Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-19 / 297. szám

1984. december 19. • PETŐFI NÉPE • 5 NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN Máté Ottilia festményeinek sikere Izsákon A művelődés szintjei A lakosság kulturális alapellátását szolgáló mű­velődési! otthonok, könyvtárak hálózata valójában 3 az 1960-as évektől épülhetett ki. Az ötödik, s főként a hatodik ötéves terv már az intézmények felújítá­sát tűzte ki célnak, néhány településen a hiányok pótlását ütemezte be. Az új művelődési otthonok ta­nácsi erőforrásokra, a gazdálkodó szervek és at lakosság társadalmi, munkájára alapozottan jöttek létre — például/ Imrehegyen, Szalkszentmártonban, Városföldön. Műemléképület átalakításával alakult ki Kalocsán a 'Művelődési Központ és Ifjúsági Ház, Kecskemé­ten a TIT-nek is otthont adó Tudomány és Tech­nika Háza, illetve a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Otthon, Baján a volt járási hivatal épü­letének átalakításával javítják az ellátást. 1981-ben adták át Bács-Kiskun egyik legkorszerűbb nevelési—közművelődési intézményének, a keceli művelődési központnak első résziét, majd 1984. augusztusának végén az oktatási szárnyat is. Nyitottabb könyvtárak Múzeumok napjainkban KÉPERNYŐ Menyhért festőművész életműve, XIX—XX. szá­zadi magyar képzőművészet, valamint a Nemzet­közi Zamáncművészeti Alkotótelep bemutatója). 1983-ban református egyházi múzeumot avattak, és ekkor kapott helyet a Technika Házában a Tolnay Károly és a magyar Michelangelo-kutatás című álJ landó kiállítás is. Nemrég nyílt meg az országosan' egyedülálló Ma­gyar Népi Iparművészeti Múzeum, s várhatóan jö­vőre jön létre — alapos előkészület után — az Or­vos- és Gyógyszerésztörténeti Múzeum Kecskemé­ten. Nincs mindegyik városnak ilyen lendülete. Ba­ján például ennél szerényebb fejlesztési lépések is egyedülálló értékeket tehetnének közkinccsé. Az állandó kiállításokat évente mintegy negyven időszaki tárlat, vándorkiállítások, vetítettképes elő­adások, alkotásra nevelő gyermekfoglalkozások, a múzeumi közművelődési termek változatos prog­ramjai teszik teljesebbé. Az utóbbi évtizedben csak­nem 190 ezer ásatási lelet, néprajzi és történelmi emlék, kép és szobor került a megyei múzeumok gyűjteményeibe. A tudományos szempontból fel­dolgozott értékek egyik fontos megjelenítési fóru­ma a Cumánia című évkönyv. Bács-Kiskun közművelődési könyvtárhálózata lé­nyegében 1953 közepére kiépült. Jelentősebb válto­zás 1960-ban következett be: könyvtárfenntartóvá lettek — a városa és járási székhelyű községek kivételével — a heílyi tanácsok. A hetvenes évek végén már minden településen önálló könyvtár működött. S ha változó szinten is, mindenütt lét­rejött az alapellátás. A Bács-Kiskun megyei tanácsi könyvtárhálózat 319 szoUgáltatóhelyén több mint kétmillió állo­mányba vett dokumentumot tartanak nyilván, a 107 ezer beiratkozott olvalsó megközelítően 2 mil­lió 900 ezer kötetet kölcsönöz egy esztendőben. Az utóbbi évtizedben változatosabbá váltak a haszná­lat formái, intenzívebb lett a különböző szolgálta­tások — hírlapfigyelés, könyvtárközi kölcsönzés — igénybevétele. Javult a szakirodalom használatát segítő tájékoztatás, az eltérő érdeklődési körű oit- vasókkail való egyéni foglalkozás. Nyitottabbá váltak a könyvtárak. Hírlap, folyó­irat és zenei részlegeik a helyben olvasást, műve­lődést szolgálják. Népszerűek az egyszerre irodal­mi, zenei, képzőművészeti élményt nyújtó rendez­vények: a Halasi Téka, a kiskőrösi, kiskunfélegy­házi gyermekfoglalkozások, könyvtári hangverse­nyek. Megfelelő a tanácsi és a szakszervezeti hálózati központok együttműködése a lakó- és a munkahe­lyi könyvel látásban. 1983-bam korszerű feltételek közé került az SZMT könyvtára/ Az Intézmények helyzetét — ha kiis mértékben is — tovább javították a felújítások. Kecskemé­ten, a Széchenyivárosban lakótelepi könyvtár nyílt. A megyeszékhelyen és Kalocsán jobb körülmények közé jutott a gyermekkönyvtár. Baján, Tiszakécs- kén a zsinagóga átalakításával. Jánoshalmán klub­övezet létesítésével javul az ellátás. A fellctelek dienere Évente mintegy 300 ezrein látogatják Bács-Kis­kun múzeumait. A Petőfi-emlékhelyek (Kiskőrös, Dunavecse, Szalkszentmárton) mellett számottevő­en gyarapodtak a városok múzeumi gyűjteményei is. 1979-ben új, állandó kiállítással gazdagodott Kiskunhalason a Thorma János Múzeum, 1981-ben Kalocsán a Visky Károly Múzeum (néprajz, numiz­matika és ásvány). Kalocsán N. Schöffer kiberne­tikus műveiből nyílt állandós kiállítás. Tóth Meny­hért szülőházában, Miskén emlékmúzeum létesüli Kiskunfélegyházán a helytörténeti és országos börfömmúzeum mellett 1975-ben megnyílt a felújí­tott Móra Ferenc Emlékmúzeum is. Kiskőrösön a Petőfi-szülőházhoz tartozó irodalomtörténeti állan­dó kiállítást kortárs kép- és szoboranyag bemuta­tása egészíti ki a Petőfi-ikonográfia köréből. Az elmúlt évtizedben dinamikusain fejlődött a megyeszékhely intézményhálózata. Az állandó kiál­lítással 1924 óta működő Katona József Múzeum­hoz és az 1970-ben létesült Katona József Emlék­múzeumhoz 1976-ban csatlakozott országos gyűjtő­körrel a Magyar Naiv Művészek Múzeuma. Ha­sonló gyűjtőkörrel 1981 decembere óta dolgozik a Szórukaténusz Játékműhely és Múzeum. 1983 őszé­től fogadja látogatóit a Kecskeméti Galéria a sze­cessziós Cifrapalotában, (állandó kiállításai: Tóth Az elmúlt öt év termésének legjavát — negy­venöt olajfestményét — állította ki szülőfalujában, Izsákon Máté Ottilia Szegeden élő festőművész. Ez volt a harmadik bemutatkozása a Sárfehér hazá­jában. Alkotásaival ismét elnyerte a nagyközség­ben élő művészetbarátok tetszését. A Táncsics Mihály Művelődési Ház népművelői szerint kétezer érdeklődő tekintette meg a kiállí­tást. Az általános iskolai tanulók például a rajz­órákon keresték fel az intézményt, s közösen ele­mezték, vitatták meg a látottakat. i Halásztanya Mártélyon. Ady emlékezete. Nagy-nagy gondot okoz ugyanakkor a megyei könyvtár, a múzeumi hálózati központ és a megyei levéltár rendkívül szűkös, mostoha elhelyezése. Már 1975-ben, amikor 7100 iratfolyómétert tett ki a le­véltár összegyűjtött anyaga, kétségbeesett segély- kiáltásként hangzott a tárgyilagos megállapítás: „telítettsége miatt az utóbbi években gyűjteményét lényegesen gyarapítani nem tudta .. A kedvezőtlen működési feltételek ellenére igen jelentős eredményeket ért el az intézmény a feldol­gozásban, rendszerezésben, elemzésben. Pon­tos képet adnak a munkatársak publikációi Bács- Kiskun múltjáról, a gazdasági, társadalmi, művelő­dési viszonyokról. Ezeket tematikus szerkesztésben a Bács-Kiskun megye múltjából című sorozat köte­tei hozzák nyilvánosságra. Növekedett a levéltár közművelődési szerepe, ami a honismereti mozga­lomban, kiállítások rendezésében, az ifjúság törté­nelemszemléletének formálásában is megnyilvánul. Közelebb a mindennapokhoz Egyre több résztvevőt v.onz rendezvényeivel a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szer­vezete is. (1980-.ban 402. 1983-ban 406 ezer). Gya­rapszik a mindennapi kultúrához közelebb álló természettudományos témák száma: 4020 ilyen ren­dezvényen 165 ezren jelentek meg 1983-ban. Egy­másra épülő sorozatok, akadémiák, tanfolyami for­mák honosodtak meg. Közéjük tartozik az évenként ismétlődő óvodapedagógiai nyári egyetem Kecske­méten, Baján pedig kétesztendőnként a vízgazdál­kodási nyári egyetem. Vissza-visszatérő eszmecse­rékre ad alkalmat a megyei művészek akadémiája. 1984-től külön előadások és konzultációs lehetősé­gek várják a nyugdíjasokat. Nőtt az idegen nyelvek tanulása iránti igény is. Figyelemre méltó, hogy a hetvenes évek közepé­től a lakosság érdeklődése erőteljesebben fordult a közgazdasági és szociológiai tudományos eredmé­nyek felé. A nemzetközi helyzet feszültségeire, gaz­dasági, társadalmi életünk fejlesztésének feladatai­ra. a politika, az államélet, történelmiünk kérdéseire adható tudományos válaszok egyaránt élénk érdek­lődést váltottak ki. Részben ennek hatására Indult a 80-as években több intézmény közreműködésével a Kecskeméten élt marxista tudós. Molnár Erik nevét viselő szabadegyetem. S erre vall a dunavecsei Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház és a Petőfi Népe Szer­kesztősége közös sorozata, amely közéleti szemé­lyiségeket szólaltat meg. A megye felsőfokú intézményei tudományos ku­tatómunkájukkal, pedagógus, műszaki és agrárér­telmiségiek nevelésével kapcsolódnak a közműve­lődési intézményhálózathoz. Hallgatóik közművelő­dését népművelők szervezik. A Bajai Tanítóképző Főiskola közművelődési oktatói dolgozták ki a Ke­celi Nevelési Központ működési modelljét. A Kecs­keméti Óvónőképző Intézet a pedagógiai ismeret- terjesztésbe, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola egyebek között a fiatalok szórakoztatásá­ba, tárlatok rendezésével a megyei művészek be­mutatkozásába kapcsolódott ‘be. A kertészeti főisko­lai kar számos tudományos tanácskozás, pódium­műsor, kiállítás színtere is. Halász Ferenc KÖNYVESPOLC Galambos Sándor: Petőfi és Kunszentmiklós Felszabadulásának 40. évfordulóján nem csupán új létesít­ményekkel gazdagodott Kunszentmiklós, hanem egy mono­gráfiával is. Galambos Sándor Petőfi és Kunszentmiklós cí­mű könyve Szappanos Balázs lektor szerint „nemcsak a helytörténeti irodalomban pótol hiányt, hanem segítséget ad végső soron az irodalomtörténetírás munkájához is”. A mintegy száz oldalas tanul­mány hosszú vajúdás után szü­letett meg. Már 1974-ben, Feke­te Sándor egy kunszentmiklósi író—olvasó találkozóján fölvető­dött: bizony jó lenne, ha a Pe­tőfivel kapcsolatos helytörténeti anyag összeállna, napvilágot lát­na. Galambos Sándor akkor már javában dolgozott most megje­lent könyvén, s kapva az alkal­mon a neves írót, Petőfi-kuta- tót kérte föl: lektorálná az el­készült fejezeteket. A monográfia egyes részei is- ' mérésnek tűnhetnek a figyelmes olvasó számára. Részleteket kö­zölt beűiőle ugyanis 1975-ben a Kunszentmiklósi Hétköznapok című kiadvány, 1981. március 15-i és 1982. március 14-i szá­mában pedig a Petőfi Népe. A szerző a tanulmány egyik feje­zetével díjat nyert a Petőfi a néphagyományban című pályá­zaton. Ám a teljes terjedelem- , ben való megjelenés még min­dig váratott magára. Mígnem a megyei pártbizottság felmérést készített 1983-ban arról, hogy milyen a kulturális élet Kun- szentmiklóson, hogyan becsülik meg a helytörténeti kutatókat. A tanulmány kiadásáról ezt kö­vetően született döntés. A kötet előszavában a szerző ezt írja: „E szerény tanulmá­nyomnak az a célja, hogy Kun­szentmiklós is csatlakozzék azok­hoz a városokhoz, községekhez, Petőfi-emlékhelyekhez, amelyek önálló könyvekben, füzetekben dokumentálták nagy költőnk hozzájuk fűződő kapcsolatait.” A kötet lapjain megelevenednek az 1842-es, 1844-es, 1845-ös és 1848-as esztendők azon jeles nap­jai, amelyeket a költő Kun-Szent- Miklós városában töltött, mikor is nem egy alkalommal kitörő lelkesedéssel fogadta őt a hely­beli diákság, sőt nem is csak a gimnázium poétái és retorikai hallgatói, hanem még a város előkelőségei, a kaputos birtoko­sok is. Petőfi három verset írt Kun- szentmiklóson, a Megy a juhász a szamáron, a Pusztán szület­tem. .. és a Búcsú Kunszent- miklóstól címűeket. E versek keletkezésének körülményei rendkívül plasztikusan jelennek meg Galambos Sándor tanulmá­nyában. A monográfiára egyéb­ként mindvégig a történeti hű­séggel ötvözött cölvasmányosság a jellemző. A szerzőnek mégis sikerült korrajzot is adnia, s Petőfi és Kunszentmiklós kap­csolatán keresztül bemutatnia a márciusi forradalomban az egész Jászkunságra pozitív ha-, tást gyakorolni igyekvő, kez­deményező, majd visszatáncoló kiskun város népének Petőfihez és a forradalomhoz való hűsé­gét, kaputos urainak kezdeti lel­kesedését és pálfordulását. A szabadszállási követválasztás ku­darca bizony ez utóbbiak lelkén is szárad. A Petőfi és Kunszentmiklós Galambos Sándor hite szerint nem lezárt, egyszer és minden­korra befejezett tanulmány. „Az utánam következő új nemzedék­re vár majd az a feladat — írja —, hogy tovább gazdagítsa, színe­sítse ezt a gyűjteményt, s végre ne csak közelebb, hanem igazán közel kerülhessünk Petőfi Sán­dorhoz”. A kötet ezer példányban je­lent meg, s Kunszentmiklóson a könyvtárban és a művelődési házban kapható 20 forintos áron. Szerzője a Magyar Irodalomtör­téneti Társaság 1984. évi pályá­zatán e művel nyert harmadik díjat, melyet csütörtökön ad­tak át. Sitkéi Béla Vasárnap, a kettesen Jól tudom; a mérce mindig a holnap. A már elért meghaladá­sa a követelmény. Elítélem az eszik, nem eszik, nem kap mást cinizmust. Mégis, mégis arra gondoltam: milyen szeretettel, érdeklődéssel fogadnók a képernyőn látotta- kat-hallottakat, ha hosszabb ide­ig szünetelne az adás. A világért sem a__.televíziós műsorokat men­tegetem. Magunkat féltem, vé­dem. Érzékelésünk elszürkülésé- től, befogadókészségünk elsat- nyulásától óvom kedves olvasó­inkat, magunkat. Jaj' nekünk, ha megfeledkezünk .a csodálko­zásról, ha elhalkul § lelkűnkben a dal. Vasárnap a kettesen hagy­tam a csatornaváltót. Poínpásan szórakoztatott A sógun-örökség. Mennyi finom megfigyelés és mennyi rutinos filmcsináló ra­finéria! Nyilvánvaló: az egzoti­kumot, a különlegest kereste az angol Michael Maclmtyre, ám a mai japán hétköznapok is föl­föltűntek a bravúros képsorok­ban. A Töredék teljes átéléséhez éreznünk, tudnunk .kell: évszá­zadokig az emberről beszéltek a népi vallásosság faluvégi, utak menti emlékei. Juhász Gyula Tápai Krisztusához hasonlóan a munkára igyekvő, a földekről hazatérő népeket nézték csende­sen a szomorú, a fájdalmas, az elszánt Krisztus-emberarcok. Milyennek látta, képzelte önma­gát az ember; érről szólt a ti­zenhét részes sorozat első adása. A helikopter is nyugodtan „el­ment” volna az egyesen, monda­nám, ha nem tartatna hivata­losan egyenrangúnak a két mű­sor. Ideje volna más-más név­vel megkülönböztetni a kétfaj­ta kínálatot, mert a számozás akaratlanul is rangsorolást su­gall. , Évekig hetente láttam Baróti Lajost, az irodalomtörténész testvérét, a későbbi szövetségi kapitányt. Az egyik legrokon- rzenvesebb sportember, akit va­laha ismertem. Fölfigyeltek rá? Mellékállásban irányította egy első osztályú labdarúgó-csapat edzéseit. Felelősségteljes állásá­ból egy percet sem mulasztott sportolói elfoglaltságai miatt. És jutott ideje olvasásra, művelő­désre. Aligha tapsikolunk örö­münkben, ha arra gondolunk: milyen magatartású emberek is kerülhettek az általa rangot ka­pott szövetségi kapitányi poszt­ra. És napjainkban hányán me­rik illő viselkedésre figyelmez­tetni a „bázisszerv” nagyhatal­mú vezérét? Gyorsan útilaput köthetnek talpa alá, mint tör­tént ez Barátival a győrieknél és a Rába mostani edzőjével Bács-Kiskunban. Vitár Róbert az igencsak szűkös húsz percben módot talált a fent jelzett em­eri konfliktusok érzékeltetésé­re is. Ezért írhatom Baróti La­jost mutatta be a Sportmúzeum és nem Baróti Lajost, a szövet­ségi kapitányt. Gratulálunk. Heltai Nándor A fele sem igaz Elmebajnokság A jó tanár arra kíváncsi, mit tud, a rossz meg arra, hogy mit nem tud a diákja. Nos, a jó tanár címkét hadd ragasz- szam A fele sem igaz, a rosz- szat pedig az Ellmebajnökság című műsorra, előreboosátva azt: mindkét kvíz a fölösleges tudásra alapoz. Bolond ember az, aki mindent fejben akar Itartani, az okosnak annyi is elég, hogy észben tartja: a lexi. konokban minden fontos meg­található. Visszatérve Vágó' Ist­ván és Egri János műsoraihoz: annyiban mindkettő azonos, hogy csupa érdektelen informá­cióra kíváncsi: hiszen aimeny- nyire mellékes, hogy mitől pi­ros a vörös bor, annyira ötöd- rangú kérdés, hogy melyik épü­let alaprajza formáz rostélyt, bár — nem mellesleg — tisz­teletre méltó teljesítmény eny- nyi mindent (ugylaniabban a) fejben tartani. Hogyan is van tehát, hogy Vátgó műsorát na­gyobb tetszés fogadja, mint Eg­ri János Elmebajnokságát (hal­lottam már ' „elmebaj”-nak is emlegetni, nyilván nem célza­tosság nélkül) ? Vágó szórakoz­tatva akar „kiokosítani”. Hihető feleleteket találnak ki vendégei, s még a rossz válaszon is mo­solyogni tudnak a játékosok. Szombaton délután alkalmam volt válaszokat adni (persze elő­re megmondták, miféléket) Vá­gó István könyvének bemuta­tásakor, egy Kecskeméten rög­tönzött A fele sem igaz játé­kon. Legalább százan zsúfolód­tak be az Erdei Ferenc Műve­lődési Központ klubtermébe meghallgatni a szerencsés csa­patokat. A hangulat oldott volt, a nyertesek több ajándékot kap­tak, mintha a tévében léptek volna föl. Ám ez mellékes. A lényeg: jót játszottak, sőt, úgy láttam, maiga a műsorvezető is meg volt elégedve, pedig, a könyvéből sokat mondok, ha tizenöt példány kelt el. Mert más dolog játszani, me­gint más komolyan venni a já­tékot, és ismét más megvenni a játékot. Ballal József A Forrás decemberi száma „ ... a magyar parasztság ál­talános és szakmai műveltség­szerzési lehetőségei az egész pol­gári korban meglehetősen szűk­re szabottak voltak. A gyerme­kek csaknem 90 százaléka 11—12 éves korban búcsút vett az isko­lától, s a továbbiakban semmi­féle rendszeres oktatásban nem részesült... újra és újra felvető­dött a paraszti művelődés és szak­képzés intézményi kereteit to­vábbfejleszteni akaró szándék. A felmerült lehetséges intézmé­nyi formák egyike a népfőiskola volt. A népfőiskola nem magyar és nem XX. századi találmány. A XIX. század második felében Dánia mellett elsősorban Svéd­országban. Norvégiában és Finn­országban eresztett mélyebb gyökeret...” — írja Romsics Ig­nác A polgári magyar iskolarend­szer és a népfőiskolái mozgalom című tanulmányában, A Forrás idei utolsó számában. S e tanul-' mány mellett még több mint.hús másik található, amelyek ugyan­csak a népfőiskolákkal foglal­koznak. Vagyis a folyóirat ez al­kalommal egész terjedelmét e témának szentelte. A dán, svéd és finn népfőisko­lák rövidebb történeti átte­kintése után részletes tanulmá­nyok sora mutatja be a magyar- országi — közöttük például a ta­tai, balatoni, veszprémi — nép­főiskolákat. A kecskemétiről Kovács Bálint írt, és az 1922-es és 1923-as esztendőt vizsgálva, egyebek mellett idézetet közöl az akkori városi lap égjük cikkéből: „Az alsóbb néposztályok rászo­rulnak az iskolai tanításon túl szűkkörű tapasztalataik bővíté­sére. Fel kell tárni előttük nem­zeti történelmünknek, irodal­munknak és művészetünknek ta­nulságos és lelkesítő adatait, hogy gondolkodva és okulva vehessen részt népünk mindenkor a kívá­natos és folytonos haladás mun­kájában”. Külön érdekesség Móricz Zsig- mond és Erdei Ferenc 1940-ben írt cikke a népfőiskolákról, amit akkor a Kelet Népe közölt, vala­mint Illyés Gyula 1946-os kiált­ványa a parasztság művelődési ügyéről. Hasonlóképpen érdek­feszítő az az interjú is, amelyet Császár Nagy László készített e témában Boldizsár Ivánnal, Pozs- gay\Imrével és Huszár Istvánnal. Kétségtelen, hogy vannak elő­nyei és vannak hátrányai is, ha egy folyóirat tematikus szám köz­lésére vállalkozik — ahogy azt eddig már több esetben is tette a Forrás. S az egyik a másikból adódik: Részletes adatokkal gazdag, és éppen ezért hasznos tanulmánykötetté válik az egy té­mára szerkesztett folyóirat. Ám ugyanakkor fel is adja megszo­kott műfaji sokszínűségét („szép- irodalom, szociográfia, művé­szet”), amelyhez olvasóit szok­tatta. Az olvasóit, akiknek ez eset­ben nincs módjuk arra, hogy té­ma szerint is válogathassanak kedvükre a megjelent írások kö­zött. Mert mind ugyanarról szóL .(Ez esetben [ a népfőiskolákról| Hogy ez mennyiben-jó szerkesz­tési koncepció, arról bizonyára megoszlanak a vélemények, vagy­is Tehetne róla meditálni, pole­mizálni napestig. Az viszont két­ségtelen, hogy hasznos, tanulsá­gos és időszerű a decemberi szám­ban felvállalt téma. Ugyanis Vi­tányi Iván szavaival élve: „ — ilyen vagy olyan formában fel kell tudni használnunk a népfő­iskola-mozgalom tapasztalatait, folytatnunk hagyományait. Olyan új színt és szintet adhat ez a-köz- művelődési mozgalomnak, ami régóta hiányzik”. — Adja az ég, hogy ez megvalósuljon, s hogy jó „tankönyv” legyen hozzá a Forrás decemberi száma. K. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents