Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-14 / 267. szám

1984. november 14. O PETŐFI NÉPE # 5 KÉTFÉLE DRAKULA ­MEGTALÁLJÁK-E A MESÉT? Beszélgetés három bemutatóról Színész és rendező: Vándorfi László — A társalgóba ment -— mondják a színház titkárságán, amikor Vándorfi ■László holléte felől érdeklődöm. Negyedóra múlva. még mindig a lejárati > lépcsőn beszélge­tett, illetve — mint utólag megtudtam »— tárgyalt Somén Mária jel­meztervezővel. Még legalább hárman megállították, amíg leülhetett az egyik szabad asztalhoz. Három bemutatóra készül, midlli ó a dolgai. Tévedne, aki számos tenniva­lójával fontoskodó embernek vélné a kecskeméti társulat szí­nész-rendezőjét. Lelkiismeretes­nek, gondosnak, alaposnak mon­danám. Következetesen kihasz­nál minden ipercet, mert mindig akad még valami igazítani, job­bítani való. Természetesen szí­vesen szakít, időt az interjúra: fontosnak érzi a közönség tájé­koztatását. Először a Drakulárói kérdem. Hernádi Gyula műve két válto­zatban kerül' a közönség éllé.1 — Az esti változatban Jancsó társrendezője vagyok Szigeti Ká­rollyal, az éjszakait én rende­zem, és mindkettőben játszom. Az ismert regényből többféle feldolgozás alakítható ki. Jan- icsó megközelítésében előtérbe kerül a látványosság; szóra­koztatóbb formában tálalja a darab alapmondanivalóját, filo­zófiáját és üzenetét, az alapve­tően tudományos-fantasztikus, félelmetes történetet, míg én a tudatalatti motívumok kibontá­sával próbálkoztam — ezek a sci-fi- és a -horrorregényektoen „benne vannak”. Inkább sejte- tően, inkább képeken keresztül tárgyalja a regény fővonulatát, az emberi szabadság kérdését. A regénnyel ellentétben a fősze­replő nemcsak író, hanem szob­rász is. Alkotásai a Földön túli civilizáció beavatkozására, a csökkenő emberi szabadság kö­vetkeztében különböző változá­sokon mennék át; megmozdul­nak, strukturálódnak, azaz szer­kezetüket építik, módosítják a nézők szeme láttára. — Mind a két Drakulát a nagyszínházban tűzik műsorra? — Igen — a bemutatót ki­véve — más-más napokon. A Jancsó Miklós irányításával ké­szülő változat premierje novem­ber 30-án este* 6 órakor kezdő­dik, a másiik variációé pedig 11 órától látható. Három óra alatt keil átdíszíteni a színpadot, ami a műszakiak félkészültségének köszönhetően megoldható feladat. Jellegéből adódóan az éjszakai előadásnál kisebb nézőközönség­re számítunk. — Ki alkalmazta színpadra a regényt, pontosabban a regény motívumait? — Az esti előadás Hernádi Gyula munkája:, míg az éjszakai előadás dramatizálásában) Márai Enikővel én is közreműködtem. '— Közben készülnie kell Bé­kés Pál Kétbalkezes varázsló című gyerekjátékának bemuta­tójára is. Néhány nap múlva, pénteken gyerekek százai lesik, hogy mit is tud Fitzhuber Don­gó. Tudtommal másfél éve ját­szották először ezt a mai tör­ténetet a Játékszínben. — Én rendeztem azt az elő­adást is. A. bonyodalmaikat a ki­rályi udvar kiköltöztetése in­dítja. A kacsalábon forgó kas­télyból egy tízemeletes lakóte­lepi házba kerülnek. Ráadásul ott tevékenykedik a varázsló­iskola leggyengébb ■ tanulója, miht körzeti varázsló. Találko­zik Éliás Tóbiással. A kisgyerek szörnyen unja már a tévés és könyves meséket. Olyanokat szeretne, amelyekben ő is ben­ne lehetne. Egy este ketten ne­kivágnák a nagy háznak, hogy megkeressék a mesét. — Természetesen megtalál­ták. — Igen. csak kicsit szokatla­nul fejeződik be az előadás; de erről már egy szót sem szólha­tok. Azért javasoltam A kétbal­kezes varázsló műsorra tűzését, mert végre mindennapi környe­zetünk tárgyai válnak mesei elemekké, a világot a gyermek szemével' néző írói fantázia1 ré­vén. — Kiknek ajánlja az elő­adást? — Minden korosztályinak. Ügy hiszem, hogy a gyerekeket el­kísérő felnőttek is jól érzik ma­gukat az előadáson. — Főszereplők? — Fitzhuber úr Beratin Gá­bor, Éliás Tóbiás Szűcs Ágnes. Kellemes színészi feladatoknak örülhetnek az epizódszereplők, köztük Major Pál, Fabó Györ­gyi, Zsiba Ágnes. — A mai program? — Délelőtt megbeszélés a gye­rekdarab díszlettervezőjével utána Drakulla-próba, este a Kétbalkezes próbája. — Köszönöm az interjút. H. N. FILMJEGY2ET A szenzáció áldozata Sydney Pol- ; Jack, lakit a magyarországi közönség első- sorban a „Lo- vakat lelövik, ugye?” című, 1970-ben ké- szült Oscar- í díjas fílim rendezőjeként : ismer, egy i hétköznapi történetben fontos kérdé­sekét vet fel az újságírói magatartással kap­csolatban. Pollack felszíni „tör­ténete” egy férfi és egy nő ki­alakuló vonzalma majdnem Olyan meggyőző, mint amennyi­re árnyalt az egyén viszonya az intézményrendszerrel szemben. A főszereplőnő', Sally Field — aki bár Oscar-díjas színésznő, ebben a filmben* találkozik elő­ször a drámai szereppel — Paul Newman oldalán. Az első dinamikus képsorok az amerikai mozli immár fél év­százada biztos sikerrell futó új­ságíró-témájú filmjeit idézik; amiint éppen készül a napi szen­záció, a lap modern technikával felszerelt szerkesztőségéhen. Az egyik újságírónő, Megan, azzal robban be, hogy a rendőrség egy jelentős személyiség után nyo­moz. Rövid tájékozódás után máris a címoldalon a sztori. És a szenzáció áldozata védtelen prédájává vállik a kíméletlen információéhségnek — folytató­dik a fihnismertetőn a szöveg, melynek Pollack eredeti szándé­kához úgyszólván semmi köze. A szenzáció áldozatai mindkét ol­dalion fellelhetők. Egyik felől a riporternő, aki egy bravúrosan szervezett, információzárlat ál­dozata, vele szerűben pedig a nyilvánosság elé vetett áldozat. Pollack pontosan ismerd a mai újságírás összetettségét. A régi vágású — gengsztereket, kém- hálózatokat, csempészeket le­buktató — újságírói filmekben kemény, de szemtöl-szembeni harcok során dőlt el a játszma, míg Sally Fieldnek- már nem ilyen egyszerű meghatároznia, hogy tulajdoniképpen kivel is áll szemben. Ahhoz, hogy megírja, nem elég csak megtalálni a ma­ga történetét, az ügy pontos fel­derítése közben be kell hatol­nia az egyszerű, megbízható hírforrások által tereifílett ko­holmány- és hazugságszövevény- be. A kérdések a hírközlő eszkö­zök szerepéről és buktatóiról úgy látszik, folyamatosan napi­renden maradnak: a közelmúlt­ban bemutatott Kína-szindróma egy televíziós riportemő kálvá­riáját idézi, míg Az elnök em­berei című fillm az elnököt le­taszító újságírók közreműködé­sével azt a kérdést járja körül, milyen megbízhatónak kell len­nie egy forrásnak, mielőtt a tör­ténetet kinyomtatják. — Mi az igazság? Ki képvi­seli? Ki hiszi el? Bizonyos mér­tékig az olvasó felelőssége is? — teszi fel kérdéseit a rendező. „A cél talán az — jegyzi meg a rendező, hogy olyan objektívak maradjunk, amennyire csak le­het, anélkül, hogy elveszítsük a kapcsolatot azzal, amit legtöb­ben emberség vagy tisztesség alatt értünk Engem ez érde­kei:” Károlyi Júlia CUKRÁSZOK, SZAKÁCSOK, PINCÉREK Itt mindennek rendje van. De­kára ki kell mérni a porcukrot, szabályos alakúra illik vágni a sárgarépát, és szükséges ismerni az összes borfajtát. Még annak is „receptje” van, hogyan kell a habot verni. Az sem mindegy, hogyan fordul meg a hús a forró zsírban. Az asztal melyik olda­lán álljon a pincér? Kecskeméten, a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző Intézetben ismerkedtünk meg a mun­kával, az iskolában és a tanműhelyben zajló élettel. Egy délelőtt a vendéglátóipari iskolában Korszerű oktatás Az intézeti napok alkalmából már évek óta kiállítást rendez­nek az Erdei Ferenc Művelődé­si Központban, ahol csodálatos hidegtálakat, szinte utánozha­tatlan .tortákat, süteményeket mutatnak be a szemlélődőknek. Vagyis: bizonyítják a szakmára való rátermettségüket. Az idén szintén színvonalas készítmé­nyekkel rukkoltak elő a diákok. Ok is csak a különleges ese­ményre díszítettek rákot — ami legalább nyolcszáz forintba ke­rül! —, s formáltak cukorfigu­rákat. A megyeszékhelyen találha­tó modern épületbe 1976-ban költözött a szakmunkásképző in. tézet, így most egy helyen van­nak a .tantermek, a műhelyek, s a kollégium is. Hatszáznyolcvan- egy diák tanul az intézményben. Kecskemétről és környékéről járnak a cukrász-, a szakács- és a pinoérszakira. Huszonhét vál­lalattal állnak kapcsolatban, a többi között a Bács-Kiskun me­gyei Vendéglátóipari Vállalat­tal, az U.NIVER ÁFÉSZ-szel, az Anamyhomokikal, számos vidéki áfésszel, szerződésessel. A diá­kok 230 munkahelyen dolgoznak a gyakorlati héten, A szakmában való előrehaladást nemcsak az iskola segíti, hanem például a Magyar Szakács és Cukrász Szö­vetség előadói is ellátogatnak hozzájuk. Kiállításokra járnak a diákokkal, és versenyeken sze­repelnek. — Kikre büszkék az intézet­ben végzettek közül? Hazag László igazgatóé a szó: — 1979-ben és 1981-ben orszá­gos első díjat nyert a cukrászok erőpróbáján két tanulónk. Kiss Zoltán ma már az Atrium Szálló cukrásza. Tavaly Berlinben is győzött. Karamellkészítményei- vel szerzett nevet. — Népszerű-e a lányok köré­ben a vendéglátóipari szakma? — A cukrászok között sok lányt találni, szakácsnak pedig inkább fiúk jönnek az utóbbi időben. A pincérszakmát kedve­lik a .lányok és a fiúk is. Heten­te egyszer hétórás foglalkozáso­kon sajátítják el a gyakorlati tudnivalókat a diákok. Sok min­denre keli figyelniük: esztéti­kai, higiéniai szempontokra, ízre, anyagfelhasználásra, taka­rékosságra, s az adag mennyisé­gére. Különben a tanműhelyből készített éteteket, süteménye­ket az iskolai étkeztetésben fel­szolgáljuk, vagy a kollégisták fogyasztják el. A cukrászok és szakácsok szakkörbe is járhat­nak, ahol versenyekre készül­nek. s további ismereteket sze­rezhetnek. — Beszélgetésünk során felme­rült bennem: bizonyára sok pénzre van szükség ebben az is­kolában, hiszen nem olcsók ma­napság a konyhai alapanyagok. Hány forint jut a gyokorlati fog­lalkozásokra? — Évente kétszázezer forint­ból gazdálkodunk. Pillanatnyi­lag elég ennyi, de azért takaré­koskodunk. A szákácsok két-há. rom adagot főznek, s az iskolai költségvetés terhére (is) írjuk a kiadásokat, miután az ebédnél feltálaljuk a gyerekek főztjét. • (Tej)színes sütemények Persze a szakmunkástanulók is megkóstolják a íőztjüket, ami vagy sikerül, vagy nem. Ha el­számolja magát a jövendő sza­kács, cukrász, nincs lehetősége korrigálásra, mert dekára kapja meg az anyagot a „feladathoz”. A cukrászokat nagy munkában találjuk. Könyves Mihályné tíz esztendeje tanít itt. Mindenkire egyformán figyel, a felmerülő kérdésekre azonnal válaszol, de ő is gyakran kérdez a diákoktól. A világos műhelyben heten szór. goskodnaik: végzősök. Modern gépek is segítik őket, de a ha­bot „hagyományosan” verik fel. Óriási hűtők zúgnak. A „kiegészítő sütemények” té­maköréből a tejszíneseket, a desz- szerteket, az Éva-bambát, a lúd- lábcsemegét, az indiánért és az orosz krémtar tát .gyártják”. Ha­marosan itt le&z az ideje a szak­munkásvizsgának, amikor bi­zottság előtt kell ehhez hasonló édességeket formálniuk, és négy óra alatt dísztortát produkálniuk. Az elsődíjas fiatalember Marton Zoltán a nemiégen megrendezett intézeti napokon, a cukrászati bemutatón első dí­jat nyert „égig érő” cukortortá­jával. Most a Szakma Kiváló Ta­nulója versenyre készül. Sokat gyakorol. Gyakorlatban — ki/vá. ló. S milyen jegyei vannak? — Négyes az átlagom — vála­szol a kérdésre, de egy percre sem néz fel, fontosabb az, hogy a tejszínnel egyenletesen dí­szítse alkotását. Amikor befeje­zi, újabb kérdésre várunk vá­laszt: — Sokat nyalakodhattok? — Az az igazság, hogy nem- igen kívánjuk- az édességet,- lu­eszen órá^t. .dolgosunk ta jkészít­ményekkel1. Van úgy, hogy délre" már rá sem tudunk nézni... Lassan vége a foglalkozásnak, ami reggel fél nyolckor kezdő­dött, s fél háromig tart. Balogh Lászlóné is befejezi a munkáját: a dobosroládot szeleteli. Kun- szantmiklósról jött. Az ottani áfész cukrászüzemében dolgo­zik, már öt éve. Most a szak­munkás-bizonyítványt akarja megszerezni. Azért ül buszra, hogy Kecskeméten, a tanműhely­ben lessen el néhány „fogást”. — A követelmény bizony ma­gas — vélekedik Baloghné —, a cukrászüzemben legtöbbször kelt tésztákat sütünk, s itt sok újdon­sággal találkoztam a mai napon. • Marton Zoltán fel sem néz ad­dig, amíg minden süteményre nem kerül krém. Kukták között Gyorsan mozognak, a kezek. Pi­ciny kockára vágják az ügyes fiúk-lányok a sáage iát, a zöld­séget. -Bizony: ez az elsősök dol­ga! Az alapoknál kell kezdeni! Azután jönnek a másodévesek, ők főzik meg az előkészített „alap­anyagot”. Az ifjú kukták hófe­hér köpenyben és süvegben szor­goskodnak. Irányítójuk: Domo­kos József szakoktató. Megtud­juk tőle, hogy két év alatt ötven gyakorlati óra idején sajátítják el a tanulók a szakácsi tudniva­lókat. Leveseket, főzelékeket, ételkiegészítőket, éttermi tész­tákat rottyan tanak a tűzhelye­ken, s a hús előkészítését is meg­tanulják. Harmadévben pedig az előételekkel, a hidegtálakkal „ba­rátkoznak -meg”. A szakkörösök minden tanévben ellátogatnak a megyei kórház konyhájába,* ahol a diabetikus ételkészítés rejtel­meibe avatja be őket a diétásnő­vér. „Pincér, rendel!” Kicsi terem. Sok-sok -terített asztal, precízen elhelyezett tá­nyérok, szalvéták, evőeszközök. A pincértanulók birodalmában va_ gyünk. Csinos lányok álldogál­nak az asztaloknál, s magukban beszélnek. Számlát állítanak ki a képzeletbeli vendégnek. Min­dent imitálni kell: víz van a bo­rosüvegben. festett lé a kávés­csészében. A mosoly -igazi. " Ezúttal olyan 'feladatrá -kérjük a pedagógust és a tanítványát, ami az órákon ritkán fordul elő: rendeljen a tanár úr. Sorolja, mit kér, a „pincérnő” pedig jegy­zi. A kérdésekre is válaszol, csak hallgatom, hány féle tokaji bort említ néhány pillanat alatt. Igen, a szakma minden csín- ját-bínját meg kelj tanulni ah­hoz, hogy később a vendégek jó véleménnyel távozzanak az étte­remből, s munkájukban soha sein találjanak kifogást — jövendő üzemvezetők, s a fogyasztók. A kecskeméti intézményben biz­tos alapokat szerezhetnek a diá­kok szakmájukhoz. Bonák Tibor KÉPERNYŐ Szerelem A napokban régi rádióújságokat nézegettem. Érdekes adatokra buk­kantam. Kiderült, hogy a nézők a magyarnóta- és a sportközvetítések után leginkább a színházi előadáso­kat kedvelik. Magam is emlékszem, hogy idősebb rokonaim úgy várták a színházi közvetítések napját, mint a televízió hőskorában a nagy soroza­tokat. Ezért is meglepő számomra, hogy a második műsorban szorítanak leg­többször helyet napjainkban a tévés »színházi közvetítéseknek. Kevesebb az időnk? Sokakat bosszant >a néző­téren ülve természetesnek érzett rit­mus, mert a képernyőn minden le­lassul. Ezért jó előadás is csak akkor érvényesülhet a tévében, ha jól fel­készült adásrendező feledtetni tudja a kétféle közeg eltérését. Mindennek ellenére bízom abban, hogy kedden sokan látták Barta Lajos Szere­lem című .művét, inoha egyebek Jcözött a Halál a Níluson című angol filmmel kel­lett a nézők figyelméért versengenie. Üj- ra nyilvánvalóvá vált: Barta Lajos kivá­ló drámaíróink sorába tartozik. Egy pusz. tulásra ítélt világ, egy eltűnőben lévő kor elevenítődik meg jobbra, -többre érdemes emberek sorsában. A maga csendességé­ben -kiáltó vádirat minden-fájta álság, el- emtoertelení-tés ellen. Fohász a szebb éle­tért. Kevés alkalmasabb művet találhat­tak volna november 7-e előestéjén a győ­ri színház művészeinek előadásában -lá­tott Szerelem-nél. □ □ □ Elbúcsúztunk az Qnedin családtól. Za­varba jönnék, ha most valaki kereskedel­mi, családi és egyéb ügyeik felsorolását kérné -tőlem. (Egész epizódokat kihagy­tam.) Cyril Abraham minden tekintetben profi forgatókönyviró, és a rutinos ren­dező, Jonathan Alwyn gondolt a hozzám hasonlóan alkalmi nézőkre. Ha valaki el­vesztette a sokszor amúgy is gubancos történet fonalát, az is kapott valami néz­nivalót, mert arra törekedtek, hogy az egyes jelenetek önmagukban is érdeke­sek legyenek, vagyis megfeleljenek a (too. csánat) kispolgári igényeknek. Hamar rá­jött az ember az Gnedin-készítők egy­hangú receptjére... Megértem, hogy az angolok nosztalgiával gyönyörködtek a hajdani nagyságukat felidéző képsorokon, de — remélem — minket .viszolyogtatott ez a kíméletlenül rámenős érdekember, a „főhős”. Nyilvánvaló, hogy az ilyen tö­megfogyasztásra szánt termék utolsó epi­zódjában minden elrendeződik, jóra for­dul, aminek jóra kell fordulnia, minden zsák megtalálja a foltját. Tőlem azért senki se várja., hogy boldogan tapsoljak: láttunk már e műfajban is tartalmasabb sorozatot, persze rosszabbat is. Az a fő, hogy az ember mindennek tudja a helyét. □ □ □ Mintha saját múltunkat látnám a Hat láb föld sorozat némely képsorában. Ez sem nélkülözi a sablonokat, a -kiszámított hatáskeltő motívumokat, de a nyers étet át-átüt a tetszetős csomagoláson. Bizony a -szakácsnak, a konyhalányok, az udva­rosok olyan alázatos hunyászkodással' áll­tak a gazda előtt, mint nálunk ötven— száz éve. Lám a kiszolgáltatottság, a meg­élhetés kényszere, a százados 'szolgaság egyformán görnyeszti az embereket idő­től és helytől függetlenül. Heltai Nándor Kedvező alkalom — Nem lehet igaz! Ezt a szerencsét, hogy itt találom önt a vendéglőben, kedves. — Pszt... Kérem, ne említse a beosztáso­mat! Magánemberként tartózkodom itt a sa­ját vodkám mellett. Üljön le! Iszik egyet? — Könyörtelenül megtiltotta az orvos, ezért hát, ha volna olyan kedves, és tekintettel lenne arra, hogy ... — Ostobaság! — Még senkinek sem ártott meg egy pohárkával! Na, töltsünk! — Természetesen, ha már volt olyan szi­ves, de talán bátorkodom emlékeztetni arra, hogy hosszú idő óta folyamodom, hogy ön, kedves... — Pszt! Ne említse a ibeosztásomat! Minek kell mindenkinek tudnia? Ami pedig az On dolgát illeti. emlékszem, persze hogy emlék­szem. — Elnézését kérem, hogy bátorkodtam meg­zavarni a nyugalmát, de nemrégiben éppen ön volt szíves megjelölni egy időpontot... — Sajnos, igen fontos ügyben el kellett utaznom. — Természetesen, nem szemrehányáskép­pen mondtam, csak szerettem volna tiszte­lettel emlékeztetni önt, milyen körülmények között élek. A lakás nedves, a fürdőszoba használhatatlan, mindenhol beázik __ — M indenki |azt hiszi, [hogy különleges helyzetben van. De ha azt mondtam önnek, hogy emlékezni fogok, akkor úgy is lesz! Há­rom nap múlva az ügy el lesz intézve. — Három (nap múlva? Azt sem tudom, hogyan háláljam meg, kedves ... — Pszt! Szóra sem érdemes. Apróság. — Három nap múlva tehát lesz egy tiszta, száraz, fürdőszobás lakásom? — Magam nézek utána! — Hogyan köszönjem meg önnek, kedves vízvezeték-szerelő elvtárs? — Na tessék! Az isten szerelmére! Hány­szor kértem, hogy ne említse a beosztásomat! Most aztán mások is rögtön hozzám fordul­nak. Az egyiknél folyik, a másiknál csöpög a csap, a harmadiknál kilyukadt a cső... És mindez kinek fog gondot okozni? önnek, miniszter elvtárs! Janusz Oseka (Fordította: Adamecz Kálmán) f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents