Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-11 / 213. szám
1984. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 5 /. I '„NEM HÚZTAM KÖNYÖKVÉDŐT” ____________ A közművelődés szolgálatában Kiskőrösön a művelődési központ igazgatóhelyettese, majd elköltözik Vas megyébe — ott él a menyasszonya —, ahol t egy mezőgazdasági szakmunkásképző kollégiumának nevelő tanára lesz. Klubja kiváló címet kap. 1980- ban ismét Bács-Kiskunban: előbb a megyei könyvtárban, azután az új széohenyilvárosi fiókkönyvtárban dolgozik. Az olvasók toborzása mellett jut energiája gyermekklub, kiállítások, házi muzsikálás szervezésére. A következő állomás a megyei tanács közigazgatási szakkönyvtára — izgalmas, szép munka —, majd a megyei KlSZ-bizottság, ahol öt főiskola tartozik hozzá. Egy éve a kecskeméti városi tanács művelődési osztályának munkatársa, pár hete osztályvezető-helyettes. Ez az egyhangúnak semmiképpen sem nevezhető pályakép még-korántsem tekinthető befejezettnek, hiszen egy mindössze harmincegy éves, ambiciózus fiatalemberről van szó, Kriskó Jánosról.’ önéletrajzába június óta azt is beírhatja, hogy a Szocialista Kultúráért miniszteri kitühtetés birtokosa. Az elismerést nem pirosbetűs ünnep alkalmából, hanem1 egy konkrét feladat megoldásáért, az egyetemi-főiskolai kulturális napok sikeres lebonyolításáért kapta. ;>— Tíz év alatt öt munkahelyem volt, de ennek ellenére nem tartom magam vándormadárnak. Akármilyen kitérőket is tettem, valamiféleképpen mindig kapcsolatban maradtam a közművelődéssel. A tanácsi munkában is sokoldalú szakmai lehetőséget látok. Akik. igazán a népművelő szakma élvonalába tartoznak, tintának attól, hogy az ilyesfajta munka „b etokosít”, megöli a kreativitást. Én, attól függetle- -niil, hogy sikereket könyvelhettem el, mégis vállaltam. Meglepett, amikor hívtak, de örültem is. Nyüzsgő, izgő-mozgó embernek ismernek, sokan csodálkoztak, hogy beültem az íróasztal mögé. Adminisztrálnivaló akad ugyan bőven, de hát erre számítottam, végül is ettől tanács á tanács. Könyökvédőt azért nem húztam. Nagyon sok az operatív munka, ilyen volt az egyetemi-főiskolai napok rendezvénysorozata is. A nehézségeim leginkább abból adódnak, hogy az intézmények zöme megyei irányítású, jó kapcsolataimat, amelyek az én munkámban is mérhetők, már korábban kialakult nexusaimnak köszönhetem. Nagy adag mozgékonyságra is szükség van. Hozzám tartoznak a hivatásos művészeti élettel kapcsolatos kérdések és a közművelődési intézmények. El kell mondanom, nem volt még ilyen munkahelyem, ahol ennyire■ önállóan dolgozhattam volna. Egetverő terveim nincsenek, illetve képlékeny állapotban vannak, mindenekelőtt szeretném a munkámat hibátlanul elvégezni. Leginkább a lakótelepeken kellene „robbantani" — ott nincsenek például mozik. Tavasszal dolgoztunk ki egy pályázatot a széchenyivárosi sport- csarnok közművelődési célú hasznosítására. Többet akarok foglalkozni az úttörőházzal, az egyetlen városi tanácsi intézménnyel, Azt is tervezzük, hogy állandó nyári zenei programokat szervezünk a városban. Továbbra is lépést kell tartani a szakmával, hogy érdembe^ tudjak vitatkozni, érvelni, ősztől, kezdem a népművelés szakot az ELTÉ-n. Tavaly óta a GAMF-on közművelődési ismereteket tanítok, már csak ezért is naprakész állapotban kell tartani ismereteimet. Igaz, hogy csak 1980-ban kerültem ide, de már úgy érzem, befogadtak és elfogadtak, annyira, hogy szakanyagírója és szakértője lettem egy Kecskemétről szóló filmnek. Sokat utazom. fontosnak tartom, hogy a szakmában országos kitekintésem is legyen. Szabadidőmben olvasok, olvasok és olvasok. Tényirodalmat, memoárirodalmát, mindent, ami a történelemhez kötődik. Érdekel a hazai modern termés is. Tisztességes gyűjteményem van vadászirodalomból. Tévét ritkán nézek, inkább rádiót hallgatok — mosogatás, takarítás közben. Szívesen főzök a családnak. Mindig szerettem volna zenélni, é iám nagy felfedezése a do- ro'itfb. Időnként árulom is nép- művészeti vásárokon. Kicsit még ezt is missziónak érzem ... Kormos Emese Misa Üj magyar nyelvű szovjet gyermeklap Az. iskolákban már ismerik a diákok, az újságárusoknál hétfőtől kapható a Misa című új gyermeklap, amely a Szovjetunió című folyóirat kiadványakérit látott napvilágot — jelentették be a MUOSZ székházában hétfőn tartott sajtóltájékoztatón a magyar nyelvű szovjet képeslap munkatársai. Mint Bányász Béla, a magyar kiadás felelős szerkesztője elmondotta, a Misa a tizedik szovjet kiadvány, amelyet a Lapkiadó Vállalat gondozásában magyar nyelven közreadnak. A havonta egyszer jelenltkező lapot már a világ 85 országában ismerik az óvodások és a kisiskolások. A folyóirat most — magyar kiadásával — immár a hetedik nyelven jelenik meg, betekintést nyújtva a Szovjetuniói életébe, az ott élő gyermekek mindennapjaiba. A 32 oldalas, színes, gazdagon • illusztrált lap megismerteti olvasóit a világ országaival,-a világmindenséggel. A sbknemzetiségű Szovjetunióban fellelt mesék mellett más országok mesevilágából is közread történeteket. A folyóirat a környező világ jelenségeit ismertető érdekes cikkeket is közöl; az első magyar nyelvű példányban például a gömbvillámról, valamint a, katicabogár életéről olvashatnak a gyerekek. A lapban sok .rejtvény, rajzos feladvány ad gondolkodnivalót a fiataloknak, s az újság falra tehető meseképet is tartamaz. A szerkesztőség szándéka, hogy a képregények magyar nyelvű szövege mellett a történeteket a későbbiekben orosz nyelven is közlik. A folyóiratot Budapesten az Athenaeum Nyomdában szedik, s Moszkvában a Pravda nyomdában készítik. A lap Magyarországon 15 ezer példányban jelenik meg, ára 12 forint. (MTI) FILM JEGYZET A kortárs lengyel filmművészet. úgy tűnik, nemzedékenként elkészíti a maga társadalomrajzát — egy-egy esküvő ürügyén. Az csak, ráadás, hogy ezek a művek két, nemzetközileg is ismert rendező pályafutásának kiemelkedő .■ alkotásai. Andrzej V/ajda felejthetetlen, költészetből szőtt menyegzője után megszületett a hűvös intellektussal, metsző iróniával rendezett „szocialista menyegző”, Krzlsztof Zanussi legújabb akotása. A nemzeti idealizmus és romantika képei után provokatívan és pró- zaian fordul a 'kamera felénk. Zanussi, aki a varsói egyetemen fizikát, majd ' Krakkóban filozófiát tanult, ma, 45 évesen filmjeivel több nemzetközi fesztivál díjazottja, filmelméleti tanulmányok és kritikák szerzője. Fordulat, feszültség és józan mindennap,iság, amit a Szerződés képsorai felmutatnak. Egy készülő esküvő közvetlen előzményeivel és váratlanul bekövetkező kudarcával mondja el véleményét | a filmet író és rendező Zanussi ingatag erkölcsi és értékvilágunkról. A polgári esküvőre étkező vendégek a maguk módján minSzerződés dennapdak. A leendő férj öröm- apja a sikeres kardiológus, aki a fiatal pár indulását már jó elpre megszervezte. Piotrra soron kívüli lakás, szerkesztői munka, autó -vár. Szerinte- »"házassági < szerződés is - elsősorban arta hivatott; Hogy meggyorsítsa a lakás megszerzését. A fiatalok egészen másként értelmezik; ez teszi lehetővé elszakadásukat a szülői háztól, a hazugságtól és a konvencióktól. Lilka. a menyasszony az esküvőt talán még igen, de a protekciót, a kompromisszumokat már nem tartja — férje lassan kialakuló új álláspontjával szemben — elfogadhatónak. A szülők szorgalmazta egyházi esküvőn rokonok, ismerősök és a násznép előtt a pap kérdésére a menyasszony nemet mond, majd elrohan. A megdöbbent vőlegény keresésére indul. Az örömapa, Adám professzor — az esetet női szeszélynek minősítve — a vendégeket a házi ünnepségre invitálja. A svéd szaunával, luxuskémyedemmel berendezett lakásban az ifjú pár nélkül is emelkedik a hangulat. Sok mindéi) lelepleződik emberi viszonyokról és érvényesülésről. Míg egyesek a kádban, mások a szaunában vagy félreeső szobákban „ápolják” friss ismeretségeiket. a társaság középpontjában — melynek a demokráciáról alkotott nézetei nagyjából azonosak — jelszavak röpködnek; „az embereket meg kell télemlíteni, hogy dolgozzanak ..., a döntéseknek kívülről kell jönni..., hogy elkerülhessük a kompromisszumokat, erős pozíciókat keli kiépíteni a megfelelő klikkekben ..Kotr lenes ze- gedve és Lilka nélkül tér vissza, s míg a társaság éjszakai szán- kirándiílásra megy, meggyújtott alkohollal lángra lobbantja a lakást. A tűzoltóság még időben érkezik, a fiút kényszerzubbonyban szállítják el, s mivél a papa szerint „nem történt semmi”, bevonulnak; áldomást inni a lakásba. Zanussi alkotói módszerének érdekessége, hogy noha ugyanazokból az elemekből, de egészen másként épít jelképet, mint Wajda. A természet, a tél, a hó, a tűz és a -víz önálló jelentéstartalommal tágítja s gazdagítja a valódi törénést. Károlyi Júlia A nyilvános beszéd mesterfogásai Az eíőadói készség fejleszthető Tanúja voltam jó néhány hónappal ezelőtt egy — nyugodtan mond- ' haitom: nevetséges - jelenetnek. Fontos tanácskozás ri^tvev°it, a megnyitás pillanatában, kisiskolások köszöntötték. Felállt egy hölgy, az elnökség tagja, elővett egy papírlapot, és ezt olvastafelróla^ „Kedves gyerekek! Valamennyiünk nevében hálásan köszönöm megható riniioim.esaénet.e.ket.” S leült. (Részlet egy újságcikkből) 5. Melyik hatásosabb: az élőbeszéd vagy a felolvasás? Miért? A bevezető példa elterjedt szokásra utal: aki nagyobb hallgatóság előtt szólal meg, igyekszik a biztonságot jelentő papírok fedezékébe bújni. Még akkor is, ha ezt semmi sem indokolja. A leírt beszéd, tartják sokan, gördülékenyebb, kerekebb. Felolvasással mégsem lehet olyan hatást elérni, mint ha szabadon beszélünk. Legfőbb oka: szavaink hatása a hallgatóinkkal való kapcsolat- teremtés sikerén múlik. A kezünkben tartott papír nem partner, elválaszt a többiektől. Hiába tűnik szebbnek az előre leírt szöveg, ne ragaszkodjunk a szó szerinti felolvasáshoz. A kötetlenség varázsa erősebb. A nyilvános .beszéd természete azt kívánja, hogy a hatást, az eredményességet részesítsük előnyben. 6. Mi a nyilvános beszéd célja? Egy nagy gondolkodónk a nyilvános beszédet „a rábeszélés tudományának” nevezte. Amikor mások előtt megszólalunk, nem csupán gondolataink közlése a célunk. Szeretnénk szavainkkal hallgatóink véleményét formálni, rábírni valamilyen1 elhatározásra a jelenlévőket. A nyilvánosság előtt kimondott szó a cselekvés eszköze. Hatni szeretnénk szavainkkal másokra. 7. Bízhatunk-e érveink erejében? Régi igazság, Rogy hatásosan csak arról tud az ember beszélni, aminek helyességéről meg van győződve. Rossz gondolatból nem eredhet jó szó — tartották már a rómaiak. Üres, átérzés nélküli beszéddel nem lehet a hallgatókat meggyőzni. Az tud életet lehelni a szavakba, aki hisz abban, amit kimond. Hozzászólásunk akkor lesz hatással másokra, ha' egyéniségünk és személyes tapasztalatunk ad szavainknak hitelt. 8. Lehet-e a hatásos beszédet tanulni? Ha a nyilvános beszéd hatásáról esik szó, ez a kérdés szokott leggyakrabban felmerülni a hallgatóság köréből. Sokan úgy tartják ugyanis, hogy erre születni kell — vagy tudni beszélni valaki sok ember előtt, vagy nem. Az igazság ezzel szemben, hogy mint minden más, életünk során szerzett képesség, a beszédkészség is fejleszthető. Miért ne lehetne előrejutni ezen a területen ugyanúgy, mint egy idegen nyelv elsajátításában? Az első lépés — ha már tisztában vagyunk a a nyilvános beszéd céljával — mondandónk megszerkesztése. 9. Az őszinte szó nem elég? Amikor hozzászólásra emelkedünk, azonnali, gyakorlati hatást szeretnénk elérni. Célunk, hogy minél többen megértsék és elfogadják, amit mondunk. Ez nem megy automatikusan, „gondolatátvitellel’. Ha azt akarjuk, hogy gondolataink érvényesüljenek, fel kell építenünk a hozzászólást. 10. Milyen a hozzászólás szerkezete? Akármilyen takarékos szerkezetű egy gépkocsi, a tervezők mégsem spórolhatják ki belőle az üléseket, a csomagtartót, a féket, a biztonságot és kényelmet szolgáló berendezéseket. Ugyanígy megvannak a hozzászólás alkatrészei is. Ki kell alakítanunk a kezdetét, a közepét és a végét, mindegyik rész feladata más és más. Annak idején az iskolában így tanultuk: a fogalmazás bevezetése, tárgyalása és befejezése. A beszédre is érvényesek a szerkesztés alapszabályai. Az első szavak különösen fontosak. 11. Hogy kezdjük el hozzászólásunkat? (Várjuk jyálaszukaí utolsó., kérdésünkre! i^aj^Pieg azt is, váncsiak, f*. tbváübíákibafl ?, Képűik, jHűgy a. jleyehjfkat -legkésőbbi Hét végéig, vasárnapig’adják fél címünkre. Á borítékra írják ra: „Beszéljük meg!” Beküldött válaszaikkal 200 forintos Centrum vásárlási utalványt nyertek: Szekér József, Kiskunmajsa, Béke tér 12., Pál Imre, Kecskemet, Fáklya u. 12. III/8., a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium magyar fakultációs csoportja. Az utalványok az ország bármely Centrum áruházában beválthatók. A folytatást, benne a választ és a nyerteseket egy hét múlva olvashatják.) Kis-balatoni ásatások Lezárult a kis-balatoni ásatások első szakasza. Az elmúlt évek alatt huszonegy jelentősebb ásatás volt a hamarosan elkészülő első víztározó területén. A legfontosabb régészeti munkálatok Zalaszabar, Esztengályhorváti, Bárándpuszta, Hídvégpuszta és Ögarabonc környékén folytak. Magyarországon először tárják fel egy zárt tájegység életét, kultúráját a neolitikumtól a késő középkorig. A leletek alapján nyomon követhető például, hogy miként váltották egymást a különböző kultúrák, megállapítható a terület népességének alakulása, sőt a Balaton vízszintjének ingadozása is. A szakemberek szerint ez a vidék először a késő bronzkorban volt sűrűn lakott. — Iszonyú — suttogta Lewis, és ssebken- * dőjével megtörölte izzadó tenyereit... — Iszonyú... — Nagyon meghalt —mondta a kislány. — Eltemették? Volt itt a rendőrség? A kislány nem válaszolt, csak nézte Franklint nagy, kerek szemekkel. — Tudóid, olyan fekete ruhás bácsik... Pisztollyal az oldalukon ... — Nem voltak itt? A kislány megrázta a fejét. — Nem volt itt senki. Apa és v Billy bácsi ástak egy gödröt a nagy körtefa alatf Betty néninek ... Akárcsak Fox bácsinak a Walter-tányán... — Hol? Y | — Arra —, s kezével' a távoli látóhatár felé intett. — A Wal- ter-tanyán. Fox bácsit is megölte a Mu. És Billy bácsi apját... — Az öt férfi kővémeredve állt a kislány mellett. — Űristen —. mondta Gregory. — Hát mi folyik itt? — Egyről sem kaptak bejelentést? —, kérdezte Wemer. Az őrmester megrázta a fejét. — Jószerével azt sem tudjuk, hogy kik laknak a tanyákon. Mióta megszűnt a bejelentési kötelezettség... Űristeni Ki tudja, mióta ölik. ezek az embereket. .! — Hol vannak a szüleid, kicsim? — kérdezte az őrmester i$jra a gyereket. A kislány a fákon túli mező felé intett. — Átmentek az új ember tanyájára. — Űj ember? — Így mondták... Ebben a pillanatban hangos gyereksírás hangzott' fel az épületek felől. A kislány összerezzent. kiköpte a rágógumit a tenyerébe, a ruhája alá rejtette. — Teddy felébredt — mondta, aztán szó nélkül megfordult. és eliramodott. Csak úgy porzott a föld meztelen talpai nyomán. Lewis nagyot sóhajtott, és nekidőlt a kocsi oldalának. — Mit gondolnak, igaz, amit mond? Werner megcsóválta a fejét. — Ki tudja? Bár az az érzésem. hogy nem tudna ilyen értelmesen hazudni... Hm Űj ember ... Talán éppen Stock- marat hívhatják így. — Stockman —, s Lewis ösz- szeráncolta a homlokát. — Mintha már hallottam volna ezt a nevet. — Naná — szólt közbe Gregory. — Éppen a maga lapjában jelént meg a fényképe. Ö az a pasas, aki megtalálta Jack Renot. — Gyerünk, Phillips — karolt az őrmesterbe Wemer. — Akárhogy is van, beszélnünk kell Stockmannal —, s halk káromkodással bepréselte magát a 'kocsiba. * Szeptember 29. 12 óra 05 perc. Stockman tanyája. Meredek domboldalon kapaszkodtak felfelé, s a keskeny földút pora felhőként röppent a kerekek nyomán a magasba. Az útmenti fák tetejéről_varjak serege lebbent a levegőbe, s hangos károgásuk a közelítő őszt idézte. Amikor egy dJombhajlat mögül hirtelen eléjük bukkant Stockmann farmja. Phillips le- ' állította a motort és elégedetten szemlélte a takaros, fehérre mázolt épületeket, s a végeláthatatlan, zöld, facsemetékkel borított földeket. — Ez már egészen másképpen néz ki — morogta Gregory és Wemerre nézett. — Gyalog megyünk, uram? Wemer nemet intett. — Kanyarodjunk csak az épületek elé... Nem hiszem, hogy érdemes lenne bekukkantani a csemetekertben... Az autó hangjára megtermett vadászkutyák rontottak elő a fakerítés mögül, és körülvették a kocsit. A harsány kutyaugatásra jól megtermett, fiatal férfi sietett élő egy üvegtetejű melegházból, s néhány erélyes kiáltással elkergette a csaholó állatokat. Megtörölte földes kezét kék kötényében, és a kikászálódó férfiakra mosolygott. — .Már vártam magukat... Gondoltam, körül akarnak nézni nálam... Werner, akinek a háta még mindig sajgott a lassan huszadik órájába lépő utazástól, mo- gerván rámordult. — Miből gondolja? A fiatal férfinek eltűnt a mosoly az arcáról és zavartan lesütötte a szemét. — Mert én találtam meg a holttestet... Azt a szerencsétlen flótást. Jack Renot. Ilyenkor, ha jól tudom, ki szokták hallgatni azt, aki rábukkant a hullára. Vagy rosszul tudom? Még nem nagyon ismerem a helyi szokásokat. Kurt Wememek úgy tűnt, mintha a fickó magabiztos mondatai mögött céltudatos szemtelenség húzódna. Igyekezett elhessegetni magától rosszkedvét, és erőt véve magán, a többiek felé intett. — A longdalei rendőrségtől vagyunk... Kurt Wemer hadnagy. Ez itt Franklin, Gregory és Phillips őrmesterek. — Le- wist nem tartotta szükségesnek bemutatni. A fiatalember arca újra mosolyra szelídült. — Stockman. Már tettem a városban egy rövid nyilatkozatot ... Nem jönnének be a házba?, Ha óhajtják, részletesen elmondok mindent. Bár... tudják, az az igazság, hogy aligha lesznek okosabbak tőle. Bemenjünk? Werner érezte, hogy. valamli megemelkedik a gyomrában, majd nyomban újra visszahullik a legalsó bugyorba. Alig evett egy-'két szendvicset, mióta kimerészkedtek erre az átkozott mezőre... Nagyot sóhajtott, és lemondóan legyintett. — Nem szükséges. Úgyis csak pár mondat erejéig tartjuk fel, Mr. Stockman, — Kérem. — Ez az egész birtok az öné? A fiatalember meglepetten pillantott, Wernerre. Nyilván egészen másfajta kérdéseket várt. — Hát persze — morogta zavartan. — Jobban mondva nem az enyém ... Csak bérlő vagyok. A világ minden kincséért sem venném meg ezt a vacak földet — tette hozzá lehangoltan. | — Vacak? — Ahogy mondom... De ha körülnéz, maga is láthatja, hadnagy. Még a birkák is éhendög- lenek ezen a myuvas füvön. Werner csodálkozva felhúzta a szemöldökét. — De azért magánad jól megy nem? Nem olyan ez a tanya, mint ha tönk szélén állna a gazdája. Vagy tévednék? Stockman felsóhajtott. Bár szívesebben beszélt volna Jack Reno hullájáról, arra kellett válaszolnia, amit ez az álmosképű, gyűröttmosolyúi, fiatal rendőr hadnagy kérdezett. — Nem, nem téved — mondta beletörődve —, csakhogy így kívülről nem látszik, mekkora erőfeszítésembe kerül mindez. Aki csak a végeredményt látja... Wemer körülfuttatta szemét a melegházakon. — Mondja, Mr. Stockman, hogy jutott eszébe, hogy zöldséget meg ... ahogy látom, facsemetékéit ültessen errefelé, ahol ön szerint olyan rossz a föld, hogy még a birkák is éhen- döglenek? (Folytatjuk.)