Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

ZI PN MAGAZIN Tiprás és préselés Magyar szőlő a Krímben Magyarország különböző bor­vidékein kü­lönféle eljá­rásokkal ké­szítik a . bort. A római ha­gyományt foly­tató nyugati és déli. terüle­tek, illetve a nem római ha­tásra kialakult északi szőlő­vidékek közöt­ti különbség­nek az a lénye­ge, hogy a nyu­gati és a dé­li országré­szekben kez­dettől fogva fontos szere­pet kapott a szőlőszemek kézzel és láb­bal való szét­zúzása (a kézi- 1 szerszámmal való „maszko­lás” és a tip­rás) mellett a préselés is, az északi vidéke­ken ellenben egyedül a tiprás honosodott meg, és ezzel kapcsolatban kifejlődtek a szőttesekből készült tiprózsákok különböző válfajai. A többnyire két fonalból szőtt sűrű szövedékű zsákokon naphosszat táncolt a tipró. Előfordult az is, hogy a kádban zsák nélkül taposták ki a szőlőt. Ilyenkor a kád közepé­re vesszőkből font, méternyi ma­• A katonatelepi szabadtéri múzeum egyik érté­kes darabja: guruló présgép. gas, 30 centiméter széles hengert, úgynevezett szűrőt állítottak, eb­iből merték ki a kitaposott, szűrt mustot. A modern szőlőzúzó- bogyózók és prések mellett —7 különösen a Dunántúlon — né­hol ma is megtalálhatók még a régi paraszti prések fennmaradt példányai. • Dunántúli szőlőprés. Száz évvel ezelőtt készítették. Az egri bikavérről sokáig aZ hírlett, hogy e feltűnően mély­sötét italt a bika vérének hozzáadásával színesítették, erről azonban már kiderítet­ték. hogy nem itöbb mende­mondánál. Ugyanis egészen másképpen készül e nemes ijftóka; különböző vörös szőlő­fajtáit ' — nagyburgundi, ka- öá&á; medoc noír, opórtő — együttes szüreteléséből nyerik. A szőlő lebogyózása után a sö­tétkék szemeket törkölyön er­jesztik, miközben a szőlőhéj­ban levő festékanyagok meg­adják a sötétvörös, olykor ] csaknem feketébe hajló színt. Tehát a bika igazán ártatlan. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok a régmúlt időkig nyúlnak vissza. A magyar szőlő­fajták meghonosítása a nagy szomszédos ország területén a 18. század elején kezdődött, I. Péter uralkodása idején. A cár éppen a Rákóczi-szabadságharc buká­sának évében rendelte el,- hogy hozzanak be Magyarországról né­hány tőkét, elültetés céljából. Ezek egy részét Azoviban, a töb­bit Asztrahányban telepítették. Érdekes ma már számunkra, hogy a cár szerződtetett két ma­gyar szőlészt — Madonk Sámuelt és Mező Ferencet — azzal a cél­lal, hogy az ország szőlőkultúrá­ját javítsák. Hamar kiderült, hogy az említett városok kör­nyékén ugyanolyan minőségű 'bort lehet előállítani, mint ná­lunk Tokaj vidékén. Később ezt az állítást többen cáfolták ugyan, de a magyar szőlőfajták importja tovább .tartott; olyannyira, hogy a Szovjetunióban megjelenő szak­könyvek nemegyszer külön fe­jezetet szentelnek a magyar sző­lőkultúra egyes fajtáinak, melyek a Krímben meghonosodtak. Leg-pince ,Egy angál könyvben olvasható — mely a ma oly divatos legeket tartalmazza —, hogy hol látható a világ legnagyobb borpincéje. Dél-Afrikában, Fokváros közelé­ben van a monstrum létesítmény, melynek az alapterülete tíz hek­tár, és a tárolási kapacitása száz- harrrtinernillió liter. A bika ártatlan Az új ital „varázsereje” Az történt a legenda szerint, hogy Dzsemsit per­zsa király egyik kedveit háremb’ölgye, Guináre be­leszeretett egy ifjú testőrkapitányba. Mivel nyil­vánvaló volt, hogy boldogságát semmiképpen sem nyerheti el, halálra szánta el magát. Belopódzott a nevezetes ,méreg” rejtekhelyére, a sziküabarlamgiba, merített az italból és megitta. Hiába várt azonban-, a halál nem jött. Üj-ból -ivott a .mérges” léből, ismét hiába. Miután jócskán fogyasztott a borból, elfe­lejtette búját-bánatát, és vidáman a király elé tán­colt, majd ittas őszinteségében elmondott neki mindent. Dzsemsit először megrendült és felbő­szült, de később gondolkodóba esett; megejtette a szívét Guináre őszintesége, és képzeletét megra­gadta az új ital varázsereje, amely még a halálra- szántat is jókedvre derítette. Megkóstolta a bort, és bölcs, megbocsátó döntést hozott. Áldását adta Guináre új frigyére — és elrendelte, hogy birodal­ma egész területén ültessenek szőlőt, készítsenek 'bort. ' r’ r ji HAJÓSI PRÉSHÁZAK (Görbe Ferenc felvétele) Az első fecskék — ősszel Évek óta tapasztaljuk, hogy falun, városon egyaránt tért hódít a hagyományok ápolása, felelevenítése. Többek között a szüreti mulatságok megrendezése is bizonyítja ezt. Kece- len az idén az igazi nagy szüreti időszak kezdete előtt került sor a látványos eseményre. • Sikere volt a rendezvénysorozat keretében a szőlőkiállításnak is. Íme egy érdeklődő, a legkisebbek közül. (Tóth Sándor felvételei) • A keceli szüreti felvonulás — és az érdeklődő közönség. Levél az áldozattól Tisztelt Uraim! Álll-janaik meg egy perc­re a dőzsölésben, töröljék ' meg zsíros szájukat, te­gyék már le a poharat, és -kérem, szenteljenek némi figyelmet posztumusz le­velemnek. Önök most úgy vélik, ál­doznak a bor istenének, Bacchusnak oltárára. U-raim, szívemet elönti a keserű- ' ség (és a piros paprika). Ha áldozatról1 beszélünk, akkor csak rólunk, juh-ok- ról, bárányokról — vagy ahogy Önök rosszindulatú leereszkedéssel neveznek bennünket — birkákról le­het szó. A szüret a juhtár - sadalom történetében fel­ér egy végítélettel. Életük virágjában, erejük tel­jében lévő juhok ezrei ad­ják át lelkűket az égi lege­lő szellemének, testüket pedig az Önök bográcsá­nak. A tatárjárás, török- dúlás ehhez képest kedé­lyes piknik egy derűs va­sárnap délután. Gondol­tak már Önök erre? Nem, ó nem. Csak leszedik azt az átkozott szőlőt, aztán belénk mártják a kést, -miszlikbe aprítanak, meg­főznek, és csámcsognak gyenge húsunkon. * Elné­zést, hogy elkapott a paite- tifcus hevület, de ezt a faj- pusztítást kénytelen va­gyok tárgyilagos, szenv­telen szavakkal ecsetel­ni. Népem pusztításának indoka »egyetlen megrá­zó mondatban foglalha­tó össze: a zsíros falaira jobban csúszik a bor. Ezer­nyi szenvedés, halálisikoly, vértől iszamos legelő,, miért? Hogy jobban csúisz- szon a bor. Uraim, a lelkiismeretük- höz szólok, hátha fellob­ban Önökben az irgalom -lángja. Rendjén van ez így? Engedjék meg, hogy XIV. Benedek pápát idéz­zem. Akkor mondta e sza­vakat, midőn Mária Teré­zia néhány hordó "tokád i bort küldött neki ajándék­ba: „Áldott legyen a föld! mely téged teremtett. Ál­dott az asszony, aki téged/ küldött, és áldott vagyok én, a)kr iszlak”,; Nem ítél- * hetnek kedélynek, ha hoz- záteszemj/és áldott a juh, aki életét áldozza a szüret sikeréért. De nem szaporítom to- , vább a szót, mért kihűl a pörkölt. Azaz kihűlök. | Maradok tisztelettel: egy boldog jövő reményében, az ismeretlen mártír Egy régi ürmös receptje Évszázadok óta szokás Magyarországon, hogy étvágygerjesztés cél­jára a tokaji szamorodni és a vermut mellett az ürmöst használják. Egy XVIII. századi recept jól mutatja az összetétel változatosságát. A magyar ürmös borhoz az alábbi illatos füveket adagolták: fehér­üröm, ezerjófű, narancshéj, citromhéj, kalmuzsgyökér, fahéj, szeg-, fűszeg, koriandermag, édes mustárliszt;, keserű mustárliszt, csillag- ánizs. ' • Művészi kivitelezésű faragott hordófenék, mely 1867-ben ké­szült. • Emberfej alakú kocsmacégér, a szájában szőlőfürttel. Egyike a régi, szemléletes, reklámozó díszítéseknek. Minek nevezzelek? ,JNincs szerető, aki oly sokféle, s oly finom árnyalatokat kifejező jelzőkkel -illetné szerelmesét, mint a borkóstolás mestere a bort” — irta könyvében egy tudós szerző. Elmondta, hogy egy francia szak- könyvben „A borkóstoló szótára” fejezetben összesen -kétszázhu- szonlhét jelzővel illetik e nemes italt. Ilyenekkel mint kerek, rö­vid, testes, ámbrasfcínű, szerel­mes, élénk síb. Íme néhány kőnk­RÖVIDEN... A híres-hírhedt, rettegett feledelem, Attila túlságosan Is szerette a bort. A hűn mondák szerűit hatalma tetőpont­ján egy dáridó alkalmával ez okozta a halálát. * Egyiptomban. és Mezopotámiában már csaknem ötezer évvel ezelőtt Is­merték és gyakorolták a borkészítést. A középkorban az alkimisták hite szerint a magyar tokaji bor arany- szemcséket termelt a- varázserej ű föld­ből. rét példa hazái terméseink jel­lemzésére. Badacsonyi rizling: tüzes, tes­tes, szép színű, rezedára emlé­keztető zamatú. Egri bikavér: grá­nit piros színű, telt ízű, bárso­nyos. Móri ezerjó: testes és tűi zes, kissé fanyar, édes, de azért kemény. Szekszárdi vörös: édes­kés, nem túl fanyar, sima, fű­szeres. Hazánk nagyjából összefüggő bor­termelő területe mintegy kétszázezer hektár. Ugyanakkor a szétszórtan je­lenlévő szőlőültetvények csaknem az egész országot behálózzák. A rómaiak Idején a császárok egyik fő szőlő tel építési terepe Badacsony környéke, volt. A legősibb és legjel­legzetesebb badacsonyi szőlőfajta a kéknyelű, mely levélnyelének kékes színéről kapta a nevét. ~ összeállította: Varga Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents