Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

1984. november 28. • PETŐFI NÉPE # 3

NÉGY ÉVTIZEP SODRÁBAN ,, <, u

„Szerveztük a magunk életét”

„Kollektív individum” — ha jól emlékszem, Kassák Lajos egyik írásában találkoztam először ezzel a kifejezéssel. Veres Péter személyiségét akarta jellemezni vele: azt a jelenséget, amikor egy ember a népének, osztályának szinte minden tipikus vonását, lényeges tulajdonságát magában hordozza. Beszélgetésünk során egyre erősebben éreztem: ilyesféle alkatnak kell tekintenem Papp Györgyöt, a bajai pártbizottság első titkárát

is, hiszen pályafutásának íve, életének Szinte minden mozzanata a „fényes szellők” nemzedékét idézi. Azokét a szegénysorsú fiatalokét, akik a felnőttkor küszöbe előtt ácsorogva élték át a fölszabadulást, s akik az újrakezdés éveiben joggal érezhették: megnyílt előttük minden út! „Hogyan vágtak neki?” — ez volt az első kérdés, amelyre választ vártam.

Közben sok egyebet is megtudtam. Például azt, hogy a kfskanász- nak meg a soprú is parancsolt hajdan, A gazda felsöpörtette vele a naz előtti eperfa alját, ahol nyáron ebédeltek, moslékot keverte- tett, s a lovak elé is vele' hordatta a. szénát. A gazdaasszony összeszedette a tojást, mosáskor tüzeltetett vele, fejőskor meg 1 hajtotta a legyet a tehén lábáról. De még a szolgáló is vele hozattatta , a Vlz®*’ a tuzre való fát, gallyat, kukoricacsutkát. Mindezt nem vádion, hanem a természetes dolgoknak kijáró szakszerűséggel so- i . Äfz!Sa úátmonostori szegények gyerekeinek ez volit a sor- a e‘°bb nem, tíz esztendős korukban kiskanásznak állítottak okét.

— Én kilence^ztendősen kezdtem, a szomszédos Vasikúton. Erős testalkatú lévén, gyorsan kinőttem persze ezt a „méltóságot”: tizenhárom évesen -már napszámba jártam, az apámmal együtt: nyáron arattunk a falu határában, ősszel Pécs környékére jártunk kendert vágni, télen pedig tuskót szedtünk Karapan- csán. Minden évszakban mást csináltunk. De mindig nagyon lelkiismeretesen! Apám roppant kényes volt arra, hogy jó munkát végezzünk: a kapálásnál például mindig mögöttünk haladt, és éber szemmel vigyázta, hogy kivágunk-e minden szál gazt.

— Akkor is így kellett csinálni, ha rosszul fizetett a gazda?

— Természetesen. A városi munkások sztrájkja vagy akárcsak teljesítmény-visszatartása elképzelhetetlen lett vojna Bátmo- nostoron. Tudomásom szerint nem is foglalkoztak az emberek ilyen gondolatokkal. Nem nagyon politizáltak, Kivétblnek számított az orosz hadifogolytáborokat is megjárt Szabó János, vagy a régtől németellenesnek ismert Ambrozi Károly, akiről a szovjet csapatok bejövetele után az is kiderült, hogy korábban aktív tagja volt az illegális .mozgalomnak. Ök, Szabó István asztalossal együtt, azonnal neki is láttak a kommunista álapszervezatlétrehozásának.

— Mielőtt ezt részletezni kezdenénk: ön hogyan emlékezik vissza a felszabadulásra?

— Se megrázóan tragikus, se fölemelően dicsőséges eseményt nem észleltem. Csak annyit, hogy az átvonuló német gépkocsisor ritkulni kezdett, majd végképp megszűnt a dübörgésük, s a rákövetkező napon öt lovas trappolt végig a főutcán: kozákok voltak.

— A személyes sorsában milyen fordulatot hozott ez az esemény?

S| Fiatal létemre ettől kezdve vettek fórfiszámba. Ennek persze története van. Ott kell kezdenem, hogy én a szegénysoriak közé tartoztam, s néhány idősebb komámat beválasztották a községi elöljáróságba. Kócsor Sándorból például községi pénztáros lett, Hegedűs Andrásból pedig esküdt. Ez igen nagy dolognak, számított, mért korábban csak a 20—25 holdas gazdák tölthettek be ezt a posztot, ami sok egyéb „megtiszteltetéssel" is járt: a húsvéti körmenetben ő vihette a felhőt a plébános úr feje fölött. Egy másik barátom, Horváth József pedig ügyvezető lett, az akkor megalakult földművesszövetkezetben. Már ebben a minőségében szólt egyszer nekem, hogy vettek egy teherautót, fuvarozni szeretnének vele. Szedjek össze néhány fiatalt rakodónak. Ettől kezdve kemény férfimunkát végeztem: zsákoltam a cséplőgép mellett, etettem Sziavikovics Ferenc morzsológépét, amivel házról házra jártunk. Mondhatom, pompás életünk volt, remek volt a csapat, vidám hangulatban dolgoztunk. Előfordult, hogy ha nem kínáltaik meg bennünket egy kis Hókéival, akkor kicsit magasabbról dobáltuk-a csöveket, hadd pattogjon szanaszét a szem. Szóval huncut- kodtunk is kicsit, mint afféle pajkos fiatalok.

A hangsúlyaiból úgy érzem: szívesen emlékezik vissza ezekre az évekre...

— Valóban. S főként az ifjúsági 'mozgalom jóvoltából, amely nálunk az újjászerveződő élet egyik legfontosabb tényezője volt. Még a dátumra is - pontosan emlékszem: negyvenöt április ötödikén Horváth Jóska és Faragó Imre összehívta az újsoriakat, és a kisközieket — ez volt a sze- génynegy ed-—; *és“ me'galak itattuk a helyi MADISZ-szervezetet.

— Milyen célkitűzésekkel?

— Akkoriban mi nem sokat gondolkodtunk célkitűzéseken, jelszavakon, meg -ilyesmiken. Szerveztük a magunk életét. Például a hétvégi bálákat! Ámíg jó volt az idő, addig terem sem kellett hozzá: föllocsoltuk valamelyik kocsma udvarát, aztán ott roptuk a táncot. Néha ugyan eleredt az eső, de ez se volt baj: beálltunk az eresz alá, és megvártuk, amíg elvonul. Még az infláció sem fogott ki' rajtunk: akkoriban , öt cső kukorica, három tojás, vagy két-három kanálnyi .töröttpaprika, esetleg zsír volt a belépő. Ami összegyűlt, azt becseréltük halra meg borra, és már főztük is a jó halászlét. Hogy valamit nem csinálunk, mert ahhoz nincsenek megfelelő körülmények —1 ilyesmi eszünkbe se jutott. Pontosabban: hittünk abban, hogy nekünk minden sikerül, mert akarjuk, hogy sikerüljön. Eleinte nem -volt például semmiféle helyiségünk, de a színjátszó kört mégis megalakítottuk. Aztán megkörnyékeztük az egyik kocsmárost, hogy adja nekünk kölcsön esténként a különtermet. Ö hajlott is rá, egy folté-' tellel: ha valamennyien belépünk a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetébe. Nem sokáig tanakodtunk: színleg belementünk. Megkaptuk a termet, sőt, minden .próbán még egy kisfröccsöt is mellé. Amikor aztán túl voltunk a .bemutatón — szépen visz- •sza léptünk.

— Nem ment ez a tekintély rovására?

— Nem, hiszen mindenki azt látta benne, ami valójában volt: a tenniakarók leleményességét. Főként persze azért nem, mert a munkánkat — ki mint rakodó, ki mint tanácsházi tisztségviselő jH tisztességesen elvégeztük. A megbecsülésünk másik forrása a színjátszó kör volt, amelynek az előadásai nemcsak nálunk, hanem a szomszédos falvakban is nagy sikert arattak. így váltunk ismertté mind szélesebb körben, s így kezdtek ránk fölfigyelni már .nemcsak a faluban, hanem a megyeszékhelyen is, amely akkor Baján volt.

— Mit jelentett ez személyes vonatkozásban?

— A helyi MADISZ-szervezetben kezdettől mint vezetőségi tag dolgoztam: először pénztáros,

végül pedig titkár. Később az EPOSZ-nál töltöttem be hasonló tisztséget, egészen addig, amíg pártiskolára nem küldtek. Innen aztán viszonylag egyenes volt már az út: pártmunkás, katonatiszt, majd — ötvenkét után — újra pártmunkás lettem.

— így elmondva mindez csakugyan egyszerűnek tűnik. A hétköznapi életben forgolódva azonban eléggé sok olyan vakvágányra futott életű emberrel lehet találkozni, akiket környezetükben az ötvenes évek áldozataként emlegetnek. A filmekben és az irodalmi müvekben is gyakran szerepelnek: a tüneményes gyorsaságú emelkedés után elcsúsznak valamin, s — a ritka kivételektől eltekintve — talpra sem bírnak állni többé.

— Egy szép elv mechanikus, esetleg erőltetett végrehajtásának mindig vannak áldozatai. Én is tudok olyanról, aki remek kovács volt, mégis állatorvost csináltak belőle, akarata ellenére. A szű- kebb környezetemben élőkre gondolva azonban azt (kell mondanom, hogy senkinél nem állt ellentétben gz a kettő: a társadalmi fölhajtóerő és az egyéni ambíció. Barátaim közül sokan mint vállalati igazgatók, katonatisztek, tanárok vagy pártmunkások is megállták a helyüket ott, ahová a sors parancsolta őket. Napi munkájukkal, egész életükkel bizonyították, hogy a fölszabadulás reménye valóra váltható: a nép egyszerű fiai —. igenis — kezükbe vehetik sorsuk irányítását.

Káposztás János

KÖTETLENEBB NYERESÉGFELHASZNÁLÁS

Felkészülés a szabályozóváltozásokra

A vállalati vezetők ezekben a hetekben felmérik, mit jelentenek számukra a gazdasági szabályozórendszerben 1985-ben bekövetkező változások; hogyan alakul a változó körülmények közepette jövedelmezőségük, ki tudják-e fizetni az adókat, s marad-e fejlesztésre, a dolgozók keresetének növelésére. A Pénzügyminisztériumban az MTI munkatársának ezzel kapcsolatban elmondották: szakembereik mostanában számos előadást tartanak vállalati vezetőknek, konzultációkat tartanak, s megvitatják velük a felvetődő vitás kérdéseket.

A vállalati vezetők a minisztérium munkatársainál olyan részletkérdések iránt is érdeklődnek, amelyek a jelenlegi jogszabályokból még nem olvashatók ki. Az ezekről való tájékozódásban sokat fog segíteni a közeljövőben megjelenő adóigazgatási jogszabály, amely pontosan előírja, hogy a jövedelemszabályozás adóit miképpen kell elszámolni, és kifizetésüket hogyan kell ütemezni. A. Pénzügyminisztérium külön adózási útmutató kiadását is tervezi.

A jogszabályok értelmezésén kívül a konzultációkon sok szó

esik a gazdálkodási tennivalókról. A jövedelemszabályozás változtatása megkívánja a vállalatoktól, hogy minden eszközt vegyenek igénybe költségeik csökkentésére s jövedelmezőségük javítására. Az új szabályozás "-U támogatva ezeket a törekvéseket — a korábbinál több nyereséget hagy vissza a vállalatoknál, és annak felhasználása is szabadabbá válik. Jelenleg a vállalatok

8—10 százalékának gazdálkodása kiugróan nyereséges. Helyzetük az új szabályozás körülményei között előreláthatólag tovább javul. Lehetséges viszont, hogy bővül a gazdálkodási nehézségekkel küszködő vállalatok köre, ha az ilyen vállalatoknak nem sikerül időközben a gazdálkodás hatékonyságát számottevően javítaniuk. A Javítás egyik lehetőségét teremti meg az új keresetszabályozás azzal, hogy hatékonyabb foglalkoztatásra ösztönzi a vállalatokat. Sok helyen azonban tartanak attól, hogy nehézségek lehetnek az ily módon felszabaduló munkaerő foglalkoztatásában. Annál inkább, mert eddig az érintett vállalatoknál nem sok történt a dolgozók átképzése, tudatos átirányítása érdekében. A költségvetés ennek

támogatására az elmúlt években 20 millió forintot irányzott elő, de a lehetséges összegnek csak jelentéktelen töredékét használták fel.

A minisztérium szakemberei a konzultációkon felhívják a vállalati vezetők figyelmét arra a kedvezőtlen jelenségre, hogy az utóbbi időben lényegesen csökkentek a vállalatok szabadon felhasználható fejlesztési forrásai, vagyis „felélték" fejlesztési alapjukat. Ha ez folytatódik, s a gazdálkodók nem a forrásképződéshez igazítják fejlesztési elképzeléseiket, már rövid távon is nehéz helyzetbe kerülhetnek. Kétségtelen, hogy 1976 óta lényegében nem volt eléggé stabil a szabályozás, s ez a körülmény sem kedvezett az előrelátó vállalati gazdálkodási stratégia kialakításának és megvalósításának. Az új jövedelemszabályozás várhatóan hosszabb időre meghatározza a gazdálkodás legfontosabb feltételeit, s kedvező hatással lesz a vállalati magatartásra is. A minisztérium szakemberei hangsúlyozzák: az új körülmények között csak a hosszú távon tervező, átgondolt stratégiát alkalmazó vállalatok lesznek képesek jobb eredményeket elérni.

HAZAI TÁJAKON

Séta a Zengő tövében

Kevéssé látogatott vidékünk, talán mert kevésbé ismert a Mecsek legmagasabb hegye, a 682 méter magas Zengő és környéke. A “Keleti-Mecsek rendszerint kimarad a turisták útitervéből, pedig érdemes rászánni egy napot, még akkor is, ha megközelítése kissé körülményes.

Püspökszentlászló a zengővári csúcs és a Hármashegy tövében, tenyérnyi völgykatlanban rejtőzik. A középkorban a pécsváradi bencésekhez, később a pécsi püspökséghez tartozott. A falu az elmúlt évtizedekben már-már elnéptelenedett! De ma már a régi kis parasztházak egy részét városiak főként pécsiek lakják. Lassacskán eszmei környezetben fekvő üdülőfaluvá alakul, amelv legegyszerűbben Hosszúhetényből érhető el. amelytől 2 kilométerre fekszik. A két községet w- azaz Püspökszexillászlőt a külvilággal

— összekötő földút száraz időben autóval is járható.

A falucska északkeleti szegletén gróf Esterházy Pál László pécsi püspök 1797-ben emeletes nyaraló-kastélyt és fazsindelyes kupolával fedett, elliptikus belsőterű templomocskát emeltetett egy régi templom helyére. Ez az épületegyüttes olyan, mint egy kis ékszer. Amikor száz évvel később restaurálták, a templomot emeletes folyosóval kötötték ösz- sze. Mellétté, a hajdani iskolában, a Bazsarózsa-kulcsosházat rendezték be. Ezen a vidéken ugyanis vadon nő ez a virág. Előtte a kitűnő vizű. Hetyey püspökről elnevezett forrás csordogál. A volt püspöki nyaraló héthektáros parkja szigorúan védett arborétum. Odafönt a valamikori Zengővárból már csak hengeres tornyának aiig embermagasságú romjai lálhnlóik. A nép

• A püspökszcntlászlói templom

Miklós Vitéz-várromnak nevezi. Eredete homályba vész. Az innen nyíló kilátás azonban sok mindenért kárpótol.

A Zengőhöz, itt-ott elszórt ter• A nyaralókastély ma szociális otthon

mészeti ritkaságainak eredetéhez, repkénnyel befutott titokzatos rommaradványaihoz sok monda fűződik. E hiedelmek egyike szerint egy anyának megsúgta a Hegy Szelleme, hogy a hegy belsejében tömérdek kincset talál. Az anya gyermekével valóban felment, a rengeteg kincsből felmarkolt „egy terővel”, hazafutott vele, de gyermekét fent hagyta. Ám, mire visszatért a többiért, a hegy bezárult és~ elnyelte gyermekét. Az asszony azóta bolyongva keresi fiát a hegyen, s a fák zúgásában, a hegy morajlásában az ő kiáltozását, kétségbeesett sikoltásait is hallani lehet. E monda alapja nyilván az, hogy a Zengőt borító erdőség még szélcsendben is „zeng”, viharban, orkánban pedig olyan bömböléssel tud zúgni, üvölteni, amilyennek a nép az igazi ítéletidőt képzelte.

dr. Cs, K. ,

VÁLLALAT FELELŐS A VÁLLALATNAK m MUNKAVERSENY A VÁSÁRLÓKÉRT

Jobb árurendeléssel javítják az ellátást

♦ Az áruválaszték bővítése a Konzum Kereskedelmi Vállalat dolgozóinak egyik fontos versenyfelajánlása. Képűnk a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál nemrég megnyitott új üzletben készült. (Méhesi Éva felvétele)

Javítják az árurendelést, hogy húsból, töltelékáruból, sütőipari cikkekből, tejből és tejtermékből hét elején és hét végén is egyenletes legyen az üzletek kínálata. így szól a Konzum Kereskedelmi Vállalat egyik kongresz- szusi és felszabadulási muoka- verseny-felajánlása. Bennünket, fogyasztókat^ közvetlenül érint. Tehát első kérdésünk Boros Tiborhoz, a vállalat igazgatóhelyetteséhez:

— Hogyan váltják valóra az elhatározásukat?

— A boltokban felmértük mi az áru-, illetve a választékhiány oka. Országos gondról van szó? A boltvezetők késve rendeltek? Esetleg valamelyik, szállító maradt adósa egy-egy1 ABC-nek? Több megállapításra jutottunk. Ezek közül a legfontosabb: 38 élelmiszer- és húsüzletünkibe nem mindig a jelzett időben érkeztek meg a húskészítmények. Kerestük az okát. Kiderült, hogy az ÁHV félegyházi feldolgozójában a szállítóknak átadták ugyan a kért termékeket — de az áru máshová került, nem a mi háló- zaturikba. Ebben a helyzetben, magunk és a fogyasztók ellátása érdekében, váítoztpttunk a rendelés módján. Pár hónapja a

húsárut nem a boltvezetők rendelik meg külön-külön a szállítóktól, hanem a Konzum. Azóta vállalat vállalatnak tartozik felelősséggel az árurendelésért, és annak teljesítéséért. Az év végi 10 ezer 500 kilogramm virslit már így kértük.

— Az ellátás biztonságáért, a jobb kínálatért feltehetően más források után is kutatnak.

— Valóban, a mai piaci helyzet megkívánja, sőt megköveteli a hatékonyabb, az eddiginél szélesebb körű árubeszerzést. Keressük a kapcsolatot más megyékkel. így jutottunk el Telekgerendásra, ahol mirelit főzelékféléket rendeltünk üzleteinknek. Szolnok megyei kőrútunk eredménye volt, hogy választékbővítésül a nyáron árusítottunk Fkt- ra sört. Kereskfedelmi kapcsolatba léptünk gazdasági egyesülésekkel, köztük a több budapesti sütőipari vállalatot magába foglaló SÜTKER-rel, Mi késztetett erre bennünket itt, Bács-Kiskun megyében, ahol tudvalevőleg két, nagy sütőipari vállalat is működik? Az, hogy ilyen módon nagyobb mennyiségben tudjunk forgalomba hozni különféle kókuszos. omlós, és sós -teasütemé- nyrkot. linzert, mézescsókot és

más, nem helyben termelt sütőipari árut.

— Szállított-e már termékeiből a budapesti egyesülés?

— Igen. A múlt héten, csütörtökön.

— Érvényesülnek-e, és ha igen, mennyiben a piaci hatások az élelmiszer-kereskedelemben?

— Üzleteinkben, amelyek a megye napi élelmiszer-forgalmából 22—24 százalékban részesednek, azt tapasztaljuk, hogy a piaci hatások egyre jelentősebbek. Az már természetes, hogy vállalatunk évről évre tart őszi zöldség- és gyümölcsvásárt. Ennek egyik eredménye az idén 400 mázsa alma értékesítése. Az viszont korántsem természetes, hogy valamiféle megingathatatlan (?) szemlélet szerint, a háromnapos kenyér is eladható. Ez nagy tévedés! A vásárlói értékítélet nem ezt támasztja alá. Hetvenkét óra elteltével már csak az igazán jó minőségű kenyér talál vevőre. Azonban az ilyen kenyér ritka. Nálunk a ma sütött, kenyeret másnap már nem veszik meg. Rendeléseinknél ezt a tényt szeretnénk a sütőipari dolgozókkal elfogadtam.

— Mit tesznek azért, hogy a

már átvett kenyér minéj. inkább fogyasztói szükségletet elégítsen ki, és ne váljon hulladékká?

— A boltok közt ügyeletet szerveztünk. Ez azt a célt szolgálja, hogy ahol kenyérből felesleg van, onnét átszállítjuk a vekniket azokba az üzletekbe, amelyekben elfogyott.

— Milyen a tej- és a tejtermék- ellátás?

— A tejjel nincs gondunk. Inkább a tejipar kínálatának az egyoldalúságára hívom fel a figyelmet. Mivel keresik, szeretnénk sűrített tejet is árusítani — ha kapnánk. Éppígy' jobb kínálatra lenne szükség ízesített tejipari cikkekből: joghurtból,

krémtúróból és a közkedvelt Túró Rudiból. Ezeknek a gyártására azonban nem mi vagyunk felkészülve ...

— A munkaverseny-vállalás sikerében, az árurendelésben és -ellátásban a dolgozó kollektíváknak nagy a szerepük. Ők hogyan járulnak hozzá a vállalati célkitűzések valóra' váltásához?

— A versenymozgalom á Kon- zumnál immár csaknem negyedszázados. Ez alatt az idő .alatt számtalan hasznos tapasztalatot szereztünk. Dolgozóink^ úgy értékelem. a mostani kongresszusi és

felszabadulási murikaversenyben sem alkarnak lemaradni. Olyanok alkotják a munkahelyi közösségek magvát, akikre számíthatunk. A bajai 3116-os és 3104- es, a kiskunfélegyházi 2101-es, 2105-ös és 2226-os. valamint a kecskeméti 1176-os széchenyivá- rosi, s a Széchenyi és a Kossuth téri ABC-k eladói szorgalmukkal és lelkesedésükkel jó példát mutatnak. A Békéscsabai út mellett, a Kisfái útelágazásnál lévő 1114es peremikerületi bolt dolgozói éjszakai munkában maguk is részt vettek az üzlet idei átalakításában. Külön feladatot vállaltak, csakhogy mielőbb megkezdhessék az árusítást. Az ilyen dolgozók meghatározó szerepet töltenek be a versenymozgalomban és természetesen a lakosság ellátásában is |— mondta végül Boros Tibor igazgatóhelyettes.

Kohl Antal