Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-08 / 185. szám
1981. augusztus 8. • PETŐFI NÉPE Jó énekesek, kevés látványosság PÉLDA LEHET(NE) Komplex intézmény Jánoshalmán DÓM TÉRI BEMUTATÓ • Zempléni Mária (Margit) és Kelen Péter (Faust) az előadás egyik jelenetében. A múlt hét végén ismét bemutató előadásra invitálta a szegedi Dóm tér közönségét a fanfárok hangja. Pénteken este került sor az idei Szabadtéri Játékok harmadik premierjére, Gounod Faust című operájának előadására. Különösebben nem volt nehéz a nézőtéren olyan helyet keresni, ahonnan jól és viszonylag közelről látható a színpad minden része, tehát az István, a király című rockopera előadásaival szemben ezúttal bőven talált a néző üres széksorokat. Persze, ez önmagában semmi esetre sem minősítheti az operaelőadás színvonalát, legfeljebb a mai ember érdeklődési körének jellemzéséhez szolgál némi adalékul. Az előbb operaelőadást említettünk, s ehhez érdekességként tegyük hozzá azt, hogy több szakember is, közöttük Gregor József, a Faustot a világ egyik legjobb „operettjének” tartja játékosságáért, látványosságáért, köny-. nyedségéért. Szinetár Miklós, az előadás rendezője is a látványosságra, tömeghatásra törekedett a bemu- tatóra készülve. Rendezés.közben. többször hangsúlyozta azt a koncepcióját, hogy a Faust tulajdon-^ képpen egy misztériumjáték. Ennek megfelelően a templom egyik oldala a mennyország, a másik pedig a pokol. Tehát a Dómot a játék szerves részévé akarta avatni. Ezek szerint Szinetár Miklós ez irányú attitűdje 18 év múltán semmit sem változott, ugyanis 1966-ban a Dóm előtti Faust- előadást rendezve ugyanez volt az elképzelése, amit visszaemlékezve az akkori bemutatóra, maximálisan meg tudott valósítani. Most mindez nem sikerült, az operaelőadásnak nincs legimitá- clója, és így nem éri el a csaknem két évtizeddel korábbi előadás színvonalát. Nemcsak a Dóm adottságai maradtak kihasználatlanok, de a monumentális színpad is kong az ürességtől. Egy-két jelenetet kivéve az előadás nagy részében öt-hat szereplőnél nincs több a színpadon. önkéntelenül is arra gondol az ember: ezt az előadást be lehetett volna mutatni akár a szegedi Horváth Mihály utcai Kis- színházban. Ilyen rendezésben nem való szabadtérire a Faust. Pedig a darab meséje szinte kínálja a látványosságot, például mindjárt az opera elején, amikor Mefisztó varázsitalától az öreg ' Faust daliás ifjúvá változik. Ez, tekintve, hogy „nem mindennapi dolog”, megért volna nagyobb színpadi ünnepséget, fényeffektusokkal, statisztéria mozgatásával kombinálva. Ehelyett Faust „átváltozása” mindennapivá degradálódott, „szép csöndben” megfiatalodott. Mind a három felvonásban — harmadik és a negyedik felvonást összevonták — valamilyen visszafogottságot érezhetett a néző. A kibontakozás, a tömeghatás elmaradt. S hogy ennek ellenére a Faust bemutatója értékeket is felmutatott, az az énekeseknek köszönhető. A címszerepet játszó Kelen Péternek bár nincs nagy hangereje — s ha a mikrofontól kicsit odébb, áll, a nézőnek , jól ki kell nyitnia a, fülét — viszont gyönyörű a hangminősége, csodálatra méltó a biztonságos hang- magassága. Gregor József a tőle megszokott magas színvonalon énekelte és játszotta Mefisztó szerepét. Margit szerepét Zempléni Mária alakította, illetve énekelte, elnyerve a közönség tetszését. Emlékezetes alakítást nyújtott még Szakáig Péter (Brandner), Németh József (Valentin), Baj- tay Horváth Ágota (Siebel), Mészöly Katalin (Márta). Az opera- előadást Öherfrank Géza vezényelte. Közismert, hogy az opera végén a darab minden főhőse, Faust, Margit, Mefisztó elbukik. A látványos bukásnak — ami a valóságban ugyan kellemetlenebb — a darab meséjében lehet nagy tömeghatása. Ezúttal péntek este ez sem „jött be”. Az előadás vége után a lehű- • lést nem hozó éjjel hazafelé menJánoshalraán egységes szakmai irányítás alá vonták a művelődési házat, a könyvtárat és a sportcsarnokot. A kezdeményezés dicséretes: mindenben megfelel a korszerű szakmai követelményeknek. Valami mégsincs rendjén. Eddig — az egyesítés óta eltelt három év alatt — nem találtak követőkre (igaz, sportcsarnokkal kevés nagyközség dicsekedhet még). A művelődési központ tíz hónapja kinevezett igazgatójával, Szabó Gáborral e rendhagyó kísérlet történetéről és az elmúlt évek tapasztalatairól beszélgettünk. ve a következő kép alakult ki az előadásról: jó énekeseket hallhattunk, de nagyon kevés látványosságban volt részünk, ami egy szabadtéri előadásnál elég nagy hiányérzetet kelt. A vasárnap esti ismétlés után augusztus 11-én, szombaton lesz a harmadik, s egyben az utolsó, a Dóm téri Faust-elöadás. Tárnái László KÉPERNYŐ A rokonszenves Gyulai István panaszolta a napokban: az amerikai tévések a japán tornász arcát mutatták az általa produkált csodálatos Ikenesztfüggés helyett. Lehelt, hogy az adott esetben joggal kifogásolta a rendező stílusát, de általában az emberi arcnál ke; vés izgalmasabb, érdekesebb, ki* fejezöbb látványt találhat filmes, tévés. Száz szónál többet mondhat egy rebbenő pillantás, egy akaratlan gesztus, egy villanásnyi mosoly vagy bánat Az igazán jó tévés portréműsorokban ezért egyformán fontos a rendezői az operatőr és a kérdező. Vitray Tamás, Chrudi- náfc Alajos, Czigány György — másként-másként — állásfoglalásra, önmaga • kinyilvánítására készteti a megkérdezetteket, akik így nemcsak szavaikkal tárulkoz" nak ki, hanem egész valójukkal. A kedd esti A nevem: Szvorák Katalin azért tetszett, mert a Röpülj páva-győztes népdalénékes éreztette küldetés-hitét, kifejezte egyéni és közösségi sors ösz- szefonódását. A Mestersége: színész sorozatban szerdán sugárzott Szabó Sándor-portréfilmben nehezen bontakozhatott ki Szabó Sándor érdekes egyénisége. Dr. "Váradi György — nyilván előre elkészített — kérdései ritkán kapcsolódtak az elhangzottakhoz. Minden tényszerűen léNem volt jól előkészítve — Tavaly szeptemberben — amikor meghívták —, milyen tervekkel érkezett a bácskai nagyközségbe? — örültem, amikor megismertem a jánoshalmi kísérletet, ezt az országosan is szinte példa nélkül álló kezdeményezést. Vonzónak találtam, hogy a község vezetői szívükön viselik a közművelődést: a jóért és a jobbért újításoktól sem riadnak vissza. — Tart-e még a lelkesedés? — Lassan már húsz éve dolgozom a szakmában. Irányítottam művelődésszervező munkát kis- és nagyközségben, sőt városban is, s egy ideig dolgoztam a megyei tanács ápparátusában. Ha néha érnek is kudarcok, a terveim megvalósulása nem megy olyan ütemben, mint szeretném, — nem álbrándulok ki. Ehhez a munkához remény kell; legalább annyi, mint annak; aki magról erdőt telepít... . — Mi a legfőbb gondja az egyesített intézménnyel? — Három éve. amikor az átszervezés megtörtént, benne volt a levegőben a komplex intézmények ügye. Sorozatosan „csatoltak” művelődési „házakat és könyvtárakat például az iskolákhoz. De nem volt ez mindenütt átgondolt, jól előkészített, káderkérdésekkel is számoló intézkedés. Sok esetben csak a név vái* tozott meg, néhány hatáskör bővült vagy szűkült, de a tartalmi munkának — az eketek többségében — nem tett jót a változás. — Jánoshalmán is így történt? — Az alapító dokumentumok tanulmányozása alapján (és a kollégáim véleményét ismerve) azt mondhatom, hogy itt is. Az érintett intézmények között azonban máig sem alakult ki olyan szoros kapcsolat, gyümölcsöző együttműködés, ami — ha a működési szervezeti szabályzatot vesszük alapul — kialakulhatott volna. Eltérő módszerek, különböző hagyományok — ön szerint melyik intézménynek kell diktálni az iramot a három közül? — Ma a művelődési házaknak van a legszélesebb mozgásterük. Helyzetüket, alkalmazott módszereiket tekintve szerintem ezek tudják igazán rugalmasan köAz ember nyegest megtudhattunk a kiváló művészről,' de nem többet, mint amennyit egy újságcikk vagy rádióközvetítés adhat. Elvétve hozta a kérdező olyan helyzetbe Szabó Sándort, hogy elfeledkezve a helytől és a körülményektől csak Szabó Sándor legyen. • < * • • □ □ □ Ha Stúdió ’84, akkor jaj nektek újságírók. A Televízió kulturális hetilapja kitartóan haragszik a nyomtatott magyar sajtóra. Újra és újra a sarokba állítja. Most Hofer Miklósnak, az új Nemzeti Színház tervezőjének tapsoltak, amikor a túl érzékeny tervező jól odamondogatott a vállalkozással kapcsolatos aggályaikat, kétségeiket köteles- ségszerűen fölvető újságíróknak. Vajon miért nem pontosította Szegvári Katalin a nyilatkozó némi kiegészítésre szoruló közléseit. Nevezetesen: a 20 évvel ezelőtti tervpályázaton nem első, hanem megosztott második díjat kapott a Hofer Miklós nevével jegyzett tervezet. Valamennyi szakfánum — a Magyar Építőművészek Szövetsége, a szceai- kusok szervezete — jogosnak látszó észrevételekre ként megnyugtató választ. Arra sem keresett feleletet a műsor, hogy miért csak most —, amikor már rég készen kellene lenni a minisztériumi elképzelések szerint a terveknek — kérik ki a közönség véleményét. A közönség? Hofer Miklós rádiónyilatkozatában „a magyar nemzetnek” minősítette az elmúlt hét Végén egy nem túl nagy pesti teremben összegyűltéket. A szegediek, debreceniek, kecskemétiek -már nem tartoznak a magyar nemzethez? Aligha szorul bizonyításra, hogy egy-egy terv elfogadásáról vagy elvetéséről nem dönthet népszavazás. Azt már azonban teljes joggal elvárja a közvélemény: ne tekintsék érthetetlen akadékoskodásnak az indokoltnak látszó kételyeket, őszintén kívánom, hogy a Hofer Miklós és munkatársai által tervezett színházban jól érezzék magukat a nézők és legalább még kétezerben is korszerűnek mondhassák a szakértők. Sokszor ráfizettünk azonban az előzetes felmérés, végiggondolás nélkül készített létesítményekre. Célszerű lett volna az ügyhöz méltóan alaposan megismertetni az ország lakosságát az elképzelésekkel, a különféle változatokkal, ezek indokolásával. Heltai Nándor vetni a községekben végbemenő változásokat. Ezért úgy gondolom, a művelődési ház munkájának kellene itt is irányadónak, meghatározónak lennie. — Miért mondja ezt feltételes módban? — Mert nálunk ez még nem valósult meg. Évekig az említett intézmény működött a legrosz- szabb körülmények között. Öreg épületekben, amelyek nem felel, nek meg az igényeknek. Ha vonzó programjaink vannak is, ide nem szívesen jön senki. Ugyanakkor a társintézmények — a magyar átlaghoz viszonyítva — jól fölszereltek. Emellett akad sok személyes gond is. A sport- csarnok munkatársaival kezdetektől jól együtt tudtunk dolgozni. Tömegsport-rendezvényeket; családi, munkahelyi, lakótelepi bajnokságot, aerobic-tanfolyamot szerveztünk közösen. A könyvtárral már nehezebben ment a közösködés. Az ott dolgozók ugyanis a miénktől sokban eltérő módszerek és hagyományok alapján szervezik tevékenységüket. A színvonalas szakmai munka eredményeit féltve nem nagyon lelkesedtek, amikor pél. dául a Könyvtár Galéria megszervezését javasoltam. — De úgy gondolom, nem adta föl... — A kibontakozóknak, az előrelépésnek máris sok jelét látom. Olyan tervek megvalósításához fogtunk ugyanis, amelynél csak Itözösen tudunk eredményeket elérni, külön-külön hiába is próbálkoznánk. Szabadidő-központ, fotógaléria, alkotótábor — Említsen néhány részletet a ' tervekből. — Közös előadás- és ankétsorozatot, politikai vitaesteket szervezünk a könyvtárban. Kiteljesül a Könyvtár Galéria programja, és közös gyermekelőadásokat is szervezünk ősztől. Batikszakkörünk is ott működik majd. A nagyközségi tanács támogatásával átalakul a művelődési ház épülete. Itt lesz — terveink szerint — a nagyközség szabadidő-központja. Újságolvasó, játékövezet, fonotéka és információs szolgálat segíti majd a szórakozást, művelődést. Szeretnénk létrehozni egy országos gyűjtőkörrel dolgozó fotó. galériát; otthont teremteni egy évente megszervezésre kerülő fafaragó-tábornak és az amatőr filmesek országos továbbképző kabinetjének. Van tehát tennivalónk bőven! — Végül megkérdezem: ajánlja-e más községnek az ilyenfajta komplex intézmény létrehozását? — Egyértelmű igennel válaszolhatok, mert az ötlet remek. Az előkészítésnél azonban több körültekintést javaslok, mert ha ez hiányzik, sok nehézség, félreértés és sértődés fogja nehezíteni, akadályozni a hatékony munkát. Az évekig tartó „huzavonák” luxusát pedig nem engedhetik meg maguknak sehol a közművelődésért felelős személyek, közösségek. Farkas P. József Ml 8 Amikor a levélszekrényhez közeledett, csökkentette a * sebességet és kíváncsian leste, hogy a szekrény nyílásából kilóg-e az újság. S amikor semmi ilyesmit nem látott, mérgesen fel- túráztatta a motort, mielőtt megállította. Stockman kitámasztotta a hatalmas Yamahát és odaballagott az odvas fához szegezett levélszekrényhez. Előhúzta kulcsát, kinyitotta és gondterhelten bámult üres belsejébe. Harmadik napja már, hogy üres a szekrény ... Harmadik napja, hogy nem kapja meg a Stockman család az újságjait, öt nem any- nyira izgatja, de az( asszony meg a gyerekek megállás nélkül balhéznak a magazinok miatt. Hogy a fene egye meg Jack Renót, a postást! Még egy darabig ott féblábolt az üres postaszekrény körül, aztán visszament a Yamahához és tanácstalanul vakargatni kezdte az orrát. Ha ú jságok nélkül megy haza, megnézheti magát. A gyerekek egész nap a hátán vihán- colnak, ahelyett, hogy a super- maneket vagdosnák ki a magazinok színes mellékleteiből. A feleségéről nem is beszélve... Te Jóságos Isten, milyen kellemetlen is tud lenni Sue, ha nem kapja meg mindennapi információ- adagját! Végül is úgy döntött, hogy elébe megy egy kicsit a postásnak, ha Reno a mai napon egyáltalán errefelé merészkedik. A fene egye meg a postát is! Ha, mondjuk beteg vagy részeg találna lenni Jack Reno — ami, ugye tisztességes csalódban is előfordul — miért nem állítanak valami tökkelütöttet a helyére.. Bezzeg a tarifát emelni, arra van eszük! Elkeseredetten berúgta a Yamahát és belefeküdt a következő kanyarba. Körülbelül félúton járhatott a postaszekrény és Longdale között,- és már éppen elhagyta azt a helyet, ahol egyik szomszédja elbeszélése szerint a legjobb szedret szedték a múlt század nyolcvanas éveiben, amikor az árokparti szedres helyén valami fehér, romgyszelű akármi villant a szemébe. Szinte önkéntelenül fékezte le a Yamahát és fordult meg könnyedén a nem éppen széles úton. Bill Stockman homloka fölé emyőzte kezét és a Yamaha hátáról megpróbálta kivenni, hogy mi a fene csillog a már sár- gulásnak indult fűcsomók között. S ahogy egyre határozottabban meresztette szemeit, egyre inkább az a fura érzése támadt, hogy aligha lehet minden rendben Jack Reno körül. Hiszen a fehérség, ami az elhagyott ma- kadám szélén villogott, nem volt más, mint egy felbontatlan újságcsomag. amit Renónak kellett volna kihordania az elmúlt három nap során. Stockman letámasztotta a Yamahát és a barátságosan kéklő égre nézett. A környező fákon madarak cstviteltek s a feltámadó szél bárányfelhőket hajtott, amelyeknek szinte a fák csúcsáig ért a hasuk. Legalábbis Bili Stockmannak Úgy tűnt. A yamahás farmert azonban nem tudta- becsapni a barátságosan mosolygó természet. Látott ő már halat szárazon, nem is egyszer, régebbi időben... Motorja szerszámtartójába nyúlt és kihúzta belőle nagykaliberű revolverét. Kibiztosítot. ta, övébe dugta, és csak azután támasztotta le a motort. Ezután ismét előhúzta pisztolyát és óvatosan lehajolva felemelte az újságot. Egy leragasztott, felbontatlan Longdale-i Híradó volt. Stockman rövidlátó szeméhez emelte a csomagot és megpróbálta kisilabizálni a megrendelő nevét. A napszítta papír azonban ellenállt a kísérletnek, amiből Stockman azt a helyénvaló kö-1 vetkeztetést vonta le, hogy az újság már legalább három napja heverhet az árokpart mellett. Éspedig azért három napja, mert ennyi ideje, hogy nyoma veszett Jack Renónak. Stockman a földre ejtette az újságot & felpislantott. Közvetlenül előtte széles mező vonult. Körülbelül háromszáz méternyire az úttól a sárgás fűvel borított mező, embermagasságnyi borókásba csapott át, amely valószínűleg egészen a longdale-j mocsaraikig húzódott. A farmer rövid habozás után úgy döntött, hogy körülnéz egy kicsit. Előbb az útra meresztette a szemét, - de a széltől simára fújt makadámon árva nyomot -sem tudott felfedezni. Ekkor óvatosan az ároknyi padika felé tolta a Yamahát és bebiztosította a kerekét. Nem mintha olyan gyakran járnának erre motortolva jók, de hát, ugye. az ördög sohasem alszik. Ahogy keresztüllépte a padkát és kapaszkodni kezdett felfelé a domboldalon, néhány lépés után kék folt villant a szemébe. Stockman felemelte a napégette, felbontatlan borítékot, amelyen még világosan olvasható volt a címzett neve: Conrad Bell s alatta vastagon kétszer aláhúzva: Ügyvédi felszólítás! Stockman egy darabig a kezében forgatta a borítékot, miközben az járt a fejében, hogy bizony ennek már a fele sem tréfa. Normális postás, mint amilyen Jack Reno is. nem dobál el csak úgy kikézbesítetlen borítékokat. Csak akkor, ha valami igen nyomós ok kényszeríti rá... S ha ehhez hozzávesszük, hogy ugyanez a Jack Reno már három napja nem adott életjelt magáról, akkor ez a .nyomós ok még annál is nyomósabb lehet. S Bili Stockman annyira nyomósnak tartotta, hogy a borókás felé fordította a revolverét. Körülbelül három perc múlva, azon a ponton, ahol a mezőt felváltja a borókás, a szélső bokrok sárgás oldalukat mutatják a napnak, közvetlenül az első lépések után, megtalálta Jack Reno mo- torhiciklijét. Vagy inkább azt, ami a motorbicikliből megmaradt. Stockman szerette a motorokat és értett is hozzájuk. Éppen ezért szinte fizikai fájdalommal töltötte el egy-egy szép motor elmúlása. Ha utcai karambolt látott, legszívesebben elfordította a fejét, és be nem merte volna vallani senkinek sem, hogy tulajdonképpen nem is az embert, hanem a tönkrement motort sajnálja. Hát ami azt illeti. Jack Reno hajdani motorján akadt elég saj- nálnivaló. Mintha elefántcsorda vonult volna végig rajta egy afrikai nemzeti parkban, majd meg a majmok belezték volna ki. Szinte biztos volt benne, hogy emberi lényben nincs any- nyi kegyetlenség, amennyivel ezt a szegény Szuzukit elintézték.. - De ha nem emberek, akkor kik? Elgondolkozva ■ nézegette az óriási láb hagyta nyomokat a benzintank közepén és a hátulsó keréken, és komolyan megfordult a fejében a gondolat, hogy talán valóban elefántok nyírták ki a motort és talán Jack Renót is... De végül is, hogy az ördögbe és miért vonszolták fel ide a borókásba? Stockman megvakarta az orrát pisztolya csövével. Valahol a borókásban fenyőrigó csivitelt s a halk szél kellemes dallamot muzsikált az ágak között. A farmer sejtette, hogy Jack Reno is itt lehet valahol a közelben és talán azok is, akik elintézték. A fenyőrigók tovább csiviteltek, miközben Stockman hasravágta magát. Pisztolyát előretartotta, s felvette a tüzelőállást. Így mászott előre lépésről lépésre, amíg csak meg nem találta Jack Reno postástáskáját. (Folytatjuk) \ GOUNOD FAUSTJA:
