Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-05 / 208. szám

1984. szeptember 5. • PETŐFI NÉPE • í _ Könyvek orosz nyelven Külföldi könyvesboltokban és könyvtárak- T) r TT inlrn^ C^lll r\+tP*í VC\ 1 ban böngészve olykor olyan gyanúja támad IlHLS* i\. INK Lili jZj U1U l Lvli U1 ai embernek, hogy -a nagyhatalmak inkább egymás művészetével, irodalmával vannak elfoglalva, mint­sem a kisebb lélekszámú országok szellemi, termésére figyel­jenek. A legkellemesebb meglepetések közé tartozik ennek az ellenkezője. A Szovjetunióban gyakran éri ilyen élmény a látogatót. ' * Krími testvérmegyénk egykori száraz sztyeppés — újabban már öntözött — vidékén, a nyizsnye- gorszki járás Krupszkajáról el­nevezett kolhozában a kiváló ter­melési eredmények hatásával ve­tekszik a termelőszövetkezeti könyvtár választéka. A 20 ezer kötetből külön polcokat töltenek meg a magyar szerzők művei. A felszabadulás utáni irodalomból itt sorakoznak: Déry Tibor, lly- lyés Gyula, Örkény István írásai, az élőket Karinthy Ferenc, Bol­dizsár Iván, Balázs József, Raf- fai Sarolta és mások képviselik. A katalógusfiókok újabb cé­dulákkal gyarapodnak. Az idén jelentette meg a Raduga kiadó Illyés Gyula nagyívű tanulmá­nyát Petőfi Sándorról. E. I. Ma- Hhina orosz fordításának alap­jául a Szépirodalminál napvilá­got látott, 1971-es hazai kiadás szolgált. Szovjet olvasóknak szól­nak a következő ajánló sorok: a kiemelkedő kortárs magyar költő, Illyés Gyula könyve nemcsak a nagy költő, Petőfi Sándor életút­jának gondos felidézése, hanem művészetének és forradalmi te­vékenységének is ragyogó elem­zése. Kiegészítésként életrajzi adatok és korabeli ábrázolások hozzák közelebb a mai érdeklődőkhöz azokat a fontos történelmi alako­• 50 ezer példányban olvasható orosz nyelven Illyés Gyula műve Petőfiről. kát, akik megelevenednek a kö­tet lapjain. Petőfi költészetének a megismeréséhez a' Szabadság, szerelem! című vers fordítása is kedvet ébreszt a külső borítón. A bolgár, cseh, francia, horvát és szlovén nyelv után 50 ezer 0 A Kodály-kötet második, ja­vított és bővített kiadásban je­lent meg a XX. század mesterei sorozatban. példányban tehát oroszul is meg­jelent a Petőfi. A kiskőrösi szü­lőházon kívül a kecskeméti pá­lyaudvar „vaspályafő’’ épületét is mind több helyen a neyezetes épületek között tartják számon a Szovjetunióban. Erről gondosko­dott í. Martinon, aki Kecskemét szülöttéről, Kodály Zoltánról írt könyvet. ... ■ A második — javított és bőví­tett — kiadás tavaly jelent meg a Külföldi zene, XX. századi mes­terek című sorozatban, 10 ezer példányban. A szerző jónevű szovjet zenetudós, s már több íz­ben foglalkozott a, világhírű- ma­gyar zeneszerzővel és -pedagógus­sal. Monográfiájában külön feje­zetek szólnak a pályakezdésről, az elismerés kivívásáról, a „di­csőség csúcsára” érkezésről, az alkotói út kiteljesedéséről, s a művészi arculat vonásairól. A kötet felsorolja Kodály mű­veit, s tartalmazza a vele foglal­kozó tudományos irodalom vá­logatott jegyzékét is. Feltűnő, hogy ezek sorában például egy nyíregyházi — igaz, 1948-as kiad­vány szerepel, de a kecskeméti Kodály Antézet örvendetesen gazdagodó kiadási gyakorlata még nem hagyott nyomot. Úgy látszik, hogy ezeknek az értékes munkáknak a gyorsabb térhódí­tása további tennivalókat -igé­nyel. összességében: jó érzés tudni, hogy külföldön járó hazánkfiai a könyvesboltok polcain szűkebb hazánk, Bács-Kiskun szülötteit is keresik. S ha találkoznak ‘ műve­ikkel vagy róluk szóló alkotások­kal, megosztják ezt az örömöt má­sokkal is. Akár úgy, hogy felhív­ják rá az érdekeltek — köztük szerkesztőségünk — figyelmét. Ily módon erősítik a régi igazságot: az igazi nagyok segítik érvényre jutni a népek barátságát. H. F. KÉPERNYŐ A tévényomozók csudára maga­biztos fickók, úgy ám. Szuper- férfiúi bölcsességgel, kellem­mel, kreativitással; hétköznapi gondok nélkül. Magabiztosan vágják be maguk után . az épp legjobb autócsoda ajtaját, a BMW halkan felgyorsul, lágyan rugózik, s legföljebb a kastély­feljáróra szórt apró kavicsok csi­korognak a kerekek alatt. Hő- , séink j— bizonyára magas — fi­zetéséből előkelő bárok látogatá­sára is futja, sőt, akár egy va. csorára is, valamely exkluzív restaurant-ban, ahol — mi sem természetesebb ennél — eszükbe sem jut olyan parlagi kérdéssel foglalkozni, hogy mi mennyibe kerül: specialitásokat rendel­nek, mert a tévényomozók igazi hedonisták. Meg, is érdemlik a lucullusi élvezeteket, hisz elve­temült gyilkosokat lepleznek le, alig 50 perc alatt. Mit mondjak: e filmeken még a bűnözőknek is jobb kocsija, szebb lakása, több pénze van, mint amennyit tévénézőként ma­gunkénak vallhatunk; amiből azért mi legalábbis ne vonjunk le olyan következtetést, hogy a jólét sem korlátozza a rosszat; mert ha valami alkalmatlan tár. sadalmi tanulságok levonásá­ra,'az éppen a tévéhrimi. Derrick, a — bocsánat a rossz Krimi szóviccért — derék rendőrtiszt­viselő, akit soha, és semmi ki nem hoz a sodrából, Harryval, Bergerrel, meg a többi beosztott­jával elvégzik azt, amit egy va­lóságos, azaz hús-vér gyilkossá, gi. csoport több hét munkájával. Egy síitán feltett kérdésre adott bizonytalan válaszból több kö-. vetkeztetést vonnak le, mint akárhány laboratóriumi jelen­tésből — mondom: szupenf érfiúk ők. Egy tejjel-mézzel folyó szu­pervilág szuperproduktumai: gyors fogyasztásra szánt MINTA, emberek, akikkel. — és ezt, bár­milyen fájdalmas, be kell valla­ni — a hazai krimiipar ember, hősei nem tudják felvenni a ver­senyt. (Egy éve egy ország neve. tett teli szájjal a magyar folyta­tásos detektívsztori főhősén, aki komoran maga elé nézve, elgon­dolkodva, a társadalom összes felelősségével a vállán eat ismé­telgette: az aceton nem oldja a vért). önmagukban e filmecskék olyanok, amilyenek. Egyik rosz- szabb, másik jobb. Van amelyik detektívet szeretjük — Colombo — van amelyiket nem annyira (Starsky és Hutch). Hozzátartoz­nak — hetente inkább kétszer, mint egyszer ,—- a mindennapi életünkhöz; krimi nélkül nem műsor a szombat esti; egy ország játszik társasjátékot, ha folyta­tásost sugároznak (micsoda siker volt a Belfegor, vagy A nyomok a hetedik mennyországba vezet­nek!) — a tévékrimi tehát afféle közügy. Ami azért nem volna jó, ha elfeledtetné: e2 nem a való világ, s még csak nem is annak égi má­sa. Átgondolt célok érdekéhen, profik által gyártott profimun­kát láthatunk alkalmanként — miközben a valódi nyomozók va­lódi ügyekben valódi gyilkosokat üldöznek. Éjjel kettőkor verik fel őket az ágyból, elkopik a cipőjük talpa, míg kiderítik, hogy Kovács 102. János járhatott-e a 4568-as számú italboltban 1994. március 12-én tizenhét óra hat perckor, ha igen, miért, ha bem, miért. A filmbéli kollégák nem teke­tóriáznak, ha golyót kell röpíteni a szökevény után — honnan is tudhatnának arról, hogy minden lövöldözést — pontosan fogalmaz­va: fegyverhasználatot — utólag percre rekonstruál és jogszerűség tekintetében elbírál az ügyész­ség — amivel csak annyit1 akarok mondani, hogy bár tetszetősök, mégse higgyünk a tévékrimiknek. Az élet nem fenékig tejfel. Ballal József .»♦r Márffy Ödön: Almaszüret ASSZONYKÓRUSOK, ftfcUSI EGYÜTTESEK Merre tart j a pávaköri mozgalom? § „A csornai Koronára süt a nap” ... ,JLátod édes­anyám,/; látod édesanyám/ mért' Koztál a világra ...” Ugye sokunknak isme­rősen csendül? Egy ország együtt dúdolt, dalolt tízegynéhány éve a televízió képernyője előtt. Magyarország népdalokat énekelt, és népdalokat hallgatott akkortájt, a Rö­pülj pávai-versenyek nagy mozgalma idején. Nemze­ti ügy lett akkor a magyar népdal: ismertük előadóit, izgultunk a legjobbakért, s egy-egy vasárnap .esti adás eseményszámba ment, amiről napokig beszéltek az emberek. Néhány kiugró tehetséget azóta is hallhatunk. A leg­jobb hajdani Páva-körö­ket szintúgy: a fedémesi, a hollókői asszonyokat, a sándorfalvi citerásokat és másokat. Újabban 'viszont mintha ritkábban vetődne elénk ez a régi fogalom: Páva-kör ... Úgy is hal­lottam már fogalmazni: „Vajon hová tűntek a Pá­va-körök?” Így lenne? Szó sincs róla — szeren­csére. A VIII. Duna menti Folklórfesztivál program­jában országos találkozót tartottak Baján a hagyo­mányőrző ének- és hang­szeres csoportok. Itt a Kó­rusok Országos Tanácsa népzenei bizottsága szer­vezésében (ugyancsak or­szágos) tanácskozáson a szakemberek meghányták- vetették: Merre tart a pá­va-köri mozgalom? A tv-adások idején 400— 500 ‘ körül volt a Páva-kö­rök száma. Tíz év alatt sok föloszlott valamiért, ám helyükben újak alakul, tak. Népi hangszeres vagy énekes csoportok, városi kis együttesek. A táncházi mozgalom kiterebélyese- désével a parasztzenekarok hangzását követő, egyéni stílusú, jobbára urbánus népi hangszeres-énekes kis .együttesek. Mind töb - ben járják már közülük az országot, s mind népsze­rűbbek a rádió vasárnap reggeli ifjúsági népzenei műsorai révén. Ismertté vált a Tápai lakodalmas: a mórágyi „kirchwai” (sváb búcsú); a Sárközi lakodal. más . (Öcsény, Decs, Sárpi­lis) ; a kakasdi, izményi szé­kely betlehemezés (Tol­na m.), a szennai gyermek- játék (Somogy m.), a hosz. szúhetényi „Feresztés” (Ba­ranya m.), az egyházasko- zári urálás (szilveszteréji moldvai csángó köszöntés, házról házra) és még leg­alább ezer népszokás. Ezek a szokások ma már népzenében, dalban, tánc­ban és prózai szövegben egyaránt csak a hagyo­mányőrző falusi együtte­sek előadásában élnek. S csak addig, amíg ezek az együttesek is. Közülük nem kevés a hetvenes évek első főében a Páva-körből nö­vekedett ■ daloló-táncoló együttesé. Egy részük meg. tártotta a hagyományos Páva-kör nevet; más ré­szük, főként a megalakuló új ‘együttesek sora, funk­ció szerinti más nevet vá­lasztott; népdalkor, asz- szonykórus, parasztkórus, hagyományőrző népi együt­tes. Erniatt tűnhet úgy, mint­ha kevesebb volna a Páva­ikor, mint a televíziós moz­galom idejében. A valóság, ban számuk mintegy meg­kétszereződött az elmúlt 10—12 évben. Jelenleg ezer (1) énekes, vagy énej kes-hangszeres folklór- együtites működik az or­szágban. Közülük körül­belül 200 nemzetiségi (sváb, délszláv, szlovák, román) csoport és együttes. Igaz, évek óta nemigen változik a számuk. Épp ezért külö­nösen fontos lenne, hogy az együttesek fennmarad­janak, s a táj, a szűkebb pátria eredeti népzenei, népművészeti emlékeit megőrizhessék., Szép.és fölemelő érzés hallani-látni ezeket az együtteseket, ahogyan tisz­tán és muzikálisan meg­mutatják a népdalkincs gazdagon áradó szépségeit. Persze, ha igazán szak­avatott vezető áll az együt­tes vagy népdalkör élére. Az utánpótlásról példásan gondoskodnak a sándor­falvi citerások, ahol tíz év alatt három gyermek, illet, ve ifjúsági együttes is meg. alakult a faluban. Másutt a tájegységi (régi keletű) pásztordalok, s más nép­dalkincs autentikus, át­élt megszólaltatása váltott ki közönségből, szakem­berekből egyaránt jogos lelkesedést. Ilyen elisme­rő sorokat olvastam a taiktaharkányi férfi-nép­dalkor (Borsod m.) bajai szerepléséről (vezetőjük: Szántó Erzsébet). Az sem különösebben rit­ka ma már, ha egy-egy falusi népdalkor, hagyó, mányőrző' együttes kül­földi vendégszereplésre in­dul. A zengpvárkonyi és a hosszúhetényi népi együt­tes szinte minden nyáron turnézik valamelyik nyu. gáti országban, s mind több helyre hívják őket. A fedémesi asszonykórus (Heves m.) két éve Midd- lesborough-ban egy nem­zetközi versenyen II. dí­jat szerzett. A Páva-köri mozgalom, mintegy 15—20 ezer lelkes résztvevőjével tehát je­lenleg — erre tart. W. E. ggggggftggggggSSs '™ ..................f'!l A A férfiak megbabonáz- va meredtek a f elhőcs- * kére, amely egészen em­bermagasságig emelkedett, majd néhányat lebbentve oszlani kez­dett. A kénkőszag azonban ott maradt, még azután is, amikor a „sátánból” már semmi sem látszott. Werner Juanita csodálkozó kh áltására tért csak magához. — Vér ! Nézzék csak, mennyi vér! Intett a többieknek, és szinte úgy menekültek ki Manuel Cor- ridos házából. * Amikor a hajnal első sugarai beszöktek Manuel házának kert­jébe, a mexikói már egészen ré­szeg volt. A sötétség leple alatt iquilásüveget kaparhatott elő alahonnan és anélkül, hogy szrevették volna, a sárga földig •itta magát. Juanita egykaros- zékben szundikált az újra ki- záradt vérforrás felett. Werner dühös volt, hogy hagy- a Manuelt lerészegedni. Egy darabig még megkísérelt elket verni belé, de a mexikói, így tűnt, semmire sem emlékezik többé. — Hallgasson rám, senor Cor­ridas — rázta az üvegesedő sze­mű házigazdát Werner. — Nem látott óriásokat errefelé? Nagy szakállas óriásokat, akinek há­rom szeme van, és több keze ... — Több keze? — kérdezte Ma­nuel bambán. — És baltával járnak. — Baltával? — Azzal. Manuel őszinte örömmel kez­dett bólogatni. — De, láttam ... Sok-sok bal­tát láttam. És óriást is ... Sok keze volt és mindegyikben bal­ta ... És, körmenet is volt. És ' padre Toninho vitte az erek­lyét __ We rner feladta a küzdelmet., — Nincs sok értelme — sóhaj­totta a hűvös hajnalban — Le­wis ... Mit szólnának egy regge­li kávéhoz? Gregory összedörzsölte a kezét. — Soha jobb ötletet, főnök... Úgyis kezd már a gyomromra menni az egész... Franklin lehongasztott fejjel üldögélt a kocsi motorházán, amikor Lewis kezébe nyomta a papírpoharat. — Mi van őrmester, kiborult? Franklin felemelte a fejét és Lewisre nézett. — Sok volt ez a mai éjszaka, szerkesztő úr ... És tudja min töprengek már percek óta? — Ugyan min? — Hogy nem kellene-e legkö­zelebb magunkkal hoznunk Ko_ walsky atyát... Én' nem hiszek ugyan a természetfelettiben, de talán mégsem ártana, ha beszen­telné az egész környéket. Mert hogy itt nincs rendben valami, arra a fejemet teszem! Gregory összecsomagolta a termoszt és a papírpoharakat, majd a volánhoz ült, hogy fel­váltsa Phillipset. Aztán hátrafor­dította a fejét és Wernerre né- . zett. — Most aztán merre, főnök? A hadnagy kifújta a levegőt. — Azt mondják, hogy az erdő. ben, vagy harminc mérföldnyire innen működik egy fűrésztelep ... Igaz ez? — Hogyne, Kurt — mondta Lewis. A fenyvesek között. — Hát akkor oda.., s intett Gregoryna'k, hogy indíthat. Lewis feszengett egy darabig, és mintegy rriellékesen megkér­dezte. — Csak nincs valami gyanú­ja, Kurt? Werner hallgatott, majd fá­radtan fel-mordult. — Csak eszembe jutott vala­mi... Aztán a kocsi oldalához dön­tötte a fejét és megpróbált szun­dikálni. * * * ' Szeptember 26. 6 óra 05 perc. Fűrésztelep a longdale-i erdőben. Óriási fenyők között vezetett az út a londale-i dombok olda­lán. Gregóry óvatosan kormá­nyozta a terepjárót, s így Werner csak akkor rezzent fel, amikor az őrmester leállította a motort. — Itt is volnánk, uram. . Werner kinyitotta a szemét, és egy pillanatig nem tudta, hogy hol is van. A hangos kutyaugatás azonban magához térítette, és óriási ásítást fojtott magába. Lewis a kocsi mellett állt, és két megtermett farkaskutyát igyekezett magához édesgetni.- A fűrésztelep nagyjából a feny­ves közepén és a dombvonulat legtetején helyezkedett el. Kö­rös-körül hatalmas fák álltak őr­séget; emiatt aztán nem is lehe­tett ellátni a környező mezők felé. A fenyők ágain fenyőrigók énekeltek: üdvözölték a napfel­keltét, és a harmatos reggelt. A farönkökből ácsolt házak között hajnali ködök gomolyogtak, va­lahol tyúkok káricáltak, és mint­ha valaki fütyörészétt volna va­lamelyik szobában. A harsány kutyaugatásra ki­tárult az egyik rönkház ajtaja, és kék overallba öltözött férfi bújt elő. — Hé! Vigyázzanak, mert va­dak a bestiák! Várjanak, amíg odaérek! Werner úgy döntött, hogy meg­fogadja az ismeretlen tanácsát, és idegenkedve nézte, amint Le­wis leguggol, és megpróhál „szót érteni” a kutyákkal. A kék overallba öltözött férfi eközben, a kocsi mellé ért, és nagyot ordított. — Nem takarodtok innét! Mars innen, ha- mondom! A kutyák eloldalogtak, s Wer­ner elérkezettnek látta az időt, hogy kiszálljon a kocsiból. — Jó reggelt, uram... A köz­pontból?— s csupa moholy volt az arca. — Jó reggelt — morogta Wer­ner. — Kellemes levegő van ma­guknál ... és egészséges. Külön­ben a longdale-i rendőrségtől vagyunk. A férfinak kikerekedett a sze­me. — Rendőrség? Csak nincs va­lami baj? Werner megrázta a fejét. — Csak i. rutinellenőrzés, ön mióta dolgozik itt az erdőben? — Vagy fél éve... De rend- / ben vannak a papírjaim. Mutassam őket? — Nem szükséges — morogta Werner, és a faházakat kutatta végig a szemével. — Hányán lak­nak itt a telepen? — Most éppen négyen — mond­ta az overallos. — Pit, Coleman... — Mondja csak Mr ... — Lewinson. — Mr. Lewinson. Van itt va­laki olyan is, aki már régóta dol­gozik? Mondjuk néhány éve? Lewinson elgondolkodott. — Megmondom ősziiitén, uram... Én csak fél éve vagyok itt. A többiek mind régiek. Pit egy éve jött... Talán Parker! Ezaz! Az öreg Parker... A mi­nap is azzal hencegett, hogy ti­zenötödik évét nyomja a tár­saság szolgálatában! — Köszönjük, Mr. Lewinson. Hol -találhatnánk meg ezt a Par­kért? A fiatalember csupa készség volt.., — Jöjjenek csak velem. Majd én eligazítom a kutyákat... Ott, abban a szélső házban lakik az öregúr! — Hé, Mr. Parker! Látogatói jöttek! A kiáltozásra kinyílott a hoz­zájuk legközelebb eső házacska ajtaja, és nagyszakállú, alacsony kis öregember bukkant elő. —- Mi van, fiam? — Vendégei érkeztek, Parker papa. (Folytatjuk.) PETŐFI, KODÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents