Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

f

Csontváry-emlékkönyv

VENDÉGÜNK VOLT

Juhani Salokannel

Aliig hiszem, hogy van a magyar művészettörténetnek még egy olyan sokat vitatott festője, mint Csontváry Kosztkd Tivadar. Nemcsak lalkotásait kísérte — egy ideig — értetlenség, hanem lényét is. Az őrültnek tartott gácsi patikust bizony sokáig nem ismerték el. Bár tud- ita. magjáról; hogy „kiválasztott”, környezete nem így vélekedett. Művészetének értékeit csak jóval halála után fedezték fel. A nemzetközi elismerésig is hosz- .szú volt az út. Az 1958-as brüsz- . szeli világkiállításon a műítészek az „50 év modern művészété’' című tárlat egyik nyitó képének választották a Tengerparti sétalovaglást. Néhány esztendővel később pedig már határainkon túl sem nyúlfarknyi recenziók .jelentek meg a tekintélyes szaklapokban alkotásairól. Mára már kirajzolódtak annak körvonalad, hogy hol a helye a XX. század festészetében és a modern művészet egyetemes történetében.

Nehéz dolguk volt —, s van — azoknak, akik a tudományos Csontváry-portré megfestésére törekedték. Kalandos út vezetett a festőművész képeinek a pusztulástól való megmentéséig, nem volt könnyű felkutatni hollétüket. S azt. melyik vászon tulajdonítható a zseninek. A legnagyobb szerepe Gerlóczy Gedeon építészmérnöknek volt ebben — már ő sem él —, aki féltve őrizte a Csontváry-ha- gyatékot. Az archívumában található írásos anyag alapján állította össze Németh Lajos, a művész munlkásságánlak legnagyobb ismerője a Corvina Kiadó által megjelentetett Csontváry- emlékkörvyvet. A Művészet és elmélet című sorozat ezen értékes kötete harmadik, bővített kiadásban látott napvilágot. Szerkesztésében és tartalmában nem változtattak az előző kiadások anyagán, icsak az újabban előkerült dokumentumok ismertetésével és az eddig ismeretlen művek — főképp grafikák — bemutatásával lett gazdagabb az emlékkönyv.

A Corvina Kiadó Művészet és elméiét elnevezésű sorozatának eddig

1 kapható köteteit azok forgatják örömmel, akik a sok szép festészeti album lapozgatása után az elméleti kérdésiekkel is meg akarnak ismerkedni. (Néhány példa: Delacroix-tól a neoimp- resszionizmusig — Paul Signac elméleti .írásai és egyéb szemelvények ' a neoimpresszionizmus dokumentumaiból; Max Dvorak: A művészet szemlélete; Maurice Denis: A szimbolizmustól * o klasszicizmusig.) Szintén alapos, miniden tudományos igényt kielégítő írások, tanulmányok sorakoznak a Csontyáry-emilék- könyvben is. Ezzel a 350 oldalas kiadvánnyal teljessé vált a hazai Csontváry-kép. Hozzájárul ehhez, hogy áttekintést kapunk a róla szóló irodalomról éppúgy, mint Csontváry saját írásairól. A kötetben megjelentek a „napút festőjének” levelei és kiadatlan önéletrajza. Ezek előtt rövid lélegzetű Pilinszky-írás áll, Csontváry olvasásakor címmel, amely az Űj Emberben jelent meg.

Olvashatjuk a festő kiállításainak katalógusait, bár hozzá kell tenni, Csontvárynak nem volt sok alkalma a bemutatkozásra. életében négy önálló kiállítást rendezett. Izgalmas esszé zárja a fejezetet. Németh Lajos ír nagy szakértelemmel a Csontvárynak „tulajdonított” képekről. A konklúzióból is kitűnik: Németh Lajos lezártnak tartja a „vitát”, mármint azt, melyik köztulajdonban levő műalkotás a nagy festőé. Ugvan- csak olvasmányos — s milyen tanulságos! — a legvaskosabb rész, a Csontváry művészete a kritikák tükrében. 1905 szeptemberétől 1!ÍST áprilisáig követhetjük nyomon, hogyan is vélekedtek a kritikusok — itthon és külföldön — egyik legzseniálisabb művészünkről.

A Csontváry-emlékkönyv végén joggal kapott publicitást Gerlóczy Gedeon, aki 'írásában részletesen, mesél életéről.

A könyvet 33 színes reprodukció ékesíti, láthatjuk a jól ismert képekeit. A fekete-fehér. felvételeken inkább a tanulmányrajzok igazolják a művész vitathatatlanul nagy tehetségét.

Borzák Tibor

Hazáinkban még kevesen ismerik a finn Pamasso című kulturális folyóirat főszerkesztőjét. Az Eino Leáno egyesület küldöttségével járt Kecskeméten. A Magyar—Finn Kulturális Egyesület helyi szervezete hívta meg a hazánk nevezetességeivel ismerkedő költőket, írókat, lektorokat Bács-Kiskum megyébe. Kedves, szívderítő, lélékmelengető irodalmi esten találkoztak távoli északi rokonaink a hazájuk iránt érdeklődőkkel. Eljött a • tekintélyes Víljo Kajava, az Eino Leino- díj első kitüntetettje, itt volt a fiatalon is bölcsen szemlélődő Hamnu Kamikaanpaa. és fölolvasta egy versét az új formákkal kísérletező Vaino Kirstina. Itt volt Lassi Saastamoinen, az egyesület titkára és felesége, Marjiata Saastamoinen grafikusművész, a gyönyörű Kivi-emlék- plakát tervezője.

Az együttes névadójáról kértem először bővebb tájékoztatást a jellegzetesen értelmiségi megjelenésű. készséges Juhani Salo- kanniefttől:

— Negyvennyolc évet élt csupán a? 1926-ban elhunyt (költő, drámaíró és műfordító. A század elején fölélénkült irodalmi élet egyik mozgatója volt, véleményt nyilvánított esztétikai, irodalom- szervezési. társadalmi kérdéseket taglaló vitákban. Sokan kedvelték rímes, dallamos verseit. Színdarabjait négy kötetben adták ki. Ö ismertette meg a finn olvasókat a klasszikus francia drámaírókkal.

— Mikor alakult az életművét nyilván ösztönző példának tekintő Einó Leino Társaság?

— Csaknem négy évtizede. A kultúrSt összekötő kapocsnak tekintjük, fórumteremtésre törekszünk. Minél jobban ismerik a népek egymás értékeit, annál közelebb -kerülnek egymáshoz. A mai összejövetelt felhasználtuk például a százötven esztendeje született Aleksis Kivi emlékének fölidézésére. Ö volt az első igazi finn regényíró. Szinte minden euróoai nvelvre lefordították legnépszerűbb művét, az 1870-ben írt A hét testvér-t.

— Szívesen hallanánk ismertetést a szerkesztésében kiadott Parnasso-ról.

— független, évente nyolcszor megjelenő irodalmi folyóirat. Ügy vélem: van tekintélye, viszonylag széles körű érdeklődést kelt. Az előfizetők nagy száma teszi lehetővé, hogy különösebb támogatás nélkül fönntarthassuk magunkat, bár anyagi helyzetünk most eléggé ingatag. A fölajánlott segítséget természetesen csak akkor fogadhatjuk el, ha ez nem jár semmilyen elkötelezettséggel. Minden humanista irodalmi irányzatnak jut hely lapunkban. Minden ' valamirevaló fiaital író nálunk mutatkozott be, ami azt is bizönyítja, hogy — mint mondottam — távol tartjuk magunkat mindén csoportosulástál.

— Vidéki írók is egyenlő eséllyel remélhetik a megjelenést?

— Szorgalmazzuk jelentkezésüket. Találkozót is szerveztünk számukra Helsinkiben. Szeretném megemlíteni, hogy a ids népek nyelvén publikáló írók, költők műveit is örömmel közöljük. Nagyon értékesnek tartjuk — például — az erdélyi magyar nyelvű irodalmat, az észt alkotók műveit, különösen becsüljük Jaan Kross munkásságát.

— Nem sokkal űj művének, a Menny-kö-nek megjelenése és gyors magyar kiadása után járt nálunk feleségével, Ellen Niit íróval. >Mindketten irodalmunk barátai. A férj Madách nagy művét, felesége Petőfi verseit fordította hazája nyelvére. Önhöz hasonló kedvességgel adták interjút.

— Örülök, hogy a Kross házaspárhoz hasonlóan, én is eljuthattam szép városukba.

— Köszönöm elismerését, válaszait, de engedelmével búcsúznom illik: rövid az idő, és mások is szeretnének a Pamasso főszerkesztőjével szót váltami, megismerkedni.

Heltai Nándor

Csikériától Dunaegyházáig 4.

1944. október 21—23.

Megyénk területén október 21-én heves harcok folytak. Az előretörő 46. szovjet hadsereggel szemben az a 3. magyar hadsereg védekezett, amely a tiszántúli és' a Duna—Tisza köze alsó részén folyó harcokban állományának majdnem a felét már elvesztet, te. A Kislkummajsa-környéki magyar—német katonai egységeket szétszórva, a 46. szovjet hadsereg 308. ezrede elfoglalta Pál- monostorát, mely ekkor 4114 lakosú település volt.

Még | napon — október 21-én

— elfoglalták a 31. gii da-lövész- hadtest csapatai Mátételkét. Ellenállásra nem találva, Felső-, szén ti várit, a bajái járáshoz tartozó 766 lakóházból álló települést vették birtokba, attól északra Borotára, a jánoshalmi járás, ba tartozó 4049 lakosú nagyköz. ségbe is bevonultak. A Budapest —Kiskunhalas—Szabadka vasútvonalon — kisebb harccselekmény úján — elfoglalták e hadtest bal szárnyán tevékenykedő csapatok Kisszállást, de a . tőle délnyugatra fekvő Mélykútra nem sikerült a Vörös Hadsereg csa. patainak ekkor .még bevonulni, miyel azt a Budapestről odairányított 3. magyar folyamzár- zászlóalj védte.

Ez a nap — október 21-e — abban a tekintetben is emlékezetes megyénkben, hogy Baján ekkor jelent meg az első, a fel- szabadulást követő hivatalos irat, illetve dobálási hirdetmény. E hirdetményben Baja város vezetősége az utcai közlekedésről, a tisztviselők munkába állásáról, a fegyverek és lőszerek beszolgáltatásáról! intézkedik. A város területén szigorú szesztilalmat is elrendeltek.

■ Október 22-én további 12 Bács- Kiskun megyei községet foglaltak el a szovjet csapatok. Ugyanis a 3. Ukrán Front 57. hadseregének két hadteste a Bajától délre levő Duna-szakaszon felzárkózott a 46. hadsereg balszár. nyához, amely azt a feladatot kapta, hogy északnak fordulva

— széles arcvonalon — morzsolja fel a 3. magyar hadsereg védelmét a Duna—Tisza között.

Baja körzetében : Csátalja, Nagybaracska, valamint Szerem- le volt még a német—magyar katonai egységek kezén. E napon Csátalja felszabadult. A községet sem katonai, sem pedig polgári egység nem védte. Harci cselekményre így nem került sor, ezért nem volt 9 községben sem .sebesülés, sem pedig haláleset.

Ez ritka kivétel és szerencse volt. Délután 15—16 óra között keletről, Gara felől belovagolt a községbe a 31. szovjet hadtest egyik katonája, és egy lovas kocsi jött vele, amelyen 2—3 szov. jet katona ült. Megjelenésükkor egyetlen lövés sem hangzott el. A szovjet katonák kb. egy órai csátaljai tartózkodás után Nagybaracska irányában elhagyták a községet.

Jánoshalma körzetében Mélykút állta útját a Vörös Hadse. reg csapatainak délről. Ebben az időben Mélykút Bács-Bodrog vár. megye jánoshalmi járásának egyik legnagyobb települése volt 2202 lakóházzal és 8117 lakossal. Déli és délkeleti irányból vonultak be a szovjet csapatok. Különösebb ellenállás nem volt, inkább a községtől északra és keletre lehetett hallahi fegyverre. pogást a határban. Mélykút elfoglalása után szabad volt az út Jánoshalma felé.

Jánoshalma felszabadulására — október 23-ra — így emlékeznek a helybeliek: „Alighogy elmentek a magyar egységek, lovas kozákok vágtattak a főtérre. Körülvettük őket. Én törtem az orosz nyelvet, beszélgettünk, azután visszamentek. Elhatároztam, hogy eléjük megyek a község szélére. Az akkori plébánossal, Szabó Istvánnal indultunk, de mire a falu végére értünk, már-lehettünk vagy huszonötén. Két kilométerre Jánoshalmától, Mélykút felé találkoztunk a Vörös Hadsereg csapataival. A parancsnokuk, Bábity kapitány, alacsony, szi,kár ember, azt mondja nekem: —- Gaszpagyin . sztá- roszta! Velünk jössz vissza a községbe. Ülj bele ebbe a tankba, és mutasd az utat. De ha onnan egyet is lőnek ránk, neked kaput ... Megnyugtattam őt is, magamat is, hogy nem fognak lőni, mert Jánoshalmán nincs ellenség. Így is volt. A tisztelendő urat a csapat végén egy szekérre ültették. így aztán bevonultunk a faluba. A téren százak vártak ránk. Körülbelül dél lehetett” — emlékszik vissza Feri bácsi, a „gaszpagyin sztároszta”.

Kiskunhalas vonaláért a szovjet csapatoknak délről és délkeletről kellett kiszorítani a magyar—német csapatokat. Október

22-e Zsana felszabadulásának a napja. A 37.' lövészhadtest csapatai Ullés és Pusztamérges irányából érkeztek a faluba. Kiskunhalastól délre nagyobb ellenállásba ütköztek a szovjet csapatok, mivel a magyar katonai egységek erősen tartották a Kiskunhalas—Szabadka vasútvonalat és műutat is. Először Kelebiá- ra vonultak be a szovjet csapatok, rövid tartózkodás után tovább haladtak a Szeged—Kiskunhalas vasútvonal mentén északra. E szovjet katonai egységek szabadították fel Tompa 5715 lakosú nagyközséget is október 22-én. Egynapi tartózkodás után a szovjet katonai egységek haladtak tovább Balotaszállás irányába, s helyettük Tompára, mint több észak-bácskai községbe, a jugoszláv felszabadító hadsereghez tartozó partizánok vonultak be. Egy hónapig tartózkodtak ezekben a községekben,

• Rohamozó szovjet katonák.

amikor is a trianoni Bács-Bo.dT rog vármegye területét el kellett hagyniuk.

A Szeged és Szabadka irányából előretörő szovjet csapatok elfoglalták Balotaszállást, s közvetlenül felvették a harcérintkezést a Kiskunhalast védő magyar katonái egységekkel. Kiskunhalas és Kiákunmajsa között a magyar hadsereg erős védelmet épített ki, ezért a szovjet parancsnokság a települések bekerítését tűzte ki célul. E napon, október 22-én Kiskunmajsátóí keletre a 108. hadosztály csapatai elfoglalták Kömpöcöt és Szánkót, ettől nyugatra Prónayfalvát (Tázlárt).

Kiskunfélegyháza körzetében is sikeresen nyomultak előre a szovjet katonai egységek. Délről Szentkút (Petőfiszállás) elfoglalásával a Kiskunfélegyháza—Szeged vasútvonalon 12 kilométerre megközelítették a várost. Néhány órás kíméletlen harc folyt Gátér állomásért (KiskunfélegyNEGYVEN

ESZTENDEJE

F

háza—Csongrád vasútvonal). A.

J. Jermolenko ezredparancsnok három oldalról indított támadást ellene. Elvágva a védők visszavonulási útját is, 759 ma.

gyár katonát és tisztet ejtett fogságba. Gátértől északra viszont az Üjkécskéről vezetett magyar ellentámadás a Tisza keleti partjára szorította vissza— véres ütközetben — az október 21-én átkelt 1. román hadsereg csapatait.

Á Kistelek és Pálmonostora térségében harcoló szovjet csapatok nyugati irányba fordulva, Kiskunmajsa felé törtek előre. A vasútállomásnál, a borpincénél és a Kiserdőben erős ellenállásba ütköztek a szovjet csapatok, de utcai harcra nem került sor. Az ütközet után 38 magyar katonát a fölső temetőbe, az elesett szovjet katonákat pedig a községháza melletti téren temették el közös sírba. „ ... A kiskun- majsaiak rettegve gondoltak arra, hogy helységük súlyos harcok színhelye lesz, de mind bizonyosabbá vált bennük, hogy az ellenállhatatlanul előrenyomuló vöröscsillagos katonák kímélik a községet. Ez megnö1984. október 23. • F

A NYILVÁNOS BESZÉD MESTERFOGÁSAI

Mindenki mondja a magáét

A közéleti viták forgatókönyve tipikus. A nagytudású, informált előadó megtartja a vitaindítót. Ha odafigyel a hallgatóság, akár minden mondatot „ki lehetne kezdeni”, azzal, hogy abból bontakoztassuk ki az eszmecserét. Azonban vitáinkban nem az érvek és ellenérvek ütköznek egymással.. Egyszerűen azért, mert ‘ezekre senki sem figyel. Mindig az a fontos, hogy ki mondta, ami elhangzott. És áltálában mindenki mondja a magáét... (Kiss Cecília kiskunhalasi olvasónk leveléből.)

Tudunk-e vitázni?

Gyakran elhangzik napjainkban ez a kérdés. Nem véletlenül. Ne- hezébb körülmények között, szűkösebb időkben jobban meg kell fontolni minden lépést. A közös gondolkodásra, a jobbitó szándékú véleménycserére egyre nagyobb szükség van az élet minden területén. Viszont a tapasztalat azt bizonyítja, kevés a termékeny vita. A bevezetőben közölt levél csak egy azok közül, melyekben olvasóink kifejtik, mennyi még a tennivaló ezen a területen. Mondjuk ki szépítés nélkül: nem tudunk vitázni, vi- tatkozási kultúránk fogyatékos.

Pedig a vita végigkíséri életünket. A tanulás nem képzelhető el enélkül. s gondolataink is az önmagunkkal folytatott állandó belső párbeszéd során formálódnak. Ezúttal a közérdekű — szóbeli — vitáról beszélünk részletesebben.

Van, amiben kötelező az egyetértés?

A kisebb-nagyobb közösségekben sokféleképpen gondolkodnak a megoldásra váró feladatokról. Az eltérő vélemények oka, hogy az emberek ismeretei, tapasztalatai és persze érdekei különbözőek. Ha az érdekeltek hajlandók nézeteiket nyilvánosan ütköztetni, létrejöhet a közérdekű vita. Amely szervezett, társas műfaj. A közös álláspont kialakítása a vitapartnerek összehangolt együttműködését feltételezi. Csak akkor lehet eredményesen vitázni, ha a résztvevők egyetértenek abban, hogy a párbeszédre szükség van. A vita alapja tehát az elvette bizalmukat, s még október 22-én fehér és templomi zászlók alatt számosán kivonultak a Szegedre vezető útra, üdvözölni a felszabadítókat, bár a település csak 23-án szabadult fel teljesen, a környéken dúló kétnapos harc után.

Október 23-án voltaképpen kiegyenesedett a Baja és Tiszaug közötti froritszakasz. Kiskunmajsa felszabadítása után a szovjet csapatok Csólyospálosra, a -kiskunfélegyházi és .kiskunmaj sai pusztából álló tanyavilág településeire. s ugyanekkor a Bajától délre levő Nagybaracskára is be. vonultak.

Kiskunhalas elfoglalása súlyos és veszteségteljes harcok árán sikerült a szovjet csapatoknak. Tázlár irányából előretörő szovjet egységek október 23-án. elfoglalták Pirtót. így északról elvágták a még Kiskunhalason tartózkodó magyar katonai egységek útját. Kunfehértő elfoglalásával, majd bevételével csupán nyugatra és északnyugatra maradt lehetősége a várost védő csapatoknak a visszavonulásra, hogy elkerüljék a végleges bekerítést és megsemmisülést. A magyar alakulatok zömmel a Kiskunhalas—‘Kecel útvonalon vonultak vissza. A 3. magyar hadsereg hartálláspontja Kiskunhalasról Fülöpszállásra települt.

Október 23-án a magyar— német csapatok — jelentős városkörnyéki és utcai harc után — feladták Kiskunhalast. Azonban a szovjet csapatok zöme csaik másnap délután érkezett meg a városba. Az Igaz Szó e naipi száma írta: „A Szegedtől északra haladó szovjet haderők nagy háromszög formájában nyomultak előre a Tisza—Duna közén, ahol elfoglalták Kiskunhalast és közelednek Kecskemét felé. De talán még ennél is mesz- szebb kiható jelentősége van a Szegedtől nyugatra folyó előretörésnek. Itt, Bajánál, a Vörös Hadsereg tankhadosztályai és gyalogsága elérte a Dunát.” Kiskunhalas tehát felszabadult két héttel azután, hogy a fegyveres SS 197 munkaszolgálatost semmisített meg a vasútállomáson, iszonyatos körülmények között. Néhány nap múlva a kiskunhalasiak níár falragaszokon olvashatták, hogy a város szovjet katonai parancsnoka felhívással fordult a lakosokhoz az élet újbóli megindítása érdekében, s zavartalanul tarthattak istentiszteletet a templomokban is.

Október 23-án. súlyos harcok után Kiskunfélegyházára is bevonultak a szovjet csapatok.

Dr. Jósa Iván (Folytatjuk)

térő nézetű emberek .egyetértése — a módszerben. A résztvevők, céljai, szándékai így is sokfélék lehetnek

Melyik vitát tartjuk a legjobbnak?

Sokféleképpen nevezzük — építő, alkotó, érdemi, valódi vita1 —, de ugyanazt értjük rajta. E Vitatípus alapvető célja valamilyen probléma, megoldása. Minden résztvevő arra törekszik, hogy a vita során minél pontosabb kép alakuljon ki a megoldandó feladatról, és a legjobb megoldás szülessen a végén (nem feltétlenül a sajátja). Az építő vitát egymás szempontjainak kölcsönös figyelembevétele, a nézetek rugalmassága és közeledése jellemzi. Amikor beszélünk a vitáról, erre a típusra gondolunk. Azonban a gyakorlatban nem ez a jellemző.

Nem mindig a vitatott problémák megoldása a cél?

A vitatkozó felek célja gyakran nem a kérdés sokoldalú megközelítése, hanem a partner nézeteinek megváltoztatása. Az ilyen meggyőzésre irányuló viták során a nézetek könnyen megmerevedhetnek. A résztvevők csak mondják a magukét, s egy tapodtat sem közelednek egymáshoz. Szintén gyakori vendég a közéleti fórumokon a demonstratív vita. Ilyenkor a saját nézet, vitapozíció nyilvános hangoztatása kap .főszerepet. A vitázó felek rendszerint egy-egy intézmény nézeteinek képviselői, s így a .vita keretein belül a véleményváltoztatás lehetősége - korlátozott. Ha a vita tágabb hallgatóság előtt zajlik, lehet a vitázók célja egyszerűen a' közönség megnyerése, a .közönségtoborzás” is.

Hogyan születnek az álviták?

A legtöbb félreértés abból származik, hogy a résztvevők magatartása egyazon vitán belül is sokféle lehet. Például egy munkahelyi tanácskozáson van. aki csak tekintélyével támasztja alá álláspontját (meggyőzésre irányuló magatartás), van, aki szeretné az érvek alapján ott helyben megoldani a problémát (alkotó jellegű magatartás), s van, aki csupán az általa képviselt intézmény álláspontját olvassa fel egy papírról (demonstratív magatartás), így születnek az álviták, melyek inkább elfedik, mintsem felszínre hoznák a megoldásra váró gondokat. Mindannyiunk közös érdeke az lenne, hogy minél gyakrabban eljussunk a valódi s a dolog természetéből adódóan demokratikus vitákig. Ez akkor sikerülhet, ha a vitatkozók és a viták szervezői is tiszteletben tartanak néhány fontos elvet.

Melyek a demokratikus vita alapelvei?

(Várjuk válaszukat utolsó kérdésünkre. írják meg azt is, mire kíváncsiak a továbbiakban? Kérjük, hogy a leveleket legkésőbb a hét végéig, vasárnapig adják fel címünkre. A borítékra írják rá: „Beszéljük meg!”

(A folytatást^ benne a választ és a nyerteseket egy hét múlva olvashatják.)

Beküldött válaszaikkal 200 forintos Centrum vásárlási utalványt nyertek: Mikulás Gábor, Kecskemét, Marx tér 5., Rácz József, Baja, Kölcsey ú. 90. II/7., Szászvári Tibor, Kecskemét, Lóverseny u. 43.

Levelezőinket olvasói ankétra várjuk: Kecskeméten október

29- én, hétfőn 17 órától a Sajtóház klubjába, Baján október

30- án, kedden 17 órától a Művelődési Központba. A kecskeméti ankét vendége lesz Hernádi Sándor nyelvész, az „Elmondani nem is olyan nehéz” című könyv szerzője. ' ,

Janus Pannonius-emlékülés

Janus (Pannonius születésének ötszázötvenedik évfordulója alkalmából emlékülést rendeztek hétfőn a nagy humanista költő nevét viselő pécsi intézmények: a tudományegyetem, a múzeum, és a gimnázium, valamint a Magyar írók Szövetségének dél-dunántúli csoportja.

Csorba Győző költő Janus Pannonius epigramma- és elégiaköltészetéről, s a latinul verselő magyar poéta lírájának magyarra ültetéséről, Kovács Sándor Iván a magyarországi tevékenységéről, Boda Miklós az itáliai tartózkodásának helyszínein folytatott tudománj'os gyűjtőmunka eredményeiről, G„ Sándor Mária régész a reneszánsz-kori Pécs építészetéről, tartott előadást.