Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

1984. november 27. • PETŐFI NÉPE • 5 EGY MEG NEM ÉRT SZÜLETÉSNAPRA ASSZONYOK A KLUBBAN Nádasdy Kálmán emlékezete Császártöltési életkép „Nádasdy mindig adott, mindig osztogatta a kin­cseit, és nagyon sok kincse volt. Benne egyesült a XX. századi magyar kultúra különleges gazdagsága, Ady Endre költészete, Bartók és Kodály zenéje, pe­dagógiája,, a magyar kabaré, a dalművészet, az operettirodaiam ihletése, a zenés és prózai világ- irodalom teljessége fért el tudásában, és kelt élet­re prosperói magatartásával” — írta 1983 augusz­tusában Lengyel György az Űj Tükörben, Nádasdy Kálmánra emlékezve. November 27-én lenne 80 éves, ha négy esztendeje nem ragadta volna el á hitelen halál. Hat évtize­des páratlanul gazdag életpálya zárult le azon az áprilisi napon. Mindössze 16 éves volt, amikor a középiskolás fiú olasz nyelvgyakorlásként lefordí­totta a Gianni Schicchit. Az Operaház aztán en­nék alapján megrendelte tőle a műfordítást. S et­től. kezdve volt zenés és prózai színházak rendező­je, tanár és igazgató, fordító és zeneszerző. A középiskola elvégzése után, 1922—25 között az Operaházban volt rendezőasszisztens. 1925—32-i,g zeneszerzést tanult, 1928 és 1932 között Kodály Zol­tán tanítványa. 1933-tól az Operaház rendezője, majd főrendezője. A Színház- és Filmművészeti Főiskola zenei rendezői főtanszakánaik vezetője, majd az iskola főigazgatója, a Színház- és Filmmű­vészeti Szövetség elnöke volt. Háromszoros Kossuth-' díjas, kiváló művész. Évszámok, adatok, mögöttük a sokoldalú, szenve­délyesen , dolgozó, nagy tudású ember. Hogyan is írt róla 75. születésnapja alkalmából Bessenyei Fe­renc? „Akihez közülünk olyan kegyes volt a sors, hogy ennek az üstökösnek a fénycsóvájába kerül­hetett, az magán hordja a jegyeit, amíg él. ű az utolsó polihisztor, akiben együtt a zene, a cselek­vés.” Nevéhez kiváló operarendezések fűződnek, mint az 1934-es Don Carlos, az 1937-es Tosca és Turan- dot, a felszabadulás után az Othello, Mejtusz Ifjú Gárdája. Híre túljutott a határokon, a milánói Scalába, a velencei La Fen'icébe, a bécsi Staatsoper - be hívták a Turandotot, a Bohéméletet, a Faustot színpadra állítani. A felszabadulás után a prózai színház felé is fordult érdeklődése. Megrendezte a Nemzetiben a III. Richardot és az Othellót. a Madáchban a Roko­nokat, az Operett Színházban a Szabad szelet. Mun­káinak méltatásaiban visszatérő jelzők: a színpadi titkok beavatottja, zsonglőrje, varázslója, virtuóz játékmestere — ahogy a nekrológjában a Népsza­badság idézte. A filmművészet is izgatta alkotói fantáziáját. Ne­véhez fűződik az első magyar zenés film, a Gül Baba rendezése 1938-ban, továbbá az első színes filmé, a Lúdas Matyié, 1949-ben. 1965-ben nyugdíjba ment, de tovább tanított. Ná­dasdy Kálmánt szoros szálaik fűzték Kecskeméthez és a Kodály-intézethez. 1975. szeptember 29-én ő mondott avatóbeszédet a Melocco—Kerényi-féle Kodály-emlékműnél. Egy évvel később előadást tar­tott a Kodály-szemináriumon, az intézet első év­könyvében megjelent Bevezető Kodály színpadán műveihez című tanulmánya. Egyik eszmei segítője és résztvevője volt 1977-ben a Kodály—Ady-errrféto;' MAGYAR FILMBEMUTATÓK KÜLFÖLDÖN Magyar filmeket mutatnak be az elkövetkező napokban a világ különböző tájain. A most zajló Lipcsei Nemzetközi Rövidfilmfesztivál versenyé­ben Rófusz Ferenc „Gravitáció”, Horváth Mária „Ajtó 8-as”, Tényi István „Mindennapi kenye­rünk” és Fehéri Tamás „Endlösung” című produk­cióját vetítik. Az inlformációs szekcióban Kolonits Ilona „Laosz lányai”, Csőke József „Koszó bácsi milliói” és György István „Színe és fonákja” című rövidfi'imjét láthatja a közönség. A „Fesztivál be­zottság első titkára az átszerve­zés nagy „győzelmeiről” így je­lentett ... ”a megyénkben ja­nuár 1. óta ezer új tag — köztük számosán a kilépették közül — lépett be”. Ez az egyhelyben to- pogás lényegében a mozgalmat ellenző magatartást jelzett. 1956-ban elérkezett az ideje annak, hogy körülnézzünk a pa­rasztság érdeklődésére számot tartó „fejletlenebb” típusok há­za táján. Ennék egyik tartós szék­helye Harta volt. A vizsgálódás nagyon komoly és figyelmeztető megállapítá­sokra jutott. Megállapítást nyert: nem vé­letlen, hogy jelentős érdeklődés volt az alacsonyabb típusú szö­vetkezések iránt. A Harta köz­ségben tartott elemző vizsgálat tárgya volt a Lenin Mgtsz, a Bé­ke és az Üj. Élet Tszcs-,k össze­hasonlított helyzete. Az emlí­tett üzemek csaknem azonos mi­nőségű földön gazdálkodtak. Mindháromban 9—10 katasztrá- lis hold volt az egy tagra jutó szántóterület. (A tsz-ek megyei átlaga 6,7—7,5 katasztráilis hold) A Lenin Tsz a megye jól műkö­dő szövetkezetei közé tartozott. (Elnök id. Oláh Pál, volt ország- gyűlési képviselő, a megyei párt- bizottságnak több cikluson át tagja.) Az összehasonlítás meg­mutatta, hogy míg 1955-ben a Lenin Tsz-ben az 1 katasztrális holdra eső tiszta jövedelem 76 forint, addig a Béke Termelő­szövetkezeti Csoportban 2242 forint, az Űj Élet Termelőszövet­kezeti Csoportban 4462 forint volt. Az egy tagra eső jövedelem a Lenin Tsz-ben kapott 8314 fo­rinttal szemben a Béke Terme­lőszövetkezeti Csoportban 23 765 fbrint, az Űj Élet Termelőszövet­kezeti Csoportban pedig 45 572 forint volt. A hitelek alakulá­sának vizsgálata is a termelő­szövetkezeti csoportoknál mu­tatott kedvezőbb képét. Amíg a Lenin Tsz-ben 1956. évben az 1 kh-ra eső szövetke­zeti vagyon 6il,2 százaléka hitel­ből adódott, addig a Béke Ter­melőszövetkezeti Csoportban ez 44,7 százalékot, az Űj Élet Ter­melőszövetkezeti Csoportban pe­dig 48,3 százalékot tett ki. A nagyobb jövedelem szerzé­sének biztosítékát képezte az is, hogy a termelőszövetkezeti cso­portok a szántóterületük nagyobb hányadán folytattak szerződé­ses termelést, és jelentős különb­ség volt a termésátlagokban. Pél­dául kukoricából a Lenin Ter­melőszövetkezetben 1 kataszt­rális holdon 19,90 mázsa, a Béke Termelőszövetkezeti Csoportban 38,00 mázsa, az Űj Élet Terme­lőszövetkezeti Csoportban 27,00 mázsa' volt a termésátlag. A következtetés teljesen kézen­fekvő: a szövetkezés egyszerűbb formái az egyénileg dolgozó pa­rasztok számára — területemként változóan — vonzóak lehetnek. Ezt már figyelembe vette a Mi­nisztertanács 1956. szeptember 9-i határozata is, amely ösztön­zőket biztosított a társulások ki­alakulásához. Ez azonban akkor már megkésett, mert a feszült belpoilitilkai helyzet útját állta a szövetkezetszervezési meg­újhodásnak. A hartai konszoli­dált helyzettel, és. a tsz-parasz- tok hangulatával bizonyára ösz- szefügg az a tény, hogy az ellen- forradalom idején mindössze 13- an léptek ki a Lenin Tsz-ből. Hatvani Dániel jól parcelláz­ta mindazt, amit el kellett mon­dania a hartai Erdei Ferenc Tsz- ről. Minden fejezete egyezik a felszabadulás utáni magyar pa­rasztság életének jelentős sza­kaszaival kezdve az aláírás nagy pillanataival, folytatva a sorsfor-' dúló első lépéseivel, nem takar­öt asszony telepedett az asztal mellé a császártöltési művelődési ház Klubszobájában: megkezdődött a hímzőszakköri összejövetelek idei so­rozata. Nagyon nagyot tévedne, aki valami hivatalos találkozásokra gondol, naplóval, vezetővel, programpontokkal. Akik itt múlatják hetente egyszer az időt. azok voltaképpen az egyedüllét elleni orvosságot találták meg a közösségben a terítőhímzés ürügyén. Jó-jó, fontos az abroszcsinálás i|. mert ígérték menyüknek, lányuknak, de a húsvétig tartó, estébe nyú­ló „traccspartik” fő lényege nem az. hogy kiállításra készüljenek, bár például Hirmann Györgyné már 1988- ban oklevelet nyert egy emlékezetes bemutató alkalmával. W 1975-ben Nádasdy Kálmán avatta föl a kecs­keméti Kodály-emlékművet. (Tóth Sándor felvétele) napoknak. Az intézet könyvtárát Nádasdy Kálmán értékes adománnyal is gazdagította: zenei vonat­kozású hazai és főleg külföldi könyvek, albumok sorakoznak a szekrényekben, néhány kézirat, első kiadás és egy Kodály Zoltánnal foglalkozó hatal­mas cikkgyűjtemény egészíti ki az ajándékot. A kiállításon látható a Fölszállott a páva első kiadá­sú, Nádasdy Kálmánnak dedikált példánya. Het- venötödik születésnapjáról a kecskeméti intézetben is megemlékeztek, az ajándék szellemi részeként két fiatalkori művének előadásával lepték meg az ünnepeltet. Sokat dolgozott a kecskemétiekkel azon, hogy a Balázs Béla Cinika Panna balladájához írt Kodály-zenét kantáta formában átmentsék, hogy a zenéjében értékes mű újjáéledjen. Ö alakította ki zenei dramaturgiáját és segített a szövegek re­konstrukciójában is. 1982 decemberében mutatta be a rádió a művet, Rákóczi-ének címmel, de ő ezt -már-sajnos,- nem érhet je meg. ök öten: Vinner József né, An- geli József né, Prepszent Jánosné, Vass Antalné és Hirmann György­né — mindazokkal, akik most, először, még nem értek rá el­jönni — amolyan klubfélét al­kotnak, melynek tagsági igazol­ványát azonos emIékek._közÖs is­merősök, hasonló gondok teszik hitelessé. — Ha otthon vagyok, bekap­csolom a rádiót, mert ha szól, azt hiszem, hogy nem vagyok egye­dül — mondja egyikük. Vassné felsóhajt: — Hát, sajnos, nekem sincs senkim, szegény férjem meghalt. Sok minden van, ami egy ilyen délutánon szóba kerül. Leleplez­tek egy bolti szarkát — mesélte a főszereplő, valamelyikük uno­kája. — Fineszes ember volt, de így sem tudott túljárni a keres­kedők eszén: meglelték nála a sok finomságot — s a történet jó alkalom, hogy elelmélkedjenek a világ folyásáról. Legtöbbet a nyugdíj helyes be­osztásán morfondíroznak. Jus­son* is, meg maradjon is. 3800, 2200, 2400, 2450 forintból bizony nem könnyű .kijönni, különöskép­pen annak, aki egyedül él. — Kell fizetni a vízért, a vil­lanyért, mindenért. De nagy ak­kor a baj, ha embert kell hívni a ház javításához: eddig még ezer forintért jött egy napra, de már van képük ezerkétszázat is kérni. Egy öreg házon két-három napi munka bőven akad — hát hogyan bírjuk a következő nyug­díjig? — írom föl jegyzőfüze- tembe az elgondolkodtató kér­dést. — Az még a szerencsénk — mondja Bíró Jánosné, aki utóbb csatlakozott az asszonykoszorú­hoz —, hogy megvan a tévénk, legalább nem most kell megven­ni. Öltözködésük alig változott ezeknek a császár-töltési asszo­nyoknak az elmúlt pár évtizedben. Gondolkodásmódjukon és főleg mindennapjaikon azonban nyo­mot hagyott a huszadik század. — Harmincöt kiló borsót rak­tunk el, kifejtve, megmosva. Ha kell, csak kiolvasztom, és pár perc múlva már -kész is a friss leves vagy főzelék — hallom a hűtőláda gyakorlati fölhasználá­sának leghétköznapibb példáját. — Hűtőládánk majd mindegyi­künknek van — int magyarázó- lag Angeli Józsefné, s hozzáteszi: ő a maga részéről nem nyersen rakja el a borsót, hanem meg- abálva, mert így elmegy az a vad íze. — Az lehet — feleli erre Vin­nerné —, de a tápértéke úgy ke­vesebb ! Nem hiszem, hogy lett volna jós, aki azt merte volna jővén- . dőlni, mondjuk a tsz-szervezésak idején, hogy alig két évtized múlva egy háromezer-ötszáz lel­kes falu nyugdíjasai a hűtőláda és a tápérték összefüggésén vi­ta tkoznalk. A nyugdíjat a kiskerttel, an- i nak termésével egészítik ki. Van, aki egy mázsa sárgarépát ver­melt be, van, akinek a padlása fokhagymával, vöröshagymával teli. A háztáji megváltásaként kapott kukoricából felnő egy-két malac, fészekalja csibe. — Az a baj, hogy ami terem, két öreg nem eszi meg! Itt, hely­ben, el sem tudjuk adni a fölös­leget. Még ha volna vasút, tán- tán bevinnénk valamit a város­ba, de busszal nem fuvarozha­tunk *= mondja mindőjük nevé­ben Angeliné. — Helyben kicsi a kereslet, nagy a kínálat — de mi lenne, fűzöm tovább a gon­dolatot, ha egy kisteherautó időnként körbejárná az ilyen fal­vakat? Villog a tű, készül közben a terítő. Jó kis hely ez a klubszo­ba. — Minik se fizetünk — nekünk- sem fizetnék, hogy ide járjunk — mondja Prepszentné. — De hát ezt a kis olajat tán csak nem sajnálják tőlünk, nyugdíjasoktól? — Látnak, asszonyok? — érke­zik a végszóra a művelődési ház igazgatója,' Angeli Mátyás. — Legközelebb nagyabb égőt csava­rok a lámpába, nehogy vakos- kodjanak.:. Ballai József KANADAI UTAZÁS ELŐTT A BÁCS-KISKUN MEGYEI NÉPZENEI — TISZAKÉCSKEI TÁBOROK — BALOTASZÁLLÁSI PÉLDAADÁS — FEJLŐDŐ BUGACIAK Citerások dicsérete MOZGALOMRÓL mutatója” elnevezésű sorozatban Kis József „Nyi­tott utak” című alkotása vesz részt. A brüsszeli Ginémathéque fiUmiintézményben- ugyancsak jelenleg folyik az a verseny, amelyben az „Age d’or” (Aranykor) dijért vetélkednek az alkotások december 15-ig. Itt Xanitus János „Esz­kimó asszony fázik” című produkciója ‘képviseli a magyar filmművészetet. A nyugat-berlini Szabadegyetem vetítéssorozatá­ban hat magyar film is szereped. gatva a botladozásókat, a hibá­kat. Őszintén szól a kibontakozás koráról nagy pontossággal, és jellemez vezetőket erényeikkel és egyéni gondjaikkal együtt. Jól érzékelteti, hogy milyen sok tu­lajdonsággal kellett rendelkez­ni, hogy ebben a sobfelől érke­zett emberi közösségben a boldo­gulás útját lehessen járni: a nagyüzemi szervezettség, a mo­dern gazdálkodás útját. Á könyv képanyagából is szívesen ismer­tünk fel alkotó, szorgos embere­ket (a sokat segítő megyei és or­szágos vezetőket). A könyv valamivel gazdagabb lett volna — bár egy helyen em­lítést tesz a pártszervezet szere­péről —, hogyha nagyobb teret szentel a kommunistáik szövet­kezetei szervező állhatatos mun­kájának, akik nemcsak a hibáik elkövetésénél .voltak jelen, ha­nem részt vettek, önmaguk két­ségeit sem tagadva, az átszerve­zés munkájában és abban, hogy a szövetkezet sokszorosan el­nyerje a kiváló címet. Hiteles, közérthető nyelven megírt művet vesz - Ikézbe, kap az, aki kutatja-keresi a legújabb korszak izgalmait. Mert ez a hu­szonöt év az volt a javából. Egy valaha emberszámba sem vett, irtózatos elnyomástól irtózatos szegénységben élő társadalmi, a nemzet sorsát mindig vállaló osztály magasba ívelését. Hatvani Dániel (ki tudja hány hasonló műve jelent már meg) nagy gyakorlatú, avatott tollú szerzője egy-egy szövetkezet tör­ténelmének. Romány Pál ajánlásában szólt az írás tulajdonképpeni értel­méről. „Merítsünk belőle tanul­ságokat, erőt és bizodalmát a jövő­re. Valamennyire szükségünk van, mindannyiunknak1.”. A re- cenzor, ezzel együttérpz. Weither Dániel Űjabban a legnépesebb, leg­színvonalasabb kulturális rendez­vények közé sorolják Bács-Kis- kunban a citerajátékosok, citera- zenekarok évenkénti találkozóit. November közepén és végén Ti- szaalpáron és Csátalján adtak számot felkészültségükről. Ügy terveztem, hogy valame­lyik bemutatón kérdezem meg Pribojszky Mátyást, a citerabará- tok klubja vezetőjét: miként vé­lekedik a népművészet eme ágá­nak helyzetéről. Aligha fordul­hatnék illetékesebbhez, tájéko­zottabbhoz. Fodor András matkói ihletésű szép versében „bűvölt bűvölőnek” szólított hangszeres előadóművész egy kecskeméti népzenei találkozón tűnt fel. Az­óta is erős szálakkal kötődik a megyéhez, több együttesnek volt tanácsadója, jelenleg a Táncos Péter együttes művészeti vezető­je. a megyei továbbképző tanfo­lyam irányítójá. Erősen sajnálko­zott, hogy kanadai meghívás miatt most nem hallhatja a fel­lépő csoportokat, szólistákat. Pribojszky Mátyás jól ismeri a dunántúli, a tiszántúli népi hang­szereseket. otthonos Szabolcsban, Borsodban is; ezért megalapozott választ várhatok kérdésemre: — Színvonalban, létszámban hol tart Bács-Kiskunban a „ci- teramozgalom"? — Az országos átlagot nézve jónak mondható a helvzet. Más megyékhez hasonlítva itt több a kiugró tudású együttes, ezért színvonalátsvizsgálva jobb az or­szágos átlagnál. Egv-egv kiváló eevü*tes néldaadást jelent a töb­biek czámára. A balotaszállásiak- nak közvetve nagv szeretjük van a c<!Ólvosoálosí ak gvnrs fejődésé­ben. Napvszerű a ti szakácskai Ko­dály 7.oltán úttörő agviitt.es és a közülük kinövő ifiűsávi zenekar, am elvnek élén a randái a+osan te- he*sécres Urban foltén áll Félre­vezetnénk magunkat és az olva­• Bugaci kirándulás sókat is. ha elhallgatnék: megyén belül létszámban^. .színvonalban, elég nagy a szóródás’" — JJeszélhetünkfejlődésrőiZ.' — Feltétlenül! Dr. Kálmán La­jos népzenekutató elévülhetetlen érdefne, hogy a hagyományápolás itt nem jelent csökönyös dogma- tizmust. A citerazenekarok és pávakörök azt a hangzásvilágot keresik, amely nem teszi zavaros­sá a tiszta forrást, de közel áll a mai ember hangzásvilágához is. Ilyen útmutató együttes a tisza- kécskei, a Táncos Péter együttes. Tiszteletre méltó előrehaladásról beszélhetünk a bugaciaknál, a mélykúti Lenin Termelőszövetke­zet népdalkörénél, a balotaszállá- siaknál. — Hol tanulhatnak a csopor­tok vezetői? — Az Erdei Ferenc Művelődési Központ rendszeresen megszerve­zi a citerazenekar- és népdalkör­vezetők továbbképzését. Minden évben egyhetes, bentlakásos tan­folyamon vehetnek részt. Az idén ismét megkezdődött az oktatói engedély megszerzéséhez szüksé­ges tanfolyam. Az érdeklődők még bekapcsolódhatnak az okta­tásba. — Keveset tud a közvélemény a nyári tiszakécskei citerás tá­borról. — A Magyarok Világszövetsé­ge keretében működő Anyanyelvi konferencia védnökségével közö­sen rendezte a Citerabarátok klubja, — természetesen megyei közreműködéssel — negyedik tá­borát. A hazaiakon kívül Auszt­riából. Angliából, Kanadából, az Amerikai Egyesült Államokból és Jugoszláviából is jöttek magyar származású citerások. A Magyar Hírek, a Magyarok Világszövet­ségének lapja terjedelmes riport­ban tudósított a tiszakécskei, négyszáz fős(!) táborról. — Jövőre is megszervezik? — Sokat lendíthet a megye népzenei fejlődésében, hogy ezen­túl —■ terveink szerint — mindig • Pribojszky Mátyás a városiasodé nagyközségben ren­dezzük meg másfél hetes össze­jövetelünket. 1985. július 27-én nyílik meg következő táborunk. Ismét sok külföldit várunk. — Gondok? — Nincsenek különösebbek. Fi­gyelmesen intézik a minősítése­ket. Jónéhány termelőszövetke­zet, több vállalat támogatja az együttesét. Eredeti megyei nép­zenei kiadvány azonban nincs, jóllehet köztudott, hogy dr. Kál­mán Lajos íróasztalában tekin­télyes gyűjtött anyag várja a megjelenést. — Javaslatai? — Érdemes volna olyan baráti összejöveteleket szervezni, mint legutóbb, október 20-án Balota- szálláson. Nyolc együttes egymás­nak muzsikált. Követendő kez­deményezés. Békésben nagyon jól bevált, hogy a minősítés előtt valamennyi jelentkező csoport kapott egy — a megye legértéke-. sebb dalaiból összeállított — ki­adványt, amelyből egy csokrot kellett szerkeszteniük, bemutat- niok, teljesen a saját tudásuk, el­képzeléseik szerint. A szabadon választott művekhez ellenben minden szakmai segítséget meg­kapnak. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents