Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

1984. június 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Stabilitás és változás (Minden társadalom szem­betalálja magáit azzal a dilem­mával, amit a stabilitás vagy változás, a megőrzés vagy változtatás ellentétével jelle­mezhetünk. S minden társada­lomnak megfelelő választ kell találnia arra a kihívásra, amit e dilemma tartalmaz. Van­nak korszakok, amikor a „tár­sadalom a stabilitást, a tradí­ciók védelmét tekinti alapér­téknek, s elutasítja a változta­tás, a megújítás irányába mu­tató törekvéseket. Korunkban viszont a társadalmi egyen­súly fenntartása, a társadal­mi fejlődés viszonylagos nyu­galma nem a változtatás, a megújulás ellenében, hanem csak azon keresztül érhető el. Tehát a stabilitás vagy válto­zás ellentéte helyett: stabili­tás a változás révén és .ered­ményeként, és megfordítva, változás a stabilitás megőrzé­sével és keretei között. ' E két érték összeegyeztetése természetesen nem .könnyű. Csak akkor lehetséges, ha a társadalom rendelkezik azok­kal a mechanizmusokkal, in­tézményekkel, amelyek képe­sek az értékeknek erre az egyeztetésére. Világosan je­lentkezik ez a probléma a szo­cialista fejlődés történetében. A szocialista átalakulás Európa viszonylag fejletlenebb régiójában ment végbe. Ezért a szocialista ' fejlődés közép­ponti kérdéseként jelentkezett az örökölt elmaradottság le­küzdése. E folyamat jegyében alakult ki a szocialista gazda­ság és politika intézményrend­szere, az erőforrásokat, a dön­tési jogköröket központosító gazdasági és politikai mecha­nizmus. E mechanizmus mű­ködése történelmileg rövid időszak alatt iparosította a gazdaságot, gyökeresen átré- tegezte a társadalmat, alap­vető változásokat eredménye­zett az oktatás, a kultúra szfé­rájában, jelentősen átalakítot­ta az emberek életmódját. A társadalmi változások felgyor­sulásának . természetes ára volt, amelyet e változást meg­valósító generációknak kellett teherként elviselniük. A szo­cialista társadalom központo­sító gazdasági és politikai me­chanizmusainak jutott az a feladat,- hogy a társadalmi át-, alakulás , adott fpr^p^jából' származó terheket, társadalmi feszültségeket közömbösítsék, s biztosítsák a változás állan­dóságát, stabilitását. A folyamat előrehaladásával azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gyors, helyenként és időszakonként erőltetett ütemű társadalmi modernizá­lás állandósulása is csak tör­ténelmileg meghatározott ide­ig tartható fenn. A központo­sító és újraelosztó gazdasági és politikai mechanizmusok által fenntartott gyors növeke­dés ugyanis beleütközik a sa­ját maga által felállított kor­látokba. Gondoljunk csak ar­ra, fíogy a gazdasági mecha­nizmus centralizált formájá­ban működő termelőegységek nem érdekeltek a termelés tárgyi és emberi tényezőivel való takarékos, ésszerű gaz­dálkodásban, s ezért anyag-, eszköz- és munkaerőéhségük szinte kimeríthetetlen. A ter­melés tárgyi tényezői, a ren­delkezésre álló munkaerő- források ugyanakkor végesek. .A pazarló erőforrás-felhaszná­láson alapuló növekedésnek ezért fizikai korlátái vannak. Az iparosítási folyamat fenn­tartására kialakult társadalmi intézményrendszer ugyanak­kor nemcsak a gazdálkodás módjából adódó hiányokat, a növekedés korlátáit termeli naponta újra, hanem a növe­kedés iránti szükségletet is. Az erőforrásokat, döntési jog­köröket központosító gazdasá­gi és politikai mechanizmus ezért a növekedési kényszer fenntartásával hívja életre e növekedés korlátáit, a hiányo­kat, annak révén, hogy a hiá­nyok jelentkezésére a növeke­dés gyorsításával válaszol, a növekedés gyorsítása pedig — éppen mert a gazdálkodás adott rendszere nem ösztönöz és nem kényszerít az erőforrá­sok takarékos felhasználására — újabb hiányokat eredmé­nyez. E központosító gazdasági és politikai intézményrendszer működése ezért sajátos ellent­mondást eredményez. A gaz­daság extenzív növekedésének eredményeként ugyanis olyan feszültségeket hív életre, ame­lyek a társadalmi mechaniz­musok megújításának szük­ségességére mutatnak rá. E feszültségeket azonban a köz­pontosító mechanizmusok öfi- I tnagjok (megőrzésével,, sőt,', '.ha­tókörük kitérjesztesévél pró­bálják feloldani. Akkor tehát, amikor az extenzív növekedés, iparosítás, társadalmi átalaku­lás forrásai fokozatosan kime­rülnek, az az intézményrend­szer, amely a fejlődésnek ezt a formáját stabilizálja, elzárja az utat az új, a társadalom- fejlődés intenzív pályái irányá­ban, s ezzel valójában a vál­tozással szemben teszi meg a stabilitást értékké. Ezt az ellentmondást kísér­lik meg feloldani a szocialista társadalmak reformtörekvései. A különböző kísérletek lénye­gében egy irányba mutatnak: keresik azt a gazdasági és po­litikai intézményrendszert, amely az új feltételeknek meg­felelően a társadalmi változást nem önmaga megrögzítésével kívánja stabilizálni, hanem az állandó változás és változtatás igényét önmagával szemben is tartósíta/ni kívánja. Más szó­val: a szocialista társadalom további fejlődésének stabili­zálására olyan társadalmi me­chanizmusok kialakítását ja­vasolja, amelyek a mechaniz­musok rugalmas változását, átalakítását teszik elvvé. A társadalom olyan új kihívá­sokkal találja magát szemben, amelyek állandó szükségletté teszik a gazdasági és politi­kai intézményrendszer alkal­mazkodási, rugalmas megúju­lási és reformkészségének a kialakítását. A gazdasági és társadalmi fejlődés új pályáinak, s az eh­hez szükséges új társadalmi feltételek megteremtésének a folyamata igen nehéz és bo­nyolult. De bizonyos, hogy az átmenet egyik döntő láncsze­me a társadalmi, a politikai demokratizmus továbbfejlesz­tése. Hiszen a demokratizmus különböző mechanizmusai azok, amelyek a felszínre hoz­hatják, ütköztethetik, verse­nyeztethetik a különböző tár­sadalmi érdekeket, vélemé­nyeket, s ezzel kikristályosít­hatják a társadalmi fejlődés lehetséges szocialista alterna­tíváit. A különböző alternatívák keresése, tudatosítása pedig nemcsak egy állandóan meg­újulni képes társadalom ki­alakításának eszköze, hanem az állandó változás szükséges­ségét felismerő, képességét magába építő, s önmagát ezen keresztül stabilizáló társada­lom működésének elengedhe­tetlen feltétele. G. P. MIVEL NÖVELHETŐ A MEGTARTÓ ERŐ? Népfront-vita a falvakról A falvak népességmegtartó ké­pességének növelésével kapcsola­tos kérdésekről társadalmi vitát kezdeményez a Hazafias Nép­front Országos Titkársága. Az e hónapban zajló eszmecserék ta­pasztalatait a későbbiekben ösz- szegzik és hasznosítják abban a dokumentumban, amely előkészí­ti a hosszú távú településfejlesz­tési koncepció országos vitáját. A HNF testületéi már több al­kalommal kifejtették véleményü­ket, miként fokozhatnák a kisebb települések népességmegtartó ké­pességét. Az élénkülő társadalmi érdeklődés nyomán a közelmúlt­ban lezajlott falugyűléseknek is egyik kiemelt kérdésköre volt ez a téma. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa áprilisi ülésén állást foglalt a fejlesztés kívána­tos módozatairól. A testület töb­bek között megállapította, hogy a falusi lakosság városba áramlá­sa hosszabb távon e települések indokolatlan visszafejlődéséhez, a hagyományos településszerkezet torzulásához vezethet, s ezt a fo­lyamatot meg kell akadályozni. Alapvető követelményként fo­galmazták meg, hogy a lakosság megfelelő munkaalkalmat talál­jon lakóhelyén, vagy elfogadható ingázási távolságon belül. Eme­lendőnek tartották az alapfokú infrastrukturális hálózat színvo­nalát. Sürgették a városok és a községek eltérő támogatási rend­szerének közelítését egymáshoz, s rámutattak: a továbbiakban összehangoltabb és kiegyenlítet­tebb településfejlesztés szüksé­ges. E célok megkövetelik a. ter­melőerőknek az eddigieknél de- centralizáltabb fejlesztését. Nyo­matékosan aláhúzták a községi tanácsok gazdasági és döntési önállóságának növekvő jelentősé­gét, továbbá szorgalmazták a közéleti demokratizmus szélesí­tését. E falvak népességmegtartó képessége ugyanis nem növelhető kizárólag központi intézkedések­kel, hanem megkívánja az ott élő lakosság egyetértését és cselekvő támogatását is. A jövő héten nyitnak a SZOT gyermeküdülői A néhány nap múlva beköszön­tő iskolai vakációban mintegy 30 ezer kisdiákot fogadnak a SZOT gyermeküdülői. A nyári szezon június 21-én kezdődik a SZOT tizennyolc gyer­meküdülőjében, amelyek kicsino­sítva, felújítva várják a 7—14 éves gyerekeket. A rövidített nyá­ri iskolai szünetre való tekintettel az idén a korábbiaktól eltérően nem hat, hanem csak öt turnus­ban nyaralhatnak a gyerekek, ál" tálában két hétig, augusztus má­sodik felében pedig tíz napig. Az üdülők közül hat romantikus han­gulatú kastélyépület — ezek télen is működnek s-. további tizenket­tő pedig nagyméretű összkomfor­tos faház, jórészt a Balaton part­ján. A beutalókat az ágazati szak- szervezetek között arányosan osztják el. A legtöbbet a yasas- és építőszakmák dolgozóinak gyermekei kapják. Az elosztás so­rán előnyt élveznek a nagycsalá­dosok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők. Az ellátás — szál­lás, napi ötszöri étkezés — díja a tavalyi napi 22 forintról 32 fo­rintra emelkedett, vagyis a 14 na­pos gyermekbeutaló a szülőknek 448 forintba kerül. A tényleges költségek 80 százalékát az állam, illetve a szakszervezet fedezi. Két megkülönböztetett gyer­meküdülője van a SZOT-nak: egyik a Fejér megyei Vajta, ahol augusztusban két csoportban liszt­érzékeny gyermekek nyaralhat­nak. Boglárlellén augusztusban cukorbeteg fiúkat és lányokat fo­gadnak. A korábbi évek kedvező visszhangja nyomán mindkét üdülőben megkétszerezték a be­utalható beteg gyermekek számát; így az idén 150 lisztérzékeny és 300 cukorbeteg gyerek élvezheti — gondos orvosi felügyelettel — a nyaralás örömeit. Valamennyi üdülőben képzett pedagógusok foglalkoznak a gyer­mekekkel, s vonzó programokat állítanák össze nekik. Szabadidő-kiállítás • Kempingcikkekből rendezett kiállítást a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár területén a HUNGEXPO és hét hazai vállalat. A HUN- GAROCOOP kerti bútorokat, a Trikotex ruházati termékeket, a Taurus gumimatracokat, a Buda- flax kempingcikkeket, a Tannim- pex és az Artex játékokat és a Konsumex különböző árukat mu­tat be. Képünkön: újfajta gumi­matracok. A PÁSZTOROK „KIRÁLYA” Első hallásra szinte hihetetlen az 51 éves Szaibari Béla csalási ügye. A nagystílű szél­hámos mintegy 18 millió forinttal csapta be üzlettársait. S úgy tűnik, még büszke is bűn- cselekményére. Amikor ugyanis a nyomozó- tiszt közölte vele, hogy tizennyolc milliót kér­nek tőle számon, azt mondta, hogy van az 21 millió is. Az ügy hosszú évekre .nyúlik vissza. Szafoa- ri 1980 decemberében Mosonmagyaróvárom zöldség.—gyümölcs-felvásárlóként újsághir­detésből értesült arról, hogy egy ceglédi ma­gántársulás eladásra kínálja kiskunfélegyhá­zi juhászatát. Vevőként jelentkezett, s alku nélkül megvásárolta — rövid lejáratú hitel­re — a juh telepet: 360 birkát, nagy mennyi­ségű takarmányt, hodályt, juhásztanyát. Rövidesen megjelentek nála a pénzes 'em­berek, akik azt látták, hogy érdemes vele üz­letet kötni. Birkákat adtak át ineki, darabon­ként 700—800 forint haszonbérért. Mások csak hatszázat ígértek általában. Egy év múl­va, 1981 végén már ötszázas juhállománya volt, de még mindig nem fizetett a ceglédiek-- nek sem. Szaporodott a nyáj, szaporodtak Szabari al­kalmazottjai. Maga mellé vett mindenféle csavargót. .Munkabért nekik sem adott, nem volt miből', étellel-itallal azonban bőségesen ellátta őket. Aztán jött az újabb nagy lehető­ség. A milliomosnak ismert juhász megtud­ta, hogy a csengődi Arányhomok Szakszövet­kezet haszonbérbe adná 1200 jószágból álló, veszteséges juhállományát. A szakszövetkezet vezetői örültek a juhonként 700 forint ha- szonbérajánlatnak. Az ügylet ez alkalommal is alku nélkül ment végibe. Szabari áttette főhadiszállását Csengődre. Év végén kellett fizetnie, s mivel egy fillére sem volt, jóval áron alul eladott körülbelül 850 juhot. A lát­szatra nagyon vigyázott: beszámozott 1200 birkát, s a nyájat az eredeti anyajuh-állo­mányként mutatta be a szakszövetkezetiek­nek. A viharfelhők egyre sűrűsödtek a csaló fe­je fölött, olyannyira, hogy 1983 tavaszán már senkinek nem tudott fizetni sem pénzzel, sem birkával. A lejtőn nem volt megállós. Szaba­ri tovább folytatta üzelmeit. Három dunántú­li téesztcll — a sellyei Ormánságtól, a csávo- lyi Űj Élettől, a; diósviszlói Kossuthtól — összesein mintegy 3,5 millió forint értékű bir­kát — kétezer anyajuhot — vásárolt hitel­ben. A nyomozás során az is kiderült, hogy Szabari kitűnően tudott érvelni. Népgazda­sági érdekekre hivatkozott, meghívta a szö­vetkezeti vezetőket a csengődi juhászat meg­tekintésére, s néhány perc múlva már ő ve­zette a tárgyalást. A gazdaságok szakembe­rei meg voltak győződve arról, hogy jó üz­letet kötöttek, hiszen ennyi pénzért senkinek sem tudták volna eladni a juhokat. Készpénzt ugyan ajánlottak mások is, de jóval keveseb­bet. Az eladósodott juhász aztán eladta, il­letve elosztogatta a kétezer juhot. Egy sem maradt belőle. Talán felesleges tovább sorolni e ritka csa­lási ügy részleteit. Szabari — amikor már úgy érezte, hogy a hullámok teljesen össze­csaptak a feje fölött, menekülni próbált a ba­jok elől. 1983 augusztusában az Eger melletti Balaton községbe ment, ahol újra juhászko­dásba kezdett, lánya és veje nevén, Rövide­sen megbukott ez a próbálkozás is. . Szalharit többen életveszélyesen megfenye­gették, ezért először a miskolci megyei kór­ház elmeosztályán, majd a mátraházai tüdő- szanatóriumban keresett menedéket, 1983 októberében—novemberében. Itt tartóztatták le, miután gyógyulttá nyilvánították. Az egyik uszódi üzlettársa jelenítette fel, akinek több mint másfél millió forinttal tartozik. , A bűncselekményt felgöngyölítette a rend­őrség. Az ügyet ezekben a napokban adják át vádemelésre az ügyészségnek. A hitelezők anyagi kára azonban aligha, térül vissza. A sellyei téesz Szabari mosonmagyaróvári há­zát, a csávolyi szövetkezet két kezes lakóhá­zát megszerezte bírósági ítélettel. Ám ezzel a kárnak csak egy kis része térült meg. A diós- viszlói gazdaság egy fillért sem látott a bir­kák árából. Egyébként mindegyik szövetke­zet — a csengődi is -r- perli Szabadit, s több magánszemély is polgári pert indított ellene. Az ügy légfőbb tanulsága: a nagy haszon- szerzésre törekvő ügyfelek nélkül Szabari nem tudta volna elkövetni ezt az eléggé el nem ítélhető csalássorozatot. Talán okulnak belőle a károsultak. És mások is ... Rapi Miklós BARÁTI ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Az üveg ifjú művészei Az észak­csehországi Novy Bor la­kosainak szá­ma alapján nem tartpzik a nagyvárosok közé, és turis­ták áradata sem özönl'ik ide történel­mi műemlé­kek megte­kintésére. Ne­vét mégis vi­lágszerte jól ismerik. Novy Bor egyike azoknak a vá­rosoknak, ame­lyek hozzájá­rultak ahhoz, hogy Csehszlo­vákiát, mint üveggyártó nagyhatalmat ismerik a Föld minden táján. Novy Bor­ban a Crysta- lex vállalat Csehszlovákia legnagyobb üveggyártója. Ezúttal azt a részét keres­tük fel, ahol a gyakorlati tapasztalato­kat az üvegipari szakközépisko­la képzőművészeti tagozatának tanulói megszerzik. — Iskolánk képzőművészeti ta­gozatára a fúvottüveg-gyártási szakmunkástanulók közül vá­lasztjuk ki a legtehetségesebbe­ket — mondja az iskola igazga­tója, ing. Cenek Mikes. — Több­nyire az erős fizikumú fiúkat sze­meljük ki, hiszen az az „üveg- csepp”, amelyet az üvegfúvónak fúvócsövével a lehető leggyor­sabban kell megformálnia, rend­szerint jó néhány kilót nyom. Is­kolánknak az a feladata, hogy legjobb üveggyártóinknak, üveg­fúvóinknak ne csupán olyan gya­korlati kiképzést adjunk, amit a szakmunkásképző iskolában is megszerezhetnek, hanem képző- művészeti és általános művelt­séget is. Diákjaink az általános tárgyakon kívül rajzolni, művé­szettörténetet, modellezést, kohó- üveggyártási szaktechnológiát és technikai fényképezést is tanul­nak. A munkát az olvasztóke­mencék mellett,1 a legkiválóbb üvegipari szakemberek vezetésé­vel végzik. Nézegetjük, hogyan tanulják a • A jövő űvegkészítő mesterei. fiúk a frissen megformált vázá­ra ráforrasztani a forró üveg- masszát. Az oktatás vezetője min­dig nagy megértéssel avatkozik be, ha kell, hogy a mű, amit a tanuló üvegfóvúján készít, ne kerüljön a szemétbe, hanem a forró, élő, nehezen kezelhető üvegmasszából új, érdekes alko­tás szülessen. — A képzőművészeti tagozaton az oktatás hároméves, és érettsé­gi vizsgával fejeződik be — foly­tatja a tájékoztatását az iskola igazgatója. — Az érettségi tan­tárgyakhoz gyakorlati rész is tar­tozik. Ez egy önálló műtárgy el­készítéséből és megvédéséből áll. Arról, hogy hallgatóink miként tudják e feladatokat megoldani, számos, ritkaságszámba menő, értékes műtárgy tanúskodik. Hogy hol érvényesíthetik tudásu­kat az iskola végzősei? Dolgoz­hatnak az üveggyártó- és kézmű­ves üzemekben, vagy az üvegko- hókban, mint művezetők. A leg­tehetségesebbek folytathatják ta­nulmányaikat valamelyik képző- művészeti főiskolán, és az üveg­készítés valódi művészeivé vál­hatnak. A. K. A kubai szivar titka Szegény Kolumbusz Kristófra sok mindent ráfognak mostaná­ban. Az egyik felfedezéséről azon­ban írásos bizonyíték is rendelke­zésünkre áll. Eredeti naplófel­jegyzései szerint ő talált rá a do­hányra, mégpedig Kubában. 1492. november 6-án. Az addig ismeret­len növényről készített feljegyzé­sei szerint a széleslevelű, aroma- tikus növényt a helybeli bennszü­löttek kedélyesen elfüstölték. A dohány azóta világkarriert futott be, és a föld minden táján ter­mesztik, sokféle van belőle, de a kubai dohánnyal egyik sem vete­kedhet. De mi is a kubai szivar titka? A szakemberek szerint a világ legjobb dohánytermő földjei ép­pen itt, Pinar Rio tartományban találhatók. Ezek a földek izzad­ják ki magukból azt a kreolszínű dohányt, amely a legjobb szivar­burkoló. A titok másik nyitja a kubai parasztok évszázados ta­pasztalatában rejlik, amely a do­hány szeretetével, s a szigetország dohánytermesztésre rendkívül al­kalmas klímájával párosul. Per­sze aprólékos, sokrétű és fárad­ságos munka kell ahhoz, hogy a díszdobozokba csomagolt szivarok a fogyasztókhoz jussanak. A palántázásra előkészítik, gőz­zel fertőtlenítik a talajt, majd fo­lyamatosan, két-három naponként alulról felfelé szedik a leveleket, fűzik és szárítják a dohányt. Min­den mozzanat nagy figyelmet ér­demel. Az aprólékos munka azon­ban igazán csak ezután kezdődik. A kubaiak azt vallják —, s az igényes vevők is e szerint válo­gatnak —, hogy igazán jó szivart csak kézzel lehet készíteni. Tör­téntek persze kísérletek arra, hogy gépekkel helyettesítsék a rendkívül fárasztó, s viszonylag lassú emberi munkát, de a kézi­munka általános felértékelődése a világpiacon arra késztette a ku­bai szivargyártókat, hogy termé­keik jó részének elkészítését még mindig a kétkezi munkásokra bíz­zák. A szivarsodrás menetrendje a következő: a munkás az asztalra terít egy nedves, úgynevezett fe­dőlevelet, speciális késsel méretre vágja a széleit, belehelyezi a kö­penyt, majd a belső levelekkel együtt hengerré sodorja. De köz­ben vigyáz arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza. Ügyel arra, hogy meglegyen a súlya, a színe, a mérete, a simasága és a gyúlékonysága. ' Egy-egy munkás egy1 műszak alatt 120—150 szivart tud készíteni. A szivarokat aztán egy hónapig szárítják. Címkézés és dobozolás után indulhatnak a füstrudak a világ minden tájára. A hagyomány, a hírnév kötelez, nem is beszélve a jelentős valuta- bevételekről. A kubai kormány ezért az elmúlt években több tíz­ezer hektár újabb dohányföldet fogott művelésbe, s tovább gya­rapította a szivarkészítés szakem­bergárdáját. Emellett az utóbbi időben az egyéni gazdák éppúgy, mint az állami gazdaságok több új gépet, felszerelést kantak, hogy növeljék a termelékenységet, hi­szen a világ minden tájáról újabb és újabb megrendelések érkeznek. • Kitűnőnek ígérkezik a termés^ s Rács mögött a milliomos csaló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents