Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-20 / 169. szám
I 1984. július 29. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 DUNA MENTI TÁNCRENDEK A „SZÍNPADON” A hagyomány folyamatossága ■ Táncpróba a Duna-parti tisztáson, öt táncegyüttes jött el Fejér és Bács-Kiskun megyéből. Színpompás műsorral, s hajnalig tartó bállal zárult szombaton a X. Duna menti táncos tábor programja. Az egyhetes összejövetelt, amelyre Bács-Kiskun és Fejér megyéből, valamint a nyugat-németországi Gerlingenből érkeztek csoportok, ez alkalommal a hartai Duna-parton rendezték meg. Eszmecsere az öreg tölgy alatt Remek időben érkeztem a vízpart mellé települt sátorvárosba. Dél körül járt már. A táncoslábú táborlakók a fórumon — a terület ilegtágasabb tisztásán — éppen az esti előadásra készülődtek. A most tanult, nagyon népszerű dalmát táncokat gyakorolták. Az adriai vidék hangulatait idéző zene elhalkult a magnón. Wünsch László, a tábor művészeti vezetője néhány perces szünetet kért, így beszélgethettünk egy közeli tölgy tövében. — Jelenleg — kezdte a táborvezető — öt együttest irányítok Fejér és Bács-Kiskun megyében: Adonyban, Dunaújvárosban, Beloianniszban, Szalkszent- mártonbán és Hartán. Régi tapasztalatom — mindazok, akik kisebb, falusi amatőr .együttesekkel foglalkoznak, találkoztak már a problémával —, hogy az évközi próbákon idő hiányában csak a legszükségesebb tudnivalókat, a koreográfia alapelemeit tudjuk megtanítani a fiataloknak. Itt lehetőség van arra, hogy a részletek mellett rámutassunk az egészre is. Tehát a tánctanuláson kivül az integráló néphagyomány folyamatosságáról, a népélet más területeinek, szokásainak eredeti funkciójairól is sok szó esik a táborozáson. Jeles szakemberek, többek között Vásárhelyi László, Falvai Károly és Oilsvai Imre töltöttek velünk most is egy-egy napot. Előadásaik, bemutatóik — az esti tábortűz melletti beszélgetések alapján mondom — hasznosak, tanulságosak voltak. — Ez tehát táncelméleti tábor? — /Az ismeretterjesztés csak egyik, léén. fontos célja az itteni programoknak. A másik, hogy végre egy színpadra kerüljenek a Duna-vidék táncai. Érzékelni, élvezni lehessen összetartozásukat, összetartozásunkat. A különböző; nemzetiségi táncok és a Kalocsa-környék igen karakteres táncrendjei így együtt nagy élményt jelentenék nézőnek, táncosnak egyaránt. Nem ritkák a tánccserék sem, az egymástól tanult koreográfiák. Végül nemi mellékes az sem, hogy azok a csoporttagok, akik év közben csak egy-egy verseny alkalmával találkoznak, itt jobban megismerhetik egymást; barátságok szövődnek, vagyis erősödik, nagyobb lendületet vesz az, amit úgy nevezünk: mozga•. lom. Lesz utánpótlás! Nem társaloghattunk tovább vendéglátómmal, mert a füves „színpadon” várakozó fürdőruhás fiúk, lányok visszakövetelték művészeti vezetőjüket. A zene már újra szólt, a zenekart helyettesítő magnóról.... Németh József, a szalkszent- mártoni Petőfi Sándor Művelődési Ház technikai igazgatóhelyettese a folytonosságot képviseli e közösségben, ugyanis mind a tíz alkalommal részt vett a táncostalálkozókon. Változó szerepben : táncosként, .táborvezetőként vagy úgy is, mint vendég. Tőle tudom, hogy az utolsó napra sok vendéget vártak. » — Leszünk vagy kétszázan — mondja —, mert ma este nemcsak a felnőtt csoportok lépnek színpadra, hanem eljönnek otthonról az utánpótlás együttesek és a zenekarok is. (Közben arra lettem figyelmes, hogy két szőke fiúcska követ bennünket.) — Szintén utánpótlás? — kérdeztem az óvodáskorú társak felé biccentve. — Igen^ a fiaim. Itt van az egész család. Gyakori a táncosházasság, és hogy a szülői szerep hé akadályozza a táborozáson való részvételt, a legifjabbak is eljöhetnek. Az előadások ideje alatt mindig van egy „ügyeletes” szülő, aki felügyel rájuk. Szerintem ennél hatékonyabb módszert az utánpótlás szervezésére nem is lehetne találni. Látni kellene, amikor a gyerekek a táncoló szülőket utánozzák ... Vendégek Gerlingenből Körsétánk során nyugatnémet rendszámú mikrobuszokat Is láttam. A Stuttgart melletti Gerlingenből is érkeztek vendégek, az egyik ácsolt asztalnál éppen képeslapokat címeztek. Gíllikh Péter, a hartai művelődési ház igazgatója vállalta a tolmács szerepét. Csoportjukról valamint a táborban szerzett tapasztalatairól faggattam. Monika Schmittet, a huszonnyolc fős öntevékeny művészeti közösség vezetőjét. — Nagyobb részt Magyarországról kitelepült németek lakják városunkat — mondta' —, akik fontosnak tartják, hogy a következő generáció ás megtanulja a Kárpát-medencében élő népek történelmét, szokásait, táncait. Ezért alakult az együttesünk. A (tagok közt van orvos, fodrász, nyomdász, háztartásbeli is. A legtöbben diákok. — Milyen tapasztalatokkal utazhatnak haza? — Meglepett bennünket, hogy Magyarországon ilyen élénk a népitáncmozgalom és hogy a táncpedagógiának felnőtteknek szervezett oktatási formái is vannak. Remek dolog ez, amihez csak gratulálni tudunk. Voltak bizonyos nyelvi nehézségek az előadások során, de a lényeghez, a táncok tanulásához nem kell tolmács. Négy-öt táncrendet sajátítottunk el hat nap alatt és azt hiszem, már ezért is érdemes volt eljönni. Az élményeké ről nem iö beszélve... Vallomás — Nem tudtam volna jobb nyári elfoglaltságot találni! — vallotta a szalkszentmártoná termelőszövetkezeti együttes táncosa, Kenesei Erzsébet, fakanállal a kezében. — Vendéglőben dolgozom „civilben” és szabadságot kértem, hogy eljöhessek. Először ugyan bizalmatlanul vizsgáltam a sokszorosított meghívó programfüzetét: vajon mit akarnak belénk sulykolni ebben a kánikulában? De megszámoltam: legtöbbször a tánc szót említette a tájékoztató. Ezt követték sorrendben a Duna, a strand és az együttes szavak. Ezután már elég volt, hogy a naptárra nézzek. Nyár. Mindez együtt — gondoltam — biztosan nyerő. És jól számítottam... Farkas P. József Tizenötezer műsorból válogatnak Tévéjátékok és filmek vásárlásáról dönt a Riporter kerestetik- Győztes osztályvezető — Szeptembertől ismét Onedin család Hosszan, figyelem a balatonalmádi Aurora szálló csupa üveg, csupa nyugalom, csupa nagyvonalúság halijában jaorvát Jánost. Két kollégájával beszélget egy hatalmas fotelben. Mun katársal elvetik magukat a süppedő, párnázott karosszékben, a televízió osztályvezetője ülve társalog. Miskolcon találkoztunk néhány éve, húsz esztendeje ismerem. Aí interjú előtt azon tűnődöm, hogy miről tudó sított az első Riporter kerestetik vetélkedőn. Képtelen vagyok felidézni bemutatkozó műsorait, csak azt az érzést őriztem meg mindmáig, hogy oda kellett figyelnem' erőteljes egyéniségére. A budapesti bölcsészhaílgató céltudatossága tetszett leginkább. 1969 júliusában (terült hivatalosan a Szabadság téri intézmény állományába, de külsősként addigra már kész televíziós személyiség, öt év múlva mü- sorszerkesztő-riporterré léptették elő, miközben a nagyüzemmé fejlődött, duzzasztott Magyar Televízióban mind inkább szűkült mozgási köre. Váratlanul, saját elhatározásából tűnt el a képernyőről. A mai tizenéveseknek szinte semmit sem mond ez a név: Horvát János. Itt a veszprémi találkozón sem állítják meg fiatalok az utcán, a művelődési központban névaláírásért. Bár munkahelyén „törzstisztté” minősítették, közönyösen szolgálják ki a Közértben, nem csillan föl a fodrászlányok szeme, ha bemegy egy borbély üzletbe hajat vágatni, mint egy évtizede, pedig nagyobb része van a- tele vízió műsorának alakításában, mint a legtöbb riporternek. A külföldi filmek, tévéjátékok vásár lásának egyik föfelelőse. Nincs irigylésr.eméltó helyzetben. Érről beszélgettünk. — Minit’ minden kisebb tévé, mi is behozatalra szorulunk., — Kisebb? — A műsoridőt tekintve1 feltétlenül ebbe a csoportba 'sorolható a magyar tévé. — A gazdaságosság mind meghatározóbb döntéseiknél, ezért is meg kell kérdeznem: mi az olcsóbb, a saját gyártás vagy a vásárlás? — A vétel, de természetesen nem készíthető műsor csak import művekből, arról hem is beszélve, hogy — különösen a de- Vizákereteink — eléggé szűkösek. — Főként külföldi fesztiválokon válogatnak, vásárolnak? — Kevés az olyan jellegű rendezvény, mint a veszprémi. Itt a találkozóval egyidőben rendezett úgynevezett kereskedelmi vetítéseiken műsoraink javát láthatják a vendégek. Kint iszonyatos mennyiségű tévéfilm, tévéjáték megnézésére- kényszerül a vásárló bizottság. Á MOKÉP megbízottai jóm! könnyebb helyzetben vannak, mert a kritikákból, a forgalmazási adatokból előzetesen tájékozódhatnak. A rendező neve, a szereposztás is segíti az eligazodást. Aryól nem is beszélve, hogy mintegy tízszeres kínálatból kell megvenni -a tartalmi, pénzügyi, szempontból legmegfelelőbb műveket. A tévé illetékesei mintegy 12—15 ezer műsorból veszik meg az évente nálunk képernyőre kerülő 500—550 alkotásit. — Nyilván a leggondosabb válogatásnál is becsúszhatnak hibák. Mi lesz ha idehaza kiderül, hogy egyik-másik mű nem felel meg a legcsekélyebb kívánalmaknak, sem? — Szinte mindenft bemutatunk, kivéve, ha durván sérti közgondolkodásunkat Előfordult, högy politikai változások tették lehetetlenné a megvásárolt mű •vetítését. Szerencsére ilyen esetek ritkán fordulnak elő, bár nem ártana néha a nagyobb szigor. — Ragaszkodnak a hagyományos piacokhoz? — Szó sincs róüla. Űjabb színekkel szeretnénk gazdagítani műsorainkat. Anyagi érdekeink is új beszerzési források kutatására ösztönzik a magyar tévét. Mostanában dél-amerikai országokban próbálkozunk. Sajnos elsősorban belső szükségleteikre termelnek. Jó kapcsolatba kerültünk a spanyolokkal. Tárgyaltunk a görögökkel. — Mit láthatunk ősszel, télen? Főidőben vetítik majd a nagyhírű Iszlám sorozat rendezőjének Európai emberek című hétrészes sorozatát. Szeptemberben folytatódik az Onedin család története. Nagy romantikus szerelmi történet a Fortuna- to és Janicka, spanyol sorozat. Amikor ezt az Interjút olvassák a Petőfi Népe előfizetői már véleményt formálhatnak a Marco Polo epizódjairól. Heltai Nándor fiatalokról - fiataloknak A címben feltett kérdésre hat Bács-Kiskun megyei. településen — Após tagon, Soltszentimrén, Borotán, Izsákon, Dunavecsén és Tasson, — kértem választ, presszóban, főtéri padokon, mozik, művelődési házak előtt ücsörgő, várakozó tizenéves fiataloktól. A „vizsgálatnál” — bevallom, nem a szociológiái adatgyűjtés jól bevált módszereit alkalmaztam. Magamban rendeztem el a válaszokat: így állítottam össze a .„diagnózist”. UNATKOZÚK Többen nem tudnak mit kezdeni magukkal a nyári szünetben: szabadságuk alatt. Nem állítom, hogy a rendező szervek ezen a nyáron — vagy bármikor máskor — elkényeztették volna ifjú közönségüket, mégsem hiszek az unatkozóknak, nem tudom elfogadni az unott arccal félvállról- odadobott „itt nincs semmi” kritikát. Mert hová lett az ifjúi fantázia? Van erdő, rét, vízpart, mesés kalandokat ígérő, csodálatos honi táj — hogy csak egy „témát” említsek. És mégseni találnak semmiféle szórakozást? Hogy van ez? Mit lehet csinálni? ÜRES A NAGT „BANDÄK” HELTE A rockhoz és együtteseihez kapcsolódó mozgalom kimúlóban van Magyarországon. A Korái, a Karthago, és a P. Mobil már fél házak előtt is játszik. Néhány éve még sokaknak jelentett értelmes (?) elfoglaltságot, hogy nyáron végigkísérték koncertturnéjukon kedvenc zenekarukat. A művelődési házak nyári programjában most csak elvétve szerepel a könnyűzenei koncert. Érthető: a költségek a csillagokig emelkedtek, a bevétel csökkent, de mivel töltik ki a ,^nagy bulik” hiánya miatt támadt űrt a rendezők és a „lehangolt” egykori rajongók? MIT SZERETNETEK? Ezt is 'megkérdeztem minden alkalommal. Válaszként a legvla. dabb ötletek hangzottak el. Néha úgy éreztem, hogy fiatal barátaimat valakik becsapják: letagadják előttük a realitásokat, a gazdasági körülmények mindenkire ható, kedvezőtlen alakulását. A • vélemények többségéből ugyanis úgy tűnt, hogy diák és ifjúmunkás beszélgetőtársaim valami különös berendezésű várost kívánnának maguk köré építtetni. Rózsaszín égbolttal, bömbölő hifj-torony-házakkal, rengeteg biztos-nyerő video.játék automatával: ingyenes rágógumi-, kóla- és sönbárral. KI A „GAZDA”? Úgy tűnt — a hallottak alapján —, mintha nem lenne olyan intézmény vagy szervezet, amely a valós helyzetre figyelve jobban a „szívén viselné” a fiatalok problémáit. Nincs elhivatott személy falun és városon, aki ilyenkor nyáron is összefogná, közösségbe szervezné a ráérőket: értelmes programot kínálva szünidőre, szabadságra? Igaz: vannak akciók, fesztiválok, ifjúsági találkozók, táborozok: esetenként mozgásba jön, az állóvíz. Mint amikor kő hull — az apadó kútba. — efpéjé — • Azért az ifjúsági találkozók nagy tömegeket vonzanak. Archív felvételünkön láthatjuk, s remélhetőleg így lesz ez július 28-án, 29-én is, a Szelidi-tónál. MISKOLCZI MIKLÓS Kettőt (nem) szeretni A szexuális élmény, a nemi kielégülés a sikeres kapcscBa- tofcnak ma is legfőbb feltétele. (Persze nem az egyetlen feltétele!) Kettős szerepe közismert: 'ha rossz, ha örömtelen, gyorsan elrontja az egyéb kötődéseket is; ha jó, ideig-óráig más természetű bajokat is enyhíteni képes. A férfi—nő kapcsolatban a szexualitásnak ezt az elsőbbségét csak visszafojtott, elsorvadt nemi életüket igazoló nők merik nyilvánosan megkérdőjelezni. Az elmúlt egy-két évtizedben könyvtári terjedelmű írás jelent meg a szexualitás egyéni, családi és társadalmi jelentőségéről. Mindenkinek van kialakult véleménye, minden társaságban napirendre kerül a téma. Mégis, barátaimtól ritkán hallottam értékelhető minősítést, dicsekvést vagy panaszt saját házasságuk szexuális tartalmáról. Olyanoktól sem, akik mások házasságát egyébként hozzáértő módon és szívesen elemzik. Azoktól sem, akik kalandjaik történetét részletesen és kéjjel közrebocsátják'. Érdekes viszont, hogy a házasságuk külső képére, a látszatra imigyen (is) vigyázó ismerőseim feleségeitől gyakrabban érkeznek félreérthetetlen jelzések, néha részletes beszámolók. Mintha mi, férfiak szégyellnénk, hogy otthon nem vagyunk azok, nem tudunk azok lenni, akiknek a társaságban tiszteltetjük magunkat. Alighanem fölvállaljuk azf a tévedést, mely szerint egy szexuális kapcsolat sikere vagy sikertelensége elsősorban a férfin múlik. Ezért titkoljuk az otthoni sikertelenségeket, a feleségek pedig kihasználva ezt az ostobaságunkat, ránk hárítják a felelősséget (ha már magunkra vettük!) és felmentést keresve köny- nyebben kezdenek mesébe. Van. nak házaspár ismerőseim, akik közül a férjekkel vagyok, bizalmasabb viszonyban, méjgis a feleségektől ismerem az intimitásokat. Persze, másra is utalhat ez a férfias zártság. Arra például, •hogy ebben a nagy nyíltságban a házasság szexuális viszonyai külön kategóriát képviselnek, történetesen: a szóra sem érdemes kategóriát. ^Legalábbis ebben az informális csoportban). A házastársi szeretkezés ebben a körben ugyanis nem több, nem más, nem részietezhetőbb másként, mint így: házastársi. Ennyi- Tudóm, a nyíltságra, őszinteségre felszólító szakkönyvek sem azt ajánlják, hogy a kávéházban tárgyaljuk meg hálószobatitkainkat. De tiszteletre méltó férfi, szeméremnél lényegesen több az a kézlegyintés, vállrándítás, szemvillanás, ami azt jelenti: erre nem érdemes szót vesztegetni, az csupán házastársi. És mint tudjuk, ez rokona az unalmasnak. Hasonló társadalmi 1 csoportba tartozó nők, ha indítékot éreznek rá, inkább „nem jó”-nak szokták minősíteni a házastársi szexuális kapcsolatukat. Ez valamivel erőteljesebb az unalmasnál A határozottabb minősítésre feltehetően azért van szükség, mert a nők megoldási indítékaikat szeretik hangsúlyosabban igazolni. Nekünk férfiaknak elég indíték és igazolás, ha a házasél.etünk egyszerűen unalmas. De hát milyenek valójában a mai házosságon belüli szexuális kapcsolatok. Képletet alkotni nehéz. Ké.pet már könnyebb. Aki valaha is élt házasságban, -éag-y ma is házas, tudja, hogy folytonosan változó minőségekről és mennyiségekről van szó. A házasságok érzelmi-emocionális és szexuális tartalma igen bonyolult, és nem is változatlan. A változás pszichés indítékait a szerelem elmúlásának, a szeretet vagy a közömbösség kialakulásának esetlegességét tudományosan leírni nem tudom, de nem is feladatom. Az egyik lehetséges kép felrajzolására vállalkozom csupán. A házastársak szexuális kapcsolatában — ámely lehetett valaha kiváló, jó, elviselhető, vagy csak reményt keltő, esetleg rosz- szul értékelt —, szóval a kapcsolatban szép lassan nyilvánvaló lesz az öröm hiánya, az örömtelanség. Ebben a szakaszban sok nő felfedezi, hogy a családi ágyat illetően csupán reményekre alapozta házasságát. A felismerés időpontjában, meggyőző mélységében bizonyára része van (lehet) a házasság előtti szexuális tapasztalatnak, az éppen aktuális bar átnőnek, vagy az éppen aktuális külső kapcsolatiaknak. A gyönyör megsszerzéséhez való emberi jogot, gondolom ma már nem vitatjuk. Hozzátartozik a teljes embei.'i élethez, része a kultúrának és egyre kevésbé viseli el az előítélteteket. De hát ami örömtelen, azt nem szívesen erőlteti az ernber . A minőség romlása, vagy fippe'n a végtelenbe eltolt javítási leb ,e- tősége magával hozza a szer.-eJ- mi aktusok ritkulását. Fiz már — kivált npk esetében — • a'i önértékelés elbizonytálán .od.ásával jár együtt. A ,„meg ser n kíván” mondat mögött« 2s tártál ma széles slcálán_ mozog: a sérti »ttségtől a megkönnyebbül ésig te rjed. Ha a sértőclöttség domináns, néhány nagy lélegzf jtvétel után elkövetkezik Sí tiszt; ízás kísérlete. Erre kors:zerű t anácsadók is biztatnak. A tiszté zás azonban legtöbbször k udarc ba fullad, mert mindkét fél egyf .ormán sérelmesnek érzi ia rés .zletező tárgyalást, különösen aV /kor ha egymás feltevéseit, felt .ételezéseit komolytalanná tesz j egy vagy több jól működő kül' ső kapcsolat. Avagy nem volna nevetséges a feleség teipii .vtatosan előadott jó tanácsa cél? >ása egynémely ismert szexuá.lp »szichológus működését illetően. , amikor a férjnek tegnap (ma délelőtt, délután vagy tegnapt Rótt) a külső kap- csolat(ok)bar i soha nem látott sikerei voltak .? Ég fordítva, a férj példabeszéd e a Káma-szutráról nem kelt-e mosolyt abban a feleségben, aki szeretője ágyában hetente^ k« itszer, egyszer, vagy naponta újr a felfedezi saját nőiességét, és annak minden gyönyörűségét? (Folytatjuk.) IV. Kudarcok otthon
