Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-06 / 131. szám

rSl NEPE © 5 t ii. Wünsch László táncpedagógus ' ' I v I ' ' ' ' : ’ ' f i -ÁÓ A Dunai Vasmű Táncegyüt­tes neves művészeti vezetőjét először 1962-ben keresték föl a dunavecsei járási művelődési központ munkatársai. , Kérték, jöjjön át, legyen főállásban táncoktató a Duna-vidéken. Wünsch László — az akkoriban már országosan is elismert szak­ember — kért néhány nap gon­dolkodási időt. Vívódott, mér­legelt, majd úgy határozott: igent mond a meghívásra. Ak­kor még nem gondolta, hogy húsz év elteltével is arrafelé dolgo­zik majd, mint a tánckultúra népszerűsítője. Sok siker, számtalan arany-, ezüst-; és bronzminősítés, elismerő oklevél, két alkalom­mal pedig, a Szocialista Kultúráért, kitüntetés jelzi a pálya ívét és azt, hogy érdemes volt vállalkozni erre a küzdelmes feladatra. Jelenleg megyénkben a hartai és a soltszentimrei táncegyüttesek vezetője. — Évtizedek óta a táncokta­tásban dolgozik. Hogyan tekint vissza az elmúlt időszakra? , — Közismert, ihogy a népi tánc és a népdal szeretete nem mai ke­letű. A második világháború előtt is alakultak neves együttesek, és voltak e .mozgalomnak ma már klasszikusnak számító pedagógu­si mesterei. Ilyen nehéz időket azonban, mint az utóbbi tíz, ti­zenöt év, nehezen tudnék emlí­teni. Azzal kezdem, hogy általá­ban a táncnak, a ritmikus embe­ri mozgás pedagógiájának vagyok az elkötelezettje, nemcsak a né­pi táncnak. Képesítést szereztem társastánc, művészi torna, ver­senytánc, klasszikus és jazz-ba- lett szakon, sőt vizsgáztam aero- bicból is. Mégis különösen fáj­lalom, hogy a népi tánc oly so­kat vesztett a népszerűségéből az, elmúlt tíz-tizenöt évben. Pedig ez is „anyanyelvűnk” .része, és erre épülhetne minden más tánc. — Mivel magyarázható a visz- szaesés? — A problémát — általában az öntevékeny művészeti mozgal­makra vonatkoztatva — már so­kan vizsgálták. Én most csak az egyik legaggasztóbb jelenségre hívnám föl a figyelmet. Arra, hogy mostanában elfeledkeztünk az „alapfokról”, a tömege)? tánc- pedagógiai képzéséről. Ma, háegy csoport éJégéodő ’pénzí ákár4 jfcaipr' ni a fenntartóitól, produkálnia kell. Ez nemcsak annyit jelent, hogy megkövetelik a próbák fe­gyelmét, rendszerességét és az el­várható teljesítményeket. Inkább azt: ha egy gazdaság — áfész vagy termelőszövetkezet — áldoz a táncosaira, szeretné, ha rögtön — lehetőleg a profi együttesek szintjén — arany, ezüst vagy urambocsá’ bronz minősítést sze­reznének. A .racionális gazdál­kodás elve így érvényesül a moz­galomban. És ez nem jó, mert a gazdaság más törvényszerűsé­gek szerint működik, mint a pe­dagógia. — Ez, gondolom, összefüggés­ben van azzal is, hogy igazában nem a kulturális tárca a mecé­nás. Mert úgy talán méltányosab­ban ítélnék meg a teljesítménye­ket. ■ — így van. Ma — az esetek többségében — csak a versenyek zsűrijében vannak szakemberek. Ezért a „gazdák” határozzák meg az irányt. A koreográfia (még szebben: az együttes művé­szeti vezetője) vagy azonosul ez­zel, vagy odébb áll... A hajszolt — díjakért rohanó — tempó'ked­vez ugyan a nagyobb lehetősé­gekkel, pénzzel rendelkező együt­teseknek (így leginkább a váro­siaknak), de teljesen szétzilálja a kezdéssel bajlódó, a táncot a mozgás öröméért, az együttlétért, és a kisebb-nagydbb közösségek gyönyörködtetéséért művelő cso­portokat. Pedig az öntevékeny mozgalmaknak ez lenne, az egyik legfőbb u j|gyv.a^itán nerojehét csodálkozni, hogy nincs utánpótlás. Nem alakulnak új együttesek a felbomlók helyett. — Mi lehetne a megoldás? — Szerintem differenciáltabb minősítési rendszert kellene ki­dolgozni. És a támogatások oda­ítélésénél is nagyobb figyelmet kellene fordítani a szerényebb lehetőségekkel bíró együttesekre. — Ügy tudom, hogy gyűjti a környék táncait. Ezeket írja, át csoportjai számára ... — Jelenleg az ország együtte­sei 16—18 táncot táncolnak. Jó koreográfiák, de — legalábbis szakmailag — elkényelmesítenek. Én úgy látom, hogy amíg a saját tájegységének táncait nem isme­ri egy-egy tánccsoport, addig ne kalandozzon másfelé. Ezért kezd­tem el gyűjteni a Solti-síkságon, a Kiskunságban és a Mezőföldön a még fellelhető, de nem ismert táncokat. Gazdag anyag ez. És — ne feledjük! — a gyűjtéssel már a huszonnegyedik órában vagyunk. Ezeket visszük színre a csoportjaimmal. Vannak eredeti kun, szlovák, sváb és magyar táncok, sőt cigány és görög ko­reográfiáim is (az utóbbit Beloi­annisz faluban írtam ,le). A cso­portok — jelenleg hat együttes­sel dolgozom a Duna két partján — nyaranként az úgynevezett jDu- na- menti táncostáborban talál­koznak. Ahol az elméleti képzés mellett, rendszeresek a tánccse­rék is. — Csak. Bács-Kiskun megyé­ben vagy 25 néptánccsoportot ala­pított. Több mint hétezer fia­tallal ismertette, szerettette meg a néptáncot (nem is említ­ve: a társasági szórakozáshoz fon­tos szalontáncokat). Tapasztala­tai alapján milyennek tartja a jó mecénást? — Egy konkrét példát említek. Szalkszentmártonban tíz éve ala­kult az együttesünk. Jártak ak­koriban itt Szlovákiából magyar táncosok. A termelőszövetkezet tagsága, a szép előadás hatására úgy határozott, hogy itt is legyen csoport. Megkerestek, eljönnék-e, segítenék-e? Az első találkozón fiatalok és idősebbek voltaik együtt. Ott volt a termelőszövet­kezet elnöke is. ígérte, minden segítséget megad, csak tanulják meg a fiatalok a magyar táncot. Koszta Flórián ma is a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke és az­óta is szívén viseli közösségünk ügyét. Gyakran itt van a próbá­kon, eljön velünk más községek­be is a föllépésünkre. Gyakran ő toboroz új tagokat. Mert ezt. csak így leshet! És nem úgy, hogy az egyik oldalon betáplálják a pénzt, a másik oldalon pedig türelmet­lenül várják az arany, ezüst, bronz minősítéseket, okleveleket. Vannak nemzetközileg is elismert teljesítményei. a. hazai néptánc­mozgalomnak, valóban szépen csillog a „piramis” csúcsa. De az alapról, a tömegek neveléséről nem szabad soha megfeledkezni. Én ezt választottam hivatásul és nem is bántam meg. Farkas P. József TÁRSASŰTON A BALKÁNON 2. A Fekete-tenger gyöngyszeme Neszebár Háromezer éve lakott, alig 850 méter hosszú és 300 méter széles szigetecske, amit nádrágszíjnyi út költ össze a szárazfölddel. A régi építészet, s egyben a Fekete-ten­ger egyik gyöngyszeme Neszebár, öt kilométerre a Naipoapant szál­lodaerdejétől. — Negyedóránként közlekednek a buszok a két tele­pülés között. S hogy mit mulaszt az a turista, aki nem szakít egy kis időt e gyönyörű kis sziget megtekintésére, azt nehéz szavak­kal megfogalmazni. Neszebár első lakói a írákok voltak, ,s a városkát évszázadokon át a Balkán egyik legélénkebb ke­reskedelmi központjaként emle­gették. Virágkorát a XIII—XIV. században élte. Csak ebben az időben negyyen templomot emel­tek az apró sziget gazdag keres­kedői. Száz évvel később azon­ban, a hódító törökök feldúlták, impozáns épületeinek egy részét lerombolták. A legnagyobb csapás ■mégis 1828-ban, az oroszértörök háború idején érte, amikor a cár flottája szinte rommá lőtte a vá­roskát. Az újjáépítés a századfor­dulón kezdődött, s a görög, illet­ve bizánci stílusban készült temp­lomok viszonylagos helyreállításá­nak köszönhetően, lenyűgöző, nem mindennapi látvány ma már Neszebár. . . Ez utóbbit már akkor sejtjük,- amikor megáll' a 1 csoportunkat szállító autóbusz a városka bejá­ratának háromezer éves bástya­fal-maradványai előtt, a sziget nyugati oldalának kikötőjében (ahol halászhajók sorakoznak, s Neszebár eme ősi mesterségből élő lakói a parton kínálják friss zsákmányukat). Vérrel szennyezett templom Negyvenfős - csoportunkat a Balkántourist idegenvezetője, a magyar származású Marig Nyiko­lajevna — aki negyven éve él a Fekete-tenger partján — kalau­zolja a műemlékvároskában. Szűk, kanyargós utcák, görög stí­lusú lakóházak (az alsó szint kő­ből, a felső szint fából épült), és szinte lépten-nyomon egy-egy gyönyörű templom. A Minden­hatók temploma görög kereszt alapú, falait színes kövekből ki­rakott motívumok díszítik, innen kőhajításnyira az llOOras évek­ben épült Keresztelő Szent Já­nos templom, amely egyben Ne­tt Neszebár keleti partja. szébár múzeuma js; itt őrzik a görög-római, illetve a török kori régiségeket, szobrokat, festmé­nyeket, s külön .kiállítás, mutatja be a városka etnográfikus kin­cseit, régi használati eszközöket, okiratokat. A sziget közepén ta­lálható a Sztarata Mitropolija, az •V. században épült püspöki szék­hely romjai, ami a legrégebbi műemléke a szigetnek. Ma már kulturális programok — színházi előadások, zenéi rendezvények — színhelye' e csodálatos, méretei­ben hatalmas épületmáradvány. Neszebár valamennyi műem­léképületét bemutatni — de még felsorolni is — túl terjedelmes vállalkozás lenne. Két templom­ról azonban még szólnom kell. Az egyik az ortodox Szent István templom, amelyet az 1500-as évek végén emeltek, s az idők folya­mán többször átépítettek, reno­váltak. A belső falain több ezer alakot ábrázoló freskó található; szentek, papok, püspökök képei. Szinte a teljes bibliát elmesélik freskóikkal ezek a falak — való­jában ez is volt a céljuk, hiszen az egykori hívőknek csak elenyé­sző százaléka ismerte a betűk ■titkát. A másik nagyon érdekes épület, a sziget talán .legszebbik részén emelt „Fel nem szentelt temp­lom”. E tizennegyedik századi épületcsarnok furcsa neve egy fur­csák történetet (legendát) őriz: Amikor építették, az egyik tető­készítő munkás lezuhant a ma­gasból a már majdnem kész templom kövezetére, amit véré­vel így beszennyezett. Ezért so­sem szentelhették fel a gyönyö­rű görög stílusú épületet, és so­hasem tartottak istentiszteletet fa­lai között... A műemlékeken kívül, vonzzák a turistákat Neszebár üzletei 1s, amelyek gazdag választékot kí­nálnak a gyönyörű (és viszonylag HONISMERET — "HELYTÖRTÉNET Fényképek a jövőnek Az ősi „kel­lékek’ ' — az emlékezet, a szájhagyomány- az írásos fel­jegyzések — mellé ■ a hely- törltóneti-honis" meretú mozga­lom felsora­koztatja az újabbakat is. Például a fo­tót! Tegyük hozzá ehhez itt, Bács-Kis unban, olyan lehetősé­gei nyílnak mint kevés más helyén az or­szágnak; elég, ha csupán a nagybaracskai szociofotós alkotótábor nemzet­közi hírét idézzük fel. Az az akció, amelyet olvasóink figyelmébe ajánlunk szintén a nagybaracskai táborból gyökere­zik. Két éve már, hogy fiatal" fotósok — a kecskeméti Walter Péter és a bajai Gyulavári Jó­zsef — célul tűzték ki egy egész falu lakosságának megörökítését, Szeremlén, tüdőszűréskor kerí­tettek sort a fotografálásra — szenzáció lett a 300 arcképből az őszutói tárlaton. A harmincas évek szociofotós örökségét vál­laló fiatalok tavaly a német nemzetiségű Császártöltésre ruc­cantak ki ugyanezzel a céllal. A tervezett tájház gyűjteménye számára próbálták lefényképez­ni az összes lakost. 1984-ben öt bajai fiaital fej­leszti tovább az emlékkiállítás­nak ezt a sajátos módját. Alföl­di János, Novak József,, dr. Fa­zár László, Sáfrán László és Si­pos Isitván Csávoly utcáit járták figyelmes szemmel. Lefényképez­ték a belterület mind a 850 házát, s az anyagot — utcák, házszá­mok, térkép szerint rendszerez­ve — a tanácsháza előterének falára tapétázták. Nem szabad vitát nyiltnd afö­lött: művészfotók-e a képek. Dokumentálásra készültek: 1984- ben 850 ház állt Csávolyon, s hogy mindenki tudja, ott a fel­vétel is, igazolásul. Mi minden kiolvasható a 850 kockából! Lát­ható, hogy hol saras, hol köves az utca, melyik ház új, melyik régi, ki ültetett fát, ki virágos- kertet — s ez csupán ad hoc fölsorolása az elemzés lehetséges szemponltjj ainak. • Csávoly, Kossuth utca és Szt. István utca — részlet. A közelmúltban épp Csávő- lyon tartottak megyei honisme­reti találkozót, amelyen a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak illetékese bejelentette: arra készülnek, hogy felhívásit bo­csássanak ki a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából; azt sze­retnék, ha 1984—85-ben minden magyar település minden házát lefényképeznék. Csávolyi példá­ból is érzékelhető, mennyi min­denre lehetne hasznosítani az anyagot — ám ez csupán az egyik, az ésszel, forintokkal mér­hető oldal. A másik az érzelmi: ezt talán leghívebben Susan Sontag véleménye fejezi ki. Fényképet gyűjteni — írta — annyi, mint a világot gyűjteni. Fotósok: munkára föl! —i —f A megújított Reflektor Ma­gazin a szak­Reflektor Magazin ISMÉT „KI MIBEN TUDÓS ?” Ismét Ki miben tudós? vetélkedőre invitálja a középiskolás fiatalokat a . Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Te­levízió : a következő tanévben sorra kerülő rendezvényen ezúttal a ma­gyar Írod alomból és a fizikából szer­zett ismereteikről adhatnak számot a diákok. A versenyre minden olyan fiatal benevezhet, aki az 1984—85-ös tanévben középiskolában tanul és 1984. december 31-ig nem tölti be a huszadik életévét. A jelentkezést a középiskolák KISZ-szervezeteihez, szeptember 15-ig lehet eljuttatni, Azy országos, több fordulós vetélke­dő Októberben kezdődik, s a döntőket — amelyeket a kamerák segítségével már a nézők is nyomon követhetnek — 1985 elején rendezik. A Ki miben tudós? győztesei — a hagyományok­nak megfelelően — a felsőfokú ok­tatási intézmények felvételi vizsgáján az új felvételi rendszernek megfele­lően kedvezményben részesülnek, s értékes jutalmakat is kapnak. olcsó) bőráruktól a divatos ruha­neműkig, ízléses emléktárgyakig. Csodatevő forrás A Naposparttól Burgasz felé haladva, útbaesik egy kedves kis város, Pomorie, ahol ugyan­csak érdemes szétnézni. Egyik legérdekesebb épülete a Szent György kolostor, ahová ilyenkor, májusban — a bolgár naptár eb­ben a hónapban jegyzi György napját — ezrek zarándokolnak az ország megannyi részéről. Van ugyanis a kolostorban egy csoda­tevő forrás, aminek a vizéből ha iszik valaki, annak — az ősi le­genda szerint — teljesül a kíván­sága. Vagy ha mégsem, legalább oltotta a szomját a valóban fi­nom vizű kútnál. S ha már a fi­nom nedűknél tartok: érdemes megkóstolni a szerzetesek borát, amit a kolostor bejáratánál árul­nak. Ezek a szakállas, feketecsu- hás férfiak művelik egyébként a szőlőt, s ők készítik, palackozzák a bort, ami legnagyobb jövedel­mi forrásuk. Mellesleg eléggé furcsa szerzetek ezek a szerzete­sek .. I Például megnősülniük nem szabad, ám a szerelem nincs tilt­va számukra... Burgasz Bulgária egyik legnagyobb vá­rosa, amely 1945 óta hihetet­len ütemben fejlődik. A második világháború befejezésékor, még alig ötvenezer lakója volt Bur- gasznak, ahol ma már 180 ezer lelket számolnak. Három hatal­mas kikötője van, hajóépítő dokk­jai; neves kereskedelmi és ipari gócponttá vált, külvárosaiban új lakótelepek panelóriásai mere- deznek az ég felé. Az iparosodás, az urbanizáció gyönyörű kont­rasztja az a hat kilométer hosz- szú, virágágyak ezreitől tarkálló tengerparti parkja, amely e vá­rost körülöleli. Turistacsábító műemlékekben, gazdag üzletsorokban e bolgá­rok, törökök, görögök és örmé- 1 nyék lakta nagyvárosban ugyan­csak nincs hiány. Sőt, olyan nagy a kínálat, hogy egy-két nap alatt végigjárni valamennyit lehetetlen vállalkozás... Koloh Elek I (Következik: Rodostó) szervezetek súlyának, szerepének megfelelően foglalt állást, tájé­koztatott fontos közügyekben. Korábban színes, érdekes össze­állításokkal próbálta a régi szer­kesztő lekötni a nézők figyel­mét. Inkább szórakoztató műsor­nak éreztem, rnint gligazító, el-^ gondolkodtató összeállításnak.’ Ellentmondás feszült a nagy tö­megszervezet céljai, feladatai, módszerei és a Reflektor Maga­zin hangvétele, tartalma között. Ilkei Csaba szerkesztő-műsor­vezető számára a közvéleményt érdeklő kérdések a legfontosab­bak. Oroszágszerte vitáznak pél­dául a vállalati gazdasági mun­kaközösségekről. Sokan beideg- zett kényelmességből, sokan jo­gosnak tűnő aggodalomból ellen­zik működésüket, térhódításukat, mások szinte egyedül üdvözítő megoldásnak minősítik a gmk-t. Jó, hogy ütköznek a nézetek; mindenki kifejtheti érveit. Saj­nos, kevesen ismerik eléggé ala­posan a vállalati gazdasági munkaközösségek ténykedését és emiatt a viták gyakran félresik- lanak, az indulatok szintjén ma­radnak. A televízió szakszervezeti minek is mondjam — folyóirata jól tette, hogy megbízható ada­tokkal megkönnyítette a tájéko­zódást, az állásfoglalást. Ebből és a többi riportból nem hiány­zott az állásfoglalás: a dolgozók többsége igen is véleményt for­mál, megköveteli szocialista el­veink gyakorlati érvényesítését. Minél jobban utána jár a közér­deket veszélyeztető ügyeknek, annál nagyobb lesz a tekintélye! (Érdemes volna visszatérni az Egy asszony kálváriája avagy aj Az iskolaköteles cigánygyerme­kek számára kétnyelvű oktatási anyagot jelentett meg az Országos Pedagógiai Intézet nevelési osztá­lya. A lovári nyelvjárásban —, melyet a magyar cigányság több­sége beszél — íródtak azok az alapfokú tananyagok, amelyeket a következő tanévben Bács-Kiskun megye óvodáiban, általános isko­láiban kísérletképpen a cigány- gyermekek oktatásakor hasznosí­tanak: az ábrákkal .gazdagon il­lusztrált, színes* füzetekből olvas­ni, számolni tanulnak majd a kis­diákok. Külön tananyag készült az élő- és az élettelen világ; a környezet fogalmainak megismerésére. A szakemberek szerint legfontosabb talán az a füzet, amely a cigány énekeket, verseket, meséket tar­talmazza — mindkét nyelven. így a tanulók játékos foglalkozáso­törvényesség próbája című adás­ra. Ki kellene deríteni: miért azonosulhatott aa ügyben érint- tett vállalat szakszervezeti tit­kára vállalati érdeknek kikiál­tott manipulációkkal.) * * * Szobolits Béla rendezte a Vel- ke'y Ösaíad ~'círríü pedagógusnapt' köszöntőt. Érdekes véletlen is le­hetne, hogy ebben a ceglédi csa­ládban cly sokan választották a tanítói, a tanár; hivatást. Ponto­sabban szólva: a mű alkotói az ünnep alkalmából lelkendezhet­tek volna a Velkeyek vonzal­mán. Azért emelkedett ki ez a film a szokványos műsorok kö­zül, mert készítői megkeresték és megtalálták hivatástudatuk ki­alakulásának okait. Az idősebb Velkeyek ugyanis nemcsak a tan­termekben viselkedtek pedagó­gusként, hanem, a maiád: kör­ben is. Másokai melengető éle­tük, a kciölEns# gondoskodás gyönyörűsége, a .példaadás tisz­telete éreztette meg az ifjú csa­ládtagokkal a tanítói pálya gyö­nyörűségeit A Velkey család o emutatott tagjai mind egyéniségek Ahá- nyan, annyiféle vérmérsékletűek, gondolkodásmóduak. Nem enge­dik belegyömöszölni magukat — Kodály szavaival — a Tanügyi bácsikák jellegtelen tanmenetei­be, tanterveibg, Elismerés illeti a film alkotóit, hogy teret adtak a napi pedagógiai gyakorlatot bí­ráló megjegyzéseiknek, olykor jogos, néha vitatható észrevéte­leiknek. Csak az válhat jd peda­gógussá, aki maga talál rá ké­pességei, pedagógiai hasznosítá­sának legcélszerűbb módszereire, formáira. H. N. kon. énekelve, mondókáikat is­mételgetve juthatnak közelebb a magyar szavak, fogalmak megis­meréséhez. A kísérleti füzetekhez szótárt is készítettek, amely a ma­gyar és a cigány ABC — azaz ro- mano alfabetp — szerint tartal­mazza a tananyagban előforduló szavakat. A kísérleti oktatáshoz most készítik a módszertani út­mutatót. Ennek az új j nevelési-oktatási módszernek az\ a célja, hogy az óvodákban és az iskolákban ci­gánygyermekekkel a pedagógusok könnyebben tudjanak kapcsolatot teremteni, s így a cigánynyelv közvetítésével készítsék fel őket a magyar nyelvű általános iskolai ismeretanyag elsajátítására. Az új tankönyvek szerzői Kar­sai Ervin és Rostás Farkas György BÁCS-KISKUNBAN KEZDIK Tankönyvek a cigánygyerekek oktatásához

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents