Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

1984. december 16. • PETŐFI NÉPE • S VASÁRNAPI RIPORT Ahol bíznak Felsölajos az összefogásban: Amint az E5-ösön útban Pest felé elhagy­juk Lajosmizsét, a sebességkorlátozást fel­oldó tábla után néhány kilométerrel ismét megszaporodnak a házak az út mentén. A lajosmizsei tanyavilágban összebújó > százhúsz ház a tizenháromezer lakosú nagyközség külterületi központja: Felsölajos. A nemzet­közi főúton utazók ritkán kanyarodnak rá a felsőlajosi bekötőútra, a telep főutcájára. Pedig az itt élő négyszáz ember sokat tett és tesz, hogy vonzóvá, otthonossá változtassa lakóhelyét. • Korszerű gépeken milliókat termelnek az asz- szonyok az Almavirág Szakszövetkezet alufólia­üzemében. Háromszáz, katonás rendben sorakozó zöld postai levélszek­rény az út mellett. Ez az első pil­lanatra meglepő látvány fogadja néhány méter után a Kunsági vendéglőnél lekanyarodót.' Nem­csak az újságok és levelek miatt fordul itt meg nap mint nap a környék apraja-nagyja. Az Iskola utca túloldalán, az ütött-kopott postahivatal mellett található a telep egyetlen ABC-boltja. Vala­mivel odébb női fodrász és bu­tikos is tanyát vert a forgalmas helyen. A mindennapi életben fontos szerepet játszó létesítmé­nyek, intézmények sorát a dará­ló és az iskola zárja. Az iskolában a gyerekek éppen a télapó-ünnepélyre készülnek. Két nevelő 39 alsó tagozatos kis­diákkal foglalkozik. — A tanulói létszám évek óta állandó, és a jövőben sem vár­ható csökkenés, mert egyre több fiatal házaspár építkezik a kör­nyékben — mondja Horvát Már­ta tanítónő, aki Kecskemétről jött ide dolgozni tíz évvel ezelőtt. — Azt hiszem, a Felsőlajoson töltött tíz év bizonyítja, hogy jól érzem itt magam. Kedvesek a szülők, a gyerekkel pedig szinte családias a kapcsolat. Mivel viszonylag ki­csi a létszám, mindegyek tanu­lónkat kívüiről-belülről ismerjük. Az iskolánk felszerelése elég jó, gyerekeink megállják a helyü­ket, amikor felső tagozatra beke­rülnek a községi iskolába. Lehet számítani az emberekre — Azt itt lakók igényei ugyan­olyan szintűek az élet minden területén, mint az ország bármely településén élőké. — Ez a mon­dat már a Hazafias Népfront helyi elnökével, Keresztes Lász­lóval folytatott beszélgetésünk során hangzik el. Az elmúlt években sokat sikerült behozni a múltból örökölt lemaradásból: megoldódott a vezetékes vízellá­tás, gázcseretelep, óvoda és orvo­si rendelő épült, s a napokban adják át az új fogorvosi rendelőt. Berendezése korszerűbb, mint a község központjában működőé. Minden új létesítményben benne van az itteni emberek anyagi ál­dozatvállalása és sok-sok óra tár­sadalmi munkája. — Lehet számítani az embe­rekre, közösen 'határozunk, és összefogással valósítjuk meg a terveket — mondja Keresztes László. Nyolc éve Felsölajos ta­nácstagja. Most éppen a közelgő falugyűlés előkészítése foglalkoz­tatja : — Van néhány visszatérő, meg­oldásra váró gondunk. Ilyen az a jogos és egyöntetű felvetés, hogy az ellátás nem javul. Az ÁFÉSZ- üzlet áruválasztéka gyenge, nem igazodik a helyi igényekhez. Sok apró dologért Lajosmizsére kell beutazni, mert itt nem kapható. Másik visszatérő vitatémánk a postaépület, melynek rossz álla­pota miatt a hivatal bezárásával fenyegetnek bennünket. A lakos­ságot most mégis leginkább a gázvezetés foglalkoztatja. Az Al­mavirág Szakszövetkezet vállalta a fővezeték kiépítésének terhét, s a gerincvezetékre a jövő évben a lakóházak is rákapcsolódhat­nak. Négy utcában már megkezd­tük a szervezést, a falugyűlés egyik fő kérdése is ez lesz. Otthonos munkahelyek Az Almavirág Szakszövetkezet meghatározó szerepet játszik a felsőlajosiak életében. Legtöbb­jük — nem ritkán az egész család — a 420 hektáron gazdálkodó szö­vetkezet valamelyik ágazatában dolgozik. A hatvanas évek elején gyümölcstermesztés volt a gazda­ság fő profilja — innen a jóhang­zású név is. Azonban néhány belvizes év kipusztította az al­máskerteket, új megélhetési for­rást kellett keresni. A felsőlajo­siak ezt a kisegítő ágazatokban találták meg. Kezdetben egy suf­niban indult, ma már tágas üzem­csarnokban működik az országo­san egyedülálló alufólia-feldolgo­zó üzemük. Gyártanak emellett vonatablakokat az NDK-ba, és itt készülnek az Ikarusz autóbu­szok csomagtartói is. Csordás László tizennyolc év­vel ezelőtt szakmunkástanulóként kezdte. Itt dolgoztak a szüléi, s számára is természetes volt, hogy helyben, a szövetkezetnél keresi a megélhetését. Tavasz óta — 32 évesen — a géplakatos művezető beosztás mellett az általános el­nökhelyettesi teendőket is ellát­ja: — Szinte nincs olyan fejlesztés Felsőlajoson,'hogy valamilyen for­mában a szövetkezet ne legyen érdékelrt. Az elmúlt öt évben meg­közelítőleg kétmillió forint fej­lesztési alapot adtunk át a nagy­községnek. Az óvoda építésében például szocialista brigádjaink je­lentős részt vállaltak. Sokan dol- gozrdak itt családostól, az embe­rek a magukénak érzik a szövet­kezetét. Nemcsak arra törekszünk, hogy minden tagunk megtalálja a számítását, hanem igyekszünk a munkahelyet, a környezetet is otthonossá tenni. Valóban, a műhelyekben és az irodákban mindenütt tisztaság, rend. Kívül gondozott park, az épületekben, ahol lehet, virágok. És természetesen ebéd-ő, s tágas zuhanyozó a dolgozóknak. A szö­vetkezet vezetői különösen arra büszkék, hogy szép számban dol­goznak fiatalok a gazdaságban. Szakmunkástanulók nevelésével is foglalkoznak, s a fiatalok zö­me itt is ragad. Ifjúsági telkek­kel, lakásépítési támogatással se­gítik indulásukat. A harminc te­lekből 19 talált eddig gazdára. A postára szükség van Nemcsak helyi születésűek építi keznek Felsőlajoson; Egy kistele­pülés erejét, életképességét azon ’is le lehet mérni, hogy képes-e magához vonzani olyan szakemj •bereket, értelmiségieket, akik a helyiek közül nem minden szak­mában nevelődnek ki. A szövet­kezet jogtanácsosa, Buda Lászió­né dr. Pintér Borbála Szegedről költözött ide két éve, férjével és két gyermekével. Előbb szolgálati lakásban laktak, de már tető alatt a házuk, az építkezés befe­jezéséhez közeledik. Milyen vál­tozást hozott számára a városi életmódhoz képest az itteni élet? — Városi barátaim jóslataival szemben kellemes csalódás volt az egészségügyi ellátás és a mun­kahelyi környezet. A munkatár­sak, s az az önállóság, amit kap­tam. Viszont kellemetlenül érin­tett, bár tudom, hogy ez nem he- iyi probléma, a közüzemi szol­gáltatások magasabb díja. Jóval drágább á víz, a villany. Mintha megbüntettek volna azért, hogy néhány kilométerrel arrébb köl­töztem. Az idén háromezer forint­nál több vízdíjat fizettem. Na­gyon szeretem a kertet, de ezzel visszatartanak engem és a töb­bieket is á kertészkedéstől. Hi­szen ennyi pénzért már válogat­hatok a zöldségből a boltban is. Közben véget ért a szövetkezet vezetőségének idei utolsó ülése. A gazdasági ügyek mellett tájé­koztatót hallgattak meg a gáz­vezetésről és határozatot hoztak arra is: mindent megtesznek, hogy ne szűnjön meg a postahivatal. A felsőlajosiak makacs emberek. Bíznak az összefogásban, mert azt tapasztalták, hogy amit közö­sen elhatároznak, azt meg is tudják valósítani. Lovas Dániel # Indul a buszjárat. (Tóth Sándor felvételei) ÖSZTÖNZIK A NYELVTANULÁST Fiatalok a vállalatukért Ifjúsági parlamentjét tartotta tegnap Kecskeméten a Tudo­mány és Technika Házában a Középmagyarországi Pincegaz­daság, A vállalat mintegy fél­ezer fiatalját küldöttek képvisel­ték. Borsody Miklós, a pincegaz­daság vezérigazgatója fűzött szó­beli kiegészítést a fiataloknak előre kiadott írásos anyaghoz. Egyebek között szólt (a vállalat idei munkájáról', a fiatalok helytállásáról, a tennivalókról. ,Ez utóbbiakra helyeződött1 a hangsúly: a fiatalok felelőssége növekvő a hatékonyság és a ter­melékenység javításában, a pia­ci igényekhez, a népgazdaság célkitűzéseihez történő jobb al­kalmazkodásban, valamint a munkafegyelem erősítésében, a versenyszellem serkentésében. A fiatalok helyzetének javítá­sát al vállalat az elmúlt évek­ben egyik központi feladatának tekintette. Ennek is köszönhető, hpgy a harminc éven aluliak nyolcvan százalékának van la­kása, egyre többen kapnak he­lyet a vezetésben, a bérezésük teljesítményükkel arányosan nőtt. Megadják a lehetőséget, sőt ösztönzik a fiatalokat a tovább­tanulásra, főként az idegen nyel­vel- elsajátítására. A vezérigaz­gató bejelentette, hogy a jövő esztendőben megkétszerezik az ifjúsági alapot, összege nyolc­vanezer forint lesz. A hozzászólók közül Molnár Olivér, a MÉM osztályvezető- helyettese elismeréssel beszélt' a vállalat és a fiatalok munkájá­ról, dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa pedig megállapította a megye élelmi­szergazdaságában egyre nagyobb teljesítményeket: ér el a pince- gazdaság. Szerepe, jelentősége növekedett az itteni kertészeti kultúra fellendítésében, s ez nem kis részben a fiatalok helytállá­sán is múlott. A hozzászólások és a vita lezárása után a jelen­levők elfogadták az 1985—86-os évekre szóló intézkedési tervet, és megválasztották a vállalati ifjúsági bizottság tagjait. Cs. I. Megvallatják a föld kérgét A kőolajbányászok munkája legfeljebb annyi­ban különbözik a föld alatt dolgozó szaktársai- kétól, hogy maguk fölött mindig láthatják az eget. De ha felállítják a tornyot, s megkezdődik a fúrás, éppoly keményen meg kell dolgozniuk a föld mélyének kincséért. Rekkenő nyári hőségben, vagy jeges havat hordó szélben vég­zik a munkát, kemény kitartással vallatva a föld kérgét: abban a reményben, hogy sikerül gázra, olajra találni. A fúróberendezés „lelke” a fúró­fej,. Ez rágja keresztül magát a föld kérgének különböző keménységű rétegein. Harminc üzem­óra alatt elhasználódik, újat kell fölszerelni. A csere egyben alkalom arra is, hogy tájékozódja­nak az éppen fúrás alatt lévő réteg .keménysé­géről, és ha szükséges, más méretű szerszámmal folytassák a munkát. Felvételünk a fúrócsere mozzanatait örökítette meg. Amint a helyére került az. új fúrófej, folytatódhat a feltárás ... A PÁLYATÁRS KODÁLYRÓL • • Ünneplése a magyar kultúra ünnepe A Haynald-, a Ferenc József-, a Baumgarten- és Kossuth-díjjal, Kodály Zoltán megtisztelő ba­rátságával kitüntetett Molnár Antal zeneszerző, esztéta, főiskolai tanár a Psalmus ’Hungaricus szerzőjének legkorábbi és legközvetlenebb szövet­ségesei közé tartozott. 0 írta az első értő elemzést Bartók és Kodály munkásságáról, 1910-ben egy berlini kiadvány számára. A Waldbauer vonósné­gyes brácsásaként több modern magyar mű be­mutatásában vállalt részt. A városi tanács meghívására látogatott 74 éves korában Kecskemétre. Kodály Zoltán nyolc vanket- tedik születési évfordulóján elmondott beszédét Eszmények, értékek, emlékek című kötetében kö­zölte. Kodály Zoltán születésének százkettedik évfor­dulóján ennek az előadásnak részleteivel emléke­zünk Kecskemét nagy szülöttére. (H. N.) * Mindig megilletödve lépek Kecskemét földjére. Arra gondolok: itt született Katona József. Kodály Zoltán; itt alapított művésztelepet Kada Elek; itt vezette évtizedeken át jó barátom, Bodon Pál a ze­neiskolát; itt adták elő magyar földön először a nagy Purcell operáját, a „Didó és Aeneas”-t Vásárhelyi Zoltán vezetésével és angol nyelven: itt működnek századok óta világhíres gyümölcsök termelői, ne­mesitől. Még folytathatnám jódarabig a sort. De mindennél is fontosabb, hogy Kecskemét minden­kor kivette részét a magyarság történelmi életha­lálharcából. Egyszer azt kérdezte tőlem egy velünk rokonszenvező idegen: „Mondja, mit vél a legki­emelkedőbbnek abból, amiben a magyar nemzet je­leset végzett?” így válaszoltam: „A fennmaradá­sát!” Kitartásban, hősiességben, hűségben, a hagyo­mányok ápolásában a kecskemétiek mindig elöl jártak. De ha jól 'pneg fontoljuk, mit jelent az a „fennmaradás”, továbbélés, oda lyukadunk ki, hogy nem elég ahhoz a puszta fizikai létezés. Mert igaz ugyan: ezen a népéíc brszágútján kemény bástya voltunk tatár—-török hadak ellenében. De harcolni talán más nép is tudott volna a helyünkben. Igaz ugyan: kiaknáztunk ebből a homokos talajból min­den lehetséges élelmet. De talán más népnek is le­hettek volna jófejű, jókezű mezőgazdái. Egészen másvalami teszi egy-egy nemzetnek óz igazi vele­jét, értelmét! A mi népi \ bútoraink, edényeink, a halasi csipke, a mezőkövesdi hímzés, a pécsi maja lika, Petőfi, Arany, Ady költészete, Kölcsey, Kossuth beszédei, népünk egész magatartása, családi élete, I beszédmódja, közmondásai, meséi dalai — egyszó­val a magyar kultúra: az a mi tula'jdonképpeni sa­játunk, értékünk, legmélyebb mivoltunk tükre. 'Ezt nem lehet elsajátítani, nem lehet helyettesíteni. Ezért fontos, nevezetes az a fenmaradás. Mert olyas­mi él benne és fejlődik tovább, ami magában áll. • Látogatás az ének-zeneiben. Kodály Zoltán és Nemesszeghy Lajosné iskolaigazgató. az emberiség kincstárának pótolhatatlan része. Eh­hez tették hozzá a maguk járulékát a kecskemétiek. Amikor tehát városuk nagy szülöttjét. Kodály Zoltánt ünneplik, egyebet sem, tesznek, csak éppen elismerik, hogy ez a jelentős művész a magyar nép legigazibb hajlamainak tett eleget. Mert mit jelent az, kiváló embernek lenr\i? Teljesíteni a belső pa­rancsot, megvalósítani a vágyakat, amelyek a nép lelkében élnek. Munkafelosztással dolgozik az em­beriség: mindenki nem lehet zeneművész. És a ze­neművészek közül sem lehet bárki legelső sorbéli: ahhoz különleges képesség kelletik. De hogy valaki jelentős nemzeti zeneszerző lehessen, távolról sem elég ahhoz a zsenialitás! Minden idegszálának a nép leikéből kell bizony lelkendeznie, népének álmait kell álmodnia, olyat kell kiteremtenie, ami a tanyasi juhásztól föl a tudós értelmiségig mindenkiben lap­pang, mint életből fakadó, és életet adó láng, a vá­gyakozás teremtő tüze. Az ilyen rejtelmes akarat nem valósul meg magától, azt egyes rátermett egyé­niségek érzik át, és hozzák felszínre. Aki pedig ilyesmire alkalmas, mondható a nemzet vezető szel­lemének. Zenében, a magyarság muzsikájában Ko­dály Zoltán bizonyult ilyen lángésznek. Az ő ün­neplésével a magyar kultúra ünnepét üljük. Molnár Antal ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents