Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

1984. november 21. PETŐFI NÉPE m 3 Lakásdíszek a városföldi Dózsából Erdélyi csíkritmusú faliszőnye­gek, díszpárnák, asztali futók, s rongyszőnyegek ... Színesek és tiszta fehérek... Garnitúrák és egyedi darabok... Gazdag vá­laszték, s mind zsűrizett mintával. A kecskeméti Centrum Áru­házban kaphatók néhány napja. A városföldi Dózsa Termelőszö­vetkezetben készültek. A tavasz óta tanulják a. szövést a közös gazdaság központi lakótelepén az asszonyok. Bakay Erzsébet, a Népművészeti Intézet munkatár­sa segített nekik tanácsokkal, a minták összeállításával. Először csak időkitöltő szakkört akartak alakítani, de a háziasszonyok olyan ügyesnek bizonyultak, hogy többek javaslatára elszánták ma­gukat termékeik eladására is. Ennek szigorú feltételei vannak, aminek azonban könnyen megfe­leltek. a Centrum Áruház pedig látva az eredményt, vállalkozott a forgalmazásra. A Dózsa lakó­telepén élő háziasszonyoknak jól jön a mellékkereset, amihez még szívük szerinti munkával is jut­nak, a vásárlóközönség pedig na­gyobb választékból, jó és szép áruból válogathat. ® Képünkön: Fenyvesi Jenőné, a szövőrészleg vezetője minta beállítását beszéli meg munkatársnőivel. (Pásztor felvétele). egy uj Zoltán Minden kezdet nehéz... Noteszlapok Újvidékről Az Aranykornak ízei és színei címmel megyei bemuitaitósarozait volt szerdáitól vasárnapig Újvi­déken, a Parik szállóban. A nyolc- emeletes hatalmas épület kissé távol esik a központtól. Töibb ét­terem, bár, diszkó és tv-tarmek, kis és nagy társalgók stb. szol­gálják a vendégeket. A szálló halijának ékes dísze volt a ma­gyar kiállítás. Az ízléses rende­zés — a megyében készült ita- • lak, malom- és sütőipari, kon­zervgyári termékek, az UN,IVER fűszerei sorakoztak a? asztalokon — a megyei Moziüzemi Vállalat dekoratőreinek munkáját dicsérte. * Már az első napon fel vétődéit a kérdés: ki nézi meg a kiállí­tást, a videó-filmeket, s lesz-e esténként elég vendég az ételbe- mutatókra, a néptáncegyüttesek műsorára? Utólag, megállapítha­tó: a bemutatkozás időpontjá­nak megválasztása — a1 téiátó miatt — nem volt szerencsés, no­ha a rendezők a megyei tanács mezőgazdasági, kereskedelmi és művelődési osztályai, az IBUSZ- iroda, az Aranyhomok szálló, a MAHÍR képviselői megtettek' min­dent a siker érdekében, de Új­vidéken kevés felhívó szó hang- . zott el. ♦ Esténként a gyönyörű, ezer­személyes kongresszusi teremben terítettek, amelynek nevezetessé­ge, hogy a jugoszláv nép nagy fia, Tito elnök itt töltötte élete utolsó nyilvános szilveszterét, új­évét. Ide várták kitűnő alföldi ételékkel, zeneszóval, dallal és néptánccal az érdeklődőket. Saj­nos, harmada, negyede jött an­nak, mint amennyit vártak, illet­ve ígértek a jugoszláv szervezők. Csupán szombat este telt meg a terem, valamint csütörtökön vol­tak többen — úgy háromszázan — a' két kiváló énekes, Solti Ká­roly és Pintér Györgyi fellépte­kor. * A megye konyhaművészei Ga­raczi Jánosnak, á Tanyacsárda konyhafőnökének vezérletével jobbnál-jcibb ételspecialitásokat készítettek. Varga Károly és Csiz­madia Sándor, az Árpád söröző, Újbányái Rezső, az Aranyhomok, Vincze István, a Tanyacsárda sza­kácsa elsősorban a szálló kony­hájának felszereltségével volt elégedett: minden rozsdamentes acélból készült, sok hűtőberende­zés, kisgép segíti az ott dolgozók munkáját. Az alapanyagok — hú­sok, zöldségek — is kifogástala­nok voltaik, egyedül Farkas (Sob- ri) József, a nagyhírű nagyba­racskai half őző mester panaszko­dott, hogy mélyhűtött halból nem lehet „valódit” készíteni, no de amit csinált, az is ízletes volt. * Jugoszláv utazási irodák, szál- lodaszerwezetek vezetőinek rész- vétélével ” pétiteken megbeszélés­re tó sörjkenült ahol feltárták az idegenforgalom fejlesztésének^ le­hetőségeit. E nap délutánján szak­embereket hívtak a Bács-Kiskun megyei termékek bemutatására, megikóstolására, amely eléggé fog­híjasán sikerült. A magyar ven­déglátóknak kényszerűségből nél­külözniük kellett a BÁCSHŰS termékeit, de az újabb megbeszé­lés és egyeztetés szerint már bi­zonyos, hogy Kikindára ezen a héten megérkezhet a termékhozó kamion. * Nagyszerű műsort adtak a tán­cosok. Két alkalommal a kalocsai, ismét kétszer a kecskeméti népi együttes. Akik látták, megcsodál­ták Nagyné Bagó Erzsébet kalo­csai pingálóasszony művészetét is — esténként az étteremben. Ugyancsak nagy sikert aratott a Hírős Táncklub három párja, ők modern táncokat adtak elő. ♦ Nem volt izgalom nélküli, és gondtalan az első bemutatkozás Újvidéken. A megyei rendezők, szervezők, szákácsok,' táncosok, ahogy mondani szokták: szivüiket- •lelküket kitették a siker érdeké­Otthonteremtő kiskőrösiek ben. Ha ebből most csak csurramt- cseppent, mégis azt kell monda­ni, hasznos dolog, de miniden kez­det nehéz. Bizonyos, hogy a kö­vetkező, akár már a ma Kikin- dán kezdődő négynapos rendez­vény is — szervezésben, érdek­lődésben — felülmúlja a mosta­nit, s a következők még eredmé­nyesebbek .lesznek. Jobban hoz­zájárulnak a baráti szálak erősí­téséhez és szolgálják az idegen­forgalom serkentését. Vagyis a kezdeti „cstózolattanság” senkit sem tört le, sőt ösztönöz... * Ami a termékeket illeti, kitűnt, hogy néhány bor, malomipari ké­szítmény és fűszerkeverék az, amely a kishatármenti kereske­delmi együttműködésben még számításba vehető. Ugyanis leg­több áruféleséggel versenytársak vagyunk a jugoszlávokkal a nemzetközi kereskedélemben. Ami viszont erőteljesen fejleszthető: az idegenforgalom.­* Rövid összegzésre ä megyéi be­mutatkozás egyik szervezőjét, Kucsora Józsefet, az IBUSZ Bács- Kiskun megyei igazgatóját kér­tem: — Az itteni tanácskozások re- ménytkeltőek. Kitűnő partnert találtunk a Varadin munkaszer­vezetben. Máris megegyeztünk Fojkar vezérigazgatóval abban, hogy a kínai éttermük jövőre Kecskeméten tart bemutatót. A magyar résztvevőik nagyszerűen helytálltak, a mostani bemutat­kozáson a magyar konyhaművé­szet aratta a legnagyobb sikert. Az idegenforgalmi fejlesztési el­képzeléséket szeretnénk minél előbb megvalósítani. Ehhez jó együttműködésre, a most is adó­dott gondok áthidalására, vala­mint lényegesen szélesebb körű intenzív propagandára és üzleti munkára van szükség. * Ma Kiikindán — az újvidékihez hasonló — programmal kezdőd­nek, illetve folytatódnak a Bács- Kiskun megyei napok a jugoszlá­viai Vajdaságban. Csabai István Lakást vásárolt tíz család az elmúlt na­pokban Kiskőrösön. Az első önálló otthon megszerzése a legtöbb ember életében je­lentős fordulópont. A tíz kiskőrösi család számára a szokásosnál is ünnepibb esemény a lakáskulcs átvétele. Nemrég még mind­egyikük a 'tanácsi bérlakásra jogosultak listáján szerepelt. Hogyan tudtak mégis nekivágni a mai árak mellett ia lakásvá­sárlásnak? Az elindulásban az a szociális támogatás segített, mélyet több település­hez hasonlóan Kiskőrösön is első alkalom­mal igényelhettek a jogosultak. Az új for­ma lényege, hogy a tanács központi és he­lyi pénzeszközökből támogatást nyújt azok­nak, akik a bérlakásra való hosszú várako­zás helyett építésbe fognak, vagy vásárlás­ra vállalkoznak. A tanács hatósági osztályának vezetője, dr. Szent­endrei István kezdettől neszt vett a kiskőrösi támo­gatási rendszer kidolgozásában: — Mivel nálunk hagyományosan a családiház- építés van túlsúlyban, előzetesen úgy képzeltük, hogy legtöbben erre fogják a támogatást kérni. 129 lalkásigénylővel ismertettük részletesen az új lehe­tőséget, közülük harmincnégyen adtak be pályáza­tot. A személyes beszélgetések során az a benyo­másom alakult ki, hogy azok, akik saját erejükből mozdulni tudtak, az elmúlt éveikben már belefog­tak az építkezésibe. A pályázók .többsége különböző okok miatt nem képes az építkezéssel járó terheket vállalni. Ezért inkább a kisebb indulótőkét igénylő vásárlást választották. Az idén itíz családdal' kötöt­tünk megállapodást ötven- és százharmincezer fo­rint közötti összegekről, melyet az OTP-hez utal­tunk át számukra. Jövőre az előzetes megbeszélé­sek alapján. 14 család lakásvásárlását és hat család építkezését tudja a tanács hasonló módon segíteni. A támogatásban részesülők közül a legtöbben a most felépült 46 lakásos OTP ^beruházású társaSház- ba költöznek. A városközpontban, közvetlenül a szolgáltatóház mögött emelkedő négyszintes épület néhány ablakán látható még csak függöny. A többi lakásban a 'beköltözés előtti takarítás vége felé jár­nak az új tulajdonosok. Kudron Andrásné is egy hete átvette már a lakáskulcsot. A helyi áfész ad­minisztrátora, egyedül neveli három gyermekét: — Két éve a húgoméknál lakunk — heten egy kétszobás lakásban. Óriási dolog, hogy költözhetünk. Igaz, az OTP-lakás nagy anyagi megterhelést je­lent — kétezer forint lesz a havi törlesztés —\ még­is naigyon, örülök. Hát még a gyerekek. A kislányok már azt tervezgetik, hogyan fogják díszíteni a szo­bájukat, és a tizennégy éves fiam is igényelt ma­gának egy saját sarkot a kétszobás Jaltádban. El­kezdtük a takarítást, rakodást, egy héten belül köl­tözünk. Polereczki Sándorék még nem tartanak itt. Mun­kahelyi kölcsönigénylésük jóváhagyása után jöhet a kulcsátadás, a költözés. Mindketten a MEZŐGÉP kiskőrösi gyáregységének dolgozói. A férj csoport- vezető, a feleség esztergályos. Három gyereket ne­velnek immár nyolcadik éve albérletiben. PolerecZki Sándor fiatal ember — nem sokkal múlt harmincéves —, az üzemiben viszont törzsgár- da tagnak számit Tizenhét éve dolgozik ugyanezen a helyen. Mint szakszervezeti bizalmi is jól ismeri a fiatal munkásemberek gondjait. Beszélgetésünk így az otthonteremtés általánosabb érvényű kérdé­sei felé tó elkanyarodik: — Amit eddig albérletre kifizettünk, kitelt volna belőle szinte egy lakás ára. De nem tehettünk mást, mert (kezdettől saját erőnkből kellett boldogulnunk. Ha a szülők nem tudnak támogatást adni, a fizetés­ből kevés fiatal képes építkezni. A lakásárak pedig semmivel sem alacsonyabbak Kiskőrösön, mint más­hol, sőt... A húgomék Rákoskeresztúron olcsób­ban vették a házgyári lakást, mint amennyibe ez most nekünk kerül. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy Budapesten, vagy akár a kecskeméti központi gyárunkban az azonos végzettségű szakemberek töb­bet keresnek, mint itt nálunk. Nagy lépés lesz elő­re a második emeleti. 53 négyzetméteres új lakás — ekkorára tudtunk 'befizetői —, de ugyanúgy a boltból kell megvennünk ezután tó mindent, ami a megélhetéshez szükséges, mint Pesten vagy Kecske­méten. Az új lakásban lesz fürdőszoba, és nem kell a vizet az utcáról' hordani. Jut külön szolba a gye­rekeknek is. A törlesztés ugyan több lesz, mint az albérlet dí ja, viszont önállóak leszünk ... Polereczfkiék, Kudronék és a másik nyolc család még az idén új. lakásba költöznek. A szociális la­kástámogatás, mint a kiskőrösi példa is mutatja, enyhíthet a lakásra várók gondjain. Még többen élnének és élhetnének ezzel a lehetőséggel, ha a kö­vetkező években mérséklődne a lakások árainak már-már csillagászati mértékű növekedése, s elér­hetővé válnának a fizetésükre utalt, energiájukat a másodállások helyett gyermekek nevelésére fordító fiatalok számára tó. Lovas Dániel Tervek magánépítőknek Az gn Építésügyi * Tájékoztatási Központ közös katalógusban foglalta össze a magánlakásépí­tők részére korábban már külön kiadott nyaralók, zártkerti épü­letek ajánlott terveit, és kiegé­szítette a gyűjteményt a társas üdülők új terveiről szóló ismer­tetőkkel. Az építtetők összesen nyolcvanöt tervből válogathat­nak Ebből ötvenhárom a 40-től 80 négyzetméterig terjedő hasz­nos alapterületű, többségiében alápincézett és beépített tetőtér­rel ellátott nyaraló. Országos tervpályázat alapján készült a katalógusban ismerte­tett 18 társas üdülő terve. A közművesítésd és építési költsé­gek csökkentése indokolta ezek­nek a terveknek a kidolgozását. Általában beépített tetőterű, földszintes épületeket terveztek, amelyeket változatos elrendezés­ben, csoportosan és tömbszerűen lehet telepíteni, ám ugyanak­kor megtartják a sajátüdülő­jelleget, a külön-külön kertrész­szel és bejárattal. A katalógusok az ÉTK buda­pesti és vidéki kirendeltségein szerezhetők be. „EZÚTON IS ELNÉZÉST KÉRÜNK” Egy áruházi eset nyomában ■>» PARLAMENTI” TUDÓSÍTÁS . 1 : . ■ . . ... B Hogyan élnek, dolgoznak a kórház fiataljai? Hétfő, két óra. Közelről hallani a tanácsháza harang játékát: „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját...” Ezúttal a Bács- Kiskun megyei Tanács Hollós Jó­zsef Kórház-Rendelőintézete „ál­lította ki” fiataljait a tanácsháza »dísztermébe. Ifjúsági parlament­re gyűltek össze a kórház dolgo­zói és vezetői. Míg nem kezdődik a tanácskozás, néhány friss ada­tot jegyzek fel. A legutóbbi par­lament óta tovább növekedett a 35 éven aluliak száma, most 186-an segítik elő valamilyen formában a betegek gyógyítását a megyei intézményben. Har­mincnégy „alapparlamentet” ren- > deztek, hogy a fiatalok megis­merhessék' az írásban előre ki­adott dokumentumokat, s el­mondhassák véleményüket, ja- 1 vasiatokat tehessenek. Ezt két­százan tették meg. Kezdődik a fórum. Az ifjúsági parlament igazi ünnepséggel kez­dődik: DlVSZ-induló, Várnai Zse­ni-vers. Dr. Losonca Mihály cím­zetes egyetemi docens, főigazga­tó-főorvos Szóbeli kiegészítője sok mindenre kiterjed. íme néhány gondolat: — Joggal foglalkoztatja a fia­talokat a szakmai képzés. Minket is érdekel. Tudniuk kell a köve­telményekről: tájékoztatjuk őket, mit várunk el tőlük a pálya kü­lönböző szakaszaiban. Ha ezt a programot ismerik, ez lendítő erő lehet szakmai, politikai, emberi fejlődés tekintetében egyaránt. A bérezés úgyszintén gondot jelent. Foglalkozunk a fizikai dolgozók élet- és munkakörülményeivel, s igyekszünk segíteni nekik is a lakáshoz jutásban. Hozzászólók, üt percbe kell összesűríteniük mondandójukat azoknak, akik szót kérnek. Ezt be is tartják. Szép számmal akadnak véleménynyilvánítók. Milyen problémák foglalkoztatják őket? Dr. Markó László: — Több mint öt éven át voltam a kórház KISZ- bizottságának titkára. Visszatérő gondunk: nehéz összeegyeztetni U mozgalmi és a szakmai mun­kát. Szerencsére jó kapcsolat ala­kult ki az intézet és a KISZ kö­zött. A jövőre nézve tovább akar­juk fejleszteni a szervezettséget, s nem lehet más célunk, mint az, hogy öntevékenyen, politikusán végezzük feladatainkat. Dr. Ritter László, a megyei kórház KISZ-bizottságának je­lenlegi titkára: — Vajon a koráb­ban felvetődött kérdésekre vá­laszt kaptúnk-e? Igen, hiszen a kórház vezetői levélben is felel­tek az előző ifjúsági parlamen­ten szóvá tett problémákra. Itt tartom a kezemben azt a választ, amit én kaptam. Mire voltam kíváncsi: mikor emelik a pálya­kezdő orvosok bérét? Pont ak­kor rendezték a fizetésünket. Most is élő ez a probléma, töb­ben jelezték az „alapparlamente­ken”. Már felelet is van: a jövő évben enyhül a gondjuk. (A KISZ-bizottság titkára tájé­koztat a mozgalmi munkáról, mit is tesznek a KISZ-esek, akik 325-en vannak. Megtudjuk: emel­kedik az ifjúsági alap összege, 20 ezer forintról 50 ezerre.) Szabó Zoltán, villanyszerelő: — A műszaki dolgozók átlagbére: 3800 forint. Ebből kell a családot eltartani, lakást építeni-venni. De hogyan? Több munkát vállalunk, s ekkor biztos, hogy nem jut idő szórakozásra, kikapcsolódásra. De ha jutna|is: hol? Az Izsáki úti épület klubjában régebben pezs­gő élet zajlott. Ma inkább kiállí­tásokat rendeznek, minthogy ren­dezvényre adnák oda' a kulcsot. Hol szórakozzunk? Cserényi Mária, ápolónő: — Három műszakban dolgozunk, nővérszállón lakunk. Sok-sok gondunk közül csak néhányat említek. „Nyissunk könyvtárat a betegeknek!” — hangzik az akció. De ezt nem tudjuk megoldani osztályunkon, miután nincs olyan ember, ciki állandóan a kölcsön­zéssel tudna foglalkozni. Mások ezt hogyan csinálják? Dr. Kása Margit, orvosgyakor- nok: — Szeretnénk, ha a szak­vizsgára való készülést úgy is se­gítenék, hogy tanulmányi szabad­ságot adnak. Javasolnám, hogy alapítsanak ösztöndíjat a fiatal orvosoknak! Még egy fontos kér­dés: a nyelvtanulás komoly anya­gi kiadást jelent, megoldható-e, hogy az intézet támogassa ezt a törekvésünket, mint azt a válla­latok teszik? Válaszra várva. Tizennyolc fia­tal mondta el gondjait: védőnő, ápoló, biológus, adminisztrátor, fényképész, asszisztens, gyermék vezető-orvos stb. Nem maradt megválaszolatlan kérdés, a me­gyei kórház vezetői kielégítő fe­leletet adtak mindegyikre. Amit esetleg „helyben” nem oldhattak meg, arra is igyekeznek a jövő­ben megoldást találni. Éppen ezért fogadták el a küldöttek a beszámolót és az intézkedési ter­vet ... Borzák Tibor A hölgy csinos — a szeme ki­sírt: — Szombaton délelőtt az Al­föld Áruházban egyszer csak odajöttek hozzám az eladók, s bevittek a raktárba, ellenőrizni, hogy a lábamon levő csizmát nem tőlük loptam-e. Azonnal ki- , derült a vád képtelensége, s el­nézést is kiértek. Mindenesetre én azóta aludni sem tudtam, olyan rosszul esett ez az eljá­rás. Kesjskemét, Alföld Áruház, hétfő délután. Domokos Gábor főelőadó: — Megkezdődött a karácsonyi csúcsforgalom, szombaton egy tűt sem lehetett elejteni, a 2 milliós forgalomból 350 ezerrel részesedett a cipőosztály, amely egyébként a legjobban csábítja a rossz szándékúakat. — / Miből gondolták, hogy a hölgy is közülük való? Varga Mihályné eladó: — Észrevettem, hogy a polc­ról eltűnt egy 2640 forintos ju­goszláv csizma, és ott maradt egy használt cipő; ez lopásra vallott, s ilyenkor a vevők lábát nézzük... — Szerintem egyáltalán nem törvényszerű, hogy aki új lábbe­lit viseli az tolvaj. Kiss Ferencné osztályvezető: — Magának nem, de nekünk, akik ott dolgozunk, és akik anyagilag felelünk a ránk bí­zott értékekért, sajnos, az. Rá­adásul az esetek nagy részében jól öltözött, ápolt, jómódú em­berek próbálnak fizetés nélkül távozni... — Van valami rendje a gya­núsított ellenőrzésének? Mogyoró István, a rendészet vezetője: — Alapelv: kifogástalan ud­variasság és feltűnésmemtesség még rajtakapáskor tó! Különben sem vádolunk, pusztán ellenőr­zünk. Szükség van rá: 1984-ben eddig 98 tolvajt lepleztünk] le. Kiss Ferencné: — Az osztály éves forgalma 50 millió forint, és sajnos, 10 tolvaj közül egyet tudunk csak fülön csípni. A kívülálló nehe­zen, vagy egyáltalán nem képes magát beleélni az örökös féle­lembe: ma megint mit visznek el, mennyit? Ennél rosszabb már csak az, amikor valakit alapta­lanul gyanúsítunk meg, mint a jelen esetben. Szerintem min­denkiben kellene lennie annyi megértésnek, hogy belássa a mi helyzetünket tó. Szombaton dél­előtt egyébként a hölgytől még blokkot sem kértünk — csak el­nézést, de azt sűrűn... És — ha olvassa — ezúton is azt kérünk. (Beszélgetés közben nyílik az ajtó, az élelmiszerosztályról hoz­nak egy fiút; általános iskolás, és egy 3 forint 20 filléres cso­kit (topott. A2I esetről jegyző­könyvet készítenek.) A karácsonyi csúcsforgalom­ban minden bizonnyal/ nemcsak a vevők, 'hanem az alkalomlesők száma is gyarapszik. A rendé­szetnek nemcsak a társadalmi tulajdon védelme a kötelessége, hanem a valódi vásárlók alap­talan zaklatásának megakadályo­zása is. A legjobb módszer erre, ha a boltokban eleve olyan kö­rülmények vannak, amelyek ki­zárják a szarkák működését. A nagy óriásáruházak polcain — például az NSZK-ban — mdlliői. fele cipő közül lehet válogatni, lopás mégsem fordulhat elő, minthogy csak fél pár lábbeOS van az eladótérben, a másik fél a raktárban várja a vásárlót. Lehet, sőt biztos, hogy' ez több ^munkával jár, mint a mostani önkiszolgálás, de az is biztos, hogy még véletlenül, s a rendé- szek, az eladók legjobb szándé­ka ellenére sem gyanúsítanak senkit sem alaptalanul. Mert el­nézést lehet kérni — kell is —, de az ártatlanul vádolt ember nehézen bocsát meg, s megvonja bizalmát az áruháztól, amely ily módon üzleti szempontból is rosszabbul jár. Ballal József Tanácskozás a zajelhárításról A zajcsökkentő eszközök fej­lesztéséről kezdődött kétnapos or­szágos tanácskozás tegnap a MTESZ székházában. A konferen­cián— amelyet az Optikai, Akusz­tikai és Filmtechnákai Egyesület más egyesületekkel közösen ren­dez — elsősorban a közlekedési és az ipari zajártalmak megelő­zésének lehetőségeit vitatják meg. A tegnapi előadások & közle­kedéssel kapcsolatos zajcsökken­tési eljárásokat tekintették át. A hozzászólók emlékeztettek rá, hogy hazánkban a megengedett közlekedési zajszint nagysáiga je­lentősen meghaladja a fejlett ipa­ri országokban megállapított ér­tékeket. Ma az ipari zajvédelemben el­ért legújabb hazai és külföldi fejlesztési eredményeket összeg­zik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents