Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

1884. december 21. 9 PETŐFI NÉPE S 5 Sajtótörténet Tiszakécskéről fiatalokról - fiataloknak tríKSI ■ |d l-Ij Runksentf |gni ara eC I MII UJSÍ6 ws í? : 4íáfol rsgg«! fc-lä­O.'.V \S()l\hHO/l Harciért jelenfésefc. ÚJ”*?: ■ l \. fa 1% WS*4MM>&3w/ HABH'OTÉR Hivatali sxtmt jer* LÄkasii A Petőfi Népe október 17-i szá­mában olvashattuk Fehér Zoltán emlékező sorait az újkécskei Fe­hér-nyomda negyven év előtti „különös” sajtótermékeiről. Édesapja három új vállalkozá­sát említette írásában — a szótár-, a naptár- és az újságszerkesztést —, amellyel családja megélhetését igyekezett biztosítani a háború okozta kényszerhelyzetben. Az én figyelmemet mindenekelőtt a helyi sajtóorgánumról, a MAI ÜJSÁG-ról írott , sorai .keltették fel. Ugyanis, immár húsz éve. hogy a megyei pártbizottság archívumába került a „különös” kordokumentum, a plakátpapír egyik oldalára nyomott újság két száma. A „lelethez” az úttörők gyűj­tése révén- jutottunk, s megjegy­zem, hogy az eredeti példányokat még akkor, a Párttörténeti Inté­zet könyvtárának adtuk át meg­őrzésre. A róluk készült hiteles fénymásolat birtokunkban van, ami lehetővé teszi a tanulmányo­zást és a mostani bemutatást is. A MAI ÚJSÁG első száma 1944. december 25-én, a második pedig 31-én jelent meg. (Fehér Zoltán növember 24-ét említi írásában, azonban a „fehéren a fekete” mást bizonyít.) A szerkesztői szán­dékot a négy évtizeddel ezelőtti karácsonyi szám soraival idéz­hetjük leghívebben a mai olvasó számára is. „Hetenként egyszer útnak in­dítjuk lapunkat. Porondra lépünk. Karácsony napján köszöntjük minden olvasónkat. Ezen az ünnepen, a szeretet me­leg ünnepén kopogtatunk be min­den hajlékhoz, minden családhoz és tisztelettel bejelentjük lapunk első példányszámát. Hogyan született meg? A mai helyzet végleges kiala­kulásáig minden ember izgatott, minden ember találgat, minden ember jósol, éspedig azért mert senki sincs tisztában politikai, társadalmi helyzetével. Szükséges tehát, hogy mind e ferde beállítást megszüntessük és hírlapirodalmi szempontból a magyar közönségnek minden hírt pontosan közlő hetilapot nyújt­sunk. Mit akarunk? Röviden csak ennyit: Minden olvasónknak segítségére lenni, a közvélemény hangját felfogni és visszaadni,. ■ Mit kívánüriK'? Minden mostani olvasónk ma­radjon mellettünk, legyen velünk és munkánkban segítsen. És most pedig, midőn ezen egy oldalon megjelenő újságot kezed­be veszed, gondold meg, hogy „háború” szót visz magáival a téli hideg szellő és a közlekedési le­hetetlenség megbénítja az amúgy is hiányzó papír beszerzését. Tartalma több, mint -bármely négyoldalas újságnak, mely zsú­folva van hirdetésekkel...” És valóban. E sorok jól jelle­mezték az akkori helyzetet. • A szinte hagyomány nélküli -helyi újságban — érthetően — a harc­téri jelentések . foglalták el a fő helyet. A «szovjet hadsereg sikeres előnyomulásáról, Miskolc és kör­nyéke felszabadulásáról, a Ba­laton és a Duna közötti frontsza­kaszon, valamint a fővárosért ví­vott kemény harcokról tudósított a lap mindkét száma. Egy-egy mondatban helyet kaptak a jugo­szláviai, a csehszlovákiai, a nyu­gat-európai és a csendes-óceáni hadszíntér eseményei is. A lap olvasói idejében értesül­hettek a Debrecenben összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés munká­járól, az új demokratikus kormány megalakulásáról. Az újévi szám Hazánk újjászületése és felemel­kedése címmel köszöntötte a meg­hirdetett programot, „ ... mely magyar szemmel, magyar szívvel,, indúlt'eí az’3|'‘mag^ffvarosbóf a haza megmentése és megújho­dása érdekében”. Ugyanakkor cselekvő egységre buzdított, mondván: „nekünk a kanyargós Tisza-parton is meg kell érteni szaivukat, és kövessük őket az­zal a tudattal, hogy nemzetünk és népünk érdekében cseleksze­nek ...” ‘A helyi hírek között a Tóth Dénes-féle házban működő rend- fenntartó szovjet parancsnokság rendelkezéseit. Új- és Ókécske közigazgatási szerveinek intézke­déseit közvetítették a lakosság­hoz. Az élet újraindulását jelezte az iskolai tanítás megkezdéséről, az olajsütő és a gőzmalom megindu­lásáról, a közellátási jegyek ki­osztásának rendjéről, áz isten­tiszteletek megtartásának idejé­ről, a tiszai áradás levonulásáról, a kéményseprés megkezdéséről szóló közlemény is. „Hiába! Vannak még bátor em­berek!” — megjegyzés kíséri azt a három házasságkötést, amelyet az ókécskei anyakönyvi hírek kö­zött találunk. Ugyanakkor sajná­latos esemény, a még napjaink­ban is áldozatokat szedő háborús lőszerrobbanás híre döbbenthet­te meg az olvasót már akkor is. A játékszernek nézett kézigránát három székhalmi gyermek halá­lát okozta. - v A C Résben ekkor meg nem szerveződtek meg. Sem róluk, sem a nemzeti bizottságról ezért nincs szó. Fe­hér Zoltán emlékezése szerint a később négyoldalasra bővült és címében is megváltozott lapot át­vette a Nemzeti Függetlenségi Front. Erre vonatkozó adatot azonban 'Pest megye sajtóbibliog­ráfiájában' sem találunk. Viszont, már a második, az újévi szám bejelentette, hogy a lap 1945. ja­nuár 7-től kezdve a .jKécske és Vidéke” címet kapja. Talán előkerül még ennek is egy-két példánya és bizonyítékul szolgál a negyven év előtti na­pok kécskei eseményeiről. Bársony Ferenc a megyei pártarchívum vezetője FEKETE GYULA: • • Onismerkedés írói noteszlapok „önmegvalósítás” — hallhatjuk szaporán, de szó­ba sem igen kerül, ki az az „ön”, akit adott esetben meg akarnak valósítani. önmagát valósítja meg az alkoholista, amikor mér. ték nélkül iszik. A huligán is, mikor erőszakot kö­vet el, garázdálkodik, kötekedik, semmibe veszi a társadalmi együttélés normáit. És persze a rabló- gyilkos csak úgy valósíthatja meg önmagát — ha megsemmisít valakit. * Voltaképp az érzelemnek is gondolat a „nyers­anyaga”. Aki gondolatokban szegény — érzelmek­ben is az. * Valószínű, legerősebben az érzelmi, a hangulati, az indulati elemek befolyásolják — olykor meg­határozzák — a világról alkotott ítéleteinket. Szin­te már előzetesen „be vagyunk programozva”. Szin­te nem is a való tény számít, hanem csupán az, mi­lyen érzelmeket kavar föl bennünk, milyen szoron­gásokat kelt vagy reményeket, milyen szánalmat vagy undort, rokonszenvet vagy ellenszenvet, mi­lyen indulatokat szakít föl, milyen előítéleteket igazol. * Ma minden cserélődik. A lakóhely, a ház. a búto­rok, s az egész tárgyi környezet. És vele együtt a lakóhelyi, a munkahelyi környezet, társaság-isme­retség. Nem ritkán a házastárs, a gyerek, a szűkebb rokonság is cserélődik. Ma megunni szokás — vagy illik vagy sikk — a régit, ma az újnak és a még újabbnak van rangja. A változatosság a törvény. Már-már úgy tetszik: minél inkább szaporítja kap­csolatait személyekkel, tájakkal, tárgyakkal, annál inkább elveszti önmagát, s annál inkább elmagá- nyosodik az ember. Hiszen az én-tudat valamiképp a környezet tük­re is, és minél apróbb darabokra törik ez a tükör, annál inkább elveszti benne jellemző vonásait, egyéni jegyeit, karakterét az önarckép. ‘ „ Az egyhangúság valóban unalmas. De aki nem próbálta még a pillanatonként más, szüntelen vál­tozatosságot — alig is tudhatja, mi az unalom. * Lelkileg végképp összetörni, búskomorságba es­ni csak önző (egészséges) emberek szoktak. Más­különben lehetetlen volna nem gondolniuk arra.- hogy vannak náluk még sokkal, szerencsétleneb­bek is. És mennyien vannak olyanok még a szerencsé­sebbek közül is, akikkel semmi áron nem cserél­nénk! ♦ A boldogságot, ha , van ilyesmi, ne az élettől vár­juk, csakis magunktól. Minél többen szorulunk az emeletekre a városok- ban' a lakótelepeken, és minél több munkaidőt töl­tünk gombok nyomkodásával, annál erősebben éb,- red a vágy bennünk az elárvult kapanyél után. S egy talpalatnyi zöld után, amelyet még nem bo­rít be az aszfalt. Aki erdők, hegyek, vadvizek közepébe született bele, válhat-e annak a természet élményévé? A megszokott, a mindennapos, a közönséges — vál­hat élménnyé? A Nagykörúton fekseperedő gyereknek lehet-e élménye a villamos, a busz, az utcaseprő, az üveg- porcelán bolt kirakata, ahol valamit forgat valami? ♦ Nagyanyám szavajárásában Dóciné ládája azt a zugot jelképezte, ahol végképp összegabalyodtak a limlomok, kacatok, s a feneketlen rendetlenség minden olyan értéket is magába nyelt, amire ép­pen nagy szükségünk lett volna, de nem volt a helyén, sehol sem találtuk. Tudom most már. a gon­dolatoknak, az érzelmeknek is vannak ilyen sötét, elmolyosodó, feneketlen zugai. Gyűjtöm vagy se~i a «belevalót, felgyűlik az idők során; meglehet, ami­re épp nagy szükségem volna, az is ide hányódott el — annyi, mintha végleg elveszíteném. Mi foglalkoztatott 1984-ben? Válaszadók: a félegyházi Centrum Áruház KISZ-esei Az 1984-es esztendő 51. hetét írjuk, rögtön vége az évnek. Rovatunk utoljára jelentkezik az idén. Sok mindenről írtunk a kéthetente megjelenő összeállításban. Olyanokról, amik­ről úgy gondoltuk: érdekelnek benneteket. De vajon mi iz­gatta a kiskunfélegyházi Centrum Áruház KISZ-es fiatal­jait az idén? összegző beszélgetésre kértük őket. Elsőként Tokaji Pál, fiókigaz- gató-helyettes értékeli az évüket: — Áz áruforgalmi tervünket nem tudjuk teljesíteni: 211 mil­lió forintból 204—205 millió lesz. Érződött, hogy Kecskeméten megnyílt az új Centrum Áru­ház ... Félegyházán ez a legna­gyobb kereskedelmi egység, so­kat tettünk a lakosság ellátásá­ért. Sőt: Tiszaalpáron, Csongrá- don és Pálmonostorán is árusí­tottunk, e vásárokból a bevéte­lünk ötmillió forint. Ezenkívül számos akciónk volt, amit a KISZ-esekkel közösen szervez­tünk, de ők majd elmondják ... Sorolja is Balogh István, aki két éve KISZ-ititkár a félegyihá- zi áruházban: — Volt Centrum-bál — disz­kóval, járt nálunk bűvész, ren­deztünk vidám délutánt vetélke­dővel egybekötve. Kapcsolatot ‘ tartunk óvodásokkal, iskolások­kal és a Fémipari Ktsz-szel. Si­keresen szerepeltünk a tűzoltó­versenyen, a Centrum-olimpián. Balogh István 1970 óta dolgo­zik a Centrumban, az áruátvétel helyettes vezetője, KISZ-titkár. Almási Mária adminisztrátor, ő augusztusban kezdte a munkát. Bozsik Tiborné belsőellenőr 1980- ban került az áruházba, Gulyás Magdolna blokkrevizor pedig 1981-ben. Mindannyian fiatalok, a KISZ-alapszervezet aktív tag­jai. Nekik tettük fel a kérdése­inket. — Mi foglalkoztatott bennete­ket 1984-ben? B. I.: — Most érettségiztem, le­velező tagozaton. Ez izgatott, örültem annak, hogy márciusban megkaptam a KISZ Központi Bi­zottságának dicsérő oklevelét. A. M.: — Az év els&cfeléb£WT engem is az ■ érettségi kötijtt lg, a +ma§ö9íR° ,,félidobehftD'“pe(flgr a munkahelyem. B. T.-né: — Májusban új fela­datokat kaptam: belsőellenőr let­tem, előtte kalkulátor voltam. Szeptemberiben pedig beiratkoz­tam a Berkes Ferenc Kereske­delmi Szakközépiskolába Kecske­métre, a kiegészítő tagozatra. G. M.: — Megkaptam az ötéves törzsgárdajelvényt. Igaz, még csak három esztendeje dolgozom itt, de a középiskolából is beszá­mítható két év. Megválasztottak KISZ-szervezőtitkárnak, és én is járok a kereskedelmibe ... — Mi okozott bosszúságot? B. T.-né: — A Négy évtize„d cí­mű vetélkedő háziversenyei ná­lunk, illetve a kecskeméti Cent- rumban-zajlottak. Csák egy csa­pat juthat a területi döntőbe: a mi kollektívánkból . ketten, s a kecskemétiek közül hárman. Azon mérgelődtünk: miért nem lehet külön-külön csapatot kiállítani? — Mire figyeltetek a belpoliti­kában? B. I.: — Figyelem az árváltozá­sokat, főleg az építőanyagok árai érdekelnek. Hogy miért? Pálmo­nostorán házat szeretnék építe­ni. B. T.-né: — Engem a reálbérek alakulása foglalkoztat. Tavaly kaptunk egy plusz két fél szobás lakást, s bizony sok a fizetnivaló. • Bozsik Tiborné új munkakörbe került: belsőellenőr lett. • Gulyás Magdolna Jászszent- lászlóról jár át Félegyházára, on­nan pedig Kecskemétre, a keres­kedelmi szakközépiskola kiegé­szítő tagozatára. — Mi érdekelt a külpolitiká­ban? B. T.-né: — Az amerikai elnök- választás. Mást vártam ... A. M.: — Az indiai gázrobbanás. G. M.: — Indira Gandhi meg­gyilkolásán megdöbbentem. Napo­kig csak az ezzel kapcsolatos hí­rekre figyeltem oda. B. I.: — Az afrikai helyzet iz­gat. Vajon mikor oldódik meg az éhező népek sorsa? — Mit javítanátok a jövőben a munkakörülményeiteken? G. M.: — Nálunk még 42 órás munkahét van. Talán ezen lehet­ne változtatni. B. I.: — Bérrendezésre várunk. — Mit csinálnátok másképp az életetekben? A. M.: — Az időmet okosabban kellene beosztanom. • A félegyházi Centrum Áruház KISZ-titkára az idén KISZ KB dicsérő oklevelet kapott. • A gimnáziumi érettségi után adminisztrátor lett az áruházban Almási Mária. B. I«: — Ha több lesz a szabad órám, kertészkedni fogok. — Milyen könyv-, illetve film- élményetek volt 1984-ben? A. M.: — A kötelező olvasmá­nyok. B. I.: — A kurázsi mama és a TJóték. Moziba ritkán jutok el. G. M.: — Inkább a tévét né­zem, olvasásra is jut időm, de most nem emlékszem „élmény­re”. B. T.-né: — Moziban nem vol­tam. Krimiket lapozgatok, leg­utóbb Agatha Christie regényén izgultam. Mi is volt a címe... ? — Milyen félegyházi eseményre emlékeztek vissza szívesen? A. M.: — A fogathajtó-világ­bajnokra büszkék vagyunk. Tet­szett a hőlégballon-bemutató és a sárkányrepülők „lebegése”. G. M.: — A városi spartakiád és a félegyházi ifjúsági napok a számomra legemlékezetesebb programok. B. T.-né: — Ott voltam a fel- szabadulási ünnepségen. B. I.: — Sok divatbemutatót rendeztünk, ez is esemény Fél­egyházán ! Mit kívánhatnának az új évre a félegyházi fiataloknak? (S persze másoknak is?) Elegendő annyit: legyenek a jövő­ben is fogékonyak a világ és hazánk dolgai iránt, szeressék a munkájukat, s azért egymásra is áldozzanak néha időt. (b. t.) (Világsztárok — „szilveszteri” fordulaton Sztárok jönnek, mennek. Énekelnek, hódítanak és nyilatkoznak — ha sikerül elcsípnünk őket. Fotók készülnek róluk — ha sikerül kat­tintanunk. Világsztárokról adunk közre képeket, amelyek ellesett pil­lanatokat őriznek. S vajon mit mondhatnak, gondolhatnak? A pózo­kat Somos László örökítette meg, a „gondolatolvasó’’ pedig Borzák Tibor volt. " # Elton John a zongoránál: — ♦ Mit súgnak Tremeloes-ék? — Jajjü Beszorult az ujjam! Te, ezeknek még mindig tetszünk! • Helen Schneider: — Gyerünk, gyerünk, gyorsabban! Erre as andalító muzsikára nem tudok üvöltözni! összeállította: Borzák Tibor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents