Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

1984. július 19. • PETŐFI NÉPE * 5

HÁROM HÉTIG ÁLLANDÓ ANYANYELVI KÖRNYEZETBEN

Degas művészetéről

Együtt a trojkák Tiszakécskén

0 Ketten az egyik trojkából: Petrovits Mária és Galja Trafimova. Segítségükre van Vida Józsefné táborvezető. (Tóth Sándor {elvétele)

1— Nekünk nagy könnyebbség az, hogy a gyerekek már tudnak oroszul, de ami ennél még fontosabb: nagyon akarnak tanulni. Igaz, többségüknek jövendő pályájuk gyakorlásáéhoz van szüksége az idegen nyelvre — mondta Iva.se.nko Léna, akivel mint „veterán” táborlakóval váltottam néhány szót a tiszakécskei orosz nyelvi táborban. No, persze nem a kora miatt illeti a jelző — hiszen ő is a moszkvai, Lumumbá- ról elnevezett, Ttfépek Barátsága Egyetem hallgatója —, ihanem azért, ment a nyitás óta minden évben itt töltötte a nyári gyakorlatát. Végzés utáni kollégáival együtt külföldieket fog orosz nyelvre tanítani. A magyar középiskolásokat dicsérő szavai miatt, akár elfogultsággal is gyanúsíthatnám, hiszed nem titkolja: valamennyiüknek nagy élmény ez a Magyarországon töltött három hét.

— Moszkvában, amikor év közben összefutunk a többiekkel, gyakran terelődik a szó Tisza- kécskére. Sokan Leveleznek is magyar diákokkal, így értesülünk a friss hírekről. Nekem is van egy kecskeméti levelezőpartnerem, akivel korábban egy trojkában tanultunk. Nemcsak közülünk, az itteni gyerekek közül is jó páran r epet áznak táborozásból. Ilyenkor külön öröm, ha újból viszontlátjuk egymást.

Egy nap ---- - egy téma

Délelőtt tíz órakor semmi mozgás a kécskei diákotthonban, akár úgy is fogalmazhatnék, hogy csend honol, ha nem áradna az egész házban pattogó citeramu- zsika. Az idén ugyanis úgy alakult, hogy az oroszosok kénytelenek osztozni a helyiségeken egy citeratábor résztvevőivel — emiatt elég nagy a zsúfoltság.

— Éppen dolgozatot Jrnak a gyerekek — magyarázza Vida József né táborvezető, amikor a táborlakók holléte után érdeklődöm. — Fogalmazást az eddigi élményeikről, hiányos párbeszédeket egészítenek ki, kérdésekre válaszolnak és van egy-két nyelvtani csemege is. Grammatikából egyébként csak néhány kulcsfontosságú problémát forszírozunk.

— tyilyen a tábor csapatfelállása az idén? 1

— Hatvankét magyar középiskolásunk és harminckét szovjet egyetemistánk van, a pedagógusok közül hat a moszkvai — köztük öt nyelv- és egy testnevelés szakos —, öt pedig hazai. A magyar gyerekeket felkészültségük alapján soroltuk be az egyes csoportokba. A tanulandó ugyanaz, csak más-más szinten foglalkoznak vele. A legtöbbjük nyelvtanár vagy idegenvezető szeretne lenni, ez már magában utal a nemek arányára is: mindössze három a fiú. ,

— Ez a megyei orosz nyelvi tábor egyedülálló |o? országban, s úgy tudom, sajátos karakterét ön alakította ki 1három évvel ez- • előtt...

— Az országos táboroknak külön tankönyveik vannak, de ezek már meglehetősen elavultak. Mi az egy nap — egy téma szisztéma szerint dolgozunk. A gyerekek minden este megtudhatják a faliújságról, hogy másnap mi kerül terítékre. Most például a budapesti kirándulás előtt általában a várossal való ismerkedés a téma. A feldolgozás az ide vonatkozó kifejezésék tanulásával kezdődik: milyen szavakat, fordulatokat kell használni, ha valakinek be akarunk mulatni egy várost, vagy egy falut, vagy egy tájegységet. A délutáni ellenőrző foglalkozásokon a frissen tanultakat már a saját élményeikre adaptálva mondják el a diákok. Tehát nemcsak olyan unásig ismételgetett dolgokról van szó, mint amilyen az ismerkedés, öltözködés, vásárlás, hanem feldolgozzuk a hagyományok, a népszokások, a nemzeti konyha, a testvérvárosok, a szovjet film és színház, a népi iparművészet körét is. Az iskolai tanterviben például a film, a mozi téma kimerül g jegyváltással, itt viszont szóba kerülnek a szovjet és persze a hazai filmművészet kiemelkedő egyéniségei és alkotásai is. Ez az a plusz, amit nyújtani tudunk, és persze az állandó anyanyelvi köspyezet.

— Mit. fizetnek mindezért a gyerekek? '

— Kétezerhétszáz forintot. A tanácsi költségvetésből 16 ezer forintot szánnak arra, hogy az iskolák az arra érdemes vagy rászoruló gyerekeket támogassák.

A legjobbak utaznak

Év közben nincs semmiféle kapcsolat a tábor magyar és szovjet pedagógusai között, Moszkvába az előzetes megbeszélésre — ahol az országos táborokat szervezték — sem hívtak képviselőt a Bács-Kiskun megyeiek közül. Azok az intézmények — OPI, minisztérium —, amelyek a többi tábort készítik

elő, hajlamosak megfeledkezni a tiszakécskeiről, egyéni kezdeményezésre pedig, nemzetközi kapcsolatokról lévén szó, nemigen van lehetőség. Ennek a folyamatos együttműködésnek a hiányát reklamálta a szovjet fél, és ez volt a tárgya annak a rögtönzött „kupaktanácsnak” is, amelyre ott jártamkor került sor a szervező,, a megyei pedagógiai intézet képviselőinek részvételével.

Ha alkalom adódna előkészítő tárgyalásokra, a szovjet résztvevők minden témához készen hoznák az anyagot, így viszont csak az előző év tapasztalataira hagyatkozhatnak. Pedig az egyetemisták is komolyan készülnek a magyarországi három hétre: ötvenen kezdték a felkészítő kurzust, de csak a legjobbak utazhattak.

Hogy a kollégiumban vidáman telnek a napok, arról már belépéskor meggyőződhet az ember. Az előtérben az egyik faliújságon mindig az előző nép emlékezetes eseményeit idézik fel a fotók. Egy lelkes szovjet fiú nem sajnálja a fáradságot: fél éjszakáját a fotólaborban tölti, hogy másnap reggel tudósíthasson a legfrissebb fejleményekről.

Repetázó diákok

Időközben pontot tettek a diákok a dolgozat végére. Néhányan a foglalkozások közti szünetben sem lazítanak, inkább trojka-társaikkal konzultálnak. Lévai Zita és Petrovics Mária a kalocsai I. István Gimnázium negyedikesei a repetázók közé tartoznak. A trojka harmadik tagja Galja Trafimova először van itt, a magyar lányok kérés nélkül is tolmácsolják szavalt:

— Nálunk nincsenek ilyen jellegű nyelvi táborok, ezért utazunk külföldre. Nekem ez az első alkalom, hogy kipróbálhatom a tanítást gyakorlatban is.

Nagyon megnyerte a tetszésemet, hogy egy szobában lakunk, így sokkal jobban megismerhetjük egymást, mivel éjjel-nappal együtt vagyunk. A magyar szokások közül a híres vendégszeretet ragadott meg a legjobban.

— Az idén már sokkal köny- nyebb dolgunk volt — mondja nevetve Zita. — Akik először vannak itt, megijednek, zavarban vannak, szólni is alig tudnak. Ezen persze tavaly mi is átestünk, most viszont már régi ismerősöket is üdvözölhettünk.

— Mivel töltitek a napot a nyelvtanuláson kívül?

— Sporfcfoglalkozások vannak, és eljárhatunk a művelődési házba is különféle szakkörökre — veszi át a szót Mária. — Már voltunk Szarvason és Gyulán, ezután megyünk Pestre, Kecskemétre és hajóval Szolnokra. Ügy, mint tavaly, az idén is dolgozunk két félnapot a kólaüzemben és a Szikrai Állami Gazdaságban. Megtartottuk a hagyományos gyertyafényes költészeti estet, de szerepel még a programban énekverseny, meseest, Ki tud többet a Szovjetunióról, illetve Magyarországról vetélkedő. Egyszóval, sorolni is nehéz ...

— Már bevett szokás, hogy a táborzárás után vendégségbe invitáljuk otthonra azt a szovjet egyetemistát, akivel itt a legjobban összebarátkoztunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga Renáta, a Bányai Júlia Gimnázium harmadikosa. — Szerintem ez az egyik legizgalmasabb része magyarországi látogatásuknak, hiszen külföldön mindenkinek az a vágya, hogy bepillanthasson egy család életébe. Vasárnap itt voltak a szüleim, úgyhogy megtörtént a barátnőm „hivatalos” meghívása is Mélykútra.

Az együtt létből még hátravan néhány nap. Akiknek az idei tanév az utolsó, a hét végén végleg elválnak a tálbortól. A többiek — magyarok és szovjetek — legszívesebben úgy búcsúznának: jövőre ugyanitt!

Kormos Emese

Degas neve, művészete sokakban a.tüllszoknyás, spiccelő, táncoló balferinás képekkel kapcsolódik össze. Degas valóban sokszor választja témájául a baletttáncosok és a színház világát, ahol különös, távlatokban, különös rövidülésekben és szokatlan fényhatásokban jelenik meg az emberi test. Aktjainak (fésülkö- dő, mosakodó nőik) testtartása sem természetes, tagjaikat görcsbe szorítja a nehéz mozdulat.

Semmiképpen sem belemagya- rázás — írja egyik méltató ja —y ha műveiben meglátjuk annak az újfajta komponálásnak, a váratlan látószögeknek előérzetét, melyeket sok évvel később a fényképezés és a film alkalmazott.

Jean Cocteau pedig Műhelytitok című művében jegyzi meg: „Ismerek Degastól olyan fényképeket, amelyeket ő maga nagyított és egyenesen rájuk rajzolt paszteilel, mert bámulatba ejtette a kivágás, a rövidülés, az előterek torzulása.”

Edgar Degas 150 éve, 1834. július 19-én született Párizsban. Az impresszionista festészet vonulatába sorolják művészetét, noha sok mindenben különbözött az impresszionistáktól. Ingres követője, csodálója volt. Első képei szigorúan rajzos, klasszicista művészetről tanúskodnak. A szín csak később kap szerepet nála. „Én a vonal koloristája vagyok” — vallotta. S a szín valóban nem olyan lényeges nál^. mint a többi impresszioriistánál. „Festményei hosszú időn át csak színezett rajzok voltak” — állapítják meg róla.

Később azonban tága'bb teret talál a szín számára. A szín mozgalmassá teszi a test felszínéti fénnyel szövi át a táncosnők habkönnyű tüllszoknyáját, és végül is a XIX. század végének legragyogóbb varázslatához vezet. Amikor Degas még jobban ki akarta emelni a mozdulat kifejező erejét, átlépett a szobrászat területére. Lovai, táncosnői valóságos arabeszkekké váltak a térben, és a táncosnő meg a ló mozdulatár k hasonlósága, ahogyan egyforma idegességgel feszítik meg a lábukat, könyörtelen és kitartó megfigyelésre vall.

Degas már az első 1874-es impresszionista kiállításon részt vett, s az impresszionistákkal állított ki akkor is, amikor ez a részvétel állásfoglalást jelentett. Mégis, nem annyira technikája kapcsolja az impresszionizmushoz, mint inkább szellemi beállítottsága. K. M.

• A végszóra várva.

Népművészeti nyári egyetem

Diplomaosztással zárta kapuit a Nemzetközi Népművészeti Nyári Egyetem szerdán Zalaegerszegen. A hagyományos, immár kilencedik alkalommal megrendezett, 10 napos kurzusnak dán, finn, holland, NDK-, illetve NSZK-beli, valamint olasz, osztrák, szovjet és magyar hallgatói voltak.

A programban többek között a népi hímzés, a népi ünnepi viselet a keménycserép- és porcelánkészítés, a fafaragás, valamint a szíjgyártás műhelytitkairól hangzott el előadás. A vendégek megismerkedhettek a magyar lakodalmi szokásokkal, a népi táncokkal és a hangszeres népzenével is. A göcseji falumúzeum szakmai bemutatói, a zalai fazekasházban tett látogatás, a tánc- és daltanulás, valamint a szakmai kirándulások ugyancsak hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.

A záróünnepségen a diplomával együtt a következő népművészeti nyári egyetemre szóló meghívókat is átnyújtották a résztvevőknek.

♦.w.w'w

MISKOLCZI MIKLÓS

Kettőt

(nem)

szeretni

III. Nagy titkokat hordoznak

Lehet-e véletlen, hogy a házasságot miinősítő jelzők közül már a hétköznapi szóhasználatunkból is kiszorult a „boldog”. Helyét elfoglalja a legalábbis bizonytalan tartalmú rendezett, amelyet egyes személyzetisek és pánttitkárok szorgalmasan és elégedetten nyugtáznak. A tudomány inkább a stabil, vagy a stabilizálódott jelzőt biggyeszti a házasságok elé, ha működő házasságra kíván utalni. A működő házasságokat ugyanis már nem lehet leírni egyszerűen a sikeres vagy - sikertelen, á boldog vagy boldogtalan, a jó vagy rossz dichotómiák rerldszerében.

Külföldi és hazai szakértők egyértelműen állítják, hogy a jogilag fennálló házasságok többsége nem jó, csak stabil.' Én magam a stabil házasságok közül csupán a fixálódottakra (rögzül- tekre) figyelek. Fixálódottnak nevezem azokat a csak jogilag fennálló (látszat monogám) házasságokat, amelyekben az együttélés formális, valamilyen célú lenntarthatósága érdekében

a felek időlegesen vagy tartósan hajlandóak tudomásul venni a monogámiának ellentmondó viszonyokat, illetve képesek csupán kompromisszumra építeni mind személyes, mind pedig közös életüket.

A fixálódás jobbára érdekek különválása, az önös érdiekek felismerése és azok viszonylagos ellenállásmentes, vagy éppen agresszív érvényesítése nyomán jön létre. Mint ilyen, akárha rokonszenves is lehet a primőr érdekeire, a házasságiok - lehetőleg mindenáron való fenntartására figyelő társadalom számára. A fixálődott házasságok azonban elég nagy titkokat hordoznak magukban ahhoz, hogy a társadalmi méretű boldögsághiány egyik bölcsőjének tartsuk őket. Többségük a szeretetnélküliség- nek, az ellentétek eltúlzásának színtere, ahol az értékek elvonásának önként vállalt, vagy kierőszakolt egyezősége tartja meg a. folyton veszélyeztetett egyensúlyt.

A válások száma magas, mégis lényegesen kevesebb, mint ahány érzelmileg vedlett, elbágyadt házassággal számolhatunk. Cseh-Szomhathy László az érzelmi kiüresedésről szólva a „házasságok többségéről” beszél. Amerikai tudósok pedig kijelentik, hogy a jelenleg (ott) működlő házasságok 80 százalékában egyszer vagy többször már komolyan foglalkoztak vagy foglalkoznak a válás gondolatával. De Amerikában sem teszi meg mindenki! Ott ezer lakosra 5,1, nálunk 3,5 válás jut évente.

Vagyis bármennyire divatos, sőt egyre divatosabb elválni, egyelőre együttmaradni sem divatjamúlt. A házasságok többsége tehát ma még (már) nem bomlik fel azért, mert benne a házasfelek boldogtalanok, vagy ilyen-olyan mértékben sikertelennek minősítik házasságukat, amelyből saját megítélésük szerint is kiveszett a tartalom.

Következetes maradok a hipotézishez, tudniillik ahhoz, hogy az itt és most tárgyalt házasságokban eleve feltételezem a külső kapcsolatokat. Ez esetben a sokszor hallott kérdést úgy is megfogalmazhatom, hogy: vajon a külső kapcsolátokkal terhes, nem boldog, csak rendezett, nem jó, csak stabil, nem stabil, csak fixálődott házasságokban mégis milyen érvek mozgósíthatók az együttmaradás mellett, és mi szól a válás ellen? „Színlelni boldog szeretőt” című könyvem viharos fogadtatása és kritikái a miértben csúcsosodtak: miért választjuk ezt a többek által sandának, méltatlannak nevezett megoldást, tudniillik a külső kapcsola” tokát, ahelyett, hogy a statisztikákat az egekig rontva elválnánk?

Kertész Ákos kiváló író szép szójátékkal teszi fel ugyanezt a kérdést: miért választjuk a haladás helyett a haladékot? Válaszol is saját magának, mégpedig félreérthetetlen társadalmi-politikai tartalommal. Úgy véli, hogy vállalkozási kedvünkkel, hitünkkel van baj. Azok nem vállalják a házasság bontással járó poklokat, anyagi és erkölcsi csődöt, akik azt is tudomásul veszik, hogy a világ olyan« amilyen, tudniillik, nem lehet változtatni rajta, nem érdemes lázadozni, hőbörögni, legfeljebb apró megalkuvásokkal, sőt sivár alkukkal lehet enyhíteni a szorításon. Kertész Ákos- szerint azért vállaljuk a külső kapcsolatokat a tiszteségesebb házasságbontás helyett, mert a hetvenes évekre elmúlt az álmodozások és a lázadások kora, és megtanultuk, hogy ne ugráljunk, ne nagyon járjon a szánk,' jobb úgyse lesz, örüljünk, ha nem lesz rosszahb, ne döngessük a nagykaput, úgysem nyílik, keressük meg inkább a kiskaput, elégedjünk meg a minimális programmal, a kis eredményekkel, a nagy robbanások helyett a kis pukkanásokkal.

Más kísérlettel is találkoztam, amely közvetlenül a mai magyar társadalom és politikai élet ellentmondásaival kívánta magyarázni ■» házasságban élés és a szerelem etikájának ezt a mai (és nem is annyira mai) jelenségét. Nem hiszek a közvetlen összefüggésben., noha az átszü- remlést természetesen nem lehet teljességgel kizárni.

Az ismert házasságetikai kép és a társadalmi-politikai viszonyok összefüggőiének vizsgálatakor inkább abból kelLne kiindulni, hogy 6z utóbbi évtizedek Valóban sok életforma-kihívással, a személyiségfejlődés nagy eredményeivel jártak, hogy döntő elmozdulás történt a társadalmi képben és a köztudatban, s mindezek nem is annyira megteremtették, mint inkább láthatóvá tették a monogám házasság bajait. Amelyek mindig voltak, de titkukat kényszerűségből jobban őrizték.

Ügy vélem, az összefüggések keresésének ez a célravezetőbb útja, és nem például az a szintén hallott analógia, hogy: mivel a magyar társadalom képmutatásra késztet az iskoláktól kezdve a nyugdíjfolyósító intézetig mindenütt — egyébként ez nem is igaz! —, ezért a házasságban is szívesen és szokásból hazudunk egymásnak.

Nem valószínű tehát, hogy mindenben igaza van a Mákra írójának, a téma díjakkal elismert kiváló értőjének. A külső kapcsolatok divatjában politikaitársadalmi oldalról sem egyszerűen. a belenyugvás magatartásával van ’do'gunk. Én ezúttal inkább a sok és sokféle, a gyakran mondvacsinált álforradalmat megért, megvívott és megbánt nemzedékünk gyanakvására tippelek. Mi már tudjuk, hogy nem minden arany, ami fénylik, és nem minden forradalom, ami annak látszik, vagy annak van eladva.

Eleinte sokan, legtöbben, csak időlegesen tartják külső kapcsolataikat, valami (ha nem unnánk már a fogaimat azt mondanám) pótcselekvésnek, ami igazán nem lehet döntő életükre. Azt hiszik Alkalmi, de rendiszeres külső kapcsolatok esetén is. Kivál., ha csak az egyik házasfél (többnyire tfciiat csak a magunk) megingásaival számolunk, szinte mindig elhihető, hogy a monogámia feladásával, feladása árán (de már csakis ezen az áron) minden más családi-házassági funkció konzerválható lesz. És az is hihető, hogy az effajta tartó- sulásra szükségünk van.

Milyen funkciókra gondolok? Elsősorban a gazdasági, társadalmi feladatokra. Kics.it részletezve: a családi munkamegosztás szervezésére és preferálására, a jövedelemelosztás változatlan megvalósítására, a hagyományok fenntartására és ápolására, a szocializációra és arra, hogy a társadalmi hatásokat is változatlanul közvetítheti a családi, amelynek tagjai már ká-kitekintenek és külső kapcsolatokat folytatnak. A külső kapcsolatba bonyolódó emberek többsége, noha a házasságon belül kap impulzust és indítékot, házasságát (legalábbis eleinte) nem mindenes-' tül minősíti csődnek. Csupán az érzelmi és a szexuális örömszerzési funkciók működése körül érzi romlónak, tarthatatlannak a viszonyokat.

Ebben a mondhatni naiv állapotban és felfogásban a helyzet általában megváltoztathatónak, a külső kapcsolat bármikor fékez- hetőnek, a monogám házasság pedig legalább úgy-ahogy feonzer- válhatónak, visszaállíthatónak tűnik. Ez utóbbi ‘hiedelem alapozza meg azt a félmondatot, amit gyakran hallattam külső kapcsolatokba bonyolódó asszonyok szájából: fél évet engedélyezek magamnak.

Mit mondjak, ez az engedékenység általában tovább szokott tartan..

(Folytatjuk)

\