Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

1984. október 31. • PETŐFI NÉPE • S pogytán volt az 1 idő a homok­órán. Napnál világo­sabbá vált, hogy hiábavaló az esz­telen gyilkos! hábo­rú. Történelmileg igazolhatatlan céljai a semmi­be vesztek. Letűnőben a né­pet nyomorgató labancvilág. Horthy „fémjelezte” a ne­gyedszázados 'békétlenséget, a csendőrök, vitézek, a Judo- viikásök pedig tették a magukét. Félelmetes világ volt. Fikarc­nyit sem ért az emberélet. Tűzben fogant, boldog változások "• Slemin altábornagy, a 46. had­sereg parancsnoka. ■A lovas tengerész írta memoár­jában: „Semmi okóm nincs rá, hogy szépítgessem azokat az 'igazságtalanságokat és kegyet­lenségeket, amelyek valóban megtörténtek abban az időben, amikor csak acélseprő tisztít­hatta meg az országot”. Acélsep­rő volt a különítményes-tiszti banda, Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály, az Alföldi Brigád, mint „isten ostora”, a féllegálisan .Nyugat-Magyárországon „küzdő” felkelők '(Ostenburg, Prónay, Héjjas), a későbbi Rongyosgárda­• kónt a csehszlovák határinciden­sek provokálói. Ezek voltak mindvégig a hivatalos Magyar- ország félhivatalos agresszo- rai. Ebből nőtt ki a nyilas cső­cselék véres garázdálkodása, amely csizmájával végiggázolt • az onszágon, és rettegésben tar­totta a szíveket. " Akkor — 1944 októberében — minden hivatalos szó, rendelet az erőszak ....parancsait üvöltötte. U tolsó szakaszába lépett az or­szág és Kecskemét város társa­dalmának intézményes üldözé­se. Országlásuk az oka, hogy a haza a sír szélén vónaglott. 1944 döntő esztendő volt Kecskemét sorsa szempont­jából. A tavasz —‘ 1944. március 19. — súlyos, kö­nyörtelen megpróbáltatásokat zú­dított a városra. Véres sorsunk a Baah-korszakkal is alig össze­hasonlítható. Látványos,- teljes jobbratolódás. Üj főispán, aki él­vezte a Sztójay-'kormány kegyeit. A szociáldemokrata és a kisgaz­dapártot betiltották. Révész László pártelnök, képviselő, az országgyűlés háznagya tiltako­zását megmosolyogták. (Révész kapcsolatban volt Bajcsy-Zsi- linszky Endrével, akinek Kecs­kemétre tervezték az illegali­tást. Ezt a lehetőséget Tildy Zol­tánnak is felajánlották. (Nagy sietséggel véghezvitték a zsidó­ság gettózását, amelyet Zöldi Márton csendőr százados vezetett. Zöldi — a magyar Eichmann — maga vallotta a Népbíróság előtt: ^Munkácson, Szatmárnémeti­ben, Kolozsváron, Hatvanban, Kiskunfélegyházán, Kecskemé- ten_ intézte a gettóügyeket. Ször­nyűségeit még a németek is meg­sokallták, amit Baky volt nyilas államtitkár tanúként bizonyít. „Nekem július második felében Winckelmann német SS-tábor- nok hivatalosan tudomásomra hozta, hogy Zöldit eltávolították ebből a beosztásból. Zöldi később a Hunyadi SS páncélos hadosz­tálynál, mint csendőrparancs- nök szolgált, s ebben a minőség­ben húsz magyar fiút lövetett agyon. A nyilasok térhódítása nyil­vánvaló volt. Kecskemét volt fő­ispánja vallomásban mondta el: „A nyilaskeresztes pártnak Szálasival tervezett gyűlését nem engedélyeztem, májusban ter­vezett felvonulásukat kérésem­re betiltotta a rendőrség. A nem­zeti szocialisták kezdetben, oly élénk tevékenységét teljesen lefékeztem”. A frontesemények felgyor­sultak. A szovjet hadsereg, fel­tartóztathatatlan volt. Szep­tember végén megkezdődött hazánk felszabadítása. Kecske­mét alig száz kilométerre volt akkor a szabadságot hozó harcok­tól. Ismét internálótáborba, vagy rendőrségi felügyelet alá kerül­tek a baloldal képviselői. De valami váratlanul közbe­jött, amitől a város urai felszisz- •szentek. Csongrád magasságá­ban az október 6-án indított tá­madás eredményeként Tiszaúj- falu és Alpár irányából megkö­zelítették a szov­jet csapatok Kecs­kemétet. Erre az akcióra október 9-én került sor. Ezzel egyidőben október 9- én Kecskeméten életbe lépett a rendkívüli állapot. A vonatkozó rendelkezések értelmében ka­tonai közigazgaltás vette át a ha­talmat, és ettől kezdve — persze nem a polgári szervek közremű­ködése nélkül — az hajtott végre minden, a hadművelettel kapcso­latos intézkedést. A katonai köz- igazgatás vezetői voltak: Kato­na Mihály, a Duna—Tisza közi hadműveleti kormánybiztos és Bisza Ferenc, a Duna—Tisza kö­zi katonai közigazgatás pa­rancsnoka, mindketten Kecs­kemét székhellyel. (Mikor Bisza vezérőrnagyot Szálasiék altá- bornaggyá, és a páncélos erők felügyelőjévé nevezték ki, he­lyére Nagykéry Pál ezredes ke­rült.) A hadműveleti kormánybiz­tos október 0-én elrendelte a pol­gári lakosság teljes hátravoná- sát. — Tehát „a lakosság hala­déktalanul készüljön fel és in­duljon útba”. Ugyanakkor meg­kezdték a városban tárolt kész­letek elszállítását. De valójában mi is történt ok­tóber 10-én? A 2. Ukrán Front alárendeltségében lévő csapat­testek a frontvonal teljes széles­ségében áttörték a 3. magyar hadsereg (parancsnok a nyilas Heszlényi tábornok) védelmét, és kemény küzdelemben szabaddá tették a Tiszától keletre eső te­rületeket, és hídfőállásokat ala­kítottak ki a folyó jobb partján. Ebben a helyzetben a szem­benálló német „Dél” hadsereg­csoporttól Friessner tábornok október 9-én visszaigazolta a fronton történt változást. „ .. a délután folyamán a 4. SS Poli­zei páncélgránátos hadosztály megtámadta az ellenséges erőket északi irányban, amely Mind­szent—Csongrád bevétele után Kistelek, illetve Kiskunfélegy­háza irányába nyomult előre”. Október 10-én kedden, hajnali fél hatkor az első ágyúlövés után a városban nagy pánik keletke­zett. A harcok központja a Mű­kert környékén alakult ki. Kov- tun-Sztakievics ezredes 297-es csaknem két évtized múltán első alkalommal. Kovtun azt is elmondta: rend­kívül meglepte őket, hogy a hátrá­ló magyar és német egységeket hátulról szórványos géppisztoly­tűz zavarta. Később derült ki, hogy Gyertyás Faragó János és néhány társa a Csongrádi utca környékéről a háztetők fedezé­kéből ^biztosította” a hátvé­det. Gyertyást másnap kivégez­ték, és élettársát Sandrik Zsó­fiát is halálra kínozták a rendőrségi fogdában. A Szabad­ság téri obeliszk alatt több Kov- tun-katona pihen. Nyikolajenko, a 3. ezred parancsnoka és Kri* voraecsko, a politikai helyettes. Debrecen térségének meg­erősítése a katonai vezetést az erők visszavonására késztette. Ezt a német katonai napló is jelzi: „ ... az orosz előrenyomu­lás Kecskemét felé meglepően sikeres volt. A hadseregcsoport vezérkari főnöke — Helmuth von Grolman vezérőrnagy — közölte, hogy a 18. orosz páncélos had­test időköziben a Debrecennél ki­alakult helyzetre tekintettel meg­fordult, így remélhetőleg a kecs­keméti helyzet is megoldódik”. A frontokon ezután egy nagy vihar kezdetét sejtető csend kö­vetkezett. Néhány hídfő a fel­szabadítók kezén maradt, ahon­nan kiindulva a Slemin altábor­nagy vezette 46. hadsereg elő­őrsei felszabadították a megye első községét, Csikériát. f Napok múlva a sikertelen Hor- íhy-proklamáció után Szálasi át­vette a hatalmat, így az ország a teljes bizonytalanságban élt. A Kecskeméti Közlöny írja: „A rendőrség és karhatalmi szer­vek vasárnap éjszakától (október 15.) kezdve erélyes intézkedése­ket foganatosítottak a közrend megerősítése érdekében. A meg­ismétlődő razziák során több személyt igazoltattak”. Ugyancsak a volt főispán ír­ja: október 10-től kezdve állan­dó volt a panasz a német kato­naság rablásai és fosztogatásai miatt. Szeptember vége és októ­■ A rendőri felügyelet alatt álló Fejes Pál (Kecskemét) jelentke­zési lapja. gárdahadosztálya sugarasan ér­kezett a tiszaugi és a jakabszál- lási úton, a dohánybeváltó fejői. Elfoglalták a város repülőterét. Kovtun-Sztakievics később gár­davezérőrnagy, Kecskemét dísz, polgára. E sorok írója 1965. no­vember 30-án találkozott vele Moszkvában, elsőként a magyar- országi érdeklődők közül. Kér­désemre, katonához illően, a helyzetet legjobban érzékelte­tő térképvázlat villámgyors el­készítéséhez fogott. Emlékezőké­pessége nagyon imponált az ott lévőknek (Pozsgay Imre, Borsódi György, Madarász László). A sebtiben elkészült ceruzaváz­lat vitathatatlan pontosságú, és jól érzékelteti az akkori ha­dihelyzetet. Ezért is mellékeljük bér eleje óta ugyanis a lakások egy jelentős része üresen állt. Október 9-én, 10-én és a követ­kező napokban újabb nagy me­nekülési hullám következett be, és számtalan lakás maradt gazdátlanul. Az ügy egy ízben a minisztertanácsot is foglalkoz­tatta. Mi történt ez időben, a fron­ton? A Szovjetunió Állami Hon­védelmi Bizottsága 1944. október 27-én határozatot hozott, amely hangsúlyozta, hogy a Vörös Hadsereg „nem hódítóként lé­pett Magyarország földijére, ha­nem azért, hogy a magyar népet felszabadítsa a fasiszta elnyomás alól”. A 2. Ukrán Front kiáltványt tett közzé, amely körvonalazta a felszabadítók tennivalóit. Rá­. juk hárult a felszabadított terü­letek polgári közigazgatásának irányítása és ellenőrzése, a ma­gyar állampolgárok jogainak és tulajdonának védelme. A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása értékelve a kiala­kult helyzetet, a különböző ma­gyar uralkodó rétegek ingatag politikai, magatartását, figye­lembe véve a szembenálló ma­gyar erők gyengeségeit, utasítot­ta a front parancsnokát, Rodion Jakovlevics Malinovszkij t — aki szeptember 10-én Kalinin államel­nöktől a Kremlben kapta meg a marsallli vállapot —, hogy a 46. hadsereg és a 2. gárda gépesített hadtest (parancsnoka K. V. Szvi- ridav altábornagy) legkésőbb ok­tóber 29-ig menjen át támadásba a Duna—Tisza közén. ' Slemin altábornagy, a 46. had­sereg parancsnoka kiváló had­vezér hírében állott. 1918 után harcolt az intervenciósok ellen, és már akkor mellén viselte a Vörös Zászló érdemrendet. 1936 gárda gépesített hadtest, beérke­zését. Csak ebben az esetben lehet sikerre számítani. Sztálin: Nem. egyezhetünk be­le a támadás öt nappal való el­halasztásába. Malinovszkij: Ha ön öt napot ad nekem, akkor a következő na­pokban, legfeljebb öt nap múlva elfoglalom Budapestet. De ha nyomban támadásba megyek át, a 46. hadsereg nem képes gyorsan kifejleszteni a csapást... Vagyis képtelen menetből elfoglalni Budapestet. Sztálin: On feleslegesen ma­kacskod ik ... Határozottan meg­parancsolom Önnek: holnap in­dítson támadást Budapest el­len! Ennek megfelelően két lövész és égy gépesített hadtest csapást mért Kecskemét általános irá­nyában. Október 29-én a nap második felében, a front ball szárnycsapatai áttörték az ellen­séges védelmet a Duna—Tisza közén. Az ellenség megkísérelte, hogy tartsa Kecskemétet, az át­dobott 24. páncélos hadosztály erőivel. Friessner vezénylő tá­WiS: • Mohov gárdaszázados, a Szovjetunió Hőse (ezredesként vonult nyugalomba) ütegének egy páncéltörő ágyúja bare közben az Arany János u. 4. sz. ház előtt. végén egy lövészezred, majd egy év múlva a Vezérkari Akadémia parancsnokává lett. Slemin pa­rancsnokolta csapatait Romá­nia, Bulgária és Jugoszlávia fel­szabadításában. A magyarországi felszabadító harcok idején a 3. Ukrán Front kötelékéből átkerült a 2. Ukrán Front alárendeltségé­be, amelynek balszárnyán a Du­na és Tisza közén nyomult előre! A Szovjetunió Hőse címmel, to­vábbá három Lenin-renddel, két Szuvorov-renddel, a Kutu- zov-rend és a Bogdán Honéin ic- kij-rend I. fokozatával tüntet­ték ki. A 46. hadsereg támadásba len- dülése előtt Sztálin és Malinovsz­kij között egy rövidhullámú adó­vevőn érdekes beszélgetés zajlott le. Sztálin: Szükséges, hogy mi­előbb elfoglalja Magyarország fővárosát, Budapestet... Képes ön erre? Malinovszkij: Ezt a feladatot öt nap múlva lehetne teljesíteni, azután, hogy, megérkezik a 46. hadsereghez a 4. gárda gépesí­tett hadtest... Akkor a (2. és 4.) gárda gépesített hadtesttel meg­erősítve a 46. hadsereg képes lesz... két-három napon belül elfoglalni Budapestet. Sztálin: A főhadiszállás nem adhat önnek öt napot. Gondoljon arra, hogy politikai megfonto­lásokból a lehető leggyorsabban el kell foglalnunk Budapestet. Malinovszkij: Tökéletesen meg­értem ..., de meg kell várni a 4. • Kovtun tábornok ceruzás tér­képvázlata az 1944. október 10-i harcállásról. Jobbról Alpár, a közelben Tiszaújfalu, északnyu­gatra Kecskemét. (Készült emlé­kezetből 1965. november 30-án.) bornak szerint a 15. magyar had­osztály és a 8. magyar tartalék­hadosztály teljesen széthullott, és visszavonult a Budapest felé vezető úton. Október 23-án este a hadmű­veleti kormánybiztosokhoz táv­irati parancs érkezett Kecskemét teljes kiürítésére vonatkozóan. Kétségbeesetten kérlelték a had­műveleti kormánybiztost és a katonai közigazgatási parancs­nokot, hogy tegyenek meg min­dent a rendelkezés megváltozta­tására. Katonai te­lefonvonalon szóltak Csitári Emil or­szágos hadműveleti kormánybiztosnak, aki jelentette, hogy" a rendelkezéssel el­lentétben nem intézkedhet. A Fülöpszálláson székelő 3. hadsereg-parancsnokságot is fel­hívták, ahol közölték, hogy a ki­ürítési sáv az arcvonaltól számi-* tott 50 kilométer. Tehát Kecs­kemét azon belül vari. A kor­mányt is megkeresték a kiürítés megmásításának ügyében, ott • Galperin Vlagyimir Ivanovics gárdafőhadnagy. Harckocsijával több mint ezer kilométert tett meg. Kecskeméttől Budapestig minden harcban részt vett. A Szovjetunió Hőse. cím mellett a Lenin-renddel is kitüntették. Hő­si halált halt. azonban ezzel az üggyel senki sem foglalkozott. A menekülés valósággal járvány lett. Az ok­tóber 31-én Kecskemétet elfog­laló szovjet csapatok mindösz- sze háromszáz megbújt — mert féltek a német erőszaktól — polgárt talál az árván maradt városban. Molnár Erik, aki a felszaba­dulás után a város polgármesfer- helyettesex majd az Ideiglenes Kormány népjóléti minisztere lett, ezekre a napokra így emlé­kezik: „A deportálás elől egész különleges módon sikerült meg­menekülni. ' Nyilvánvaló volt, hogy egy pár napon belül a szov­jet csapatok kezén, lesz Kecske­mét, és akkor a városi burzsoá­ziának az a része, amely nem menekült el, hanem visszama­radt a'városban, egy küldöttség , get menesztett a tábori csendőr­ség parancsnokához, ahhoz, aki engem letartóztatott és kérte, hogy helyezzenek engem sza­badlábra, mert nekilk jobb az, hogyha a szovjet csapatok bevo­nulása után én veszem át Kecs­kemétnek az igazgatását, semmint valaki más. És erre engem tény­leg szabadlábra helyeztek. Kecskeméten az életet akkor a teljes kihaltság jellemezte. Ab­ban az utcában, ahol én laktam (Nagykőrösi utca. A szenk.) az egyetlen lakott lakás az enyém volt. Tudniillik a várost erőszak­kal kiürítették, és a lakosságnak egy nagy része eltávozott, egy nagy része viszont szőlőkben hú­zódott meg. Ezek aztán a szov­jet csapatok bevonulása után lassanként ' visszaszivárogtak a városba, és egyre jobban nőtt a városi lakosság száma Valami­lyen népszámlálást kezdtünk annak a megállapítására, hogy hányán vagyunk Kecskeméten. Lehettünk ezren, ezerötszázan az első napokban”. Gyötrelmes. embert próbára tevő időszak végén, a békés élet kezdetén voltunk akkor. Tűz, vér, láz, boldog változás, mondta a költő. Bizakodva, reménykedve^ egy még csupán képzelt, de nem ismert új világ, a szocialista ideá­lok felé vettük tekintetünket. Sok csapást, embertelenséget kellett felednünk. De az ember csodá­latos adottsága optimizmusa, ezért Adyvai vallja: Vihar után a nap szebben, ragyogva szórja, sugarát. W. D. théti nice. kép .l»lifÉ októberé. bőL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents