Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

1984. július 24. • PETŐFI NEPE • 3 VENDÉGÜNK VOLT A Magyar Fórum munkájáról Dr. Cselőtei László akadémikus, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke Dr. Cselőtei László neve több szempontból is összeforrott a házai mezőgazdaság, kertészet fejlődésével. Mint oktató, az agrárszakemberek ezreit tanította, tanítja a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem kertészeti tanszékének vezetőjeként. Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnökeként pedig szervezi a legfőbb törvényhozó testületben az agrár­képviselők munkáját. A közelmúltban Kalocsán, az országos kertészeti, öntözési tanácskozáson tartott figyelemre méltó előadást, ezt követően kértünk tőle interjút. — Tulajdonképpen Bács-Kis- kun megyébe hazajövök. 1948-ban a földműves-mozgalomban Ba­ján kezdtem dolgozni. Később innen ikerültem a szövetkezeti központba, majd a gödöllői ka­tedrára. Mint fiatal kertészem­ber, három és fél évtizede még sokat kerekeztem a bácskai ha­tárban. De ez már régen volt. A kapcsolatom a megyével megha­tározza munkámat, hiszen a leg­több tanszéki kísérletet itt állít­juk be. — Professzor úr! Előadásábaú az öntözés kertészeti jelenitősé- géről beszélt. Észrevehetően fel­emelte a hangját, amikor a szem­léletváltozást sürgette.... — Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy kertészet víz nélkül nincs. A Duna—Tisza kö­zén óriásiak a lehetőségek, hi­szen a gyorsan melegedő homo­kot valóságos kertészeti arany­bányává lehetne változtatni. Én lá­tok ésszerű lehetőséget arra, hogy a Tiszától és a Dunától távolabb fekvő területek is kapjanak a fo- lyókból vizet. Ez persze az elkö­vetkező évtizedek munkája. Napjainkban töibben az olcsóbb megoldást választják, és a csőku- takból öntöznék. Ennek különö­sen a nagyüzemi kertészetek új szervezési formáinál — a ré­szes, a szakcsoportos művelésnél — van jelentősége. Szemlélet- változásira szükség van, hiszen a népgazdaságnak kell az egység­nyi területről betakarított több­lettermék, és főleg a csapadéktól nem függő, biztos termés. Ennek érdekében változtatni kell a meg­szokott, nélha extenzív módszere­ken. Igaz, az öntözés többletkölt­ségekkel jár, de a jó fajtával megfelelő termőhelyen és az ezekhez alkalmazkodó techno­lógiával az eredmény busásan kárpótol a kiadásokért. — Sajnos, az ehnúlt években „elfelejtettünk” öntözni. A mos­tani közgazdasági szabályozás lehetőséget teremtett a bővítésre. — Ha a termesztés a nagyobb intenzitás felé halad, az öntözés szerepe tovább nő. Viszont a színvonalát alaposabb vizsgálat tárgyává kell tenni. Amennyiben szükség van az így előállítható árutöbbletre, úgy ez a termelési kapacitás növelését is jelenti. A gazdaságoknak törekedniük kell arra, hogy a vizet minél nagyobb területre juttassák ki. Sokan vi­tatkoznak a különböző módsze­rekről. Az első lépés a legfonto­sabb: vízhez juttatni a növénye­ket, utána már ráérünk finomíta­ni a technológiákat. Cz. P. HAZAI TÁJAKON 00"** A zcngővárkonyi tájház. Zengővárkony és környéke „Letérés” szóval Szokták jelezni az útikalauzok, ha a főút mentén valami érdekes látnivalót ajánla­nak a turista figyelmébe. Ilyen letérést javasolunk azoknak, akik a 6-os országúton autóval Pécs fe­lé haladnak, és ismerkedni akar­nak a vidék nevezetességeivel, Mecseknádasd után, de még Pécs- várad előtt jobbra, a Mecsek felé mutat a tábla: Zengővárkony. A hegy tövében meghúzódó falu két múzeumot rejt, a környék pedig kiváló kirándulási lehetőségeket. A főúttól két kilométerre, a fa­lu közepén látható a zengővárko- nyi tájház, amely híven őrzi az egykori népi építészet egyszerű, tiszta formáit: a hófehér tornác messzire virít. A csaknem száz­harminc éves házat helyreállítva, és berendezve két évvel ezelőtt nyitották meg. A „tiszta szobá­ban” a vidék jellegzetes viseletét mutatják be; az itt élő sárközi magyarok bútorait, használati eszközeit gyűjtötték össze az is­kola honismereti szakkörének tagjai, és tudományos hiteles egy­ségbe rendezték a pécsi Janus Pannónius Múzeum munkatársai. A törökdúlás idején menekült ide a Sárközben élt magyarok' egy csoportja és megmaradtak régi szokásaik, viseletűk — ma is él például az őszi gésztenyeszüret utáni híres leányvásár hagyomá­nya. A tájház érdekessége: a hátsó szobában a pécsváradi Zengőalja Mezőgazdasági Termelőszövetke­zet szövőműhelyt működtet, ahol a sárközi szövésnek egy helyi vál­tozatában szőnek az asszonyok té­rítőt, szalvétát, függönyt, blúz­nak, szoknyának való anyagot. Mégpedig rendelésre is; sok hazai és külföldi turista otthonát díszí­ti zengővárkonyi szőttes. A Fülep Lajos-emlékszoba, A falu másik múzeuma a re­formátus templom mellett van: Fülep Lajos Emlékszobája. Fülep Lajos 1885-ben született Buda­pesten. Újságíró, műfordító, mű­kritikus. a Károlyi-korir\ány olaszországi képviselője, á Ta­nácsköztársaság alatt az olasz nyelv tanára a budapesti egyete­men.- 1932-től 40-ig a pécsi egye­temen tanított, a felszabadulás után ismét Budapesten. 1961-ben ment nyugdíjba. Az életét, mun­kásságát bemutató szoba a ma­gyar irodalomnak, művészettörté­netnek egy kis fejezete: a zengő­várkonyi házban megfordult Ko- dolányi János, Illyés Gyula, Baj- csy-Zsilinszky Endre, Talpassy Tibor, Weöres Sándor; Fülep írt a Nyügdtba, szerkesztette a Vá­lasz című folyóiratot. Barátai vol­tak: Ady Endre. Hevesi Sándor, Petites Imre, Bölöni György: ne­ki és róla készült műveiket Kon­dor Béla. Márffy Ödön, Martyn Ferenc dedikálták. Itt láthatók Fülep Lajos tanulmányköteteinek példányai is, egyebek között A művészet forradalmától a nasy forradalomig, a Művészet és vi­lágnézet, a Rippl-Rónai, Csont- váry, Derkovits. A kiállítás a kör­nyék népművészetének néhány szép darabjával egészül ki, mag­netofonról megszólal a könyvtár- szoba egykori lakója is. Igen sók látnivalót kínál a kör­nyék a gyalogolni nem rest tu­ristának. Itt van a Mecsek legma­gasabb pontja: a 681 méter magas csúcson Miklós vitéz várának romjai, odább, festői völgyekben a ma már üdülőfaluként ismert Óbánya és Kisújbánya, közelebb a püspökszentlászlói kolostor és arborétum — gondozott turista­utak és jelzések könnyítik meg a kirándulók dolgát. Ne kerüljék él Pécsváradot sem; az István király által alapított bencés apátság és a vár egyik legjelentősebb közép­kori emlékünk. G. T. Augusztus elején Budapes­ten megrendezik a szórványma­gyarság helyzetét kutatók tudo­mányos találkozóját. Ez lesz az első olyan rendezvény, amelyet a Magyarok Világszövetségénél nemrégiben megalakult Magyar Fórum közreműködésével tar­tanak. Dr. Szabó Zoltán nyugalma­zott miniszter, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnökségi tag­ja, a Magyar Fórum elnöke az MTI tudósítójának elmondta: — A világban élő magyar ér­telmiségiek közötti kapcsola­tok további építésére, ápolására és gazdagítására hivatott a Fó­rum, mint a magyar értelmiségi tudományos találkozók védnöke. Rendeltetése szerint a Fórum szervezője és koordinátora az itt­hon és külországokban élő ma­gyar értelmiségiek sajátos kon­taktusainak, szakmai találko­zóinak, egy-egy értelmiségi- szakterület — olyannyira szüksé­ges — közös tudományos rendez­vényeinek. A Fórumnak lénye­ges feladata, hogy rendszeressé és folyamatossá tegye ezt a mun­kát. Az utóbbi években az anya­nyelvi mozgalom mellett — ah­hoz több-kevesebb szállal kapcso­lódóan is — kialakult a határain­Öregbíteni hírünket a világban kon kívül élő magyarsággal való kapcsolattartásnak egy másik formációja is: a különböző ér- telmiségicsoportok szakmai talál­kozóinak, konferenciáinak szer­vezése, összehívása. Az első ilyen rendezvény a külföldön élő ma­gyar gazdasági szakemberek ta­lálkozója volt; vendégül láttuk fővárosunkban és összehoztuk ha­zai kollégáikkal a külországok­ban munkálkodó .magyar könyv­tárosokat; találkozót szerveztünk magyar ajkú katolikus és protes­táns lelkészeknek. Az elmúlt év nyarán, a földkerekség nagyon sok országában működő magyar orvosok tudományos összejöve­telét szervezték meg Budapesten; a Magyar Tudományos Akadé­mián rendezett tudományos ülé­sek során sok száz hazai és több mint 20 országból érkezett ma­gyar orvos mutatkozott be, sze­mélyesen és munkásságával. Ezekkel a hazai találkozókkal, a magyarországi „magyar—ma­gyar” szakmai események rang­jával, eredményeivel igyekszünk öregbíteni hírünket a nagyvilág­ban, jobban megismertetni a ma­gyarokat befogadó államokban is a magyar szellemiség értékeit, felhívni a figyelmet a különféle szakterületek jeles magyar mű­velőire. A szórványmagyarság kuta­tásának témaköreit most azért tűztük napirendre, mert az utób­bi időkben külföldön és Magyar- országon megélénkült a távolban élő magyarság múltjának és je­lenének sokoldalú kutatása. A Magyar Fórumnál hosszabb távra is formálódnak már az el­képzelések. Jövőre például — szintén augusztusban — a világ­ban élő magyar agrárszakembe­rek tudományos találkozóját hívjuk össze abból az alkalomból, hogy a hajdanán Széchenyi Ist­ván kezdeményezte Országos Me­zőgazdasági Kiállítást immár a 70. alkalommal rendezik meg Budapesten. Az 1986-ra tervezett találkozó és tanácskozás terveink szerinti fő témája: „Magyarok szerepe a világ természettudo­mányos és műszaki haladásában”. Ennek elemzésére a hazai szak­értőkkel együtt a Budapesti Mű­szaki Egyetemre hívjuk-várjuk a külországi magyar szakembere­ket — mondta nyilatkozatát zár­va dr. Szabó Zoí'tán. Százötven olvasótábor Életképes kezdeményezés, több patrónus Az olvasótáborok továbbra is nélkülözhetetlen szerepet játsza­nak hátrányos 'helyzetű fiatalok kulturális elmaradottságának fel­számolásában — mondották az MTI munkatársának a Hazafias Népfront Országos Titkárságán abból az alkalomból, 'bogy az idén 150 olvasótábor nyitotta meg kapuit, egyebek közt lehe­tőséget teremtve mintegy 9000 általános és középiskolai tanu­lónak, valamint szakmunkáskép­ző intézeti növendéknek esetle­ges hátrányaik leküzdésére, a fel­zárkózás ütemének meggyorsítá­sára. Az olvasótábor egyike azoknak az utóbbi években útjára bocsá­tott közművelődési kísérletek­nek, amelyek az elmúlt időszak­ban bebizonyították életképessé­güket. A táborok ügye egyre in­kább közüggyé válik, amit az is bizonyít, hogy az Űttörőszövet- ség, a KISZ, a SZOT, a SZÖVOSZ és’ több más szervezet is bekap­csolódott a szervezésbe, keresve azokat a formákat és tartalmi elemeket, amelyek révén köze­lebb kerülhetnek a kitűzött cél­hoz. A táborok számának növelése nemigen lehetséges, mert az ér­telmiségiek soraiból viszonylag kevesen vállalkoznak e kéthetes közös együttlétek szakmai, pe­dagógiai irányítására. Pedig az ő szerepük meghatározó: az ol­vasás ugyanis csak „ürügy” ar­ra, hogy a fiatalok megismerked­hessenek a világ dolgaival, szű- kebb pátriájuk múltjával, s nem utolsósorban önmaguk helyével a társadalomban, a mindenna­pokban. Akik készek az irányító feladatok ellátására, szíwel-lé- lekkel vállalják ezt. A Hazafias Népfront, dolgukat megkönnyí­tendő, májusban Sződligeten fel­készítő tanácskozást rendezett a számukra, amelynek gyakorlati Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki sohasem zárta be lakásának, ajtaját. Az embert Manóinak hívták, és egy­maga lakott a sokemeletes épü­letek között megbújó kicsiny há­zikóban. A sokemeletes háztömbök tele voltak ki tudja hányféle ember­rel, akik ki tudja hányféle for­téllyal zárták be bejárati ajta­jukat, de ennek ellenére időről időre mégiscsak történtek betö­rések. Az egyik hónapban egy öntevékeny primadonnának vit­ték el az ékszereit, a másikban pedig egy hi-fi tornyot hurco- lásztak végig fényes nappal az emeleteken, és betették egy is­meretlen gépkocsiba. Egyszer meg egy egész márványasztalt lopták el a kilencedik emeletről. Bántotta az embereket, hogy eltűntek anyagi jellegű szerze­ményeik, de leginkább az fájt nekik, hogy éppen az orruk előtt élt egy Manói, akinek egész nap nyitva van az ajtaja, és senki sem megy be a házába, senki sem nyúl a vagyonához. Na, de mi­féle vagyona volt neki? Egy ru­hásszekrény, egy matrac, viaszos­vászonnal borított faasztal, szám­talanszor átfestett kredenc, fele­ségének régi, megsárgult fény­képe, hűtőszekrény, benne öt to­jás, két üveg aludttej, három szál petrezselyem, és leégés elle­ni kenőcs bakelitdobozban. — Ha valakinek szüksége van rá, jöjjön és vigye! — mondogat­ta -Manói. Egyszer azonban valami várat­lan dolog történt. haszna, eredménye ezekben a na­pokban dől el. A 150 olvasótábor a közös célt más és más eszközökkel, köz­ponti témakör feldolgozásával kívánja elérni. A minap kezdte meg munkáját például Sopron­ban a nemzetközi anyanyelvi tá­bor, amelynek lakói burgenlan­di, szlovákiai és szlovéniai ma­gyar diákokból verbuválódtak. E két hét során módjuk nyűik ar­ra, hogy megismerkedjenek ha­zánk történelmével, nyelvünk és irodalmunk múltjával, jelenével. Körmenden, a Batthyány-kas- télyban szakmunkástanulók gyűl­tek össze, Jászapátiban' cigány­tanulók verték fel sátrukat. Ko­máromban a környezet- és ter­mészetvédelem a fő tárgy, Szo- foon, a Malomvölgyben pedig a nemzetközi szolidaritás kérdései­vel foglalkoznak. A napi foglal­kozásokat kötetlen beszélgetések­kel vegyítik, azt a célt tűzve ma­guk elé hogy minél többen mer­jék kimondani véleményüket, kapcsolódjanak be a közös tevé­kenységbe. A két hét természetesen arra korántsem elegendő, hogy szá­mottevően csökkenjenek a mű­velődésbeli különbségek, de arra feltétlenül alkalmas, hogy fel­keltse a fiatalokban az érdeklő­dést a tőlük addig esetleg távol- álló kérdések iránt. A Hazafias Népfront Olvasó Népért mozgal­mi munkabizottságának szak­emberei azonban tudják, hogy az élmények hamar megfakulnak, ha elmarad a folytatás. Ezért szorgalmazzák a további együtt­működést, s ennek egyik lehet­séges módozataként beszámolók írására ösztökélik a táborlakó­kat. A táborvezetőket pedig — elképzelések szerint — novem­berben összehívják, hogy levon­ják az idei táborozások tapaszta­latait. Egyik este Manói hazament a munkából, és bezárva találta az ajtót. Mivel nem volt kulcsa, nem tudott bemenni, leült hát a küszöb elé, és gondolkozni kez­dett. — Kifogtak rajta — kommen­tálták az emberek az erkélyek­ről. — Bezárták az ajtót, hogy tévútra vezessék a nyomozást... Legjobban azonban Manói volt összezavarodva, mivel kulcsot kellett készíttetnie. És amikor kinyitotta az ajtót, mit lát? Az asztalon televízió, a matracon drága népi hímzésű terítő, a sa­rokban rádió, a kredencen kínai váza díszlik, benne művirág, a hűtőszekrényben két kiló bárány­hús, egy üveg whisky (nem skót, hanem magyar), háromféle felvágott, egy kiló sajt, egy üveg bor, sonka. A fogason pedig új öltöny és szalmakalap feszít. Soha senki nem tudta meg, ki hagyta ott mindezt a kis házban. Ettől kezdve azonban mindenki megnyugodott, mivel Manói zár­ni kezdte az ajtót. A betörések, persze, nem ma­radtak abba, egyik este még a televíziója is eltűnt, ezért más­nap reggel egy biztonsági zárat kellett felszerelnie ... De mint köztudott, a tolvajok nem félnek a biztonsági zártól. A tolvajokat csak az üres ház ijeszti el. Ilyen pedig már az egész tele­pen nem akadt egy sem... Rumen Balabanov (Fordította: Adamecz Kálmán) VETÉLKEDŐ SZEPTEMBERBEN Ki ért jobban a géphez? A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium, az országos társa­dalmi és érdekképviseleti szervek felhívása alapján, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács VB mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a KISZ Bács-Kiskun megyei bizottsága, a Bácskai és Duna melléki Termelőszö­vetkezetek Területi Szö­vetsége, a Kiskunsági Me­zőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége, a ME- DOSZ Bács-Kiskun me­gyei szervezete meghirdeti az ifjú mezőgazdasági gép­szerelő szakmunkások me­gyei szakmai, politikai és munkavédelmi vetélkedőjét azok részére — ágazati ho- vatartozás nélkül — akik­nek ezirányú szakmai végzettségük van. A versenyen részt vehet minden olyan fiatal, aki a jelentkezés időpontjában szakmunkásként dolgozik, és a 30. életévét még nem töltötte be. A 0—5 évig ter­jedő szakmai gyakorlatú versenyzők a pályakezdő, az 5 év feletti gyakorlatúak pedig a .gyakorlott kategó­riában indulhatnak. A fel­nőtt tanfolyami oktatással képesített dolgozók, gya­korlati idejüktől függetle­nül, a pályakezdő .kategó­riában vetélkedhetnek. A felkészüléshez ajánlott szakirodalom jegyzéke a MÉM Értesítő 1984. évi 9. számában található meg a munkahelyeken. A MÉM Értesítő 1984. évi 4. számában közölt fel­hívás alapján a munkahe­lyi versenyek kategórián­kénti első helyezettjei, egy- egy személy, juthatnak a megyei döntőbe. Megyén­ként két-két személy pá­lyakezdő, és két-két gya­korlott szakmunkás vehet részt az országos verse­nyen. A megyei verseny helye: Kiskunhalas, II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskola, időpont­ja: 1984. szeptember 8. A jelentkezéseket 1984. augusztus 1-ig lehet eljut­tatni a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály címére (Kecs­kemét, Május 1. tér 3.). A területi döntőkön részt vevő versenyzők költségeit a MÉM Értesítő 1976. de­cember 28. számában leír­tak alapján, a küldő gaz­daság fizeti. Ezért az'érde­kelt gazdaságok a jelent­kezéssel egyidejűleg pos­tautalványon személyen­ként 300 forint nevezési dí­jat fizessenek be. Ez az összeg a verseny rendezé­si, valamint a versenyzők étkezési költségét foglalja magában, az utazási költ­séget nem. A felhívó szervek kérik a mezőgazdasági üzemek vezetőit és KlSZ-szerveze- teit, segítsék elő, hogy mi­nél több fiatal vegyen részt a munkahelyi, majd a megyei vetélkedőn. Nincs többé üres ház!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents