Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-28 / 201. szám

4 e PETŐFI NtFI rn 1M4. Mgualaa >• KÖNYVESPOLC Kecskemét szőlő­és gyümölcstermelésének múltja Örömmel üdvözölhetjük az országosan is gyarapodó ha­sonmás kiadások sorában Szabó Kálmánnak Kecskemét sző­lő- és gyümölcstermelésének múltja című, nemrég megjelent művét. A kiváló etnográfusnak ez az 1934-ben és most újra megjelent könyve olyan érték, amely a mának is szól. Vá­laszt ad olyan érdekes kérdésekre, hogy mi ad tájunknak, vá­rosunknak sajátos —- máig ható — karaktert, milyen folya­mat eredménye az a város és vidéke népének tudatában mé­lyen gyökerező földrajzi tartalom, ami meghatározó volt az országos, sőt európai hírű,kertkultúra kialakulásában. Ügy vélem, a könyv azért is időszerű, mert napjaink dinami­kus társadalmi-gazdasági fej­lődése sem tünteti el e karakte­risztikus tájjelleget, sőt annak szerepe a gazdaság, az életforma, és a településfejlődés mai átala­kulásában fokozatosan felérté­kelődik. Bizonyítja ezt a Kecske­mét környéki mai nagyüzemek gazdálkodási kultúrája, az in­tegrálódó élelmiszer-gazdaság, vagy a terebélyesedő hobbikert- mozgalom is. Nem tévedett tehát a szerző, amikor ötven éve, könyve beve­zetőjében azt írta: a szőlő- és gyümölcstermelés „életünk, jó. létünk alapja, és jövő boldogulá­sunk biztosítéka”. A 16 hosszabb-rövidebb feje­zetre tagolt könyv gazdag for­rásanyagra építve veheti végig az olvasót a futóhombk megkö­tésétől a jelentékeny arányban exportra termelő gazdálkodás kibontakozásáig. Az egykori városi magisztrátus szenátorai már a XIX. század élején felügyelik a szőlőkben fo­lyó munkát, és tiltják a „tanyán való lakást”, mindaddig, amíg a népesség gyarapodása és a gaz­dálkodás belterjesebbé válása ré­vén az elkerülhetetlenné nem vá ük. • • Sr.őlőmíhvJéíi sxcrs/dmtrí: • Egy lap a könyvből. A szigorú városi szabályok ci- tálásával mutatja be, hogyan ala­kultak ki a termelési hagyomá­nyok, ábrákkal illusztrálja a szőlőskerti kunyhók sajátos típu­sait, és a „régimódi” szőlőműve­lés szerszámait és fogásait. .Leírja a szüretelést, a kecske­méti borokat és azokat a szőlő, fajtákat, amelyeket a XIX. század folyamán termesztettek. (1812- ben 29, 1900-ban 450 (!) különbö­ző fajú szőlőt regisztráltak.). Sajátosan, ízes magyarsággal és ragyogó humorral íródott a könyvnek a kurtakorcsmálko- dásról és a város korcsmái­ról szóló fejezete. A város kizárólagos iitalmérési jogá­nak igen fontos szerepe volt a fejlődésben: tervszerűen alakí­tották ki az adózás rendszerét, és tiltották a más területekről szár­mazó borok mérését is. A borbí- rák esküje is (72. oldal) ragyogó példa arra, hogy hogyan kezel­ték a város fő jövedelemforrását. Rövid, de igen érdekes az áru­termelővé váló gyümölcsterme­lés gondjait bemutató fejezet a pálinkafőzésről. Ha ugyanis nem volt ára a gyümölcsnek, akkor „szilvából, de különösen barack­ból igen jó és nagy mennyiségű pálinkát főztek”. A mához is átvezető fejezet az utolsó, amelyben azt olvashatjuk, hogy az 1860-as évektől milyen lendülettel folyt a telepítés, hogy a város polgárai (lényegében va­gyoni helyzetüktől függetlenül), hogyan versengtek a kiváló mi­nőségű szőlők és gyümölcsösök telepítésében, s e nemes ver­senyt kiállítások rendezésével, gyümölcsbíráló gyűlésekkel, na­gyobb intézmények létesítésével; és a helyi lapokban írt cikkekkel segítették. A nagyobb „intézményeket” sorra is veszi a szerző: 1856—57 Műkert létesítése (Bakuié Már­ton), 188%: Miklós-itelep (Miklós Gyula), 1891.: Helvécia (Wéber Ede és a város szikrai szőlőjé­nek telepítése, 1894-ben Lestár Péter közbenjárására állami földművesiskola létesítése, 1900: Kada Elek polgármestersége alatt a város anyagi támogatásával a konzervgyár alapítása, majd a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara mintagyülmö'lcsösének megalapítása. • A szerző, Szabó Kálmán. Hozzájuk kapcsolódik a kiváló nemesítők: Han'kovszky Zsig- mond, Mathiász János és Kocsis Pál munkássága. Már 1900-ban „Homok” cineméi kertészeti szak- folyóirat is megjelenik Kecske­méten, és méltán írja Szabó Kálmán a fenti nemesítőkről: „Munkájuk eredményét a mai nemzedéknek is értékelni kell”. Gazdag forrásanyagra támaszko­dik a város vasúthálózatának ki­épüléséről és a növekvő gyü­mölcsexportról — a két egymás­sal összefüggő folyamatról — szó­ló rész. A könyv végén — mintegy vég­eredményként — szerepel az adat­sor, miszerint az 1929—32 közötti években a magyar gyümölcsex­portból kimagaslóan részesedett Kecskemét. (Az országból kiszál­lított szőlő 47, a szilva 42, az al­ma 31, a cseresznye 46, a barack 88 százalékát termelték a Kecs- kemét-környéki kertekben.) E rövid tartalmi ismertetésnek nem lehet célja a könyv kritikai értékelése, de úgy vélem, erre nincs is szükség, mert mentes az írása időpontjának retrográd politikájától. Arról szól, amit ígér — Kecskemét szőlő- és gyü­mölcstermesztésének múltjáról — a homokkal folytatott küzde­lemről, a virágzó kertté varázsolt Kiskunság legnagyobb városá­nak egy rendkívül érdekes tör­ténelmi-gazdálkodási periódusá­ról. Csak dicsérni lehet azt a re­mélhetően folytatódó kezdemé­nyezést, hogy a város régi szelle­mi' értékeiből újra megjelenhes­senek azok,' amelyek Szabó Kál­mán könyvéhez hasonlóak. A kötetet a Bács-Kiskun me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga adta ki. Megvásárolható Kecs­keméten, az UNiIVER Petőfi Sán­dor utcai könyvesboltjában, 40 forintért. Utánvéttel is vállalják elküldését. Helye 'kell, hogy le­gyen minden iskolai könyvtárban, mert alapmunkaként szolgál­hat a tanulók „kecskemétivé” ne­velésének programjához is. Dr. Csatári Bálint MTA RKK Településkutató Cso­port, Kecskemét NÖVEKVŐ NÉPGAZDASÁGI IGÉNYEK Noha — az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­tal jelentése szerint — a pályakezdők iránti ke­reslet az idén a korábbi évekhez képest mérsék­lődött, még mindig elegendő állás között válo­gathatnak a tanulmányaikat befejező fiatalok. A munkáltatók által kínált 146—147 ezer munka­hely ugyanis csaknem 30 százalékkal meghalad­ja a 113—114 ezres Ifjúsági munkaerőkínálatot. A pályakezdők azonban nem egyformán ked­vező eséllyel kezdik munkáséveiket. Lehetősé­geik nemcsak végzettségüktől függ, hanem azon is múlik: hol akarnak letelepedni, hol szeretné, nek állást vállalni. Szakmnnkáshiány Aki például fizikai munkát keres, válogathat az ajánlatok között — szerte az országban. Ugyanakkor a középfokú végzettségű, szellemi munkát keresők esetleg megbánhatják, ha az első ajánlatot visszautasítják. Az utóbbiak közül ugyanis átlagosan minden második fiatal számít­hat elképzeléseinek megfelelő munkahelyre. Nem egyforma a férfiak és a nők elhelyezke­dési esélye sem: a tanulmányaikat idén befeje­zett fiatalok 45 százaléka nő, de a munkahelyek 65—66 százalékára férfiakat várnak. Az idén a tavalyihoz képest valamelyest módo­sult a munkahely-ajánlatok területi összetétele: kis mértékben csökkent a fővárosban és növe­kedett a vidéki városokban az álláslehetőségek száma. A községekben, falvakban ugyancsak romlottak az elhelyezkedés lehetőségei. A leg. nehezebben az ország északkeleti térségében le­het munkához jutni. Szabolcs-Szatmár megyé­ben például — ahal központilag is támogatták a munkahelyteremtő fejlesztéseket — még min­dig nagyobb a munkaerőkínálat a keresletnél. Így aztán sokak számára az elvándorlás vagy az ingázás az egyetlen megoldás. Ami a képzettséget, illetve a képzetlenséget illeti, kedvezőek az általános iskolai végzettség­gel munkába lépő fiatalok munkavállalási lehe. tőségei. Közülük elsősorban az egészségileg ká­rosodottak és a fogyatékosok elhelyezkedése okoz gondot. A gazdálkodók zöme betanított és se­gédmunkára várja a képzetlen fiatalokat, _ de sok helyen kínálnak lehetőséget-a betanítást követően a szakképesítés megszerzésére. Nem zökkenőmentes a gimnáziumot befejező és tovább nem tanuló mintegy 11 ezer fiatal munkába állítása, miután számszerűen is romlott a számukra felajánlott álláslehetőség. Ráadásul' — szakmai ismeretek híján — mind kevesebb esélyük van arra, hogy irodai, kereskedelmi és egészségügyi munkakörökben helyezkedjenek el. Borravalós szakmák? Jó lehetőségek között válogathatnak ezzel szemben az érettségizett szakmunkások, miköz­ben a szakközépiskolásoknak gyengébb kínálat­tal kell beérniük. Különösen vidéken kevés a közgazdasági, az autóforgalmi, az óvónői, a ke­reskedelmi és vendéglátóipar) szakképzettséget igénylő munkakör. Hasonlóképpen romlottak az út- és vasútépítő, a hídépítő, a vízügyi, vegyipa. ri és állategészségügyi szakon végzettek esélyei. Összességükben rendkívül jók a szakmunká­sok munkáiba állási lehetőségei: a 46 ezer vég­zett fiatal 64 ezer állás közül válogathat. A la­katosokat, esztergályosokat, vájárokat, fonókat, szövőket, kőműveseket, ácsokat, állványozókat, bádogosokat, csőszerelőket és állattenyésztőket szinte lasszóval fogják a vállalatok. Ezzel szem­ben a még a mindig nagyon népszerű (tegyük hozzá: többségében borravalós) szakmákban, pél­dául autószerelőként, műszerészként, kozmeti­kusként és fodrászként, nehéz elhelyezkedni. A felsőfokú oktatási intézmények nappali ta­gozatán több mint 14 ezer fiatal végzett az id'én. Közülük 3700 társadalmi ösztöndíjas, illetve kül­földi hallgató. A mintegy 10 ezer pályázatra jo­gosult fiatal így csaknem 25 ezer állásajánlat közül válogathat. Nagyon jók a műszaki diplo­mások elhelyezkedési esélyei, a mérnökök há­romszoros álláskínálatból válogathatnak. A vál­lalatok ajánlatainak ötödé vezető munkakörre szól, a többi beosztott műszaki állás. A bölcsészek számára 26 százalékkal kevesebb a felkínált álláshely, mint ahányan végeztek. Vi­szont a természettudományi karokon végzőik mindegyike két ajánlat közül is válogathat. Kü­lönösen a programozó matematikusokat keresik a vállalatok. Változatlanul igen nagy az igény köz­gazdász és üzemgazdász iránt. Az előbbiek szá­mára négyszeres, az utóbbiakéra háromszoros az álláskínálat. A tavalyihoz képest romlott az ag­rárszakemberek munkába állási lehetősége, el­helyezkedési gondokkal azonban csak a kertész- mérnököknek kell' számolniuk. Kereslet — ellentmondásokkal összességében a pályakezdők kedvező elhe­lyezkedési lehetőségei ellentmondásosak. Bár ■— amint a számok bizonyítják — ma is lényegesen több a betöltetlen állás, mint a pályakezdő, nem mindenki dolgozhat abban a szakmában és ab­ban a helységben, ahol szeretne. A népgazdaság munkaerő iránti igényei ugyanis változtak, dif­ferenciáltabbak, mint korábban, s az ország egyes kisebb térségeiben ma sincs teljes össz­hang a munkaerőkereslet és -kínálat között. Mindez azt vonja maga után, hogy a fiata­lok egy részének az átképzést, az áttelepülési' vagy ingázást is vállalnia kell ahhoz, hogy a képzettségének, illetve az elképzelésének meg. felelő munkakörben, munkahelyen, településen dolgozhassák. M. P. Kőedények exportra A Gránit Csiszolószerszám és Kőedénygyártó Vállalat­nál új technológiával készül­nek az iparművészek által tervezett kőedények (étkész­letek, dísztárgyak stb.) Egy­re több terméket tudnak ér­tékesíteni a konvertibilis el­számolású országokba. A vállalat féléves tervét 6—8 százalékkal túlteljesítette. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: „A szerelem sötét ” Ne lepődjön meg az olvasó, hogy mostani írásunk címeként Peiőfi Sándor egy verssorát idézzük, de nagyoin illik arra a tragikus Itörténetre, amely 1968- ban kezdődött Kiskunfélegyhá­zán. és 1984 februárjában ért véget Tiszaalpár mellett egy ta­nyában. Ha a lélektani oldalt nézzük, az eset mindenképpen drámaíró tollára kívánkozna. Más szemszögből viszont koránt­sem mélylélektanról, hanem hétköznapi szóhasználattal bűn- cselekményről kell beszélnünk. Mert bármennyire is szerelmes valaki, nincs joga késsel és fe­nyegetésekkel követelni érzel­mei viszonzását, nincs joga an­nak az életére ' tömi. aki bár korábban szerette, de egy idő után elfordult tőié. Ilyenkor ta­lán már nem is szerelemről, ha­nem sértett hiúságról van szó, amelynek szinte egyenes követ­kezménye — legalább is a jelen esetben — a bosszú. A jog ter­mészetesen nem lirizál, hanem kimondja a minősítést: aljas in­dokból elkövetett emberölés kí­sérlete ... Amint említettük, a szerelem 1908-ban kezdődött. Akkor is­merkedett meg Kiskunfélegyhá­zán Pap Lászlq ÍSaj őszentpéter. Bányász u. 2.) N. Rozáliával. A fiú húsz. a lány tizenöt éves volt. s mindketten a vágóhídon dolgoztak. Egymásba szerettek, és házasságot akartak kötni, de a lány — mert még nagyon fia­tal volt — erre nem kapott en­gedélyt a gyámhatóságtól. A pa­pír azonban nem jelentett aka­dályt. élettársként laktak együtt a fiú, majd a lány szüleinél, Kiskunfélegyházán. N. Rozália vezette a háztartást. Pap László pedig továbbra is a vágóhídra járt dolgozni. Hamarosan kide­rült azonban, hogy az „örök” szerelemnek .nagyon is labilis érzelmi alapjai voltak a férfinál. Mindössze néhány hónap után fogta magát, és faképnél hagyta N. Rozáliát. Sajószentpéteren telepedett le. a bányában ta­lált munkát. Ezt a szakítást annyira “komolynak, véglegesnek tartotta, hogy 1977-ben megnő­sült, s e frigyből hamarosan megszületett a gyerek is. N. Ro­zália ragaszkodott Pap László­hoz, könyörgött neki. hogy ne hagyja el, térjem vissza hozzá. Szavaira azonban nem jött vá­lasz. A • lány megismerkedett egy másik férfival, s hozzá köl­tözött a Tiszaalpár melletti ta­nyára, majd kisfiúk született. Közben Sajószentpéteren is fordulat történt: Pap László 1983 tavaszán összeveszett a fe­leségével —^bizonyára nem elő­ször, hiszen gyakran ivott, s ré­szegen durva, verekedő volt — s úgy megverte az asszonyt, hogy annak eltört az orra. A bíróság a férfit héthónapi bör­tönre ítélte. Mielőtt azonban be­vonult volna a börtönbe. Fél­egyházára utazott a szüléihez, végleg a városban akart letele­pedni. Érdeklődött N. Rozália után, s megtudta kivel, hol él együtt volt társa. aki szintén tájékozódott nagy szerelmének eddigi dolgairól: Hamarosan ta- lálkozgattak, visszaállt a szerel­mi kapcsolat,, rendszeressé vál­tak a randevúk a lány és szü­leinek a lakásán. Másfél hónap elteltével azon­ban Pap Lászlónak megjött a „behívója” a börtönbe, hogy le- töltse a héthónapi szabadság­vesztés-büntetését. N. Rozália kezdetben biztató leveleket írt a börtönbe, sőt egy alkalommal a férfi kislányával együtt meg­látogatta Pap Lászlót. 1983 de­cemberében azonban úgy dön­tött, visszaköltözik a tanyára gyermeke édesapjához. Ekkor végleges szakító levelet írt a börtönbe, kifejtve abban, hogy nem szándékozik többet talál­kozni Pap Lászlóval, gyermeké­nek nem kell mostoha apa. A levelet átadta, húgának, s kérte, adja postára. A levelet azonban elfelejtették feladni, s az ottma­radt N. Rozália szüleinek laká­sán a vitrinben egészen Pap szabadulásáig. Pap László 1984. február 23-án szabadult egynegyed kedvez­ménnyel. Kiskunfélegyházán még aznap megtudta, hogy N. Rozália véglegesen elhagyta. A levelet elolvasva kijelentette: nem háborgatja többé egykori szerelmét, sem családját. Zseb­re vágta a levelet, és elment... ígéretét azonban nem tartotta meg. Újból megjelent a lány szüleinél, s kifejtette, hogy úgy tekinti a mostani szakítást, mint a kölcsön visszaadását, amiért N. Rozáliát fiatal korában ő el­hagyta. Ekkor gyakran és so­kat ivott, s állandóan azt hajto­gatta. úgyis visszaszerzem a Ro­zit. Néhány nap múlva, február 27-én már kigondoltabb tervek­ről fecsegett, kettős, temetésről beszólt, mert úgy gon|dolta, vagy visszacsalogatja magához az asz-' szörnyt,! vagy megöli., Egy kony­hakést tett a nadrágja fcorcá- ba, s kiállt a Tiszaalpárra veze­tő útra. Autóstoppal érkezett a faluba. ‘ Innen a tanya, ahol az asszony lakott élettársávál és kis­fiával, (körülbelül 400 méterre van, jól be lehetett látni. Gyalog kö­zelítette meg az épületet, kopog­tatott az ajtón, azután belépett a konyhába. A konyhában hárman tartóz­kodtak: az asszony, élettársa és kisfiúk. A kályhában égett a tűz. Pap három percet kért, hogy beszélhessen N. Rozáliá­val, s egyben kiküldte az ud­varra a másik férfit. Előkapta a levelet, s megkérdezte az asz- szonyt ő írta-e? Az igennel válaszolt, de nagyon meg volt ijedve. Ki akart szaladni az ud­varra, de Pap már előrántotta a kést és az asszonyba szúrta. A szúrással együtt járó lökés­től az asszony ráesett a kályhá­ra, s a támadó ismét szúrt. A kályha felborult, az izzó vas megégette az áldozat combját. Az asszony rémülten, sikoltoz­va rohant ki a konyhából. Ek­kor lépett be a másik férfi, ké­ziében egy vasvillával. De el­dobta a villát, megragadta Pap Lászlót, és kivágta az udvarra, az asszonynak pedig azt kiál­totta, hogy fusson. A tanya körül kezdtek futni. Elől az asszony, uitána késsel a támadó, azt követve pedig a másik férfi, újra a vasvillával. Az asszony néhány kör után megbotlott és elesett, támadója pedig utolérve, ismét beleszúr­ta a kést, de ő is elesett Amint éppen felállni készül, odaért a vasvillás férfi, aki megszúrta a villával, de az csak a bőrkabá­tot száki tóttá ki. Az üldözés folytatódott, mindhárman az út felé rohantak, az előbbi sorrend­ben. Pap László ordítozott: ma itt mindhárman megdöglünk... >A vasvillás férfi azonban utól- érte a támadót, rá is ütött egyet, de amaz kiragadta a kezéből a szerszámot. Ez idő alatt az asszony némi előnyre tett szert, ki is ért az útra, ahol éppen egy katonai teherautót sikerült megállíta­nia. Ezt látva Pap felhagyott szándékával, visszament a ta­nyába, a kést a konyhaszek­rényre dobta, megfogta az asz- szony kerékpárját és kiment a műútra. Éppen akkor érkezett oda a községi párttitkár, aki megfogta a tettest és autóján bevitte a községbe. Az élettárs kettesben maradt a tanyán a kisfiával, mert az asszonyt kór­házba szállították. Pap a tlsza- alpári Községi Tanács épületé­ben három ember jelenlétében még a rendőrség megérkezése előtt elmondta mit csinált, és azt miért tette. A tárgyaláson bűnösnek érez­te magát, de a történteket már egészen másképpen adta elő. Ügy, mintha ő a kést csak azért vette volna magához, mert tar­tott az asszony élettársának tá­madásától, ami be is követke­zett, mert vasvillával akarta őt leszúrni. Ekkor vette elő a kést — állította Pap. Érvelését azon­ban a bíróság nem fogadta el, mert a tanúk, s korábban, még a községi'tanácsházán sajíátjmaga is az ellenkezőjét állították, amire egyébként a körülmények ugyan­csak egyértelműen és életsze­rűen utaltak. Így lett tehát a szerelem olyan sötét verem, amelybe Pap László végül is beleesett. Erősen kétséges azonban hogy a kezde­ti időkben, még 1968-ban kiala­kult érzelmű kapcsolat tizenhat év után szerelemnek volt-e még nevezhető. Aligha. Inkább rosz- szul felfogott' férfihiúság. i Nem biztos, hogy N. Rozália tényle­gesen ismerte' a férfit, amikor másodszorra is élettársává sze­gődött. 1 Ekkorra ugyanis Pap már kétszer volt büntetve, har­madik behívőj'áfpedig hamarosan megkapta. Talán azt sem tudta, hogy meglehetősen sokat . és gyakorta iszik'. A bíróság mindezt kiderítet- té, s Pap Lászlót előre kiter­vel ten, aljas indokból (a tör­vény a bosszút aljas indoknak tekinti) elkövetett emberölés kí­sérlete miatt 13 évi fegyházra ítélte, s további hat évre eltil­totta a közügyektől. Az ítélet még nem jogerős. G. S. * . ' lillilWWWI ‘.1« Hová mehetnek a pályakezdők?

Next

/
Thumbnails
Contents