Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

1984. június 21. • PETŐFI NÉPE • 5

Juhász Jenő

VENDÉGÜNK VOLT

Sokan köszöntötték régi ismerősként Juhász Jenőt, a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának a vezetőjét a szakszervezeti könyvtárigazgatók .legutóbbi kecskeméti tanácskozásán. A középiskolai tanár, könyvtáros végzettségű szakember több bibliotékában dolgozott. Élete egyik légszebb, leghasznosabb szakaszának a Fejér megyei szakszervezeti központi könyvtár igazgatójaként eltöltött évtizedét tekinti. Hosszabb ideje dolgozik a minisztériumban, négy éve nevezték ki osztályvezetőnek. Személyes tapasztalatai, munkaköre révén jól ismeri a magyar könyvtárügy legutóbbi negyedszázadát. Cselekvő részese volt a nagy föllendülésnek, a könyvtári hálózatok teljes kiépítésének és tud az életformaváltásból, a megdrágult könyvtárakból adódó'gondokról. Mi mást kérdezhetnék elsőként:

A NÉPI LENGYELORSZÁG 40 ÉVE

2. A dolgozók érdekében

0 Földosztás

— Olvastam, itt az értekezleten is hallottam, hogy kevesebb az olvasó, csökken a kikölcsönzött könyvek száma.

— Ott csokikén, ahol nem építették meg az igényeknek megfelelő könyvtárat, ahol nem követték a településen belüli népmozgásokat, változásokat. Tavaly különben a tanácsi könyvtárhálózatban több olvasót tartottak nyilván, mint az előző évben.

— Szerte a világban módosult a könyvtárak szerepe. Elmondható mindez a magyar közgyűjteményekről is?

— Mindenképpen. A hagyományos könyvikölcsönzésen kívül részt vállalnak a közművelődés más területeiből.. Számtalan író—olvasó találkozót rendeznek, kiállításokat kezdeményeznek, zeneesteket szerveznek, szakköröket tartanak fönn. Arra (törekszenek, hogy gyakorlati ügyekben is minél több hasznos információval segíthessék olvasóikat. Felismerve a dokumentáció megnövekedett fontosságát, jó néhány helyen ,adatbankot” alakítottak ki. Szolgáltatásaikkal sok esetben közvetlen kérés nélkül is segítik különböző intézmények, szervezetek, vezető testületek munkáját, összefoglalva: erőteljesen bővül a könyvtári szolgáltatások köre.

— Olyan hasznos kiadványokra gondol, mint például a Kiskunhalasi Városi Könyvtár helyismereti bibliográfiái, a mezőgazdasági szakembereknek rendszeresen postázott szakirodalmi tájékoztatói?

— Igen. Nehéz volna túlbecsülni az efféle szolgáltatások hasznát. .

_ Ha már szó esett Bács-Kiskun megyéről, említsen meg, legyen szíves, más jól dolgozó könyvtárakat, dicséretes kezdeményezéseket. Tudom, az ilyen rövid interjútól nem várható a teljesség, még kevésbé a könyvtári hálózat alapos elemzése.

— A városi vezetők segítségével példásan támogatja az iskolai könyvtárakat a kiskőrösi városi könyvtár. Figyelemre méltó a keceli kísérlet. A kiskunhalasi kollégákról már szóltam. Baja a nemzetiségi könyvellátás egyik gazdája.

_Sajnos a Bács-Kiskun megyei könyvtárhálózat

s

zemélyi ellátottsága rosszabb volt más megyékénél. A tárgyi feltételek is meglehetősen kedvezőtlenek voltak. A működési feltételek javítását szükségesnek tartja-e a minisztérium? .

__ A’ megyeszékhely már nagyon nélkülözi a régóta hiányzó, korszerű könyvtárat. A jelenlegi körülmények között nehezen teremthetők meg a műKÉPERNYŐ

ködés elemi feltételei. Jobb körülmények között összehasonlíthatatlanul jobban kihasználhatnák a könyvtárosok a hatalmas gyűjteményben felhalmozott ismereteket, értékeket. Szűkösködik a kiskunfélegyházi könyvtár is. örvendetes, hogy Kiskunhalas és Kiskőrös után Baján is hamarosan új épületbe költözhetnek e fontos közintézmények.

— Hála a vidék általános fejlődésének, sok új — különböző főhatóságok, intézmények, vállalatok áltál fenntartott — könyvtárat alapítottak az elmúlt évtizedekben. Kecskeméten például három nagy mezőgazdasági szakgyűjteményt tartanak fenn, gyarapítónak a megyei könyvtár szakrészlegén kívül. Félreértés ne essék: mindegyik szükséges, mindegyiknek sajátos feladata van. Mégis úgy érzem, hogy tudatosabb együttműködéssel, egyeztetett állománygyarapítással jobban fölhasználhatnák a rendelkezésükre álló pénzt, tovább bővíthet- nék szolgáltatásaikat.

— Országosan jobban ki lehetne használni a távlatosabb, szervezettebb összedolgozásban^ rejlő lehetőségeket. Utalhatnék arra, hogy célszerű lenne — személyes véleményem szerint — a szakszervezeti és a vállalati műszaki könyvtárak szorosabb együttműködése.

_ Az újságokban, a rádióban, értekezleteken

i

dőnként élénk viták bontakoznak ki az olvasás jövőjéről, könyvtáraink állapotáról, a fejlesztés kilátásairól. Mit várhatunk?

— Derűlátó vagyok. A társadalomnak, a népgazdaságnak egyre nagyobb szüksége lesz korszerű könyvtárakra. Optimizmusomat örvendetes tények is táplálják. Míg az elmúlt évtizedben évente átlagosan öt—hatezer négyzetméterrel gyarapodtak a magyar könyvtárak, a nyolcvanas években ennek kétszeresével, háromszorosával növekedett intézményeink alapterülete. Az elmúlt hetekben adták át a szegedi Somogyi Könyvtár új épületét. Ne menjünk messzire: itt az épületben a korábbinál sokkal jobb helyet kapott a szakszervezeti könyvtári hálózat megyei központja. ítészben ennek megtekintéséért rendezték itt — úgy hallottam ezt az országos értekezletet.

— Bízik abban, hogy hasonló indítékból a tanácsi könyvtárigazgatók részére is szervezhetnek or- Szágos' találkozót Kecskeméten?

— Természetesen.

H. N.

A népi Lengyelország létrejöttét fontos események előzték meg.

A lengyel nép sohasem nyugodott bele az 1939 szeptemberében reá mért csapásba, bátran szembeszállt a hitlerista Németországgal.

A fasiszta megszállókkal vívott ' harc első soraiba a kommunisták tartoztak. 1942 januárjában megalakult a Lengyel Munkáspárt (PPR), amely célul tűzte ki a valamennyi hazafias erőt egyesítő széles antihitlerista front létrehozását. Ugyanakkor megfogalmazta a felszabaduló Lengyelország társadalmi átalakulásának programját. Első felhívásukban a kommunisták hangsúlyozták, hogy olyan lengyel államnak kell újjászületnie, ahol a nép maga dönt sorsáról, amely a munkásaknak munkát, a parasztoknak földet, a fiataloknak képzési lehetőséget biztosít.

A hazai lengyel baloldal tevékenységével párhuzamosan a szov- jetunióbeli, lengyel kommunisták és a baloldal 1943 márciusában megalakította a Lengyel Hazafiak Szövetségét, majd ugyanez év májusában a szovjet kormány segítségével a Tadeusz Kosciusz- kóról elnevezett 1. hadosztályt, amely a leendő Lengyel Néphadsereg csírája volt.

1944. július 22-én a szovjet hadsereg és a Vele vállvetve harcoló lengyel hadsereg átlépte a Bug folyót és felszabadította az első lengyel .területeket. Ugyanezen a napon, július 22-én közzétették a történelmi jelentőségű júliusi kiáltványt, amely lefektette az állam újjáteremtésének alapjait. Mindez Lengyelország előtt megnyitotta a szocialista fejlődés útját.

Még tartott a háború, amikor a fiatal népi (hatalom megkezdte a földreform végrehajtását, amelynek eredményeként a parasztok körülbelül 6 millió hektár földet

■kaptak. Űjabb fontos* lépés volt az államosítás a gazdaság legfontosabb területein. Az 1947-es választásokon a társadalom döntő többsége a szocializmus mellett szállt síkra. Egy évvel később, 1948. december 15-én a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt egyesülése nyomán megalakult a Lengyel Egyesült (Munkáspárt, amely kijelölte a lengyelországi szocialista építőmunka feladatait.

A júliusi kiáltvány közzétételétől eltelt negyven év során a népi Lengyelország történetében mélyreható változások mentek végbe. Egyedül a városokban a lakások száma 2 millióról 5 millióra, a lakóhelyiségek száma a nem egészen 6 millióról több mint 21. millióra emelkedett. A népi állam minden polgárának biztosította a munkát, a tanulási és szakmai továbbképzési feltételeket. Lengyelország ma a művelt emberek hazája: jelenleg több mint 1,6

millióan rendelkeznek egyetemi és főiskolai, 6,5 millióan középiskolai végzettséggel. Általánossá •tették az egészségvédelmet, a társadalombiztosítást, lényegesen bővítették a szabadságolási rendszert, a szociális segélyeket.

A szocializmus embermilliók számára teremtette meg a társadalmi előrelépés lehetőségét.

Interpress — KS

I. Mikor jött létre a Lengyel Egyesült Munkáspárt?

1. 1948. december 15-én;

x. 1943. október 10-én;

2. 1940. július 4-én.

II. Hány lengyel állampolgár rendelkezik egyetemi és főiskolai végzettséggel?

1. Több mint 1,6 millió;

x. 3 > ilió;

2. 1 mulió.

ÉRDEMES

MEGNÉZNI

Orbán Dezső kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

Labdarúgó Európa-bajnokság

Nem irigylem azokat a művészeket, tudósokat, akiknek műsorait, a franciaországi mérkőzés- sorozattal egyidőben mutatták be a másik csatornán. (Furcsa szóhasználat, de nincs jobb. Érdemes volna elnevezni valakiről, valamikről az egyest és a kettest.) Ma már a meccsnézés közel sem olyan szertartás, mint egykét évtizede, de azért miajid mindenütt bekapcsolják a készüléket, ha foci következik. M'ég a férfiak között is akadnak, akik a meccs közben belekukkantanak az újságba, elintéznek apróbb otthoni tennivalóikat, és csak akkor pillantanak a képernyőre, amikor a riporter fölemeli a hangját. Tudják, a gólról nem maradhatnak le,‘ mert kétszer-háromszor is % • visszajátsszák.

Jómagáim egyre inkább mint társadalmi jelenséget, mint élet- jelenséget figyelem a labdarúgómérkőzésekét.

Kérem tisztelettefli, ki gondolko.- dott azon, hogy tíz-és százmilliókat foglalkoztat az, hogy egy-egy . játékos néhány centiméterrel följebb vagy lejjebb rúgta a labdát. Torontótól Kamcsatkáig, Oslótól a Tűzföldig egyidőben vitatkoznék az embereik, hogy az adott esetben' kinek volt igaza, ki hibázott, kit illet elismerés. Mondjon bárki hasonló tüne- > ményt az emberiség történelmében! Nehéz lenne ... Népék felednek gondokat, ha győz a csapat, százezreket kedvetlenít el a kudarc. Tetszik nem tetszik; így van.

Ha már így alakult, arra kellene törekedni, hogy minél többet hasznosítsunk ebből a szép játékból, amelyet a rátelepedő,

' hozzákapcsolódó személyi és cso- portérdekék már-cnár végveszélybe kergetnek.

Sokat tehetnek, tehetnének az újságírók, a rádiósok, a tévések a megmentésiéért. Egyszerűen fölfoghatatlan számomra, hogy a Telesport új (kisegítő?) munkatársa nem kért élnézést az ország közvéleményétől, a jugoszláv orvos családjától, amiért huszadrendű üggyé nyilvánította: életben marad-e a szinte a szemünk előtt klinikai halálba zuhant Bojeda Milenovics. „Megnyugtatott” bennünket: nem a szövetségi kapitány lett rosz- szu'l... (Zavarában fogalmazott helytelenül? Vasárnap este vonóshangszereket ajándékozott a rezesbandának ... Akkor meg inkább elvárható a helyreigazítás ha nem szemléletbeli torzulás, hanem ügyetlenség volt a vétség oka.)

Dolgom természetesen a közvetítések mérlegelése, mégis, mint egykori játékos, hadd tegyem hozzá: nagyon tudnak játszani az Európa-ibajnokságon szerepűi labdarúgók. Olyan cseleket csinálnák sorozatban, hogy hajdanán egy-kettő hasonlóról hetekig beszéltek a nézők. Elképesztő, hogy mennyit futnak, milyen ügyesen szelídítik meg a legnehezebb íveléseket. Irtaim már egyszer, ismétlésre kényszerülök: a modern labdarúgás új elemeire kellene felhívni a nézők figyelmét. Knézy Jenő ész- reveteti a korszerűt, méltányolja a teljesítményt, a nézőt is sikerélményben részesíti. (Ha másért nem, ezért a kombinációért érdemes volt a képernyő elé ülni ...) Ifjú kollégája fanyalog, a gólszerzőről nem azt mondja, hogy milyen bravúrosan talált a hálóba, hanem a kihagyott hely- ■1 zetért szidja. Szót sem érdemelne furcsa szemléléte, ha nem egy sajnálatosan terjedő magatartásformát példázna. Lassan-Ias- san semminek sem örülünk, sam- • min sem csodálkozunk. Termer szétesnek tekintünk fantasztikus teljesítményeket; vagyis magunk csapoljuk le a lehetséges örömforrásokat.

•Színházi előadások rádióközvetítése során ma is előfordul, hogy valaki elmondja, mi az, amit nem láthatunk, csak hallhatunk. A föladattal megbízott rádiós igyekszik az érdeklődést fölkelteni. Egyszerűen elképzelhetetlen; hogy a közvetítés során kifogásolja a gyenge színész harsányságát, a díszlettervező ügyetlenségeit, a főszereplő bakiját. Más a színház, más a labdarúgás, tudom. A példán mégis érdemes elgondolkodni.

Különösen azért, mert a gyors ítélkezés veszélyes. Megeshet,

hogy a „gólpaszt” elhamarkodva hibásnak minősíti, mint ez vasárnap este is megtörtént. Az már egyszerűen megfoghatatlan, hogy miért nem követelik meg valamennyi sporttudósítótól a szabályok ismeretét. A fiatal riporter a spanyol—dán mérkőzés végén a vétlen csapatot büntette volna, ha a bíró „ráhallgat”, és újra rúgatja az értékesített liest ...

Csak látszólag beszéltem a sportról, mert — mint említettem — a pályán és a pálya körül sűrítve megtalálhatók az életszituációk. Számomra az volt a legörvendetesebb, hogy ismét bebizonyosodott: nem a pénz a minden. A világhírű sztárok többsége jóval többet keres csapatában, mint a válogatottban. Mégis legtöbbjük úgy küzdött, mint éleiében talán sohasem. Még talán akkor is vállalták volna a szereplést, ha nekik kellett volna ezért fizetni. Szeretik a játékot, szeretik amit csinálnak, ezért képesek ilyen teljesítményekre. *

Heltai Nándor

0 Charentoni táj (1908).

A ma 100 éves és még mindig aktívan *"»• tevékenykedő, Ausztráliában élő Orbán Dezső gyűjteményes kiállítása nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában.

Orbán nem készült festőnek, talán sose lett volna festő, ha kamaszkori osztálytársa, Gulácsy Lajos nem adja kezébe az ecsetet. 1905-ös, első bemutatkozása a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán már olyan sikeres volt, hogy elhatározta: egyetemi tanulmányai után festő lesz. Párizsba ment, ahol az ott élő Berény Róbert sietett segítségére, s megismertette Cézanne, Matisse, Van Gogh festményeivel, és az új festészeti iránnyal.

Amikor hazatért Párizsból, csatlakozott az új festői nyelvet beszélő művészi csoportosuláshoz, a Nyolcakhoz. Orbán ekkor készült csendéletein Cézanne hatása érezhető, de megfigyelhetjük Matisse és a fauve-ok inspirációját is. _

A Nyolcak társaságának felbomlása után, 1917- ben mutatkozott be önálló kiállításon az Ernst Múzeumban. 1920-ban hosszú európai körútra indult, a megújulást kereső festő az európai művészet új mozgalmaival ismerkedett: a dadaizmussal, az orosz konstruktivizmussal, a szürrealizmussal. Orbán új festői stílusa feszes felületű, fanyar színfoltokból komponált városképekben ölt testet. S mind a mai napig nem hagyta el a városfestészet műfaját.

Hazatérve Magyarországra, 1931-ben megnyitja iskoláját,' ahol grafikát, kerámiát, lakásművészetet, textil- és divattervezést és fotózást oktatnak barátaival. Nagy tanári és művészi tapasztalatok birtokában kényszerül elhagyni 1939-ben Magyarországot, Ausztráliában telepszik le, ahol csoportos kiállításokon vesz részt. 1943-ban már első önálló tárlatát ds megrendezi. Sydneyben ismét iskolát nyit.

Az 50-es években alakul ki jellegzetes absztrakt stílusa, amelyben minden absztrakción áttetszik természetélménye. 96 éves korában mondta a művész: „Lassanként kezdem felfedezni magamat” ... A magyar közönség az elmúlt hat évtizedben csak esetlegesen találkozhatott Orbán Dezső művészetével. A most bemutatott életmű-kiállítás Orbán Dezső régi és új műveit tárja a közönség elé.

,ANU$Z ŐSE KA:

....Issl...

(Fordította: Gellért György)

A minap azt olvastam az újságban, hogy városunk közlekedési rendőrsége új módszert vezet be az autóvezetők józan állapotának ellenőrzésére.

A régi módszer ugyanis csúfos kudarcot vallott — mégpedig egyes tudományos dolgozók leleményessége folytán. Ezek egy olyan ösz- szetételű vegyi anyagot eszeltek ki, amely teljesen semlegesíti az alkohol felismerésére szolgáló, min-? denféle masina működését.

Akkor aztán a régi helyett^ új módszert fundáltak ki a rendőrök.

— Jó napot — szól a közlekedési rendőr az autóvezetőhöz: — kérem, gyorsan és pontosan mondja utánam a következőket. Először: „Mit sütsz, kis szűcs, sós húst sütsz, kis szűcs**, azután; „Csetne- ki csikós itat a Tiszán, sárga cserépcsengő cseng a csetneki csikós csikaja nyakán**, végül pedig: „Nem minden szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarka farka

Tiszta sor, a kapatos ember egyszerűen képtelen kimondani

ezeket a nyelvtörő mondatokat. Aki a „Mit sütsz, kis szücs**-ön nagy nehezen átvergődik, az a „Csetneki, csikós**-nál már meg- adóan átnyútja a jogosítványát.. .

Egy szombati napon kissé félve indultam útnak a kocsimmal. Ne gondolja senki, hogy én sűrűn emelgetem a poharat. Amikor vezetek, egyetlen csepp szeszes ital sem megy le a torkomon. A dolog úgy áll, hogy nekem születésem óta beszédhibám van. Emiatt még az ügyvédi gyakorlattal is kénytelen voltam felhagyni. Az én beszédeimből ugyanis a bírák sohasem tudták megállapítani, hogy kit is védek tulajdonképpen.

Amikor az egyik útkereszteződéshez éjrtem. észrevettem, hogy a közlekedési rendőrök ellenőrzést tartanak. Bár százszázalékosan józan voltam, mégis pánikba estem. Azokat a furfangos nyelvtörő mondatokat ugyanis soha az életben nem tudtam volna kinyögni. Három megoldás maradt számomra: vagy papírra vetem a nyelvtörő mondatokat, vagy megadom magam a rendőrök kényére-kedvére, vagy pedig kereket oldok, és a mellékutcákon keresztül megpróbálok hazamenni. Én az utolsó megoldást választottam.

Sajnos, azonban most is üldözött a balszerencse.

Zegzugos vargabetűket leírva, már majdnem a garázsomhoz értem, amikor az egyik sarok mögül hirtelen nagy sebességgel kivágódott egy- magánautó, és elvágta az utamat. Én már hiába rántottam félre a kormányt.

Amikor nagy üggyel-bajjal kimásztam a ripityára tört kocsimból, és ugyanez a kedves partneremnek is sikerült — ö ahelyett, hogy bocsánatot kért, és kártérítést ajánlott volna fel azért, mert tönkretette az autómat, angyali nyugalommal és a legcsekélyebb fennakadás nélkül sorjázta: „Mit sütsz, kis szűcs.. .**, „Csetneki csikós .. .**. „Nem minden szarka farka tarka .. .**

Rájöttem, hogy nekem aztán befellegzett. Az összeütközésért én leszek a felelős.

« A fa (1981).