Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

8 • PETŐFI NÉPE • 1984. november 1. TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL I NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN Krími képek • A Csehov­múzeum Jaltában. • Szimfero- polban az idén készült el a kiállító- csarnok, a Krímből ma élő művészek alkotásai láthatók. • Az Ukrán népiegyfittes. (Méhes! Éva felvételei.) i Aki a Vörös Hadsereg katonája volt Beszélgetésünk során ezzel kez­di Katona Gyula: „Fontos, hogy újra és újra felidézzük emlékein­ket, átéljük az egykori megpró­báltatásokat, a szenvedéseket és az örömöket egyaránt. A félel­met éppen úgy, mint az erőt adó bátorságot”. Azután arról beszél, hogy az ő élete eddig csupán egy aprócska csepp volt a nagy har­cok tengerében. Ám büszkén vall­ja, hogy igyekezetével ő is hoz­zájárult a közös ellenség, a fa­sizmus feletti győzelem klyívá- sáihoz. 1927. július 16-án született Kecskeméten. Az apja cipész­mester volt, aki az első világhá­ború alatt és után a Kaukázus­ban és Szibériában 'harcolt akko­ri szovjet társaival együtt a kö­zös ellenség ellen. A háború után idehaza rendszeres baloldali te­vékenysége miatt sokféle üldö­zésnek volt kitéve. Megfigyelés alatt tartották, zaklatták; újra és újra „begyűjtötték’.’, többször megkínozták a csendőrök. A fel- szabadulás napjaiban egyik szer­vezője az új élet beindításának. Tizenkét gyermeke közül tíz ma is él még. Az idősebb Katona Gyula éveken keresztül kiemel­kedően munkálkodó megyei szak- szervezeti vezető volt. Az’apa mindvégig nagy hatás­sal volt kedvenc fiára, aki kora gyermekkorától — már nyolc évesen is — keményen megdol­gozott a napi betevő falatért. Egyszobás földes lakásban lak­tak, ebben volt az úgynevezett cipésamőhely is. A család tagjai bizony-bizony nagyon sokat éhez­tek, nemegyszer öt deka zsírért, egy kiló kenyérért, vagy öt-tíz kiló szénért kellett 'sorban állni­uk, s mindezeket hiteiben kény­szerültek megvenni, A népes csa­lád feje csendes téli estéken só­kat mesélt gyermekeinek az oroszországi évekről, a harcokról és tanította őket az orosz nyelv­re. A mai köztiszteletben álló kecskeméti polgár, a tekintélyes honvéd főtiszt elérzékenyülve emlékezik arra, hogy miként kéz­besített illegális' röplapokat, cé­dulákat úgy, 'hogy fogalma se volt mindarról, amit gyermekfej- jel cselekszik. . A -nyolc' elemi eLvégzése -után kitanulta a géplakatos szakmát, • miközben a jobb megélhetés ér­dekében rendszeresen kőművesek mellett dolgozott. Ezáltal is igye­kezett segíteni szegény és népes családján. Amikor eljött a fel- szabadulás ideje, az édesapja minden kockázatot vállalva át- szökött a fronton a szovjet csa­patokhoz. Erre ösztönözte az a tény is, hogy megtudta: a csend-- őrök ki akarják végezni. Talán nem meglepő, hogy ezt követően Gyula fia is utána ment, és ’ha­marosan egyik bátor tagja lett a Vörös Hadseregnek. Rövid kikép­zés után az egyik Jövészszázad.- hoz osztották be szolgálatra, ahol újabb és újabb 'barátokat szer­zett a felszabadító katonák kö­zött. Ma is szívesen és sok-sok emléket felidézve mesél az egy­kori hadosztály-parancsnokról, Andrej Ignaityevics Kovtunról, akivel a későbbiek során igazán összebarátkozott. Katona Gyula' Kecskemét el­foglalása után a II. Ukrán Front negyvenhatodik hadseregében tel- ( jesátett szolgálatot. Részt vett Csehszlovákia és Ausztria felsza­badító hadműveletében is. Amió­ta mint felszabadító katonát és mint Szimferopol díszpolgárát az úttörők, a szocialista brigádok és más mtunkáskollektívák .beszélge­tésre hívják meg, azóta különös elfogultsággal és melegséggel be­szél azokról az egykori kemény, harcos napokról. Többek között elmondja olyankor, hogy miként. szedték össze 1944. karácsony éj­szakáján a hideg télben a sebe­sülteket, és miként igyekeztek enyhíteni kínjaikat és fájdalmai­kat. Mindenkor sajnálattal, sőt sok-sok keserűséggel említi, hogy a bajtársakat bizony nagyon gyakran koporsó nélkül, jellegte­len sírgödrökbe kellett eltemetni­ük. Ma is összeszorul a szíve és összeszűkül a szeme, amikor pél­dául arról beszél, hogy a fővá­rosban a Ferenc körúton miként haladtak előre falhoz lapulva ház­ról házra, szüntelen. Amikor vi­szont megemlíti, hogy a Tatáért folyó harcok során 1945. márciu­sában megsebesült egy bomba ál­tal, akkor ezt úgy mondja el, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A háború végére így emlékezik: - i „Amikor megtudtuk, hogy vé­gé, egymás nyakába borulva örül­tünk és sírtunk, és akkor önkén­telenül mindenki egy sorozatot lőtt a levegőbe. Nem mondtuk egymásnak, de egyformán azokra gondoltunk, akik nem érhették meg ezt a pillanatot.” 1945. májusában Katona Gyula leszerelt. Elbúcsúzott a bajitársai- tól és parancsnokaitól, és hazain­dult abban a reményben, hogy ezentúl másképpen élhet majd, -mint azelőtt, mint ahogy éltek a szülei, nagyszülei oly sok időn keresztül. Aggasztotta, hogy va­jon megtalálja-e életben, megle­li-e azokat, akik őt oly régóta visszavárták. Mint immár 'civil ember dolgozott itthon a szakmá­jában. Helyet kért magának a pártban, a mozgalomban, majd — érthetően — ismét a hadseregben találta magát. A határőrségnél katonáskodott, elvégezte a tiszti iskolát, miközben megnősült, csa­ládot alapított, és immár béké­sebb körülmények között élhette emberibb életét. Később Moszk­• Szimferopol díszpolgára — ma. vában katonai akadémiát végzett, majd Kecskemétre került, ahol jelenleg is mint a hadsereg fő­tisztje dolgozik. Az évek, évtize­dek során mindenkor a pártszer­vezetek egyik lelkes tagja, veze­tője volt és az ma is. ,, í . Az az ember, aki '’annyi kíiilÓ- dáson, keserűségen, szenvedésen és válságon keresztül jutott el idáig, ma is derűsen, optimistán néz a jövőbe és hisz abban, hogy amit eddig tett, az nem volt hiá­bavaló. Időközben több mint húsz esztendőn keresztül alapszerveze­ti párttitkár volt, a munka1 mel­lett leérettségizett, és elvégezte a kétéves pártiskolát is. Csaknem egy évtized óta tagja a városi pártbizottságnak. Kitüntették a „Kiváló Pártmunkáért” oklevél­• 1944-ben — a Vörös Hadsereg­ben. • , l)el. 1977-ben választatták meg Kecskemét testvérvárosának, SzimferopoLnak a díszpolgárává. Kitüntetései között ott van a Munkás—.paraszt Hatalomért Emlékérem, a Magyar Pörtlzáh Emlékérem és a Kiváló Szoígála.- tért Érdemrend. A Szovjétúnlo Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége több alkalommal kitüntette. Meg­kapta az 1941—1945-ös Nagy Hon­védő Háborúban Németország Fe­lett Aratott Győzelemért Emlék­érmet. Nagyon meggyőzően hangzik szájából a szó, amikor ezt mond. ja: „őszintén hiszem, hogy együt­tes erővel sokat tudunk tenni az emberekért, mert kötelességünk értelmet adni az éveknek.” Varga Mihály MAGAS MŰSZAKI SZÍNVONALÚ -TERMÉKEK SOLTVADKERTRÖL Szovjet megrendelésre dolgozik a Ságvári brigád A Medicor Elektromedikai Ké­szülékek Gyárának soltvadkerti üzemében az év elején még úgy tervezték, hogy a nemrég kifej­lesztett IK—31-es korszerű in­kubátorból az idén ezerötszázat gyártanak majd. Időközben a megrendelő szovjet fél újiabb öt­száz darabra jelentette be igé­nyét, mivel az új típus igen nagy sikert aratott. Az üzem kolléktí. ' váj a a kongresszusi, és felszaba­dulási munkaverseny keretében vállalta, hogy elkészíti a terven felüli félezer készüléket. A ki­tűzött cél érdekében dolgozik a Ságvárí Endre kétszeres arany- , koszorús szocialista brigád is, akiképpen a vízfűtés-szabályozó egység szerelésével vannak el­foglalva. — N:agy kézügyességet és fi­gyelmet kivánó tevékenység s a miénk — mondja Lehoczki Már­tonná brigádvezető. — A napok­ban például hét készülékből ki­hagytam* egy alátétet. Ennek a kis alkatrésznek a hiánya — amely a tirisztort a szerelőlap­tól szigeteli el — az egész gyárt" mány működését lehetetlenné te" szí. Nem mindegy, hogy hány hi­bát követünk el munka közben, hiszen tökéletes munkavégzés esetén is túlóráznunk kell; hogy elkészüljön a kétezer inkubátor. Nagy Mihály elektronikai mű­szerész, a szakma ifjú mestere az összeszerelt készülékek beméré­sét végzi. — Tizenhat órát járatjuk egy­folytában a kész inkubátorokat, ellenőrizve a hőmérséklet és pá­ratartalom alakulását. Ha a fen­ti tényezők közül valamelyik ed. tér. a kívánatostól, meg kell ke­resnünk a különbség okát. A hibát (igyekszünk mielőbb kija­vítani. Csak tökéletes készülé­keket adhatunk ki I kezünkből, hiszen emberélet lehet az ára hanyagságiunknak. — Millyen érzés a mezőgazda­ságáról híres községben ipari munkásnak lenni? — Nagyon szeretünk itt dol­gozni — mondja Lakner Éva és Bezsenyi Anikó, akik finom- mechanikai műszerészek. — Vad" kerten ez az egyik legjobban fi­zető munkahely. Műszakpótlék­kal együtt 4500 forint körüü ke­resünk. Itt voltunk szakmunkás, tanulók is, megkedveltük ezt a közösséget. — Munka mellett milyen prog­ramokat kínál az üzem? — Tagjai vagyunk a lövész­klubinak. Az anyavállalattal kö­zösen szervezett sportnapon nem­rég második helyezést értünk el. Egyéb szórakozási és kulturális lehetőségek is adottak, gyakran járunk diszkóba, moziba és nó- íaestre. Ezeket ugyan nem az üzem szervezi, de nagyban hoz­zájárulnak ahhoz, hogy nem vá­gyunk el innen. — Ne feledkezzetek meg a bri­gád közös rendezvényeiről — fi­gyelmezteti őket Lenzsér Ferenc- né. — Gyakran töltjük együtt a szabad időnket, eljárunk a Sza­káll vendéglőbe. Persze a fehér asztal mellett is a munkahelyi gondokról . beszélgetünk. Nincs ilyen jellegű akadálya vállalá­sunk teljesítésének. A brigádnak mind a tizenhét tagja szakmunkás, négyen már leérettségiztek. Három kiváló dolgozójuk van. többen járnak gazdaságpolitikai tanfolyamra. A Medicor letelepülésével megje­lent a bortermelő vidéken az ipar, gyarapszik a község mun­káslakossága. Közéjük tartoznak a Ságvári Endre szocialista bri­gád szorgalmas tagjai is. Bálái F. István Tavaszra hozzákezdenek! Nagyszerű ajándékot kaptak a megye gyermeke^ és fiataljai a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezettől: a járáspusztai Bauer-kastélyt. Á (hajdani olimpikon. Bauer Rudolf lakóházához egy hektárnyi kert is _ tartozik, a majdani pihenő-oktaitótábor játék és sportlétesítményei céljára. Jelenleg a nyílászárók beszögelése történt meg, — sajnos egy nagy nyári szélvihar ledöntötte az épület tornyát. Az úttörőcsapatoktól, az Állami Ifjúsági Bizott­ságtól eddig csaknem 200 ezer forintot gyűjtöttek és kap­tak az épület rendibehozására. A KISZ megyei bizottsá­gához folyamatosan érkeznek a felajánlások: a halasi 'bar­langászok á torony helyreállítását a Bácsépszer dolgozói a fűtésrendszer renid'behozását vállalták. Az Izsáki Álla­mi Gazdaság dolgozói pedig azt ajánlották fel, hogy azt a munkát vállalják „ami szükséges”! A helyreállításhoz jövő tavasszal hozzáfognak. (Kiima Győző felvétele) i i & „Fecske­fészek” • Asszonyok népviseletben. ' •Halászhajó »Fetuü«- tengeren.

Next

/
Thumbnails
Contents