Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

1984. július 11. • PETŐFI líEPE • S ZÁRT ÉS TÁRT AJTÓK — KONCERT AZ UDVARON ? — FÜRGE UJJAK A KÖNYVTÁRBÓL Művelődni? Ilyenkor, nyáron?! Nekem sincs jobb dolgom? Ebben a rettenetes ^ forróságban bá­torkodom váratlanul betoppanni Félegyházán, a múzeumba. M aj sán a művelődési házba, Soltvadkerten a könyvtárba. Tázláron a mozi­ba, és Kiskőrösön a tájházba. Arra vagyok kíváncsi, van->e élet ezek* ben a közművelődési intézményekben. Mit kínálnak annak a helybe- linek —■ és országjáró turistának — akiknek netán ideje akad Önmaga építésére. S egyáltalán: nyáron vajon a kultúrára szomjaznák-e az emberek? Sajnos, az idén még nem volt időm strandra járni, de az előző évek tapasztalatai alapján tudom, hogy a 35 fokos napsütésben a medence mellé nem Freud-kötettel hevernek le a pihenni vágyók, hanem vidámabb, szórakoztatóbb olvasmányokat választanak, s hoz- zá keresztrejtvényt — „desszertnek**. Könyvtárba inkább a szomor- kásabb idő beálltával jutnak el az olvasók. Moziban a kommersz á menő. (Hamarosan itt lesz a King-Kong Kecskeméten/) Ki az, aki múzeumba megy ilyenkor? Esetleg a kirándulók, de ők is jobbára csak — hűvösölni. SZÉPEN MAGYARUL — _ SZÉPEN EMBERÜL Az egyik ■ leggyako­ribb szóalko- ,tási mód mind régebbi, mind mai nyelvünkben a szóképzés. Mindenki előtt világos, hogy ekkor a szó jelentése módosul, megváltozik, az eredeti szoáaj egy másikkal cserélődik. A kicsinyítő képzőkről tud­juk, hogy csak névszóhoz járul­nak. így például a keresztnevek­ből (Ferenc) .becenevek (Feri) válnak. Köznevek is kaphatnak kicsinyítő képzőt, .Csakhogy eb­ben az esetben nem ibecézésről van szó, hanem a jelentés mó­dosulásáról: könyv — könyvecs­ke (kis könyv), szoba — szobócs- ka (kis szoba). Persze ez nem ál­talános szabály, hiszen például a cukorka sokkal nagyobb * szemű, mint a cukor. Az otthonka egy ruhadarab jelölője, és nem a mennyiségé. Lekicsinylést, le­nézést, gúnyt * is jelenthet egy- egy kdcsinyítőképzős változat: emberke (jelentéktelen ember), diákocska (kezdő diák). Ha mel­léknevet látunk el kicsinyítő kép­zővel, akkor a mérték változik meg, az amit a szó eredetileg ki­fejez): aprócska (igen apró), na­gyobbacska (elég nagy), de a je­lentés is módosulhat: szegényke (sajnálatra méltó). Napjainkban igen gyakorivá vált az i — kicsinyítő képző hasz­nálata. Különösen a gyermek- nyelvben (husi = hús), és az is­kolai nyelvben (töni = történe­lem, koli = kollégium). A min­dennapi életben is sokszor élünk Ropi és pattinka Ki takarítana? Szóval, nem nagy reménnyel indultam körjáratomra, nem vár­tam világmegváltó nyilatkozato­kat. Elsőként Kiskunfélegyházán a Kiskurí Múzeum igazgatóját . leptem meg kérdésemmel: mi­lyen látnivalók várják a múze­umbarátokat? Fazekas István válasza: —Az állandó kiállításokat néz­hetik meg a vendégek, a magyar büntetőjog emlékeit, a Petőfi Kiskunsága című néprajzi gyűj­teményt és Holló László festmé­nyeit. Időszaki tárlatunkon Veres Mihály szegedi festőművész mu­tatkozik be augusztus 20-ig. S talán véglegesen megszépül a jö­vő hónapra a szélmalom is, amit három éves felújítás után ismét megtekinthetnék az errejárók. — Lehet-e érezni a vendégek számán, hogy itt a nyár? — De még mennyire! Nem jönnek az iskolások, a kiránduló diákok. A turisták is kevesebben vannak, mint tavaly. A nyári hónapokban a háromezret sem éri el a vendégek száma. Azért né higgye, hogy a múzeumban nincs tennivaló. A nyilvántartás aktái, a rendezgetés, a raktár­munka vár ránk, s eleget kell tennünk a gyűjtési-kutatási kö­telezettségünknek is. — A múzeum csodálatos udva­rán elgondolkodtam, hogy estén­ként kamarakoncertet lehetne ott tartani. Erre nincs mód? — Igen, eszünkbe jutott ez az ötlet. Csak épp a múzeumnak ilyesmire nincs pénze. Nekünk elsősorban a saját anyagaink népszerűsítését kell felvállalni. Ha ezen túl jutfmia) erő közmű­velődési programokat szervezni, az nagyon jó lenne. De ahhoz, hogy itt komolyzenei hangverse­nyek legyenek, sok egyébnek is szinkronban kellene állnia. A koncert lebonyolítása nem kis dolog. Ki tenné rendbe a terepet, amikor csak egy takarítónőnk van. S ha netán sikerülne zenei programot szervezni, vajon len­ne-e közönség, jönnének-e az ér­deklődők? Lúdas Matyi Majsán Kiskummajsán, a művelődési otthon homlokzatán óriási pla­kát, rajta fedetlen keblű höl­gyek, már tudom is: a Lúdas Matyi -című diszkó-musicalt ját­szották a pesti művészek. Gel- lérjy László ötödik esztendeje állítja össze a „menüt” a máj­saiáknak. A fiatal igazgatót elő­ször „elszáiholtatom”. Járt náluk június 28-án a Markos—Nádas humoristapáros, nyolcvan forint volt a belépő. A Prognózis zene­kar július 2-án lépett fel, a fia­talok egy ötvenesért láthatták kedvenceiket. A Lúdas Maityira száz forintért léphették át a kü­szöböt a pikáns jelenetekre áhí- tozók. -Kovács Kati, Zorán és az Üniversál július 17-én lép dobo­góra (25 ezerért) — — a nézők pedig hatvan forintért ülhetnek a székekbe. Július 30-án A HU-, TÉP a magánerős lakásépítők szolgálatában címmel rendeznek kiállítást a házban. Lesz még hat KISZ-esküvő és névadó, vi- deodiszkó, alkalmanként har­mincasért. — Az Állami Ifjúsági Bizott­ság pályázatán nyertünk húszezer forintot — folytatja a számadást Gellérfy László. A balatonakali, a királyréti, a sikondai. a kun- fehértói úttörőtáborok lakóinak szerveztünk kulturális programo­kat ebből a pénzből. — Az idősebbek számára nincs szórakozási lehetőség? — Évente egyszer magyamótá- estre csalogatjuk őket. Tudom, hogy ez’ nem sok, de a dolgos emberek nemigen járnak ilyen­kor szórakozni. Tervezünk orgo­nahangversenyt a templomban, ahol fellép majd Kovács Endre és Simándi József. Falun is hódít a videodiszkó A művelődés háza Tázláron bizony igen-igen rongyos álla­potban van. A látvány vigasz­talanságát csak az enyhíti, hogy az udvar hátsó végében moder­nebb részt toldanak a sokat megért épülethez s a tornacsar­nokhoz. Zárt ajtókat találtam a homlokzati oldalon. Erről a mo­ziba lehetne bejutni. Előadásokat vasárnap este fél hatkor és nyolckor tartanak. A júliusi fil­mek: Rita asszony menyasszony (szovjet), Excalibur I—II. (ír), Esküvő (amerikai) Hosszú vágta ■(magyar—amerikai) és Klute (amerikai). Az ablakban olva­som még: videodiszkó min­den pénteken, szombaton (a va­sárnap áthúzva) a bisztróban húsz órától, Szilágyi István mű­sorvezetésével. Ennyit tudtam meg Tázláron és a nyitvatartási. Hétfőn, kedden szünet, a többi napokon hellyel-közzel látogat­ható a művelődési ház. A könyv­tárban szerdán, csütörtökön, pénteken és vasárnap válogathat, aki akar. Még valami a község nyárt kulturális ajánlatából: a Pesti Műsor különszáma is közli, hogy Pólyák Ferenc fafaragó ki­állítását nyitják meg augusztus­ban. Bízom benne, hogy akkor sokan megfordulnak majd a hosszú, sárga épület termében, Mikszáth, Jókai, Szilvási Soltvadkert, kedd. A művelő­dési ház négy órakor^ nyit, A moziban este: Forró vérű kísér­tet. A könyvesbolt tankönyvat- vétel miatt zárva. (Megjegyzem: a kirakatban a legfrissebb leme­zek, könyvek sorakoznak!) A könyvtáros, Frei Judit nem tud mást mondani, amikor belépek az üres helyiségbe, csak ennyit: — Gyér nyarunk van. Ilyenkor a szőlőben szorgoskodnak_a vad­kertiek. Esetleg gyerekek, nyug­díjasok térnek be olvasnivalóért. Viszik Mikszáthot, Jókait, Szil­vásig az útikönyveket, a kötésről szóló kiadványokat, esetleg a szakirodalmat. A krimi, a szerel­mesregény is kelendő. A 32 ezer kötetből ezek a „fogyaszthatók” nyáridőben. — Ma hányán fordultak itt 'meg? — Pontosan nem tudnám meg­mondani. — Olyan sokan? _ Nem, nem, Nyoleam-tízen j ártak nálunk. Ez bizony elenyé­sző az ötszáz könyvtári taghoz képest. Nézzük meg. mit kölcsönöztek ottjártamkor. Egy bócsai háziasz- szany elvitte a Szépasszonyok egy gazdag házban című kínai olvasmányt. A 17 esztendős di­áklány a Kurázsi mamát, a Puszták népét lapozza azóta. Kötés-horgolás öt kötetben. Ju­goszlávia, Czakó Gábor, s regé­nyek — erre tartott igényt egy soltvadkerti anyuka és lánya. A legtöbben a piaci napokon bön­gésznek a polcokon, kedden és pénteken. Május: 10 400 belépőjegy Nyolc éve tart nyitva a szlovák Tájház Kiskőrösön, mégpedig délelőttönként 9—12 óráig, dél­után pedig 1—4-ig. Réti József né gondnok udvarit seper, takarít, gyomlál, s felügyel a néprajzi értékekre. Negyed tizenegy, még nem volt kíváncsiskodó előttem azon a napon. Pedig gyakran már kapunyitáskor idegen ^ sza­vaktól hangos az udvar: főképp németek, szlovákok, „jugók” és arabok a látogatók. Ketten „őrzik” Petőfi szülőhá­zát. Farkas Rétemé a kapuban fogad: — Ma még nemigen fordultak meg az irodalmi emlékhelyen. A hét .vége viszont forgalmasabb. Legutóbb i is, B kérőkpáictúrázó fia­talok, nemetek .és- rtoxasiák írták be nevüket a vendégkönyvbe. Sokan később is visszatérnek. A minap egy fiatalember büszkél­kedett azzal, hogy Kiskőrösön, volt katona, s most a családjá­nak mutatta meg Petőfi szülő­házát. Leltározunk: májusban 10 400 belépőjegy talált gazdára, a jú­nius valamivel kevesebb érdek­lődőt hozott. Júliusban, augusz­tusban ismét fellendül a forga­lom, a Szegedi Szabadtéri Játé­kokra utazók állnak meg rövid időre a város főterén, hogy Pe­tőfire figyeljenek. Aztán ősszel ismét elcsendesül a ház környé­ke. A múzeumokat tehát levélhul­lás idején ismét kevesebben ke­resnék fel? A többi közművelő­dési intézményben pedig akkor pezsdül az élet. Olyankor viszont sokan jogosan várják el, hogy színvonalas programokkal hív­ják őket. S ha ez így lesz, le- vehetik majd a NYÁRI SZÜNET táblát... Borzák Tibor ha sorúéképpen képzett szavak­ká 1: cuki = cukrászda, cigi = oil íaretta. Vannak, akik ezeket a szava­kat jellegzetesen az ifjúságnak tu lajdonítják. Az igaz, az ő nyelv - ha sznáiatukra is jellemzők. Mind­ez rendben is volna — mondjuk —de az már túlzás, hogy igé­ket is ellátunk kicsinyítő képző­vel. És rögtön itt a példa: ropi. A népszerű sós rudacskának ez a neve azonban nem közvetlenül a ró1, pog igéből származik, hanem ennek továbbképzett változata a ropogós, (ti. sós rudacska) mel­léi mév volt az elnevezés alap­ja. Bizony előfordul, hogy nem­esi ik melléknévből, hanem mel­léi inévi igenévből is új szavakat hozunk létre: röfi (röfögő, azaz ser tés, ruginadrág (rugdalózó- narlíág a csecsemők számára), s hojgy a múlt idejű melléknévi ige:név se maradjon ki: fagyi (fagylalt). Mindössze egyetlen „becézett igét találtam, azt is máirkanévként: pattinka. Ez is sós rudacska, és elnevezése nyil­ván összefügg a pattog igével. Ez1; megcsonkították, és aligha­nem a Katinka hatására képző­vel látták el. iKli mondaná azt már manapság hog;y az élőké vagy az ülőke nem jó :szó? Amelyik nem megfelelő, az kérészéletű marad. Többségük szókincsünket bővítette, így a köz­nyelvijén is teljes polgárjogot nyert ^ M. L. ■ Kiss Attila: Balaton-part MISKOLCZI MIKLÓS Kettőt (nem) szeretni I. Minden második válás? Lehet-e egyszerre két (több) nővel házasságban élni? Nern. Ez ugyanis törvénybe ütköző,, büntetendő bigámia. De lehet-e egyszerre két (több) nőt szeretni? Lehet-e két (több) nő között ingázni, az egyiket sze­retni, de a másikkal' Családot képezni? Lehet-e egyszerre két (több) nőt nem vállalni, ám az egyikkel rendszeresen szeret­kezni, a másikkal pedig gyereke­ket nevelni? És két (több) férfi­val? Ez utóbbi kérdésekre va­jon lehet-e a nyolcvanas években, kategorikus nemmel válaszol­ni? És miért nem ? Mivé lett a szerelem, és mivé a monogám házasság? Mivé is! Egy rövid tanulmány előtt ta- lán túl sok a j kérdőjel, de hát megoldást (kielégítő választ) nem is ígér a szerző. Csak vázlatos magyarázatokat (remélhetőleg), továbbgondolásra érdemes ma­gyarázatokat, amelyek • feltehe­tően nem is érvényesek a ma­gyar társadalom egészére, mert nyilvánvalóan osztály, réteg, is­kolai végzettség, lakóhely — meghatározottak. . Következés­képpen vizsgálataim, tapaszta­lataim, megállapításaim érvé­nyét nem tudom kiterjeszteni az egész magyar társadalomra, így a munkásokra, a parasztság­ra, az egészen fiatal korosztályok­ra stb. Meg kell maradnom saját réte­gem (értelmiségi), saját korosz­tályom (30—40 év), saját lakóhe­lyem (városok, nagyváros) hatá­rain bedül. Ez azonban nem je­lenti magának a jelenségnek az' elszigeteltségét. Azért sem, mert rétegem, korosztályom általános életmód-, mintaadó szerepe jól ismert és államilag is preferált. Ha csak a házassággal kapcsola­tos szokásokra összpontosítok, akkor is kijelenthetem, hogy az értelmiség betölti mintaadó sze­repét, hiszen annak idején a há­zasságbontás elsősorban értel­miségi megoldás -volt, ma már azonban nincs osztályhelyzetre utaló sajátosság. ' Máskülönben nem hiszem, hogy manapság számottevő eltérés volng a városi munkások és al­kalmazottak. illetve az értelmi­ségi házasságetikai felfogásában és viselkedésében- Leszámítva í természetesen az értelmiségi lét­forma szélsőségeit. Ugyanezt , a leszámítolást persze el lehet vé­gezni a munkásosztály alsó ré­gióiban is, a már, vagy csaknem lumpen elemek között, minthogy a szuperértelmiségiek és a lum- penséghez közel állók nemi-er­kölcsi szabadossága, szexuális szokásai (milyen érdekes és fi- ‘ gyelemre méltó , ítény!) sokszor közelítenék egymáshoz. A szélső­ségekről azonban tudatosan nem írok, nehogy rámsüljön a dicstelen módszerek dicstelen ter­jesztőjét illető vád. Két feltételezést azonban en­gedélyezek magamnak. Az egyik szerint: a megfigyelés alá vonít informális csoport tagjainak há­zasságában biztosra vehető, hogy beniie előbb vagy utóbb megje­lenik a külső kapcsolat. Akkor is, ha a partnerek eleinte ezt lehe.- tetlennek tartják, akkor is, ha egy ideig tiltakoznak ellene. Az ál­talánosan eldöntendő kérdés te­hát nem az, hogy monogám há­zasságban, vagy külső kapcsola­tokkal terhelt házasságban él­jenek-e. Ebből következik a má­sodik feltételezés, amely szerint eldönteni már azt kell.- hogy a külső kapcsolattal működjön-e (meddig és hogyan) a házasság, avagy inkább a válást kell vá­lasztani. Készséggel elismerem, hogy ve­szélyes feKétalezések. ezek, de nem alaptalanok. Másfelől pedig szükségesek ahhoz, hogy ponto­sítsák, hogy az olvasó tudja: kik­ről írok. Ahhoz már nem kell bá­torság, hogy ma kijelentsem: sok és egyre több házasságban kell- (ene) integrálni a külső kapcso­latot. Más kérdés, hogy sikerül-e és hogyan. De hál mennyi ez a sok, hogy milyen feltételezéseket indukál, és mihez képest sok? A. C. Kinsey amerikai szocio­lógust idézve, és a negyvenes évek végén kelt adata51 a nyolc­vanas évek magyar viszonyaira kiterjesztve azt kell mondani, hogy a házasságban élő negy­ven éven aluli férfiak 50 száza­léka, a nőknek pedig 26 százalé­ka tart vagy tartott fenn valaha is külső kapcsolatot. Abszolút számokkal kifejezve ez félmillió magyar férjet és háromszázezer magyar feleséget jelent. Persze a tudomány és a féltudomány, de az „ítélet” szempontjából is másként kezelendő egy alkalmi, véletlen, soha vissza nem köszö­nő „megingás”, és ismét másként az a külső kapcsolat, amely élet­formává terebélyesedik, állan­dóvá válik, akárha úgy is, hogy benne a 'partnerek időről időre változnak. Ez utóbbiban a családi célok, értékek fokozatosan veszítenek erejükből, a külső kapcsolatokat folytató házastárs lassan ki- vülreked, kiszorul a családból és végképp individualizálódik. Ez­zel szemben az alkalmi „megszé- dülésnek” ritkábban van jele, kö­vetkezménye a. családban. Ta­pasztalataim és feltételezéseim szerint mindkét táborban' lét­számnövekedés észlelhető. A tapasztalatok miatt legfel­jebb szégyellheitem magam. De mivel indokolható a féltételezés? Könnyű és olcsó megoldás, volna azt mondani: Hölgyeim és uraim, nézzenek maguk köré, vegyék sorra ismerőseiket, barátaikat — mert ez még akkor sem bizo­nyíték, ha sokszor annak (elég­ségesnek) látszik. Valamivel meggyőzőbb a válási adatokra hivatkozni, bár ez sem egyértel­mű. Néhányan elválnak anélkül, hogy akár előbb, akár csak a romlás időszakában is megkós­tolták volna a „tiltott gyümöl­csöt”, és sokan, rengetegen van­nak, akik rendszeres félrelé­pek, mégsem szaporítják a vá­lások számát. Amely amúgy is magas ős növekszik. Jelenleg már minden három házasságkötésre jut egy legitim, tehát biróilag kimondott válás. Nem árt azonban tudni, hogy évente 30—40 százalékkal több válókeresetet adnak be, mint ahány bontó ítélet születik, és minden két ligitim válásra jut egy illegitim különélés. A fel­bontott házasságok felénél har­minc évnél fiatalabb „ügyfelek­ről” van szó, és a válások 35 szá­zalékát már olyan házasságokban mondják ki, amelyekben az együtt eltöltött i$lő nem érte el az öt évet. A 39 éves férfiaknál is 33 százalékkal emelkedett a válások száma tíz év alatt, és ugyanebben a tíz évben (Í970— 1980 között) az ismételten elvál­tak száma is megkétszereződött. Ha a mai válási gyakorlatunk tartásnak bizonyul, akkor minden második házasság válással fog végződni, mielőtt a házasfelek el­érik a hatvanéves kort. A házas­ságbontást és a külső, kapcsola­tokat azért merem összefüggésbe hozni, mert külföldi és hazai szakértők is megteszik ugyanezt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents