Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-18 / 219. szám

1984. szeptember 18. 8 PEÍo.. A SZÉPIRODALOM ELVETÉLT? Miért nincs megyei könyvkiadás? Tíz év után még meddig? — üresjárat Könyveket kerestem a könyvespolcomon. Szépirodalmi jel­legű műveket, de kizárólag megyénkbelieket, illetve helyi kiadásúakat. Ügy voltam, mint a bizakodó halászember, szándékosan nem vontam szélesebbre, és nem merítettem mélyebbre a hálót, beértem azzal, ami a kezemügyébe akadt. Egy évtized során gyűltek össze ezek a könyvek, mivel szí­vesen fedezem föl bárhol megyénkbeli szerzők munkáit. Le­het, hogy hiányos a gyűjtemény, de nem kutattam, nem néztem utána, van-e több belőlük. Mert nem a precíz fel­sorolás szándéka vezérelt, hanem az olvasói kíváncsiság. Szerettem volna megtudni, mi termett ezen a vidéken tíz esztendő alatt, mit érlelt az írói szándék és akarat, mihez nyújtott segítséget a kiadói nagylelkűség, a mecénási pénz­tárca. A ■ NYILVÁNOS BLS^ÉD'^MESTERFOOASÁH " Véssük jól észbe! Tanácsülés egyik városunkban. A téma: a szolgáltatások helyzete. Elhangzott a beszámoló, s a tanácstag, aki elsőként kért szót, így kezd­te hozzászólását: ,{Tisztelt Tanácsülés! Amit a beszámolóban a szolgáltatásokról hal­lottunk, megfelel a valóságnak, mind így igaz, ahogy elhangzott — itt egy pillanatnyi szünetet tartott, majd így folytatta — ugyanakkor még­sem igaz, mert a másik oldalról nem esett szó: mennyibe kerülnek ezek a szolgáltatások?” A mondat második felére a résztvevők többsége felkapta a fejét, többen egyetértőén bólintottak. A hatásos nyitómondat Után mindenki odafigyelt a folytatásra. Nyolc-tíz könyv, amint látom, nem itöblb, bizonyosan, egy-egy az átlag évente, nem sok. de összességében már valami. Fel­téve, ha „súlya” van, iha .való­ban irodalom. Belelapozva em­lékszem is a tartalmukra, arra, hogy országos kritikai fórumo­kon is megállta a helyéit vala­mennyi. Amikor még csörgedezett a „Forrás” Valamikor a hatvanas évek­ben volt olyan is, hogy „Arany­homok kiskönyvtár”, de hamar megszűnt. Egy 1968-ban megje­lent antológia még ezt a felei­met viselte. A címe pedig az volt: Egy marék parázs, s a benne található versek szerzői: Buda Ferenc, Gál Farkas, Goór Imre, Hatvani Dániel — akiket ma már nem kell bemutatni. Nem tudom, hogy a később indult.. — megyei támogatással végre hiztos pályára került — úgynevezett Forrás.könyvek ellső „fecskéje” yolt-e Buda Ferenc Varázsének című műfordítás­gyűjteménye, de annyi bizonyos, hogy a török, mordvin, lapp, finn és mari népköltészet gyöngyszemeit értő, mives tol­mácsolásában vitte el az Olva­sóhoz. Tíz éve, Ihogy megjelenít Gál Farkas Kardom, keresztem című versgyűjteménye, amely már ak­kor is a szerző érett lírai ter­mését mutatta be. Két évre rá pedig követte ezt a költőként, festőként egyaránt ismert Goór Imre Csigolyagyöngyök című — saját metszeteivel illusztrált’ — kötete. A folyóiratokban azóta közölt verseikből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy ismét volna mit könyvbe gyűjteniük. ha erre lehetőségük nyílna. A legutóbbi verseskötet a Forrás-könyvek sorában a Sza­vak piacán című antológia volt, amely négy fiatal költőt segített a megjelenéshez: Hideg Antalt, Szilágyi Zoltánt, Dézsák Sándort és Virágh Józsefet. Nevükkel azóta is találkozhatunk újságok, folyóiratok hasábjain. Pintér Lajos a Forrás-könyvek soro­zatban megjelent Európai diák­dal című. kötetéért kapott József Attila-díjat. Bár a kiadója más volt — a kecskeméti. Katona József Tár­saság törlesztett a város nevé­ben is nagy adósságot —, itt említhető még egy verseskötet. Sántha György válogatott versei (1916—1972!) jelentek meg 1978- iban igen gondos szerkesztői munkával tisztelegve a költő emléke előtt. Nem vitás, hogy nélküle sokkal szegényebb lenne a megye irodalmi emléktára. A „Bizakodó Alföld” Mivel — ki tudja miféle fele- dékenységből — nem jelölték a könyv impresszumában (a kia- dásrá vonatkozó adatok között) a megjelenés idejét, hadd említ-, sem külön Zoltán Zoltán: Biza­kodó Alföld Című tanulmányát, amely két kis fűzött könyvecs­kében — ezerötszáz példányban —, mégis igen szép országos visszhangot váltott ki. Nagy pél­dányszámú könyv volt — húsz­ezer példányban adták ki — Iloffai Sarolta: Egyszeri kaland című novelláskötete. A szociográfia műfajában há­rom könyv is követte egymást. mintha pótolni akarná sok év kiesését. Az egyik 'Zám Tibor — ugyancsak országosan emlegetett, némelyik írásával hasznos „vi­hart” kavart — Tanyabejáró cí­mű tanulmánykötete, amely most már — a szerző halálával' — az életmű egy lezárt darabjának, állomásának is tekinthető. A másik pedig Hatvani Dániel 1978-ban megjelent Füst száll fölfelé című, szociográfiai ripor­tokat, tanulmányokat tartalmazó — csaknem tíz évre visszatekin­tő — kötete, a szerző folyóira­tokban fellelhető írásainak gyűj­teménye. Mivel 1977. márciusban íródott az előszó, tehát már hét esztendeje, szintén feltehető, hogy volna mit „összegereblyéz­nie” a 'műfajnál szívesen' időző H. D-nek, A Város tálán falu c. szociográfiagyűjtemény fülöp- szállási hétköznapokait mutatott be A könyv értékőrző A Forrás-könyvek kiadása há­rom éve megszűnt. Nem azért, mert a szellemi kapacitás vagy a szerkesztői kedv hiányzott hozzá, hanem a pénz lett keve­sebb országosan és itt a megyé­ben is. A mérlegelésnél, hogy mi szűnjön meg — a szintén nem kis pénzbe kerülő havi fo­lyóirat, netán az egyik tudomá­nyos műhely publikációs lehető­sége — a választás a Forrás- könyvekre esett. A tudományos műhelyek — úgy tűnik — végül is nem szenvedtek nagyabb csor­bát, kiadványaik, ha nem is könnyen, de megjelennek. Al­kalmi kötetek is napvilágot lát­nak erről a területről. Az iro­dalmi szépirodalmi és a va­lóságfeltáró szociográfiai — munkák hiánya így a kívülálló számára aligha feltűnő. Évek múltával azonban hiányozni fog a megye szellemi életének egyik meghatározó, országosan is szin­tet jelző értékmérője, amelyet az említett könyvkiadás — ta­lán az előbbi felsorolás is ezt mutatta — markánsan képviselt. A mecénás — vagyis a köz­pénzeket igazságosan elosztani igyekvő gazda — felelősségére itt, ahol még mindig buzog sok­féle irányban az értékek men­tése. gyűjtése, gondozása, — azt hiszem felesleges utalni. Csupán, a könyv — ez esetben az iro­dalmi művek — értékőrző -sze­repére . kívántam emlékeztető summázattal a figyelmét ráirá­nyítani. F. Tóth Pál ORSZÁGOS MEGNYITÓ KARCAGON, KIÁLLÍTÁSOK RÁCS-KISKUNBAN A múzeumi hónap programja Űj múzeumok nyílnak, nagy­szabású kiállításokat, valamint muzeológiai konferenciákat ren­deznek októberben az országos múzeumi és műemléki hónap eseményeként. A hónap idei országos meg­nyitóját szeptember 28-án, Kar­cagon, a Győrffy István Múze­umban tartják. A magyar nép­rajztudomány egyik legnagyobb hatású művelőjének, a 100 éve született tudósnak szülővárosá­ban új állandó kiállítással tisz­telegnek, s e napon avatják fel a múzeum előtti parkban a tu­dós szobrát 4s. Karcagon egyút­tal új múzeum is nyílik: a Nagykunsági tájházban — me­lyet egy múlt századi paraszt­házból alakítottak ki — a népi tárgyi emlékek együttesébe, az egykori életmód részleteibe en­gednek bepillantást. Budapesten október végén ren­dezik meg a múzeumi népmű­velők országos konferenciáját a vizuális nevelés kérdéseiről, s a Petőfi ‘ Irodalmi Múzeumban nemzetközi tanácskozáson vitat­ják meg a szakemberek az iro­dalmi muzeológia legaktuálisabb kérdéseit. A megalakulásának 75. évfordulóját ünneplő Irodal­mi Múzeum a nagyközönség szá­mára is kínál újdonságot: ok­tóberben nyílik az eddigieknél gazdagabb és tematikailag is bő­vebb új, állandó Petőfi-kiállítása. Legnagyobb múzeumaink is új kiállításokkal köszöntik a hóna­pot: a Szépművészeti Múzeum­ban Cseh kubizmus címmel nyí­lik vendégkiállítás. A Magyar Nemzeti Galériában a Szlovák Nemzeti Galéria anyagából ösz- szeállított tárlaton a kortárs szlovák táblakép-festészet, illet­ve grafika legnevesebb képvise­lőinek alkotásait láthatja a kö­zönség. A Néprajzi Múzeum Régi muzsika és Népek zenéje címmel indít sorozatot október­ben, s új kiállítást nyit a Ter­mészettudományi Múzeum is. A múzeumi és műemléki hó­napban megyénkben is számos kiállítást, előadást rendeznek. Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeumban szeptember 30-án Szövés, fonás Kiskunfélegyházán címmel időszaki kiállítás nyílik. Október 5-től a bajai Türr Ist­ván Múzeum Éber Anna festő­művész alkotásainak ad otthont. Október 13-tól a kecskeméti Naiv Művészeti Múzeumban Hornyák Lajos időszaki kiállítá­sát tekinthetik meg az érdeklő­dők. A bécsi szecessziós búto­rokkal és magyarországi . hatá­sukkal október 20-tól ismerked­hetnek meg a Kecskeméti Ga-' léria látogatói. Október 27-től a Szórakaténusz Játékműhely és -Múzeumban a legkisebb tárlat­látogatók megtudhatják, hogy hogyan készül a rajzfilm. No­vember 4-én — kétéves szünet után — megnyílik a bajai állan­dó néprajzi kiállítás. T. Z.s 11. Hogyan kezdjük el hozzá­szólásunkat? ' Az első szavak azért fontosak, mert ekkor dől el, hogyan fogad, ják a hallgatók, amit mondunk. Érveinkre akkor hallgatnak job­ban, ha meg tudjuk nyerni ro- konszenvüket. Ha viszont ezt el­mulasztjuk, megeshet, hogy min­den hasznos javaslatunk pusztába kiáltott szó marad, nem talál utat a fejekbe. A jó kezdés tehát fél siker. A hallgatóságot és a rövi- debb, hosszabb beszédet kölcsö­nösen be kell állítani. Ezt az összehangolást végzi el a beve­zetés. 12. Mit tartalmaz a jó beveze­tés? A bevezetés feladata kettős: előzetesen tájékoztatni a hallga­tókat a hozzászólás témájáról és megnyerni jóindulatukat. Ami­kor hozzászólásunkat elkezdjük, a többiek nem sejtik, miről kí­vánunk beszélni, és milyen hang­nemben. Első szavainkkal aka­ratlanul is bemutatkozunk a hall­gatóságnak. Fontos tehát, hogy talpraesetten, figyelmet keltőén szólaljunk meg. A gyakorlott be­szélők egy-egy bizalomkeltő, jó hangulatú mondattal meg tudják teremteni a megfelelő légkört szavaikhoz. A jó bevezetés rövid és tárgyszerű, de felkelti a kö­zönség érdeklődését. 13. Szükség van-e megszólítás­ra? A megszólítás a kapcsolatte­remtés fontos eszköze. Ritkán hagyhatjuk el büntetlenül. Sze4 repe olyan, mint a köszönésé: ez­által válik a hallgatóság partne­rünkké. A megszólítás kiválasz­tása az alkalomtól függ. Két be­vált jelzőnk van: Tisztelt... ha tőlünk távolabb állókhoz vagy „fölfelé” szólunk, és Kedves... ha közelebb állókhoz. Megszólíthatjuk a jelenlevőket többels számban: Tisztelt Kollé­gák! Kedves Barátaim! Tisztelt Elvtársak! (de az elvtársak és ványt nyertek: Beküldött válaszaikkal 200 forintos Centrum vásárlási utal­ványt nyertek: özv. Kocsis Pálné, Kecskemét, Árpád krt. 19. 1/4., elvtársnők kifejezés, együtt már helytelen), és megszólíthatjuk mint csoportot: Tisztelt Tanács­kozás! Tisztelt Közgyűlés! Hia személyesen az előadóhoz szólunk, akkor őt szólítsuk meg. Lehet foglalkozása alapján: Tisz­teit Igazgatónk! Kedves Tanács* tagunk!, és betöltött szerepe sze- rint: Tisztelt előadónk! 14. Mire szolgál a bevezetésben témánk megjelölése? A téma megjelölésével megha­tározzuk hozzászólásunk keretét, amitől azután nem szabad eltér­nünk. Hallgatóink is megtudják, mire számíthatnak a következő percekben. Ha előadáshoz szó­lunk hozzá, jó, ha rögtön a kez­désnél jelezzük egyetértő vagy ellentmondó szándékunkat. Jelöl­jük meg a bevezetésben, hogy az előadó véleményének melyik pontjával nem értünk egyet. 15. Hogyan könnyíthetjük meg dolgunkat? Nagyon egyszerűen. Fogalmaz­zuk meg előre és véssük eszünk­be a nyitó mondatokat. A bevé­séssel elérjük, hogy szinte auto­matikusan kezdhetjük hozzászó­lásunkat. Ez megnyugtató hatású, és kezdettől figyelni tudunk a hallgatóságra. ellenőrizhetjük szavaink fogadtatását. Ha több kérdést érintünk, érdemes pon­tokba szedni őket. Vigyázzunk azonban az előszámlálással. Há­romnál több pontot ne soroljunk fel, mert ennél többet nehéz meg­jegyezni. Hozzászólásunk pon­tokba foglalt vázlatát érdemes leírni. Amint ezt Szakács Gyula vaskúti olvasónk tanácsolja leve­lében : „Tapasztalatból tudom, bármennyire is biztos az ember a dolgában, tudja, mit és miként akar elmondani — legyen egy vázlata, pár soros jegyzete! Egy­fajta biztonságot, mankót jelent a kézben tartott néhány kis jegy­zetlap.” Elérkeztünk a tárgyalá­sig. A vázlattal kezünkben kezd­hetjük az érvelést. Tarjányi László, Kiskunfélegy­háza1, Vörös Hadsereg u. 81. III/68., Tigyi Istvánná, Tiszaug, Rákóczi AZ ÜVEG MŰVÉSZE Szakács Miklós parádi üvegműves művész három évtizede jegyezte el magát az üvegcsiszolással. Kézügyes­ség, alkotókészség, harmóniaérzék, s nem utolsósorban nagy türelem kel] ahhoz, hogy az ólomkristályba ál­modott minták nemcsak szépek, ha­nem művészi értékűek is legyenek. Szakács Miklós sikeresen szerepelt a hazai és a külföldi kiállításokon, öregbítve e palócok lakta tájon élők szakmai tudását, jó hírét. ut 16/ib. iAz utalványok az ország bármely Centrum áruházában beválthatók. A folytatást, benne a választ és a nyerteseket egy hét múlva olvashat­ják.) 16. Hogyan mondjuk el véleményünket? Hogyan érveljünk? fVárjiuk válaszukat utolsó kérdésünkre! Írják meg azt is, mire kí­váncsiak a továbbiakban? Kérjük, hogy a leveleket legkésőbb hét vé­géig, vasárnapig adják fel címünkre. A borítékra írják rá: ,/Beszéljük meg!”. Beküldött válaszaikkal 200 forintos Centrum vásárlási utal­wmmmmmmmm — Mi, ugyebár, min- dent megteszünk — nyög­te a rendőrfőnök. — Tudják legalább, hogy kik a gyilkosok? — tette fel a legké­zenfekvőbb kérdést Mitchell. — Természetesen a King-Kon­gok. — És kik azok aKing-Kongok? Peacock Mullinganra bámult, és nem válaszolt. Csak hangta­lanul- mozgott a szája, mintha magában beszélne. — Az emberek arról beszél­nek az utcákon, hogy a Halott Város lakói ölnek ... Hogy a rend­őrség nem. tesz semmit a Ha­lott Város megtisztítására. Huli­gánok, hippik és csövesek özön- lötték el a környéket. Talán ők a King-Kongok ... Nem gondolja, PeaCock? — Nem tudom, uram. Nem hi­szem — nyögte a rendőrfelügye­lő. — A Halott Város lényegében halott. Talán csak két család él benne átmenetileg ... — És ha ők azok? Peacock tiltakozni akart, de a polgármester ismét beléfbjtotta a szót. .— Nem állítok semmit Peacock. Csak feltételezek, mint az embe­rek az utcán ... Tudja mi tör­ténik odakinn? A vállalatok nagyrészében leállt a munka, s az anyák az óvodákba rohannak gyermfekeifcért. Az iskolákban azonnali hatállyal kirándulási ti­lalmat rendeltek el, s a távolsá­gi autók vezetői nem hajlandók a régi bérért fuvart vállalni a longdale-i mezők felé, kiváltkép­pen éjszaka. Még néhány nap, és Longdale-ban megáll az élet... Tud erről, Peacock? A rendőrfelügyelő lehajtotta a fejét, és hallgatott. — Nincs szándékomban szem­rehányást tenni a módszerei miatt, de senki nem érti, és eb­ben én is csatlakozom a töb­biekhez, hogy miért engedte el Werner hadnagyot? Hol van Werner, amikor most mindenki­nek a longdale-i mezőn lenne a helye... — Werner elhúzta a csíkot — mondta rosszindulatú mosollyal Mulligan. — Hogyhogy elhúzta? — Valami mondvacsinált ügy­gyei. Hogy az Állami Archívum­ban kell Utánanéznie egy, s más­nak. Én eleve nem értettem egyet ezzel a megoldással, de... — s nem folytatva a mondatot, Pea- cockra nézett. Akkor az egyik terepszín-ruhás fiatalember felemelte a kezét, és szót kért. — Burns vagyok — mondta, és kicsit meghajolt Peacock felé. — Az Ifjúsági Védelmi Liga veze­tősége nevében jöttem. Eredeti­leg az volt a szándékom, hogy felajánljam önnek a Liga ötezer tagjának a segítségét.. Ahogy azonban az önök szavait hallga­tom, egyre nő bennem az érzése, hogy nem segítség kell önöknek, hanem egyenesen nekünk kell kezünkbe venni az ügyet... — No, de kérem... — tiltako­zott Peacock. — A dolog egyszerű és világos — mondta a fiatal, férfj, és gú­nyosan elmosolyodott. — Délután kinyittatom a raktárakat, és ki­osztjuk a fegyvereket. A liga va­lamennyi tagja gyakorlott céllö­vő. Hiszen most már céak érről lehet szó... Nem kívánhatjuk a rendőrségtől, hogy fésülje át az egész longdale-i mezőt és az erdőt egészen az államhatárig, bele­értve természetesen a mocsarat és a Halott Várost is. De mi ké­pesek vagyunk erre... És ha csatlakozik hozzánk a polgárőr­ség — s egyik szaporán bóloga­tó kísérője felé biccentett —, valamint a Keresztény Ifjak Egye­sülete, akkor csatárláncot alkot­hatunk, hogy egy egér sem me­nekülhet előlünk. Huszonnégy óra alatt kifüstöljük a King-Kongokat, akárhol is rejtőznek! Peacock megpróbált a rendőr­ség tekintélyére hivatkozni. — No, de uraim... Ez a rend­őrség dolga. Egy polgári demok­rácia nem engedheti meg magá­nak, hogy... A terepszínű egyenruhás barát- ‘ .ságosan elmosolyodott. — Teszek a polgári demokrá­ciára ... És az emberek is tesz­nek rá az utcán. Ha nem védi meg őket senki, maguknak kell megvédeniük önmagukat... És mi meg is tesszük, istenemre mondom! Peacock széttárta a karját. — Akkor meg mit akarnak tő­lünk? Az egyenruhásnak lehervadt a mosoly az arcáról. — Csak be akartam jelenteni az akciót. A polgármester úr már tudomásul vette. Ezért rend­kívüli módon hálásak is vagyunk önnek, Mitchell polgármester ... Azt is tudjuk, Jiogy a jelenlegi törvények szerint akciónk, hm ... nem. kifejezetten legális. De le­gyenek nyugodtak, uraim, szená­torunk és képviselőink megfele­lő súllyal rendelkeznek ahhoz a törvényhozásban, és a legfelső törvénykezési fórumokon is, hogy akciónkat utólag törvényesnek ismertessék el. Efelől tehát nem kell aggódniuk. Ami pedig a rendőrséget illeti, az önök dolga, hogy csatlakoznak-e hozzánk, vagy sem. De nem szeretnénk, ha félreértések történnének ... Tíz­ezer ember töltött puskával a kézben nem játék, rendőrfőnök úr ... És felettébb kellemetlen lenne, ha nem kívánatos inciden­sekre kerülne sor ... Mulligan gyorsan felemelte a kezét. — A rendőrség természetesen támogatja az akciót. — Ehhez nincs joga, Mulligan — mondta bátortalanul Peacock. A terepruhás mintha nem is hallotta volna a rendőrfőnök bá­gyadt tiltakozását. — Csak ezt szerettük volna kö­zölni, uraim. Az akció holnap hajnali ötkor indul. Még az éj­szaka kiosztjuk a fegyvereket. Rendelkezésünkre állnak a Pol­gárőrség helikopterei és szárriyas- autói is. Meghajtjuk azt az át­kozott mezőt és mocsarat. És ha csak nem tudnak láthatatlanná válni, esküszöm, hogy holnap es­tére már nem lesz King-Kong- kérdés! * Este 11 óra 30 perckor Peacock .felügyelő beteget jelentett. Video­telefonon felhívta a körzeti fő­felügyelőséget -és közölte, hogy néhány napig képtelen ellátni a hivatalát, és további utasításo­kat kért. A főfelügyelőség, amely­nek halvány fogalma sem volt a Longdale-ben készülő események­ről, igen röviden foglalkozott Peacock bejelentésével. Mivel a kérés rutinmegoldást igényelt, szinte azonnal utasították, hogy ruházza át hivatalát helyettesére, Mulligan hadnagyra, és pihenje ki magát. Az ügyeletes videós kisasszony még jobbulást is kívánt. Körülbelül ugyanebben az idő­pontban Gregory őrmester is úgy döntött, hogy nem vesz részt az akcióban. Mivel két nappal ezelőtt nyo­matékosan és határozottan. Wer­ner hadnagy mellé osztották be, nem kívánt Mulligan segítségére lenni. Döntésében nem annyira Werner iránt érzett vonzalma, mint inkább' a Mulligan iránti Utálat játszott szerepet. Ezen az éjszakán rosszul aludt a város. Vitatkozó, fegyverüket csattogtató polgárok özöniötték el az utcákat, a levegőben heli­kopterek szálltak hangos dübör­géssel, s a szárnyasautók sivítá- sa kiverte az álmot még a cse­csemők szeméből is. Idegesítő zörgéssel élelmiszer-utánpótlást szállító lajtoskocsik zötyögtek a kockaköves , utakon, s élelmes árusok fojtott torokhangon kí­nálták a frissen főzött teát. Longdale városa készült a King-Kong-háborúra. (FolytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents