Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
1984. október 16. • PETŐFI N£PE © 1 CSORBA-MÚZEUM, ÖSZTÖNDÍJ, KÖNYVEK... A NYILVÁNOS BESZÉD MESTERFOGÁSAI Mind jobban megismerni egymást Nem telik el esztendő, hogy haza ne látogatna a -Varsóban élő dr. Csorba Tibor festőművész, író, a krakkói egyetem nyugalmazott nyelvészprofesszora, akit erős szálak kötnek ma is Bács-Kiskunhoz, pontosabban: Kiskunhalashoz, ahoj először állt katedrára hajdanán, s ahonnan sokirányú, gazdag munkássága indult. A hetvennyolc esztendős művész-tanár és felesége — Varsó Hőse —, dr. Helena Csorba szociológus szerkesztőségünk vendége volt a napokban. , — Most érkeztünk Halasról — magyarázta az idős professzor. — A város vezetőivel tárgyaltunk, akik egy Csorba Tibor-emlékház kialakítását tervezik a jövőben. Talán mondani sem kell, milyen öröm és megtiszteltetés ez számomra. Százhatvan festményemet ajánlottam fel a városnak, amennyiben megvalósítják tervüket ... — Ha jól tudom, Lengyelországban már van állandó kiállítása. — Igen, két helyen is: Narol Wiesben és Boleslawieben. Ez uitóbbi város középiskolája létrehozott egy modern festészeti és grafikai galériát, amit rólam neveztek él. Ezért« tíz magyar és tíz lengyel tájiképemet ajándékoztam nekik, s azon serénykedem, hogy minél több magyar kollégám alkotásai is helyet kapjanak ebben a kiállítóteremben. — Narol Wiesben milyen apropó szülte az állandó kiállítás gondolatát? — Ez egy távoli, kicsiny falu, mely néhány éve benevezett a Ki tud többet Magyarországról ? című, országos vetélkedőibe. Engem kértek fel, hogy segítsek a felkészülésben, s ettől kezdve szoros baráti szálak fűznek e település lakóihoz is... — Tavaly ilyenkor, amikor Kiskunhalason, a Szilády Galériában rendezett kiállításának a megnyitóján találkoztunk, említette, hogy egy új, á feleségével közösen írt könyve magyarul is megjelenik majd ebben az évben, A lengyel ifjúság sorsa M agyár- országon a második világháború idején címmel. — Sajnos, technikai okok miatt kicsit' elhúzódik itthon a kiadása, — lengyelül már 'tavaly megjelenít —, de néhány napja, amikor Budapesten a szerkesztőkkel tárgyaltunk, ígéretet kaptunk, hogy még ez év végéig megjelenőik. Reméljük, hogy így is lesz. Egyébként nemrég készültünk el .két újabb könyvünkkel, melyék már a kiadónál vannak Varsóban. Az egyik egy tanulmánykötet, és ugyancsak azt vizsgálja, hogy milyen menhélye voilt a magyar föld a lengyeleknek a második világháború sötét éveiben. A másik is ezt a kort dokumentálja, csak más formában: több mint hatszáz levelet gyűjtöttünk össze, amiket lengyel menekültek írtak hozzátartozóiknak a Magyarországon töltött évek során, s ezeket szerkesztettük kötetté. Nagyon örülnénk, ha magyar nyelven megjélenne ez a két könyvünk is a jövőben. — Miért foglalkoztatja önöket ennyire éppen ez a kor? — Természetesen miridenek- előtt azért, mert átéltük, személyesen' láttuk, tapasztaltuk borzalmait — vette át a szót felesége, Hlamka néni, aki bár lengyel születésű, jól beszéli nyelvünket. — Másrészt, mert azok az évek, amit a .menekült lengyelek ezrei magyar földön töltöttek a világháború idején, lassan feledésbe merülnének. Ma még nem késő megírná, hiszen fellelhetők dokumentumok, levelek, s élő tanúi e kornak, akik hitelesen vallani tudnak róla. — Ha történelmünket vizsgáljuk, megállapítható, hogy a magyar—lengyel barátság nagyon régen, a távoli múltban köttetett —. mondta Csorba Tibor. — Akkora próbára azonban talán soha nem tette a sors ezt a barátságot, mint a második világháború idejénj amikor dacolva német szövetségeseinek haragjával, fenyegetéseivel, mégiscsak menedéket adott ez az ország több NÉPSZÍNHÁZ, TÁNCSZÍNHÁZ Kecskeméten is bemutatkoznak „A legokosabb mozgás-szetídítő és mozgás-vadító, akit valaha is ismertem’' — Jancsó Miklós vélekedik így a nagyszerű koreográfusról, az Erkel- és SZOT-díjas Györgyfalvay Katalinról, aki a Népszínház Táncszínházának művészeti vezetője. Idézhetnénk még számtalan véleményt, hízelgő kritikát, amit a „fiatal” — hétéves — társulat kapott. Mert ámít csinálnak, valóban jelentős a magyar tti nemű vés zetben. Györgyfalvay Katalin: „Néptáneegyüfles vagyunk: sem a klasszikus, sem a modern balettnyelvet nem használjuk. Műsoraink és művészeti szándékaink mégis 'kissé különböznek a közönségnek már ismerős néptánc- műsoroktól. A paraszti néphagyomány — zene, itánc, költészet — olyan gajzdag, hogy többféleképpen lehet meríteni belőle.” Ezt a hagyományápolást sok művészeti együttes vállalta,, s vállalja. A Táncszínház másképpen közelít a „forráshoz”: a nép. hagyományok után olyan színpadi műfajt teremtenek, amely a mai érzelmekről tudósít — a régmúlt „szavaival”. Még azt is hozzá kell tennünk, hogy ifjúsági előadásaik hézagpótlókj.s missziót teljesítenek. Ugyanis: a Táncszínház állandóan úton van. A lelkes társulat, a hűsztagú tánckar és a hat fős kamarzenekar sokfelé megfordult már, s bemutatóikkal népművelői feladatot látnak el. Györgyfalvay Katalin kitűnő pedagógusnak bizonyul. Mesél. Pontosabban: magyaráz. Az előadáson látottakat elméletben is meg. ismerteti,, elmondja, mit, miért csinálnak a táncosok. Erre a szándékra nemigen találunk példát a színházi életünkben, hacsak Ruszt József beavatószínházát nem tekintjük hasonló tettnek. • Mikó Miklós szervező-titkártól megtudtuk, hogy mindenhol örömmel fogadják a Táncszínházát. Bács-Kiskun megyében is jár. tak már, ebben az esztendőben. ‘Hajóson, Bácsalmáson, Baján, Félegyházán, Tiszakécslcén, Kiskunhalason, Kiskunmajsán, Vas« © Pillanatkép a Táncszínház előadásáról. kúton, Szabadszálláson^ Dunave- csén, Szakmáron, Kiskőrösön és Bácsbokodon léptek dobogóra. Kecskemétre október 18—19-én jön a társulat, amikor a Bújócska című új műsorukat hozzák el az Erdei Ferenc Művelődési Központba. A Táncszínház a diákoknak állított össze ifjúsági előadást. A kezdeményezés azért újszerű, mert amíg végigjárják az országot megyéről megyére, addig épp kicserélődik a -tanulóifjúság, végeznek azok, akik akkor látták a produkciót. A szívós,, türelmes munka nyorpán talán sikerül megszerettetni az ifjabb nemzedékkel is a táncművészetet. A Népszínházhoz érkezett köszönőlevelek alapján bátran mondhatjuk, hogy a Táncszínház vállalkozása hézagpótló. Sok iskolában először csodálhatnak a gyerekek táncot, táncos produkciót. A pedagógusok szükségesnek tartják, hogy az oktatással egy. bekötött bemutatókra minél többször kerítsenek alkalmat a szervezők. • Kecskeméten a Bújócskát láthatjuk majd, a Bartók zenéjére készült koreográfiát, amely drámai 'élményt és lenyűgöző látványt tartogat, számunkra. Várjuk a találkozást! Borzák Tibor © Csorba Tibor professzor és felesége. Olvasóinké a szó • Sorozatunk félidejéhez érkezett. Több száz „Beszéljük meg” jeligéjű levél tanúsítja már szerkesztőségünkben, mennyi embert érdekelnek a nyilvános beszéd gyakorlati fogásai. Olvasóink nemcsak hetente feltett kérdéseinkre válaszolnak rendszeresen. Sokan leírták személyes élményeiket, tovább fűzték az általunk felvetett gondolatokat. Egy sor olyan kérdést is feltettek, melyekre helyszűke miatt nem tudunk a sorozat keretében kitérni. Szeretnénk szóban is alkalmat adná„ a véleménycserére a nyilvános beszédről, és válaszolni levélben vagy a helyszínen féltett kérdéseikre. Ezért október 29-én (hétfőn) 17 órakar olvasói ankétra várjuk rendszeres levelezőinket — és minden érdeklődőt — a Petőfi Népe Szerkesztőségének sajtóklubjába. (Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) A beszélgetést a sorozat szerzője, Lovas Dániel, lapunk munkatársa vezeti. A Baja környéki olvasóit számára október 30-án, kedden rendezünk ankétot, Baján, 17 órától a Művelődési Központban. Mai folytatásunkat rendszeres levelezőink írásaiból állítottuk össze. ezer lengyelnek. Vagyis a két nép barátsága kiállta a nem mindennapi próbát, s e tekintetben ugyancsak figyelmet érdemel ez a kor. — Mi az, ami festőként leginkább foglalkoztatja napjainkban? — Az, ami korábban is: a táj. Izgalmas és kimeríthetetlen témát adnak számomra a magyar és lengyel tájak hangulatában, színvilágéiban vagy éppen építészetében fellelhető hasonlóságok és különbségek. — Megfogalmazná ezt konkrétabban is? Mondjuk, ami a színbeli különbségeket illeti. — Az itthoni tájak színvilága mélyebb, erősebb. Vagy másképp fogalmazva: lengyel földön halványabbak, sokkal inkább szürkébe hajlóak a színek. Ez a különbség kétségtelenül az eltérő éghajlati viszonyokkal magyarázható. Szülőföldemen több és erősebb a napfény, érzésem szerint ... — Köztudott, hogy Csorba Tibor, a Lengyel Írók Szövetségének tagja, az egyik legkövetkezetesebb gyámolítója, terjesztője a magyar irodalomnak lengyel földön. Legutóbbi beszélgetésünkkor úgy ítélte, hogy eléggé esetleges módon, és minőségi szempontból sem minden hiba nélkül jelennek meg lengyelül a mai magyar irodalmi alkotások.. Változott azóta ez a megítélése? — Sajnos, nem sokát. Ma is küzdeni kell azért az írószövetségben, hbgy ne másod- vagy harmadrendű, hanem mindenekelőtt a legjobb mai magyar írók, kölA KISZ KB Fiatal Művészek Tanácsa és a VIT Nemzeti Előkészítő Bizottsága pályázatot hirdet elsősorban fiatal művészek számára. A pályázaton részt vehet minden 35. évét be nem töltött képző-, ipar-, fotó- és népi iparművész, író, költő, és várják a fiatal művészközösségek — stúdiók, klubok, alkotókörök, művészeti KISZ-szenvezetek — tagjainak jelentkezését is. A pályázat célja, hogy az irodalomban, az ipar-, a képző- és a fotóművészetben, valamint a népi ipar- művészetben alkotók pályamű- vükben a különböző műfajok sajátosságainak megfelelően, magas művészi színvonalon fejezzék ki a korunk emberét foglalkoztató kérdéseket, a béke, a népek közötti 'barátság, a szolidaritők műveit fordítsák le lengyel nyelvre. Vagy ha az irodalmi lapok megfeledkeznek olyan nagyságokról, akikről megítélésem szerint nem volna szabad, akkor tollat ragadok és megírom, milyen jelentős egyénisége volt az európai költészetnek nemrég elhunyt költőnk, Illyés Gyula, vagy az esszéirodalomnak Cs. Szabó László. Az viszont örömteli tapasztalatom, hogy Magyarországon kitűnő szakértői vannak a lengyel irodalomnak. S mivel jórészt írók, költők vállalkoznak a fordításokra, nem nyersek, nem szótárízűek, azaz megmarad eredeti varázsuk a ’magyarított lengyel műveknek... — Itt talán megemlíthetnéd az ösztöndíjat is, Tilbör — szólt közbe Hamka néni, majd felém fordulva mbnöita: — Tudja, van egy elképzelésünk, ami nagyon jó lenne, ha megvalósulhatna. — Igen — bólintott a profesz- szor. — Arról van szó, hogy szeretnénk alapítani itt Bács-Kis- kumlhan egy Csorba-ösztöndíjat, amit annak a fiatalnak adnának minden évben, aki a lengyel'— magyar nyelv és irodalom terén eredményesen, lelkesen munkálkodik ... © Eredményesen, lelkesen, ahogy azt évtizedek óta Csorba Tibor is teszi, hogy a két nép mind jobban megismerje egymás múltját, jelenét, életét, kultúráját. Ami megannyi ú j szálat jelent,- • jelenthet,: az évszázadok kötötte barátság további erősítésiében. Koloh Elek tás eszméjét. Mutassák be a szocialista Magyarországot és ebben az ifjúság helyét, szerepét. A legértékesebb alkotásokat a XII. Világifjúsági Találkozón, Moszkvában is bemutatják. A pályázatok beküldésének határideje: 1985. január 3Ö. Az irodalmi pályázatokat a Magyar írók Szövetségébe (Budapest, VI., Bajza u. 18.), a képzőművészetieket a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába (Budapest, VII., Rottenbil- ler u. 35.), az iparművészetieket a Fiatal Művészek Klubjába (Budapest, VT., Népköztársaság útja 112.), a fotóművészetieket és a népi iparművészetieket a KISZ Központi Művészegyütteshez (Budapest, VII., Rotténbiller u. 16.) kell eljuttatni. Rácz József autóbusz-vezető (Baja): „Magam is úgy vagyok ezzel a kérdéssel, mint sok ember. Beszélni tudok, sőt sokat is, de csak olyan, helyen, ahol az ember lába szilárdan- a talajon van. Vagyis munkatársaim között, vagy családi, baráti körben. Irigylem azokait, akik nagy tömeg előtt is minden zaivar nélkül tudnak beszélni ... Miről szeretnék olvasni? Ha lehet, egy-ikét riportot olyan vezető (magas) beosztású dolgozóval, aki elmondaná az első nyilvános beszéde tanulságait.” Mátics József (Baja): „Rohanó életünkben sajnáljuk az időt a különböző gyűlésektől, értekezletektől Valahogy úgy érzi az ember az értekezletek, tanácskozások befejeztével, hogy a kérdések javarésze továbbra is nyitott maradt, mindenki az óráját figyeli. Olyan kötelező rossznak le- küntjük, amit bizonyos időpontokban meg kell tartani. Persze itt is vannak kivételek. Ha olyan az előadó, akinek beszédkészség adatott, akkor érdemes elmenni.” Győri Sándomé háztartásbeli (Fülöpszállás): „Beszélni, hogy hasson is, fa színes és jó legyen — bizony egy idő után megtanul az ember. Vagy elvész! Ahhoz, hogy meggyőzően és érthetően eltnandlhalssa valaki a véleményét, ahhoz tudni is kell! Legelső soron! Hogy még véletlenül se hozhassák az embert kellemetlen helyzetbe”. Pólyák Anita gimnazista (Kecskemét): Félig elveszett ember az, aki megnyilatkozásait ilyen be- idegzett, sábLanos mondattal kezdi, mint: „csatlakozom az előttem' szólóhoz.” A hallgatóságot inkább az érdekelné, hogy ki a felszólaló. Ha valóban sok Igazság volt az előző hozzászólásban, jelezhetjük ezt, csak nehogy cseberből vederbe e«ünk. Ne a már hozzászóló szavait, gondolatait ismételgessük. Ha már felszólalásra emelkedünk, feltehetően valami új gondolatot, új lehetőséget szeretnénk a nyilvánosság elé terjeszteni. Hát tegyük;” Dr. Mészáros László közgazda (Kecskemét): „Sok előadónál, hozzászólóknál megfigyelhettem a modorosságokat. Ezek a legjobb mondanivalóról is elterelik, a figyelmet, sokszor hizony nevetségessé is teszik a beszélőt. Néhányat megemlítek közülük: kérem szépen, ugyebár, hát (a mondátok elején), ha úgy tetszik, uram bocsá, ugye, na most már, nevezetesen, tulajdonképpen sfb... Talán még ezeknél is zavaróbb, ha így kezdik a mondatokat: „ee...”, „öö 11.” íd. Szemes Miklós (Csátatja): „Paprikás hangulat, mely jellemzője honfitársaink együttlé- tei'nek, hidegzuhanyként ható ellenvéleménnyel csillapítható I Igen kedélyes közhangulat lerombolható, ha hozzászólásunk tartalmaz sértő, témáho» nem illő kifejezéseket. Legyünk megfontoltak, önuralommal bírók!” Zs. Kovács István (Kalocsa): „Ha nem yramboűirá’, hanem építeni alkarunk, őszintén és jószán- d'ékkal, töltsön el bennünket az a tudat, hogy közvetve vagy közvetlenül a társadalom ügyét szolgáljuk, még ha mikroméretekben is. Inkább legyünk társak, mint előadók. Ha társas viszonyt építünk ki a hallgatókkal, bizonyos mértékig otthon érezzük magunkat. És aki otthon van, az nem lámpalázas.” Kapuvári Gáspár (Soltva dkert): „Kedves Tagtársajk! Momentán ott tartunk, hogy... de momentán úgy is 'történhetett volna ... és netán a továbbiak során momentán hía...” A harmadik momentán szavánál a hozzászóló megrémült, mivel a jelenlevők hangos nevetésbe kezdtek.’'' Kiss Sándomé nyugdíjas (Ffi- löpszállás): „Ki az, aki jó beszédet tud készíteni? Kik azok az embereik, akiknek beszédeket papír nélkül kellene elmondani?” Gábor György anyakönyvveze— tó (Kecskemét): „Valamikor olyan, személy, aki a szónoki követel- ményékinek nem felélt meg, nem is áühaitottt a közönség elé. Most a közönség elé állók közül csak. nagyon kevesen tudják, hogy velük szemben követelmények is vannak. Aki közönség elé áll, de nem tud beszélni, vagy beszél, de nincs mondanivalója, nemcsak önmagát járatja le. hanem lenézi a közönségét is. Ezért szükséges minden nyilvános beszédre felkészülni, és azt kellő színvonalon előadni.” Pál Imre vállalati előadó (Kecskemét): „Sorozatukban szeretnék a pszói nehezen kimondók” igazáról is olvasná! Ne csak őket akarják megtanítani beszélni, hanem a többi embert tanítsák meg őket megérteni. Néha fölöttébl* fontos dolgokat mondanák!. (Ezen a héten nem teszünk fel újabb kérdést, továbbra is arra várjuk válaszukat: Tudunk-e vitatkozni? Méljtek vitastílusunk jellemző hiányosságai? Kérjük, a leveleket legkésőbb a hét végéig, vasárnapig adják, fel címünkre. A borítékra írják rá: „Beszéljük meg!” . A folytatást, benne a választ és a nyertesek nevét egy hét múlva, olvashatják!) Művészeti pályázat fiataloknak EI LM.J EGYZET Gandhi Azért, hogy a Gandhi című film megszülessen, s ne csak a hét, hanem az évtized egyik nagy műve legyen, Richard Attenborough rendező húsz évnyi elszántsággal és kemény harccal fizetett. Bár Gandhi elképzelései, erőszak nélküli, békés és egységes Indiája ma csak utópia, a film mondanivalóját illetően aktuálisabb, mint valaha. 1982. december 2-áii Üj-Dsihiiben lezajlott bemutatója óta — áhöl az amerikai televízió jelenlétében Martin Luther Kimg-díjjal tüntették ki —, csak maga a film Indult hódító útjára, ^ benne ábrázolt eszmék már évtizedekkel megelőzték. Sehová sem érkezett a „Gandhi” idegenként, a világ számos békemozgalma idézi meg nap mint nap alakját. Súlyát nem a nyolc Oscar-díj (gyakran kétes) nyomatékának köszönheti, hanem életrajzi, és elsősorban művészi hitelének. Attenborough, 'aki ké-- pes volt Gandhi egyedi drámáján át érzékletesen és mindvégig izgalmasnak láttatni hetven évnyi történelmet, filmjével egy nem mindennapi védőbeszédet is Irt az erőszakmentesség mellett. A módszer abban az országban, ahol született, tiszteletre méltó eredményeket mondhat magáénak. A képsorok mindennél ékes- szólóbban bizonyítják, hogy ez az erőszakmentesség pontosan mit is jelent. Sohasem passzivitást, hanem ellenkezőleg; egy erőszak nélküli, de aktív ellenállást a le- igázókkal szemben még akkor is, ha mindez tekintélyes áldozatot követel. A film nagyhatású jelenetsorban mutatja be például az 1919-ben Dyer tábornok által elrendelt amritsari vérfürdőt. (A szerep annyira felkavarta Edward Fox-ot, Dyer alakítóját, hogy saját tiszteletdíját a calcuttai Nobel-békedíjas Teresa nővérnek ajánlotta fel.) Attenborough, aki filmje bemutatása kapcsán Atlantában is járt, egyik nyilatkozatában később felidézi tapasztalatait: — Atlantában, ahol King egykor élt, az A. C. B. S. amerikai televíziós hálózat éppen egy Kingről szóló filmet mutatott be. amelyhez rengeteg a^cr ' felvételt is felhasználtak. Jól"lehetett látni, hogy King embereivel miképp áll ellen egy rendőrségi lo- vasrohamnák. Ennek ellentéteként jeleneteket-mutattak be filmemből, amelyben Gandhi és emberei szintéi egy lovasroham alkalmából a földre vetik magukat, nehogy a lovak letapossák őket. Ugyanaz a jelenet... Ha Martin Luther King nem Gandhi tanításaira támaszkodott volna, akkor a feketék haragja egy valódi holocaustba torkollott volna itt, Délen. G,andhi itanításai nélkül a négerek polgárjogi követelései minden bizonnyal fegyveres harcként jelentkeztek volna. Az olyan emberek előtt, mint King vagy Gandhi; teljesen fegyvertelenek vagyunk — mondta Attenborough. — Egyszerűen nem vagyunk velük egy szinten, hozzánk képest túlságosan nagyok ők, és túl sok kérdést tesznek fel nekünk. Gandhit nem ellenfelei ölték meg, hanem sajátjai, a hinduk. Olyan kéréseket intézett hozzájuk, amelyeket képtelenek voltak vállalni, teljesíteni. Befogadta az érinthetetleneket, és azt kérte a hinduktól, hogy építsenek házaikat a muzulmánok számára. A filmben Gandhi halála előtt néhány pillanattal halljuk, amint egyik tanítványa mondja: — Szomorú, mert azt hiszi, hogy mestere kudarcot vallott... Attenborough szerint e kudarc nem egyértelmű, mert bár Gandhi elérte azt amit akart: India függetlenné válását,' ezért olyan árat fizetett, melyet elfogadhatatlannak tekintett. Muzulmán és hindu részre osztódott az ország, megalakult Pakisztán és India. Ez voltaképpen tagadása volt az államról alkotott elképzeléséinek, de közben sikerült helyreállítani az indiai nép méltóságát. Soha semmi sem volt képes megingatni azt a meggyőződését, hogy az erőszakmentesség révén mindent ember kép« megtanulni szeretni az emberiséget. Az annak idején nevetségesnek tartott téma (melyhez senki nem akart pénzt adni, s melynek senki nem alkart gyártója lenni) feldolgozása több mint méltó megemlékezés az 1948-ban meggyilkolt Gandhiról, a'ki saját keze által készített szőttesében rázkód- tatta meg az egész brit birodalmat. Károlyi Júlia
