Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-22 / 196. szám

\ I 4 i PETŐFI NÉPE • 1984. augusztus ZZ. JOBB JÖVEDELEMÉRT TISZTESSÉGES TELJESÍTMÉNYT A kisvállalkozások és a nagyvállalatok Valamelyest) csillapodtak a viták a kisvállalkozások körül. Nyilván azért is, mert már menet közben is kiderült, hogy nem végez­nek e társaságok, társulá­sok haszontalan munkát, s legfőképpen nem óhajt minden nagyipari munkás és szövetkezeti tag gnrk- ban, vagy szakcsoportban dolgozni. Kiderült az is, hogy az esetek nagy többségében szó sincs a gyakorta felhá­borodással emlegetett me­sés jövedelmekről, szó van viszont arról, hogy a tisz­tes jövedelemtöbbletért ugyancsak tisztességes tel­jesítményt kell nyújtani. Máskülönben miként lenne lehetséges, hogy e kisvállal­kozások árbevételei tavaly majdnem megötszöröződtek, és nem azért, mert e tár­saságok gombamódra sza­porodnak, hanem mert a teljesítményeik jóval ma­gasabbak, mint például _ a nagyiparban szokásos át­lag. Az adatokat egyébként a Pénzügyminisztérium el­lenőrzési főigazgatóságán készült és a kisvállalkozá­sok tavalyi működését tag­laló elemzéséből idézem. Készítői kategorikusan cá­folják azt a hiedelmet is, 1 hogy a vállalatok munka­erő-gazdálkodói számára a kisvállalkozások valóságos végveszélyt jelentenek. Fe- ketén-fehéren bizonyítható, hogy nincs — s hadd te­gyem hozzá: sajnos nincs — számottevő verseny a nagyvállalátok és a kisvál- lálkozások között. Az utób­biak nem jelentenek külö­nösebb aggodalomra okot adó keresletet a munkaerő- piacon: a mintegy 180 ezres létszámból mindössze 24 ezren dolgoznak főállásban a kisvállalkozásoknál. A többiek mellékállású alkal­mazottak. No, de mennyiért dolgoz­nak e társaságok fő-, vagy mellékállású tagjai? A tavalyi számok szerint a jövedelmek nagyon tág határok között mozognak. A kisvállalkozások majdnem 40 százalékánál a havi át­lagjövedelem 1000 forint alatt Van, és mindössze 6 százalékánál haladta meg a havi 9000 forintot. Ez a jö­vedelemtöbblet — akár csak ezer forint,, akár an­nál lényegesen több — bi­zony hozzájárult ahhoz, hogy enyhültek az iparvál­lalatok és a szövetkezetek munkaerőgondjai. A vállalati gazdasági munkaközösségek és a szö­vetkezeti szakcsoportok ugyanis — minden ellenke­ző feltételezéssel szemben — igenis létszámstabilizáló hatásúak. Nem véletlen, hogy újabban elhalkultak a termelőszövetkezeti mel­léküzemek miatt korábban hangosan panaszkodó vál­lalatvezetők. Az imént jel­zett jövedelemtöbblet mö­gött persze többnyire hasz­not hajtó és a nagyiparhoz képest sokkal megfontol­tabb, sokkal takarékosabb gazdálkodás fedezhető fel. Az egységnyi árbevételre jutó termelési költség jó­val kisebb, mint a hagyo­mányos gazdálkodó szerve­zeteknél. Az sem mindegy, hogy e kisvállalkozások meglepően kevés alkalma­zottat — köznyelven fogal­mazva: irodistát — foglal­koztatnak. Elemi érdekük ugyanis, hogy az alkalma­zottak száma ne növeked­jék túlságosan. Jó-e a kisvállalkozások tagjainak, hogy ilyen vál­lalkozási formában dolgoz­hatnak? Nos, nem egyér­telműen ... Az anyagilag nem túlzottan tehetősebbe­ket gyakran sújtja, hogy megrendelőik — sokkal te­hetősebb nagyvállalatok — nem, vagy csak késve fi­zetnek az „ elvégzett mun­káért. S a kisvállalkozáso­kat a csőd miatti megszű­nés veszélye is fenyegeti. Két év alatt ezer vállalko­zás „dobta be a törölkö­zőt”, mert nem kaptak ele­gendő megrendelést, vagv mert a várható nyereséget, az üzleti érvényesülést ille­tően alaposan elszámították magukat. Esetükben ugyanis kímé­letlenül érvénvesül a vál­lalkozói kockázat., a ver- senvhplvzpt miatti bizonv- talanság. Csak erről a kel­leténél kevesebbet beszé­lünk. V. Cs. >/■ Hasznosan töltötte a vakációt Hasznosan töltötte a nyá­ri vakációt Nagy László kecskeméti középiskolás diák. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Halasi úti tárházánál dolgozott a terményátvétel ideje alatt. Képünkön a „stekkerrel” gabonamintát vesz a labo­ratóriumi minősítéshez a kun- peszéri Parasztbecsület Tsz aznapi szállítmányából. (Méhesi Éva felvétele) r>^l SAJTÓ POSTAL I : Mivel közlekedjünk? Habbiföld-tulajdonosok vagyunk. Azok közül va­lók, kiknek nincs gépkocsijaik, így aztán csakis autóbusszal juthatunk ki a Halasi úti térségbe, meg vissza. Legalábbis a hétközben és szombaton. De nem vasárnap, illetve ünnepnapon, amikor ilyesmire semmi lehetőség, mert a szokásosnál sok­kal kevesebb 'a közlekedő járat. Pedig az utóbb említett időpontokban is renge­tegen igyekszünk a birtokainkra reggel, este pedig haza. Hogyan? Jobb híján úgy, hogy leszállunk á 2-es helyi járatról a Rendőrfaluban, majd elindu­lunk gyalog. Visszajőve! is hasonló a tortúra. Fá­rasztó mindez, főleg, ha szerszámokat, vagy egyéb terhet is oípelünk, ami nem ritkaság. A Volán vezetőit már kértük, hogy a mezőgaz­dasági munkák időszakában — áprilistól október végéig. — gondoskodjanak a folyamatos szállítá­sunkról. Azt válaszolták, régebben működött hob­bijáratuk, de nem vplt megfelelően kihasználva, s megszüntették. (Közbevetőleg jegyzem meg: mint­egy 10 év előtti tapasztalatról van szó, s azóta vál­toztak az igények.) Mostanság elhalad arra naponta 8 távolsági busz, melyek igénybe vehetők. ' ■ Nos, a vállalati központ állításával ellentétben ezek a kocsik — mivel zsúfoltak — általában nem állnak meg 'mifelénk, vagyis a belső-ballószögi és a Kerekes tanyai megállóikban, jóllehet néha húsz-, nál is többen szeretnénk ott felszállni. Egy szó, mini száz, marad a kínos gyalogolásunk mindaddig, míg a Volán rá nem döbben arra: mi, hobbitulajdono­sok — kik a népgazdaság szempontjából is fontos termelőtevékenységet végzünk — megérdemeljük, hogy mindig kulturált ember módjára közleked­hessünk. .... Parádi Imre és tarsai Kecskemét, Halasi u. Hová tűnt az Orange? Nem vagyok tájékozott afelől, hogy hányféle üdítőt gyártanak ha­zánkban, de azt tapasztalom-tudom, néha szinte túlságosan bőséges az ilyen választék. Ismétlem, néha van ez így, aztán egyszercsak hirtelen eltűnik valamelyik fajta. Persze rendszerint a legkeresettebb. Nagyközségünkben mostanság az Orange névre hallgató szénsavas narancsital a hiánycikk. Pedig igen kellemes íze-aromája miatt nem- csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is a kedvenc itókája. De nincs, immáron hosszabb ideje, s a közeli felbukkanásával egyálta­lán nem biztatnak a kereskedők. Ajánlanak viszont helyette más üdí- tőt, amivel nagyon kevés vevő tud vigasztalódni. Szabó Emma levelező, Izsák Az a reggel sokáig emlékezetes marad a kecskeméti Tanács- köztársaság tér 5. szám alatti IKV-líázban lakók számára, akik a szemüknek nem akartak S hinni, hogy az ablakaik előtt eddig magasodó szép, lombos fák ,nincsenek többé. Pedig amit láttak, félreérthetetlen volt: a sudár nyárfa, s a két terebélyes fűzfa a földön hevert: tövestül kivágva. Ki tette és miért? — kérdez­gették itt is, ott is, egyelőre hiába. Végül hetek múltán fé­sültek róla, hogy műszaki hiba elhárítása végett vált szüksé­gessé á radikális intézkedés. Bevalljuk, nehezen hihető, hogy bármilyen javítási munka elvégzésének kizárólagos feltétele lenne három gyönyörű fa el­pusztítása. De nézzük csak a tényeket: A városi tanács műszaki osztályának egyik ikertészeti szak­embere, dr. Hajnal Lajosné elmondotta, hogy az utólagos hely­színi vizsgálat szerint a fák a szennyvízcsatorna úgynevezett nyomvonalán, vagy annak közvetlen közelében álltak és nőttek csaknem három emeletnyi magasra, s a lakóépületnek az ékes­ségei lehettek. Az egyik bérlő által bejelentett csődugulás meg­szüntetéséhez azonban elengedhetetlen volt a földben levő csa­tornahálózat kibontása, kitisztítása is, mely munkát esetleg aka­dályozhatták a mély gyökerek. Ennek ellenére semmi bizonyí­ték arra, hogy ilyen okból fel kellett áldozni mindegyik fát. A kivágásukhoz úgy fogtak hozzá az ingatlankezelő dolgozói, hogy még a kötelező tanácsi engedély sem volt a birtokukban. Mint megtudtuk, az önkényesen cselekvő dolgozókat a válla­lat figyelmeztetésben részesítette. Az erről értesült panaszo­saink viszont úgy vélik, a büntetésük túlságosan enyhe, nem áll arányban a közérdeket súlyosan sértő tettükkel, vagyis semmi garancia arra, hogy a jövőben nem követnek el (ők és mások) hasonló dolgot. ‘ Ami az iaggodalmakat illeti, azokat osztjuk. Már csak azért is, mert a szabálysértési kódex egyértelműen leszögezi: aki a közterület fáját hatósági engedély nélkül kivágja, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ez az eljárás vajon miért maradt el a szóbanforgó esetben? ÜZENJÜK Hegedűs Sárának, Kecskemétre: Pa­naszát — miszerint a helyi Pálma cukrászdában nemcsak a fagylaltért, de a hozzávaló egyetlen tölcsérért is fizetnie kellett — tolmácsoltuk az il­letékes megyei vendéglátó vállalat­nak. Kiderült, ebben a nagy forgal­mú egységben szokatlanul sok fagy- lalttölcsér fogy (egy-egy adaghoz né­ha bárom—négy), s' mivel a, beszer­zési összege nem térült meg. e gya­korlat megváltoztatását kezdeményez, ték az ott dolgozók. Az ügyben a vállalat központja döntött, melynek lényege: mindegyik adaghoz jár egy tölcsér külön számlázás nélkül (a sé­rült helyett pedig másik), aki azon­ban ennél többet vásárol, csak plusz pénz ellenében teheti. A tölcsér ára a mérettől, illetve a gyártása és a helyszínre szállítása árától függően csökkenhet, vagy növekedhet. Vége­zetül elmondjuk, felkérésünkre a vál­lalat Intézkedett, hogy az ezzel kap­csolatos árusítás körül többé ne kö­vetkezzék be olyan szabálytalanság, mint amelyben önnek része volt. Id. Tóth Péternek. Dunapátajra: Le­veléből arra következtetünk, hogy az önnel kötött munkaszerződést egyol­dalúan módosította a költségvetési üzem. Pedig a Munka Törvénykönyve világosan leszögezi, az ilyen megálla. podás csak a kölcsönös megegyezés során változtatható meg. Ha a történ­tek miatti bérügyi panaszát kérelmé­re sem orvosolja a cég, forduljon be­advánnyal a helyi munkaügyi döntő- bizottsághoz. Tájékoztatjuk még. hogy egy vállalatnak viszonylag „szabad keze” van az új bérformára (például a jutalékrendszerről a teljesítmény szerinti elszámolásra) való áttéréskor — önnél nem ez az eset áll fenn —, de még ekkor is Illik előzetesen kon­zultálni a munkavállalókkal. Vitéz Gyulának, Izsákra: Számos beosztásban — portásként éjjeliőr­ként. fűtőként, a mezőgazdasági nagy­üzemek Időszáki terményeinek betaka­rító! aként stb. — a nyugdija folyósí. tásának korlátozása nélkül dolgozhat a nyugdíjas. Egyéb területen a nap­tári esztendőre megállapított foglal­koztatási keret (1260 óra), Illetve az ezen belül elérhető maximális kere­set (60 ezer forint) szab határt a te­vékenységének. Túllépés esetén szá­molhat a rendszeres ellátása csök­kentésével, esetleg a szüneteltetésével is. Zsemberinének, Tiszakécskére és még többeknek: Helyes a júliusi Há­zi Jogtanácsadó közlése arról, hogy a magyar állampolgár 25 ezer forint belföldi forgalmi értékű árut hozhat be külföldről külön engedély nélkül. Akinek birtokában ennél nagyobb összegű áru van, részére a Magyar Nemzeti Bank adhatja meg a beho­zatali engedélyt. E szabály nem Vo_ natkozik a szocialista országokból származó különféle cikkekre, melyek engedélyezési ügyeit — nagyobb té­teleknél is — saját hatáskörben in­tézik a vámhatóságok. CIKKÜNK NYOMÁN FOGADÓSZOBA „Ezt mi készítettük! Ezért én is dolgoztam!” INGÁZÓK Hétfőtől péntekig, reggelente öt munkásszállító autóbusszal há­romszáznegyvenen járnak dolgoz­ni a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság nyárlőrinci palackozó- üzemébe. A kecskeméti kocsi 6 óra 50 perckor indul a Széche- nyivárosból és útközben negyven- nyolc gazdasági dolgozót vésziéi. — Olyan csekély a havi úti­költség, hogy nekünk, kecskemé­tieknek is nagyon megéri Nyár- lőirincre a kijárás — állítja Szeidl Mátyásné. — Délután fél 5-kor már itthon vagyok, a hunyadivá­rosi lakásomon. Lakitelekről, Tiszakécskéről, Ti- szaalpárról és Borbásról is na­ponta fordulnak a gazdasági bu­szok, hogy 40—50 kilométeres kör­zetből hozzák az embereket a helyben kevés munkaerő pótlásá­ra. összetartó közösség a ki járóké. ' Akikkel beszélgetek, egy sem vándormadár. Évek, sőt évtize­dek óta összekötik személyes bol­dogulásukat a gazdaságéval. Varga Antalné mezőgazdasági technikumi érettségivel, 1958-ban állt munkába az állami gazda­ságban. Azóta egyfolytában itt dolgozik. Gyakornok volt, ipajd bérelszámoló és könyvelő lett, je­lenleg pedig a könyvelési csopor­tot vezeti. Mi változott meg kö­rülötte az azóta eltelt időben? „Minden” — ezzel az eigy szóval jelzi röviden, ami a termelésben és az ahhoz kapcsolódó munka­körben végbement. ■ Régebben kezdetleges számológépekre vál­tak utalva. Ma számítógép köny- nyíti és gyorsitja meg a munká­jukat. Csaknem vele egyidőben jött a gazdasághoz Békeváriné Szeles Éva. Anyagelszámolási csoport- vezető. Tíz éve jár ki Kecske­métről a palackozóüzembe, almi ez idő szerint már tizenötezer­féle adatot rögzítenek számító­géppel. — Szeretem a munkámat. Sze­retem a szabadabb életet. En­gem ez a kettő köt ide elsősor­ban — mondja a csoportvezető. A szabadabb élet nemcsak azt jelenti, hogy a palackozó egy, a határban épített üzem a nyárlő- rinci útelágazásnál, hanem azt is, hogy Békeváriné és a többiek tagjai a gazdaság természetjáró- szakosztályának. Ismerős szá­mukra a Nyírség és az ország több tája. Az idén, karáésony és újév között Csehszlovákiában, sí­túráznak. Kiss Kornél lakiteleki ingázó, pincevezető. — Itt, a pincészet és a palac­kozó helyéin 1988-ban, még a pa­csirta dalolt így jellemzi a „honfoglalás”-1 (az üzemépítés) előtti határrészt, ahonnét ma már — a nagyüzemi feldolgozóból — naponta 21 teherautó indul útnak áruval az ország különböző meg­rendelőihez. A Kecskemét—Szik­rai Állami Gazdaság gyümölcs­lével, -pezsgői és borai kereset­tek a fogyasztók körében. A jó munkával kivívott^ elis­merést ,szeretnék megőrizni. Az üzemben kezelt és palacko­zott több százezer hektoliternyi ital üvegeire nem.írják rá, hogy a gyártásnál kik működtek köz­re, ezért most csak néhányuk ne­vét említjük meg. A Lakitelekről kijáró Boros Imre pincemunkásé feltétlenül ide kívánkozik, ö, a gazdaságban töltött huszonhat esztendejével, az egyik legrégeb­bi dolgozó. Szorgalmas, elővigyá­zatos. Ami pincemunkásnál fi­gyelemre méltó: üzemi balesete" még nem volt. Hordót mos, bori fejt. Ha szorít a helyzet, egyszer­re három fejtőgépet is kezel. Az elmúlt egy évtizedben körülbelül másfél millió Ihektoliter italt töl­tött át egyik tárolóedényből a másikba. Pontos, fegyelmezett munkájáért vezetői és dolgozótár­sai egyaránt megbecsülik. Óbora Ferenc pezsgőüzemi csoportvezető: — Vonattal -jártam ki 1976-tól 1982-ig Tiszakécskéről. Korán, már negyed 5-kor felkeltem, hogy az állomásra idejében kiérjek. A korai utazás fárasztó volt. Köny- nyebb a helyzetem, mióta a gaz­daság Tiszakécskére is indít mik- robuszt.) Így tovább aludhatok, ráérek negyed 7-fcör kelni. \ A csoportvezető, aki egyébként Üjbögön épít házat munkahelye anyagi támogatásával, akárcsak a többiek, nem kívülállóként szemléli a gazdaság életét, fejlő­dését. ő is örül, hogy az idei me­gyei borversenyen 16 aranyér­met szereztek. S amikor Szolno­kon járva, a vonatról leszállva el­sőként szikfai vermutot pillant meg egy utasellátó üzlet kiraka­tában, ritka jó tulajdonosi érzés készteti mtegállá&ra a pályaudva­ri forgatagban. Arra gondol: — Ezt mi készítettük! Ezért én is dolgoztam! Kohl Antal Másnap már javítottak... Július 4-én a kecskeméti Per­vein Sándorné panaszát tolmá­csoltuk. Nevezetesen azt, hogy a Batthyány utca 41. számú új ház második emeletén levő laká­sa sorra-rendre kirukkol a meg­lepetésekkel: először a fűtőrend­szer egyik csöve repedt el, nem Sokkal később meg a fürdőszobai vízvezeték mondta fel a szolgála­tot. Mindkét alkalommal sok víz folyt ki a szobákba, megrongálva a padlót, a szőnyeget, a tapétát. S a helyrehozáshoz kevésnek bi­zonyult a ■ biztosítótól kapott pénz... E saraink nyomán egyetlen szerv (beruházó, kivitelező) sem méltatott bennünket válaszadás­ra máig. Levelet kaptunk viszont a nyugdíjas olvasónktól, Pervein- nétől, aki a következőket közölte: Az építők hanyag munkája kö­vetkeztében szinte állandósultak nálunk az olyan hibák, mint a kilincsleválás, az ajtózár hasz­nálhatatlansága, a közlekedőfo­lyosó villanyvezeték-rendszeré­nek leszakadása, vagy éppen a nyilvánosságra hozott csőrepe­dések. Házfelügyelőnk sokfelé ment segítséget kérni, sajnos hiá­ba. Az újságcikknek azonban lehetett hatása, mert a megjele­nést követő napon 4 fős brigád sietett a helyszínre, és díjtalanul elvégezte a legsürgősebb javítási munkákat. A szerk. megjegyzése: Öröm­mel tölt el bennünket, hogy nem fölöslegesen tettük közzé az ese­tet. Bár nem vagyunk róla meg­győződve, hogy annak kézenfek­vő tanulságát minden illetékes le- ■ vonta kellőképpen ... Több fórumon hallottam már, célszerű lenne versenytárgyalás során kiválasztani a házépítésre legkedvezőbb ajánlatot tevőket. Ennek mind ez ideig nein tulaj­donítottam nagy jelentőséget, mióta azonban beköltöztein a va­donatúj, korszerű otthonomba, sejtem a javasolt módszer pers­pektíváját. Például azt, hogy aligha kapna egyhamar .megbízást újabb lakó­épület létesítésére az a kivitele- i ző, melynek vállalt produktuma nem különb . színvonalú, mint amt jellemzi a saját házunk ál­lapotát. Ezek részleteiről nyújtok át 'kisebb csokorra valót, remél­ve, hogy a - kézenfekvő tanulsá­ga nyomán a soron következő építkezéseken az illetékesek szi­gorúbban felfigyelnek a techno­lógiai fegyelem betartására, a szakszerűségre, sőt elejét veszik a hanyag munkának. Ügy kezdődött, hogy a csalá­dunk minden tagja kimondhatat­lanul boldog volt a költözés leg- .elején. Érthető, hiszen tudtuk: a Darvas tér 5. szám alatti X. emeleti lakásunknak borsos az ára, amiért cserébe szépet, jót kaphatunk, mármint az ígérét szerint. De már a földszinten csillapítani kellett vágyainkat, amikor kiderült, hogy a lift nem használható. Némi tétovázás után nyakunkba vettük a 190 lépcső­fokot. Gyaloglás közben kapasz­kodtunk a vasikor,látba, mely csörgött-recsfegett. Nagynehezen feljutottunk a tizedikre, ahol azonnal észrevettük, hogy a mennyezeten már ott díszelegnek az első ,beázás nyomai. A meglepetések azáltal folyta­tódtak, hogy a lakásunk kinyit- hatatlán ajtaját erőszakkal kel­lett ^engedelmességre bírni. Be­lépve aztán „csodálhattuk” a té­pett tapétát, a szennyezett ablak­üveget, a zárt ablakok nagy ré­seit, a konyhabútor kilazult aj- (tajait, a fehér olajfestékkel le- csöpögtetett okker színű radiáto­rokat, a fürdőszoba töredezett csempéit, a ragasztóval összeko­szolt kádat, hogy csak ezekre tér­jek ki a .teljesség igéhye nélkül. Persze szólnom kell még arról is, hogy a kissé vicces hajlamú kivitelező a vízcső mögé is el­helyezett konnektorokat, me­lyekkel nemcsak a hozzáférhe­tetlenség, de a biztonságveszély miatt sem lehet mit kezdeni. Ugye nem szükséges megma­gyarázni, hogy a beköltözés vé­geztével miért lettünk fáradtak, elkeseredettek, s bosszúsak. Egyébként a többi lakótársnak is bőven van része hasonló kelle­metlenségekben. A szomszédunk­ban például a tapéta felét már átáztatta a mennyezetről becsor- gó esővíz. Persze hozzátartozik az igaz­sághoz, hogy reklamáltunk, pa­naszkodtunk, ahol csak lehetett, minek következményeként állí­tólag több mint negyedmillió fo­rinttal csökkentik a házunk ér­tékét, a sok-sok hibára tekintet­tel. É döntés enyhíti gondjain­kat, de nem szünteti meg. Es a ■ kérdés továbbra is csillapíthatat­lanul tör fel' bennünk: az épí­tő, a beruházó és az értékesítő ' szervek miért nem fordítanak fokozottabb figyelmet a drágán árusított társasházi lakások mi­nőségére? (Elmondta: Barinkay László kiskunfélegyházi olva­sónk.) Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111., ■vi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents