Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

1984. november 13. © PETŐFI NÉPE w 5 ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉG Játékbemutató a Szórakaténuszban • Mobil garázzsal játszanak a gyerekek. November 5-én, kora délután a vártnál, s reméltnél jóval kevesebben jelentek meg a Szórakaténuszban Kecskemét és Bács-Kiskun megye óvoda- és Iskolaveze­tői. Mivel a meghirdetett szakmai prog­ram csupán egy volt az ünnepi rendez­vényekkel teli napok zsúfoltságában, so­kak távolmaradása minden .bizonnyal en­nek tudható be. Hogy mégis visszatérünk erre az összejövetelre, annak elsősorban az a célja, hogy felelevenítsük a Szilvássy István belsőépítész—játékkonstruktőr és a TURELL Alkotóközösség vezetői részvéte­lével megtartott találkozó lényegesebb mozzanatait. A program szervezői ezúttal is arra törekedtek, hogy a vitrinekbe zárt ma­gyar játéktörténeti tárgyegyüttesek bemu­tatása, valamint a Szórakatémusz műhelyé­ben folyó, népi- hagyomány ihlette játékot- kézművességet újrafogalmazó tevékeny­ségek mellett minél szélesebb körben is­mertessék meg a mai esztétikus játékter­vek és késztermékek alkotóit (s forgalma­zóit) azok használóival. A korszerű és tar­tós gyermekjátékok keresésébe gyakorta már-már teljesen belefáradt felnőttek szá­mára is nagy élményt jelentettek tavasz- szal Szilvássy István különdíjat elnyert alkotásai az I. Országos Szobajáték és Játszótéri Pályázat kecskeméti kiállításán. Az örömöt az is fokozza, hogy az igen ve­gyes színvonalú hazai játékiparban — még mindig ritka példaként — tervező és gyár­tó egymásra talált, és egymást serkentve újabb és újabb ötletek megvalósításán dol­goznak. Nem szokványos a gyártó és forgalma­zó „személye” sem, mivel a színvonalas termékeivel a korszerű ízlés fejlesztésére alakult Turizmust Ellátó Képző- és Ipar­művészeti Alkotóközösség vállalta fel Szil­vássy és társai elképzelésének kivitelezé­sét. A másfél év óta működő, s csupán 4 közvetlen munkatárs (!) szervező munkájá­val koordinált művészeti csoport ez idáig már az ország 16 megyéjének oktatási és közművelődési szakemberei előtt mutatta be és „vizsgáztatta” nagy érdeklődés és si­ker közepette óvodai és napközis fajáték- programjának tucatnyi termékcsaládját. Az egyéni és csoportos foglalkozásokhoz vagy társasjátékként egyaránt használha­tó, többszínű golyós oszlopokból álló „Te- reckai számláló”, a „Guru” fantázianevű homokozóelem-sorozat, a „MOBIL család” garázs-, lakás-vár játék- és állatkert­együttese, s a többi (a boltiaknál gyakor­ta olcsóbb áron, azokat tartósságban is jó­val felülmúlva) már több száz gyermek- intézményben megtalálható. Sovány vigasz, hogy a szűkkörűre sike­redett kecskeméti bemutató nyomán egye­dül a Hosszú utcai óvodások vehetik bir­tokba még karácsony előtt a kiválasztott játékszereket Pedig közismert, hogy má­sutt is most folyik a jövő évi .beszerzések éppenséggel nem könnyű tervezése... A TURELL képviselői azonban újra megkí­sérlik Bács-Kiskun „bevételét”: a közel­jövőben levélben és részletes ismertetők­kel keresik meg az óvodák és Iskolák ve­zetőit — nem üzleti érdekeik miatt! Kriston Vízi József HASZNOSAK, GONDOSAK Évfordulós kiadványok Van mit ünnepelnünk, sugallja a kecskeméti Vá­rosi Tanács felszabadulási programfüzete. A nagy- közönség számára nehezen hozzáférhető falragaszo­kat, dokumentumokat közölnek szép számmal a Ghiovini Mária által szerkesztett kiadványban. Ér­zékelteti: az ünnepségek, a különböző rendezvények az összegzés, a számadás alkalmai. Fényképekkel és rövid időrendi felsorolással felidézik a város tör­ténetének néhány fontos eseményét. Csupán a „Je­lentősebb létesítmények” felsorolást olvastam fej­csóválva. Nem hinném, hogy a Csemege vagy a pia­ci élelmiszerbolt felújítása ilyen gyorsan fejlődő városban, ilyen kiadványban kiemelő említést ér­demelne. A programfüzet modern, jól áttekinthető tördelése, külleme Tóth Sándor tipográfust és a Petőfi Nyomdát dicséri. Bajai Műsor Igen tartalmas a Bajai Műsor különszáma. Szá­mos korabeli okirattal, fotóval, újságcikkel, falra­gasszal tájékoztatják a mai bajainkat városuk fel­szabadulásáról, az új államrend megszervezéséről. Több részletet közölnek a Gergely Ferenc és Kőhe­gyi Mihály szerzőpáros Az élet újraindulása és a Nemzeti Bizottság tevékenysége Baján (1944—1949) című, a Cumániában közölt tanulmányából. Élő testvérvárosi kapcsolatokra utal az a szerkesztői döntés, amely helyet adott az Így emlékeznek a zomboriak című írásnak. Egyetlen tévedés kiigazí­tása szükséges. Nem Baján jelent meg először a fel- szabadulás után újság: a Kecskeméti Hírek már 1944. december 6-án az olvasókhoz került Hajdú Ernő ./szerkesztő-rikkancs” nagy hentesszatyrából. (Saját maga hordta ki az első példányokat.) A felszabadult Kecskemét Bő információt kaphatunk a felszabadult Kecskemét­ről a Bozóki József gyűjtését Bálintné Mikes Katalin szerkesztésében közreadó könyvtári kiadványból. Teljesítették, amit vállaltak: „Kiadványunk célja a felszabadulás kecskeméti eseményeinek és új életünk első lépéseinek krónikaszerű ismertetése 1944. október 9-től 1945. december 31-ig. Adatain­kat kizárólag újságokból, azok közül is elsősorban a város életét sajátosan tükröző helyi sajtó 1944. december 6-a és 1080. december 31-e között meg­jelent cikkeiből gyűjtöttük. A leírt események az első felszabadult esztendő társadalomformáló küz­delmeinek keresztmetszetét adják.” A válogatóknak sikerült a lényeges és új motívu­mokat kikeresni. Az alapos, 914 tételt tartalmazó munkát összevont név- és földrajzinév-mutató egé­szíti ki. 1944. végén, 1945-ben elődeink természete­sen nem ellenőrizhettek gondosan minden hírt, a beküldött információk között is akadt pontatlan, a vissza emlékezők tudatában is elhomályosulhattak bizonyos időpontok és helyszínek. Így adódhat, hogy — például Kecskemét felszabadulásával kapcsolat­ban is különböző nézeteket ismerőnk.^ Bársony Fe­renc gondos lektori' mun¥ajanalc'is köszönhető, hogy - rés?beti vjtajbajo kpj^ipggjyrg csak, elenyésző szám­ban hivatkoznak. Helyeselhető dr. Mező Mihály tanácselnök megál­lapítása: „szerény, de dicséretes és hasznos hozzá­járulás felszabadulásunk megünnepléséhez e kiad­vány”. Hadd tegyem hozzá: a szerény jelző inkább a mű küllemére, mint vállalkozásának jellegére utal. H. N. A nyilvános wsiéú mesterfogásai A vita karmestere Meghökkentő, ha — fölkészültségüket minden higgadt ismertető­magyarázó mondatukkal, és minden türelmes ellenérvükkel bizonyí­tó — szakemberek hirtelen égnek emelt kézzel fölkiáltanak, hogy nem jó, ha szakértetlenek beleszólnak a szakértők dolgába. A demokrati­kus társadalom nem (szakértőkből és (szak)értetlenekből áll: szak­mailag fölkészültek és laikus elkötelezettek közössége az. Égnek emelt kézzel baljós jelenségnek minősíteni azt, hogy (mondjuk) állatorvos cementgyártásba >kérdez bele, téesz-elnök autópálya-építésbe, s így tovább), a demokrácia szélesítését célzó közös erőfeszítéseink éveiben szinte anakronisztikus. (Részlet egy újságcikkből.) Melyek a vitavezető feladatai? A vitavezetés közeli rokon­ságban áll az értekezleteken, gyűléseken való elnökléssel. Min­den olyan nyilvános megbeszélés, ahol állást foglalnak, döntenek egy kérdésben, tartalmazza a vi­tai elemeit. Így a rendezvények elnökei gyakran látnak el ki- sebb-nagyobb részben vitavezetői feladatot is. A viták vezetőinek is vannak az elnökléssel járó ten­nivalói: üdvözölni a megjelente­ket, megnyitni a rendezvényt, fel­kérni az előadót és a hozzászóló­kat, majd összegezni az elhang­zottakat és bezárni az ülést. Olyan formai eszközök ezek, me­lyekkel irányítani lehet az ese­mények menetét. A vitavezetés azonban mást, többet kíván: elő­re átgondolt részvételt a vitában az előkészítéstől a lezárásig. Lehet-e egy vitát előre meg­tervezni? A vita előkészítése nem áll el­lentétben nyíltságával demokra­tizmusával. Általában olyan sze­mélyt célszerű vitavezetőnek vá­lasztani, aki alaposan, sokolda­lúan ismeri a napirenden szerep­lő ítémát, s képes tájékozódni a különböző nézetek, megoldási ja­vaslatok között. Természetesen a vita nem arra való, hogy a ve­zető saját elképzeléseit próbálja másokra rákényszeríteni. Felada­ta éppen az, hogy ügyeljen a de­mokratikus elvek betartására. A hatás, amit a vitavezető a vita menetére gyakorolhat, mégis na­gyon lényeges. Különösen, ha a vitaindító készítése is az ő fel­adat^. Milyen a jó vitaindító? A bevezető készítőjének nem­csak azt kell átgondolnia, mit fog elmondani, hanem azt is. mit nem kell elmondania. Ez úgy le­hetséges, ha képet alkot a részt­vevők köréről, a vita várható menetéről. Fontos a vitakérdések világos megfogalmazása, hogy ha jelenlevők számára érthető le­gyen, miről lesz szó. A túl ma­gas színvonalú, szakzsargonban fogalmazott vitaindító leszűkíti a résztvevők körét. A bevezetőben idézett jelenség, amikor egy sző­kébb csoport ’igyekszik kisajátí­tani a véleményalkotás jogát, el­lentmond a demokratikus vita el­veinek. Fontos, hogy a vitaveze­tő a bevezetőben ismertesse a vita célját, ami lehet döntésho­zatal, állásfoglalás, tájékozódás stb. Szabad-e magukra hagyni » vitázókát? Folyamatos vit' ősén sok résztvevő esetén lakulhat ki irányítás nélku.. A vitavezető tiszte, hogy egy-egy részletkér­dést összegezzen, helyes mederbe terelje és szükség esetén tovább­lendítse a vitát. A felszólalások rendjének kialakítása, a hozzá­szólások idejének korlátozása szükséges eszköz lehet az ered­ményes véleménycseréhez. Mi nem maradhat ki az összeg­zésből? Feltétlenül foglaljuk össze és közöljük a résztvevőkkel a vita eredményét. A közös álláspont megfogalmazása, ha megmarad­ta^ az eltérő vélemények, ezek rögzítése — a vitavezető felada­ta. Az összegzésben szerepelje­nek azok a nyitva maradt kérdé­sek is, melyekben további véle­ménycsere szükséges. Ha a vita­indítót más tartotta, akkor is a vitavezető feladata az összegzés, a zárószó. Beszélhet a zárszóban arról is, mennyiben módosult sa­ját álláspontja a vita során. Ér­tékelje a vezető az eszmecsere színvonalát, természetesen úgy, hogy ez senki számára ne legyen sértő. Érdemi vita és megfelelő lezárás után a résztvevők azzal búcsúzhatnak egymástól, hogy a vita mindannyiuk számára ered­ményes volt. Sorozatunk utolsó kérdése meg­szólalásaink tartalmára vonatko­zik: Milyen közérdekű kérdéseket vitatna meg szívesen szőkébb vagy nagyobb nyilvánosság előtt? 200 forintos Centrum vásárlási utalványt nyertek: Pécsy László, Kiskunfélegyháza, Kilián u. 1., Mátics József, Baja, Zrínyi M. u. 31., Pólyák Anita, Kecskemét, Nyíri út 11. Az utalványok az ország bár. mely Centrum áruházában beválthatók. Sorozatunk befejező részét egy hét múlva olvashatják.) Csikériától Dunaegyházáig 8. 1944. november 3-tól 14-ig November 3-án további három megyei községet vettek birtokba a szovjet csapatok a Duna- men­tén. A 46. hadsereg balszárnyán a 31. lövészhadtest a solti hídfő bevételéért harcolt és Tass köz­ségből elérte a Dunát. „Korán reggel egy szovjet gépkocsi jött Kunszentmiklós felől, s igyeke­zett bejutni Tass központjába. Útközben az ötháznál elvitték Glisics Sándor tassi lakost, aki bírta a szláv nyelvet (szerbül be­szélt), s akit így tolmácsként akartak felhasználni. Ugyaneb­ben az időben Dömsöd felől egy német katonai teherautó robo­gott a község központja felé. Az autón német katonák voltak. A két autó pontosan a község köz­pontjában, a református parocnia mellett találkozott össze. A né­metek a szovjet autóra tüzet nyi­tottak és az annak lépcsőjén ál­ló Glisics Sándort halálra sebez­ték. A szovjet autó erre gyorsan megfordult, Kunszentmiklós irá­nyába elrobogott, s vitte magá­val kötözésre a halálos sebet ka­pott Glisics Sándort, akit az öt­háznál bevitték a lakására. Hiá­ba volt az orvosi segítség, dél­utánra a sebesült meghalt.” — olvashatjuk Horváth Lajos gyűj­tésében. Dunavecse jelentős település a solti hídfőhöz vezető úton. „A Hosszjútöltés mellett és a temető- fényi szőlőkben tekintélyes szá­mú magyar katonaság helyezke­dett el. ök is a solti hídfő vé­delméhez tartoztak. A község fel­szabadításáért 3-án reggel in­dult meg a harc. Eleinte a ma­gyar egységek fenntartották állá­saikat (a harcokban 20—25 szov­jet kátona és 5 dunavecsei pol­gári személy esett el), de a dél­előtt folyamán a szovjet egysé­gek felszámolták az ellenállást, és a hátvéd csapatok fogságába estek, a község pedig felszaba­dult. Apostagot is elfoglalták no­vember 3-án a szovjet egységek. A szovjet csapatok mind job­ban megközelítették a solti—du­naiföldvári hídfőt, kezdték beszo­rítani a hídfő védelmére kiren­delt német—magyar csapatokat. A német nagyvezérkar főnöke — nem ismerve a Duna—Tisza közén kialakult valóságos hely­zetet — november 4-én azt a parancsot adta Hans Friessmer vezérezredesnek, hogy a „Dél” hadseregcsoport erőivel' Cegléd— Szolnok térségéből erősen össz­pontosított támadást kell végre­hajtani Kecskemét irányába, a Budapestig előretört ellenség szárnyára és mélyen a hátába. Ezen ellentámadás — a közben szívós védelemre berendezkedett szovjet csapatok ellenállása miatt — nem valósult meg. A német csapatok a Duna men­tén is ellentámadást hajtottak végre, öt páncélos és gépesített német hadosztály vett részt a különböző irányokból mért el­lencsapásokban, s a Duna felől is erős gyalogos- és tüzéregysé­gek támadtak a szovjet csapatok NEGYVEN ESZTENDEJE oldalába. November 5-én kezdték meg ádáz rohamaikat a hitleris­ták, két nappal később .pedig már csak védekezésre tellett az erejükből. Kecskemét és Kiskő­rös között szerettek volna legin­kább áttörni, de ez a próbálko­zásuk is kudarcot vallott. A ma­gyarok közül pedig egyre többen és többen megelégelték a háború borzalmait, de voltak, akik vakul hittek a német csodafegyver győ­zelmében: Emlékszem egy ma­gyar századosra, aki még ekkor Ha ByfloneuiTCKOM áonpoBneHMM ÉÍ||ÍÉ llllll ii§i *í'-íir «■<•> ■ II 1W <.««•» ttpoZmMemt soitK MtMdy Sjmt* I Tmt«6 * , v V^-isí *$>$**$** IS«* i műm IPi-7.UÉ­ijítv x * • A Krasznaja Zvezda haditudósítójának cikke a Kecskemét kör. nyékén zajló harcokról. • Tüzelőállásban a félelmetes rakétavetők, a Katyúsák. is hitt a német fegyverek erejé­ben, s mindenáron rohamra akarta vezényelni néhány meg­maradt katonáját. Itt, Dunaegy- házán, a templom mellett lőtték agyon. Erős a gyanúm, hogy a saját emberei végeztek vele. Azok, akik megcsömörlöttek a háborútól, értelmetlennek talál­ták az ellenállást — sorolja1 Be- rendi László dunaegyiházi lakos új házának egyik szobájában. A Duna—Tisza közén a helyze­tet Friessner vezérezredes igen súlyosnak ítélte, s már harcásza­ti szempontból sem tartotta elő­nyösnek a védelmet. Ezért azon­nal beszüntette a Pilis, Albertir- sa terepszakaszról indított ellen­csapást, s a 24., majd az 1. pán­céloshadosztályt is Heves körze­tébe irányította, hogy a szovjet csapatokat visszavessék Tisza­füred, Tiszasüly vonalára. November 6-án estére a sorok­sári Duna-ág egész bal partja Dunaharasztitól Tassig a szovjet csapatok kezébe került. A felszabadult Dunavecse né­hány napig egy „frontváros” ké­pét mutatta. Ugyanis a Duna nyugati partjáról a német tüzér­ség szakadatlanul lőtte a község­ben különböző hadmozdulatokat végző szovjet katonai egységeket. A tüzérségi tűz következtében az iskola épülete is megrongálódott. Szerencsére a belövések emberi életben nem tettek kárt. A szov­jet csapatok pedig folytatták had- mozdulataikat, s minden erőfe­szítést megtettek, hogy minél előbb bevegyék Budapestet. ! November 8-án egy német pán­céloscsoportosítás Örkénynél délnyugat irányban átvágta a Kecskemétről Budapestre vezető műutat, I ugyanekkor visszafog­lalták a szovjet csapatoktól a Taksony és Vecsés vonalában ki­épített állásokat. A még fel nem szabadított ma­gyar területeken a lakosság hely­zete egyre elviselhetetlenebb lett. A nyilaskormányzat elrendelte, hogy Budapesten minden 17—60 év közötti férfi jelentkezzék ka­tonai szolgálatra. Baján viszont már arról intézkednek, hogyan hozzák rendbe a megrongálódott útvonalakat. November 10-én a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága kiáltványt intézett az ország népéhez. A magyar had­sereg katonáihoz igy szólt: „Ka­tonák! Szüntessétek be az ellen­állást az oroszokkal szemben! A németek ellen harcoljatok! A kormányzóra esküdjetek fel — ő a törvényes haduratok, parancsa­inak engedelmeskedjetek! Ne en­gedjétek magatokat Németor­szágba hurcolni, hogy Berlin alatt idegen érdekekért pusztul­jatok el! Jelentkezzetek a felsza­badító bizottság hadseregének parancsnokságainál! Rendőrök! Csatlakozzatok a felszabadító bi­zottsághoz! Tartalékosok! Újon­cok! Ne v.onuljatok be!” A solti hídfőben a 7. gárda­gépesített szovjet hadtest csapa­tai elkeseredett harcot vívtak a német—magyar katonai alakula­tokkal! a hídfő felszámolásáért. A harc egészen november 14-ig tartott. . November 13-án a szovjet csa­patok elfoglalták Űjsoltot, majd a következő nap, november 14- én került sor Solt község felsza­badítására. „Tíz napig tartó ke­mény harcban sikerült csak ’- foglalni a községet. A híd rt folytatott harcokban 20 magyar; 73 szovjet, 20 német és 10 isme­retlen nemzetiségű katona esett el. A polgári halottak száma vi­szont meghaladta az 50 főt. A 31. szovjet gárda-lövészhadtest csa­patai!,' a solti hídfő elfoglalása után november 14-én felszabadí­tották jelenlegi megyénk utolsó települését, Dunaegyházát is, amely ugyancsak hídfőállás volt a Dunán. Az 1813 lakosú kisköz­ségben a felszabadító harcok so­rán Vorosilov marsall is meg­fordult, akinek a lakása a mai Marx Károly u. 14. szám alatt volt. Ezzel befejeződött megyénk felszabadítása, melyben a 2. Uk­rán Firont és a 3. Ukrán Front csapatai vettek részt. A firont át­vonulásával — a legtöbb község­ben — új vezetés kezdte meg az élet irányítását, melyhez a köz­ségi, illetve városi szovjet kato­nai parancsnokok messzemenő segítséget nyújtottak. Ezzel olyan korszak vette kezdetét megyénk­ben, amely lehetővé tette e de­mokratikus, haladó erők kibonta­kozását és a békés építőmunkát. Dr. Jósa Iván (Vége) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents