Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

1984. október 18.

PETŐFI NÉPE m S

Az őszi tárlatok harminc éve

A vásárhelyiség — etikai magatartás

KÖNYVESPOLC

Jubileumot ünnepel Hódmezővásárhely. Harminc évvel ezelőtt rendezték meg az azóta oly sok vitát és elismerést kiváltott őszi tárlatok közül az elsőit. A „vásárhelyiség”, a vásárhelyi iskola azóta fogalommá lett a kortárs képzőművészetben. „Nemcsak az itt élő művészek munkáit jelölik így, hanem azt az etilkai magatartást, amely a paraszti élmény megfogalmazására egyéni formát alakít ;ki” — írja D. Fehér Zsuzsa. .Majd későbbi „elkötelezettséget _ jelent: a külső környezet és belső világ egybe- csendülésére, vagy ütköztetésére kimunkált képi megjelenítést., Formában a szélesen értelmezett realizmus változatos eszközeinek alkalmazását”.

1954-ben, a város felszabadulásának tizedik évfordulóján rendezett első őszi tárlatra meghívták mindazokat a művészeket, akik köitődtek az alföldi városhoz, az ott élő, fa vásárhelyről elszármazott, és a művésztelepein dolgozó művészekét.

Az volt a cél, hogy sajátos profilú, a' művészetük gyökerével Hódmezővásárhelyhez kapcsolódó alkotók munkáit sorakoztassák fel. Hogy műhelyszerepet vállaljon, töltsön be az évenként ismétlődő tárlat. A hatvanas évek közepére kirajzolódott a vásárhelyi tárlatok profilja. Akiknek művészete eltért az alföldi iskoláin alapuló, Tornyai, Koszta, Nagy István örökét vállaló, a rea- • lista látás- és megjelenítési módot vallóktól, elmaradtak e rendezvénytől. Voltak művészetkritikusak, akik a teljes nyitottság mellett kardoskodtak, ám ha mindenkit megjhívnak, ak-. kor a vásárhelyi is egy lesz a tárlatok közül, elveszti profilját, karakterét.

Honnan erednek ezek a közös jegyek? Dömötör János, a Tornyai Múzeum igazgatója, az őszi tárlatok szervező-rendezője így fogalmazza meg: „Itt bontakozott ki a vásárhelyi művészetnek az az első virágkora, mely a vásárhelyi iskola mai alkotóinak továbbépíthető hagyományt, tápláló forrást jelent. Tornyai a vezéregyénisége ennek 'a századunk első évtizedében felerősödött szellemi pezsgésnek. Mellé Endre Béla neve kívánkozik, de *)niÓsszább-rovidebb időt Rüdnay, Pásztor., .Kallós,' Medgyessy. is- töltött itt. Magukénak érzik azonban a vásárhelyi művészek a közeli Szentesen alkotó Koszta és az Alföldön mindenütt megfordult Nagy István örökét is. Ez a forrás elsősorban nem stilá- ris jegyeket teremt számukra, hanem az alföldi iskola művészeinek mélységes humanizmusát, táj- és emberszeretetét, társadalmi felelősségérzetét. Jelenti ez a hagyomány nemcsak azt, hogy milliókról kívánnak szólni és értük, hanem azt, hogy nekik is. Az itt élő és dolgozó emberek nemcsak megjelenítettek, hanem a művek címzettjei is”..

Ám ez a hagyományvállalás nem stiléris jegyekben mutatkozik meg, hanem humanizmusban és tájszeretetben,- társadalmi érzékenységben, felelősségtudatban.

Az idei, harmincegyedik vásárhelyi őszi tárlaton ott vannak mindazok, akik vállalják ezt a műhelyt, vállalják az alföldi iskolát. A nagy 'öregek nemzedékéből Kurucz D. István, aki négy évtizede él Budapesten, de el- téphetetlen szálakkal kötődik az Alföldhöz. Egész művészetét az Alföldhöz kapcsolódás határozza meg. A föld és az ég rajzi és árnyalati világa tölti meg mostani képeit is. S néhány karakteres fejtanulmánya látható a kiállításon.

Kiállít a vásárhelyiek vezető mestere, Németh József, aki sum. mázó felületeivel, komoly színeivel járja a maga útját. De a jel- képiség irányába .tett újaibb lépéséről tanúskodik a bartóki gon. dolatot továbbfogalmazó Tiszta forrás című képe. Szalay Ferenc az egyetlen művész, aki jó néhány művében a táj nagy társadalmi átalakulásával, a mező- gazdaság szocialista átszervezésével foglalkozik. Teljes őszinteséggel tárja fel e folyamat tudatformáló drámai pillanatait, az új közösségben helyet kereső szövetkezeti parasztok kollektív élményét. Most is hű maradt ehhez a gondolatkörhöz. Nagyméretű művében egyetlen gondolat köré csoportosítva jelenítette meg mondanivalóját a Tisztelet a tsz-nyugdíjasoknak című képéiben.

A vásárhelyi iskola jóval szélesebb hatósugarú az ott élők körénél. Egy-egy tárlaton 80—100 művész állít ki, olyan jeles egyéniségek, mint Patay László, Szur- csik János, Vecsési Sándor, Fejér Csaba, Somos Miklós, hogy csak néhány nevet említsünk.

Bár a vásárhelyi tárlatok főleg a festészetben mutatnak eredményeket, nem hiányzott, nem hiányzik az idén sem a grafika és a plasztika.

A világ művészetében annyi izmus, no n -f i g u rativ itás után,

újból a figuralitás, a mívesség került előtérbe. A mindenáron újat akaró képzőművészet most mintha visszatérne a hagyományos - művészetihez. Talán, ez a „divat” újra az érdeklődés homlokterébe állítja a vásárhelyieket is. K. M.

Tanyai gyerekek gyönyörűszép kalandjai

• Kurucz D. István: Tanulmányfejek 48-as pannóhoz

• Német József;- Tiszta1 forrás

A városi tanács ösztönzésére az ezerkilenc- százhatvanas években tevékeny Katona József Társaság tehetséges fiatalokat bemutató sorozatában 1964 decemberében vitatta meg a tagság Turcsányi Ervin tanár „Tanyán” című elbeszélését. Mondtak édest és keserűt, de mindenki biztatta a természettudományokban is járatos szerzőt. Mégis meglepte ismerőseit első nagyobb művének, A nyolclábú vadászok című szépirodalmi igényű ifjúsági ismeretterjesztő művének sikere. Országos pályázaton díjazták, több idegen nyelvre lefordították. Az időközben a fővárosba költözött Turcsányi Ervin az idén szép ifjúsági regénnyel idézte gyermekkora 'tájait, szülőföldjét.

A szikrai srácok kedvesen tanulságos ifjúsági regény. Üde, mint a nagyrét viruló tavaszon, rejtélyesen izgalmas, mint a „felágaskodó, földön bóklászó, lelhasaló, sörényüket lobogtató” fákkal benépesült Tőserdő, bölcs, mint Lukács 'tanító úr” a világ legkisebb és leghangulaíosabb”, a történet végién hatóságilag bezárt tanyai iskola mindenese.

Kik ezek a szabad srácok? A sok- gyerekes cigánycsalád kecskeméti rokonokhoz parancsolt Jakcsi- ja, aki nem tudott megszokni a nagyvárosban, noha életében először itt aludt külön ágyban. Karácsonyra1 sem hívták haza, ezért szökött vissza a Halt-Tiszához. A földhöz, a munkához jó hajlamú, csak kicsit 'nehézkes észjárású, a fenyegető 'kisegítő iskola elől bujkáló Berci, az ezermester, élelmes, kegyetlen jehovista apjának ütlegei elől menekülő Tóbiás és a „tiszteletbeli nagyfiúvá” fogadott Süni is szövetkezett, hogy gondoskodnak a világvégi szigeten egyedül 'maradt béna kislányról, Katinkáról „Kitalálták” hogy a csudálatos, elhalt apja helyett, apja, váratlanul sírba hullt anyja helyett anyja, Feri bá<^i, ja nyolcvanéves hal£s£?itfm a’holtág jégébe fagyott egy mágikus vállalkozás közben, hanem segítőkész jégmanóként vigyáz rájuk.

Megtartották, amit ígértek. Rossz biciklikből, kihajított karosszékből varázsszókor et, tolókocsit fabrikált Tóbiás karácsonyi ajándékként. Jakcsi faragott fát vitt magával az ünnepre, Süni hazulról „lopott” gácsért.

Még szívderítőbbek voltak a hétköznapok. Ügyesen hasznosították magukat a szabad srácok. Megtanulják a gyümölcsmetszés fortélyait, egyikük tanyai postásként könnyítette a szétszórt házakban élők sorsát, megtapasztalták a piacot. Erkölcsi emelkedettségük, talpraesettségük a bajban mutatkozott meg a legfényesebben. A nagy árvíz elvitte Katinka házát is. Üjat építettek helyette. Legyűrtek minden ármányt, maguk mellé állították az addig viszálykodó, bizalmatlan, önző felnőtteket is, és éppen aznap avatták föl az új otthont, amikor végleg bezárták az iskolát.

f$%< S4xSYt j&RVIÍ. I \

A szikrai i

D lstvánné fél éve mondogatja a férjének: „Vegyünk egy ósil-l lárt.”

Tavasszal már -kiszemelte magának titokban azt a csillárt, ami ott lógott a sarki bolt kirakatában. Eltetette, s nyugtatta a boltost: „Megveszem, de kicsit várni kell. Majd enged a férjem. Ha előbb nem, hát utóbb.’’

B. István fukar ember, a használt gyufaszálat is külön dobozba gyűjti; jó lesz az még valamire.

Amikor az asszony először megpendítette neki a csillár dolgát, úgy tett, mintha nem hallaná. Oda se figyelt. Másodszorra dühösen felkapta a fejét és kiabált:

— Ez nem jó, mert régi? Sze-r métre vele, ami még jó?

Az asszony összekushadt.

Tegnap reggel megtört a jég. Különös módon hajnalban szerelmeskedtek, pedig a férj mindén energiáját a munkára tartalékolja, s a magába felejtő percek után az asszony a férje fülébe súgta:

— Istvánom, vegyük meg azt a csillárt. Tudod te jól, hogy nem vagyok préda tenyészet, de az, ami van, csúnya is, rossz is, hogy néz ki egy szál dróton, pléh tányérral.

— Legyen — nyögte bánatosan a férfi, s előbbi . jókedvének azonnal nyoma veszett. — Majd a bab árából — szólt vissza a szobaajtóból.

Az idén bejött a bab. KöztesA csillár

kén termesztik a háztáji kukori- ricában, tiz mázsa termett, s B. István felvett az átvevőnél hü- szonkétezer forintot. Hazatérve besietett a tisztaszobába, az ajtót magára zárta, óvatosan nyitotta a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon, az ezreseket gyors mozdulattal besuttyantotta a vászonlepedők alá. •

Kiment az udvarra, a fészerből szeget, kalapácsot hozott elő, s nekiállt megjavítani a disznóól kifutóját. Az asszony a háta mögött állt, köhécselt, s csak idő múltán mert megszólalni:

— Leadtad?

— Le.

— Annyi volt, ahogy mértük?

— Annyi. Pontosan annyi.

— Mennyit adtak érte?

— Huszonkettőt — mondta a férfi, s olyan odaadással, elmé- lyülten dolgozott, mintha csak az a rozzant disznóól lenne az egész világon. /

— Megveszem azt a csillárt. — jelentette ki az asszony határozottan.

— A jóistenedet,.meg se melegszik az a pénz, de te már viszed — a férfi erősen töprengett, s felcsillanó szemmel szólt:

— Vidd el a tojást, ami a kamrában van, fizesd ki az előleget, és hozd el részletre.

Az asszony szelíden szólt:

— Istvánom, ez nem magánüzlet. A csillárt amúgy sem adják részletre. ÉS csúfoskodjunk a falu előtt?

A férfi, mintha ellensége lenne az a szög, úgy püfölte.

— Mit bánom én. Vesszen az a pénz. Vedd meg, aztán elég a p rédaságból.

Az asszony zsebkendőjébe bu- gyolálta a kétezerhatszáz forintot, átslisszant a boltba, s kifizette a csillárt. ■

— Adjon négy darab százas égőt is, hogy ne vakoskodjunk — mondta a boltosnak.

B. lstvánné hazafelé menet, kezében a csillárral, villanyégőkkel, belépett a szerelőhöz, s megegyezett vele.

Este lett, mire a szerelő végzett. Az asszony boldogan kérdezte megnyúlt arcú férjét:

— Kapcsolhatom? — vidám volt és önfeledt.

— Bánom is én — legyintett a férfi.

A világosság pillanatok alatt betöltötte a szobát, behatolt a legeldugottabb zugokba is.

— Akár a nap! — lelkendezett az asszony, s be nem állt a szája, úgy dicsérte legújabb szerzeményüket,

B. István savanyú ábrázattal, fájdalmas képpel kucorgott a kis- sámlin, a cserépkályha mellett, s erősen hunyorgott.

— Te — mondta később —, könnyezik a szemem. A fény.

MÓRA

Kiragyog a könyv minden lapjáról: Turcsányi Ervin szereti ezt a furcsa', lassan emlékké fakuló világot. Szíve mélyén úgy érzi talán ma is, hogy ott kellett volna maradnia, mint egy hajdani áradáskor az élővízből a holtágba sodródott óriási harcsának, amely akkor sem úszott vissza az élővízbe, amikor be-becsapott birodalmába.

Tudományos alapossággal ismeri az árterek, a homokhátak gazdag vegetációját. Avatottam mutatja be a természet nagy színielőadását. „Tóbiás a vizet bámulta. Egynyaras szélhajtó kü- szök verődtek rajokba, s húztak át az algás, csonka oszlopok között, fel-feldugtá'k örökké éhes szájukat egy-egy vízbe hullott rovarért ... Néha közébük vágott egy hínárban ólálkodó serdület- len sügér...” Turcsányi kis olvasói előtt kedvcsinálóként nyi- togatja ennek a furcsa világnak lapjait. Otthonos a falusi, tanyai emberek világában is. Néhány vonással markánsan megrajzolt parasztemberek népesítik be A szikrai srácok oldalait.

A srácok — ez az élet rendje — végül is odahagyták az új házat, kifogott rajtuk a harcsakirály,- és hiába kutatták, honnan viszi a var-nyű a diót, mégis irigyeljük őket...

Mikor látjuk értő, ihletett rendező gondozásában ezt a szép történetet, ezeket a munkás életeket, a furcsagyönyörű tájat a. képernyőn?

Heltai Nándor

Az asszony nevetett:

— Majd megszokod, és nem bántja. Pislogj.

A férfi újra megszólalt;

— Csavard ki legalább az egyik körtét. Jobb lesz.

Az asszony engedett, majd miután eszébe jutott, hogy a nagy örömben elfeledte bezárni a tyúkokat, az udvarra sietett. Mire visszatért, egy égő világított, az is haloványan.

— Hányas égő ez? — toppant a csillár alá.

— Huszonötös. Erős minekünk a százas. Kicseréltem.

— Elment az eszed? — ripako- dott a férfira az asszony.

B. Istvánt elöntötte a harag, teleszájjal ordított:

— Ki fizeti ittennég a villany- számlát? Te vagy én? Én. Ha pedig én, akkor én mondom, meg, mennyi áramot fogyasztunk. Mindet kicseréltem huszonötösre. És jól jegyezd meg, nem kell ide díszkivilágítás. Ha ebben a sarokban vagyunk, és lábat mosunk, akkor ez a körte ég, — o hozzá legközelebb eső csillárkarra mutatott —, ha eszünk, akkor ' az asztal fölötti, ha meg ágyat vetünk, akkor az a szélső, ni, az ég ' — azzal felállt, s miután vacsorához készülődtek, az eddig világító égőt tkicsavarta, hogy átadja szerepét az asztal fölötti villany- körtének.

A szobából, mint könnyű pihe a levegő hátán, úgy libegett ki az asszony boldogsága.

Varga S. József

n.

Ki tud többet a felszabadulásról?

VÁLASZ

í

.

1944. október 12-én, miután a magyar küldöttség Moszkvában aláírta az előzetes fegyverszüneti megállapodást, a szovjet csapatok leállították a támadást. Melyik napon folytatták a Vörös Hadsereg egységei az előrenyomulást a Duna—Tisza közén?

1 október 18-án x október 13-án

2 október 31-én

2.

Október 20-án a szovjet egységek bevonultak a megye első városába. Melyik volt ez ’ á VárbS?4

1 Kiskunfélegyháza x Kiskunhalas

2 Baja

3.

Ki volt a 2. Ukrán Front főparancsnoka?

1 Zsukov x Tolbuhin

2 Malinovszkij

4.

Hogyan foglalták el a szovjet csapatok Kiskunhalast?

1 Teljesen körülzárták és megadásra kényszerítették a várost védő német és magyar egységeket

x Súlyos városkörnyéki és utcai harcok után >

2 Nem folytak harcok a városért

5.

Melyik két város ünnepli egy napon — október 23-án — felszabadulásának évfordulóját?

1 Kiskunfélegyháza és Kecskemét x Kiskunfélegyháza és Kalocsa

2 Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas

NÉV: CÍM:

%

.Beküldési határidő: A kitöltött szelvényeket legkésőbb október 24-én, szerdán adják postára vagy juttassák el személyesen szerkesztőségünkbe. A borítékra, kérjük Írják rá: „Ki tnd többet a felszabadulásról?” Hatfordulós játékunk győzteseit azok közül sorsoljuk ki, akik a legtöbb helyes megfejtést küdik be. Pályázatunk fődijai: két egyhetes utazás a Szovjetunióba. A megfejtéshez segítséget nyújtanak a lapunkban megjelenő történelmi tárgyú írások. A harmadik szelvényt és a második forduló helyes megfejtéseit egy bét múlva, csütörtöki számunkban közöljük.

REJTVÉNYPÁLYÁZATUNK ELSŐ FORDULÓJÁNAK HELYES MEGFEJTÉSEI:

. 1. Mikor lépték át — az első felderítések után — a" Vörös Hadsereg alakulatai a magyar határt?

Helyes válasz: 2 1944. szeptember 23-án.

2. A szovjet csapatok október 8-án Csongrádnál hídfőállást létesítettek a Tiszán. Meddig jutottak el az innen előrenyomuló, majd néhány nap múlva visszavont egységek?

Helyes válasz: 1 Kecskemétig.

3. Melyik szovjet hadseregcsoport feladata volt a megye területének felszabadítása? •

Helyes válasz: x 2. Ukrán Front (együtt a 3. Ukrán Front egységeivel).

4. Milyen irányból érkeztek a megye első községét, Csikériát október 12-én felszabadító egységek?

Helyes válasz: x Szabadka felől. _

5. Hol húzódott a dél-alföldi frontvonal október 12-én, az első magyarországi támadáshullám befejezése után?

Helyes válasz: 2 A Tisza balpartján, a szovjet csapatok több ponton átkeltek a folyón.

A helyesen kitöltött szelvény tehát: 2 1 x x 2.