Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-20 / 298. szám

1084. december 20. • PETŐFI NÉPE • 5

Végtelenül változatosan maradhat távol, vagy lehet jelen a a filmvásznon is a történelem. Kortár- saim, akik jobbára romantikus irodalmi alkotások kosztümös megfilmesítésein nőttek fel — némi edzéssel — viszonylag otthonosan mozognak már a régmúlt, sőt a 'közelmúlt tö'rténeJmének útvesztőiben is- A Barbara királyné sírfelirata című alkotás — impresszióként, látszólag új közlésmódot teremtve a történelmi film műfajában — ingoványos területre csalja nézőit. Olyan terepre, melyen — gondosan kitervelve — minden kockával felállította a szépség csapdáját. A szép tájképek, enteriőrök, a szép emberek, a káprázatos jelmezek a kifinomult szcenográfia együttesen bizonyítják^ milyen hatásosak lehetnek önmagukban is azok a jobb sorsra/érdemes eszközök, melyekből történelmi tabló helyett történelmi filmet is lehetett volna csinálni. Nem hihetünk igazán ebben a produkcióban a nagy lengyel történelmi filmek kulcsszavainak sem, ezúttal rossz útra terelnek a romantika, ön- feláldozás, hamis és nemes tradíciók, tragédia és halál. ^ ,

Janusz Majewski, a lengyel rendező Borna királynéról' forgatott TV-sorozatot, amelynek egyes jeleneteit most látható filmjében is viszontláthatjuk. A lengyel történelem leghíresebb szerelmi románcát dolgozza fel. A XVI. század közepén uralkodott II. Zsigmond Ágost és felesége, Barbara történetét. Nohú a kapcsolat mindössze 9 évig tartott, bőven állt anyag rendelkezésére, mert ez a szűk évtized igen eseménydús, és következményekkel terhes esztendőkből tevődött össze.

Az indító képsorokon a felesége koporsóját kísérő királyt, és a gyászmenetet látjuk. A szokatlanul hosszú. 3 hétig tartó „utolsó út” Barbara óhaja volt, ő kívánta, hogy ne Krakkóban temessék el,

hanem vigyék haza szülőföldjére. Litvániába. A bebalzsamozott holttestnek a közelében ^bőven jut ideje Zsigmondnak arra, hogy végiggondolja életét. Trónörökösként meggondolatlan, könnyelmű ifjú volt, amikor okos, erélyes anyja-és öreg, tapasztalt apja tanácsára feleségül vette bécsi Elizabethet. A jelentéktelen külsejű, epilepsziás fiatalasszonyt ■már az első közös héten elhagyja, s anyja tanácsára — aki nem sejtheti még a következményeket — Litvániába utazik. S bekövetkezik a végzetes találkozás Barbarával, a gyönyörű özveggyel, aki nemrég temette el férjét. A kor szokásait semmibe véve, gátlástalanul merülnek a szerelembe, egészen addig, míg — nem kevés nehézség árán — együtt nem léphetnek a lengyel trónra. Barbara azonban ekkorra már beteg, napról napra gyöngül, de a király végső órájáig vele marad.

A szerelem mártírjának legendáját becsülettel elmesélő filmben elveszíti kapcsolatát az ember, s története, ezért a lengyel, kultúra hetén Budapesten és vidéken egyidejűleg műsorrá tűzött film visszaél a látványcsinálással.

Károlyi Júlia

Ásatás

Lászlófalván

A Magyar Nemzeti Múzeum középtávú t# dományos programja keretében tizenöt esztendeje folynak feltárási’ munkák Lászlófalván. Ez az egyetlen olyan méretű régészeti ásatás az Alföldön, amely egy késő középkori falu — Szentkirály —; lehetőség szerinti teljes feltárását tűzte ki célul, s ezzel együtt a középkori magyarság életmódjának, gazdálkodásának, településhálózatának, népi építészetének rekonstruálását.

0 Középkori temető sírjai.

IRODALMI EMLÉKHELYEK BÄCS-KISKUNBAN

A Berkes Ferenc Kollégium

MÁSFÉL ÉVTIZEDE KEZDŐDÖTT

Tavaly megkaptátok a —r—Kiváló Ifjúsági Klub címet. Ennek az is feltétele, hogy valamilyen formában rendszeresen rögzíteni kell a klubban történteket.

— Igen, naplót vezetünk összejöveteleinkről. Ezt mi „Vendégkönyvnek” nevezzük, mert navesdbb vendégeink is ide írják be észrevételeiket, jókívánságaikat.”

A „Kecskeméti Klubok” című időszaki kiadványban, 1966- ban megjelent, a Berkes Ferenc Kollégium Klubját bemutató írásból idéztem a fenti sorokat.

Ez a sok más, velük kapcsolatos cikket, bejegyzést tartalmazó Vendégkönyv is tanúsítja: méltán sorolható irodalmi emlékhelyeink /közé a szövetkezeti’ iskolában tanuló fiatalok otthona.

A városi tanács művelődésügyi osztályával fogott össze a diákotthon, és a klub vezetősége két évtizede. (Akkoriban csak dolgoztak a .megyei művelődési központ, az ifjúsági és úttörőotthon, a Tudomány és Technika Háza, a képtár, a naiv múzeum, a kamaraszínház létesítéséért.) A kínzó helyhiánnyal küszködő néhány népművelő szívesen rendezett az intézmény hangulatos ./nagytermében,” irodalmi esteket, mert tudták: jól fölkészített, értő közönség fogadja a meghívottakat.

Felejthetetlenül szép műsor keretében találkozott 1966 januárjában az akkoriban Kecskeméten megtelepedő Buda Ferenc iái diákokkal, híveivel, a környékbeliekkel. Legszebb

verseit Berek Kati mondta el.

Wéores Sándor zsürialnökként töltött itt a résztvevők számára élményes órákat. Délután Károlyi Amyval ott volt az általános iskolások vers- és prózamondó versenyén. Láthatóan jól érezte magát este a közép- iskolások között a Berkesben.

m

i /■-t'séí' y^,

cífe SXf;

Péter bácsi elismerő nyilatkozata.

Némely nyelvtani, ejtési szabály szemléletes bemutatására kis versikéket rögtönzött a szünetben. Sajnos, alkalmi remekléseit senki sem írta le. A Merülő Satumus című kötete egyik példánya őrzi a kecskeméti séták, a kollégiumi est hangulatát. A vacsora és a fekete között írta az előzéklapra: „Kecskemét, Motorzaj helyett harangkongás. / Liget és erdő a homokon: / Lomb, ahol lomb nincs. / Futkosás helyett élet, de meddig? / Mindent elnyel a bádogcivilizáció / ez még sziget — de meddig?"

Népzenei műsort gazdagított a szép’ szavú Csoóri Sándor. Sok fiatal álmélkodott: ilyen gyönyörű népművészetünk, ilyen sokat tehet a költő! Jókedvű sorok is őrzik e találkozó emlékét': ,/Az emberrel sok 'minden megtörténhet.1 Örülök, hogy ez a mai este is megtörtént velünk, mindnyájunkkal. Legyen a történetnek folytatása is, Csoóri Sándor.”

Aligha fordult elő Veres Péterrel, hogy egy viruló, gyönyörűségesen okos diáklány háromszor megcsókolta, nyilvánosan. A tüneményes szervező Kovács Lídia virágcsokrot is előteremtett • asz író váratlan látogatására. Akkoriban még nem volt divat — a hogyan is mondjam — az üdvözlésekhez kijáró csók, de a meghatott diáklány leheletnyi csókkal tetézte az ajándékot. „Fotóst, fotóst”, derültek a jelenlevő felnőttek. Kapta is gépét a riporter, de mire beigazította volna masináját, már megismétlődött kívánságra a

• Sipos Gyula, Fodor András, Takács Imre, Reile Gézáné, Kodály Zoltánná, Vitányi Iván.

kedves .jelenét. „Aki Á-t mond, mondjon B-t iá", így vélekedtek és a felvételre kész „Kiev” előtt harmadszor is átadta a virágot és az ezzel járó csókot a kulturális felelős. . „Itt jártam, valamit beszéltem, jól éreztem magam, egyébre már nincs időim”, írta a vendégkönyvbe. Később' örvendezve hozzátette: „Jó volna, ugyanígy minden magyar iskolába elmenni, és egy kicsit ismerkedni, de 'már sem az időmből, sem az erőmből nem teliikj.”

Varga Mihály vezetésével mutatta be a kollégium irodalmi. színpada Zelk Zoltán Sirály című, nagyívű költeményét. A kitűnő előadásra meghívott költő megbetegedett, de megkérte feleségét: hallgassa meg a diákok 'műsorát. Zelk Zoltánná nagyon dicsérte az átélt és kidolgozott. produkciót”: „Sajnálom, hogy férjem nem ’ hallhatta most, de igyekszem lelkesedésem minden melegével tolmácsolni ezt az estet. 1967. nov. 24.”

Kecskeméti költők, irodalmárok közreműködésével szerveztek Ady-estet a költő születésének századik évfordulóján.

A harmadik kecskeméti népzenei találkozón, 1969. szeptemberében Vargyas Lajos akadémikus, és Vitányi Iván irányításával kibontakoztatott szakmai vitán részt vett Sipos Gyula, Fodor András, Takács Imre, Fábián Gyula és Tornai József is.

Ratkó József 1970. november

10-én Tanyák című versét mellékelte sikeres író—olvasó találkozó után a vendégkönyvbe.

I dekí vánkozik: f ümrenöezők

is szívesen látogattak a Berkes- ; be. Fazekas Lajos közreműködésével rendeztek ankétet a Lássátok feleim című filmről és a diákok találkozhattak Jane só Miklóssal is.

Itt láthattak először Berki Viola-festményeket a kecskemétiek. „Nagyon boldog' voltam, hogy a hírős városban ilyen kellemes estét tölthettem. Talán megdől az-a régi mondás is velem kapcsolatban, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. Nagyon jól esett szűkebb hazám barátságos kéznyújtása.” .

Ilyen Szellemi légkörben készítette föl az iskola irodalmi színpadát 1972-ben Takács László,g a televízió Ki mit tud? vetélkedőjére. Csak kívülállók számára volt meglepetés: az első helyet szerezték meg.

Heltai Nándor

— Az idei terepmunkák már • befejeződtek a hideg idő beköszöntésével. A tél a leletek tudományos feldolgozásának ideje — mondta dr. Pálóczi Horváth András, a lászlófalvi ásatás vezetője.

— Mi az, ami már felszínre került?

— A XV—XVI. századi, akkor mgg Szentkirály néven ismert kun lakosságú falu mintegy húsz épületének alapjait ástuk ki eddig, továbbá a hozzájuk tartozó gazdasági létesítményeket, a falu templomát, s a körülötte fekvő Árpád- és késő középkori, illetve a kicsit távolabb lévő bronz- és Szarmata kori temető kétszázhatvan sírját. Anyagi lehetőségeinktől függően, átlagosan öt-hatszáz négyzetméternyi területet tárunk

fel évente. Az idén két lakóházat, állattartásra szolgáló épületeket. terménytároló vermeket, egy- kutat és tizenkét középkori sírt bontottunk ki. Lényegében befejeztük a falu egyik gazdasági egységének *teljes feltárását, illetve az elpusztult középkori település teljes úthálózatát is sikerült felszínre hozni, rekonstruálni, ami {Járatlan régészeti eredménynek számít Magyarországon.

— Találtak különösen érdekes, kuriózumnak számító leleteket a sírokban ezen a nyáron?

— Az „elsüllyedt” falu temetőjében, csak kisebb feltárási munkáikat, végeztünk az idén. A leletek közül említést érdemelnek például annak a fémszálak♦ XV—XVI. századi lakóház alapfalainak, padlózatának feltárása.

sínek es sorsok

Képeskönyv Szolnokról

FILM JEGYZET

Barbara királyné sírfelirata

Az utóbbi évtizedben két képeskönyv jelent meg Szolnokról. Az 1975-ös kiadvány — a városalapítás 900. évfordulójára — kicsit ünnepi, fényes, xéklámízűen nagyvárosias arcát mutatja annak az ősi településnek, melynek most hétköznapjai, küzdelmei, győzelmei és vereségei tárulnak fel. Földrajzi fekvése folytán Szolnok mint fontos tiszai átke. löhelv, a Tiszántúl kapuja, az ország központja és az erdélyi sóbányák közötti kereskedelmi útvonal egyik döntő állomása. •Mint sóki'kötő, rév és vámhely, mint hídváros vasúti, közlekedési, közigazgatási gócpont, hadi, majd nagyipari erődítmény.-*□ □ □

A nápokban megjelent szolnoki képeskönyv alkotói — a várost legjobban ismerő, lelkes Kaposvári Gyula és fiatal amatőr történész-fotós társa, Kardps Tamás — elfogadják Illyés Gyula klasszikus biztatóját: „Idézd föl olvasó, mit tudott csinálni egy város a folyójával — Róma a Tiberissszel, Firenze'az Árpával, Szolnok a Tiszával — s előtted a kép, mi fűzi ezeket még lelkileg is a földhöz, amelyen állnak, A néphez, amelynek létük köszönhetik.”

□ - ‘Q .□ ‘

' Szolnok sorsa és történelme folyómenti sors és történelem, i De nemcsak az. Ez a legújabb szolnoki képes olvasókönyv azzal, ahogy múltat és jelent egybevet, ahogy sorsokat sínekben és hidakban, város- és megyeházában, víztoronyban és indóház- ban, alapkőben és toronyházban láttat és elbeszél, arról győz meg bennünket, hogy a természet és a történelem elleneivel örökösen viaskodó frontváros nemcsak, hogy élni, de megélni is képes volt. A mintegy kétszáz oldalas képes krónikát lapozgatva egy tiszteletbeli szolnoki, Örkény István, szavai jutnak eszembe, aki így jellemezte a várost: „Nincsenek világraszóló műkincsei, csodatevő ereklyék híján zarándokokat sem vonz. Kilencszáz éve, amióta létezik, nem szolgál másra, csak a legszükségesebbre: hogy lakosai élni tudjanak benne.” S hozzáteszi még: „Ez a célszerűség Szolnok harmóniája”.

;

Célszerű harmónia jellemzi a kötet fénykép- és szöveganyagát is. Voltaképp várostörténeti esz- szét kapunk ténydokumentumok- kal illusztrálva. Ezek egy része régi metszet, arhív fotó, postai képes levelezőlap. Eltöprengve a látványban, bízvást megállapítható: Szolnok sohasem volt pazarló, csak praktikus város. Ez talán némelyeknek jeHegtelensé- get, sablonosságot, szürkeséget jelent, a minden mástól különböző városegyéniség hiányát. Kaposvári Gyula és1 Kardos Tamás szolnoki képeskönyve megtanít arra, hogy a Városnak mégoly hosszú történelme során sem volt elég ideje arra, hogy az egyéniségével, arculata formálásával törődjön. Ebből a könyvből a szolnokiak is jobban megismerhetik a maguk és elődeik múltját, a más városbeliek pedig egy fcaitos Tisza.i menti emporium, vasúti, közúti, kereskedelmi és ipari gócpont kialakulását és fejlődését. A szerkesztő, Kaposvári Gyula egyik kedvenc aforizmája szerint, minél jobban épült a város, annál jobban feltárult a múltja. Ebből bőven merítve, a könyv jelentősen gazdagítja a várost tudatban, ismeretben, érzületben.

Hozzájárul ahhoz, hogy lakói közül egyre többen felismerjék és vallják a jeles közíró, Balogh Edgár igazságát: „A történelmet- len ember nem ember, csak bio. lógiai állag, s utódaiban is csak akkor lesz emberré, ha társadalmi tudatát történelmileg alakítja ki.”

Pálréti Ágoston

kai, gyöngyökkel díszített pártának a maradványai, amelyekre egy kislány sírjában bukkantunk. Ez különösen azért érdekes. mert igen hasznos ismeretekkel szolgált á középkori női viseletre vonatkozólag.

— Bács-Kiskun megyei muzeológusok is részt vesznek a feltárásban?

— Igen. kezdettől fogva jelentős segítséget kapunk a- megyei múzeumtól, szakmai és anyagi tekintetben egyaránt. A kecskeméti régészek közül Biczó Piroska és Kulcsár Valéria például évek óta részese a lászlófalvi ásatásoknak.

— Ha jól tudom, a feltárási munkákba és a leletek feldolgozásába más tudományok képviselői is bekapcsolódnak.

— Valóban. Dolgozik velünk néprajzos, zoológus, botanikus és antropológus. Továbbá több restaurátor. egyetemi és főiskolai hallgató is hozzájárult az évek során munkánk sikereihez. Ez az összefogás lehetővé teszi, hogy az ásatási leletek alapián minél sokrétűbb ismereteket szerezzünk az említett korról, korokról. .

— Jövő évi elképzeléseik?

— Természetesen folytatjuk a feltárást, egy újabb házhely kibontásával. Munkánkat most már megkönnyíti az, hagy egy részletes geodéziai felmérés jóvoltából sikerült megrajzolni Szentkirály térképét, az egykori település épületeinek rendszerét. S nagyon remélem, hogy a következő esztendőkben további jelentős tudományos eredményeket mutathat fel ez a nem mindennapi régészeti vállalkozás.

Koloh Elek

ORSZÁGOS

VETÉLKEDŐ

Értem

a természetet

Értem a természetet címmel országos vetélkedőt hirdet az 1984— 85-ös tanévre a KISZ KB ifjúsági környezetvédelmi tanácsa, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és a TIT Természettudományi Stúdiója.

A versenyen részt vehet minden olyan középfokú oktatási intézményben tanuló diák, aki érdeklődik az élő és az élettelen környezet jelenségei iránt. A verseny témaköre: az anyag szerveződése. A témakör felöleli a szervetlen világbein az atomok, a molekulák, a kristályok, a geológiai és a csillagászati képződmények, az élővilágban pedig a sejt alatti, a sejtes és a soksejtű alakzatok szerveződését, valamint a különböző ökoszisztémákat és a bioszférát. A téma feldolgozásakor a komplex természettudományos szemlélet érvényesítésére törekedjenek a versenyzők.

Az egyes tanintézeteket háromfős csapatok képviselhetik, egy iskolából több csapat is nevezhet. A vetélkedő kétfordulós. Az elődöntőn — Budapesten a TIT Természettudományi Stúdiójában — a csapatok írásbeli feladatokat oldanak meg. A jövő évi tavaszi szünetben megrendezendő elődöntő legjobb 15—20 csapata kerül az országos döntőbe, amelyet 1985 augusztus 21—24. .között Gyöngyösön rendeznek meg. A döntő írásbeli & 6zóbelf versenye bői áll. A vetélkedőben eredményesen szereplők értékes tárgyjutalmakat, könyveket nyerhetnek» A nevezési határidő 1985. január 15. A jelentkezéseket a TIT Természettudományi Stúdiójába (1113 Budapest, XI., Bocskai út 37.) kell beküldeni, az iskola nevének és címének megjelölésével. Kérik feltüntetni a csapatok tagjainak nevét, évfolyamát és lakáscímét. A versenyre való felkészülést segíti a Természet Világa 1985. januári számában megjelenő irodalomjegyzék