Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-29 / 151. szám

IDŐJÁRÁS Előrejelzés az ország területére ma estig: Nyugat, felől tartósan megnö­—— —-------^7; vekszik a felhőzet, ismétlődő záporok, z ivatarok várhatók. A szél zivatarok ktoyezetéhen átmenet^g vl- harns lesz. illetve délután északnyugat felől a Dunántúlon tartósan megerősödik A legmagasabb nappali hőmérséklet az ^északnyugati or^ágrészben 20 fok, adélkeletl országrészben 25 fok körül vár­Kádár János fogadta Jesus Montanét VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 151. szám Ára: 1,40 Ft 1984. június 29. péntek Elutazott a kubai pártküldöttség A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívására június 24—28. kö­zött küldöttség élén látogatást tett hazánkban Jesus Montané, a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának póttag­ja, a Központi Bizottság titkára. A vendéget fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára. Megbeszélést folytatott akül. döttséggel Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára.’ A tárgyalások során kölcsönösen tájékoztatták egy­mást a két ország szocialista építőmunkájjámak eredményei­ről és feladatairól, vélemény- cserét folytattak a nemzetközi helyzettől, továbbá a nemzetkö­zi kommunista- és munkásmoz­galom néhány időszerű kérdé­sétől, és áttekintették az MSZMP és a Kubai Kommu­nista Párt kapcsolatainak fejlo­• Kádár János fogadta Jesus Montanét, a Kubai P^t Politikai Bizottságának póttagját, a Központi Bizottság titkárát. (MXI — Soós Lajos felvétele — telefotó — KS) Magyar—jugoszláv kulturális együttműködés Csütörtökön Belgrádbam jegy­zőkönyv aláíráséval beíejjező- dött a magyar—jugoszláv kul­turális együttműködési vegyes bizottság ötödik ülésszaka. A jegyzőkönyvet Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, a magyar tagozat elnöke, és VIo- diszlav Radakovics, Vajdaság Szocialista Autonom Tartomány végrehajtó tanácsának tagja, a tartományi oktatási-kulturális/ Bizottság elnöke, a jugoszláv ta­gozat elnöke írta alá. A vegyes bizottság ülésszakán áttekintették a két ország kor- trjányközi tudományos, oktaitasi tés kulturális munkatervének idő­arányos végrehajtását. Megálla­podtak abban, hogy a következő ülésszakon, amelyet 1986 elején Budapesten tartanak, értékelni fogják a kormányközi munka­terv teljesítését és egyebek kö­zött megvizsgálják a magyaror­szági szerb, horvát és szlovén, illetve. a jugoszláviai magyar nemzetiség anyanyelvi oktatásá­nak területén folytatott együtt­működést. MEGYEI TŰZOLTÓVERSENY KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Legfontosabb: a megelőzés A GYAKORLAT SZAKEMBEREINEK Agrártudományi kutatások Rács-Kiskunban Egyre nagyobb értékek hal­mozódnak fel a környezetünkben. Ez a mennyiségi és minőségi nö­vekedés egyben fokozza annak veszélyét is, hogy ha tűz üt ki, igen nagy lehet a pusztítás. Ezért a károk megelőzéséért az eddi­gieknél is többet kell tenni — hangsúlyozta a megyei tűzolto- versenyt megnyitó beszédében Dr. Dobos Ferenc, a .kiskunfél­egyházi tanács elnöke. Elsőként dr. Lengyel László alezredes, megyei tűzoltóparancs­nok üdvözölte Baja, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Kalocsa es Kecskemét város csapatait, ame­lyek a helyi vetélkedők legjobb- jaii'ból kerültek ki. Annak bizo­nyítására, hogy a tűzoltók a ki­képzési követelményeknek meg­feleltek, és magas szintű gya­korlati tudással rendelkeznek, a versenyfeladatok végrehajtása szolgált: Igaz,“csak imitálták ’a pályán a tüzet, de a csapatoknak ugyanúgy kellett tenni, mintha valódi lett volna a veszély. A kismotorfecskendő-szerelés csak messziről tűnt egyszerűnek. Percenként 800 liter víz továbbí­tásával egyszerre két tömlővéget kellett a száz méterre lévő tűz-’ fészekre irányítani. Ha sikerült a lángokat eloltani, vagyis a cél­tábla mögötti 10 literes vödröt egy kis lyukon át a nagynyomású vízzel megtölteni, máris föllendült az elmés szerkezet karja, s je­lezte, ki az ügyesebb. A kecskemétiek első próbálko­zását nem kísérte szerencse, mert az összecsiszolódott .tömlőcsatla­kozások egyike a nagy nyomás és a csöppet sem szelíd motor miatt szétrázódott, így a csapat érté­kes .másodperceket veszített. A kiírás értelmében másodszor is kísérletet tehettek, ami már nagy­szerűen sikerült. (Igazi tűznél- ez. természetesen lehetetlen.) A (négyszer 100 méteres váltó- futás egyik feladata valódi tűz oltása volt poroltó készülékkel. A fürdőkádnyi méretű .tepsibe töl­tött tűzveszélyes folyadékot né­hány perccel korábban gyújtot­ták meg, mielőtt a versenyző oda­ért. A kellően lángoló és füstölgő benzint az ügyesebbek néhány felJÉÉ f ——... 0 ' A kismotorfecskendő-szerelés rajtja. (Straszer András felvétele) .másodperc alatt úgyszólván el­fújták. , ... . Ha lángokban all az epulet, nem könnyű feljutni az emeletek­re, pedig az élet mentéséhez ez sokszor elengedhetetlen. Erre ta­lálták ki a horoglétrát, amely a maga 9 kilójával és a végén ki­nyúló kapaszkodó fogazatával nagyszerűen használható eszköz­nek látszik. Legdöntőbb a fizi­kai állóképesség fenntartása es a félelem leküzdése — mondta a második emeletről való leérkezése után Danajka János törzsőrmes­ter, kiskunhalasi szerparanos- nok. Bármilyen versenyben fontos a pillanatnyi, szellemi—fizikai állapot. Erre egyik csapat» sem panaszkodhatott, hiszen, kitűnően helytálltak valamennyien. A gya­korlottság és a frisseség most a ■kecskemétieknek jelentette az első helyet, az alig lemaradó Kis­kunfélegyháza és Kiskunhalas előtt. Az egyéni teljesítmények értékelésekor a bizottságok Jer- kovics Mihály bajai törzsőrmes­tert látták a legjobbnak^ aki mö­gött a kecskeméti Horváth Béla főtörzsőrmester és a szintén me­gyeszékhelyi Szalai József törzs­őrmester végzett a második, il­letve a harmadik helyen. T. B. Tegnap ülést tartott a Bács- Kiskun megyei Tudományos Koordinációs Szakbizottság Kecs­keméten, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Válla­lat tanácstermében. A tanácsko­zásion a megyei kutatóintézetek szakemberei, vezetői vettek részt, eljött dr. Szőkefalvi-Nagy Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottságának elnöke is. A megyei szakbizottság elnöke, dr. Balázs Sándor, az agrártudo­mányi kutatások helyzetéről és le­hetőségeiről tartott előadásában a négy — e körzetbe tartózó — ker­tészeti kutató és oktatóhely tevé­kenységéről szólt. A Kertészeti Egyetem Kertésze­ti Főiskolai Karán folyó tevékeny­ség gondjai közt említette, hogy itt önálló kutatói és kutatási se­géderői státusz nincs. Mégis jó eredményeket tudnak felmutatni. A gyakorlatot szervező szakem­berekhez a feltárt új ismereteket egyre nagyobb mértékben juttat­ják el. A Gyümölcs- és Dísznövényter­mesztési Fejlesztő Vállalat kecs­keméti telepén a nyári gyümöl­csök, elsősorban a csonthéjasok termesztési kérdéseinek vizsgálata folyik. A múlt évi átszervezésből adódó, növekvő költségek és a te­lep kedvezőtlen termőhelyi adott­ságai veszteségessé tették a ko­rábban nyereséges telep gazdálko­dását. Az üzemi gyümölcster­mesztés jövedelmezőségének csök­kenése miatt apadt az új kutatási eredmények iránti fogadókészség. Így a telep a kutatott témák szá­mának csökkentésére kényszerül. A Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete fel­adatait három egységben, szőlé­szeti borászati és ökonómiai fő­osztályon látja el. Kiemelt jelen­tőségű a szőlő- és borágazat ter­mesztési körzeteinek komplex vizsgálata. Nemesítési munkájuk eredményét 28 államilag minősí­tett új fajta és klón fémjelzi. A szőlőtermelő ágazat fejlesztésére több megyére vonatkoztatva ké­szítettek tanulmányokat. Ezek fő feladata a számítástechnikára és ökonómiai módszerekre alapozott üzemi tájékoztatási rendszer ki­dolgozása. Az intézetnek széles körű kapcsolatai vannak a szocia­lista országok kutatóival, vala­mint az NSZK-ban, Ausztriában, Olaszországban, Kanadában, Franciaországban, az USA-ban és Japánban dolgozókkal. Végül a Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet Fejlesztő Vállalat munkájáról számolt be dr. Balázs Sándor. Ennek a zöldségtermesz­tés folyamatos korszerűsítésére hivatott intézménynek a kutaltói az elmúlt tíz évben 72 új fajtát vihettek állami minősítésre, és jelenleg is több mint 50 fajtaje­löltjüket vizsgálják. Kapcsolatuk a nagyüzemi gyakorlattal sokrétű és szerteágazó. Emellett reszt vesznek a kiskertmozgalom szak­mai irányításában és fejlesztésé" ben is. A Tudományos Koordinációs Szakbizottság tanácskozásán dr. Király Mihály ititkáir javaslatot tett egy tervezett tájékoztató ki­adványról. Ezek után a resztve­vők megvitatták a Magyar Tudo­mányos Akadémia Öregedi Bizott­ságának és a Tudományos Koor­dinációs Szakbizottságnak az együttműködéséről szóló megálla­podás-tervezetet. G. E. Többet exportálnak, | mint az elmúlt évben Termeltetés és felvásárlás az áfészeknél A MÉSZÖV elnöksége tegnapi ülésén az idei exportelötoányzatok időarányos teljesítését értékelte. Megállapította: tavaly 8, áfész készített exporttervet. Az elképzelések szennt ií'JO miUio formt értékű árut értékesítenek külföldön, s ennek nagyobb hmyadat nyu- gatra szállítják. Az elmúlt évhez képest csaknem 33 szazatokkal bő­víteni szándékoznak az idén a kivitelt. AZ EMBERIBB ÜGYINTÉZÉSÉRT Társadalmi összefogással Számottevő növekedést jelent a kiskunfélegyházi Integrál Áfész libavágó üzemének belépése a termelésbe, amely 1984-ben több mint 40 millió forint értékű árut tervez nyugatra küldeni. Tovább emelte exportelőirányzatáit a (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap délután tartotta ülé­sét Kecskeméten a tavaly októ­berben alakult területi rehabi­litációs bizottság. Tagjai — köz­tük a megyei tanács, a Hazafias Népfront és az egészségügy kép­viselői — beszámoltak első fél­évi munkájukról, a megváltozott munkaképességű dolgozók meg­felelő munkakörbe helyezéséért kifejtett tevékenységükről. Dr. Szikszai István, a területi bizottság titkára, bevezetőjében hangsúlyozta: a rehabilitáció komplex társadalmi feladat, megvalósítása széles körű össze­fogást igényel, s egyben örömmel számolt ‘be arról, hogy a korábbi hat városi után a közelmúltban Bácsalmáson, Kunszentmi'klóson, Kiskunmajsán, és Tiszakécs- kén is alakult helyi bizottság. Munkáltatói rehabilitációs bizottságokat átoknál az egysé­geknél szerveztek, ahol üzem­orvos van. Gondként említette, hogy néhol a helyi szervezet és a vállalati felelősök kapcsolata (Folytatás a 2. oldalon.) á mikor már történelem Á1 lesz az a kor, amelyben x A ma élünk, valószínű, úgy határozzák meg a történészek, hogy a 70-es évek második fe­le volt az illúziók elvetésének, a SO-as évtized első fele pe­dig a dinamikus gazdasági növekedés előkészítéséinek időszaka. Vagyis a 70-es évek második felében ismertük fel igazából, hogy a tőkés világ- gazdasági válság a mi gazda­ságunkra is hatással van, vég­tére Európa egyik legnyitot­tabb gazdasága vagyunk. Még akkor eldöntöttük válaszunkat az új kihívásra, s a 80-as évek első felében — a, nadrágszí- junkat kissé összébb húzva — kifizettük adósságaink na­gyobbik felét, átlendültünk a holtponton, s ha dinamikus gazdasági növekedésre még nem is voltunk képesek, a szocialista országok | közössé­gére támaszkodva már elő­készítettük, megalapoztuk azt. Ez a folyamat világosan nyomon követhető, és újabb kibontakozásáról tanúskodik az MSZMP Központi Bizott­sága június 26-i üléséről meg­jelent közlemény. Más szavak­kal, ha vannak is plusz és mí­nusz előjelek (plusz az iparnál, a lakosság pénzjövedelménél, mínuszt okozott a múlt évi aszály a nem rubelelszámo­lású külkereskedelemben), nagy meglepetések azért nin­csenek. \Ma, amikor annyi kellemet­len fordulatot él át a világ nagyobbik, nem szocialista fe­le, nem lehet eléggé örülni az ilyen mondatoknak. Hiszen mindezt olyan körülmények között tudtuk elérni, amikor _ ez is benne van a_ közle­ményben — ... „a s csereará­nyok tovább romlottak”. E lképzelhető, hogy egyik­másik olvasónk1 már fásult, amikor a cserearányromlás fogalmával találkozik, de hát e sokat használt, mondhatnánk elkoptatoti kifejezés mögött rideg, vagy inkább drasztikus tények rejlenek. Egy neves történészünk hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy Magyaror­szág már annyit vesztett ezen a cserearányromláson, mint amennyi anyagi értékünki el­pusztult a második világhábo­rúban. S hogy mennyit vesz­tett volna még, ha nincs KGST, vagyis nincs hol gaz­daságosan értékesíteni évi 13 Bizalmunk fedezete ezernyi „autóbusz-termesünk nagyobbik felét — egyéb gé­peinkről, gyógyszereinkről, textil- és ruházati cikkeinkről és élelmiszerexportunkról nem is beszélve — nos, mind­ezt, mint feltevést még nem mérte fel senki. Ez így ugyan­is felmérhetetlen. Nem ok nélkül méltatja, emeli ki a legújabb pártdokumentumunk is a KGST-tagországok június közepén megtartott moszkvai tanácskozását, hiszen — egy hasonlattal élve — Magyaror­szág számára olyan fontos a KGST, mint amenyire az em­ber számára nélkülözhetetlen az ivóvíz. A cserearányromlás szá­munkra sem végzet, fátum. S ha mégis tart egyelőre, ez azt igazolja, hogy nem vagyunk még elég mozgékonyak. S ha azt kezdjük el bogozgatni, miért nem, akkor eljutunk az ismert következtetésekhez, tényékhez: mert túLnehezek a termékeink, nem vagyunk elég termelékenyek, mert paza­roljuk a munkaerőt stb. S ha meg tovább megyünk a miér­tek vizsgálatában, kiderül, hogy a radikális változtatásra képes hatékony, jövedelmező gazdálkodásnak még számos fékje van nálunk, s csak e fékek kioldása gyorsíthatja fel a mozgást — vagyis eljutunk a gazdaságirányítási rendsze­rünk továbbfejlesztésének szükségességéhez. Megtörténhet, hogy a leg­utóbbi KB-ülésről kiadott közleményt olvasva többen el­lentmondást vélnek felfedez­ni a sorok között, mondván: ha több mint 4 százalékkal nőtt az ipari termelés (jó né­hány éve nem írhattunk le ilyesmit), ha a kivitel is jól halad, akkor miért került be a dokumentum szövegébe; „a beruházás, a lakosság jogyasz- tása legyen összhangban a gazdasági teljesítményekkel... A népgazdaság egyensúlyi helyzete megköveteli, hogy a lakosság és az állam bevételei a számítottnak megfelelően alakuljanak”. Hiszen — mond­hatja az olvasó — ebben az is bentfoglaltatik, hogy az élet- színvonal észrevehető emelke­désére nem számíthatunk. Valóban nem — mert még nincs megalapozva. Miután törlesztjük az ezután esedékes külföldi adósságainkat (itt kezdődik a gazdasági egyen­súly!), csak szerényebb kiadá­sokra futja. Van ugyan erőnk arra, hogy tovább építsük Paksot, a metrót, befejezzük az Operaház felújítását, tető alá kerüljön a 70—74 ezer lakás, sőt — amint pénzügyminisz­terünk egyik nyilatkozatából kiderül — még arra is lehető­ség nyílik, hogy egyes dolgo­zó rétegek, mindenekelőtt a pedagógusok fizetésemelését előkészítsük. Arra azonban már nincs erőnk, hogy az ak­tív keresők és nyugdíjasok milliói életszínvonalát emel­hessük. Egyelőre csak az év első öt hónapjában nőtt 4' százalékkal az ipari termelés: az elmúlt esztendőkben alig emelkedett, s ennek megfelelően alakult nemzeti jövedelmünk évenkén­ti összege is. Tartósabb növe­kedésre, megalapozottabb di­namizmusra van szükség. Ar­ra, hogy ne kelljen úgy szá­molgatnunk, mint ahogy _ az országgyűlés ipari bizottságá­nak legutóbbi ülésén történt: igaz, hogy ennyivel nőtt az ipar termelése, de... Az idén 4 munkanappal kevesebbel kell beérnünk, mint 1983-ban, és a néggyel kevesebb mun- 'kanapból hármat a második félévben kell „lenyelnünk”. Vagyis: ha nem igyekszünk, nem 4 százalékos hanem jóval szerényebb ipari termelésnö­vekedésre számíthatunk. A tartósabb gazdasági nö­vekedés, a megalapozott di­namizmus elérésének útját- mödját a párt kidolgozta. A célok, a tennivalók világosak. Ezért — immár az 1985. ta­vaszára összehívandó XIII. kongresszusra készülve — az­zal a tudattal dolgozhatunk, hogy a mi pártunk helyzet- elemzéseit, országépítő prog­ramját az élet igazolta. Az élet a valóságfedezete. Ezért bízhattunk és bízha­tunk ezután is benne. Magyar László dését. Jesus Montané találko­zott Várkonyi Péter külügymi­niszterrel, Berecz Jánossal, a Népszabadság főszerkesztőjével és Horn Gyulával, az MSZMP KB osztályvezetőjével. A küldöttség csütörtökön el­utazott hazánkból. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents