Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AS MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 207. szám Ára: 1,40' Ft 1981. szeptember 4. kedd Hajlandóság kérdőjelekkel Válasz a Fehér Házból Csernyenko javaslataira WASHINGTON Az amerikai külügyminiszté­az 1984—85-ös oktatási év ® Dr. Szabó- Lajos mondott tanévnyitó beszédet. rium szóvivője úgy fogalmazott ugyan, hogy „az Egyesült Álla­mok szilárdabb és konstruktí­vabb viszonyt kíván teremteni a Szovjetunióval. ' tárgyalások út­ján”, de ismét a szovjet felet tet­te felelőssé a fegyverzetkorláto­zási tárgyalások megszakadásáért. A szóvivő rövid "nyilatkozata Konsztantyin Csernyenkónak a vasárnapi Pravdában megjelent állásfoglalására reagált. Az amerikai külügyminiszté­rium után a washingtoni Fehér Ház szóvivője is azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok haj­landó tárgyalni Bécsbén a Szov­jetunióval. a világűr demilitari- zálásáról. E nyilatkozat sem jel­zi azonban azt, hogy változott volna ag Egyesült Államok állás­pontja és hajlandó lenne konk­rét tárgyalásokat folytatni az űr­fegyverek betiltásáról. A szóvivő nem tett említést arról a szovjet javaslatról sem, hogy a tárgyalások megkezdésé­vel egyidejűleg kölcsönösen fa­gyasszák be a kozmikus támadó­rendszerek kipróbálását és had­rendbe állítását. Mindenesetre közölte, hogy gondosan fogják tanulmányozni Konsztantyin Csernyenkónak a Pravda kérdé­sére adott válaszait. Magyar—román pártközi megbeszélések Tegnap a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának székházában magyar— román pártközi megbeszélésekre került sor. Magyar részről Aczél György és Havasi Ferenc, a Po­litikai Bizottság tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai és Szű­rös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, román részről Ilié Ver­dét, az RKP KB Politikai Végre.- hajtó Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Petre Eiiache és Ion Stoian, a Politi­kai . Végrehajtó Bizottság pót­tagjai, a KB titkárai vettek részt. A tárgyalásokon részt vettek to­vábbá Barity Miklós, bukaresti magyar, illetve Nicolae Veres bu­dapesti román nagykövet, vala­mint a két tárgyalócsoport szak­értői. A szívélyes, elvtársi és őszinte légkörű megbeszélések során kölcsönösen tájékoztatták egy­mást a két ország helyzetéről, pártjaik hazai és nemzetközi te­vékenységéről, valamint átte­kintették a magyar—román sok­oldalú kapcsolatok fejlesztésé­nek időszerű feladatait. Hétfőn délután a román vendé­gek ellátogattak a Szerszámgép­ipari Művek budapesti szerszám- gyárába, ahol Kapolyi László ipari miniszter, valamint a vál­lalat vezetői fogadták a vendége­ket. VÉGET ÉRTEK A TARGYAtÁSÓÉjjl Elutazott a csehszlovák külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminisz­ter meghívására Bohuslav Chnou- pek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere szeptember 1—3. között baráti Iá. togatást tett hazánkban. A kül­ügyminiszteri találkozóra Győr­ben került sor. A külügyminiszterek tárgyalá­saikon véleményt cseréltek a ma. gyár—csehszlovák kapcsolatok jelenlegi helyzetéről, és féjleszté-. sének további lehetőségeiről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. ~ Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság •és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság együttműködése a közös eszmék, érdekek és célok alapján, a barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződéssel összhang­ban minden területen eredmé­nyesen fejlődik. E kedvező folya­matban kiemelkedő jelentősé­gűek Kádár János és Gustáv Husák rendszeres találkozói, és a magyar—csehszlovák együtt­működés erősítésére irányuló kö­zös állásfoglalásai. A külügy­miniszterek kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a két ország ba­ráti kapcsolatainak fejlesztése egyaránt szolgálja népeik érde­keit, és a szocialista közösség ügyét. Várkonyi Péter es. Bohuslav Chnoupek megbeszélései elv­társi, baráti légkörben folytak, és teljes nézetazonosságot tük­röztek minden alapvető kérdés­ben. Bohuslav Chnoupek baráti lá­togatásra hívta meg Várkonyi Péter külügyminisztert, ' aki a meghívást köszönettel elfogad­ta. A csehszlovák külügyminisz­ter tegnap elutazott Magyaror­szágról. Tanévnyitó és diplomaosztás a pártiskolán Tegnap délután Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban tartották a megyei párt- bizottság oktatási igazgatóságá­nak tanévnyitó ünnepségét. A zsúfolásig telt színházteremben Komáromi Attila, a pártiskola igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelent több száz hallgatót, il­letve a meghívott vendégeket, közöttük Romány Pált, az MSZMP Bács-Kískun megyei Bizottságának első titkárát, Ka- tanics Sándort, a megyei pártbi­zottság titkárát, - és dr. Nuber Istvánt, az MSZMP Központi Bi­zottságának munkatársát. . — Fő feladatunk, hogy megfe­lelő feltételeket teremtsünk a marxista tárgyak tananyagainak alkotó módon történő elsajátítá­sához, hozzáférhetővé tegyük a felnőttoktatásban is a társadalom- tudomány különböző területeinek behatóbb megismerését, s ezáltal elősegítsük a marxista—leninis­ta eszme terjedését — mutatott rá tanévnyitó beszédében dr. Szabó Lajos, az oktatási igazga­tóság igazgatója, majd a világ megromlott gazdasági és feszül­tebbé vált politikai helyzetét ele­mezve, az alábbiakat hangsú­lyozta: — Az ideológiai viták külön­böző fórumain nálunk is keresik a valóságot mozgató folyamatok indukáló elemeit, ezek főbb ösz- szefüggéseit, várható következ­ményeit, a két világrendszer har­cának perspektíváit, jövőnk ki­látásait, avagy a mindennapi éle­tünk egyéb problémáinak megol­dását. Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között sokféle meg­közelítés születhet, s előfordul, hogy közülük egynémelyik a parttalan liberalizmus, az elbi­zonytalanodás vagy a cinizmus felé hajlik. Ezért is nagyon fon­tos, hogy mind többen megismer­jék a marxizmus—leninizmus klasszikus, a gyakorlat által tör­ténelmileg igazolt tételeit, illet­ve a társadalomtudományok ki­érlelt, továbbfejlődésünket je­lentő újabb eredményeit... — Tudjuk, hogy céljainkat (jsak akkor érhetjük el, ha épí­tünk hallgatóink tudásvágyára, szorgalmára, és elkerülve az üres formalizmust, őszinte elvtársi vi­szonyt alakítunk ki az oktatók és a hallgatók között, s ha önálló gondolkodásra, illetve az azt elősegítő pedagógiai gyakorlat érvényesítésére törekszünk. A ta­nár és a hallgató egyenlő part­ner, s az elvi megalapozottság, a tudományos érv, a didaktikus érvelés képezi a meggyőzés fő eszközeit, amelyekkel együtt kell járjon az igényesség és a fele­lősségtudat ... Ezután, a megyei pártbizottság nevében Romány Pál köszöntötte az oktatási igazgatóság hallgatóit, gratulált a most végzetteknek, majd a következőket mondotta: — Vezetni azt is jelenti, hogy messzebbre látni; a tegnapok puszta összegzése helyett a hol­napra, új feladatok megoldására készülni és cselekvésre szervez­ni az embereket, jól gazdálkod­va az anyagi és szellemi javak­kal. A pártra vár az a kemény és hosszú munka, hogy tehetsé­ges, ígéretes kádereit minden ed­diginél felkészültebbé, alkalma­sabbá tegye az új vagy új mó­don jelentkező követelmények megvalósulása érdekében. Egy­szóval: vezetőképzésünknek, ok­tató-nevelő munkánknak kell először versenyképesnek _ lenni ahhoz, hogy termelési kultúránk, tudományos és egyéb eredmé­nyeink is. tartósan versenyképes­sé váljanak. Köztudott, hogy amelyik ország az oktató-nevelő munkában lemarad, ahol elavult módon vagy elavult ismereteket tanítanak, ott megreked a fejlő­dés, s a halmozódó elmaradás perifériára szorítja a későn ébre­dő, a múltja dicsőségén merengő nemzetet. A gazdasági vesztesé­geket azután tetézi, hogy ilyen esetekben háttérbe szorul az if­júság, bizonytalanságba süllyed a jövő. — A politikának alapvető fel­adata a mi viszonyaink között, pártunknak pedig elsőrendű köte­lessége, hogy a kor követelmé­nyeit szem előtt tartva, alkalmas­sá tegye a mai nemzedéket az új perspektívák megválaszolásá­ra. Mert igaz a mondás: „Nem baj, ha szalad az idő, amíg vele futhatunk!” Igényes, a korszerű ismereteket alkalmazni tudó, tett- rekész vezetők sokaságát várja a tömérdek tennivaló. Olyan ve­zetőket kell képeznünk, akik elöl tudnak maradni, nemcsak a fényes napokon, de a borús ég alatt is, akik mindig nyugodt szívvel állhatnak munkatársaik, választóik elé, mert a közösség érdekében mindig megteszik, amit meg kell tenniük. Ilyen vezetők kellenek, s kívánatos, hogy főiskoláinkon, illetve a po­litikai képzés megyei bázisán egyértelmű legyen ez a követel­mény. (Folytatás a 2. oldalon.) A HÉTVÉGE Nagyszerűen szerepeltek a kecskeméti cselgáncsozók a hatodik alkalommal megren­dezett nagy nemzetközi ver­senyen, a Judo Kupán. Szom­baton három, vasárnap pedig két aranyérmet nyertek a ha­zai versenyzők. E. Kovács Já­nos ráadásul* duplázott: első lett az abszolút és a 95 kg-os kategóriában is. A csapatver­senyt szintén a házigazda Kecskeméti* SC nyerte, nagy fölénnyel. Képünkön a 65 kg-os súlycsoport első és má­sodik helyezettje, a kecske­méti Deák (jobbról) és klub­társa, Kincses látható. Kecelen is kecskeméti siker született a kettesfogathajtó- versenyen. Egyéniben Toldi Sándor lett az országos baj­nok. A Bajai SK NB Il-es labda­rúgó-együttese értékes dön­tetlent ért el Salgótarjánban az SBTC ellen. Jól jöhet ez az egy pont a bajnoki végelszá­moláskor. A területi bajnokság élén a Kecskeméti TE áll, miután győzött Miskén, ahol nyolc gólt láthattak a szurkolók. A KSC ismét „remizett”,, ezúttal a bajnoki címre is * esélyes Szarvassal játszott döntetlent. Idegenben nyert a HKBSE, viszont súlyos vereséget szen­vedett a LajosmizSe. A megyei bajnokságban né­gyen állnak azonos eredmény­nyel az élen, s ez nem min­dennapi izgalmakat ígér a folytatásra js. Részletes tudósításainkat és a sporthíreket lapunk hetedik oldalán találják meg olva­sóink. ■■■■■■■■ Emlékezés és Az OBT nyilatkozata a béke Y Az Országos-Béketanács, csatlakozva a Béke-vi­lágtanács felhívásához és a Béke Világnap magyar- országi eseményeihez, tegnap a következő nyilat­kozatot tette közzé: 1939. szeptember 1-ére, a második világháború kitörésének napjára emlékeztek az elmúlt napok­ban világszerte. Azok, akik átélték a világégés ször­nyűségeit, s a fiatalabbak, akik csak hallottak, ol­vastak róluk, egyaránt azzal az eltökéltséggel em­lékezték, hogy mindent meg kell tenni egy újabb, egész civilizációnkat fenyegető katasztrófa meg­akadályozásáért. Vannak, akik feledtetni szeretnék a második vi­lágháború tanulságait. Azt, hogyha előtte összefog­tak. volna a békeszerető népi erők, és a józanul gondolkodó politikusok, ha a nyugati hatalmakat nem vakította volna el megrögzött szovjetellenessé- gük, akkor eleve meg lehetett volna hiúsítani a hitleristák világuralomra' törő, őrült terveit. A második világháborúnak e történelmi leckéjét soha nem szabad elfelejteni. Ezért is nyilvánította a Réke-világtanács és a Szakszervezeti Világszövet­ség Béke Világnappá szeptember 1-ét. Az emléke­mozgósítás lágnap alkalmából zés, de még inkább a mozgósítás napja volt a mos­tani, 45. évforduló. Nem utolsósorban azért is, mert a háborúra készülődés az utóbbi években soha nem volt annyira nyilvánvaló és nagyméretű, mint ma, az Egyesült Államok vezetői részéről. Hazánkban békegyűléseken és Budapesten anti­fasiszta nagygyűlésen emlékeztek meg a tragikus évfordulóról és mai tanulságairól. A nagygyűlés egyben nyitánya volt az őszi szolidaritási és antiim- perialista akciósorozatnak. A Szovjetunióban, ahol húszmillió áldozata volt a háborúnak, Konsztan­tyin Csernyenko., az SZKP KB főtitkára, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnöke ismételten kinyil­vánította a szovjet kormány készségét á tisztessé­ges és komoly tárgyalásokra, és realizmusra, egyen, lő felek párbeszédére szólította fel az amerikai kor­mányt. Ehhez hasonló szellemben tevékenykedik a Ma­gyar Népköztársaság kormánya, s a magyar béke­mozgalom is, hogy erőnkhöz mérten szerény hozzá­járulásunkkal erősítsük a háborús fenyegetés el­hárításáért küzdő, világot átfogó mozgalmat. KECSKEMÉTI ÉS FRANCIA FAJTÁK Paradicsom-vetőmag a nemesítés fellegvárából A hazai paradicsomnemesítés fellegvárában, a*' Zöldségtermesz­tési Kjutató Intézet fejlesztő vál­lalatánál megkezdődött a para­dicsom-vetőmag feldolgozása. Je­lenleg tizenhármán tevékenyked­nek a gépsornál, ahová az érési időtől függően érkezik a 15 kecs­keméti és 3 francia paradicsom- fajta. Mintegy 3400 tonna'termés­ből nyernek levet,' s ami ezúttal fontosabb, vetőmagot. Kovács László, az üze#a veze­tője elmondta, hogy a munka dandárja a jövő héten kezdődik, ekkor várják a Kecskemét-szik- rai Állami . Gazdaságból, a nagy­kőrösi Mészáros Termelőszövet'- kezeiből, valamint Mezőtúrról a legtöbb paradicsomot. A kutatóintézet saját termesz­tését az idén a megszokottól el­térően szervezték. Eddig a dolgo­zók munkaidőben ápolták a nö­vényeket. 1984-ben a területet fél hektáronként kiadták olyan jelentkezőknek, akik szabad ide­jükben vállalkoztak a kézi mun­kákra. Tőlük a leszedett paradi­csom kilóját 3 forintért vásárol­ni A vetőmagüzemben a lé tu­lajdonképpen melléktermék. ják meg, ebből vonják le a kü­lönböző gépi költségeket. Széles mosollyal nyugtázta a török ikamion vezetője, hogy csorog az üzemanyagtartálya, amikor a legutóbbi közúti el­lenőrzésen a rendőrök felhív­ták erre a figyelmét. Majd egykedvűen megjegyezte: ne­ki mindegy. Szerinte olcsó az üzemanyag, sőt, ő nem is ben­zint folyatott az útra, hanem gázolajat. Hiába beszéltek ne­ki a KM Közúti Igazgatóságá­nak munkatársai (akik a mű­szaki ellenőrzést végezték) ar­ról, hogy a gázolaj az úton nagy balesetveszélyt jelent és szennyezi a környezetet. Mo­solygott, is iegyre csak azt haj­togatta: ő haza akar érni a családjához, a többi nem szá­mít. A dolog első fele még csak rendben volna, de la második­kal már sehogy sem lehet egyetérteni. Sokan azt gondol­hatják most, hogy egy török kamionos példája nem jellem­zi az úton közlekedők maga­tartását. Szerencsébe, a kör­nyezetszennyezésnél marad­va, ilyen szándékosan vagy beletörődéssel nyugtázva még valóban nem. Ám az általános figyelmetlenséget tekintve már sajnos igen. S ezt éppen az E5-ÖS úton töttént legutób­bi közúti ellenőrzés tényei tá­masztják alá. A megvizsgált több mint 800 jármű egyhar- madának volt valamilyen mű­szaki fogyatékossága. A másik harmadánál pedig a ; volán mögött ülők közlekedési ma­gatartása kényszerítette bír­ságolásra vagy figyelmeztetés­re a rendőröket. A legszomo­rúbb az, hogy az autósok, mo­torosok zöme ugyancsak be­letörődő mosollyal fogadta a * figyelmeztetést. Legfeljebb akkor komorodtak el, ha a helyszínen kellett kinyitni a pénztárcájukat. Pedig a rendőröknek egyet­len esetben sem az volt a cél­juk, hogy mindenáron hibát, hiányosságot, vagy közlekedé­si szabálysértőt keressenek, hanem a tragédiák megelőzé­se. Az, hogy az állatorvosi ló­hoz hasonlító, minden nyava­lyát magán hordozó gépkocsi kereke ne essen ki éppen ak­kor, amikor például egy öt­tagú család megy vele szem­ben az összekuporgatott _ pén­zén vett autóján rokonlátoga­tóba. Az, hogy a teljesen sza­bályosan, műszakilag kifogás­talan járművel közlekedő ne rettegjen egy-egy részegen vo­lánhoz ülőtől. Az, hogy a köz­utakon ne történjen jóváte­hetetlen emberi és műszaki hiba. Azoknak, akik ittasan, a sza­bályokat önmaguk áltál „ala­kítva” közlekednek ajánla­nám, hogy előbb ismerkedje­nek meg, legalább futólag, a baleseti statisztikákkal. Az elmúlt negyedszázad alatt ha­zánk közútjain több mint 30 ezren vesztették életüket, és éppen az utóbbi években emelkedett ijesztően a tragé­diák lázgörbéje. Jelenleg min­den 28. percben történik egy személyi sérüléses, és minden 6. órában egy halálos kimene­telű baleset. Megírtuk az em­lített ellenőrzésről, hogy Kecs­keméten egyetlen lámpánál öt óra alatt 22-en hajtottak ti­losba, kísértették a szerencsét. Közgazdászok megpróbál­ták már kiszámítani, hogy mennyit ér az emberi élet. A közúti balesetek halálos áldo­zatainak átlagéletkorát figye­lembe véve ' kiszámították, mennyi és milyen értékű mun­kát végezhettek volna még. Matematikailag tehát kimu­tatható, mit is ér az élet. De ez emberileg, érzelmileg biz­tosan elfogadhatatlan. A gyermeknek, a feleségnek, az anyának — mindenkinek, akit szeretünk, kifejezhetetlen ér­téke van számunkra és a tár­sadalom számára is. Nem le­het belenyugodni abba, hogy a daganatos, valamint a szív­ás érrendszeri betegségek után már harmadik halálokként tartjuk nyilván a közlekedési baleseteket. Ráadásul -nem is követelne tudományos isme­reteket ennek a helyzetnek a megszüntetése. Csupán egy kis figyelem és fegyelem kel­lene hozzá, önmagunkkal, jár­műveinkkel, s a többi közle­kedővel szemben. Akkor min­den „számítana" ahhoz, hogy idejében és épen érjünk haza a családunkhoz. Tuza Béla J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents