Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-28 / 228. szám

1914. szeptember 28. • PETŐFI NÉPE m k PÉLDAKÉP PAVEL KORCSAGIN ÉS ÍRÓJA- MÚZEUM: ERŐSÍTŐ SZERTARTÁS Látogatás Osztrovszkijnál Tíz perc járásra lakott Szocsiban a felüdülésre csábító Fekete-tengertől Ny ik olaj Alekszejevics Osztrovszkij évekig, de egyszer sem ballaghatott le a kora tavasztól késő ősziig kellemes vízhez, mert súlyos betegsége ágyhoz kötötte. A iKoncsagitti utca 18. számú ház kertjében, illato­zó magnóliák alatt sem üldögélhetett: élete utolsó évéiben kezét is alig tudta mozgatni. Ciprusok, pálmák tekintettek be szobájának ab­lakán: a világtalan forradalmár csaik hűsítő látle­letüket érezte. Megrendülve távoztam egykori lakóházában és a mellette emelt 'épületben kialakított múzeum­ból. Eddig is tudtam, hogy az 1904-ben született vö- röskatonát életveszélyes sebesüléssel szállították kórházba 1920-ban. (A Kotovszkij-hadosztály, majd az Első Lovashadsereg 'katonája tizennégy éves korától harcolt a fehérek ellen.) Megkezdődött az ország újjáépítése, amikor — látszólag — gyógyul­tan hazatérhetett. Gerincsérülése hónapról hónap­ra, hétről hétre kínzóbban- korlátozta mozgását. Hiába operálták többször: fokozatosan megbénult. Ágyhoz kötötte az ízülletmerevedés. 1928-iban ezt írta egyik barátjának: „Még egy könyörtelen csa­pás sújtott le rám, A jobb szemem teljesen meg­vakult ... a bal szemem látóképessége öt százalék”. Mindent megpróbáltak az orvosak. Nem segített a híres tengeri gyógyhely, a Kaukázus lábánál fek­vő Maceszta csodavize. Úgy vélték, hogy a tiszta levegőjű, virágos, enyhe telű Szocsiban lassabban terjed a maradék ellenálló erejét őrlő kór, ezért a közeli — már említett — szanatóriumból egy kis faházha költözött. A helyi komszomolisták társa­dalmi munkával új házat építettek 1933-ban az elő­ző évben megjelent Az acélt megedzik révén már országszerte ismert író számára. Aligha gondolták, hogy 1936-ban már az Osztrovszkij-emlékmúzeum létrehozásában vállalhatnak munkát. • A béna és vak író édesanyjával. • Itt lakott Osztrovszkij élete utolsó éveiben. A tengerparti fürdőhelyet felkereső százezrek kö­zül sokan elzarándokolnak a most nyolcvan esz­tendeje született író-forradalmár hajdani otthoná­hoz. Ma is érezhető, hogy milyen szeretettel, kö­rültekintő figyelemmel próbálták enyhíteni szen­vedéseit. Mindig félhomályos betegágyához közel nyíló kis szobában gépelte az írószövetség által fi­zetett titkárnő, a Solohov által is nagyrabecsiült szerző második regényét, A vihar szülötteit. Itt tűz­ték a mellére 193i5 novemberében a Lenin-rendet. A kétszintes múzeum végigvezet a nehéz sorsú Osztrovszkij életútján. Kiállították személyes tár­gyait, a róla, a családjáról készített fényképeket. Hatalmas, egész falat betöltő tárolókban sorakoz­nak a milliók életét befolyásoló Az acélt megedzik különböző kiadásai. A Szovjetunióban eddig két- százszor jelenítették meg. Olvasható a hatalmas or­szág minden nyelvén. Csupán 1941-től 1947-ig 16 külföldi országban került az olvasókhoz a minden akadályt szétzúzó jellemerőt himnuszoló könyv. A magyar kiadások is megtekinthetők az Osztrovszkij- múzeumban. Vitrinékben féltve őrzik brigádok, munkások, csa­patok, harcosok. Az acélt megedzik hatását tanú­sító leveleit. Ez a könyv kedvelt olvasmánya vodt — például — Oleg Kosevojnak és a krasznodoni If­jú Gárda többi tagjának. Megérezte Osztrovszkij a hazáját fenyegető veszélyeket. 1935-ös rádióbeszé­dében arra kérte a Szovjetunió ifjúságát, hogy véd­je meg a hont, „'ha kitör a vihar. Kérlek bennete­ket, harcoljatok helyettem, harcoljatok Pavel Kor- csagin helyett”. „Látogatóban Osztrovszkijnál” ezt írtam a csak­nem fél évszázada halott író életművét felidéző, .múzeumát bemutató cikkem fölé. Indokoltnak ér­zem a címadást, hiszen tudom: sűrűn cserélik Az acélt megedzik olvasása nyomán készült gyermek- rajzokat, az Osztrovszkij és Paivel Korcsagin bri­gádok munkafelajánilásait tudató leveleket. Heltai Nándor — Mi az istent akar ezzel mondani? — Még nincs vége, polgármes­ter úr ... Mutattak egy másik grafikont is. Ez tulajdonképpen visszajelzés volt a bölcsődékből és az óvodákból. Az elmúlt öt év alatt megtízszereződött a szelle­mileg visszamaradt, vagy durván és egyszerűen, a hülye és a fél­hülye gyerekek száma ... Értik, uraim? Amikor megkaptam csak szomorú voltam, és hajlamos azt hinni, hogy általános jelenségről vám szó. De ki meri most már ezt állítani? Itt ketyeg alattunk a po­kolgép ... Újra Werner vette át a szót. — Úgy tűnik, hogy a leghaté­konyabb hulladékot a metropolis főpályaudvarának a tetejére rak­ták, ami nagyjából a mocsár alá esik. Tekintettel azonban arra, hogy az épületeket nem bontot­ták el, óriási üregek maradtak a föld alatt. S a hulladékanyag egy­re dolgozik: lassan mozogva ki­tölti az üregeket. Valószínűleg egyre tágul, nő a térfogata, s a ki tudja milyen anyagok, vegyi re­akcióba lépnek egymással... Úgy gondolom, hogy a mérgező mező lassan Longdale felé mo­zog. Még talán néhány év és ugyanazok a jelenségek fognak megismétlődni nálunk is, mint a Halott Városban tizenöt évvel ez­előtt. — Úristen! — nyögte sápadtan Peacock. —* Ezért tűntek el az archí­vumból a dokumentumok. Azok­nak a vállalatóknak az utódai, amelyek annak idején lerakták a hulladékot, valószínűleg figye­lemmel kísérték a telepek sorsát. S amikor rájöttek, hogy mi törté­nik a mélyben, és hogy mi fenye­geti a felszínt, igyekeztek eltün­tetni minden nyomot. Ami sze­rencsére csak részben sikerült ne­kik ... — Mit javasol tehát? — kér­dezte némiképp megnyugodva a polgármester. — A legsürgősebben evakuálni kell Longdale-t — mondta Wer­ner. — És ák egész longdale-i me­zőt. Hiszen beláthatatlan követ­kezményekkel járhat a jövendő generációk számára, ha nem te­szünk sürgős intézkedéseket... Lewis azonnal közzétesz egy fel­hívást a lapjában és .... . A polgármester ekkorra már teljesen visszanyerte a nyugal­mát. — Lewis nem tesz közzé ‘sem­mit — mondta, és hátradőlt a székében. — Az égvilágon sem­mit. — De hát... Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón, és Gregory dugta be a fejét. — Bejöhetek? — Jöjjön ' őrmester — in­tett Mitchell. — Van valami je- lenteniyalója? Gregory előbb Wernerre mo­solygott, majd ismét elkomorult a képe. — Van uram! Nem éppen jó. hír. — Mondja — bólintott a pol­gármester. — A Clayton családban ... Catnek meglett a babája. Tudja, azoknak, ott, a Halott Városból. A férfit véglegesítik a bank­ban ... — És? — Egy kis baj van a kicsivel. Werner elsápadt és megreme­gett a ceruzája. — Milyen baj, Gregory? — 'Hát... — mondta habozva az őrmester — én nem láttam, csupán Mr. King, az orvos mond­ta telefonba. Alighanem egy sze­me van csak, a homloka köze­pén, és nincs füle... És a kezei mellett... Hát ez van, uram! Mély csend ereszkedett a szo­bára, csak Lewis keserű sóhajtá­sa hallatszott: — Megszületett hát az első longda'le-i King-King! * * * Szeptember 28. 5 óra 35. perc. A longdale-i mező. A helikopter már a mocsár fö­lött körözött, amikor a polgár- mester befejezte mondanivalóját. — Nem akarom még egyszer megismételni, amit mondtam. Aki pánikot kelt, lecsukatom. Térjen már magához, Lewis, az istenért! Maga nem lát a szemé­től! Tudja, hogy a világ vala­mennyi, valamirevaló városa sze­méttelepre vagy rohadt nukleáris temetőre épült. Azok a szarosok néhány száz évvel ezelőtt úgy látszik, mást sem csináltak, mint szemetelték ... Ezen az alapon ki­költözhetünk a világűrbe, hiszen az egész föld egy nagy klozett. És nekünk mégis itt kell élnünk Lewis barátom ... Nézzen csak körül ember! Mit gondol, világ- viszonylatban mennyivel emelke­dett a hülyék száma az elmúlt fél évtizedben. Biztos vagyok ben­ne, hogy legalább háromszáz szá­zalékkal ... Mi a fenét akar ak­kor maga pont Longdale-től? — Valahol el kell kezdeni a ta­karítást! — Csak nem az én városomban, kicsikém! Itt ugyan nem. Majd ha másutt elkezdik, akkor oké! Addig pedig kussol a sajtó, mert különben a szájára teszem a te­nyeremet... A King-Kongdkait hűvösre vágjuk. Bár, ha ezeket az átkozottakat meg tudja állítatni hadnagy, veszek magáinak egy egész mogyorós tortát! Ha egy-1 szer belejöttek á céülövésbe! (A, befejező rész következik) fiatalokról - fiataloknak GÓLYÁK «£3 Kecskeméten és Baján ■ EGY KIS STATISZTIKA K. H Uflili iMllIsMk »• Ad Mi. bőt lány: 29. a j Bács-Kístkun megyéből érkkztuk. §§ IWüMITÖKÉPZÖ: 'ét Ablkok szüleinek tt százalék * A hallgatók összlétszáma: 693. *62-en napall, 231-en leve­lin?, Fele-fele arányban tanulnak dísznövény-zöldség, és gyümölcs- , szőlő szakon. ' ­dvűMHOrzO A nappali tagozatos elsősök lét­száma 209, (Tavaly 203 vélt.) Fiú: TímmiiiA ■ XJERTÉSZETI: 1 Jelentkezett: 225 diák. Az &k létszáma: löö. Közülük ■ első­'mmk Toni — „vízpróba” előtt Bounthone Khamkhong <23 éves) laoszi fiú. A Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola Víz­gazdálkodási Intézetének el­sőse Bajáin. . Egy évig Bu­dapesten a magyar nyelv­vel ismerkedett, most a szaktu­dományokkal barátkozik. A me­chanika még csak menne néki, de számára olyan gyorsan beszél az előadó, hogy felét sem énti meg. Szerencséje, hogy a kollé­giumban a szobatársai sokat se­gítenek neki. Gyakran a szótárt is igénybe veszi. Toni — mert társai csak így becézik — szereti a várost, a Dunát, a Sugovicát. Hamarosan őt is „felavatják”, mert a kollé­giumban szeptember végén „pond- róavatás” lesz. Ez azt jelenti, hogy az elsősöknek ki kell állniuk a „vízpróbát”: mindnyájuknak inni kefll bizonyos mennyiségű vizet. 'Akinek nem megy le a torkán a kimért adag, azt a fe­jére kell öntenie. Vajon Toni hogyan állja majd a próbát — az ennél komolyab­bakat? Óvó bácsi a nők!” Hát nem. Fel sem tűnik nekik, hogy két fiú is van a csoportjukban. Vártam, hogy ta­lálkozzam az óvodás gyerekekkel. Erre a héten nyílt lehetőségem, hospitáltam az óvodában. Min­den vágyam, hogy köztük 'lehes­sek. Fiú a GAMF-ról Egy gólya a 148-ból. Szeme- nyei Béla 19 esztendős. Az idén érettségi­zett Orosházán, a Táncsics Mi­hály Gimná­ziumban. Vala­ha szigorú volt ez a középis­kola, de ma már nem annyira — mesélte Bé­la. A fizika régóta érdekli. A ma­tekkal nem túl „jó barátok”, en­nek ellenére négyes-ötös jegyei voltak. Általános tagozatra járt, majd matematika fakultációra. Számára nem volt nehéz a fel­vételi a GAMF-on. Pedig elő­ször félt, s a szóbeli után felsó­hajtott: „Jaj, de könnyű volt!” Kollégiumban lakik. Hatan van­nak egy szobában. Az ország min­den részéről jöttek a társai. Idáig nincs panasza a közösségi életre. — A főiskola nehezebb lesz, mint a gimnázium — mondja. — Hogy mi lesz nehéz? Hát a sok dolgozatírás. Rémisztgettek a fél­évi vizsgáikkal is. Gyorsan szalad az idő, hamarosan személyesen is kipróbálhatjuk. Paizs Miklós Nem nagy szenzáció ma már, ha a sok­sok óvónőkép- zős lány között fiúk is felfe­dezhetők. Most is tanul két fiatalember a kecskeméti in­tézményiben. Az egyikük (18 éves): Erika — A gyerekek őszinték, nem csapnak be. Ezért választottam ezt a pályát, pedig erdészeti szak- középiskolában végeztem. Szege­den. Nem sok köze van e két szakmának egymáshoz. Zenét is tanulhatok, ez a másik örömöm. (Furulyán, vadászkürtön, s több népi hangszeren játszom.) Milye­nek voltak az első hetek? Nem volt semmi szenzáció. A barátaim mondogatták: ,.Megesznek majd Baján, a Fran­kel Leó Gim­náziumban érettségizett az idén. Fekete Erika mindösz- sze 18 éves, s a tanítóképző ' főiskola elsős növendéke. I / ( j) ,.Könnyű volt " a felvételi, bár lehet, hogy csak nékem. Sok min­den új itt, a főiskolán. Mosdá­sokra, szemináriumokra kell jár­ni, s nem rettegek attól, hogy holnap felelék. Persze rendsze­resen készülök otthon, mindig átnézem azt az anyagot, amit az­nap tanultunk. Német szakos va­gyok. Nagy előnyöm, hogy Baján lakom, a sulitól itíz percre, így ' nem kel utazgatnom. Pályázati előzetes A FILM ÉS IFJÚSÁG elneve­zésű vetélkedő a KISZ Bács-Kis­kun megyei Bizottságának és a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalatnak régebbi keletű akció­ja. Ebben az esztendőben, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére hirdetnek pályázatot, | kezdeményezésükhöz. kapcsoló­dik a Petőfi Népe Szerkesztősé­ge Fiatalokról — Fiataloknak cí­mű rovata is. Október 12-től kezdve kéthe­tenként közlünk kérdéseket eze­ken a hasábokon. A Film és If­júság című pályázatunk négy­fordulós lesz, az eredményt a de­cemberi döntő után hirdetjük ki. A megyei döntőt azok között ren­dezzük meg, akik november 30-ig eljuttatják nevezésüket a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságá­ra. Három- fős csapatok jelentke- . zését várják a következő címre: Kecskemét, Május 1. tér 5. 6000. A Petőfi Népe kérdéseire helye­sen válaszolók is ajkotnak majd egy csapatot. Azok a három fős csapatok, akik a lapunkban meg­jelenő , rejtvénykérdésekre jó megoldásokat küldenek be, előnnyel indulnak majd a decem­beri erőpróbán. A REJTVÉNYRŐL: minden for­dulóban közlünk elméleti kérdé­seket, ismert magyar filmekhez kapcsolódva. Főképp a felszaba­dulás utáni alkotásokról lesz szó. Gyakorlati feladatokat is adunk, de ezek legyenek egyelőre meg­lepetések. . It’zö tagozaton tanulnak. Az első­sök száma: 176. Száz levelező« • hallgató jár a bajai intézménybe. pviznmis WfA‘. ttS tanulóból 86 a gólya. (Ta­valy 83-an voltak.) A levelező ta­goz*tan viszont az idén tanulnak többen: 25-en. Az elsősök között 8 lány és egy laoszi fiú tanul. A csoportot ^yríar megismertem, húszam vagyunk. Különösebb él­ményeim még nem voltak a fő­iskolán, ha csak az nem, hogy jól sikerült a referátumom. Á gólya­táborban szeptember elején sok­sok felejthetetlen sztori volt. So­káig emlékezni fogok a humoros feladatokra: szöcskét kellett gyűjteni, a sétálóutcában pedig három perc alatt minél több já­rókelőt kellett a csapatunkba ■toborozni.” A DÍJAKRÓL: akik helyes megoldásokat juttatnak el cí­münkre (Petőfi Népe Szerkesz­tősége, Film és Ifjúság, Kecske­mét, Szabadság tér 1/a. 6000), azok között minden forduló után értékes filmes könyveket, mozi­belépőket, plakátokát, lemezeket, ajándékcsomagokat, naptárakat sorsolunk ki. A decemberi döntő győztes csapataira is értékes nye­remények várnak. Első dij: in­gyenes részvétel az 1985 tava­szán Budapesten megrendezendő Magyar Játékfilmszemlén. Máso­dik díj: ingyenes részvétel az 1985. június 13—16-án Kecske­méten megrendezendő Nemzet­közi Animációs Filmszemlén. Harmadik díj: ingyenes részvétel 1985 nyarán a Baján tartandó fil­mes tanácskozáson. (A szállásról és az étkezésről is gondoskod­nak a meghirdetők.) Ha játszani, nyerni akarsz, kap­csolódj be a két hét múlva kez­dődő Film és Ifjúság rejtvény- pályázatunkba! Szerencsés játé­kot kíván: a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága, a Bács-Kis­kun megyei Moziüzemi Vállalat és a Petőfi Népe Szerkesztősége. Madarat tolláról... A gólya mint ismeretes, a felsőoktatás egy sajátos, szükségszerű képződménye. A főiskolai hallgatóság új­ratermelődési folyamatá­nak, a felsőbb évfolyamok szerint, reménytelenül bár­gyú következménye. Mada­rat tolláról, de gólyát a vi­selkedéséről is meg lehet ismerni. Ha a tanulmányi épület­ben bizonytalanul ide-oda keringő alakokat látunk, hónuk alatt rengeteg füzet­tel. azok gólyák. Az első­éves rettentően lelkiisme­retes. Minden előadásra el­jár, figyel, jegyzetel. Nem puskázik, hanem próbára teszi tudását, mert kérem, a tudás próbája — ezúttal — a dolgozatírás. Párbeszéd j— körülbelül a második zájrthelyi előtt: — Tanultál? — Nem. / — Puskád van? — Persze! Készületlenül csak nem jövök el! Tehát a gólya alkalmaz­kodóképessége minden képzeletet felül múl. Értő szem azonban észreveszi, hogy aki testnevelésórán annyiszor futja körbe az iskolát, ahányszor kell, nem bújik el az első kiszö- gelés mögé, és nem „vite­ti” magát kerékpárral ott, ahol a tanár nem látja — az csak gólya lehet. Ebédnél is egyértelműen meg lehet különböztetni a zöldfülű kertészt. Ha nem is a fülérőL de arról, hogy egyelőre nem megy a sor elejére, hanem beáll a vé­gére. A főiskolát kínos alapos­sággal körülvevő vendég­látóipari egységekben a tárgyak körvonalaival együtt a különbségek is el­mosódnak a vadonatúj és a régi diákok között, de az új hallgatókat a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tekintik még törzsvendég­nek. A Pingvin presszóban egy sikertelen z. h. után a kö­vetkező társalgás zajlott le a nekikeseredett gólya és egy idősebb cimborája kö­zött: x — Pedig annyit tanultam és semmi, de semmi ered­ménye! — Hja, pajtás! Vegyél rólam példát! Én nem ta­nulok semmit, de meg is van az eredménye. Általános megállapítás, hogy az idei elsőévesek sok tekintetben túltesznek Idő­sebb társaikon. Tény, hogy az idő előrehaladtával min­den gólya egyszerű, szürke, mindennapi főiskolai hall­gatóvá fejlődik... — elszabő — Összeállította: Borzák Tibor if

Next

/
Thumbnails
Contents