Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

1984. augusztus 16. • PETŐFI NÉPE • J Alapanyagot várnak a gépek, jó ellátást a fogyasztók Növekszik a hűtőipari termékek kereslete Más években, augusztus közepén, mint a méh­kasban, olyan a nyüzsgés a bajai hűtőházban. Jön­nek a zöldség- és gyümölcslélékkel rakott teher­autók, zakatolnak a gépek, három műszakban meg- állásnyi idejük sincs a lányoknak, asszonyoknak, a feldolgozó vonalak mellett. Most meg ... ? Az NDK-beli, lengyel és magyar egyetemisták — épí- tőtáborozók a pécsi tudományegyetem szervezé­sében — is csak beszélgetnek, a gépek meg állnak. Vásárhelyi Györgynek, a hűtőház igazgatójának nem valami rózsás a hangulata. — Naponta száz tonna (zöldbabot tudnánk feldol­gozni, de eddig a legtöbb ami beérkezett, negy­ven tonna volt — panaszkodik, s hangjából a te­hetetlenség is kitetszik, „ez van”, mert az aszály és a hűvösebb időjárás immár három hetes késést okozott a termésérésben. De egyáltalán, lesz-e ele­gendő? Bizakodik az igazgató, és mit is mondhatna: — Talán az eső segített, no és van másodvetés is. Ez íelsősorban a zöldbabra vonatkozik, de a csa­padék jót tett a csemegekukoricának is. Ebből ugyancsak várjuk a szállítmányokat, de eddig alig tudtak küldeni p gazdaságok, i Mintegy 30—50 kilométeres körzetben levő mező-' gazdasági üzemekkel kötötték szerződést — a szük­ségesnél 10 százalékkal többre —, alapanyag­szállításra. Legjobban azokra a gazdaságokra szá­míthatnak, amelyek a Duna-menti öntözőfürtről vizet is juttattak a szomjazó növényekre a legna­gyobb szárazság időszakában. Kellene az alapanyag, hiszen a rekonstrukció és üzembővítés után tavaly sem tudták kihasználni teljes kapacitással berende­zésüket — ugyancsak az aszály miatt termett ke­vesebb. — Az elmúlt évben a kevés termék ellenére lany­ha volt a kereslet, /amely alacsony árakkal páro­' sült. Termelésünk több mint felét exportáljuk ftőkés piacokra. Két év alatt az ár- és árfolyamveszteség számunkra 34 százalékos cserearányromlást jelen­tett. Most fellendülés mutatkozik. A tavalyi fél évi mennyiségnek csaknem háromszorosát, mintegy két­ezer tonna mélyhűtött zöldségfélét értékesítettünk június végéig, ami az éves exporttervünknek ne- ' gyede. Nemcsak a készleteinken adtunk túl, hanem az idén feldolgozott termékeket is folyamatosan szállítjuk. A közel-keleti országok igen jó vevőkké váltak, négyszeres mennyiségre kötöttek szerződést, mint egy évvel ezelőtt. Természetesen a régi part­nerek sem pártoltak. el. Hetven százalékkal szeretné növelni idei terme­lését a bajai hűtőház. A mélyhűtött borsóra, zöld­babra, pritaminpaprikára van vevő, hasonló a hely­zet a csemegekukoricával és a gyümölcsök egy ré­szével is. Rugalmasan alkalmazkodtak a kereslet­hez, például meggyből nem „spájzoltak be”, viszont attól tartanak, hogy a hámozott, felezett őszibarack­ból, valamint szilvából és almából nem tudják tel­jesíteni az igényeket. . — A tavaszi fagy és a nyári jég előre szüretelt a környező ültetvényeken és a minőségben is kárt tett. Dunántúli gazdaságokból ■ vásároljuk1 a gyü­mölcs nagyobb részét, az almát pedig valószínűleg Szabolcsból... Ez utóbbi kissé meglepett, mert ugye ki hallott már olyat, hogy a cukrász süteményt vesz a kon- kurrens boltból... De hát, mint a beszélgetés 'so­rán kiderült, nemcsak a mennyiséggel és a minő­séggel van gondja a hűtőház igazgatójának, ha­nem az árral is. Azt számolgatja Vásárhelyi György, hogy még a szállítási költséggel tetézve is olcsób­ban jut így almához. No, ha már előbb az édessé­get említettem, most hozzáteszem: a puding próbá­ja az éves... A délelőtt közepén végre egy örömhír: megérke­zett a napi első csemegekukorica-szállítmány. Rubus Józsefné gyártásvezető mellé szegődünk, aki majd kicsatan a boldogságtól, hogy ismét dolgoznak a gépek, fosztják, méretre vágják a kukoricacsöve­ket. A főződob fölött gőzzel telik a levegő. Serleges szalag viszi a csöveket a főzőszerkezetbe, lassan, ko­mótosan, ahogyan a technológia kívánja, aztán át még egy hidegvizes alagúton, s a műveletek vé­gén asszonykezek válogatják, minőség szerint mű­anyagrekeszekbe, s innét a fagyasztó a végállo­más. — Itt van a svéd vevőnk is — újságolja a gyár­tásvezető, s hozzáteszi: csak elsőosztályút vásárol. Han's Fuglesanggal, a Findus cég képviselőjével szót váltunk. Erősen töri a magyart, de megértjük egymást. — Tizenöt éve vásárolok innen, csak az a baj, hogy keveset kapok. Nem elég a háromszáz tonna, • Ne sérüljenek a csövek, ezért kézzel helyezik a serleges szalagra. • A szigorú svéd: Hans Fuglesang. (Méhesi Éva felvételei) több kellene. Még körülbelül ennyit, de morzsoltat, Zalaegerszegről is sikerül vennem. Érdeklődöm a svédek „kukonica-szeretetéről”, no meg a bajai gyárról, milyennek látja az importőr képviselője. A válaszra várnom kell, nem terelhe­tem el figyelmét az ellenőrzésről. A feldolgozó- vonal mellett állva megvizsgálja, gusztálja, olyan-e a minőség, amire a cég vevő. Szigorúan nézi a csöveket, § mivel minden rendben, kedélyesen mondja: — Szeretik a svédek, kicsit sózva, finom téli cse­mege ... A hűtőházat jól ismerem, semmi kifogá­som nincs, tisztaság van, és a minőség is elsőosz­tályú. Mennyit hallottam ezen a délelőttön a minőség szót! Talán egy mondat sem hangzott el anélkül. S mennyit halljuk naponta mindenütt. Persze nem véletlen. Mindannyiunk igénye a jobb, itthon, kül­földön egyaránt ez keresik és veszik, ezért adnak forintot, koronát, márkát, dollárt. Az utóbbiak — a konvertibilis valuták — gyarapítására is jók az adottságai a bajai hűtőháznak, sünit hírnévvel is megalapozott. Erre méginkább ráépülhetne a zöldség- és gyümölcsféléket, csemegekukoricát ter­melő mezőgazdaság, hogy az importőr ne távozzon félig telt ^puttonnyal”, még aszályos évben sem. Mert amire vevő van, azt kell termelni, és termé­szetesen csakis kiváló minőségűt. Csabai István Nem kell pályaalkalmassági vizsgálat A Közlekedési Minisztérium és a Belügyminisztérium új együttes rendelete megszüntette a magángépjárművezető-jelöltek előzetes pálya- alkalmasság-vizsgálati kötelezettségét. Az ezekre a vizsgálatokra ko­rábban befizetett összegeket — amennyiben a vizsgálatot a Pálya- alkalmasság-vizsgáló Intézet még nem végezte el — a Közlekedési Főfelügyelet a befizető írásos kérelmére visszafizeti. A kérelemhez csatolni kell a befizetést igazoló csekkszelvényt. A visszafizetés iránti kérelmeket a következő címre kell küldeni: Közlekedési Fő- felügyelet főkönyvelőség, Budapest 62., Postafiók 102. 1389. fMIRE:GYtttT:'A||^Í| || Tervek és remények Soltszentimrén A Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézet az ' elmúlt- időszakban évente - mintegy negyvenötezer gépjárművezető-jelöltnél végezte el az előzetes alkalmassági vizs­gálatot. A vizsgálatra jelentkezők egyharmadát azok tették ki, akik hivatásos gépjárművezetői mun­kakörben kívántak elhelyezkedni, a nagyobbik rész azokból állt, akik 18 éves koruk előtt, illetve 55 éves korukon túl akartak ma­gángépjárművezetői jogosítványt szerezni. A tapasztalatok azt mu­tatták, hogy ebben a formában nem célszerű továbbra is fenn­tartani az előzetes pályaalkal­massági szűrést, ugyanis a vizs­gálatok túlzottan nagy száma a hatékonyság rovására ment, ahol viszont fontos lett volna, ott nem volt mód — elsősorban az intézet korlátozott kapacitása miatt — a szűrés színvonalának javítására. Az új rendelet értelmében ezen­túl a magángép járművezető-je­lölteknek nem kell részt venniük előzetes alkalmassági szűrésen, ám ez továbbra is kötelező ma­rad a hivatásos gépkocsivezető- jelöltek számára. Sőt az intézet felszabaduló kapacitása módot nyújt arra, hogy a korábbinál jó­val több szempontot figyelembe véve, alaposabban vizsgálják a hivatásos gépkocsivezetők alkal­masságát. Felvetődik a kérdés: az új rendelettel nem rosszabbo­dik-e a közlekedés biztpnsága, nem kerülhetnek-e olyanok is a forgalomba, akiket kiszűrnének az alkalmassági vizsgálaton. Nos, a mostani rendelet az egyre ál­talánosabb nemzetközi tenden­A faluhoz közelítve az út men­ti, szépen gondozott szőlőtáblák­ról is következtethet a vendég: szorgalmas, dolgos népek laknak Soltszentimrén is, ebben az ezer­ötszáz fős kisközségben. A falu utcáit, tereit járva arról is bi­zonyságot kap a látogató, hogy jut a gondosságból a közterek parkosítására, tisztántartására; virágos utcák, fasorokkal mind­két oldalon. A középületekre sem lehet panasz. Rendezettek, épek. Vízmű — megkésve — Mire gyűjt a falu? — kér­deztem Bordás Józseftől, a köz­ségi tanács vb-titkárától. — Szeretnénk, ha nemcsak rendezett, de egyre inkább kom­fortos is lenne a település. Van egy-két, régről maradt hiányos­ság, amit a következő években jó lenne pótolni. — Elsősorban mit? — A vezetékes vízellátást. A hatvanas években, amikor még nagy állami támogatással szerve­ződtek az ilyen munkák, itt még nem gondolt erre senki. Mára pe­dig emelkedtek a költségek, a dotáció csökkent; a lakásoknál házi vízellátásra rendezkedtek be, így sokkal körülményesebb megnyerni a lakosságot a beru­házás támogatására. Azért azt reméljük, hogy a vízmű kútja és egy másfél kilométeres gerincve­zeték még ebben a tervidőszak­ban elkészülhet az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat támogatásával és kivitelezésében. Drágább a gyógyszer?! — Van-e gond az ellátással? — Szeretnénk, ha minél rit­kábban kellene az itt lakóknak vonatra vagy autóbuszra száll­niuk, csak azért, mert helyben nem tudnak hozzájutni a háztar­tásban vagy a kisgazdaságokban szükséges árucikkekhez. Régi pa­nasz például, hogy nincs gyógy­szertárunk. Idős, beteg emberek­nek kilométereket kell gyalogol­niuk a vasútállomásra, hogy né­hány fontos orvosságért elutaz­zanak Fülöpszállásra vagy Kis­kőrösre. Ha a fáradságot vagy az időt nem is számolom; elgondol­kodtató, hogy az itt élőknek miért kerül többe a gyógyszer? Próbálkoztunk sokszor, sokféle­képpen, de a gyógyszertári köz­ponttal máig nem tudtunk kielé­gítő megoldást találni. A helyisé­get és berendezési tárgyakat szí­vesen adnánk, de ez úgy látszik, kevés. — Ügy tudom, a Kiskörös és Vidéke ÁFÉSZ felelős az üzlethá­lózatért ... — Nem panaszkodhatunk a kiskőrösi szövetkezetre, kereske­dőik — érdekeik szerint — igye­keznek mindent megtenni azért, hogy a lakosság az alapvető fo­gyasztási cikkeket helyben meg­kapja. Ennek ellenére — a szak­boltok hiánya miatt — sokan kel­nek nap mint nap útra bevásá­rolni. — És a magánkereskedők? Mert ilyen üzleteket is láttam ... — Nálunk is szaporodnak az ilyen jellegű boltok. Valamit ja­vít is a helyzeten. De megoldat­lan például a húsellátás. Kedden és pénteken, amikor árut kap a hentesüzlet, harmincán—negy­venen is sorban állnak, csakhogy jusson. Szűkös a hűtőkapacitás, így a tulajdonos nem rendelhet nagyobb mennyiségű árut. — Nemcsak hús kell: fontos például, hogy legyen elég munka- lehetőség. Ezen a téren van-e pa­nasza az itt lakóknak? — Kevés az ipari munkahely. A legtöbb munkást foglalkoztató üzemben, az Ezerjó Borgazdasági Társulásinál hetven embernek jut folyamatosan munka. A nők fog­lalkoztatása nincs még megnyug­tatóan rendezve. Több mint szá­zan „ingáznak”. • A vízmű-gerincvezeték terve- zett vonalát mutatja Bordás Jó­zsef. Az iskolával semmi gond — Hamarosan itt a tanévkez­dés: hogyan készültek az évnyi­tóra? — Az iskolával semmi gon­dunk: minden pedagógusi állás be van töltve, szakképzett okta­tóval. Az épületeket kifestettük, rendbehozattuk, és végre, az első becsengetéstől már használhatják a kisdiákok az új, 300 négyzet- méteres tornatermet is, melyet több mint négymilliós költséggel és sok-sok társadalmi munkával három év alatt építettünk föl. Ez a létesítmény lesz egyben a köz­ség kultúrterme is. Ott tarthat­juk a jövőben a falugyűléseket, a színházi előadásokat és a kon­certeket ... feltéve, ha a műve­lődési ház igazgatója szervez ilye­neket. — Ügy látom, ebben ön nem túl biztos. — Ami igaz, az igaz, jóval töb­bet várnánk a közművelődés szer­vezésével megbízott munkatár­sunktól. Minden adott ahhoz, hogy jó közösségi élet alakuljon ki. Szeretnénk, ha a fiatalok itt helyben is megtalálnák a műve­lődéshez, a szórakozáshoz a lehe­tőségeket. Mindannyian azon fá­radozunk, hogy egyre kedvezőbb életfeltételeket teremtsünk az itt lakóknak: a közművelődési in­tézmények nagyon sokat tehetné­nek ezért... F. P. J. • Solt- szentimre egyik . büszkesége az új oktatási és közműve­lődési központ. NAPKÖZBEN: ciához igazítja a hazai gyakorla­tot, vagyis nem az előzetes szű­résre teszi a hangsúlyt, hanem arra ösztönöz, hogy azok kerülje­nek alkalmassági vizsgálatra, akik a forgalomban tanúsított ki­rívó magatartásukkal felhívják magukra a figyelmet. A rendőr­ségnek, a bíróságnak, sőt a mun­kaadónak is lehetősége lesz arra, hogy kezdeményezze ezt a vizs­gálatot, 'ha az alkalmatlanság gyanúja felmerül. A rendelet nagyobb feladatot ró az egészségügyi vizsgálatot végző orvosokra is, hiszen indo­kolt esetben ők is javasolhatják a jelölt alkalmassági szűrésének elvégzését. A közlekedés bizton­ságát szolgálja, hogy azok, akik öt alkalommal sikertelen gyakor­lati vizsgát tesznek a gépjármű- vezetői tanfolyamon, a hatodikra csak úgy mehetnek el, ha előtte alkalmassági vizsgálaton vesznek részt, s meg is felelnek azon. Az új rendelet lehetőséget ad arra is, hogy bárki az autóvezetői tan­folyam megkezdése előtt önszán­tából kérje az alkalmassági vizs­gálat elvégzését, megkímélve ma­gát — kedvézőtlen. esetben — a sikertelen vizsgák kudarcától. Savanyú a szőlő! — mondjuk, ha húzódozunk valamitől, ha vala­mire nem szívesen adjuk a fejünket, adott esetben: a pénzünket. Korai csemegeszőlő (ha van két rekesszel, sokat mondok) az egyik kecskeméti üzlet gyümölcseladó­jánál, mindjárt a bejáratnál. Ára hatvan forint. Nem messze, a következő üzletajtónál, ugyanaz a fajta, de egypár, színes fürtöcske is közé téve: hetvenért. Arrébb, színes ernyő alatt, pirossárga, zamattól duzzadó öklömnyi őszibarackok őriznek egy negyed rekesz szőlőt. A barackőrség, harmincöt forintos ár­cédulájával, még drágább árut strázsál. Ez a szőlő valamivel nagyobb szemű, több közte a sötét bo- gyójú fürt, ezért az ára is magasabb: nyolcvan fo­rint. Megyek a piacra. Egy néni, úgy mondják őster­melő, garabójában két—két és fél kilogramm csí­kos almával álldogál egykedvűen. Ránézek a gyümölcsére, amelyet így dicsér: „Ez még nem lá­tott egyszer sem permetet/” Az az érzésem, hogy az almákban otthonra talált kukacok ezen jót ka­cagnak. Savanyú (drága) a szőlő? Az alma is az! Tovább! — nógatom magam e rövid fogyasztói körúton. A piaccsarnok mellett egy dúsan kozmeti­kázott hölgy (ilyenek volnának ma a termelők?) tört magyarsággal néhány kilogramm őszibarackot kínál. „Harminc... öt” — tagolja az árat sajátos kiejtéssel. Utam ezután a Jókai utcai élelmiszerbolt előtt vezet el. — Elém jöttek! — örvendek az eladók igyekeze­tén, a kirakat elé tett rekeszek láttán. — De jaj, a paradicsom igen puha! Szinte nem mérem meg­fogni, nehogy baja essék. A Nap perzsel. Tilkkadt vagyok. Velem (velünk) együtt a földek is. Megég minden ebben a káni­kulában, ha még soká tart a szárazság! Este mennydörgés, villámlás. Szakad, ömlik az eső, sebes vágtatással. Teleszippantom a tüdőm friss levegővel. Pár óra oázis, felfrissülés ad némi re­ményt az árzuhatag után az áreséshez. Ám erre, alighanem, még várni kell. Áz árak létrája felfelé több fokból áll, mint az esőé lefelé. (kohl) Elköltözött a moziuzemi vállalat Luther-udvari köz­pontjából, a részben már felújított régi úttörőház épületébe (Kecskemét, Komszomol tér 3. szám alá) költözött a Bács- Kiskun megyei Moziüze­mi Vállalat. Ahogy .azt Gaborják Csaba főköny­velőtől megtudtuk, az új központ kialakítását mindenekelőtt munka- szervezési, munkavédel­mi és városrendezési okok tették szükségessé. Eddig mintegy féltu­cat helyen, a város kü­lönböző részein szétszór­va üzemeltek a vállalat részlegei, Az új helyen lehetővé válik centrali­zálásuk, hiszen a Kom­szomol téri központ alapterülete csaknem háromszorosa a réginek, ahol egyébként egész­ségtelenül zsúfolt mun­kakörülmények között dolgoztak már az utób­bi években a filmforgal­mazók. Emellett város- rendezési szempontok­kal is összefügg a köl­tözködés, ugyanis a vál­lalat egyik részlege pél­dául, egy felújítás alatt álló, gyönyörű műem­lék, az evangélikus templom sekrestyéjében üzemel. A Luther-ud- varban egy szolgáltatói centrum kialakítását tervezik, s az elhagyott irodaházban üzleteket nyitnak majd. Igen leromlott épület volt a régi úttörőház. Az ÉPSZISZ vállalta a fel­újítását, melynek költ­ségei a számítások sze­rint meghaladja a nyolc­millió forintot. Ez kö­rülbelül azonos azzal az összeggel, amit a megye 120 filmszínházának karbantartására, kor­szerűsítésére három év alatt fordítani tud a moziüzemi vállalat. Mindezt mérlegelve, a megyei tanács is hozzá­járult az új központ ki­alakításának költségei­hez. Az épület másik, 250 négyzetméteres szár­nyának felújításával, előreláthatóan csak a jö­vő év folyamán készül­nek el az építők. A. költözködés ellené­re, a moziüzemi vállalal telexszáma és telefon­számai a régiek marad­tak. K. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents