csak estére főztek. Va­csora előtt imádkoztak, egymás­nak boldog ünnepeket kívántak. A menü az anyagi helyzettől füg­gően „sóban-vízben” főtt bab­vagy halleves, illetve babfőzelék („papula”), vagy rácponty, má­kosguba, illetve mákos barátfü- le. Ott volt az asztalon a kis üveg­ben (,,fityóká”-ban) a mézes pá­linka. a fokhagyma, a méz. a dió, az alma, a mogyoró, az asztalt- szilva, a szőlő, a só és a bor, vagyis tizenháromféle étel. Min­den ételnek megvan a maga je­lentősége, akár a fogyasztás sor­rendjének. A karácsonyi morzsát sem dob­ták el, hanem gyógyításra hasz­nálták fel. Egész éjjelen át égett a házban- a gyertya, az emberek elmentek az (éjféli misére. A gye­rekek’ az elhintett szalmán alud­tak. Éjféli mise után kocsonyát ettek, mert karácsonyra — ahol csak lehetett — disznót vágtak. Felébresztették és megetették az állatokat is, a piros almát pedig a nyitott kútba dobták és arról itatták a jószágot vízkeresztig (ja­nuár 6-ig). A termékenységi ünnep jellegé­ből következtek és következnek a varázslások, amelyek bizonyos növények, állatok termékenységét, bőségét, egészségét voltak hiva­tottak biztosítani, A karácsony ünnepi rendjében különböző ko­rú. célzatú hagyományok ötvöződ­nek, amelyek jól fölismerhető^:, de szétválasztani nehéz — talán nem is szükséges őket. Mándics Mihály Összeállította Varga Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents