Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

TÄKLATNAPL0 Dél-alföldi Fotószalon

Merre tart három megye — Bács-Kis- kun, Csangrád, Békés — fotőkultúrá- ja? Választ — meglehet, nagyvonalút, elhamarkodottat — a szentesi Móricz Zsi gmond Művelődési Központ ifjúsági házában ás lelhet az érdeklődő, a IV.

Dél-alfödi< Fotószalon kiállításán. Nem ennyire előkelőén fogalmazva: bizonyos következtetések levonására a kultúrház büféjének falára helyezett 77 fotó is álkalmas (ez esetben a „szalon” a vadnyugati ,„sa- loom”-t kell jelentse, másodosztályú árakkal? ...)

A biztos csak az: a jelenlevő, színedn- ket képviselő fotográfusaink képviselik a minőséget. Akár a díjak többségét elhozó Kecskeméti Fotóklub. akár az egyénileg szereplő Lakos Kálmán, akár a Bajai Fotóklub színeiben induló Kovács László,

Novák József, Tamás József képeit elemezzük, ebben a fotótársaságban az ő

„szalon-eleganciájuk” messziről is kellemes látványt nyújt, ‘s egyúttal reprezentálja Bács- Kiskun leghaladóbb fotáhagyiományait.

Novák József a szocio-vonulat képviselője (Maris néni című képével), a kecskeméti Walter Péter a filozofikus megfogalmazás hívéül szegődik Kiskunsági tanya című felvételével. A legnagyobb örömet Kálmán Antal felfedezése

Balra: Kereskedő Sándorné: Testvérek. (Díjazott)

V Kálmán András Mell-kép.

okozza: érett kompozíciós készség, tökéletes technikai tudás komoly gondolati töltéssel párosul fotóin. Bahget lszkander saját — magas — színvonalán szerepel, újból és újból meg kell látnii Kereskedő Sándorné kiál# Lakos Kálmán: Érzelmek.

Másról kiállításra való fejlődését, s az olyan képek is a megelégedettséget erősítik, mint a pusztán önmagáért szép (azért viszont gyönyörű) Csillogó Balaton Vincze Jánostól.

B. J.

Éjszakai telefonok

KONCZEK JÓZSEF:

pábiánt egy időben szinte A minden éjszaka, két-há- rom óra között, felzavarta álmából a telefon, amely ott állt szobája előtt a közös folyosón. Mire főbérlője, az öreg Ida néni elő- csoszogott volna, ő — már csak ahból a reményből kiindulva is, hogy így előbb véget lehet vetni a nem kívánatos időpontban'valaki számára fontos beszélgetésnek — maga ugrott levágott kér- gű, papuccsá átalakított egykori félcipőjébe. Téves hívások voltak. Ida néni aztán szóvá is tette, egy alkalommal megvárta, míg összecihelődik, s miután megfelelően igazolta, hogy nem őt hívják, immár közösen tűnődtek, mi lehet az oka a furcsa hívásoknak. Ugyanis a kérdésre, hogy milyen számot hívtak, a —■ fend. szerint női hang vagy hangok? úgy tűnt, nem mindig ugyanaz beszél — telefonáló bemondta Ida néni telefonszámát. Mindig Danit keresték.

Miután Fábián felvette a kagylót, a női hang tegezve felszólította. hogy adja neki Danit. Fábiánnak úgy tűnt, hogy nem minidig színjózan hangok ezek. A szokásos játék után, hogy milyen számot hívott, rendszerint megsértődött és hitetlenkedett a hang, néha hosszasan évődött Fábiánnal. — „Tudom, Dani, hogy te vagy az, csak már megint hülyéskedsz!” — S mikor Fábián végső tanácstalanságában letette a kagylót, immár rájött, hogy jobb is ott maradnia, mert agresszív hajthatatlansággial újra megszólalt a készülék, néha már tíz másodpercen belül is. Ida nénivel úgy döntötték, hogy éjfélkor kihúzzák a telefonzsinórt. Ida néni pedig elhatározta, hogy elmegy a központba, és megmondja, hogy két készüléktulajdonosnak ugyanazt a számot adták. De a postán megnyugtatták, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Esetleg — vélte a panaszbeadvá. nyós — nagyon hasonló lehet a szám, és valaki vagy valakik ilyen éjfél utáni állapotban bizonyára eltévesztik. Ida néni napokig a számok variációival bíbelődött, fél-felhívta a tudakozót, s "mindegyre kereste, van-e Dániel' nevű Tcészüléktulajdonos köztük. Igaz, emiatt is volt Vitája, megmondták neki, hogy akinek telefonja van, az nem telefontulajdonos, hanem .telefonbérlő. Szóval, summa-summárum, nem jutottak előbbre. A telefonok pedig kétnaponta csengve zavarták Fábiánt is, az öreg Ida nénit is, hétvégeken péntektől vasárnapig, hétfőre virradóra is.

Fábián megunta. A telefonáló nőríek azt mondta; hogy nem

tudja adni Danit, mert már lement az utcára, Szegedre indul, most kapcsolta be a gépkocsi motorját! de szívesen átadja neki az üzenetet. „Te vagy, Forró?” — kérdezte a spicces női hang. „Én hát” — hazudta Fábián. Erre a nő azt mondta, hogy csak személyesen Daninak mondhatja meg, amit akar. „Egyébként Farrókám, még veled is lesz beszédem.” „Miért, nem csináltam én semmi rosszat...” — folytatta Fábián a játékot. „Méghogy nem-e? Hogy te nem? Hót nem szakad rád a mennyezet?” — méltatlankodott a nő. Erre Fábián blöffel próbálkozott: „Erzsi, ugye, te vagy az?” „Erzsi???” — nevetett a nő a másik végén': „Hogy már engem is összekeversz azzal a kis hülyével, Andi vagyok, nem ismersz meg?” „Ne haragudj, Ahdikám... — mondta Fábián — valahogy a telefonba olyan furcsa lett a hangod.” „Azt mondod, Andi'kám, látod, ez kedves volt tőled. Ha akarod, találkozhatunk holnap a Kiskedvesb.en, és megmondom neked, mi nem tetszik a képeden.” „Jó — felelte ütötten Fábián. — Mikor Legyek ott?” „Te hülye, egész dél- . előtt jöhetsz, úgy teszel, mintha nem tudnád. Holnap is, meg egész héten délelőttös vagyok. No, szia!” . . "

Ahál! Fábián visszaballagott az ágyhoz. A biztonság kedvéért még csavart kettőit a vekkeren, aztán bebújt a pokróca alá. Szóval ott dolgozik. Ez így nem is rossz.

íyr ásnap kilenc előtt,’ ami1VA kor három buszmegálló- nyi utazás után a K'iskedveshez indult, már kész terve volt. Kilenc tíz volt az óráján. Kért egy kis konyakot, meg egy kávét, és szép nyugodtan szemügyre vette a lányokat. A felszolgálókkal hamar döntésre jutott, egyikük túl a negyvenen, az iskolába menő kisfiával diskurált a pultnál1, a másik hangosan nevetve hozta ki a szomszéd asztalihoz a rendelést, hangja egészen más volt, mint az éjszakai telefonálóé. Az ő asztalához lépett fiatal' nő gyanús volt először, de éppen tőle hallotta, hogy „Andrea, két'vájt- lédit, kísérő nem keli”, s így megtudta, hogy a presszógépet kezelő lány Andrea, aki italt is mér.

Kényelmesen' rágyújtott. Andreán feszült a hófehér blúz, erős mellét nekinyomta a Pavoní karjának, amikor a kávékat vette le, ápolt haján fehér kendő virult. Gyakran rágyújtott Andrea is. „Andikáim ...” — mondta magában Fábián. A szeme barna',

ezt még látta, de Andrea nem jött elő a pult mögül, így az alakjára csa'k ‘következtetni tudott.

„Kezét csókolom, Andrea, ugye?” — lépett oda hozzá. „Mit kíván?” — kérdezte Andrea, miközben behunyt félszemmel kifújta a füstöt. „Én... én a Forró barátja vagyok ... tudja, együtt dolgozunk, és megkért, hogy mivel én erre járok, mondjam meg, sajnos, nem fog eljönni..-..”

Andrea úgy nézett rá, mint aki tud mindent. „Szóval maga együtt • dolgozik a Forróval. Értem. Maga is..? — és egy kézmozdulatot tett. „Hát, én még csak...” — jött rá a hazugság ízére Fábián. „Jó lesz, ha vigyáz magára” — mondta Andrea. Ránevetett. „Különben mondja meg a Forrónak, hogy nem is érdekel. Helyes?” „Jó, megmondom” — biccentett gyorsan Fábián. „Dani úgyis azt mondta, hogy én is indíthatok egy csoportot” — szólt még utána Andreá.

„Matt” — mondta magának az utcán. Bement busszal. Leült a rajztáblához, huzigálta a vonalakat. Éjszaka nem hívta senki. Másnap sem. Szerda délelőtt telefonált a Kisfcedves.be, Andreát^ kérte: „Hogy gondolod ezt a csoportot?” — kérdezte. „Te vagy, Dani, ugye megmondtam, hogy te fogsz keresni” —kapott a szón Andrea. „Elveim feladásával” — felelte Fábián. „Már van huszonnégy gyerekem — kezdte Andrea az elképzelései magyarázását —, ha fél' háromtól négyig adsz időt, az heti négy óra, kedden meg pénteken, váltáskor meg hozzácsapnánk a .te csoportodhoz a kicsiket, helyes?'’ „Hmimm...” — mondta sejtelmesen Fábián. „Segíts, Dani,. most itt van ez az edzői jogosítvány, azért szereztem meg, mert imádom a köly- köket. Ha jól 'megy, itt hagyom" ezt a barlangot.” „Majd meglátjuk.” Fábián letette.

Két nap múlva megint felhívta, mint Dániel. Nevetve kérdezte: „Mondd, Andrea, .neked is tetszik ez a Fábián?” „Micsoda Fábián?” „Forró mondja, hogy elküldte maga helyett hozzád hétfőn.” „Ja, az a bőrzakós? Itt volt. Hogy-hogy tetszik-í?” „Az a fickó foelédesett. Szerelmes beléd.” „Na, ne szédíts, Dániel." „Ha mondom.’' 'Letette.

Szombaton háromnegyed tizenkettőkor megint odalépett Andreához. Andrea feszes szájjal tettvett. Fábián .végül elbizonytalanodott. Megpróbált kérné egy kávét. Andrea azt mondta, hogy csak asztalnál szolgálnak ki. Megpróbálta felajánlani, hogy megvárja a váltást.

„Nézze, Fábián úr, Forrónak megmondhatja, hogy Dániel nekem ígérte a csoportot...”

A következő hetekben se éj- szaka, se nappal nem szólt a telefon.

MŰHELYMUNKA

—

FERENC:

„Túl sok a betű a világban”

Buda Ferenc József Atitila-díjas költőt — a Forrás főmuinikatársát — Műhelymunka sorozatúinkban a versírásról, a műfordításról, továbbá Baskírjában és Alma-Ata-r ban nemrégen tett 'látogatásáról kérdeztük.

— Ritkán ad közre új verset...

— Nincs folyamatos írásfcény- szenem, pontosabban szólva, ha van is, nem mindig hajlok rá: ennek is megvan a maga — alkati tényezőkön kívül álló — oka. Túl sok a betű a mai világban, túl sok a fontos vagy kevésbé fontos információ; ez utóbbiak aztán el- tömik orrunkat-szánikat-fülünket, és 'körűikbe tartozó mindenféle csip-csup dialóggal nem akarom szaporítani számukat. Arról már nem is beszélek, hogy versírásból nelm lehet megélni... írja le tehát a költő azt, amit a legégetőbbnek tárt.

— Tehát mit?

— Sokféle ilyen van, és témák szerint nem is szívesen nevezem meg őket, mert óhatatlanul csúf. általánosításba csúszok. Értelmük igazán versben fogalmazód '"s. meg az blyan fontos problem* ';, nak, mint az élet, a halál, a jelen és a jövő. Ezekkel nem jó dobálózni, amíg az ember a számára legadekváitaíbb műfajban nem tudja kimondani', mi az, ami számára ezekkel kapcsolatosan örömet vagy nyugtalanságot okoz. Költőd hallgatásom — ha úgy tetszik: ritka jelentkezésem — ok* tehát egy szóban tudom összef oglalni, s ez: a valóság. Sietve hozzáteszem: az a szociográfiai képesség, ami köröttünk — a Forrásnál — virágzik, az belőlem — elég későn jöttem rá — hiányzik. Ügy ébredtem rá, hogy megpróbálkoztam magam is írni szociográfiát a tanyáról. Megkíséreltem. de nem ment. Verset, sorokat, részleteket írtam — belőlük lett. szociográfia helyett, a Tanya-hazám.

— Ha ritkábban szólal is meg, az új termést már csak versrovatvezetői tisztéből adódóan is fel tudja mérni. Elégedett?

— Egyre gyakrabban jön olyan anyag is az én címemre-nevamre, amely nem kelt bennem visszhangot — lehet, hogy 'konzervatív vagyok — amihez nincs „műszerem”, hogy megállapítsam: igazából jó-e vagy csakugyan rossz. Mentségemre szolgáljon, hegy ezeket úgy adom tovább kollégáimnak, okvetlenül olvassák él ők is, ne én döntsék felőlük.

— Milyen szerepe van életében a műfordításnak?

— Jelentős. Ezt lehet mindennapos munkaként csinálni, úgy, hegy halaid is a dolog. Jóllehet rokon mesterség a költészettel, ds a lényeget tekintve mégiscsak más: amíg a versben önmagam maximális kiadására törekszem, addig a fordítás egészen másfajta tulajdonságokat feltételez és követel. Egyfelől az empátiáit, a beleérző képességet, más felől a

közök használata tekintetében. Következésképp nem csodálkozom azon, hogy Ady fordítói életművéről nincs mit beszélnünk, vagy hogy Juhász Ferenc miért nem fordát: tőlük ezek a tulajdonságok idegenek. Mármost a fordítás sem egyszerűen mindennapi munka a számomra, hanem — meg ne rettenjek a nagy szótól —■ misszió, fontos falaidat, hiszen minden fordítói munka ablakot, jó esetben ajtót nyit a világ nyelvhaitáron túli tartományaiba. Én magam a Szovjetunió keleti vidékein élő ■kis népek — vér szerinti vagy történelmi rokonaink — kultúrájára próbálok ablakot nyiitogatni. Miniden eddigi .tapasztalom szerint ők is fontosnak tekintik ezt. Alig van manapság lényegesebb, mint a közeledés ember és ember, nép és nép között. Nemcsak szeráhatárunkat tágítja, önismeretünket is szolgálja ez; a józan és tárgyilagos önismeret, az önismeret egészséges egyensúlyát Örülök annak, hogy sikerült néhány fialtál költőt beoltaná ezzel a törekvéssel —• némelyiket a szenvedéllyé! — 9 hasonló örömmel vájom, hogy tegyenek túl rajtam, minél hamaraÜö.

— Alig másfél hete, hogy hazaérkezett a Szovjetunióból. Hol járt és mit csinált?

— Badkáriálbaai egy hétig, AJma- Atában tíz napig próbáltam kultúráink, Magyarország követe lenni, Alma-iAtálban két kiadóban tárgyaltam: a Zsazusi (nagyjából a Szépirodalminak és az Európának felelne meg nálunk) és a Zsalui a mi Móránk megfélelője) kiadónál. Mindkettőben fölvetették, készek közösen megjelentetni könyvet magyar kiadóval Kéretlen ügynökként elvállaltam, a közvetítést a Móránál és az Európánál, hiszen üdvös volna', ha magyar szerző munkája más nyelven az itteni példányszám két- háromszorosábam jelenne meg, ráadásul úgy, hogy biztos olvasnák: nem sokat hever náluk a könyv a ‘boltok polcain, össze is állítottam egy listát Veres Péteritől Curka Istvánig — Alma-Atá- ban csupán a kölcsönsséget kérnék, kazah versek, népmesék megjelentetését magyarul. Tudván tudom micsoda embertelen körülmények között dolgoznak kiadóink csökkentő támogatás és •növekvő költségek mellett, és ezért izgalom fog eL, nehogy -itt fusson zátonyra az ügy — mert ott biztosan névbe jut. Van dolgom, azt hiszem, elég.

> Bailai József

mimézist, az atlényegüliest az eszRáolvasás forrólázra

— Orosz népköltés —

Fölkelek én, Isten szolgája Matvej, fohászkodván, elindulok keresztet vetvén, ajtóról-ajtóra, kapuról-kapura, úton-ösvéhyen a kék tenger-óceánhoz.

E tenger-óceánnál áll egy fa,

eme fán ott függ Kozma és Demján, Luka és Pável, a nagy segítők.

Kérlek titeket, nagy segítők,

Kozma és Demján, Luka és Pável,

mondjátok meg nékem:

mivégre jönnek elő a tenger-óceánból

kibontott hajú asszonyi személyek,

mivégre járják a világot,

kerülik az álmot, az étket,

szívják a vért,

húzkodják az inakat, akár a férget, csikarják a fekete májat, v fűrészelik fűrésszel a sárga csontokat, forgókat?

Nektek itt nincsen élés, hajlék, se enyhely, távozzatok ti a mocsarakba, a mély tavaiéba, sebes folyókon és sötét fenyveseken túlra, vitettek oda nektek deszkaágyak, párnák, pelyhesek, vánkosók, tollasok, vannak ott étkek, cukrosak, italok, mézesek, ott lészen nektek élés, hajlék meg enyhely \— emez órában, eme napon.

Szavam, Isten szolgájáé, Matvejé,

érős,

erős,

erős. (Buda Ferenc fordításai)

KÖNYVESPOLC

Találkozások

Baja a művészeteket kedvelő, művészeket nevelő város; erről tanúskodik áz elmúlt hetekben megjelent irodalmi válogatás is. A terjedelmes, kétnyelvű kötetben zombori és bajai írók, költők műveivel, valamint festőművészek képeivel ismerkedhet meg az oly ásó. A hét magyar írót, költőt bemutató anyagot Eördögh Endre szerkesztette, a terjedellmiesiebb szerb-honváit részt (tiz zombori alkotó műveit tartalmazza) Vas agyi Mária válogatta.

A kiadvány a két ország köT zötti kulturális együttműködés egyik újabb mérföldkövét jelenti. A legfrissebb, jugoszláv irodalmi irányzatokat Herceg János, Velimiir Subotic, Tomislav Cvet- kovic, Mile Novic, Mihajlo Milosevic, Stojan Berber, Mire Vuk- sanovic, Milenko Popic, David Kecman, Dakó Zoran M. Manche művd alapján tekinthetjük

enceg János, a legnevesebb jugoszláviai magyar író Fényben című novellájával mutatkozik be. Az írói ötletet egy tengerparti üdülés adja, leírása kitűnő alkalmiul szolgál a szerzőnek a régmúlt és a jelen, reflexióinak ütköztetésére.

A kötetben megjelent egyik verscsokor a hagyományos versformát, strófaszerkezetet sikeresen. alkalmazó Tomislav Cvetko- vic költészetének különböző területeit, költői-alkotói, attitűdjét tárja fel. Stojan Berber Mosz- tonga című versében a lírai tájkép nem marad meg a csendélet, a zsánerkép szintjén, hanem átlónyegítve, mély érzelmi töltést hordoz. Zoran M. Mandic A költő titka című versé zárja a zombori alkotók műveinek sorát. A költészet talán legszemélyibb. tárgyáról, a szerelemről nyilatkozik: (Legjobb munkám lenne:) Vénus erogén zónáinak térképe”. / Megtermékenyíthetném / méhének kertjét. / Mert szeretembe vegyülnék' ember módra / testem örök nyomot hagyna rajta. / A szerelemről post scrip- turn írt sorok után a költemény elméleti — csaknem irodalomelméleti — éntekezésszerűen / a poézisről folytatódik: .. .=A Pof etika/ ajkár a Pat/etáka/ zsarnok, élősködő a gyönge testén/. -..

A bajai szerzők és műveik sorrendiségét a betűrend szabja meg. Az alkotógárda a következő fiatalokból áll: Bácskai Antal Imre, Baktai Faragó József, Csizóczki József, Esnagy József, B. Horváth István, Koteschel István, Radios Zoltán, a bajaink vallomáskányszerének és számvetésnek, úgy tűnik, a líra felelt meg leginkíbb. Ezt bizony!t- ja ia kötet magyar része.

A hag^tnányosabb versformát alkalmazó költők közül említésre méltó Baktai Faragó. József. Két műszak után című költeményében ember és feép kapcsolatát a következőképpen mutatja be, érléid Inává: az arcod / két műszak után / kilépőre vár. / Magadra / mintáztad / a gépek zaját, — / lefejtetted / magadról / mind a tizenhat órát.

A fordítás nehéz munkáját Vasagyi Mária, Virág István,- Virág Dóra és Mataric Éva végezte. A feladat nem mindennapi volt hiszen például Herceg János novelláját magyarról kel- • lett szerb ihorvátrar átültetni. (Furcsa dolog: egysegésebb nyelvű a fordítás!) Sajnálatos, hogy olyan, bosszantó hiba —, a sokszori ellenőrzés mellett is — a kötetben maradt mint a „hadd” egy „d”-yél. Radics Zoltán könyvzáró novellájának vég- mondata talán enyhíthető lett Volna, értelem-módosítás nélkül. Az írókról közölt jegyzetek indokolatlanul szűkszavúak. „1952-ben született Baján. Bát- monostoron lakik. Verseit különböző folyóiratok közük” — tudjuk meg, például, Koteschel Istvánról, de hogy miféle folyóiratokban bukkanhatna versei nyomára a kíváncsi recenzens, az homályban marad. (Mellesilleg: a képzőművészek iá megérdemelték volna a bemutatást!)

E néhány — apró — hibája ellenéri» az 500 példányt)«! magyarul, 500 példányban szerb- hniMfcitut megjelent könyvecske akkor is értéke mindkét ország kultúrájának, ha bolti forgalomba nem is kerül. A bájai Ady Endre és a zombori Kario Bi- jelicki könyvtár kiadói munkája megérdemli az elismerést.- Magocsa László