Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-19 / 246. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) landóan napirenden szereplő kér­dés. A javaslat, a polgári tör­vénykönyvvel összhangban, álta­lánosságban is megtiltja a gaz­dasági erőfölénnyel való vissza­élést, de — példákat is említve — felsorolja azokat a tipikus maga­tartásokat is, amelyek előfordu­lása esetén az erőfölénnyel való visszaélés tilalmának következe­tesen érvényesülnie kell. Az ár és a haszon A törvényjavaslat tiltja a tisz­tességtelen ár érvényesítését. Je­lenlegi jogszabályaink a szabad árak körében csupán a tisztesség­telen haszon kikötését tiltják. Az ár azonban átfogóbb kategória, mint a haszon, mert az árnak csak az egyik részét képezi a nyereség. Mindezek alapján helyt­álló az a javaslat, hogy a tisz­tességtelen haszon — mint a fe­lelősség megállapításának alapja — kerüljön a jogszabályokból ki­iktatásra. A jövőben a tisztesség­telen haszon fogalmát jogrend­szerünkben — így a büntető és a polgári törvénykönyvben is — a tisztességtelen ár fogalmával kell felváltani. — A tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmára vonatkozó jogi szabályozás egyik .kulcskér­dése a jogkövetkezmények, a szankciók rendszerének kialakí­tása volt — mondotta. — Ügy vél­tük, hogy indokolt széles jogkört biztosítani a bíróságok részére, hogy a jogsértés jellegéhez iga­zodó polgári jogi szankciókat al­kalmazhassanak — mondotta a miniszter. — Így például: kötelez­hessék a jogsértőt magatartásá­nak abbahagyására; elrendel­hessék a sérelmes helyzet meg­szüntetését, kivételes esetben a jogot megsértő módon előállított áru megsemmisítését is; a gazda­sági erőfölénnyel való visszaélés esetén pedig a bíróságoknak szer­ződés-létrehozó jogkörük legyen, ha ugyanazzal a fogyasztóval szemben ismételten és indokolat­lanul elzárkóznak a gazdasági kapcsolat jellegének, megfelelő szerződéskötéstől. Indokoltnak láttuk azt is, hogy újszerű sza­bályokat alakítsunk ki az úgyne­vezett közérdekű igények érvé­nyesítésére. Ennek érdekében a javaslat felhatalmazza a Magyar Kereskedelmi Kamarát, a Fo­gyasztók Országos Tanácsát, illet­ve a szakszervezeteket és a szö­vetkezetek országos érdekképvi­seleti szerveit, hogy a fagyasztók széles körét érintő és jelentős hátrány okozása esetén eljárást kezdeményezhessenek a fogyasz­tók jogainak érvényesítése érde­kében. Érvényt szerezni a rendelkezéseknek Szükségesnek tartottuk azt is lehetővé tenni, hogy ha a jogsza­bály rendelkezéseinek megsér­tői jelentős anyagi előnyre tesz­nek szert, vagy a fogyasztóknak, illetőleg a versenytársaknak je­lentős kárt okoznak, velük szem­ben — ideértve a magánszemé­lyeket is — gazdasági 'bírságot lehessen kiszabni. A miniszter elmondta: a beter­jesztett törvényjavaslatot ki­emelkedő gazdaságpolitikai és jogi jelentőségére való tekintet­ted különös gonddal készítették elő. E munkába széles körűen be­vonták a témához értő elméleti és gyakorlati szakembereket. A ter­vezetet széles körű szakmai vi­tára bocsátották, a tapasztalato­kat a beterjesztett törvényja­vaslatban hasznosították. — Ez a jogi szabályozás is csak akkor töltheti be a rendelteté­sét, ha végrehajtásához megfe­lelő gazdasági környezetet bizto­sítunk, s a törvény rendelkezésé­nek az érintettek következetesen ■térvényt szereznek. Az új jogsza­bályi rendelkezések önmagukban a törvényesség érvényesülését sem garantálják, ha nincs meg mindenkiben az elszántság e ren­delkezések maradéktalan betartá­sára és betartatására. A kor­mányzati szervek ezért a jövő­ben minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak majd a tör­vényi szándékok megvalósulásá­hoz szükséges feltételek biztosí­tására — hangsúlyozta végezetül Markója Imre. A TÖRVÉNYJAVASLAT VITÁJA A miniszter beszéde fe-' letti vitában felszólalt Szur­di István (Budapest, II. vk.) nyugalmazott belkereskedelmi miniszter is. A törvényter­vezet bizottsági előadója be. Számolt a parlamenti bizottsá­gokban végzett előkészítő mun­káról. Mint elmondta: az-ország, gyűlés négy állandó bizottsága foglalkozott a tisztességtelen gaz­dasági tevékenység tilalmáról szóló jogi szabályozással. Egy­öntetű volt a képviselők véle­ménye, hogy a jogszabályt tör­vénytervezet formájában ter­jesszék az országgyűlés elé. .. A képviselők sok javaslatot, észrevételt tettek a paragrafu­sok szövegének tömörítésére. A közérthetőség mellett fő szem­pontnak tartották, hogy az új' jogsaabály egyértelmű legyen, ne tegye félreérthetővé gazda­ságpolitikai elgondolásainkat. A bizottsági ülések vitáiban elis­merően szóltak a törvényjavaslat új, korszerű vonásairól, min­denekelőtt arról, hogy a kijelölt társadalmi szervezetek jogot nyernek az úgynevezett közérde­kű igény érvényesítésére. Szurdi István ' tolmácsolta az illetékes bizottságok tagjainak vélemé­nyét: az előterjesztett javaslatot meggyőződéssel ajánlják elfo­gadásra az országgyűlésnek. Szurdi István után felszólalt még Havasi Béla (Borsod m., 2. vk.), az MSZMP Borsod megyei bizottságának titkára, Németh István (Hajdú-Bihar m., 9. vk.), a balmazújvárosi Lenin Tsz el­nöke és Karkus Sándor (Komá­rom m., 4. vk.), az Oroszlányi Szénbányák Vállalat vájára. Sziiíkszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ár hivatal elnöke hozzászólásában kiemel­te: gazdasági törekvéseink való­ra váltása érdekében itthon is szigorítani kell a piaci feltétele­ket, létre kell hozni az erős anyagi érdekeltséget, és biztosí­tani a magasabb teljesítményre serkentő versengés feltételeit. A piaci verseny ugyanakkor csak úgy szolgálhatja a szocializmus törvényszerűségeinek megfele­lően a társadalmi, gazdasági fej­lődésünket, ha kellően ellenőr­zött és szabályozott keretek kö­zött marad. Egyértelművé kell tehát tenni, hogy melyek azok a gazdasági magatartások, ‘amelye­ket helyesliünk, amelyeknek teret adunk, valamint azok, amelyek kibontakoztatása nem kívánatos, és túllépi az ésszerűség, illetve a tisztességes gazdálkodás normáit. Hosszabb ideje szükségét érezzük az olyan átfogó törvényi szabá­lyozásnak, amely lehetővé teszi a fellépést a gazdasági élet visz- szásságai ellen. A törvényjavaslat bevezeti a tisztességtelen ár fogalmát. En­nek megítélése bonyolult dolog, mert az árban rejlő haszon ma­gas vagy alacsony volta nem elég biztqs kritérium annak megítélé­séhez, hogy valóban társadalom- ellenes magatartás rejlik mögötte. Az Országos Anyag- és Árhi­vatal elnöke figyelmeztetett ar­ra: ha a tiltó szabály középpont­jába a tisztességtelen hasznot ál­lítjuk, nehogy csupán azt a nye­reséget tekintsük tisztességesnek, ami átlagos, ami középszerű, s ami az ilyen munka eredményét tükrözi. Ezért a tisztességtelen gazdál­kodás kritériumait nem a haszon nagyságában, hanem a tisztesség­telen, mások kárára folytatott gazdasági tevékenységben és az ezáltal elért tisztességtelen árban célszerű meghatározni. Az árak funkciójának erősítése mellett a másik fő cél az áralakulás terv- szerűségének javítása és az ár­növekedés fékezését célul tűző politika segítése. Az államtitkár hozzászólása után szót kért még Bugán Mihály .(Szolnok m., 12. vk.), a tiszaőrsi Petőfi Tsz elnöke. Töhb képviselő nem kért szót, így az elnök a vitát lezárta. Dr. Markója Imre az elhangzottakra reagálva megköszönte, hogy a hozzászólók támogatták a tör­vényjavaslat elfogadását. 'Határozathozatal következett. Az . országgyűlés a bizottságok írásban benyújtott módosító ja­vaslatait, majd a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosí­tásokkal részleteiben egyhangú­lag elfogadta. Ezután a napirendnek megfe­lelően Várkonyi Péter külügymi­niszter tartotta meg ‘beszámolóját a kormány külpolitikai tevékeny­ségéről. Külpolitikánk alapelvei változatlanok Várkonyi Péter beszéde Várkonyi Péter a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tevé­kenységéről és az emberiséget leginkább foglalkoztató , kérdé­sekben elfoglalt álláspontjáról — az utóbbi egy esztendő legfon­tosabb fejleményeire szorítkoz- ác. í va — egyebek között a követke­zőket mondotta: — Sajnos a nemzetközi helyzet nem javult, a világpolitikában változatlan a feszültség. Igaz ugyan, hogy továbbra is hatnak az enyhülés elemei, a helyzet azonban összetettebb, veszélyek­kel terhesebb lett. A kelet—nyu­gati kapcsolatokban támadt za­varokért azok az imperialista kö­rök felelősek, amelyek offenzívát indítottak a szocializmus, a tár­sadalmi haladás ellen. Ezek a körök nyíltan beavatkoznak más államok belügyeibe, gátlástala­nul erőszakot is alkalmaznak a haladó társadalmi átalakulások megakadályozására. Tilalmakkal, protekcionista intézkedésekkel gátolják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normális fejlődését. Ez — párosulva azzal, hogy a NATO bizonyos körei megkérdő­jelezik a második világháború után kialakult politikai realitáso­kat — növelte az államok közötti bizalmatlanságot. A nemzetközi feszültség- szí­tásában érdekelt erők a kialakult katonai-stratégiai erőegyensúly megbontására törekednek, gyors ütemben fokozzák a mérhetetle­nül költséges fegyverkezési haj­szát. Ezért nincs előrehaladás a leszerelési tárgyalásokon, ezért nem születtek új fegyverzetkor­látozási megállapodások, sőt á korábbiak is veszélybe kerültek. Az eltelt időszak legsúlyosabb fejleménye volt az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepí­tésének megkezdése. Ez oda ve­zetett, hogy értelmüket vesztették és megszakadtak a genfi szovjet —amerikai tárgyalások. A szocialista közösség országai — köztük hazánk — következe­tesen és kitartóan törekedtek ar­ra, hogy ne kerüljön sor az új amerikai rakéták telepítésére. Töhb ésszerű, valamennyi fél jo­gos biztonsági érdekeit szem előtt tartó javaslatot tettek. Az ame­rikai rakétatelepítés megkezdé­sével azonban- elkerülhetetlenné vált, hogy megtegyék a legszük-' ségesebb válaszlépéseket. A ka­tonai erőegyensúly fenntartását saját biztonságunk és a világ bé­kéje iránti felelősségünk egyaránt megköveteli. Ugyanakkor a Var­sói Szerződés országai nem töre­kednek katonai fölényre; válto­zatlanul az a célunk, hogy az erő- egyensfily a fegyverzet és a fegy­veres erők lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ehhez ma mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az amerikai raké- tatelepítés következményeinek kiküszöbölése révén lehetővé vál­jék . a szovjet—amerikai tárgya­lások folytatása. 1 Várlkonyi Péter szólt a nem­zetközi viszonyokat súlyosan terhelő robbanással fenyegető válsággócokról is. így a Libanon és a palesztin nép elleni izraeli agresszióról, az ezzel kapcsola­tos különmegállapodások ku­darcáról; mint mondotta: támo­gatjuk a Szovjetunió .ez év jú­liusában közzétett javaslatát, amely a kérdés átfogó és min­den érintett fél számára mél-_ tányos megoldásiára irányul. — A nemzetközi élet kedve­zőtlen folyamatait nem tekint­jük visszafordíthatatlannak. Az elmúlt éviben pozitív vagy leg­alábbis bizakodásra okot adó fejlemények is történtek. A világ különböző .térségeiben, mind szé. lesebb körben jut kifejezésre, hogy meg kell védeni a nemzet­közi együttműködés eddigi ered­ményeit. Különösen érzékelhető ez Európában. A külügyminiszter a továb­biakban. arról' számolt be, hogy a kormány az MSZMP XII. kong­resszusán elfogadott határoza­toknak megfelelően folytatta nemzetközi tevékenységét. — Külpolitikánk alapvető törekvé­sei .változatlanok — mondotta. Várkonyi Péter az egyes szó-- cialista országokhoz fűződő vi. szornyainkról szólva elmondot­ta: újabb magas szintű találko- zókira és egységünk erősítésére ad alkalmat, hogy az európai szo­cialista országok — akár csak' hazánk — az idei, illetve a jö­vő év folyamán ünnepük felsza­badulásuk 40. évfordulóját. Joggal állapíthatjuk meg — mondotta a külügyminiszter —, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya az elmúlt időszakban is aktív és eredményes nemzet­közi tevékenységet folytatott. A hazai háttér, belső helyzetünk stabilitása teszi lehetővé, hogy hazánk nemzetközi • jó híre az elmúlt éviben is tovább erősödött, külkapcsolataink elért szintje a nehezebb körülmények köze­pette sem szenvedett komolyabb károsodást, sőt bizonyos terüle­teken továbbfejlődött. A kormány arra törekszik, hogy külpolitikái " irányelveinkkel összhangban még hatékonyabban szolgálja szocialista építésünk ügyét, nemzetközi kapcsolataink alakításában és a külpolitikai te­vékenységben. Joggal bízhatunk abban, -hogy az éhhez elenged­hetetlen előfeltétel: a béke meg­védhető, és a világhelyzet alaku­lása visszaterelhető az enyhülés útjára. A Magyar Népköztársaság a jövőben is minden tőle telhe­tőt meg fog tenni, hogy így le­gyen — mondotta befejezésül Várkonyi Péter. HOZZÁSZÓLÁSOK Uarvasi István (Budapest, 19. vk.) az országgyűlés külügyi bi­zottságának titkára a napirendi pont bizottsági előadójaként be­számolt arról, hogy a testület megvitatta a külügyminiszteri expozé téziseit. Hangsúlyozta: a bizottság nemzetközi tevékeny­ségében ugyanazt az álláspontot képviseli; ugyanazokért a célo­kért dolgozik, amelyék szolgá­latában a végrehajtó hatalom, a kormány, a Külügyminisztérium tevékenykedik. EZ az összhang növeli a Magyar Népköztársáság külpolitikájának kiszámítható­ságát és megbízhatóságát, azt a hitelt, amelynek ez a külpolitika világszerte örvend. A külügyi bizottság titkárának beszámolója után felszólalt Káldy Zoltán (Budapest, 53. vk.)", az evangélikus egyház országos püs­pök-elnöke és Gosztonyl János (Vas m., 8. vk.), a Magyarok Vi­lágszövetségének főtitkára.. Várkonyi Péter külügyminiszter válaszában a többi között el­mondotta: az Országgyűlés kül­ügyi bizottsága rendkívül aktívan, jelentős előzetes vitával járult hozzá a beszámoló összeállításá­hoz. Megerősítette, hogy a ma­gyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a Magyarok Világszö­vetsége tevékenységének, és örömmel tapasztalja, hogy az mind kiterjedtebb. Kitért arra, hogy a magyarországi egyházak tevékenysége nemzetközi téren is segíti béketörékvéseinket. Majd határozathozatal követ­kezett: az országgyűlés a kül­ügyminiszteri beszámolót és a választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően Papp Lajos ál­lamtitkár, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnöke szá­molt he a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtásáról. Tartalmában, módszereiben fejlődött a testületi munka Papp Lajos beszéde Az államtitkár bevezetőben elmondotta, hogy az országgyű- . lésnek az 1974. évi őszi üléssza­kon számolt be első alkalommal a tanácstörvény végrehajtásáról. A kormány és a tanácsok meg­különböztetett gondot fordítot­tak, intézkedéseket hoztak az akkori .vitában elhangzottak meg­valósítására, a jelzett hiányossá­gok kijavítására, felszámolására. Ezek eredményeképpen — csak a legfontosabbakat említve — szé­lesebb körű gazdasági, ellátási, igazgatási együttműködés ala­kult ki a városok és a környező •községek között. A helyi tanácsok fenntartásába került a lakosság. ellátását szolgáló intézmények döntő többsége. Nagyobb figyel­met 'kapott az állami lakóházak és közintézmények felújítása. Az egészségügyi intézmények integ­Hl I rációja jelentősen csökkentette az ellátás korábbi párhuzamossá­gait. — Néhány akkor elhangzott ja­vaslat megvalósítása azonban csak fokozatosan, oldható meg — mondotta az államtitkár. — így többek között, a helyi taná­csok önkormányzati jellegének erősítése, gazdálkodási önállósá­gának fokozása, kisközségekben az ellátás javítása, a községi ap­parátus felkészültségének nö­velése. Továbbra is fontos fel­adat a tanácsi szakigazgatási szer­vezet korszerűsítése és az ügyin­tézés egyszerűsítése. A tanácstagok meghatározó szerepe ' A tanácsok munkáját az el­múlt tíz évben is oly módon kel­lett fejleszteni, hogy tovább erő­södjék népképviseleti-önkormány­zati jellegük és államigazgatási funkciójuk. A tanácsüléseken részt vevő képviselők tanúsíthat­ják, hogy a testületi munka tar­talmában is, módszereiben is fej­lődött. A testületi döntések meg­alapozó ttabbak, következetesebb a végrehajtás számonkérése, érez­hetően nyíltabb lett a tanácsok tevékenysége. A tanácsülések ugyanakkor még nem mindenütt eléggé aktív és hatékony fórumai a helyi .politizálásnak, az eltérő érdekek összehangolásának. A testületek tevékenységének to­vábbfejlesztéséhez — amint ezt a Központi Bizottság állásfogla­lása is tartalmazza — mindenek­előtt arra van szükség, hogy nö­vekedjék szerepük a különböző helyi, területi érdekek feltárásá­ban, összehangolásában és ér­vényesítésében. Biztosítani kell a tanácsok önállóságát a helyi feladatok meghatározásában,, le­hetőségeiket és érdekeltségüket a helyi források kiaknázásában, anyagi eszközeik felhasználásá­ban, a lakosság mozgósításában. További követelmény, hogy a tanácsi testületek következete­sebben, érdemi módon kérjék szá­mon határozataik, reiídeleteik vég­rehajtását, fordítsanak nagyobb gondot a szakigazgatási szerv rendszeres és alapos ellenőrzésé­re, beszámoltatására. Fontos, hogy a tisztségviselők a döntések előkészítésében, a végrehajtás el­lenőrzésében növeljék a tanácsi bizottságok szerepét, rendszere­sebben kérjék ki a tanácstagok, a lakosság véleményét, gondos­kodjanak arról, hogy az appará­tus munkájában következetesen érvényesüljön a testületi irányí­tás. A testületi képviseleti munká­ban meghatározó szerepük van a tanácstagoknak. Nagy többsé­gük közéleti felelősséggel tesz eleget megtisztelő 1 megbízatásá­nak — mondotta Papp Lajos. — Közéleti tevékenységükhöz a jö­vőben még" több támogatást kell nyújtani. Rendszeresebben kell tájékoztatni őket a település éle­tét érintő kérdésekről, tervekről, elképzelésekről. Kapjanak több megbízást a tanács képviseletére, a tisztségviselők' és az apparátus dolgozói jobban támaszkodjanak véleményükre. Nehezebb a gazdálkodás A kedvezőbb körülmények és a tanácsok tervszerűbb gazdál­kodásának eredményeként a be­számolási időszakban számotte­vően fejlődött a lakossági infra­struktúra. Az előirányzottat túl­teljesítve, csaknem 870 ezer lakás létesült, ami. érzékelhetően eny­hítette a lakásgondokat. A tanu­lólétszám növekedésének mér­tékét meghaladva — több mint 10 ezerrel — gyarapodott az ál­talános iskolai osztálytermek szá­ma. Fokozatosan kialakultak a csaknem teljes körű óvodai és az igényeket megközelítő bölcső­dei ellátás feltételei. Enyhültek az egészségügyi és a szociális ellátás legégetőbb gondjai, gyors ütem- bein bővültek, a lakossági és a kommunális szolgáltatások,' to­vább fejlődött a kereskedelmi és vendéglátó-hálózat. Az utóbbi években — a népgazdaság általá­nos helyzetéhez hasonlóan —" ne­hezebbé váltak a tanácsi gazdál­kodás, így a településfejlesztés és intézményfenntartás körülmé­nyei. A tanácsok VI. ötéves tervük­ben ugyan névlegesen nagyobb fejlesztést ’ irányozhattak elő, mint amennyit az előző tervidő­szakban teljesítettek, azonban a tényleges felhasználás ennél ke­vesebb lesz a népgazdasági egyen­súly megőrzését célzó kényszerű korlátozó intézkedések miatt. A tanácsok — a nagyobb önállóság lehetőségeivel élve, kezdeménye­zőkészségük fokozásával — álta­lában igyekeztek alkalmazkodni a nehezóbb körülményekhez. A lakosság és a munkahelyi kollektívák társadalmi munká­ja, anyagi hozzájárulása az el­múlt 10 évben. 50 — ezen belül az utóbbi három évben 26 — mil­liárd forinttal segítette elő a te­lepülések fejlődését, a lakóhely szebbé tétedét. A. tanácsok kez- deményezően éltek az olyan le­hetőségekkel is, mint a víz-, a gáz-, az útépítő és más társulá­sok szervezése,' vagy például a lakossági célt szolgáló helyi köt­vénykibocsátás. Mindezek ered­ményeként az elmúlt három év­iben a kiemelt tanácsi fejlesztési feladatokat — nevezetesen a la­kás-, az általános iskolai tante­rem- és gyermekintézmény-épí­tést — sikerült teljesíteni. A cé­lok szükségszerű sorolásával ugyanakkor együtt járt, hog^ egyes, nem kiemelt ellátási terü­leteken az eredetileg számítottnál lassúbb a fejlődés. Az államtitkár ezután a taná­csok területi igazgatási beosztá­sának az ország adottságaihoz és a megyék sajátosságaihoz alkal­mazkodó továbbfejlesztéséről szólt, utalt arra, hogy az elmúlt évtizedben 23 nagyközség "kapott városi rangot. Lényegében befe­jeződött a községi közös tanácsok szervezése. Á közös tanácsok rendszere elősegítette az egymás­sal szoros kapcsolatban álló köz­ségek összehangoltabb fejleszté­sét. Szólt a megyei, a fővárosi, iUetve a kerületi tanácsok mun­kájáról is, majd megemlítette: a jelentős hatáskör- és feladatnö­vekedés ellenére 1975 és 1984 kö­zött mintegy háromezerrel csök­kent a tanácsapparátus létszá­ma. A tanácsi szervezet korsze­rűsítésének a városokban a belső szervezeti egységek összevonásá­nak eredményeként kevesebb lett a vezetők száma, megnőtt a szak­emberek, az érdemi ügyintézők aránya. A személyi feltételek megteremtésében ugyanakkor gondok is vannak, főként a kis­községekben, és a fővárosi kerü­letekben. — Háromnegyed év telt el azó­ta, hogy áttértünk a helyi párt-, állami és -társadalmi szerveik irányításának új rendjére. Az át­szervezés lényegében rendben megtörtént. A községi lakosság ügyeinek intézésében, átmene­tileg sem következett be nagyobb fennakadás. A tapasztalatok sze­rint helyesnek bizonyult a 139 városikörnyék kialakítása, köz­pontjaik kiválasztása, és a köz­ségek városkörnyéki beosztása. A megyei tanácsok a megszűnt járási hivatalok személyi állo­mányából, létszámából és bér­alapjából — feladataik növeke­désével arányosan — a helyi ta­nácsokat erősítették meg. Meg­nyugtató, hogy a községek nagy többsége a járások nélkül is jól megáll' a lábán, sok 'községben a korábbiaknál önállóbban, önte­vékenyebben dolgozik a tanács. A következő évékben az új irá­nyítási rendszer stabilizálásait, a .tanácsi apparátus biztonságér­zetének erősítését és munkájá­nak tartalmi javítását tekintjük, elsődleges feladatnak — . mon­dotta befejezésül Papp Lajos. A tanácsok teljesíteni fogják a kiemelt programokat Dr. Gajdócsi István felszólalása — A napirend bizottsági. vitá­jában a képviselők szinte egyön­tetűen szorgalmazták a tanácsok — főleg a helyi tanácsok — ön­állóságának további növelését. Ab­ból indultak ki, hogy a gazdasá­gi reform nyomán kibontakozott vállalati, szövetkezeti önálló­sággal párhuzamosan a taná­csoknál e törekvések hordozója elsősorban a decentralizáció. A hatáskörök leadása nyomán ma az ügyek 95 százalékát lakosság- közeiben, a tények és az emberek ismeretében intézik. E témakörnél — a követelményt és önállóságot is hangsúlyozva — esett szó a többjelöltes választá­sokról, a politikai munka fontos­ságáról, arról, - hogy a választók jobbam ismerjék meg politikánk lényegét, a jelölteket — tanács­tagokat, képviselőket —, és ez­által legyenek képesek dönteni abban, hogy kire miért szavaz­zanak, mégpedig úgy, hogy aleg­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents