Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
1984. szeptember 19. • PETŐFI NEPE ■ ,1 SZEMÉLYZETI, OKTATÁSI MUNKA A MEGYE TANÁCSAINÁL Képzettség és képesség A szakmailag, politikailag jól képzett emberek minden munkahelyen megbecsülésre, nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésre számít, hatnak. Ehhez azonban — amint hosszú idők tapasztalatai bizonyítják — nem elegendő egyszer megszerezni a mesterlevelet, a diplomát, letenni a szakvizsgát, mert az élet minden területén észlelhető korszerűsödés szükségessé teszi az ismeretek állandó gyarapítását. Az erre irányuló törekvéseket a munkahelyeken támogatják, anyagilag is segítik, különböző tanfolyamokkal, továbbképzési kurzusokkal, s nemegyszer ezek sikeres befejezésétől teszik függővé a* adott munkakör betöltését is. A szakmai és politikai felkészültségen túl, jó néhány munkakörben, beosztásban igery' nagy jelentősége van a hivatásszetftetnek, az emberismeretnek. Nyitás előtt az Operaház- Különösen így van ez a tanácsoknál, ahol évenként — csupán Bács-Kiskun megyében — több mint egymillió emberrel, választópolgárral találkoznak. Ekkora az „ügyfélforgalom”. Rendszeresen értékelik A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a megye tanácsainak káderhelyzetéről és személyzeti munkájáról /tárgyalt. Tévedés lenne azt hinni, hogy csupán alkalomszerűen került a tárná a testület elé, mert úgyszólván évenként — a mostani választási ciklusban különösen nagy körültekintéssel vizsgálják ezt a tevékenységet, s beszámoltatják a személyzeti és oktatási osztályt. Így történt ez 1980-ban, 1981-ben, az elmúlt éviben két alkalommal is, és most legutóbb, 1984. szeptember közepén. Ha csupán ezt a rendszeres értékelést vesszük figyelembe, akkor is megállapíthatjuk, hogy a megyei tanács vezetői, a végrehajtó bizottság nagy fontosságot tulajdonit ennek a munkának, amelynek elsődleges célja a személyi feltételek javítása — különösen a helyi tanácsoknál —, a tervszerű utánpótlás és az, hogy a szakmai képzettségen túl egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az előadók magatartására, emberi értékeire is. Hangsúlyozzuk, ez nem újszerű feladat, hanem a folyamatos munka lényeges szempontja. Eredményei abban is mutatkoznak, hogy javuló színvonal jellemzi a helyi tanácsok testületéi elé kerülő előterjesztéseket. A folyamatos munka gyakorlatilag azt jelenti, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nagyobb figyelmet fordítanak a személyzeti munka irányítására, ellenőrzésére, tervszerűen foglalkoznak az apparátus káderhelyzetével, felelősséget éreznek a személyzeti munka színvona-’ iáért, sőt a végrehajtó bizottságok tagjai is egyre jobban bekapcsolódnak a személyi kérdések döntés-előkészítésébe. Nők és fiatalok fránya A megye tanácsainál 1645 ember dolgozik, a létszámnak valamivel több mint hatvan százaléka nő. Ez az arány megfelel az országos átlagnak. Érdekes, hogy a községi tanácsoknál legnagyobb az arányuk, viszont — és ez a természetes — azonos munkakör és felkészültség esetén a nők bérezése eléri a férfiakét. Nemcsak a tanácsokra jellemző, de országos jelenség, hogy a létszámukkal nincs arányban a nők vezetésben való részvétele: mindösz- sze 25 százalékos. Több esetben tapasztalható, hogy még az arra alkalmas nők is idegenkednek a vezető funkciótól, a nagyobb felelősségtől. A tanácsi dolgozóknak 17,5 százaléka harminc éven aluli fiatal (1980-ban ez még 22,7 százalék volt, az országos átlag pedig jelenleg 20 százalék körüli). A csökkenés egyben stabilitást ^is jelent, mivel az évekkel ezelőtt a tanácshoz került, s akkor már harmincon aluli fiatal többsége ma is az apparátus dolgozója. Ez egyben azt is jelenti, hogy megtalálták számításukat a tanácsoknál, megszerették s alaposan megismerték az államigazgatási munkát. Mostanra kialakult a megyében egy 30—35 év körüli stabil "és munkabíró fiatal tanácsi gárda. A fiataloknak körülbelül öt százaléka magasabb beosztású dolgozó. Ez így természetes, hiszen a vezetővé válást egy hosszabb felkészülési, ita paszta- latszerző és alkalmasságot bizonyító időszaknak kell megelőznie. Említettük, hogy a tanácsoknál rendszeresen foglalkoznak a káderutánpótlással, a szakmai képzettséggel. Ennek nyomán természetesen javult a szakmai fel- készültség, folyamatosan emelkedett a felsőfokú állami iskolai végzettségűek száma. 1980-ban például a megye tanácsainál dolgozók 32,6 százalékának volt felsőfokú végzettsége. Ez az arány napjainkban már 37,4 százalék. Az utóbbi időben megnőtt az igény — tegyük hozzá, nemcsak a tanácsoknál — a jól képzett pénzügyi,'közgazdász és műszaki szakemberek iránt. Tekintettel azonban arra, hogy a megyében ilyen irányú képzés nincs, az igények kielégítése igen nehéz. Megnyugtató ugyanakkor, hogy valamennyi vb-titkárnak megfelelő képesítése van, s ez jobb az országos átlagnál. A szakigazgatási vezetőknél ez az arány 93,5 százalékos, míg az ügyintézőknél 88,3 százalékot jelent, összegzésképpen hozzátehetjük, hogy a mérhető és bizonyítható végzettségen felül a tanácsoknál folyamatos az önképzés. A községi és városi vezetők részt vesznék különböző egyéves speciális -politikai tanfolyamokon. Kiemelt feladat A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalt beszámoló — amelyet a személyzeti és oktatási osztály vezetője terjesztett -elő — megállapítja a továbbiakban, hogy a képzés és továbbképzés szervezésében, összhangjának megteremtésében tekintettel kell .lenni a tanácsi szervek tevékenységével kapcsolatos követelmények és igények fokozódására. Ezért ezt a munkát a korszerűség és a differenciáltság szem előtt tartásával, a megnövekedett feladatokhoz igazították. A tanácsi dolgozók képesítéséről szóló jogszabályok előírják például az általános államigazgatási ismeretekből az úgynevezett egységes községi szakvizsga >le- tételét. Ennek a követelménynek Bács -Kiskunba n valamennyien határidőre eleget tettek. Kiemelt feladat a tanácsi vezetők és ügyintézők részére a munkakörük betöltéséhez szükséges szakmái és vezetői ismeretek elsajátítása. Ennek érdekében ciklusonként, illetve szükség szerint továbbképző tanfolyamokat tartanak, amelyeken általában és évenként 400—500 ügyintéző vesz részt. összességében elmondhatjuk, hogy fejlődött a megye tanácsainak .káderhelyzete, javult a személyzeti munka. Ennek legjobb bizonyítéka és próbája volt az 1984. január elsejével életbe lépett közigazgatási átszervezés előkészítése és zökkenőmentes lebonyolítása, amivel méltán érdemelték ki a tanácsi dolgozók a megyei pártbizottság elismerését is. Gál Sándor Szombaton főpróba Teljes szépségében kibontakozott a Magyar Állami Operaház megfiatalított százéves épülete: a homlokzati állványok eltávolítását követően most már lebontották az építők felvonulási területének utolsó kerítésszakaszát is a Középületépítő Vállalat dolgozói. A kocsifeljáróknál még dolgoznak, az utolsó simításokat végzik a díszes mennyezet restaurátorai és aranyozói. Az épületen belül fő tevékenységgé lépett elő a nagytakarítás. Az újra életrekelő dalszínház művészei már a szombati főpróbára készülnek. Az építők néhány helyiségben még apróbb munkákat végeznek, amelyeket a hivatalos átadáskor pótlólag kértek a műszaki átvevők, de egy-két napon belül ezeket is befejezik. Ezzel véget ér az 1981 augusztusában, a színpadtechnikai berendezések lebontásával megkezdődött operaházi rekonstrukció, amelynek hároméves munkájában több mint 120 vállalat, alvállalkozó, szállító cég és egyéb vállalkozó működött közre. Az építőket szeptember 25-én díszelőadással köszöntik a dalszínház művészei, s az épület fennállásának századik évfordulóján, szeptember 27-én hivatalosan is megnyitja kapuit az Operaház. Megemlékeznek a pompás neo- reneszánsz épület egykori alkotójáról, a 170 évvel ezelőtt született Ybl Miklósról is. Az Operaház rekonstrukcióját ugyanis kiegészítik az Ifjúsági Park és a Várbazár melletti Ybl Miklós- szobornak és közvetlen környezetének a jeles építészről elnevezett térnek! a felújításával is. • Az Operaház a tatarozás idején. NAPKÖZBEN Virtus...?! Üdvözöljük a megyei kezdeményezési, erre vártunk már mióta! Nevezetesen: a megye állami gazdaságai, vállalatai (a Helvéciái, Izsáki, Kiskunhalasi, Kiskőrösi, Kecskemét—Szikrai, Kunbajai, Városföldi Állami Gazdaság, a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombinát, a Kecskeméti és Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó, a Kalocsai Sütőipari Vállalat, a Kecskeméti Konzervgyár, a KAGE, a Közép-magyarországi Pince- <gazdaság) megállapodjanak a Kelenföldi KÖZÉRT Vállalattal a budapesti Bartók Béla u. 23. szám alatti üzlet üzemeltetésében és áruellátásában. Ez egy nagyszerű dolog, hiszen így együtt, a sok jó élelmiszert, italfélét, süteményeket gyártó Bács megyeiek a világvárosban nap mint nap bemutathatják, kínálhatják termékeiket, örömet szerezhetnek a budai vásárlóknak. Az önzetlenség szép példája ez. Mert ugye miért jutna más az eszembe, amikor mindennap látom a kecskeméti anyák,, lányok, nagymamák és férjek sokaságát, amint a városközpontból a peremrészekre — a Hunyadi-, a Műkért-, a Pe- tőfivárosba, a Szelei- és Rendőrfaluba stb. — megrakott szatyrokkal buszoznak haza. mintha egy-egy kis bolt nem volna a környékükön, csak hát szerény, kicsi az árukészlet annyi embernek ...És húsáruház minek Kecskeméten, még ha évek óta óhajtjuk is? Fő, hogy a fővárosban lesz gazdag, nagy választékot kínáló árubemutató a megyei termékekből. És, hogy ehhez még néhány milliót is adták — csupán reklám - és propagandacélokra másfél millió forintot — a nagyvonalú megyei gazdaságok, vállalatok? Miit számít az a pénz a mostani gazdasági körülmények. között, pláne, ha a fővárosról van szó! Csípje meg a kánya, aki sajnálja! Meg azt is, aki arról ír, hogy milyen gyengécske az ellátás, szűk a választék még baromfifélékből, aprólékokból is, és nincs hűtőszekrény, illetve -pult felvágottak, tejtermékek tárolására a megye száz- nyi településén és a városok peremrészein. Azt meg egyenesen pellengérre kellene állítani, aki szóvá teszi, hogy még sosem látta a megyei boltokban például a hosszúhegyiek, az izsákiak új, kiváló füstölt- és töltelékáruit stb., vagy a megyei sütőipari vállalatok olcsó, jó termékeit keresi. Semmi sem számit, csak a vivtus.* megmutat- juk a fővárosiaknak, nekünk Bács-Kiskun megyeieknek mindenünk van, ha az itteni lakosság, nem is tud róla.. 1 ■---- -----•/—•*— „---Ak i meg akarja ismerni és vásárolni kivan a finomságokból,' kézenfekvő a megoldás: utazzon Budára a Bartók Béla utcába. S a visszafelé ut sem lesz haszontalan: hálaimát mormolhat, dicsérve a megye kereskedelméért felelősöket az élményt adó kiruccanás lehetőségéért... Csabai István NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN A gyors változások idején Nehéz, csaknem megoldhatatlan feladatot adott a szerkesztőség, amikor arra kért, hogy éltetem alakulásáról, sorsfordulóiról a Petőfi Népe hasábjain beszámolj ak. A nehézséget a szűk terjedelem okozza, hiszen az él- mult negyven esztendő — de az azt megelőző évek is — bővelkedtek eseményekben. 1944. október 20-án szabadult fel Baja. Ez a dátum örökre emlékezetes a számomra. Az én fel- szabadulásomnak is a napja. Előtte szöktem meg a munkaszolgálatból, és egy álvégi családnál, Ditelján Mátyásóknáil, a Bem József utcában vártam mag a szabadulást. A sok szenvedéstől és megpróbáltatástól elgyötörtén, de végtelen boldogsággal, és a szó szoros értelmében felszabadultan indultam él október 21-én a városközpontba, hogy ismerősök fedői érdeklődjem: ki hogyan élte túl a nehéz éveket. Az űj élet megindításáért Az első, akivel találkoztam, Peágity Mihály volt. A kölcsönös üdvözlés után közölte, hogy a városházára igyekszik, ahol a felszabadító- szovjet hadsereg Városparancsnokánál lesz egy fontos megbeszélés. Ha nincs más dolgom, menjek vele, sok régi elvtárssal találkozhatok, akik részt vállalnak az új éltet .megindításában. A város volt vezetői szinte kivétel nélkül elmenekültek, így közigazgatás és közrendvédelem nélkül, maradt Baja. Természetesen örömmel elkísértem Peágity Mihályt, aki útközben elmondta, hogy egy internálótáborból szabadult. Már tegnap, a város felszabadulásának • első napján többedmagával jelentkezett a szovjet városparancsnoknál, aki látható örömmel és bizalommal fogadta a bajai kommunisták készségét. Ennek nyomán került sor a másnapi összejövetelre, az árván maradt polgármesteri irodában. Itt meglepve tapasztaltam, hogy a megbeszélés során több, korábban csak látásból ismert ember — Körmöczi József, Latitos András, Babity József, Rriskovics István, Jaszenovics Mihály, Sztriki- nácz István, Sarok Antal, Szekeres József és Ernő, és még többen — milyen /felelősségteljesen szólaltak fel, és tettek konkrét javaslatot az élet különböző területeire vonatkozóan. A szovjet városparancsnok, aki emlékezetem szerint őrnagyi rangot viselt, határozott és céltudatos volt. Beszédének — melyet tolmács fordított — fontosabb részeire jól emlékszem. Kijelentette, hogy a szovjet katonai köz- igazgatás csak átmeneti jellegű, melyet mielőbb a polgárinak kell felváltania. Az első feladatunk az legyen, hogy intézkedjünk, méghozzá sürgősein, hogy a város üzletei kinyissanak, majd induljon meg a normális élet, kezdjék meg a gyárak és üzemek a munkát. Ezen a tanácskozáson mindenki megkapta a maga feladatát. A többi között — ami engem személy szerint érintett — itt határoztuk el, hogy megalakítjuk a város- rendfenntartó alakulatát. Körmöczi József lett a Vörösőrség parancsnoka, aki korábban, mint az illegális kommunista párt tagja, jelentős szerepet vállalt a Nemzetőrségben, amelynek feladata volt megakadályozni a németeket abban, hogy a Dunántúlra való távozásuk előtt a város katonailag, stratégiailag fontos objektumait felrobbantsák. Ennek a szervezetnek .köszönhető, hogy a németek terve nem sikerült. Épségben maradt a Ferenc-csatorna zsiliprendszere, a víztorony, és nem utolsósorban a posztógyár áramfejlesztő berendezése. Keményen kellett dolgozni A Vörösőrségben kaptam szerepet; az őrszemélyzet parancsnoka lettem. A politikai osztály vezetését Lantos Andrásra bízták. Peágity Mihály, a tapasztalt pártmunkás a majdan megalakuló párt szervezésére vállalkozott. Ezen az első megbeszélésen még arról volt szó, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja bajai szervezetét alakítjuk meg, csak néhány hét eltelte után kaptunk a felszabadult Debrecenből olyan tájékoztatást, hogy a párt neve MKP. Intézkedéseink nyomán az élet minden területén rend és nyugalom volt a városban. A szovjet hadsereg miután megtisztította a Duna—Tisza közét, átkelt a Dunán, és november közepén már a Dunántúlon folytak a harcok, ahol a hitlerista seregek heves ellenállást fejtettek 'ki. A bajai temetőben szaporodtak a szovjet katonasírok. A megyeházából katonaikórház lett, ide hozták a sebesült 'katonákat. ■ Ezekben a hetekben keményen dolgoztunk. Nem túlzók, ha aizt írom: éjjel-nappal. Akkori életünk fontos dátumához érkeztünk 1944. november 26-án. Ezen a napon gyűltünk össze az ipartestület nagytermében, hogy létrehozzuk a Magyar Kommunista Párt bajai szervezetét. A színpadon .vörös terítős asztal melltett ültek azok, akik az elmúlt hetekben azün fáradoztak, hogy a párt- szervezet mielőbb megalakuljon. Emlékszem, Falcz Antal, a börtönt megjárt kommunista asztalos felállt, és énekelni kezdte az Internaciónálét. „Föl föl1, ti rabjai a földnek!” Eleinte bátortalanul, majd egyre erőteljesebben szólt az ének a fűtetlen teremben. „A győzelem napjai jönnek ... semmik vagyunk, minden leszünk!” A dallam és a szöveg is még hibás volt, de biztos, hogy mindenkinek a szívéből jött. A napok és hetek gyorsan követték egymást. A felszabadult országrészeik között, ha lassan is, de megindult a kommunikáció. Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Létrehozták az ideiglenes kormányt, amelynek több fontos intézkedéséről szereztünk tudomást. Ezek nem maradtak hatás néükül. a mi területünkön sem. A Vörösőrség, a kormány belügyminiszterének rendelkezésére a Magyar Álam- rendőrség bajai 'kapitányságává alakult át. Mivél én már a Vö- rösőrség keretei között is jórészt bűnüldözéssel foglalkoztam, nem ért váratlanul a megbízás: 'kineveztek a bűnügyi osztály vezetőjévé. Ezt a .tisztséget 1945 őszéig töltöttem bé, amikor is a koalíciós idők szellemének megfelelően, a rendőrségi funkciókat is felosztották a pártok között. A bűnügyi osztály vezetését a pártok közötti megegyezés alapján a szociáldemokrata párt képviselője kaphatta meg. Egy bizalmas beszélgetés során közölték velem ezt a tényt, s azt is, hogy lépjek át az MKP-ból az SZDP-be, ez esetben megtarthatom a beosztásomat. Erre nem voltam hajlandó, így azután egy kevés meg- bántöttsággal, sértődöttséggel, kiléptem a rendőrség kötelékéből. Ekkor történt a változás a kapitányság vezetésében is. Körmöczi Józsefet a szociáldemokrata Czicovszky István váltotta fel. Propagandista voltam 1945 őszén megalakult Baján egy faipari vállalat, melynek 1947 nyarán történt megszűnéséig tisztviselője voltam. Ekkor kineveztek a bajai munkásszövetkezet helyettes vezetőjévé. Az eltelt két év során pártmunkát, illetve társadalmi munkát a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetében végeztem. 1947 és 1949 közötti években ennek a szakszervezetnek a megyei titkára voltam. Ebben az időben ez a funkció még nem volt függetlenített. A .párt mint propagandistát tartott számon. Éveken át két szemináriumot vezettem. Hetente két-két alkalommal kerékpároztam Kiscsávoly és az alvégi Csitaonica között. Nem emlékszem arra, hogy hiányzott volna valaki a szemináriumi foglalkozásról, amelyre önként vállalkoztak a tanulnivágyók. Életem nagy fordulatát hozta 1949 kora tavasza. Mint szövetkezeti ii dolgozót, vezetőképző tanfolyamra küldtek. Nyolc hónapot töltöttem a SZÖVOSZ Amerikai úti, majd a ráckevei iskolájában. Kiképzett földművesszövetkezeti vezetőként tértem haza Bajára, ahol már azzal fogadtak, hogy az akkor államosított lapterjesztésben kell a jövőben. dolgoznom. Kineveztek a Lapterjesztő Nemzeti Vállalat ■ megyei vezetőjévé. Ekkor 1949. október 1-ét írtunk. E naptól kezdve a lapterjesztés és az újságírás gondjai, bajai és. ezek megoldásai jelentették számomra a mindennapokat. 1950- ben az ország új közigazgatási rendszeriében. Baja megszűnt megyei székhely lenni. Megalakult Bács-Kiskun megye, Kecskemét székhellyel. így került Kecskemétre a Lapterjesztő Vállalat megyei központja is. Fájó szívvel kellett ’Bajától búcsút vennem, ahol' a- teljes ifjúságomat töltöttem. Ezek az évek a gyors változások időszakai voltak. A Népgazdasági Tanács döntése értelmében a lapterjesztés feladatát a Lapterjesztő Vállalattól a posta vette át. Megyénkben enne 1952. március l-ével került sor. Ekkor néhány hónapig a megyei kiadóhivatalban dolgoztam, majd átvettem a posta megyei hírlap- hivatalának a vezetését. Ezt a beosztást 1954 őszéig töltöttem .be, amikor kineveztek a Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójává. Embert próbáló napok Itt éltem át az 1956-os ellenforradalmi eseményeket. Embert próbáló idők voltak, és bizony szomorúan kellett tapasztalni, hogy olyan emberek, akik ettől a rendszertől' kaptak mindent, köszönhették felemelkedésüket, azok közül' ds néhányan meginogtak. 1956 előtt és után is propagandistaként végeztem pártmunkát. Ezért egy ízben Lenin-plakettel jutalmaztak. Fontos és szívem szerinti társadalmi munkát végeztem az MSZBT elnökségében, amelynek keretei között éveken át az volt a feladatom, hogy barátsági vonatokat szerveztem a Szovjetunióba. Büszke vagyok arra az aranykoszorús jelvényre, amelyet az MSZBT Országos Elnökségétől kaptam társadalmi munkám elismeréséül. Húsz éven át tevékenykedtem a megyei sportszervezetben, annak agi- tációs és propagandabdzottságáa ban. A Kecskeméten végzett szakmai munkámat is kitüntetésekkel ismerték él. Megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt, majd birtokosa lettem a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. Kecskeméten vehettem át a 25 éves párttagságom elismerését, a Jubileumi Emlékérmet. 1 1971 őszén újabb jelentős fordulat következett be életemben. A fővárosba helyeztek, ahol' a pártlapkiadó keretei között az országos terjesztés vezetője lettem. Bács-Kiskuntól azonban nem szakadtam el. Ma már nyugdíjas vagyok, de izgalommal várom a megyéből és megyéről szóló híreket. Jóleső érzés hallani, időnként személyesen is tapasztalni a fejlő- ’ dést, és tudni, hogy egykor lehetőségeim szerint magam is tehettem és tettem ds valamit ezértt. Mezei István <