Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

■ A 1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Losonczi Pál M MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évi. 270. szám Ál3 í 1,40 Ft 1984. november 17. szombat Báli szigetén ' Baracs Dénes, az MTI tudósí­tója jelenti: DZSAKARTA Losonczi Pál, az Elnök,! Tanács elnöke tegnap elbúcsúzott ven­déglátójától, Suharto elnöktől és Dzsakartától, Indonézia főváro­sától. A magyar vendég reggel bú­csúlátogatást tett az indonéz ál­lamfőnél a Mérdeka-palotában. Innen Suharto elnök és felesé­ge társaságában a repülőtérre hajtatott. Az ünnepélyes búcsúz­tatás — díszegységek tisztelgése, 21 ágyúlövés — után az Elnöki Tanács elnöke az indonéz kor­mány különgépén Dzsogdzsakar- tába repült, hogy megtekintse a világon egyedülálló buddhista szentélyt, Borobudurt. A magyar államfő és kísérete innen folytatta útját kelet felé, Báli szigetére, hogy az indonéz gazdaság és kultúra újabb arcu­latát ismerje meg a sziget kor­mányzójának meghívására. HELYTÁLLTAK A MEZŐGAZDASÁG DOLGOZÓI Jó eredmények a növénytermesztésben X Kemény munkával töltötték az el­múlt heteket sőt hónapokat Bács-Kls- kun mezőgazdasági üzemeinek dol­gozói, s még most sincs itt a pihenés ideje. Céljuk a termés veszteségmen­tes betakarítása. Felvételünk a kun- szentmiklósi Egyetértés Tsz silóku- kukorica-tábláján készült. Sikeres az ősz a mezőgazda. Ságban, végéhez közeledik a be­takarítás — erről nyilatkozott Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az MTI munkatársának. El. mondta: — Az őszi mezőgazdasági munkák — a mélyszántás kivé­telével — befejezéshez közeled­nek. A gazdaságok az őszi veté­sű növények alá több mint 1,7 millió hektáron készítették elő a talajt, és mintegy 1,66 millió hektáron — túlnyomórészt op­timális időben — elvetették az őszi kalászosokat, amelyek több mint 80 százaléka egyenletesen, jó növényállománnyal már ki is kelt és szépen fejlődik. Az őszi időszakban a nagy­üzemi gazdaságok csaknem 2,5 imillió hektár szántóterületről takarították be a termést. Csu­pán mintegy 5—6 ezer hektár cukorrépa és 110—120 ezer hek­tár kukorica betakarítása van még hátra. . Befejeződött az al­ma és a szőlő szüretelése is. A zöldségnövények közül már csak a káposztafélék kis része, 2—3 százaléka van a földben. A be­takarítási, .táliajelőkészítési, ve­tési munkákkal egyidőben közel 23 millió tonna fő- és mel­lékterméket kellett tárolásra és szállításra előkészíteni, csoma­golni. A hűvös nyárelő és a csapa­dékszegény időjárás miatt a nö­vények érése 3—4 héttel meg­késett, emiatt az egymást köve­tő munkák összetorlódtak. A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők mégis úrrá lettek a helyzeten. A kedvezőre forduló időjárást kihasználva, körülte­kintően, szervezetten dolgoztak, a rendelkezésre álló időt a mun­kaszüneti napok igénybevételé­vel kettős, illetve nyújtott mű­szakok szervezésével jól kihasz­nálták. Bevonták a munkába családtagjaikat és az arra vál­lalkozó nyugdíjasokat is, s szin­tén nagy segítséget jelentett a diákok és a katonák munkája. A gazdaságok közötti együttmű. ködés példás volt. Különösen a szárító és a cukorrépa-betakarí- tó gépek átadása gyorsította a munkát. A gazdaságok közötti együttműködést jól koordinál­ták a megyei tanácsok mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lyai, valamint a területi szö­vetségek. A gazdaságok jelenleg a’ még kint levő cukorrépát és kukoricát takarítják be, s no­vember végére, december elejé­re végeznek e munkával. Vetőmagvakból — egy-két, ez­után elszaporításra váró új bú­zafajta kivételével — volt ele­gendő, s a szállítmányokat idő­ben megkapták az üzemek. A Gabonatröszt vállalatai a felvásárlásnál alkalmazkodtak a betakarítás üteméhez, s gépeikkel gyorsították! a kukorica szárítá­sát és a betakarítást. A terme­lők — a tapasztalatok szerint — jól felkészítették a betakarító­gépeket, eszközöket. Géphibából eredő nagyobb munkaidő-veszte­ség nem fordult elő. Az AGRO- KER-vállalatok és a termelési rendszerek biztosították a mun­kákhoz szükséges gépeket, esz­közöket, a keresletet raktárról elégítették ki. Alkatrészből és egyéb anyagokból — egy-két cseredarab, illetve gumiabroncs átmeneti hiányától eltekintve — volt elegendő. A termékforgalmazás és -fel­vásárlás során csak egyes ká­posztafélék, a gyökérzöldség és a burgonya értékesítésében adó­dott némi zavar. Gondot okozott a gyümölcs, különösen az alma betakarításában és exportjában a szükséges külföldi szállítóesz­közök hiánya is. A miniszterhelyettes arra a kérdésre, hogy most a betakarí­tás beíejeztének küszöbén mi­ként értékelhető a mezőgazda­ság teljesítménye, közölte: — Az őszi érésű növényeket sikerült a legkisebb veszteség­gel betakarítani, és az üzemek a jó munkával csaknem teljesen pótolták az időjárás okozta ké­sedelmet. Mindent egybevetve, a növénytermesztés idei eredmé­nyei — néhány növény kivételé­vel — elérik a tervezettet, ami lehetővé teszi a lakosság meg­felelő áruellátását. EURÓPAI KULTURÁLIS FÓRUM Szakértői értekezlet kezdődik a hónap végén Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kulturális fórumának szakér­tői értekezletét november 21. és december 5. között rendezik meg Budapesten, a Hilton Szállóban. A fórum végrehaj­tó titkárságának vezetője, Hermann József akadémikus, tegnap sajtótájékoztatón is­mertette az előkészületeket a nemzetközi sajtóklubban. Többek között elmondta: a szakértői értekezlet fő felada­ta a jövő évi fórum előkészí­tése lesz. Ennek során dönte­nek a napirenddel, illetve a különböző szervezeti kérdé­sekkel kapcsolatos ügyekben, foglalkoznak a megrendezés­sel általában, és érintenek egyes tartalmi feladatokat. Az előzetes jelentkezések alapján a madridi záródoku­mentumot aláíró 33 európai ország, az Egyesült Államok, Kanada mintegy 120 delegá­tussal képviselteti magát a tanácskozáson. A küldöttsé­geket többnyire diplomaták vezetik, de a tagok között he­lyet' kap számos kulturális szakember is. Az értekezlet előkészületei a teljes' eljárási egyenlőség szellemében foly­nak. Hermann, József utalt arra is, hogy a szakértői érte­kezlet nem nyílt rendezvény, azaz a megnyitó és a záróün­nepség kivételével az ülések zárt körben folynak. A végréhajtó bizottság tit­kára végül érintette a jövő évi kulturális fórum egyes kérdéseit is. Elmondta, hogy a helsinki, illetve a madridi találkozó hagyományainak megfelelően a budapesti kon­ferencia-központban plená­ris üléseken, illetve szakértői bizottságokban vitatják meg az alkotás, a terjesztés, és az együttműködés feladatait, be­leértve az országok közötti érintkezés és a kulturális cse­re előmozdításával és kiter­jesztésével kapcsolatos téma­köröket. Az előzetes tájéko­zódás alapján mintegy fél­ezer küldöttet várnak a jövő év októberében lezajló euró­pai kulturális fórumra. Magyar— csehszlovák megállapodás Csehszlovákiában tárgyalt Spi- lák Ferenc belkereskedelmi mi­niszterhelyettes Ladislav Somo­gyi, szlovák kereskedelmi mi­niszterhelyettessel, a jövő évi magyar—csehszlovák belkeres­kedelmi választék és határmen­ti csere fejlesztésének kérdéseiről. Megállapodást írtak alá, amely 1985-re mintegy 13 milliárd fo­rint értékű fogyasztási cikk cse­réjét irányozza elő. Ez az idei forgalomhoz viszonyítva 28 szá­zalékos növekedést jelent. Cseh­szlovákiából többek között tég­lát, tetőcserepet, ajtó- és ablak­keretet, méterárut, fehérneműt, felső konfekciót, sportruházatot, radiátort, automata mosógépet, tapétát, kozmetikai cikkeket vá­sárolunk. Magyarország a cseh­szlovák árukért cserében többek között csillárt, kempingbútort, játékot, kozmetikumot, konfek­cióárut exportál. Szélesedik a két ország közöt­ti közvetlen áruházi csereforga­lom, amelynek eredményeként a magyar és csehszlovák áruházak 1985-iben 64 — árusítással egy­bekötött — áruházi hetet rendez­nek a két ország egyes városai­ban. Spilák Ferenc pénteken haza­érkezett. KÉP és HANG A Rádió és a Televízió jövő heti műsora (5—6. oldal) Család, otthon, szabad idő (4.0idai> A KORMÁNY ÉS A SZOT VEZETŐINEK ÜLÉSE Véleménycsere az 1985. évi népgazdasági tervről A Minisztertanács és a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak képviselői tegnap Lázár Györgynek, a Minisztertanács el­nökének, Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének, és Méhes La­josnak, a SZOT főtitkárának Ve­zetésével megbeszélést tartottak a Parlamentben. A megbeszélés résztvevői át­tekintették a legutóbbi találko­zón született megállapodások és a közösen kijelölt feladatok vég­rehajtásának helyzetét. Megálla­pították, hogy a megtett intéz­kedések és a felmutatható ered­mények ellenére a gazdálkodás •minőségének javításában nem kielégítő az előrehaladás. Jórészt vezetési és szervezési hiányossá­gok miatt még mindig lassan halad a termelés korszerűsítése, tetemes a munkaidő-veszteség, továbbra is sok 'kifogás éri a ter­mékek minőségét, a vállalatok egy részénél nincs meg a kellő összhang a bérek és a teljesít­mények növekedése között, a ki­vitel — különösen a gépiparban — alatta marad a tervezettnek. Mindezek miatt nyomatékosan aláhúzták, hogy a még hátrale­vő hetekben további erőfeszítést kell tenni az éves tervben meg­jelölt célok eléréséért. A kormány és a szakszerveze­tek képviselői véleménycserét folytattak az 1985. évi népgaz­dasági terv előkészítésével ösz- szefüggő kérdésekről. A kormány képviselői hangsúlyozták, hogy az alapvető gazdaságpolitikai követelmények teljesítéséhez mind a népgazdasági, mind a vállalati tervező munkában a jövedelemtermelő képesség fo­kozásának megalapozására kell fordítani a fő figyelmet, mert csak a hatékonyabb munkával teremthetők elő az egyensúly el­engedhetetlen javításához, az el­ért vívmányok védelméhez és a műszaki haladás biztosításához szükséges források. A szakszer­vezeték képviselői kifejezésre juttatták, hogy a tervezőmunká­val szemben támasztott követel­ményekkel egyetértenek. Beje­lentették továbbá, hogy támogat­ják a gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztésére elhatá­rozott intézkedéseket, megkezdő­dött az új vállalatvezetési for­mák bevezetésével járó mozgal­mi feladatok előkészítése. A tanácskozás napirendjén szerepeltek a jövő évi népgazda­sági terv életszínvonal-politikai elgondolásai is. A szakszerveze­tek képviselői ismertették a bér- és szociálpolitikai intézkedések­re vonatkozó — köztük a népe­sedési helyzet javítását célzó — javaslataikat, amelyekben továb­bi egyeztetéseket tartanak szük­ségesnek. A kormány képviselői, nem vitatva az igények jogossá­gát, kifejtették, hogy a szakszer­vezetek által sürgetett jövede­lemnövelő intézkedések egy ré­szének megvalósítása csak akkor lesz mérlegelhető, ha a nemzeti jövedelem a számítottnál nagyobb mértékben emelkedik. A népesedési helyzet javításá­ra elhatározott program végre­hajtásának megkezdését a kor­mány is elsőrendű feladatának tekinti. A kormány véleménye szerint — figyelembe véve az anyagi eszközök szűkösségét és az egyes rétegek teherviselő ké­pességében levő különbségeket — az előirányzott intézkedések fedezetének nagyobb részét a társadalmi juttatásokra fordított kiadások keretein' belül átcso­portosítás útján kell biztosítani.' A tanácskozás résztvevői meg­állapodtak, hogy az idei terv teljesítésének ismeretében ismét megvitatják és egyeztetik a jövő évi feladatok végrehajtásával összefüggő közős tennivalókat. A kormárfy és a szakszerveze­tek vezetői elismeréssel üdvözöl­ték a. Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa és hazánk félszabadulásának 40. év­fordulója tiszteletére, a dolgozó kollektívák kezdeményezésére kibontakozott széles körű mun­kaversenyt. ■■■■ IHHMhR • Tömösváry Gyula főközponti műszerész és Sze. keres Attila kábelszerelő a közvetlen kecskeméti vonalat próbálja Lászlófalván. (Straszer András felvétele) TISZAKÉCSKE, LAKITELEK, LÁSZLÓFALVA Távhívásos telefonközpontok Az idén jelentősen bővült, korszerűsödött a me­gye több településének telefonellátása. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a közelmúltban Ke­rekegyházán és Hetényegynázán adtak át automa­ta távbeszélőközpontot. A kecskemétit hétezerről tízezer állomásosra bővítették. Most arról adhatunk hírt, hogy az utóbbi napok­ban további négy településen avattak telefonköz­pontot. Keeelen bővítették a crossbar-központot, aminek eredményeként 500 előfizető igényét tudják kielégítői. Ezt a létesítményt’ csütörtökön adtaik át Tegnap Tiszakécském 600, Lakiteleken 200, László­falván pedig 90 állomásos új. automata távhívó- állomást helyezték üzembe. Jövőre Tiszaalpáir és Nyárlőrinc kap ilyen beren­dezést. Wm Egyre gyakrabban jut eszem­be néhai T. tanár úr. Az volt ugyanis a szokása, hogy mi­közben magyarázott vagy ép­pen a soros nebuló kínlódott Ciceró nyelvével, ő a padok közt sétált, s bele-belelapozott a füzetekbe. Ellenőrizte ' a leckéket. Nem csinálta feltű­nően, tán hogy ne tűnjék bi­zalmatlanságinak, de a füzet­lapozó séta annyira hozzátar­tozott óráihoz, mint a be- vagy kicsengetés. Felnőtt fejjel is úgy vélem, hogy T. tanár úr módszere — nemcsak középiskolás fo­kon — ma is követendő, nem árt a „leckéket” időnként el­lenőrizni. ■ Milyen leckékre gondolok? Azokra talán, amelyeket a nehezen megfogalmazható „szocialista életmód” tantárgy­ból kell nap mint nap megol­danunk, és amelyből már so­kan kaptak — az iskolás ha­sonlatnál maradva — intőt és rovót. A pénz utáni hajsza, a pro­tekciókeresés, a jogtalan elő­nyök elvárása és elfogadása, mind-mind olyan jelenség, amely jogosan irritálja igaz­ságérzetünket. Sokan tudná­nak tucatnyi példát is felhoz­ni arra, hogy mi „csípi a sze­müket”. De arra már keveseb­ben vállalkoznak, hogy szemtől szembe szóvá is tegyék: Te, öregem, ez így nem, jó, rossz irányba tartasz ... De hát ki ártsa magát — akár hivatalból is — a más dolgába, vagyis, ki ellenőriz­ze a leckéket? Az ellenőrzés (is) a munka­helyi vezetők feladata. Nem könnyű feladat. Még akkor is nehéz, ha a vezető saját mun­kájával, életmódjával mu­tat példát, s teremt egyúttal erkölcsi alapot a számonkérés­hez. Hát még akkor milyen ne­héz, ha ez nem sikerül neki. Azt persze nem kívánja sen­ki, hogy a vezetők két lábon járó erkölcsi példatárak és ti­lalomfák legyenek. Emberek ők is, a maguk hibáival, téve­déseivel. Csak egy valamiben nem'tévedhetnek, a szocialis­ta erkölccsel ellenkező je­lenségek elleni fellépésben. És ha mégis? Ki szóljon, ki mer szólni egy vezetőnek? Lehet­ne az is a válasz, hogy minden főnöknek van egy főnöke. De minden munkahelyen van pártszervezel, ' vannak kommunisták is. Nekik is kö­telességük fellépni — beosz­tásra való tekintet nélkül — az írott és irattan szabályok megszegőivel szemben, így, amellett, hogy az adott mun­kahely vezetőjének a „lecké­jét” is ellenőrzik, egyúttal tá­maszt jelentenek számára. A káros, elveinkkel ellenkező jelenségek ellen fellépők nem magányos Don Quijoteként indulnak harcba, hanem ma­guk mögött, maguk, mellett tudhatják a párttagok és a becsületes pártonkíoüliek szimpátiáját, segítő egyetér­tését. Persze mindez akkor ha­tásos igazán, ha saját példá­jukkal is igazolják, hogy a kö­vetelmények bármilyen na­gyok is, nem teljesíthetetlenek, a feladat megoldható. S még valamit T. tanár úr­ról. Senki sem vette diákgyöt- rő akadékoskodásnak fü­zetlapozó sétáit. Talán azért, mert ő volt az, aki mindig pon­tosan, felkészülten, frissen vasalt ingben és öltönyben jött az órára, szinte abban a pillanatban, ahogy megszó-l lalt a csengő. S ha az óra vé­gét jelezte a kolompolás, bár­mit csináltunk is éppen, meg­köszönte a figyelmet, s hóna alatt jegyzeteivel távozott. Igaz, jegyzetei közt volt egy notesz, amelyben a hanyag diák neve mellett karika je­lezte, ez a gyerek valamit nem csinált meg, gyakrabban kell ellenőrizni. D. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents