Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

1984, H­m A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN A solti igazgató A solti Vécsy Károly Művelődési Ház igazgatója, a népművelővé válás tipikus iskoláját járta végig. 1969- ben — mint a község KISZ-titkára — az ifjúsági klub vezetője lett (igaz, akkor még a helyi áruházban dol­gozott, mint eladó). Három év után szorítottak számára egy státuszt az intézménynél. 1980-től már megbí­zott igazgatóként irányította a köz- művelődési munkát, s 1983-ban ki­nevezték. Eközben elvégezte a főis­kolát; népművelő-könyvtáros szakon szerzett diplomát. Munkáját a mű­velődési miniszter nemrég Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerte el. — Ügy tudom, hogy nehezen hagyta ott a kereskedelmet. — Így igaz. A végsőkig kitar­tottam a puljt mellett. Nagyon szerettem azt a munkát. Jók vol­tak a kollégák, és ott ismertem fel, hogy hivatásom az emberek­kel való foglalkozás. Népműve­lőként ás sokat köszönhetek az ott töltött éveknek. Szerintem a népművelés szakos főiskolásokat néhány hónapra el kellene kül­deni az áruházakba. Mert ha va­laki nem tud szükséges cikket eladni, hogyaln ltudja majd nép­szerűsíteni a kultúrát, ami azért még közel sem oly szükséges sok helyen, mint a zokni vagy a cipő. — Hogyan látja, az elmúlt ti­zenöt évben miként alakult a, közművelődés megbecsülése Sol­ton? — Erre nem könnyű felelni, mert a változás kétirányú. Sokat alakultak a szabadidős szokások. Az emberek nem szívesen szakí­tanak időt — gazdasági érdekeik ellenében — arra. hogy összejöj­jenek, társalogjanak, szórakozza­nak vagy művelődjenek. Ugyan­akkor a hosszú idő óta folyama­tos programok, a közösségformá­lás módszerei eredményesek. Nö­vekszik — ha lassan is — azok­nak a száma, akik rendszeresen eljönnek a rendezvényekre, sőt, bekapcsolódnak a szervezésbe is. — Mire büszke igazán? — Talán arra, hogy befogadtak a soltiak ebben a beosztásban is. Igazán nem könnyű dolog, min­denkinek a kedvében járni. De én úgy érzem, bárhová is me­gyek a községben, mindenfelé sugárzik rám a tisztelet, ami a helyti közművelődési munkának az elismerése is egyben. Persze van más dolog is: itt van a tánc­csoportunk, amelynek az állapítá­sánál én is bábáskodtam, tizen­két éve, és azt kell mondani, hogy soha nem volt még Solton a mostanihoz hasonló színvonalú művészeti csoport. Ennek egyik jele, hogy a városi nagy együt­tesek mellett m|i voiituínk az egyetlen falusi csoport, amely arany-diplomát kapott a kecske­méti országos minősiltőn. — Azt hallottam, hogy egyedül dolgozik, nincs munkatársa, aki segítené. Hogy bírja?' —■ Valóban csak a takarító van és én. 10—12 órát dolgozom na­ponta. Persze ez sem lenne plég, ha az üzemi kulturális bizottsá­gok, a községi intézmények mun­katársai vagy a hivatalok nem adnának annyi szíves-kedves se­gítséget. Ez a jó közösség éltet, s nem engedi, hogy elfáradjak. Ahol nagy a szükség, közel a se­gítség — mondják, s ez, itt így is van. Az intézményünk minden technikai problémáját az üvege­zéstől a központifűtés-szerelésig — társadalmi munkában — a szocialista brigádok végzik. Ez évente milliós tétel! Anyagilag mind a tizenöt termelőegység se­gít, hogy a klubok, szakkörök jól működhessenek. — Milyen ügyekben fáradozik most? — A tánccsoport hosszabb kül­földi vendégszereplésre indul a nyáron, azt készítem elő. Aztán gyűjtöm a pénzt, hogy mi is ki­adhassunk egy, a közművelődés egész kínálatát összefogó műsor­füzetet. .Rám vár jó néhány szó- cialista brigád nyári kirándulá­sának a megszervezése is. Most alakult á citerazenekarünk, az ő munkájukat is segíteni kell. Ki­csit soknak tűnik, de őszitől — úgy néz ki —, lesz egy népmű­velő munkatársam, és akkor már a részletekre is jobban ügyelhe­tünk. De hát a népművelő munkája ilyen... Farkas P. József TÁRSASŰTON A BALKÁNON Hiába olvassa Ró­meó és Júlia tör­ténetét, Sapphó, Baudelaire vagy mondjuk Juhász Ferenc szerelmes verseit, hiába néz szerelmes fimeket, hiába hall­gat szerelemről mesélő melódiá­kat az, aki még sohasem volt sze­relmes; a maga teljességében nem értheti meg, nem . érezheti át mindazt a csodát, ami ezekben az’ alkotásokban valójában fellelhe­tő. Legfeljebb így sóhajt: de szép, de jó is lehet... Akár a szerelem Talán kicsit furcsán hangzik, de lényegében az utazás is ha­sonló: Útikönyvek, útleírások, fil­mek, rádió- és tévéműsorok, dia­képekkel illusztrált ' útibeszámo- íók özönét lehetne ma már pél­daként sorolni 'azokra a lehető­ségekre, amelyek a világ legkü­lönbözőbb tájainak megismerését szolgálják. Kétségtelen azonban, hogy csak azok érthetik, ismer-, hetik meg igazán egy-egy idegen vidék hangulatát, adottságait, kultúráját, embereit, szokásait, akik személyes élményeket is szereznek ' az adott országokról, városokról. Az említettek ellenére badar­ság lenne azt állítani, hogy ha­szontalan szülemények az útifil­mek, útleírások, élménybeszámo­lók. Egyebek mellett azért, mert .sok információt tartalmaznak, sok látnivalóra felhívják a figyel­met, s így alkalmasak arra, hogy utazásra inspirálják az embere­ket. — Legalábbis é sorok írója ezt reméli, közreadva a bolgár tengerparton, illetve Törökország­ban készített jegyzeteit. A csoport A társasutak nem véletlenül népszerűek, hiszen az egyéni uta­zásokkal szemben több előnyük is van: Az utazási iroda — jelen esetben a COOPTOURIST — az útlevéltől a vízumig, a repülő­jegytől a valutáig, a szállástól az étkezésig mindent elintéz, sok utánajárástól kímélve meg az Napospart Volt egyszer egy... szakérettségi Több mint harmic évvel ezelőtt a magyar peda­gógiai intézményrendszernek szerves része volt a szakérettségi. Egy 1948. szeptember 17-én kiadott rendelet hív­ta életre a szakérettségis tanfolyamokat. A gyors és lelkes szakszervezeti toborzás eredményeként október közepén már megkezdődhetett a tanítás Budapesten, utóbb pedig sokfelé az országban. Az alapvető cél az volt, hogy a tehetséges munkás- és parasztszármazású fiatalok számára a középiskolai tananyag gyorsított ütemű elsajátítását, az érettségi bizonyítvány megszerzését, majd a felsőfokú to­vábbtanulás lehetőségét biztosítsák. A népi demok­rácia történelmi-társadalmi igazság te véssél terem­tette meg a tanulás lehetőségét azoknak a tehetsé­ges fiataloknak, akik önhibájukon kívül társadalmi hátrány (családi megélhetési gondok és a háború zavaros évei) miatt nem tanulhattak a maguk ide­jében. A szakérettségis tanfolyamok feladata a szakirá­nyúi képzés volt, műegyetemi, bölcsészeti, orvösi, közgazdasági, agrár stb. szakokat szerveztek. A jö­vendő felsőfokú tanulmányokhoz szükséges tantár­gyakat kiemelten tanították a többi, az általános műveltséghez tartozó tárgyakhoz képest. Akiket felvettek, azokra nagyon kemény munka várt. A kiválasztott fiatalok hiába voltak az átla­gosnál jobb értelmi képességűek, szorgalmasak, ön­tudatosak, a szellemi megterhelés és a fizikai kö­töttség óriási volt. Tengernyi tanulnivaló, s kollé­giumon kívüli egyéni szabad programot csak szombaton és vasárnap délután engedélyeztek. Nemegyszer még az is elmaradt, gyakran kelltett újra programozni a kevéske szabad időt is. Igaz, hogy megnyíltak a tudományokhoz vezető kapuk, de a kapun belül nemegyszer legyőzhetetlennék lát­szó falak tornyosultak. Csak a tudásvággyal! .páro­sult akaraterő segített, csak így lehetett birtokba venni az áhított tudást. Hogy létezett, még, ha csak átmeneti iskolatípusként is a szakérettségi, azt többek között a ma is közöt­tünk élő volt szakérettségisek csoportja^ tanúsítja: mintegy 17 ezer fiatalt iskoláztak be a hét év alatt. Ókét kellene újra összehozni, segítségükkel össze­gyűjteni, feldolgozni a Szakérettségi történetét. A .Népszava szerkesztőségének segítségével meg­kezdődött az anyaggyűjtés. A szerkesztők egy könyv kiadását tervezik, amely a tudományos elemzésen és a tanulságok levonásán kívül emléket állíthat­na,a küzdelmesen nehéz évek egyéni győzteseinek, megörökíthetné a lassanként feledésbe merülő té­nyeket, bemutatná a szakérettségisek szürke hét­köznapjait. Naplóval, fényképpel és minden egyéb dokumentummal, személyes önvallomásokkal il­lusztrálni a tanfolyamok életét, képet adna a ha­zánkban végbemenő kulturális forradalomnak a szakérettségis kollégiumokban zajló színteréről. A Népszava szerkesztőségének kulturális rovata gyűjti a beérkező anyagokat és jelentéseket. Kér­nek .minden volt szakérettségist, tanárt, diákot és mindenkit, aki kapcsolatba került ezzel az iskolatí­pussal, hogy a lehetőségekhez képest segítse az anyaggyűjtést. A szakérettségi intézményét a történelmi-társa­dalmi Változás, a kulturális forradalmi átalakulás hívta életre. Az új értelmiség megteremtésének egyik lehetősége volt, és szükségessége a társadalmi valóságból fakadt, tehát mint történelmi múltunk részét illik közösen megbecsülni és megőrizni. Így válhat majd a „Volt egyszer egy ... szakérettségi” a jövő számára is igaz történetté. D-Cs. Gy. Folyóparti táj fával • Augustin Hirschvogel grafikája. Aba Novák Vilmos emlékkiállítás Múzeum Tokajban Befejeződött a Tokaj főterén ál­ló egykori görög kereskedőház, helyreállítása. A XVIII. század­ban emelt műemlék-épületben múzeumot rendeznek be. Még az idén megnyílik. A négyszintes szép épületben a „Tisza-Tokaj mezőváros” történe­tére vonatkozó dokumentumokat, a Tokaj-hegyaljai történelmi bor­vidék hajdani kereskedelmi köz­pontjának számító helység és kör­nyékének szőlőművelésére, borá­szatára, borkereskedelmére vo­natkozó emlékeket állítják ki. He­lyet kapnak termeiben a Tisza és a Bodrog víziéletének, halászatá­nak emlékei csakúgy, mint a Bod­rogköz néprajzi értékei. Az új múzeumban kapnak majd helyet a Béres-féle gyűjteményből szár­mazó ikonok és iparművészeti tárgyak, a tetőterében pedig kis­mesterek — a kádárok, a bútor- asztalosok, a mézeskalácsosok — műhelyeit, szerszámait mutatják be. így látom a világot Nemzetközi pályázat ifjú képzőművészeknek A szovjet gyermekújság, a Pionyerszkaja Pravda is­mét nemzetközi képzőmű­vészeti pályázatra invitálja a világ gyermekeit. Minden 5 és 16 év közötti kisfiú és kislány a földgo­lyó bármely pontjáról rész­vevője lehet a seregszemlé­nek. Az ifjú tehetségek alko­tópályázatát már ötödik al­kalommal rendezik meg. A megelőzőek igen rangos szemlék voltak. Így például az 1980-as moszkvai olim­piát közvetlenül megelőző felhívásra 75 országból 350 ezer rajz érkezett. „A nemzetközi pályázat szervezésével azt szeret­nénk elérni, hogy a Föld gyermekei jobban megis­merjék egymást, és szoros barátságot kössenek” — mondta a Pionyerszkaja Pravda főszerkesztője, Olga Grekova. — „Azt akarjuk, hogy a gyerekek is kive­gyék részüket a békéért, szabadságért, és a haladá­sért folyó küzdelemből, a világ népeinek érdekében.” A pályázat feltételei egy­szerűek. Minden résztvevő 10 munkát küldhet be. Ha a résztvevők iskolai vagy más gyermekintézménybeli közösségek, akkor 60 mun­kát küldhetnek be. Ezek le­hetnek rajzok, szobrok, vagy az alkalmazott művé­szet alkotásai. A pályázat jelmondata — „így látom a világot”. így tehát a művek témája sincs megszabva. A beküldés utolsó határ­ideje — 1984. november el­seje. Ezt követően a tekin­télyes zsűri kiválasztja a legjobb műveket, melyek­ből 1985 tavaszán Moszkvá­ban kiállítást rendeznek. Kétszáz ifjú alkotó között osztanak ki érmeket és a kiállítás minden résztvevő­je kap oklevelet, kataló­gust, és emlékjelvényt. Aba Novák Vilmos műveiből rendezett kiállítás nyílt vasárnap a pécsi Janus Pannonius Mú­zeumban. A modern magyar fes­tészet egyik legeredetibb alakjá­nak számító művész most lenne 90 éves. Az ez alkalomból is ren­dezett kiállításon a Pécsi Képtár teljes Aba Novák-gyűjteménye kerül közönség elé számos, ma­gángyűjtők tulajdonában levő je­lentős alkotással kiegészítve. utazni vágyókat. A csoportokat felkészült idegenvezetők kísérik, s nemcsak a közös városnézések, múzeumlátogatások alkalmával, de az indulástól a hazatérésig, ami különösen azok számára na­gyon hasznos, akik semmiféle ide­gen nyelvet nem 'beszélnek. Negyven útitárs. Többségük, nő: lakiteleki, illetve kecskeméti asz- szonyok. (A csoportot ugyanis a lakiteleki Szikra Termelőszövet­kezet nőbizottsága verbuválta.) Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy az idegen földön töltött na­pok, a közös élmények milyen hamar közösséggé kovácsolhatják a társasúton részt vevőket, s mennyi ismeretség, barátság szö­vődhet. Szállodaerdő Burgasztól mintegy harminc ki­lométerre található Bulgária egyik legnépszerűbb üdülőhelye, a Napospart. Egy gyönyörű ten­geröböl mentén épült e turista- paradicsom. Nem is olyan régen, 1958-ban rakták le első tégláit a ma már öt kilométer hosszú szál­lodaerdőnek. A tengerpart eme öböl menti részét a természet for­málta kitűnő stranddá, ám a kör­nyék eléggé mocsaras vdlt, s ami legkevésbé turistavonzó: hemzse­gett a kígyóktól. Ezért az építke­zések megkezdése előtt — állító­lag — másfél vagon sündisznót szállítottak ide, hogy kiirtsák e vi­dék halálos mérgű hüllőit. Csoportunk lakhelye a parttól mintegy kétszáz méterre maga­sodó új, húszemeletes Ifotel Ku­ban, melynek felsőbb szintjeiről nagyszerű panoráma tárul a ven­dég elé. A Naposparton nem ke­vesebb, mint 112 szálloda épült eddig, amelyek az erdőben meg­búvó bungalóvárossal és a kem­pinggel együtt csaknem 30 ezer vendég befogadására alkalmasak. Az Olimp, a Glóbusz, a Rila, a Pirin, az Europa avagy a Bur- gasz hotel — csak néhány a sok közül — a Kúbanhoz hasonló, ég­betörő, modern építmények. Még­sem keltenek olyan nyomasztó ér­zést az emberben, mint panelhá­zakkal zsúfolt, egyformán szürke lakótelepeink. A magyarázat egy­szerű: hatalmas zöldövezetek meg­hagyásával, illetve telepítésével épültek a vidék felhőkarcolói. Másrészt a tenger partján emel­kednek ezek a szállodamonstru­mok, s míg a panelóriások a be­zártság benyomását keltik; a lá­tóhatárral ölelkező sík víztömeg a szabadság érzetét. Vagyis lakjon bár a tizennyolcadik emelet apró szobácskájábán valaki, tengerre néző erkélye, ablaka, akár a ki­tépett kalitkaajtó... Az öböl északi részén fut a Fekete-tengerbe a Balkán hegy­ség utolsó, keleti nyúlványa. A homokos part napernyőrengetege, a kristálytiszta víz, az üzletek, vendéglátóegységek sokasága ezerféle nyelvű emberek seregé­től hangos áprilistól szeptember végéig. Bizonyára kevés olyan európai ország van, amelynek honpolgárai ne jelennének meg a Naposparton nyaranta. Igen sok magyar turista is felkeresi. Nem csoda: a környezet gyönyörű; a bolgárok vendégszeretete, kitűnő ételeik, italaik csábítók, s mind­emellett a legvonzóbb, hogy na­pozásra, strandolásra valóban nagyszerű lehetőségeket kínál ez a vidék. Ha netalán mégis boroh- gós időt produkálna a szeszélyes természet — ritka jelenség a Na­posparton —, sportlétesítmények, kulturális és szórakoztató cent­rumok sokasága várja a turistá­kat. Élményszámba menő mű­sorokat kínál1 a vendégeknek többek között a Bár Varieté, s a kalózhajónak imitált Fregattá Bár, ahoi a bolgár népi tánctól a parázstáncig, vagy a ka­lóznak öltözött személyzet vendé­geket megbélyegző mutatványáig sok érdekes meglepetésben lehet része a betérőnek. A Fekete-tengerben egyébként 1600 féle állat él, közöttük delfi­nek, sőt egyes részein fókák is. A víz sótartalma felényi, mint mondjuk a Földközi-tengeré. A Napospart strandján nyolcvan­száz méterre a parttól is csak mellig ér a víz. Vagyis úszótudo­mány nem kötelező... (Következik: A Fekete-tenger gyöngyszeme.) Koloh Elek Nem lehet egykönnyen el­feledni a Kaba­rét, s Liza Mi- nellit. A több­szörös Oscar- díjjal kitünte- • tett amerikai musical film­főszerepe hoz­ta meg Lizának a világsikert. Az 1972-ben készült alko­tásban a har­mincas évek1 Németor­szágának lég­körét egy kitű- 'nően „hang­szerelt” színpa­don és Sally Bowles számaiban, sanzonjaiban fedezteti fel velünk a rendező, Bob Fosse. Emlékeinkben most is elevenen él Liza Minelli ala­kítása. télén is zúg a taps, s ez neki szól. Szép kompozíció az Anyám című dal, amelyet mély átéléssel ad elő. Liza Minelli kitűnő énekesnő, a legjobb bizonyíték erre a ná­lunk most megjelent bolgár ki­adású jconcertálbuma. Liza egy korábbi televíziós műsorából ad keresztmetszetet a fekete korong, melynek címe: Liza „Z"-vei. Bob Fosse és Fred Ebb közös munká­jával készült az említett produk­ció, Minállivel a főszerepben. Elő­ször a jól ismert dallamok csendül­nek fel, részletek a Kabaréból" a Wilkomen, a Married, a Money, money, a May be this time, a Cabaret. „Ha este otthon öl az unalom és a magány gyötör, az élet kabaré, haverom, ka­baréba jöjj!” _ — szólít iSally a Kit Kát klubba. S a pénz­ről imigyen dalol: „Murira vá­gyói, és zsebed dagad? Pénzedért bárhol vidítanak ...” Utánozha­tatlan, fergeteges, sokszínű han­gon hallani a kiváló előadót, az énekművészt. Számára telitalálat a Kabaré, a musical műfaja. Az egyveleg után a sanzonéne­kes Liza dalait halljuk. A prédi­kátor fiát, s a Viszlát feketerigót. (Ez a nóta nálunk: |Szállj, szállj madár,, az Expressz együttes egy­kori kommersz nótája.) Liza'ját­szik. A hangjával, a kiejtéssel. Szinte felidéződik bennünk a nem is látott tévé-show. A lemezfelvé­Kissé vidámabban kezdődik a lemez másik oldala. Az Igen cí­mű dal után egy mókás történe­tet mesél el a művésznő. Pályá­ja elején megkérdezték tőle: Hogy vagy Liza? „Köszönöm, jól, de az én nevem Liza (ejtsd: lájza)”. Persze hitetlenkedett a kérdező, hiába állította, hogy ő nem Liza, hanem „Lájza”. Erről szól a Mon­dom: Liza című dal — humorral fűszerezve, s teli torokból. Ugyan­ilyen könnyed darab a Jó idő van is. A nagyzenekari kíséret meg­felelően kiegészíti az énekest, így mód nyílik arra is, hogy egy-egy dalban nemcsak a szövegben hal­lunk történetet. A zenében válto­zatos, kalandos, gyorsabb-lassabb betétekre is lehetőség van. Liza az | Gotcha-ban olyan, mint egy spirituálé- vagy bluesénekes. S ezt is jól csinálja! Szívét-leikét adja a Szól a csengő-ben Is. Kellemes élményt nyújt Liza Minelli lemeze. Pedig nem mos­tanában rögzítették a televíziós koncertjét: 1975 körül. S ahogy kifut a korongról a tű, az az érzé­sem támad, hogy Liza „lemezé” is lejárt. Vagy csak Magyaror­szágra érkeznek a sztárról ritkáb­ban hírek? Nem örülünk ennek, hogy így van. (Balkanton). Borzák Tibor Liza Nyul Margit

Next

/
Thumbnails
Contents