Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
t 1984. Július 28. • PETŐFI NÉPE • 3 FÜLÖPHÁZI TANYÁKON, Élet a Kondor-tó környékén Mint napszítta teknő, alján a szik repedéseivel, júliusban olyan a Kondor-tó medre a fülöpházi határban. Puszta ez, vagy tanya- világ? — pásztázza szemünk a névtelennek tetsző környéket. Merre érdemes elindulni? Baloghéknál — Ott lesz egy ház! — jelzi gépkocsivezetőnk egy facsoportot megpillantva, amelynek közepén, úgy gondolja, tanyára bukkanunk. De Csak egy házhelyet látunk. Tovább megyünk, míg dűlőutakon és buckákon át a Deák-tanyához nem érünk. Jöt- tünkre egy gólya röppen a kukoricatábla fölé. Kecses szárnya szépen libben, amint alacsonyan tovarepül. A város és az országút zajától messze, csendes környezetben találjuk az I. kerület 1173. szám alatt a 42 éves Balogh Józsefnét. Nem úgy, mint nekünk — számára mindennapos látvány a táj. Életközeg, amelyben az a kérdés: mikor viheti piacra a 400 csirkéjét? A 16 anyadisznó malacaiból mikorra válik hízósertés? Az udvar közepén fúrott kúttal győzik-e egész nyáron a vetemények öntözését? Ahol piacra termelnek, ott természetesen vásárolnak is. A Balogh család főképpen építőanyagokat vesz. Ha nem így volna, új házról a tanyán legfeljebb csak ábrándozhatnának. A nyár derekán a telekről messzire látszik egy félig kész épület piros cserépfedése, amelyért nem keveset fizettek a tavasszal. Autóval, három fuvarban tudtak Békéscsabáról hatezer cserepet hozatni, több mint 30 ezer forintért! Két szoba, konyha tető alatt; ősszel kezdik a villanyszerelést. A Deák-tanyában mást is terveznek. Hat olajkályhát széntüzelésű kazánnal akarnak kicserélni. Annak a fűtése mégiscsak olcsóbb. Mialatt a Kondor-tón túl a Deák-féle tanya szemlátomást, kívül-belül átalakul, Baloghnénak abban a ritka örömben van része, hogy fia és menye távollétében együtt, nevelheti 13 hónapos saját.fiát‘fiának a kisfiával. A két gyermek a járókában • Szöllősi László tanácstag az idős asszony, Ráfli néni kútjá- nál. Tudja, mit jelent a vízhiány ... (Méhes! Éva felvétele) várja, hogy az anyuka-nagymama a konyhában az ebéddel elkészüljön. — Dolgozunk és építünk, nem élünk rosszul — mondja búcsúzóul Baloghné. — Két dologban viszont nagyon szeretném, ha segítenének nekünk. Kellene egy hentesüzlet a faluban, s jó lenne, ha helyben vásárolhatnánk paradicsomot és őszibarackot, nem kellene ezekért Kecskemétre utaznunk. Ráfli néni kutat kapott A fülöpházi tanyákon jártunkban-keltünkben látjuk: mennyire segítőkészek, megértőek egymás iránt az emberek! Ráfli Ferencnél tavaly nyáron nagy baj érte. Kútja a Kondor-tó sorsára jutott. Kiapadt. „Honnét vegyék most már vizet?” — riadt meg, miután eltört a kútgém is. Margit János, a szomszédja, egy darabig ugyan kisegítette vízzel, de az igazat megvallva, ő sem dicsérhette a kútját, hogy az mennyire bővizű. Vizét két ház- és jószágtartás hamar felemésztette volna. Az idős asszony elpanaszolta gondját ismerősének, Szöllősi László tanácstagnak. Az megértette, milyen nehéz Ráfli néni helyzete, hiszen az ő udvarában is kiszáradt a kút. A betongyűrűk visszhangnál egyebet nem adnak. Elment tehát a tanácshoz, hogy.pénzt kérjen a kútfúrásra ■ a szociális gondozott, egyedül élő Ráfli néni részére. Kétezer forintot adott a tanács, a szerelést meg a környékben lakók vállalták társadalmi munkában. A kút elkészült, és két hónapja működik. 1 ' • _ \ . Szöllősi László, akinek már az apja is tanácstag volt, így emlékezik közéleti tevékenységének tizenkettedik évében az 1980-as tanácsválasztásra: — Megkerestek a lakók. Min-' dénáron azt akarták, hogy vállaljam el újra a tanácstagságot! A Sashegy-dűlő I. kerület 8. számú házában így aztán Szöllő- siék nemcsak arról nevezetesek, hogy jó gazdák. Azt is tudják róluk, hogy ők a „mentősek”. Akinek sürgősen orvos kell, vagy akinek a boltból kell valamit hozni, az számíthat a tanácstag' segítségére. Gépkocsijával készen áll az ilyen feladatokra is. „Nincs vasútunk” — Harminc házból költöztek el az évek során erről a környékről — tudjuk meg Szőilősi Lászlótól. — Az elvándorlás nem a tanácson múlott. Figyelem, hol „szorít a cipő”, mi a helybeliek gondja. Am egy-egy probléma megoldásához egymagunk kevesek vagyunk. Azt már sikerült elintézni, hogy a balázspusztai élelmiszerüzletben jó eladók dolgozzanak. Nem mondják azt a vásárlóknak, mint elődeik tették, hogy „Aki nem hozzánk jár vásárolni, annak nem adunk kenyeret!” Jó lenne elérni azt is, hogy a mozgóbolt mindegyik megállóhelyre pontosan érkezzen, ne maradjon ki egy-egy járat, és áz egyórás árusítás valóban egy óra hosszáig tartson! A buszközlekedésre jobban oda kellene figyelnie a Volán Vállalatnak. Rossz a közlekedésünk Kerekegyházára. A 4 óra 45 perces próbajáratot azért szüntette meg a Volán, mert állítólag gazdaságtalan volt. Nyolc—-tíz ember kedvéért nem indítja újra. Ha legközelebb hosszabb próbaidővel közlekedtetnék, lehet, hogy más lenne a tapasztalat. — Nincs vasútunk. Ezért is fontos, hogy az autóbusz-közlekedés a legközelebbi nagyközség, Kerekháza irányában javuljon! — hangoztatja Szatmári Károlyne vb-titkár. — Ha másban sikerült előbbre lépnünk, miért ne léphetnénk előre ebben is?CB, ABC; jövőre .két új tanterem Valóban: a buckás település 33 kisgyermekének 1976 óta' jó óvodája van. Társadalmi összefogással építették. Megfelelő a körzeti orvosi ellátás: Dr. Mészáros Imre (egyben a község párttitkára) hivatásának lelkiismeretes művelője. Gyógyítja és gyógyszerrel is ellátja a betegeit. Három hete QB-rádiót kapott szolgálata könnyítésére. Egy készülék a kocsijában, egy a rendelőjében — & távolság 'a Kondor-tó környékén így már nem olyan nagy. A lakosok nem sajnálják a pénzt, ha azzal helyzetükön javíthatnak. Célrészjegyet jegyeznek a vegyesbolt ABC-vé bővítéséért. Lelkesítőén hat a lakosságra a tanácselnöknő, Pesti Jó- zsefné ügybuzgalma is. Nem kisebb feladatért végez a többi között szívós, kitartó szervező munkát, mint azért, hogy jövőre két új tanteremmel gyarapodjon a község. A fülöpháziak egymást segítő igyekezete és sikerei láttán a Kondor szikes medre . sem tűnik vigasztalanul élettelennek. Kohl Antal 1 BOLGÁR IFJÚSÁG KÖVETEI Négy hétig a gyümölcsösben • Táborzárás. Ribizlibokrok közül a meggyfákra,. majd a barackosba „költöztek” a hetek múlásával azok a bolgár középiskolások, akik a kecskeméti Magyar—Szovjet barátság Termelőszövetkezet meghívásának eleget téve, építőtábor keretében gyümölcsszedésre vállalkoztak. A háromszáz komszomolista igen jó hangulatban — közülük néhányan színpompás népviseletbe öltözötten — zárta a tábort .tegnap este. Ma reggel pedig Budapestre utaznak, hogy pihenésképpen ismerkedjenek fővárosunkkal. Mi még munka közben kerestük fel őket. —- Közülük többen álmodtak már fejre hulló több kilós barackról vagy ólomsúlyú meggyről — mondja Anelia Velkova, aki tolmácsként «szegődött mellém. Amíg megkeressük a bolgár parancsnokot, elmeséli, hogy két éve él Budapesten. A bölcsészkar művészettörténet— könyvtár szakán tanul. Bátorsága és persze nyelvtudása ez alatt úgy megnőtt, hogy tolmácsolásra is mert vállalkozni. Közben összefutunk Virág Lajos ágazatvezetővel, aki elárulja, hogy Zoin Angel egy szófiai telefonhívásra vár az irodájában. Amíg a készülék nem csörög, van időnk beszélgetni. — Negyedik alkalommal dolgoznak Kecskeméten a Bulgária különböző városaiból — Rusze, Kazanlak, Lovecs, Küsztendil, Várna, Jambol, Gabrovo, Veliko Tipnovo, Pazardzsik, Szófia — verbuválódott diákok. A magyar—bolgár építőtábori kapcsolatok viszont jóval régebbiek. — Ismereteink szerint több évtizedes hagyományt elevenítettünk fel, amikor felújítottuk a „munkásbarátságot”. A gyökerek 1946—47 nyarára nyúlnak vissza, amikor magyar ifjúmunkások jöttek a mi hazánkba, hogy vállalva a rendkívül nehéz körülményeket, részt vegyenek az új Bulgária építésében. Közülük sokan azóta is lelkes ápolói a két nép barátságának. Lényegében az ő kezdeményezésük alapján szerveződött újra az önkéntes építőtábori akció — folytatja Zoin Angel. — Tavaly kétszáznegyvenen, az idén háromszázan dolgoznak a gyümölcsösben. Ügy hallottuk, hogy a létszámnövekedés mellett a munkateljesítmények is magasra szöktek. — Belejöttünk a gyümölcsszedésbe! Ezt akár úgy is lehet érteni, hogy minél hosszabb ideje dolgozunk, annál jobb a teljesítmény. Az első 10 napon 130 százalékra, a következő tíz napon pedig 180-ra ugrott a mutató. Most kétszáz fölött járunk, Itt a gazdaságban azt beszélik, hogy a tavalyi csapat sem vallott szégyent. — A, „brigadérosok” délutánonként sem heverészéssel múlatják az időt. . — A magyar diákokkal közös programokat szervezünk, barátkozunk, beszélgetünk — hol oroszul, hol kézzel-lábbal —, vagy sportolunk. A barátsági esteken pedig lehetőség nyílik bemutatni azt, amit kulturális hagyományainkból magunkkal tudtunk hozni. Kora délután már nem látszik valami frissnek Aszja Csolakova, akit a .többiek erre a négy hétre választottak meg titkárnak, hogy segítsen a munka és a programok szervezésében. — Nagyon tetszik nekünk Magyarország és különösen Kecskemét— halljuk tőle. Az itt élő emberek vendégszeretők és kedvesek velünk. Sok-sok baráttal és számos kellemes élménnyel térünk majd haza. Ügy éreztük, hogy nem vendégmunkások vagy turisták voltunk Magyarországon, hanem a bolgár Ifjúság követei. Igyekeztünk a tennivalók mellett több mindent elmondani hazánkról, ugyanakkor megismerni a magyar fiatalokat. Tuza Béla RÁDIÓJEGYZET R okon gyermekek mesélték, hogy iskolájukban három tanár örvend legnagyobb népszerűségnek. Az egyik magyart, a másik történelmet, a harmadik földrajzot tanít. A szülők meglepetten tapasztalják, hogy a gyermekek irodalmi, történelmi, földrajzi érdeklődésének, könyvéhségének alig győznek eleget tenni. Épp ezért lepte meg őket, hogy a tanév végi jutalmazásokból éppen ez a három pedagógus maradt ki. Egy vasat sem kaptak. Ellentétben azokkal, akik vajmi kevés érdeklődést képesek kelteni tanítványaikban az általuk tanított tantárgyak iránt, viszont pem olyan „fegyelmezetlenek”, mint az említett három tanár, és minden órán pontosan azt adják le, amit le kell adniuk. Ha kedd, akkor Belgium, ha szerda, akkor Franciaország . •. Ha a gyermek kérdez, csak akkor válaszolnak, ha van idő. Csakhogy az soha nincs ... Eredmény sem sok. Viszont arra hivatkozhatnak, hogy ők azt tették, teszik, amit előírtak nekik, a többi nem az ő dolguk, tíz jutalmat érdemel? Míg a másik három pedagógust megbüntetik azért, Jutalom mert bár jól, eredményesen, de nem szabályosan, előírásszerűén tanítanak :.. Efölött az ellentmondás fölött meditált jegyzetében Pintér István. péntek délelőtt a Kos- suth-adón. Melyik a lényegesebb, az előírás szerinti eredménytelen, vagy az előírásoktól olykor eltérő, de eredményes munka? A kérdés valóban elgondolkodtató. Minden nehézség ellenére, előre halad ez az ország. És ez semmi esetre sem azoknak köszönhető, akik ma azt csinálják, amit tegnap mondtak nekik, s holnap is mereven azt teszik, amit ma elrendeltek. Hanem azoknak, akik minden áldott nap azt igyekeznek tenni, amit éppen ezen a napon tenniük kell — mutatott •rá a jegyzetíró. — Azoknak, akik nem végeznek váillvonogatva rossz munkát, csak azért, mert van 'mentségük: mások miatt rossz, amit csinálnak, nem kötelességük azt kijavítani. Talán az elmondottakból is kitűnik, milyen húsbavágó probléma, miatt emelt szót Pintér István. Valóban meg kellene már értenie mindenkinek, hogy elsősorban az eredmény a fontos, és ■nem a tevékenység önmagában; legyen szó oktató-nevelő vagy bármilyen más munkáról. Éppen ezért, az eredményt kell jutalmazni. S ma már a közvélemény is egyre inkább elfogadja a teljesítményelvet — szerencsére! A munka fogalmát csak akkor definiálhatjuk úgy, hogy értelmes, hasznos emberi cselekvés, ha az valóban gyümölcsöző az ember szűkebb közössége és egy ország számára egyaránt. Viszont úgy tűnik — a tegnapi rádióműsorban felvetett jutalmazási példa is érre utalt —» hogy nem mindenhol az eredmény, a teljesítmény szerint értékelik a munkát. Jegyzet: amit felolvas a szerző. Ez a műfaj egyidős a rádióval. Hogy jó-e avagy kevésbé jó, azt szinte teljes mértékben az határozza meg, hogy valóban szót érdemlő, aktuális dolgokról beszél a jegyzetíró, vagy sem. Persze, az sem lényegtelen, hogy hogyan, milyen hangnemben olvassa fel írását. Vitathatatlan: Pintér István kitűnő és rutinos jegyzetíró. Koloh Elek HETVEN ÉVVÉL EZELŐTT Az első világháború Hetven esztendő pergett le azóta, hogy 1914. július 28-án kitört az első világháború. A szörnyű, világégési 20 millió emberéletet .követelt áldozatul. Pergessük le az események ‘filmjének néhány kockáját. „Most vagy soha” . Július 28.: Kiel. II. Vilmos császár tengeri hadgyakorlaton vesz részt. A zászlóshajó kajütjében újra elolvassa az imént kapott sürgönyt: „Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét Szarajevóban agyonlőtték”. Elgondolkozik. Két héttel ezelőtt a korto- pisti kastélyban még találkoztak. Ekkor határozták el, hogy mielőbb kirobbantják a háborút... Néhány óra múlva' a császár részletes jelentést kap a merényletről. Ezt írja rá erélyes tollvonásokkal: ,Most, vagy soha!” Július 29.: -Conrad, a Monarchia vezérkari főnöke feljegyzi: „ ... a gyilkosság Szerbia hadüzenete. Ausztria—Magyarország csak háborúval válaszolhat erre”. Ferenc József, az uralkodó, gróf Berchtold külügyminiszter, a bécsi politikai és udvari körök szintén a háború mellett foglalnak állást. Július 1.: .Gróf- Tisza István magyaf miniszterelnök szót emel a háború ellen: „A Szerbia elleni támadás minden emberi számítás szerint konfliktust jelent Oroszországgal és világháborút robbantana ki”. Szerinte későbbre kell halasztani a háborút, amikor már kellően felkészültek. Július 5.: Vilmos császár Pots- damban előbb Bethmann-Holl- weg kancellárral, majd Falken- hayn hadügyminiszterrel tárgyal. Az uralkodó Moltke vezérkari tervének híve. Eszerint Németország számára az a legelőnyösebb, ha mielőbb megvívja a háborút Oroszországgal és Franciaországgal, mert a felkészülése teljes és azoké nem. Berlin akkor még arra számított, hogy Anglia nem vesz részt „egy balkáni ország miatti háborúban”. Tervek és ellentervek Július 10.: Tisztázódik a helyzet — állapítják meg Bécsben. 1. Románia semlegességére lehet számítani. 2. Berlin lépéseket tett a Bulgáriával kötendő szerződés érdekében. 3. A német császár ismételten támogatásáról •biztosította a Monarchiát a Szerbia ellen tervezett akcióban. 4. Tisza István megváltoztatta álláspontját, mert másként látja a helyzetét és az erőviszonyokat. Most már ő is a háború megkezdését javasolja. Július 20.: A világ figyelme Oroszország felé fordul. Poincaré francia elnök és Viviani miniszterelnök Pétervárra .érkezik. A francia—orosz szövetség megerősítése szerepel a napirenden. Pétervár és Párizs szeretné elodázni az európai fegyveres összecsapás idejét. Egyrészt azért, hogy idő legyen a további felkészülésre, másrészt azért, hogy német támadás esetén Anglia is ■beavatkozzék. Jegyzék Szerbiához Július 21.: Berchtold külügyminiszter kihallgatáson jelenik meg Ferenc Józsefnél. Bemutatja a Szerbiához intézendő jegyzék szövegét, amely nemcsak a trónörököspár elleni- merényletért, hanem a .nagyszerb mozgalom miatt is .felelőssé teszi a belgrádi kormányt. A tíz pontból álló ultimátum Szerbia szuverenitását sérti, és elfogadhatatlan követeléseket is tartalmaz. Az uralkodó elolvassa és jóváhagyja a jegyzéket. „Túl éles a hangja” — jegyzi meg. Július 23.: friesl. báró osztrák— magyar követ a távollevő Basics miniszterelnök helyettesének adja át a jegyzéket.'Közli: a határidő 48 óra. Ha válasz nem érkezik, vagy nem kielégítő, a követség elhagyja Belgrádot”. II. Miklós cár néhány óra múlva a belgrádi ügyvivő táviratálból értesül az ultimátum tartalmáról. Támogatásáról biztosítja a szerb kormányt. „Nem kielégítő!” Július 25.: Belgrád megszerkeszti válaszjegyzékét. Közli az elfogadható és az -elfogadhatatlan pontokat. Pasics miniszterelnök adja át Giesl követnek a jegyzéket, majd eltávozik. Giesl elolvassa a szerb kormány válaszát. Megállapítja, hogy az nem kielégítő. Űjabb jegyzéket küld. Megírja, hogy „a Monarchiát nem elégíti ki ‘a szerb válasz, és -ezért a mai nappal megszűnt a diplomáciai viszony Ausztria— Magyarország és Szerbia között”. Giesl báró és a követség tagjai még aznap este elhagyják Belgrádot. London az ultimátum ismeretében azt javasolja a német császárnak, hogy a vitában közvetlenül nem érdekelt négy nagyhatalom — Németország, Franciaország, Olaszország és Anglia — kísérelje meg a közvetítést. II. Vilmos az angol indítványról bizalmas táviratban értesítette Ferenc Józsefet. A következő megjegyzés^ fűzi hozzá:. „Nem kell komolyan venni”. Mindent megfontoltam... Július 28.: Ausztria—Magyar- ország mozgósít, és hadat üzen Szerbiának. A távirat szerint azért fordulnak a fegyverek erejéhez, mer-t a szerb kormány nem adott kielégítő választ az ultimátumra. .^Ausztria—Magyarország jelen pillanattól kezdve hadiállapotban lévőnek tekinti magát” — fejeződik be a hadüzenet szövege. Az uralkodó „Népeimhez” kezdetű szózatot intéz 50 millió alattvalójához. Megírja, hogy miért történt a hadüzenet. „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam” — jelenti ki a 84 éves Ferenc József. A világ minden lapjában az első oldalra kerül az osztrák— magyar hadüzenetről érkezett távirati irodai jelentés. Az első« kommentárok megállapítják, hogy órák kérdése a világháború kitörése. Az első csata Július 28.: Megkezdődik Ausztria—Magyarország és Szerbia fegyveres összeütközése. Az éjszakai órákban dördülnek el a fegyverek. A dunai flotilla és a zimonyi tüzérség a belgrádi erődöt, a Kalimegdánt bombázza. A szerbek felrobbantják a zimonyi hidat. Az első hadijelentés szerint az első összecsapásoknál 10— 12 szerb katona vesztette életét és többen megsebesültek. Az éjszakai harcban három magyar katona könnyebben megsérült. Tovább pereg az események filmje. Augusztus 1.: Németország hadát üzen Oroszországnak. Augusztus 3.: Párizsnak is hadüzenetet küld Németország. Augusztus 4.: A német hadsereg egységei benyomulnak a semleges Belgiumba. Erre Anglia üzen hadat Németországnak. Ezen a napon a Monarcha is 'hadban állónak tekinti magát Oroszországgal szemben. Végül 34 orszájg sok millió katonája áll harcban. Vilmos császár átveszi a hadsereg és a haditengeredet parancsnokságát. „Mire lehullnak az őszi falevelek, újra itthon lesztek” — üzeni a császár katonáinak, tengerészeinek. Nem sejti, hogy a négy 'évig tartó háború után trónok omlanak össz.e, részekre szakad az Osztrák—Magyar Monarchia, Oroszországban győz a forradalom ... Vajon gondolt-e az őszi falevelekre H. Vilmos 1918-ban. amikor elűzték trónjáról? Ritter Aladár
