Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

1984. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE 9 i A HÖLGYET MEGÖLTÉK — FALCSONKOK, CSONTOK, ÉKSZEREK... Régészeti ásatások a megyében Letűnt korok maradványait — épületcsonko­kat, használati eszküzttket, csontokat — rejt a tüld mélye szerte a világon. Köztudott, hogy feltárásuknak milyen nagy Jelentősége van, tör­ténelműnk megismerésében. „Elsüllyedt” év­századok — süt olykor évezredek — népeinek életéröl, kultúrájáról, szokásairól, sok esetben történelmi értékű eseményeiről „beszélnek” ezek a régészeti leletek a szakembereknek. Az ásatások ideje a nyár. Bács-Klskun me­gyében hat helyen — Bátmonostoron. Kunpe- széren, Lászlófalván. Nyárlőrincen, Hajóson és Csólyospáloson — láttak munkához a régészek, amikor beköszöntőnek a melegebb hónapok. Milyen ütemben haladtak — haladnak - és mi­lyen sikerrel, a feltárások? Bukkantak-e érde­kesebb. kuriózum számba menő leletekre a kö­zelmúltban? Mindenekelőtt ezekre a kérdésekre kér­tünk választ Horváth Attilától, a Katona József Múzeum régészeti osztályának ve­tőjétől: BÁTMONOSTORON hét esztendeje foly. nalk ásatások: egy középkori nemesi ud­varház, egy XIV. századi monostor és a hozzá tartozó templom, továbbá az egyko­ri falu templomának és temetőjének fel­tárási munkái Biczó Piroska régész irá­nyításával — tudtuk meg a régészeti osz­tály vezetőjétől. — Az idei" célkitűzés, a háromhajós bazilika teljes feltárása volt, amit a jelek szerint be is fejeznek a zord idő beálltáig. Sok minden felszínre került • eddig, de a földesúri udvarház, illetve a falu nagyságát még nem sikerült megálla­pítaniuk a szakembereknek. Szerény becs­lések szerint is, még legalább egy évtize­dig kell faggatniuk a föld mélyét e terü­leten a régészeknek, hogy felszínre hoz­zák, s megfejthessék valamennyi titkát. A templom feltárása során érdekes ered­ményre jutottak a megyei múzeum szak­emberei az elmúlt hónapokban: Kiderült, hogy a múlt századi, Henszlmann-féle ása­tási alaprajz, amely egy gótikus templo­mot tételez fel ezen a helyen, téves. Nem gótikus stílusban épült, s oszloprendje sem olyan, mint amilyennek Henszlmann raj­za mutatja. » KUNPESZÉREN ugyancsak több éve folynak leletmentő munkák. H. Tóth Elvira régész vezetésével egy avar kori temetőt tárnak fel ezen a vidéken, valamint egy szarmata temetőt; Horváth Attila irányí­tásával. Az avarok egykori temetkezési he­lyén két igen gazdag sírra bukkantak nem­rég. Az egyikből, egy női csontváz mellől, fém tükör, arany fülbevaló, arany pántok­kal díázes tőr, gyöngyök, ezüst karkötők és egyéb ékszerek kerültek a felszínre. A másik egy férfi sírja volt, amelyben ézüst- ’veretes kardra, íjra és tegezre, faragott csontlemezekre bukkantak. Közvetlenül a férfi lába fölött egy női csontvázat talál­tak, bezúzott koponyával. A szakemberek szerint biztos, bogy erőszakos halállal halt meg a hölgy, ám az is biztos, nem em­beráldozatról van szó. Jóval később ölték meg, s temették közvetlenül az avar har­cos csontváza fölé a nőt. Ezt a temetőt három oldalról már sikerült körülhatárol­ná, az viszont még bizonytalan, hogy med­dig, milyen messzire nyúlik a délkeleti része. Lehet, hogy csak egy kicsiny teme­tő rejtőzik a mélyben, de az is lehet, hogy nem, s ebben az esetben még itt is évekig elhúzódnak a feltárási, leletmentési mun­kák. Az ugyancsak Kunpeszér határában ta­lált szarmata temetőben négy újiabb ha­lomsírra és hat aknasírra bukkantak ezen a nyáron. Valamikor, az időszámításunk kezdetén szállta meg ezt a vidéket az irá­ni népek családjába tartozó szarmaták jazyg törzse, majd a negyedik században, a germánok támadásaitól és belháborúk- tól sújtott szarmaták többsége a római bi­rodalom határvidékéig menekült. Egykori • Egy régebbi felvétel a bátmonostori ásatásokról. temetőjük idén feltárt sirjalból igen sok értékes és sok mindenről „valló” lelet ke­rült felszínre. LÁSZLÓFALVÁN, a középkori kun- te­lepülés ásatásain a Magyar Nemzeti Mú­zeum szakemberei dolgoznak évek óta. Az elsüllyedt falu temetőjének feltárásán se­rénykednek a pesti régészek az idén. Ku­riózumnak számító leletre ezen a nyáron nem bukkantak. NYÁRLŐRINCEN a megyei múzeum régésze, Székely György irányítja a köz­ség középkori templomának, illetve a fa­lakon belül és kívül talált síroknak a fel­tárását. Ez a munka a végéhez közeledik. A templom falmaradványainak kibontása és konzerválása valószínűleg a jövő nyár végére befejeződik. CSÓLYOSPÁLOSON tavaly kezdődtek az ásatások, Wicker Erika, a kiskunhalasi múzeum igazgatójának irányításával. Az itt talált avar kori temető sírjainak kibon­tásakor, több érdekes és értékes lelet ke­rült elő a mélyből: a hetedik században viselt arany ékszerek, kardok. A leletmen. tések itt már befejeződtek erre az évre, s majd a jövő nyáron folytatják. HAJÓSON, egy homokbánya területén bukkantak tizenhárom évszázaddal ezelőt­ti sírokra nemrég. A homokkitermelést az­óta feltárási, leletmentési munkák előzik meg ezen a területen, dr. Kőhegyi Mihály bajai régész vezetésével. Az idei ásatások során érdekes tárgyra bukkantak: egy ger­mán jellegű csontfésűre. A fésű érdekes­sége abban rejlik, hogy eddig még kevés nyomát lelték annak, hogy ebben a kor­ban germán törzsek telepedték volna meg ezen a vidéken ... Az ásatások Csólyospáloson és Hajóson befejeződtek erre az évre, a többi helyen egészen addig folynak, míg az időjárás megengedi. A téli hónapok a leletek res­taurálásának, illetve a régészeti munka ‘dokumentálásának az ideje. S lényegében e dokumentációk jelentik a feltárások tudo­mányos feldolgozásának kezdetét, miáltal újabb és újab ablakok nyílnak a letűnt év. századokra, évezredekre ... Koloh Elek Egy tiszta nő poumki „ FILMJEGYZET a rendező, akinek a film az életbenmaradás eszköze. Szerep­lőit minduntalan olyan választásokra kárhoztatja, melyek alig adják meg számukra az életben ma­radás esélyét. Tess-t, „a tiszta nőt” légmentesen körülzárják a társadalmi igazságtalanságok, az évszázados erkölcsi előítéletek, >a tizenkilencedik század vége viktoriánus Angliájának minden nyomorúsága. Bármelyik irányban szánja el ma­gát a kitörésre( mindenképpen embertelen árat kell fizetnie érte. A múlt század nyolcvanas éveiben papírra ve­tett ötszáz oldalával már terjedelmesnek számító regény — Thomas Hardy; Tess of the d’ Urber- villes — szolgált Polanski 1979-ben készült há­romórás filmjének nyersanyagául. Egy zárt társadal­mi rendszer csak önmagára vonatkoztatható ka­tegóriáit érzéki ti, s nyitja, meg a rendező fősze­replőjének sorsával egy korszerű és általános ér­vényű üzenetét. Tess megszégyenítve, meggyaíáz- va, de még kétségbeesve is talpon marad, nem annyira a modern nő, mint inkább minden idők emberi eszménye. Az ember, akiben tartás van, s akiből tisztaság sugárzik. Nem véletlen, hogy tragikus halállal halt felesége, Sharon Tate em­lékének ajánlotta filmjét a rendező. Nastassja Kinski ízig-vérig tökéletes Tess. Nemcsak látványként fölemelő, amint visszafo­gott játékával méltóságteljesen ellebeg apróbb- nagyobb, nagyon is földi tragédiák terhével a föld felett.. Könnyed, biztos kézzel felvázolt figu­rájának szemével látjuk a világot: a zsellérházat, melyben él, a falvakat, lakóit, a szegények alá­zatos életét, a tájat, az éjszakokat, a munka ne­hézségét, szabadságának, mint rabságának hatá­rait. Polanski rendkívüli pontossággal árnyalja a múlt századvég angol nemességének, de még in­kább parasztságának életét. Ritkán nyílik lehe­tősége a nézőnek, hogy a répakapálás, a fejés, a tejköpülés, cséplés és kévekötés mukafolyama- tainak részletes — ráadásul önmagán túlmutató — ábrázolásában gyönyörködjék. S valóban gyö­nyörködnie kell, hiszen Polanski csodálatos ké­pekben, a festőiség filmes csapdájára ügyet sem vetve, mondanivalóra, látványra és fényre egya­ránt érzékenyen meséli el történetét. Ez röviden ennyi: a házalóvá szegényedett dor- seti nemes lányát gazdag rokona erőszakkal a szeretőjévé teszi. Tess gyermeket szül, majd ha­marosan el is veszti. Béresként ezután megismer­kedik egy pap fiával, Angellal, akivel egymásba szeretnek. Közvetlenül az esküvő után bevallja neki múltját, mire az ifjú férjben egy világ om­lik össze. A szüleivel várható összecsapásokat el­kerülendő, feleségét cserbenhagyva Brazíliába szökik. Felesége közben — apja halála és család­ja utcára kerülése miatt — rákényszerül, hogy is­mét összeálljon egykori csábítójával, akit Angel, bűnbánó visszatérésekor, megöl. . Másként adagolja a vért, mint a Macbethben, de a látszat ellenére ugyanaz a Polanski köszön vissza a film minden kockájáról, aki szereti a megrázó témákat, s kiemelt helyet szán a feors iróniájának. Az 1981 legszebb filmjének tartott Egy tiszta nő a legjobb operatőri, jelmeztervezői és díszlettervezői munkáért nyerte , el az l Öscar- díjat. f Károlyi Júlia A NYILVÁNOS BESZÉD MESTERFOGÁSAI Hozzászólásra következik... Sokáig gondolkodtam, hozzászóljak-e? Szerettem volna, de fél­tem is, hogy nem tudom érthetően megfogalmazni, amit mondani akarok. Ügy döntöttem, inkább nem szólok. Pedig a téma nagyon érdekelt. A gázbevezetésről volt szó a falugyűlésen — otthon is, az ismerősökkel is sokszor mégbeszélttiki már. Amikor azután az egyik hozzászóló elkezdte bizonygatni, hogy nem éri meg bevezet­ni a gázt, nem bírtam tovább. Felemeltem a kezem, i Az illető be­fejezte, s már hallottam is az elnök hangjáit: — Tessék! Hozzászólásra következik... 1. Hogyan beszéljünk sok em­ber előtt? Gyakran kerülünk olyan hely­zetbe, hogy úgy érezzük, el kell mondanunk a véleményünket. A nyilvánosság előtti beszéd része életünknek. Nap mint nap talál­kozunk vele hallgatóként, s gyak­ran magunk is megszólalunk. Ez utóbbi, mint a bevezetőben leírt példa is mutatja, nem könnyű. A gondolatait mégrsak össze tud­ja valahogy szedni az ember. De hogyan mondjuk el? Ami a nyil­vános megszólalás alapvető sza­bályait, technikáját illeti, csak­nem teljes a tájékozatlanság. Most induló sorozatunk azoknak szól, akiknek van mondanivalójuk, de nem ismerik eléggé a módját, hogyan kell azt előadni. 2. Ismeri a nyilvános beszéd családfáját? A görögöktől napjainkig az ün­nepségek, jeles események fősze­replői a szónokok. Klasszikus mű­fajuk az alkalomhoz kötődő be­széd, a köszöntő, az ünnepi be­széd, a búcsúztató stb. Korunkban leggyakrabban po­litikai, gazdasági beszédek hang­zanak el. Műfajuk többnyire elő­adás vagy beszámoló. • Nagyobb terjedelmű, értelemhez szóló be­szédtípus mindkettő. Előadást nem tart mindenki, de a legtöbb ember gyakorolja a rövidebb műfajokat, a felszóla­lást és közeli rokonát, a hozzá­szólást. Abban különböznek, hogy a felszólalás önállóbb, gyakran előre megírják. .A hozzászólás mindig rögtönzött, az előttünk be­szélők szavaihoz kapcsolódik. Mivel leggyakrabban hozzászó­lást mondunk el, a következők­ben ezen keresztül ismerkedünk a nyilvános beszéd szabályaival. 3. Mi a különbség a hozzászó­lás és egy utcai beszélgetés kö­zött? ^ . Látszólag i sérnrni.' Saját szaV vainkkal, saját gondolatainkat mondjuk el mindkét esetben. A beszélgetés során azonban a partnerünk állandóan segít: kér­dez, közbeszól, bólint. Amikor vi­szont sok ember előtt emelke­dünk szólásra, egy gyűlésen vagy értekezleten, csak magunkra szá­míthatunk. A hallgatóság nem tudja, miifől fogunk beszélni, és milyen hangnemben. Ügy kell szólnunk, hogy az is megértse gondolatainkat, aki nem ismer bennünket.' Ezért tanácsos előre végiggondolni, mit • mondunk. Nagy erőpazarlás, ha beszédünk közben foglalkozunk gondola­taink összeázedésével. Akkor já­runk el helyesen, ha az első szó- kimondásakor már tudjuk, mi lesz az utolsó szavunk. Amikor sok ember előtt beszélünk, az időnk korlátozott, nem hagyhat­juk abba a felénél és nem kezd­hetjük újra hozzászólásunkat. 4. Mennyi ideig szabad beszél­ni? Sokáig semmiképpen. A hozzá­szólás tartalma ott helyben ala­kul ki bennünk. Négy-öt perc, nagy gyakorlat és fontos téma esetén is legfeljebb 10—15 perc, amit rögtönözve, értelmesen ki tud tölteni az‘ ember. Igazítsuk szavainkat az elhangzott előadás vagy értekezlet időtartamához. Udvariatlanság félórás vitaindí­tóhoz ugyanannyi ideig hozzá­szólni. Egyszerűen, határozottan, és minél rövidebben beszéljünk. Kevesen követik ma ezt az el- ’ vet. A hozzászólások többsége tele van ismétléssel, üresjárattal. Talán azért, mert a vitaindítók, előadások is rendre túllépik a józan tűrési időt. Pedig a legjob­ban induló hozzászólást is tönk­reteszi. ha elnyújtják. Jobb, ha csak annyit beszélünk amennyi feltétlenül szükséges. Minden fe­lesleges szó egy lépés az unalom felé. Sok^n ,a biztonság kedvéért ra­gaszkodnék áz előre leírt szöveg­hez. Ám a felolvasás és, az élőszó között nagy á'különbség. 5. Melyik hatásosabb: az élőbeszéd vagy a felolvasás? Miért? (Várjuk válaszukat utolsó kérdésünkre! Írják meg azt is, mire kíváncsiak a továbbiakban? Kérjük, hogy a leveleket legkésőbb hét végéig, vasárnapig adják fel címünkre. A borítékra írják rá: „Beszéljük meg!”. A nyertesek névsorát folyamatosan közöljük. A folytatást, benne a választ egy hét múlva olvashatják.) Felhívás vetélkedőre! Most induló sorozatunk életre- hívói versenyre hívják azokat, akik szeretnék a gyakorlatban is kipróbálni beszédkészségüket. A nyilvános beszédvetélkedőre első­ként azok kapnak meghívást, akik a legtöbb helyes választ kül­dik hetente feltett kérdéseinkre. A decemberben sorra kerülő ve­télkedőt külön rendezzük felnőt­tek és diákok részére. A győzte­sek mindkét csoportban értékes jutalmakat kapnak, melyeket Bács-Kiskun megye Tanácsa, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei bizottsága, a Pe­tőfi Népe szerkesztősége és a Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat ajánlott fel. Előbb Levis, majd Gre­gory is melléje guggolt, és ázó nélkül figyelték a hadnagyot. — Vér? — kérdezte rekedten Lewis. Werner megrázta a fejét. — Nem... Valami más. Gyor­san száradó festék. Látják? Ép­pen olyan gyorsan alvad, mint a vér ... — És a szag? Honnan jöhet a szag? — kérdezte Franklin még mindig hamuszürke arccal. Ebben a pillanatban ismeret­len férfihang szólalt meg az ajtó felől. if A szag? Honnan' jöhetne máshonnan, mint egyenesen a po­kolból! A sátán szaga ez, itt pe­dig a sátán vére buzog! Nem ér­zik a kénkő szagát? Werner villámgyorsan fel- emelkedett. — Maga kicsoda? Helyette azonban Juanita vá­laszolt. — Manuel... Csak hogy meg­jöttél. Egész éjszaka itt voltak... A csilláron hintáztak, most meg kifolyt a vérük... Én nem csi­náltam semmit. Ne szidj meg érte Manuel!. — Te hülye! — mondta a fér­fi és felemelte a kezét, hogy meg­üsse az asszonyt. — Hát nem megmondtam, hogy nem ereszt­hetsz be senkit, ha nem vagyok idehaza? Lewis a férfihoz lépett és meg­fogta a könyökét. — Hé! Lassan a testtel! Nem látja, hiogy a rendőrségtől va­gyunk? Manuel széles ívben kiköpött, s a köpés éppen hogy csalk elsu­hant Franklin orra előtt. — Ezt ni, a rendőrségre! Mo­lesztálni azt tudják a szegény embert, de kéglit azt nem tud­nak adni ... Mit gondolnak, miért lakok itt, ezek között? — s .nyújtott mutatóujjal a vérrel vagy festékkel szennyezett fal felé mutatott. Werner zsebébe dugta a pisz­tolyát. — Megmondaná, hogy kicsoda ön? A szakállas, elhanyagolt képű férfi újra köpött egyet. — Megmondanám-e ? Naná, hogy megmondom. Manuel Cor- rides vagyok. Elég ennyi, hékás? — Azt is megmondaná, hogy mit keres a Halott Városban? Ä törvény szerint... Manuel, gúnyosan felnevetett.. — Teszek a törvényre... Amíg a maga törvénye háromszáz dol­csit vág a fejemhez havonta, meg tíz font faggyús húst, hetven centért fontjával, a vágóhídról, addig a saját törvényeim szerint élek... Mi az, hekuskám, be akar vinni.? Csak rajta! Legalább ad­dig sem kell melózni... Bilin­cset is hozott, hekuskám? Franklin fenyegetően felemelte a kezét és Gregory is megmoz­dult, de Werner egyetlen pillan­tással visszaparancsolta őket. — Idefigyeljen, senor Corridos — mondta békülékenyen. — Nem azért jöttem, hogy zaklassam ma­gát. Végül • is nem érdekel, hogy itt lakik-e a Halott Városban, vagy másutt... Ért engem? A férfi ravaszul összehúzta a szemeit. — Nem? Hát akkor mi érdek­li? — A Halott Város. Manuel hátratolta fején a ka­lapját és egyszerre elmúlt minden agresszivitása. Bánatosan nézte á széttört parkettát, és megcsó­válta a fejét. — Már megint vérzik... | — Máskor is vérzett már? — kérdezte Werner. A mexikói bólintott. — Mindig vérzik, de leginkább csak a kertben ... •Ha leszúrok egy ásót, bugyog a föld vére. Talán maga a sátán sebe vérzik, vagy a pokolbéli bű­nösök. — Mr. Corridos ... Tehát azt mondja, hogy a földből ilyen pi­ros ... izé, vér bugyog a kert­ben? — Azt mondom. És néha még az ördögök bűze is feljön. Mint most is. Érzik a kénkövet? Újra végigfuttatta a szemét a parkettán és nagyot sóhajtött. — Sokszor magát az ördögöt is meglátom. Esténként többnyi­re. De hamarosan elmegyünk in­nen ... Ez az asszony meg én! — Elviszel, Manuel? — kér­dezte szinte kacéran Juanita. Corridos ismét kiköpött. — Hogyan hagyhatnám' ma­gára? Látják, hogy nincs ki neki minden kereke... — s jelentő­ségteljesen a halántékára muta­tott. — Mióta felszedtem a mo­csár mellett, velem él... s én gondoskodom róla. Nyughass már, na! A hadnagynak nem tetszett va­lami Manuel szavaiban. — Azt mondja, hogy itt. szedte össze? A mexikói nekidőlt a falnak és bólintott. — A mocsár mellett. Akkor még a farmokon dolgoztam. Minden áldott nap arról jöttem, a mocsarak felől. Egyszer aztán ott találtam az út mellett. Egé­szen meztelen volt... Vagy nyolc­tíz éves lehetett. Mindene meg­volt már neki, és mégse szégyell- te magát. Mondom, ott ült az út szélén és énekelgetett. És tudja, mit evett? Füvet... a bele úr­istenit, csak úgy zabálta a fü­vet ... Hiába kérdezgettem, ha nem énekelt volna folyton foly­vást, azt hihettem volna, hogy kuka. Erre aztán ráadtam a ka­bátomat és elhoztam magam­mal ... Mert akkor már itt lak­tam, a Halott Városiban. És en­gedély nélkül! — vicsorított Wer- nerre. — Honnan tudta, hogy Juani- ■tának hívják? — Tudta a bahamai Sánta Má­ria! — De valahogy csak hívnom kellett, nem? Azóta itt van ve­lem ... Ha elhagynám, éhen döglene .;. Vagy megint füvet zabálna. Werner lehunyta a szemét, mert érezte, hogy egyre erősödő fáj- dalomhullámok futnak végig a halántékán. — Figyeljen csak, főnök — suttogott halkan mellette Grego­ry. A hadnagy kinyitotta a szemét, és önkéntelenül is a zsebe felé kapott. A szoba parkettája ugyan­is ismét emelkedni kezdett, s a megszáradt vérpatak olvadásnak indult. A padló recsegve-ropog- va hajladozott, majd pukkanás hallatszott, mintha felfújt pa­pírzacskót durrantotf volna el valaki. — Üjra kezdődik — suttogta Lewis. — Nehogy lőjön, Franklin — morogta Werner, és egy pillanat­ra sem vette le a szemét a mo­corgó, vérző padlóról. A mexikói keresztet vetett. — Santa Maria légy velem ... Újra itt van a Sátán! ‘ ^ A hullámzó parketta ekkor megállt, majd óriásit rándult, s a golyóvágta lyukon át barna fel­hő einlekedett a magasba, és mintha furcsa emberi formát öl_ tött volna Werner égő szemei előtt. Az egész házat betöltötte a kénkő fojtó szaga. — Főnök ... - Lehet, hogy ez tényleg az ördög? — suttogta Gre_ gory, és Lewis' arca is sápadt volt az izgalomtól. Franklin a barna felhőre emelte a pisztolyát, de tartotta magát az utasításhoz és nem lőtt. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents