Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. Június 9. • PETŐFI NEPE • 3 LEGFONTOSABB FELADATUK: A KÖRNYEZET VÉDELME Sokoldalú szolgáltatás a megyei kommunális vállalatnál A Bács-Kiskun megyei Kom­munális Szolgáltató Vállalat fő feladata a környezetünk védelme. Településtisztasági ágazatának dolgozói szippan­tókocsijaikkal összegyűjtik a folyékony hulladékot és meg­felelően kiképzett ártalmat­lanító, illetve megsemmisítő helyekre szállítják. A tüze­léstechnikai ágazatban dol­gozók feladata a kémények seprése, valamint a külön­böző tüzelőberendezések kar­bantartása és beszabályozá­sa. A napokban Gaál Ödön igazgatóval arról beszélget­tünk, hogy az idén hogypn, milyen új szolgáltatásokkal egészítik ki a tevékenységü­ket. — Vállalatunk kecskeméti és négy vidéki üzemében 58 szip­pantókocsival gyűjtjük a folyé­kony hulladékokat — mondta az igazgató. — A kocsikból 14 a megyeszékhelyen dolgozik, s kö­zöttük igen gazdaságosan tudjuk kihasználni azt a KAMAZ al­vázra épített 8 köbméteres tar­tályt, mely a mi elképzelésünk alapján a MEZŐGÉP nyíregy­házi gyárában készült. Még az idén két ilyen nagy teljesítmé­nyű kocsival gyarapszik a gép­parkunk. Tavaly a megye terü­letén 456 ezer köbméter folyé­kony hulladékot gyűjtöttünk be és szállítottunk 62 ártalmatla­nító helyre. Közöttük a legkor­szerűbb a kecskeméti, ezt 12 hektáros nyárfaerdőben létesítet­tük két évvel ezelőtt, Törökfái­ban. — Tudomásunk szériáit az év elején kérdőíveket küldtek az ügyfeleknek. — Több száz kérdőíven érdek­lődtünk, hogy elégedettek-e a munkánkkal és van-e valami kívánságuk. Majdnem minden kérdőív visszaérkezett, s ezeket gondosan értékeltük. Az ügyfe­lek kérésére, márciustól beve­zettük a szombati műszakot ■ a megyeszékhely,1 Baja és Kis­kunhalas körzetében. Korábban reggel héttől délután . négyig dol­goztak a szippantó-gépkocsik, jelenleg pedig már hattól tizen­kilenc óráig, tehát munkakezdés előtt és annak befejezése utánis végezzük a hulladék begyűjté­sét. Baján és Kalocsán a kíván­ságoknak megfelelően meg­kezdjük a tőzeges trágya árusí­tását, reméljük Kecskeméten is sikerül majd ezt megoldani. — A tüzeléstechnikai ágazat? — A kérdőívek értékelése so­rán kiderült, hogy nem minde­nütt elégedettek kéményseprő­• Kecskeméten, a Törökfáiban lévő ártalmatlanító helyen üríti a fo­lyékony hulladékot a 8 köbméteres szippantókocsi. ink tevékenységével. Bevezettük a fokozott ellenőrzést, s remél­hetően a jövőben nem lesz ilyen panasz. A kéményeket különben a rendelet szerint évente kétszer :H , ! i . • A vállalat jól felszerelt labora­tóriumában akváriumokban úsz­káló díszhalak „segítenek” a ve­szélyes hulladékok ártalmatlaní­tási technológiájának a kidolgo­zásában. Felvételünkön dr. Szé- csi Gáborné hidrobiológus az egyik akváriumbán vizsgálatot végez. RÁDIÓJEGYZET Ügyeletről — ügyetlenül Már kora reggel megtelik, toe- • legeikkel a ikardosi orvosi rendelő. Kinek itt fáj, kinek ott. Pana­szok, vizsgálatok, receptek, taná­csok ... Azután a doktornő a Trabantjába ül — ha túl nagy a hó vagy a sár: a helyi téesz lo­vas szekerére —, és meglátogatja a környező tanyavilág betegeit is. Ismeri és szereti eZt a vidé­ket; itt nőtt fel, itt gyógyít immár, két évtizede. Az első esztendő első negyedévének adataira még ma is emlékszik: e három hónapban 6820 beteget vizsgált meg a ren­delőben és 1020-at keresett fel a lakásán. De nem réttent vissza, nem úgy, mint az a fiatal 'kollé­gája, aiki egy évig sem bírta; el­ment a városba, mert itt túl sok a munka, nagyon kevés a szabad idő, a tanyák nehezen megköze- líthetőek, s állandó készenlétben kell lennie az orvosnak, mert bármikor beteghez hívhatják. Mondhatni: állandó ügyelet az élete... Körülbelül ennyit hámozhatott ki a hallgató a Rádiószínház dó­kámén tűm játékából, amit szerdán délelőtt sugárzott a KosSuth-adó Csendes ügyelet címmel. Figyel­met érdemlő, érdekes témát ra­gadott meg a műsor készítője, Kása Judit, olyan témát, aminek a feldolgozása megannyi izgal­mas lehetőséget kínál. Éppen ezért ■ érthetetlen, hogyan tudott eny- nyire vontatott, széteső, unalmas dokumentumjátékot összehozni belőle... A megszólaltatott be­tegek szavaiból csak elvétve le­hetett megérteni valamit, bár­mennyire hegyezte a fülét a rá­dióhallgató. (A felvételek hang­minősége is csapnivaló volt!) S ezek a közbeszúrt részletek így nem kiemelték, hanem szétszab­dalták az egész műsort, zavaros­sá téve mindazt, amit a körzeti­orvosnőtől munkájáról, életéről hallhattunk. Aki azonban bátran mer asz- szociálni — felfedezve az érdek­telennek tűnő szavak hangsúlya, hanglejtése mögött megbúvó tit­kokat is —, annak bizonyára az a véleménye, hogy a dókumen- tumjáték doktornője igen szerény asszony. S ez a szerénység ab­ban rejlik, hogy számára a leg­természetesebb : töretlen hittél, lelkiismeretesen végezni a mun­káját. Kimondatlanul is kiérző­dött szavaiból: „Rengeteget dol­gozom? Nincs ezen mit csodál­kozni, ez természetes, hiszen ez a hivatásom, erre esküdtem .. Szerencsére sokan vannak még, akiknek ez a természetes; dol­gozni becsülettel, már-már meg­szállott módon :— anélkül, hogy magasabb 'pozíciók felé törtetné­nek, avagy nyilvános elismeré­sekre áhítoznának. És éppen ezért ők érdemlik meg leginkább a nyilvános szereplést '(amilyen'egy rádióműsor is!), hogy jó példa-' ként megismerhesse őket ország, . világ. Vagyis — ismétlem: Kó- sa Judit témaválasztása, ötlete jó volt, csak a megvalósítás sikerült ügyetlenül. A hiba valószínűleg ott keresendő, hogy kár volt do­kumentumjátékká duzzasztania: egy egyszerű riportban bizonyá­ra lényegretörőbben, mélyreha­tóbban, rövidebben' és érdeke­sebben festett volna e téma. Kár érte... Koloh Elek t kell seperni, akár kéri az ügy­fél, akár nem. Ott, ahol szükség várj rá, külön díj felszámolása nélkül, kéményseprőink még két esetben kötelesek azt „rendbe- tenni”. Hetvenkét kéménysep­rőnk többsége nemcsak a sep­réshez ért, hanem elvégzi az olajkályhák, sőt a gázkészülékek javítását, valámint a cserép­kályhák átrakását. A múlt év novembere óta különben vállal­juk háztartási gázkészülékek karbantartását, és családi házak­ba a gáz bevezetését is. Ennél az ágazatnál újnak számít, hogy megkezdtük az energiatakarékos fűtési rendszerek beszerelését. A Sasad Tsz-ből származó beren­dezés a tömeges állattartásban igen jól hasznosítja az állati hőt és a tapasztalatok szerint mint­egy hatvanszázalékos energia­megtakarítása érhető el. Jelen­leg már három közös gazdaság­gal folyik a tárgyalás és még az idén meg is kezdjük a felszere­lést Bács-Kiskun mindhárom üzemében. Ugyancsak újnak számít, hogy elkezdtük: az infra hősugárzók forgalmazását és’ sze­relését. Ezek a palackos, vagy vezetékes gázzal működő beren­dezések zajtalanok és levegőbe- fúvás nélkül kiválóan alkalma­sak fóliasátrak, istállók és más helyiségek fűtésére. — Ügy hallottuk,' „reneszán­szát” éli a cserépkályha. — Egyre több a megrendelé­sünk. Tavaly 150-et készítettek szakembereink, kétszázat pedig átraktak. A korábbinál' jobb a csempeellátás, Kecskeméten az Arany János utcai központban mintegy tízféle . csempéből válo­gathatnak a megrendelők. O. L. Iparirobot­szemmárium Pénteken befejeződött Győrött a III. Ipari Robot Szeminárium, amelynek 400 hazai és külföldi résztvevője 42 előadást hallgatott meg. A szemináriumon nagy hangsúlyt kapott a hazai robot- gyártás és robottechnika fejlesz­tése. Jelenleg ugyanis csak 90 ro­bot működik az országban, de a több mint .200 millió forint érték­ben számukat a közeli években megháromszorozzák. Bejelentet­ték, hogy a hazai felsőoktatási in­tézményekben is oktatni fogják a robottechnikát, s fokozzák az ez­zel kapcsolatos kutatómunkát. Emlékeztek, fiúk? Mi oly korban érettségiztünk, amikor néhárúy őrült és követőik már a' Föld hatvanegy orszá­gát ráncigálták bele a háborúba, gyilkolásra ki­képzett összesen 110 millió katonával. Sajnos, a mi hazánk sem tudta elkerülni a tébolyt. És mi a német megszállást követően, 1944. március 31-én sebtiben befejezett iskolaév után úgy ké­szültünk az érettségi vizsgákra, hogy miár ápri­lis 3-án addig nem hallott kísérteties mormogás és bombák robbanása értette meg vélünk a va­lóságot. Ekkor sokunk felidézte magában Madách so­rait, amikor így búcsúzik el Kepler a mindent tudni akaró tanítványától: Hosszúnak nézed-é az életet, Hogy sírodig theoriát tanulsz? Együtt mondunk búcsút az iskolának, Téged vezessen rózsás ifjúságod* örömhozó napsugár- és dalokhoz. Rózsás ifjúság? Nekünk nem volt ballagásunk sem. El sem tudturik búcsúzni illő módon a köz­ben hadikórházzá alakult iskolánktól, hisz az utolsó hónapokban és hetekben egy szomszéd gimnázium adott menedéket. Ennek egyik tan­termében írásbeliztünk. Emlékezték, hogy ami­kor magyarból Petőfiről és Adyról igyekeztünk pirosodó fülekkel elővarázsolni ingünk mögül, vagy a zokniból a puskákat, pár kilométerrel tőlünk bombák robbanták a határbari? A dolgozatok mégis jól sikerültek, akárcsak a többi tárgyból. Nagyon meglehet, hogy „tudá­sunkon” kívül ebben tanárainknak is nagy sze­repük volt. Nem sok időnk maradt a döntőre, a szóbelire. A szirénák időnkénti vijjogása köz­ben csak volt erőnk és elszántságunk, hogy erre is felkészüljünk. Nem sikertelenül. Egyik osz­tálytársunk ugyan már sárga csillaggal a mel­lén ült a „vallató” asztalhoz a biztatóan mo­solygó bizottsággal szemben. Néki is jól ment minden, egyáltalán itt nem volt bukott diák. 1944. április 22-én kézbe vehettük nyolc évi küszködésünk vágypapirosát, az érettségi bizo­nyítványt. örültünk? Talán igen, hogy beléphe­tünk az úgynevezett „életbe”. Előttünk a jövő! Igen ám, de milyen. Más kor maturáltjai pajkos bolondságokkal töltötték él az egyetemig, vagy a munkáig való időt. Ezzel szemben mi jutott nekünk? Láttuk a gettózást, az elhurcolásokat, miközben jóformán naponta őrjített bennünket a fenti zummogás és a bombázások robaja. Júliusban aztán ránkcsapott egy bizonyosság. Minden különösebb teketória nélkül becitáltak bennünket a Honvéd Diák Muiikaszolgálatba. Fiatalságunkhoz méltóan aránylag virgoncán ta­licskáztuk a homokot oda, ahová a német mun­kafelügyelő parancsolta. Sűrűn kellett romokat takarítani. Szeptember elején, amikor nagyon kezdett for­rósodni a magyar talaj a német csizmatalpak alatt, feloszlottak a táborok. Most keltenie kez­deni valamit, de mit? Nyakunkon volt már a front, özönlöttek a menekülték, az ágyúdörgés délkelet felől közeledett. Ml is szanaszét szóród­tunk. Kit leventeként masíroztattak nyugat fe­lé, kinek meg azt parancsolták, hogy élete árán is védje Szálasi hungarista talajgyökerét. Ezek­ben a poklos hónapokban kerültünk sokszor olyan helyzetbe, amire igencsak ráillik Albert M\attz egyik mondása, mely szerint: A puskacső élé vagy előle futó embernek nincs ideje azon töprengeni, hogy bátorság-e vagy gyávaság, amit csinál. ' . Ha kis perz&élődéssel is, de átéltük a pokol tüzét. Megtaláltuk otthonainkat, céljaink és vá­gyaink valóraváltásának új útjait keresgéltük. Közben megtaláltuk érettségi tablónkat is. Ezen a tablón tizenegy tartárunk fényképe látható. Már egy sem fog ránk felügyelni, összesen har­mincnégy osztálytárs a tizennyolc éves „férfi­hoz” illő komolysággal ült annak idején a fény­képezőgép elé. Közülük kettő még az érettségi előtt meghalt. Azóta öten szintén eltávoztak kö­zülünk, hárman pedig külföldön találtak új ott­honit, ha nem is hazát. Visszatérve a tablóra: a miénken nincs sem­miféle utalás arra, hogy miikor találkozunk. Ta­lán ösztönösén hagytuk le róla, hiszen ki tud­hatta, mi minden történik az elkövetkezőkben, mint ahogy sok minden történt is körülöttünk, velünk és benpvünk. Igaz, közben kissé megöre­gedtünk. Hát istenem, ez a törvény. Egyébként mit is mondott Goethe? ,tNem kell megöregednünk ahhoz, hogy oko­sak legyünk. Az évek szaporodtával épp elég dol­got ád az, hogy meg tudjunk maradni olyan okos­nak, mint voltunk.” Kinek hogy sikerült ez eddig, azt általában mások ítélik meg. Az öregség ellen azonban! til­takozunk. Mostani találkozónk is bizonyítéka el n!em múlt ifjúságunknak, hiszen itt vannak köz­tünk szeretteink, sokan csak lélekben, fiaink, leányaink, unokáink. Lassan az ő kötelességük lesz a mi osztályunkra való? emlékezés, arra az osztályra, amely mindig összetartott, és össze fog tartani legközelebbi találkozásunkig is. De ugye addig is emlékeztek fiúk? Almást János AKTÍVAÉRTEKEZLET KISKUNHALASON A nőpolitika időszerű kérdései . Csütörtökön, Kiskunhalason a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya, vala­mint a városi pártbizottság szer­vezésében aktívaértekezletet tar­tottak az ipari, mezőgazdasági üzemek, községek, párt- és tö­megszervezeti alapszervezetek nőfelelősei részére a Baromfifel­dolgozó Vállalat tanácstermében. Herczeg Éva, az MSZMP KB munkatársa vitaindítóját három fő kérdés köré csoportosította: a nők foglalkoztatásáról, a politi­kai nevelőmunkáról, a családról és ennek kapcsán a népesedés­politikád gondokról szólt. Mint mondta, a nők foglalkoz­tatottsága országosan eléri a 81 százalékot, amely teljesnek fog­ható fel. Ennek azonban vannak nem elhanyagolható, hátrányos következményei is, többek kö­zött az idősek gondozásában és a gyermeknevelésben, amely mun­ka mellett is többnyire a nők feladata. A jelenlegi 40 órás vagy bedolgozói munkaidő ezért is je­lent sokaknak túl 'nagy .megter­helést. Többféle lehetőség kidol­gozásán munkálkodnak, így a 4—6 órás foglalkoztatáson, illet­ve a teljes munkaidő rugalma­sabbá tételén. A nők között a szakmunkások aránya alacsony, ugyanakkor — ez kedvező — a felsőfokú szakképzettségűek kö­zött 41 százalékot képviselnek. A politikai nevelőmunka ta­pasztalatairól megállapította, •hogy a nők bekapcsolódása a köz­életbe a 70-es években dinamiku­san fejlődött, azonban a 80-as évedtől kezdve nincs arányban a lehetőségekkel. Ennek okát a köz­életi tevékenység presztízsének csökkenésében látja. Lassú a ve- ' zetői munkakörbe való állításuk is, holott képzettségük, aktivitá­suk erre lehetőséget adna. Na­gyon erőteljesen hangsúlyozta a család szerepét. A család a tár­sadalom legkisebb gazdasági és érzelmi egysége, amelyet tovább kell szilárdítani. Sajnos, sok a válás, az alkoholizmus, az ön- gyilkosság és növekszik a veszé­lyeztetett gyermekek száma. Szólt arról is, hogy az országos szervek már dolgoznak a gyermekgondo­zási segély korszerűsítésén, illet­ve a családi pótlék reálértékének megóvásán. A felszólalók kiegészítették, vagy alátámasztották a vitaindí­tót. Dr. Jeremiás Attila, a Kis­kunhalasi Semmelweis Kóríház nőgyógyásza elmondta, hogy az orvosok 50,7 százaléka nő, s kö­zülük nyolcán főorvosi, vagy má­sod!őorvosi munkakörben dolgoz­nak. Utalt arra, hogy az elnőiese­dés nagy gondokat okoz a kór­házakban, hiszen az ágy mellett dolgozó egészségügyieknek átla­gosan 12 százaléka van gyesen, illetve szülési szabadságon, s emiatt a többieknek nyújtott mű­szakban kell dolgozni. Jelentős­nek ítélte meg az elvándorlást is. A fiatal orvosok lakásproblé­májáról szólva kijelentette: sür­gető Kiskunhalason egy garzon­ház építése. Nem kedvező a szü­lések és a művi vetélések ará­nya sem, ugyanis eszek, száma majdnem azonos. Ami ennél is aggasztóbb, hogy a művi beavat­kozást 'kérők között igen nagy a 18 év alattiak száma. GY VIZSGAI>A^¥AfASZTÁfekTAI Sok a lejárt szavatosságú élelmiszer A kereskedelmi felügyelőségek munkatársai mintegy 1200 élelmi­szerüzletben megvizsgálták, ho­gyan tartják be az élelmiszertör­vényt, ezen belül is a szavatossá­gi határidőket. Az élelmiszertör­vény előírja, hogy valamennyi gyorsan romló élelmiszer — fő­ként tej, tejtermék és húskészít­mény — csomagolásán fel keli tüntetni, mikor gyártották, s a gyártástól számított hány jxapig fogyasztható az adott élelmiszer anélkül, hogy az egészségre ártal­mas lenne, s ezt a határidőt be kell tartania mind a kereskede­lemnek, mind pedig a fogyasztó­nak, — A kereskedelmi vállala­toknak, sőt a boltvezetőknek is lehetőségük van arra, hogy saját ' hatáskörben — legfeljebb egyhar-' madával — meghosszabbítsák az árusítás idejét. Ilyenkor azonban az élelmiszert csökkentett áron kell értékesíteni. Ha például egy konzerv a gyári felirat szerint mi­nőségét két évig őrzi meg, azt to­vábbi nyolc hónapon keresztül árusíthatja a kereskedelem, de csak kedvezménnyel. A vizsgálatok során a kereske­delmi felügyelőségek munkatársai megállapították, h,ogy a kereske­dők nagyon sok esetben tájéko­zatlanok a minőségmegőrzési idők meghosszabbítását és az árcsök­kentés módját, idejét illetően. Sok esetben tapasztalták azt is, hogy bár az árusítás idejét meg­hosszabbítják, ez nem jár együtt a leárazással. Az is előfordul, hogy olyan termékeket forgalmaz­nak tovább, amelyeknek már az egyharmaddal növelt minőség­megőrzési határideje is lejárt. Az egyharmaddal megnövelt határidőn túl csak abban az eset­ben szabad árusítani az élelmi­szert, ha a KERMI-vizsgálat arra „a&ettanasnak találja. A tapaszta­latok szerint azonban a kiskeres­kedelmi vállalatok csak elvétve kérik fel a KERMI-t ilyen vizs­gálatra. Ennek a tájékozatlansá­gon kívül többek között a hosszú átfutási idő is az oka. Így tehát az egyharmaddal növelt minőség­megőrzési idő után inkább vállal­ják a megsemmisítést, vagy a szabálytalan értékesítést. A vizsgált élelmiszerüzletek 25 százalékában találtak a kereske­delmi felügyelők lejárt, határidejű élelmiszereket. A hiányosságok döntően gondatlan rendelés, hely­telen raktározás, vagy a minőségi áruátvétel elmulasztásának követ­Pintér Lászlóvá, a Baromfifel­dolgozó Vállalat nőfélelőse arról beszélt, hogy náluk a rugalmas munkaidőre nincs lehetőség, vi­szont a kisgyermekesek gondjai­nak könnyítésére bevezették^ a csúsztatott műszakokat. Lóránd Kálmánná, a TEXCOOP pártve­zetőségének titkára kifejtette, hogy az üzemben három éve va­lósították meg a rugalmas mun­kaidőt, ami rendkívül kedvező a nők' számára, ezzel csökkent a táppénzes napok száma is. Va- nyiska Jánosné, a szociális ott­hon vezetője kijelentette: sok idős emberről a család is képes lenne gondoskodni, s ezért java­solta, 'hogy ki kellene terjeszteni a gondozási segélyt azok számá­ra is, akik idős, beteg embereket látnak el. Csepes Istvánná, a mélykúti Lenin Tsz nőfelelőse azo­kat a gondokat vázolta, amelyek a közös gazdaságban tapasztalha­tók. Elmondta, hogy náluk az idős, nyugdíj előtt álló nők fog­lalkoztatása megoldatlan. Oláh Györgyné, a Háziipari Szövetke­zet elnöke hozzászólásában kér­te: a népművészetnek" számító tevékenységet ki kellene vonnia normatív adózás alól, mert ez nemcsak a szövetkezetét, 'hanem a bedolgozókat is sújtja. A Kiskunhalason rendezett nő­politikái aktíva hasznos, tartal­mas tanácskozás volt, amely . a párbeszéden kívül lehetőséget te­remtett arra, hogy feltárja azo­kat a gondokat és nehézségeket, eredményeket, amelyek ma fog­lalkoztatják a lányokat, asszonyo­kat, a magyar családokat. Gémes Gábor kezményei. Azt is tapasztalták, hogy az üzletek nagy részében a szakadt gyűjtőcsomagolásból az árukat átcsomagolják. Ezeken a csomagokon azonban a fogyasztó­kat semmiféle módon nem tájé­koztatják a minőség-megőrzés időtartamáról, a csomagolás idő­pontjáról. Gyakori az is, hogy az átcsomagolás után helytelen áron értékesítik a terméket. Sok eset­ben nem olvasható a határidő le­járta az élelmiszereken, e téren egyedül a mirelit termékeken ta­pasztalhattak számottevő javulást az ellenőrök. A szabálysértések miatt a ke­reskedelmi felügyelőségek 235 dolgozót vontak felelősségre; 161 alkalommal pénzbírságot szabtak ki, 321 ezer forint értékben; sza­bálysértési feljelentést három dol­gozó ellen tettek. Negyven keres­kedőt figyelmeztettek, s‘ 31 ellen vállalat! eljárást kezdeményeztek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents