Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-13 / 163. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. július 13.

HÁZUNK TÁJA

KISTERMELŐKNEK AJÁNLJUK!

A gomba növényvédelme

A termesztéshez mindenekelőtt olyan helyiségre van szükség, melyben a gomba igényeit ki tudjuk elégíteni: elsősorban pincék, fűthető fóliasátrak, üvegházak jöhetnek számításba.

Rendkívül fontos, hogy az optimális hőmérsékletet és a jó Szellőzöttséget biztosítani tudjuk.

TERMESZTÖHÉLYISÉGEK, BERENDEZÉSEK ÉS SZERSZÁMOK FERTŐTLENÍTÉSE:

Az alábbi munkálatok a megelőző védekezés, elengedhetetlenül fontos lépései: .

A fonálférgek ellen a pince, illetve a termesztőtér falait, a padozatot 5 százalékos formaiinnal (1 négyzetméterre 0,5—1 liter), vagy 10 százalékos Hypo-val (1 négyzetméterre 1,5 deciliter) fertőtleníthetjük, majd legalább 24 órára légmentesen zárjuk le a helyiséget. A légteret gázosítással fertőtleníthetjük. Száz légköbméter fertőtlenítéséhez 5 liter 40 százalékos formaiinra és 0,5 kilogramm klórmészre van szükség. A klórm eszet fa- vagy kőedényekbe töltsük ki, és arányosan osszuk el a termesztőhelyiség padozatán, majd belülről kifelé haladva gyorsan öntsük rá az előre kimért formaiint; 48 órás gázosítás után 2 napig szellőztessünk.

A szerszámok fertőtlenítését a gázosítással egy menetben is végezhetjük, de meleg vízzel készült, 4 százalékos formalinos oldatban is áztathatjuk őket. Azokban a termesztőhelyiségekben, ahol a korábbiakban erős fertőzést akoztak a kártevők: a gombalégy, a gombaszúnyog, az atkák, ott a fentieken túl DDVP hatóanyagú szerekkel, P.eldaul Unifosz 50 EC-vel (100 légkobme- térré 4 gramm) kell gázosítani. Ahol a gombabetegségek okoztak gondot, a Verticillium, a nedves* mólé, ott a padozatot és a falakat Fundazol 50 WP 0,1 száNÖVÉNYVÉDELMI TEENDŐK a KOMPOSZTÁ'LÓBAN (csiper- kegomba-termesztés):

A komposztáló falát, padozatát, berendezéseit az előbbiekben leírt módon kell fertőtleníteni. A falákat és a szabad padlófelületeket 10 máponta ‘permetezzük Uoitron 40 EC-vel, az előírt mennyiségben i(0,2 százalék).

VÉDEKEZÉS A KOMPOSZTÁLÁS ALATT:

A komposzt friss , alapanyaga fertőzéstől mentes, jo minőségű trágya legyen. A harmadik forgatást követő napon fóliával 24 órára letakarjuk a komposztkaz- lat, így elérhetjük a károsítók általános pusztulását. _

A TAKARÓANYAG FERTŐTLENÍTÉSE:

A .takaróanyagot mindig csak fertőtlenítve szabad felhasználni. Fertőtlenítés előtt fóliával takarjuk le a padozatot, és erre rakjuk át a fertőtlenítendő anyagot. A 40 százalékos formaiinból 1 négyzetméter itakaróanyaghoz 3 litert számítunk, majd ezt meleg vízben hígítva, egyenletesen öntözzük ki. A kezelés után takarjuk le az egészet fóliával, legalább 1 hétre. Ajánlatos'a formalinos kezelést 15 Celsius-foknál melegebb helyiségben végezni. Felhasználás előtt 1—2-szer forgassuk át a takaróanyagot.

Még nem késő!

A magas kordon- és lugasművelésű szőlőket vizsgáljuk át, és igazítsuk vissza a huzalok közül kiszabadult hajtásokat. A karós művelésű szőlőben most már erőteljesebben kötözzünk, mert a fürtök fejlődésével a kötésnek jóval nagyobb terhelést Hell elviselnie. Rendszeresen ápoljuk a zöldoltásokat is. A megeredtek hajtásairól törjük ki az oldalhajtásokat, a nemest pedig feltétlenül kössük ki.

A csonkázás, a tetejezés a hajtásnövekedés szabályozásának, a termőegyensúlly beállításának bevált módja. Az eltávolított fölösleges hajtások így nem árnyékolnak, a permetezés szintén eredményesebbé válik. Ezenkívül zavartalanul fejlődhetnek, jól beérnek a fürtök, a bogyók jobban színeződnek és nagyobb lesz a cukortartalmuk. Akkor csonkázzunk. ha a tőkék hajtásai túlnőtték 20—40 centiméterrel a kedvező magasságot. Ha a hajtások felső része még gyenge, ezt a munkát végezhetjük kézzel, de ha kissé elkéstünk, célszerűbb ollót vagy sövényvágót használnunk.

Az új telepítésű és a fiatal, két-három éves szőlőt ne cson- kázzuk, itt ugyanis az a cél, hogy minél fejlettebb, erősebb gyökerű főkét kapjunk, és mielőbb megkezdhessük annak művelésmód szerinti kialakítását.

A csonkázás kiegészítése a hón-, aljazáí. A legújabb tapasztalatok szerint nem kell teljesen eltávolítani a hónaljhajtásokat, mert a fiatal hajtások először valóban tápanyagot fogyasztanak, de az alsó levelek kifejlődése után az egész tőke szénhidráttermelésében részt vesznek. Ez pedig kedvezően hat a fürtök fejlődésére. A legjobb tehát, ha két-három levelet meghagyva csípjük, törjük vissza a hónaljhajfásokat, a ■; te- nyészidő alatt háromszor, négyszer.

A FŐAGRONÓMUS NAPJA

„Legfontosabb a jó időbeosztás”

— Az aratásnak a gabonatermesztés népgazdasági fontossága miatt tulajdonítanák nagy jelentőséget. A legfontosabb nyári munkáinak tartott betakarítás nehézségét, emberpróbálását csökkentették a korszerű gépek. Alig néhány éve ki gondolta volna, hogy 11500 hektáron termett gabonát — nekünk ennyi van — huszonnyolc ember vág le, csépel ki, és szállít biztos helyre alig három hét alatt? Mi, ilyenkor — amikor már mennek a gépek —, akkor vagyunk a legnyugodtabbak.

— A szervezés az más kérdés. Ha jó munkát szeretnénk végezni, mindennek egyeznie kell. ^ A feladat döntő részét tehát az előkészítés jelenti. A kicsépelt szem beszállítása mellett ugyanolyan fontos, hogy a kombájnosok meleg ételt és frissítőt kapjanak. Mindenki tudja ilyenkor a dolgát.

— Ezekben a napokban hajnali négykor indulok otthonról, Kiskunfélegyházáról. Először a borsóföldre megyék, ellenőrizni a betakarítás aznapi elindítását. Utána irány a major. Hét órakor van a mun- kaeliigazítás. Ha nincs esg, és felszáradt a harmat, kilenc és tíz között kezdenek a kombájnok, amire szintén figyelnem kell. Tizenegy órától ebédig az irodában a postát és a telefonokat intézem. Utána kora estig megint a területet járom. Ez az átlagos nyári munkanapom menetrendje. Persze, ha valami előre nem várt dolog jört közbe, mindez megváltozik.

— Annak a híve vagyok, hogy mindenkinek legyen meg a feladata, az ehhez való kezdeményezőképessége, persze mindez párosuljon az anyagi elismeréssel is. A legfontosabb azonban a közös munkáért érzett felelősség.

— 1974-.ben szereztem diplomát a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemén. Itt, a szövetkezetnél a feleségemmel együtt ötödik esztendeje dolgozom, egyébként Kiskunfélegyházán' élünk. Két fiam van, első-,

• Kiss László — balról — a mezőőrrel egyezteti a másnapi teendőket.

illetve második osztályos tanulók. A rengeteg elfoglaltságom mellett — igaz, ilyenkor nyár közepén ritkábban — jut azért idő a családra is. Júniusban két hétig voltunk az NDK-ban. A nyaralást az aratás befejeztével folytatjuk. Utána kezdődik az őszi hajrá. Ha .jól beosztja az ember az idejét, tanulásra, továbbképzésre is marad energiája. Azokra a szakmái fórumokra, tanácskozásokra mindig igyekszem eljutni, amelyek a szövetkezet profiljába vágnak, és valamit hasznosítani tudunk belőlük.

Elmondta: Kiss László, a pálmonostori Keleti Fény főmezőgazdásza Lejegyezte: Czauner Péter

NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN

Két miniszter egy programban

GALAMBTARTÓK

A magasság megszállottjai

• A madarak izgatottan várják, hogy végre repülhessenek.

A nem egészen pontosan megfogalmazott találóskérdés az lehetne: Harminc dekagramm,

órákat képes eltölteni a levegőben, méghozzá olyan magasságban, ahová a földön álló ember szeme képtelen követni, mi az?

A válasz egyszerű, mármint annak, aki ismeri a Budapesti Magasröptű Gólyás Keringő galambfajta tulajdonságait. Ez a madár csoportos repülő. Kisebb- nagyobb rajokban keringenek a házak felett, míg egyszer elkapnak egy termiket (felfelé szálló légáramlat), és; ennek segítségével két-háromezer méter magasra repülnek, ahol órákat töltenek ed, majd a szabad repülés után •fáradtan ereszkednek’ alá, s pihenve ülnek meg fészkükön.

Mint sok mindent, az emberi lelemény ezt is kihasználja: szórakozásként, sportként. Az ilyen galambokat tenyésztők egyesületekbe tömörülnek és különböző versenyeken mérik össze kedvenceik képességét.

A kecskeméti röptetők — így nevezik a röpgalambot tartókat — harminchatan a V. 126. számú Röpgalambtenyésztő Egyesületbe tartoznak.

Palotás Ferenc fiatalember, de már két évtizede galambászko- dik. A Buday Dezső fasorban, szülei kertjében rendezte be a földi dúcait. Mintegy száz madara van.

— A repülés. módszere, magassága, dinamikája, stílusa — magyarázza lelkesen, ami ezekhez az okos madarakhoz köti. — Nekem ez a szenvedélyem. Azt hiszem, nem is túl költséges, mert egy galamb egy hónap alatt kö, rülíbelüil hat forintba kerül. A családom már elfogadta, hogy ezzel szórakozom. Naponta legalább négy órát töltök közöttük. A járókelők néha azt hiszik, valami bajom van, amikor az utcán bámulom az eget, á galambokat a magasban. Ilyenkor ahelyett, hogy különösebben • magyarázkodnék, azt mondom, a felhőket nézem.

Kokovai Jenő szerszámkészítő, és egy Nagykőrösi utcai ház padlását alakította át a galamboknak otthonul, ö is a magasság megszállottja.

— Tízéves koromban kaptam az első igalambot egy szomszédtól. De így, többet tartani csak 1979 óta tudok. Olyan hobbi ez, amelyik kevésbé igényli az anyagi befektetést, inkább ^ türelmet, törődést és az állatok szeretetét kívánja..

Tőle tudom meg, hogyan ver- ■ senyeznek. Egy-egy alkalommal a

szövetség által kijelölt röpbírá- ló jelenlétében minimum 16 és legfeljebb 24 galambot kell kiengedni. Ezeknek — sok szigorú kitétellel — a fészekre való visz- szatértéig eltelt időt mérik. Nem ritka az sem, hogy a madarak tíz—tizenkét órát töltenek több ezer méter ‘magasságban. Olykor a légáramlat távol sodorja őket, ilyenkor a kimerültségtől már képtelenek hazatérni. Ezek a galambok „elmagaslanak”, vagyis elvesztek.

Kokovai Jenő is jó néhány galambját veszítette már el. Ha ezek a madarak sporttárshoz, hozzáértőhöz .kerülnek, az a lábgyűrű jelölése alapján ír a tulajdonosnak, a.ki elutazik a galambjaiért.

— Mentem én már Félegyházára, Szolnokra, Szegedre is. Nálam most két idegen van, Jugoszláviából Zentárói és Szabadkáról érkeztek. Már írtam a tulajdonosoknak, de még nem jelentkeztek.

Kecskeméten a röpgalambá- szok egyik fellegvára Szabó István Bem utcai órásműhelye. Ugyanis ő a szaktanácsadó.

— Már három éve abbahagytam a versenyzést — szabadkozik 'beszélgetésünk elején. — Ettől függetlenül ugyanennyi időt töltök közöttük, mint azelőtt. Az egyesület legtöbb tagjával én szerettettem meg ezt a fajtát.

Sokat vitatkozunk, mert ahány tenyésztő, annyiféle módszerrel válogatja, edzi, készíti elő a versenyre galambjait. Persze mindenki saját igazára esküszik. Az eredményeik azért jók. Hiszen jó néhányukat — például Blaskovics Sándort, Horváth Józsefet, Virág Ferencet, Palotás Ferencet, Kokovai Jenőt, Horváth Jenőt, Bo- bor Lajost, Bebesi Tibort, Hervai Mikldst — országosan „jegyzik”.

— Nagyobb gondunk aíz utánpótlás szervezése. Ezért keressük azokat az általános iskolai tanulókat, őrsökét, szakköröket, akik szívesen vállalkoznának ilyen madarak tartására, és a versenyzésre. Nekik ingyen adunk ga-. lambot, segítünk a tanulásban és még sok mindenben. Akit esetleg ez érdekel, engem munkaidőben mindig megtalál itt a műhelyben. '

Az érdekes madarakról megtudtam, hogy a gondos ápolás következtében nem ritka közöttük a 16 éves kort elérő sem. Ezeket óriási becsben tartják. Meg is érdemlik, hiszen olyan magasságokkal birkóznak meg, aho.1 a repülőgépek pilótái már oxigénmaszkot húznak.

Cz. P.

Czottner Sándor miniszter nem sokat váratott ígérete valóra váltásával: .1958. június 5-én megyénkbe látogatott. Nem egyedül, szövetségest is hozott magával, Csergő János kohó- és gépipari miniszter személyében. A látogatás; ákfűáldtását különösen növelté az a Hörülmény, hogy ebben az időben a Központi Bizottságnak „A falusi helyzetről és a falusi politikai munka megjavításáról” hozott határozata megvalósításán dolgoztunk. Ez pedig megkövetelte a szocialista nagyüzemek példamutató működésének elősegítését. A politikai munka alapjának a helyi adottságoknak megfelelő termelésfejlesztési tervet tekintette, a belterjesség növelését, ami elsősorban szövetkezés útján valósítható meg, és kézzelfogható eredményeket hozhat a részt vevő parasztembereknek.

E célok elérése abban az- időben mindenekelőtt a gépi, technikai fejlesztéstől függött. Ezért is örültünk a két legilletékesebb miniszter jöttének, ök látható érdeklődéssel hallgatták meg a Hallos Ferenc megyei tanácselnökkel együtt adott tájékoztatónkat terveinkről, gondjainkról és kérelmeinkről. Azt javasoltuk, hogy szerezzenek helyszíni tapasztalatokat, mielőtt véleményt mondanának: látogassanak el a Helvéciái Állami Gazdaságba, valamint a solti és a fajszi szövetkezetekbe. Kissé feszítettnek tűnt a terv egy napra, de Czottner elvtárs nevetve mondta, hogy ez az ország legnagyobb megyéje, így hát itt a látogatásokat is nagy porciókban mérik.

Hamarosan előttünk állott a Helvéciái Állami Gazdasag látványos központi épülete — vár- szerűen kiképzett, csipkés tornyaival1 és soklépcsős, .kanyargós lépcsőjével. Már várt ránk Petőfi Sándor, a gazdaság igazgatója és helyettese, Nagy József. Röviden tájékoztatták a vendégeket üzemükről, s .megkóstoltatták velük a hírneves barackpálinkát.

Számolva az előttünk álló hosz- szú úttal, már mentünk is_az udvarra, ahol valóságos szőlőműve- lőgép-kiállítás várt bennünket. Látható volt itt az UE—28-as erőgép a talaj- ás növényvédelemhez szükséges eszközökkel. az úgynevezett .^könnyű”, továbbá a francia gyártmányú „Derot” hidastraktor, a lóVontatású hidas permetezőgép, s a ‘hasonlóan ló- vontstású sorközjáró permetező- gép. Bemutatták a társgazdátok gépeit is: a Vaskút! AG Holder permetező traktorát, az Izsáki ÁG permetezésre alkalmas RS—09 erőgépét; és a Csengődi ÁG sor- köziáró, lóvontatású permetező- génét.. Nyomban széles körű eszmecsere bontakozott ki, melynek során Petőfi Sándor szorgalmasan használta rajztábláját is, ami nem volt más, mint a. szőlők homoktalaja, melyre ujjával rajzolta a vázlatokat. Hangsúlyozta, hogy milyen nagy szükség volna egy nagyobb teljesítményű homoki és egy magasabb építésű szőlőrhűvelő magyar hidas- traktorra.

— No, áll az alku, adja a tenyerét, hadd csapjak bele, hogy rajtam ne múljon a magyar szőlőtermelés gépesítése! — mondotta Csergő elvtárs. Két éven belül elkészítették a D—4—K—70- es négy kerék jmeghajtású, 70 lóerős traktort, valamint az UH— 40-es magyar hidastraktogt. (Olyan szócsata közepette zajlott mindez, mintha borkóstoló után lettünk volna, pedig erre nem volt időnk. Rövid .állva falatozás után, ami egyben a gazdaság vágóhíd- jának termékbemutatója volt, már robogtunk is tovább, látogatásunk második színhelyére).

A solti Szikra Termelőszövetkezet már ekkor jónevű közös gazdaság volt, országosan is. Az elnöke, Molnár Albert és főagro- nómusa, Perczel János nem kisebb eredményről adhattak számot, mint arról, hogy holdankén- ti búzatermés-átlaguk meghaladta a 30 mázsát, kitűnő a tehenészetük, és nekik van a legnagyobb zöldségtermésük a megyében. Egy rögtönzött határszemle keretében megnéztük a zöldségesüket, mely közvetlenül a Duna partján terült el. Szépen fejlődött az étkezési és a fűszerpaprika. Ugyanígy a különböző káposztafélék ' és gyökérzöldségek is. Mindkét vendég látható örömmel szemlélte a szívet-lel- ket gyönyörködtető látványt. Nem fukarkodva az elismeréssel, dicsérték a szövetkezetieket.

Egyszerre csak Czottner Sándor szólalt meg: J k v >

— Mondja csak, elnök elvtárs, nem lenne még szebb, ha öntöznék is?

— Bizony, hogy szebb lenne, de ehhez már a miniszter elvtárs segítségére volna szükségünk — hangzott a válasz. És már sorolta is Molnár Albert:^ nagy teljesítményű vízkiemelő szivattyú kellene, meg villanyvezeték. No meg egy trafó. Az oszlopokat már a szövetkezet állítaná.

— Rendben van, készíthetik az oszlopokat — felelte Czottner elvtárs. Egy hét sem telt belé, a Duna éltető vize öntözte a Szikra Tsz zöldségét, mert a miniszter már másnap intézkedett.

Fájsz községbe késő délután érkeztünk. Így már .csak az elnöki tájékoztatóra és az Rtj követő beszélgetésre futotta az időből. Papp Ferenc, a Vörös Csillag Tsz elnöke ugyancsak egy szépen fejlődő és gyarapodó szövetkezetről beszélt, a vendégek örömére. Mivel tudta a házigazda hogy Soltról jöttünk, nem kis büszkeséggel mondta el, hogy ők bizony az öntözésben megelőzték á Soltiakat. Több éve öntöznek, sok mindent kipróbáltak, és amint lenni szokott, az „úttörők” dicsősége és eredményei mellett jócskán kijutott nekik a problémákból is. Jelenleg éppen azzal küszködnek, hogy miként térhetnének rá .a korszérűbb öntözési módra: a felszíni árkos helyett felszín

alatti csöves vízvezetést akarnak meghonosítani, amely várhatóan gazdaságosabb lesz, és termőföldet sem von el a gazdálkodás elől. Pénzük, tervük, kivitelező kapacitásuk mind megvan, csak a csövekhez nem tudnák hozzájutni, mert még nem elégséges a gyártás.

Csergő elvtársnak felcsillant a szeme. Nem is tudta tartani magát, közbekérdezett:

— Aztán mondja még, Pápp elvtárs, mennyi az a csőmennyiség, amelyre szükség volna?

Az elnök erre meghökkent. Látszott rajta, hogy bizonytalankodik: mondja, ne mondja? Hisz mégiscsak hem mindennapi dolog, hogy két miniszter egyszer- | re vendégeskedik itt! Persze végül is megmondta.

A csövek_ néhány nap múltán j megérkeztek, hasznukra váltak a fűszerpaprika-tábláknak, és a megye öntözésfejlesztési tapasztalatai is gyarapodtak. Üjabb öröm is ért .bennünket. A miniszter elmondta, hogy külföldi megrendelésre hidroglóbuszokat

gyártanák. És részletesen elmagyarázta működésüket, jelentőségüket a korszerűbb vízellátásban.

Azt viszont nem tudták elérni, hogy valamelyik hazai gazdaság felállítson belőlük egyet, s hogy itthoni tapasztalatokat is lehessen szerezni. MiveJ a szövetkezetnek fejlett állattenyésztő telepe van, ez alkalommal is felajánlotta hasznosításra, egyben kísérleti célra. Most már nem kellett az elnököt másodszor is bátorítani. Idetelepült az első hidrogló- busz. Újabb meglepetéssel is szolgált Csergő elvtárs: ,biogáztermelő berendezést ajánlott fel a szövetkezetnek, mely egyidejűleg ugyancsak kettős célt szolgált. Egy ideig működött is a berendezés, azonban üzemeltetése nem vált be, mert az állattenyésztő telep akkor még nem tudott megfelelő mennyiségű trágyát adni számottevő gázmennyiség előállításához.

Észre sem vettük, s már az este is ránk köszöntött. Ideje volt véget vetni a látogatásnak. Ä ka- limajori tanácsi üdülőben vacsoráztatok meg vendégeinket, miközben összegeztük a nap tapasztalatait. Ami a jövőt illeti, Czottner Sándor azt javasolta, hogy a megye gondjairól készítsünk feljegyzést, és ők készségesen segítségünkre lesznek. A legközelebbi találkozónkat pedig Budapesten tartsuk' meg, az egyik minisztériumban. Mindez meg is történt néhány hétért belül, és ismételten, örömmel tapasztaltuk, hogy minisztereink igazi közéleti erhberek: nemcsak a reszortjukba tartozó dolgokkal foglalkoznak, hanem mindazzal, ami a közérdeket szolgálja, nem váfnak a problémák jelentkezésére, hanem lehetőleg eléjük mennek, a gyors megoldás érdekében.

Dr, Molnár Frigyes )

A-