Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-27 / 227. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. szeptember 27. HOL TART A MEZŐGÉPIPAR? (I.) Rangos hagyományok, növekvő igények • A keresett Rába-kistraktor. Ezer-ezerszáz darabot készítenek belő­le még az idén. Az utóbbi' hetekben mind több kistermelő és vállalati szakember zarándokolt Győrbe, hogy az új, 15 lóerős kistra'totort megtekint­se.- Igaz, legtöbben nem csupán kirándulásnak tekintették az uta­zást, a táskájukban lapuló 180— 200 ezer forint vásárlási szándék­ról tanúskodott. A fokozott ér­deklődés megerősíti a korábbi ta­pasz talatcrt: hazánkban nincs ele­gendő kistraktor. A termelők sok esetben a maguk fabrikálta csot­rogányokra fanyalodnak. A büty­költ masinák azonban nem elég­gé üzembiztosak, balesetveszélye­sek, ráadásul, kevesebbet is tud­nak és többet fogyasztanak, mint a modernebb változatok. . Híres elődök A kistraktoron kívül gyakran hiánycikknek számítanak a mo­torom permetezők és az RK—02-es rotációs kapa is, ami árra utal, hogy a hazai mezőgépipar — az erőfeszítések eilenére — még min­dig 'lépéshátrányban van! Pedig a mezőgazdasági gép­gyártásnak hazánkban hagyomá­nyai vannak. Az első mezőgazda- sági gépgyárak még a XIX. szá­zad közepén alakultak. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár egykori elődjénél már 1914-ben készítettek motoros ekéket, ame­lyek a kor legtakarékosabb talaj­művelő gépei voltak. A híres Rá­ba mindenes kistraktor első pél­dányait 1924-ben szerelték ösz- sze. A Kühne-gyár vagy a kispes­ti Hoff er traktorai és mezőgaz­dasági gépei a nemzetközi ösz- szehasonlítás próbáját is kiállták. A felszabadulást követően a gépgyárakét államosították, ami profil- és irányításban átrende­ződéssel járt együtt. A? üzemek zöme azonban továbbra is a tra­dicionális mezőgazdasági gép­gyártást folytatta tovább. Sőt — a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek szervezésével párhuzamo­san — további üzemeket állí­tottak át mezőgazdasági gépeik gyártáséira. Az így létrejött új mezőgazdasági gépgyártó ipar, a gépiparon belül ■*— elsősorban szemléleti okok miatt — hosszú időn át nem tölthette be azt a szerepet, amelyet a magyar me­zőgazdaság fejlődése megkívánt volna. A mezőgazdasági gépgyár­tás — mint anyagigényes iparág — háttérbe szorult: emiatt a di­namikus fejlődésnek indult mező­gazdasággal a gépipar nem tudott lépést tartani. M.egérezve a helyzet 'tarthatat­lanságát, a kormány 1974-ben egyesítette a mezőgépgyártó bázi­sokat: kezdetben1 a MÉM, majd 1976-tól a KGM irányítása alatt. Időközben szükségessé vált a hosszú távra szóló koncepció ki­dolgozása. Mindenekelőtt azt kel­lett tisztázni, melyek azok a súly­ponti területek, ahová a rendel­kezésre álló erőket koncentrálni kell. Ehhez a tervezéshez számos szempontot vettek figyelembe, így a -többi között a rendelkezésre ál­ló szakismeretet, továbbá azt, mely termékek számíthatnák — bel- és külföldön — piaci sikerre. Közepes színvonal Az akkori döntéseket jelentős mértékben meghatározták hazánk gyártási adottságai is. A kidolgo­zott koncepció alapján — a vég­rehajtás érdekében — csaknem hárommilliárd forintot fordítottak a hazai mezőgépgyártás fejleszté­sére. Ennek eredményeként si­került javítani a vállalatok tech­nológiai színvonalát, s megkez­dődhetett az üzemek közötti gyártmány- és technológiai sza­kosodás. Az eddigi* eredmények számot­tevőek, de még elmaradnak a kí­vánatostól. A fejlett — az esz­közök tekintetében joggal igényes — mezőgazdaságot a kiszolgáló gépipar jelenleg közepes szinten tudja csak ellátni. Persze vannak figyelemre méltó eredmények is, amelyek közül kiemelkedik a Rá­ba Magyar Vagon- és Gépgyár teljesítménye. Náluk az 197'5-ös esztendő hozta meg a fordulatot: akkor gördültek ki a gyárból az első Rába-Steiger traktorok. A 180-as típust univerzális traktor­nak szánták, de nem a legjobban sikerült. A szakemberek ugyanis képtelenek voltak megegyezni a gép paramétereit illetően. E fias­kó nem vette el a győriek kedvét a traktorgyártástól; Belátták, a honi mezőgazdászok mind maga­sabb igényének csak licenoek vásárlásával tudnak megfelelni. *A Steiger és az IH amerikai cé­gekkel kiépített kapcsolat garan­ciát jelentett arra, hogy a világ mezőgazdasági gépgyártásában élenjáró üzemektől. átvéhetik mindazt, ami a hazai mezőgaz­daságnak égetően fontos: a .talaj- myvelés és a vetés gépeit. így történhetett meg, hogy 1981-ben hazánkban és az USA-ban egy- időben jelent meg az IH—6200-as típusú vetőgép, aminél nincs korszerűbb használatban. E gép­pel 5—15 százalékos terméstöbb- let érhető el. A szükséglet fele A MEZŐGÉP Tröszthöz tartozó vállalatok közül a Szolnoki Mező­gépgyártó Vállalat — licencek al­kalmazásával — korszerű gép­rendszereket állíit elő a szálas ta­karmányok termesztéséhez és be­takarításához. A Debreceni Me­zőgép Vállalat #a növényvédelmi gépgyártásban, a Hódmezővásár­helyi Mezőgép Vállalat a nagyüzemi szántóföldi zöldség- termesztési géprendszer kialakí­tásában, a Szekszárdi Mező­gép Vállalat — a Diósgyőri Gép­gyárral együtt — az öntözőrend­szerek, a Veszprémi Mezőgép Vállalat pedig a háztáji kisgép- gyártás területén ért el említés­re méltó eredményeket. Kieme­lendő még a győri, a miskolci és a monori vállalatok alkatrész- és részegységgyártó tevékenysége: ezek a cégek a mezőgazdasági pót­alkatrész-ellátásának jelentős bá­zisát képezik. A MEZŐGÉP Tröszt 15 válla­latánál 30 ezer munkás és/3000" diplomás dolgozik: évente 600 mezőgazdasági gépet és 1000 élel­miszeripari gépet gyártanak. A vállalatok együttes árbevétele megközelíti á 20 milliárdot., Eb­ből 12 milliárd forintnyi gép, be­rendezés, alkatrész belföldön ér­tékesül, a többi exportra kerül. A tröszti vállalatok a hazai me­zőgazdaság és az élelmiszeripar gépigényének 35 százalékát elégí­tik ki, 10 százalékkal részesedik a győri Rába és egyéb gyárak, a fennmaradó 50—55 százalékot pe­dig importból fedezzük. Cs, J. (Következik: II. Utat mutat a Rába) Lesz elég hordó a szüretre TERJED A FOLYÉKONY MŰTRÁGYÁZÁS Gazdaságosabb, hatékonyabb jDOlfcÁM WBKttiEH A kiképzési munka tapasztalatai A megyei polgári védelmi pa­rancsnokság feladata az állam- igazgatási átszervezés óta szerte­ágazóbb lett. A tanévrendszerű kiképzésből, az új szakmai fel­adatokból adódóan a tennivalók nagyon sokrétűek. Ezért a kikép­zés megkezdése előtt egyeztető értekezletet tartottak a polgári védelmi parancsnokságok. Mint ismeretes, a városoknak, a városi jogú nagyközségeknek és a vonzáskörzetükbe tartozó köz­ségeknek, az üzemeknek, hivata­loknak, intézményeknek tevé­kenységükből adódóan különböző sajátosságaik vannak. Egységes azonban a felkészülési követel­mény, ezért az értekezletek —, melyeken részt vettek az üzemek parancsnokai, törzsparancsnokai, a szakszolgálatok parancsnokai — célja a feladatok, a kpvetel- méhyek egységes értelmezése volt. A városi törzsparancsnokok ér­tékelték az elmúlt időszak pol­gári védelmi felkészítési munká­ját és meghatározták a helyi ten­nivalókat, feladatokat. Megálla­pították, hogy a követelmények­nek megfelelően javult a szak- szolgálatok, önvédelmi szerveze­tek alkalmazási készenlétbe he­lyezése. • Kiképzési feladataikat a követelmények szerint teljesítet­ték. Kiderült azonban, hogy az egyes foglalkozások módszerében még nem érték el mindenütt a kívánt .színvonalat. Egyes helye­ken az oktatás sablonos, csak az elmélettel foglalkoztak, vagy á filmvetítésekre helyezték ^ hang­súlyt. A jelenlevők megállapítot­ták, hogy ez nem elég. A foglal­kozásoknak — a lehetőségekhez' képest — gyakorlatiasaknak kell lenniök. Fő feladat a parancsno­kok kiképzése, amelynek követ­kezménye, hogy a beosztottak jobban bíznak a védőeszközben való felkészítés szükségességében. A törzsparancsnokok részlete-1 sen értékelték a különböző fog­lalkozások és gyakorlatok végre­hajtását, szakszolgálatonként ele­mezték az eredményeket. A szak- szolgálatok és a polgári védelmi parancsnokságok között az együtt­működés jó, hatására a képzés színvonala emelkedett. Kedvező tapasztalat, hogy a fegyveres erőkkel és a társszervekkel is gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. Hatásos politikai munkával segí­tették a polgári védelmi felké­szítést a párt- és a KlSZ-alap- szervezetek vezetőségei is. Az értekezleteken felvetették a hiányosságokat, sőt, megjelölték ezek megszüntetésének módját is. Többek között: az egyéni védő­eszközök rendeltetés szerinti használatát, a polgári védélmi feladatok összhangját a minden­napi munkával. Hangsúlyt ka­pott az is, hogy a polgári véde­lem a honvédelem szerves része, s ennek megfelelően kell végre­hajtani a feladatokat. Az termé­szetes, hogy sok szó esett a kö­vetkező kiképzési időszak felada­tairól is. Ezen belül szükségesnek látszik fokozni a polgári védelmi szervezetek állományának fizikai állóképességét, növelni kell a gya­korlati foglalkozások színvonalát. A hatékony propagandamunka érdekében tovább kell gyarapíta­ni a lakosság polgári védelmi is­mereteit. A fő figyelmet az al­egység-parancsnokok felkészíté­sére kell fordítani, hogy képesek legyenek a beosztottak .alegység­kötelékben való foglalkoztatásá­nak tervezésére és végrehajtásá­ra. Az értékelés szerint a megyé­ben megtartott foglalkozások, összevonások a céljukat elérték, eredményesek voltak. A jövőben a kiképzésnek ezt a formáját kí­vánják fenntartani, továbbfejlesz­teni. Az 1984—85-ös évben az al­egységek parancsnokait az önál­ló rajig bezárólag, a szakszolgá­lati és az önvédelmi alegységek parancsnokait összevontan, a me­gyei polgári védelmi parancsnok­ság szervezésében és irányításá­val képezik ki. összességében a polgári védel­mi felkészítés jelentőségteljes feladat, amely az egész társada­lom ügye. A kiképzési értékeiét alapvető tanulsága: a veszélyt is­merő és a szükséges tennivalókra felkészített állampolgárok minden helyzetben tudatosabban, célratö­rőbben tevékenykednek, mint azok, akik nem tudják, hogy mit is kell tenniök! Bánfalvi Pál Képek gyakorlatokról A műtrágya-felhasználás a ter­vezettnél lassúbb ütemben emel­kedik, ami hasznos is lehet, ha közben a felhasználás hatékony­sága nő. A tendenciát azonban nemcsak ez okozza, hanem az is, hogy a műtrágyák egyire drágáb­bak, minőségük pedig sok kíván­nivalót hagy maga utam. Az üze­meket ezek a körülmények szin­te rákényszerítebték, hogy új tápanyag-utánpótlási módot ke­ressenek: a folyékony műtrágyá­zás! technológiát. Alig öt éve még, hogy megszülettek az első eredmények, 1978-ban a mező- gazdaságban felhasznált műtrá­gya-hatóanyagnak 0,3—0,5 száza­lékát juttatták ki folyékony — azaz szuszpenziós — alakban. A múlt évre az arány elérte a négy és fél százalékot; az 1,6 millió tonnából több mint 70 ezret szór­tak ki nem szilárd műtrágyaként. A minisztérium húsz évre készí­tett terve szerint az ezredfordu­lón — amikor már 2,5 millió ton­na műtrágya-hatóanyagot hasz­nál fel a mezőgazdaság — az ösz- szes mennyiség egynegyedét adja majd a folyékony műtrágya. A számításrá azonban néhány év után rácáfolni látszik a gyakor­lat. Az üzemek vártnál szélesebb köre törekszik meghonosítani az új eljárást. Közéjük tartozik megyénkben a mélykúti Lenin Tsz, amely az idén már harmadik éve alkalmaz­za a folyékony műtrágyázást. A • szövetkezetben nemrég rendeztek erről tanácskozást és bemutatót. A MÉM álláspontját a folyékony műtrágyázás' helyzetéről és jövő­jéről kariinger János főmunka­társ ismertette. Tőle idéztük a fent leírt adatokat és tendenciá­kat. Mint elmondta, sok ma még a szélsőséges nézet, egyesek fel­tétel. ^nélkül elterjesztendőnek, másak viszónt felesleges és pa­zarló eljárásnak vélik. A „közép­utas” vélemények szerint a nit­rogénműtrágyák kijuttatásában van létjogosultsága a folyékony műtrágyázásnak. A minisztérium szerint elkezdeni valóban a nit­rogén-utánpótlás javítása érde- ' kében érdemes az új eljárás al­kalmazását, később azonban gaz­daságosan fel lehet vele iválta- ni a régi technológiát. Az új eljárás mellett szól, hogy alkalmazói gabonából 5—15 szá­• A mélykúti Lenin Tsz agrokémiai telepén a keverőberendezést is megnézték a szakemberek. zalék közötti terméstöbbleteket értek el — változatlan hatóanyag- mennyiség melíett. Különösen fi­gyelemre méltó, hogy az aszályos évben is rekordtermést adtaik azok a gyenge adottságú terüle­tek, amelyekre folyékony műtrá­gyát juttattak ki, hozzákeverve a szükséges (mikroelemeket. Arra, hogy üzemi méretű . keverő be­rendezéseket használjanak a ter­melők, avagy nagyabb térség el­látására rendezkedjenek be, tár­sulásos formában, nincs kizáróla­gos javaslat. Ez a termelőik el­határozásától és lehetőségeitől függ, azt azonban érdemes szem előtt tartani, ihogy az oldott mű­trágya gazdaságos szállítási tá­volsága nem több, mint 50—60 kilométer. A vitathatatlanul költ­séges beruházások számottevő tá­mogatást jelenleg nem élveznek — megvalósításukhoz azonban vi­szonylag kedvező feltételekkel kapható hitel és a fejlesztések mentesülhetnek a beruházási il­leték megfizetése alól. A MÉM már létrehozta a folyékony mű­trágyázás! koordinációs bizottsá­got, amelyet az üzemek problé­máikkal megkereshetnek. A mélykúti Lenin Tsz vezetői 1978-ban vetették papírra a fo­lyékony műtrágyázás meghonosí- tási tervét, egyidőben a szövet­kezet agrokémiai telepének létre­hozásával. A szuszpenziós műtrá­gya előállítását tavaly kezdték el, idén már a szomszédos és más közeli üzemeket is kiszolgálják. Mintegy 25 ezer hektárt látnak el. A folyékony műtrágyázás tech­nikai-műszaki', agronómiái és gazdaságosságbeli előnyeit rész­letesen elemezte Korányi György tsz-elnök. Kiemelte, hogy a be­ruházás léhetővé tette a táp­anyag-gazdálkodás magasabb szintre emelését. A kijuttatás mi­nőségének, a műtrágyázás hatás­fokának és a munkák üzembiz­tosságának javulása sok régi problémát szüntetett meg a gaz­daságban és emellett 5—15 szá­zalékos terméstöbbletet eredmé­nyezett. A tsz rövidesen újabb keverőberendezést állít üzembe, ezzel megvalósul majd a felhasz­nálóik választékosabb, rugalma­sabb ellátása. A gyakorlati bemutatón az ősz- , szegyűlt csaknem másfélszáz szakember megtekintette a tsz agrokémiai telepét, valamint a folyékony műtrágyázás két alap­formáját. A mélylazítóra szerelt berendezés 45—55 centi' mélyre juttatja a hatóanyagot. A tárcsá­zással egy menetben végzett mű­trágyázás közvetlenül vetés előtt végezhető. * Zs, A. Megoldották az üregballonok hazai gyártását Az idén a szokásosnál ké­sőbb lesz a szüret, a keres­kedelem azonban már felké­szült az elengedhetetlen kel­lékekkel: hordókkal, putto­nyokkal, qsobolyókkal, dará­lókkal, présekkel, demizso- nokkal, mustfokolókkal és a szükséges vegyszerekkel. A Hermes Szövetkezet 14 bu­dapesti boltjába, valamint vidé­ki iparcikk-kereskedelmi partne­reinek az üzleteibe most kezdi szállítani a hordókat, amélyekből megfelelő a választék, kaphatók 50-től 400 literes méretig, van tölgyfából készült, valamint az olcsóbb akáchordó is. Minden nagyságú hordóhoz kaphatók a néhány évvel ezelőtt még hiány­cikknek számító facsapok, s cia- rálókiból és présgépekből szintén széles választékot kínálnak a leg­kisebbtől a legnagyobb méretig. A borászati üvegáruk ■— damii- zsonok, ballonok — legnagyobb forgalmazója az AMFORA. Az 5 —25 literes demizsonok Bulgáriá­ból érkeznek, s bár jelenleg még nincs az üzletekben a szerződés­ben lekötött mennyiség, a szüre­tig várhatóan megérkezik. A biz­tonságos ellátás érdekében az AMFORA gyártat is; a hajdúná­nási szövetkezet készít megrende­lésre kisebb méretű demizso.no- kat. Megoldódott az üvegballonok hazai gyártása. A Salgótarjáni Öblösüveggyárban. 25 és 54 li­teres ballonokat állítanak elő, s közülük a kisebbik fajtából már nagyobb, mennyiséget szállítottak a kereskedelemnek, az 54 litere­sekből pedig a közeljövőben vár­ható a megrendelt tétel. A ballo­nok .műanyaggal bevonva is kap­hatók, a műanyagpalástot az AM­FORA importálja. Az idén először forgalomba hoztak áttetsző mű­anyag boriapókat is, amely tovább tart, mint az üvegből készült, amiből korábban egyébként 'is hiány volt. A műanyag borlopót a borsodsziráki Bartók Béla (Mgtsz gyártja, s fgény szerinti mennyiséget szállít a kereskede­lemnek.

Next

/
Thumbnails
Contents