Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-26 / 148. szám
1984. június 26. • PETŐFI NÉPE • 5 BÁCS-KISKUNBOL INDULT A nőgyógyász Elfoglalt ember a Semmelweis Orvostudományi Egyetem t sz. női klinikájának igazgató főorvosa. Le kell mondania számára kedves időtöltésekről. Ha földi kopogtat ajtaján, legalább néhány percet kiügyeskedik a legsürgetőbb tennivalók szorításában is. ' Hagyományosan bebútorozott — öblös karossze— Gondolkodó, érzi} ember fámára elképzelhetetlen, hogy ne tudja: ki volt apja. nagyanyja, dédapja... Átböngésztem a vecsei református egyház anyakönyveit. Megtaláltam apám családját. • Szinte kivétel nélkül a földet művelték. Szorgos, magukat sohasem kímélő parasztok között telt el ifjúkorom. Becsültem hihetetlen becsületességüket, nyíltságukat, őszinteségüket. Bárki a máséból? Solha! Egy villa szalmát' se, bármilyen nép. telen volt a határ; egy cső tengerit se, hiába bújt el a hold; egy fürt szőlőt se, bármennyire kellette magát! Jönnék a klinikára is vecsei, solti, miklósi asz- szonyok. Ma már úgy öltözködnek, mint a pestiek. Fölismerem őket, ha megszólalnak, ha meghallom jellegzetes kiejtésüket. Ilyenkor megpendül bennem egy húr, és látom szülőföldemet, amelyhez ma is tartozom. — Hol örvendeztek a szülők világrajöttének? — Biztosan megkönnyebbültek, amikor egy vasárnap, négy napig vajúdó anyámnak fölmutathatott Kovács néni, a híres bába. Mintha a sors jelezte volna jövőmet. Szakmai körökben ugyanis tartja magát az a hiedelem, hogy orvosfeleség vagy egészségügyi dolgozó szülésénél gyakrabban adódik komplikáció. Hol laktunk 1919-ben? A_ nagyanyai jusson kapott szőlőben, a Dunavecse és Szalkszentmárton közötti dűlőút menti házunkban. — Innen járt iskolába is? — A felvégről, az apám által épített új, vertfalú házból. Ma is látható a tetőszerkezet homlokzati háromszögében kikalapált Cs. S. 1926-tól laktunk itt, a mostani Vöröshadsereg út 5-ben, Ehhez, harmadik lakhelyünkhöz kötődnek gyerekkori emlékeim. Közbén ugyanis az alvégen is éltünk, hajósok, halászok szomszédságában. — Jó iskola volt a vecsei?' — Pápai Dezső tanítóm kitűnően magyarázott, nem rajta múlt, hogy az osztályból csak négyen vagy öten mentünk felsőbb iskolába. Diplomát csak ketten szereztünk. Akkoriban kevesen engedhették meg maguknak gyerekdik taníttatását. Csak a felvételire jogosított kitűnő elemi iskolai bizonyítványom. 52 pengőbe került az első kunszentmiklósi gimnáziumi félév. Iszonyú nagy pénz volt ez akkoriban. Apánk hat hold — igaz, elég gyenge minőségű — földjének fél termése ráment a tandíjra, a kollégiumra. — E sorozatban többen dicsérték már ezt az ősi gimnáziumot. — Csatlakozom a méltatókhoz. Valóban termékeny kaptár volt az igyekvő diákok számára. Kit említsek nagyszerű tanáraim közül? Elsősorban az érző szívű pedagógusokat kedveltem. Tiszteltük Égető Mihály tanár urat, hiába rongálta időnként tekintélyét poharazgatással. Közel állt hozzánk a pocakos Antal Dénes gazdasági ügyintéző. Zsámboki Lajos jó módszerekkel tanította a fizikát, a matematikát. Igazságtalan lennék, ha nem említeném a festőművész—rajztanár Gál Sándort, idős Miklós Jánost, minden idők egyik legjobb tornatanárát, az egyetemi katedrára méltó, talán hozzánk túlságosan is elnéző Kövendi Dénest. kék, a falakon a nagy elődök fényképei, szépvonalú íróasztal — dolgozószobájában fogadott. Kedves, jókedélyű ember. Magabiztossága inkább bocsánatkérő, mint másokat kicsinyítő. Ifjúkoromban ismertem néhány nagyművaltségű, bölcsen derűs körorvost, akihez néhány mondat után a leg- zárkózottabb betegek is őszinték voltak, föltárul- kozók. őket idézi dr. Csömör Sándor tanszékvezető egyetemi tanár egyénisége, alakja. Hangja megnyugtat és jófajta vidéki ízeket őriz. 1 Tőle tudom: ma is éltető ösztönzés számára \a szülőföld. azon, hogy minek köszönheti dr. Csömör Sándor a megbecsülést és a tekintélyes pozíciókat. — Meg fog hökkenni: úgy érzem, nem elsősorban a szaktudásomnak, hanem — véleményem szerint — annak, hogy az előzőekben már említett jellembeli tulajdonságokat következetesen érvényesítettem. A segítő szándék, aktív részvétel a közösségi életben, törődés a munkatársakkal, a fegyelmezett munka: talán ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetem, hogy az vagyok, ami vagyok. Tréfásan, de nem kevés szarkazmussal szoktam mondani: „öregem, az a legelső számomra, hogy milyen ember vagy.. Ha „csak zseni” az illető, az nekem kevés”. — Fölkészültem, tudom: sok tudományos közleménye olvas, ható a szakkiadványokban. — Igen, írtam — egyebek között — a Magyar Radiológiának, publikáltam az Onkológiában, az Orvostovábbképzésben, más hazai és külföldi folyóiratokban. Elsősorban a daganatok gyógyításával, a szövődményes szülésekkel foglalkozom. — Nyilván közéleti érdeklődése, társadalmi érzékenysége bírta rá, hogy fiatal orvosként politikai szerepeket vállaljon. — A két munkáspárt egyesülése körüli időkben rögtön fölfigyeltek rám, mindig" benne éltem az egyetem politikai, társadalmi életében. Azt szerettem volna, ha szocializmust csinálunk, akkor legyek én, ott, esetleg olyan helyett, aki lelkiismeretlenül vagy képmutatásból csinálná, és csak másodsorban, a részletekbeni vagy koncepcionális gondolat volt az, ami engem még fűtött. Ezért a rázós években sem azt kerestem, hogy kit kell bántani mint párttitkár; azt kerestem, hogy 'kin tudok segíteni. Nem elvtelenül persze. 1956- ban bent IaktáirV S' klinikán. Azt mondtam a felfegyverzett ellenforradalmár medikusoknak: hozzatok élelmet a szülő nőknek, a betegeknek. Szót fogadtak, mert a klinika mögöttem állt, noha úgy látták, hogy fordult a kocka. Persze, ki tudja, hogy később mi történt volna velem, de akkor dolgozhattam. — A szülőföldről kezdődött beszélgetésünk, térjünk vissza búcsúzóul Bács-Kiskunba. Milyen élő kapcsolatok fűzik megy énkhez? — Szakmaiak, elsősorban. Dr. Nagy Tamással, a kiskunhalasi kollégákkal. Lux János doktorral találkozom időnként. Tisztelem a megye tanácselnökét, dr. Gajdócsi Istvánt. Legutóbb az OSC vízilabdacsapatával jártam otit. No, persze sportköri vezetőként, a sportolásból a természetjárás maradt meg. öröklött tulajdonságaimon kívül ennek köszönhetem, hogy 65 évesen is iyen jól bírom. Ha időm engedi, reggeltől estig barangolok a hegyekben. De együttérzek Petőfivel, akinek a Kiskunság, az Alföld mindene volt. Milyen fenséges látvány a végtelen kék égbolt! Oda kötődnek legszebb emlékeim: az első szerelem gyönyörűsége, és az első csalódás fájdalma. Szülőföldemnek köszönhetem, hogy ma is tudok hinni. Heltai Nándor A JELEK TITKÁTÓL AZ ÉRTELEM VILÁGOSSÁGÁIG Az olvasástanítás rejtelmei — Mire volt a legbüszkébb? — Talán önképzőköri elnöki tisztségemre. Három jeles tanuló közül választott meg óriási többséggel a diákközösség, noha a tanári kar szívesebben vette volna Mészöly Pali győzelmét. Ö is, a harmadik jelölt Varga Balázs barátom is jómódú családból származott, többet hoztak magukkal hazulról, mint én, a parasztgyerek. — Az egyetemi felvételi bizottságokban nyilván sokszor megkérdezte a jelentkezőtől: miért szegődne Hippokratész szolgálatába. Hasonló helyzetben mit válaszolt volna annak idején? — Ma szinte minden felvételizőtől azt hallom: „már évtizedek óta orvos akartam lenni”. Tizenöt éves koromig eszembe sem jutott, hogy valaha is kórházban, rendelőben dolgozom. A szegényebb, tehetségesnek vélt failusi gyerek előtt két tipikus választási lehetőség adódott: a tanítói és a papi pálya. Talán én is egyházi szolgálatba szegődtem 1 volna, ha az anyám betegsége 'miatt sűrűn hozzánk járó Lajos bácsi, a községi orvos nem beszéli rá apámat; legyen orvos a gyerek, ha ilyen jó tanuló. — Tudtommal már az egyete- . men fölfigyeltek kiváló képességeire. — Kitűnő alapokat kaptam a kunszentmiklósi gimnáziumban, szorgalmam sem lohadt. Anatómiai és kórbonctani versenyt nyertem 1938-ban. Dolgozhattam a kórbonctani intézetben. Balogh professzor szigorló, vagy ahogy akkoriban mondták, iyakorló orvosként a kialakult gyakorlattól eltérően fizetéses gyakornoknak neveztetett ki. A szülészetet Frigyessy, a sebészetet Verebély professzornál hallgattam. Mindkettő vonzott. Noha nem titkoltam a kórbonctani intézetben, hogy más területen szeretnék dolgozni, megbecsültek. A kor görbetükre, hogy diplomával a kezemben évekig fizetés nélkül dolgoztam az I. számú női klinikán. Egyéves háborús megszakítással azóta is itt vagyok, immár negyvenhatodik éve. — Évtizedek óta vezető beosz. fásokban... — 1962-ben neveztek ki aú klinika igazgatóhelyettesévé. " Docensként oktattam az egyetemen. Egy évtized múlva bíztak meg a tanszék és a klinika vezetésével. — Bizonyára gondolkodott Az országgyűlés tavaszi ülésszakán vitatták meg az oktatásügy távlati fejlesztési tervét. Szinte a legfontosabb kérdésként vetődött fel az alapképzés, vagyis az általános Iskolában végzett munkának a megjavítáísa. Ugyanis minden további ezen múlik; homokra építünk akkor, ha alapképzésünk nem megfelelő. Ezen belül is talán a kérdések kérdése a kezdet: az olvasás. A közvéleményt joggal foglalkoztatja, hogy gyermekeink tudnak-e és hogyan, tudnák olvasni. Hosszú évekig nem volt gond, nyugodtak voltunk: gyermekeink már az első osztályban megtanulnak olvasni. Lehet, hogy némely szülő, némely tanár kételkedett, ez azonban sokáig nem derült ki. Mindaddig, míg 1980-toan az UNESCO nem végzett egy felmérést a 10—14, valamint a 14—18 évesek körében több európai országgal együtt Magyarországon is, és meg nem állapította, hogy a magyar tanulók rosszabbul olvasnak, mint a nyugat-európai hasonló korúak. Az olvasástudás látványos hanyatlása hidegzuhanyként érte a magyar pedagógia elméleti szakembereit, • mindaddig nem volt tudomásuk róla. Mi az oka? — tették fel a kérdést. A munkafüzetek, a feladatlapok voltak-e rosz- szak, amelyeket a hetvenes években vezettek be, s amelyeknek használatát — mármint az olvasás szempontjából — nem tudták kellőképp követni, vagy pedig egyszerűen az olvasás tanításában volt-e a hiba? Mindenesetre ez a fölmérés demonstrálta az olvasás nem tudását. A magyar pedagógia alapintézménye, az Országos Pedagógiai Intézet korántsem fogadta ellenérzéssel az UNESCO felmérésének az eredményét, ellenkezőleg: hálás volt a felismerésért. Mindaddig feltételezte, hogy az iskolások igenis tudnak olvasni, még a kétely sem merült fel benne. Ezután azonban vizsgálni kezdte, hogyan is állunk valójában az olvasni tudás két szakaszával: az olvasás technikájának elsajátításával, a néma értő olvasással, és a második periódussal, az igazi olvasni tudással, a szöveg megértésével és tolmácsolásával. A vizsgálatok summázatát továbbadták a pedagógusoknak, széles körű propagandát kezdtek a jobb olvasástanítás érdekében. Mindé? persze hosszú folyamat volt: reform, új tankönyv, sőt tankönyvek követték egymást. A lényeges: az Országos Pedagógiai Intézet váltott, felismerte, hogy az olvasókönyv csak egyetlen olvasnivaló a sok közül, a társadalom, a környezet hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyan tankönyveket készítettek, amelyek nem elandalítanak, el- lustítanak, hanem jó értelemben véve provokatívak; a tanulóktól reakciót várnak, azt, hogy kérdezzenek, ne értsenek, de úgy, hogy ez a nem értés rögitön kérdésbe, miértbe forduljon át. S még egy lényeges felismerés: olvasni csak az olvasás taníthat meg. Az 1978-as új tamterv életbelépésétől kezdve új módon kezdték tanítani az olvasást. Mi ez az új módszer? Le lehetne írni, hogy mi a különbség a globális és a szóképes olvasás előszaikaszával kezdődő hangoztató— elemző—összetevő módszer között, hogy mi az a Lovászné-módszer, amelyről a rádióban többször is szó esett.. .* Mindez azonban, belső szakmai kérdés, mint az is, hogy miként alakult az olvasástanítás egész története az ókortól napjainkig. A szülőket ajigha érdekli — a társadalom számára is érdektelen —, csupán a végeredmény a fontos: sikerül-e elérni. hogy gyermekeink a jelek titkától eljussanak az értelem világosságáig. Egy magyar pedagógus azt írta valaha, hogy .minden egészséges, épeszű gyerek így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de képes arra, hogy megtanuljon olvasni”. Megnyugtató, hogy a magyar pedagógia ebből az evidenciából indul ki, tudniillik, nem bonyolítja túl az olvasás tanítását, tanulását. Nagyanyám idestova száz esztendeje tanult meg olvasni: amikor a könyv fölé hajolt, mindig félhangosan betűzte a szavakat. Kislányom némán és gyorsan futja át a képregények kockáinak a föliratadt. Kettőjük közül ki olvasott, ki olvas jobbam? Az, aki többet megértett; az, aki többet megért. És ez a legfontosabb. Kislányom — remélhetőleg — többet megért a szövegből és a világból is. Gy. L. i SS mmmam Huszár Tibor: Nemzetiét — nemzettudat — értelmiség Huszár Tibor újabb kötete ojyan időszakban látott napvilágot, amikor a társadalmi folyamatok és jelenségek iránt mind a politika, mind a közvélemény egy része fokozott érdeklődést tanúsít. Nem véletlenül, hiszen újabb kori történetünk talán legbonyolultabb szakaszát éljük, amikor egyszerre hárul ránk a gazdasági, társadalmi fejlődés hosszú távú megalapozása, a napi gazdasági gondok megoldása és a tegnapok jóvátétele, a közelebbi és távoli múlt hibáinak korrigálása. A pontos társadalomrajz mindig fontos volt, de most különösen az. Ezért mondhatjuk, hogy Huszár Tibor időszerű. Nem véletlen, hogy a vaskos kötet Széchenyi István Hiteljével kezdődik: „Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre, nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk, s mi leen- dünk. A múlt elesett hajlamunk- bul, a jövendőnek urai vagyunk. Sokan azt gondolják: Magyarország — volt, én azt szeretném hinni: lesz!” — idézi Huszár Tibor a nagy reformert. Ezzel közel sem arra céloz, hogy a múlt kutatáséi, ismerete felesleges, hanem kiemeléseivel éppen azt húzza alá, hogy históriánk tanulmányozása, Amikor valaki hetvenhét éves, és régóta betegeskedik, akkor io kerületi <orvos jó1 ismerősévé válik. Theodor \Mül- ler doktort pedig már valósággal Gattfried Freudinger barátjának tehet iAevezni. < Egy szép napon, kora reggel, Müllerhez lóhalálában beállított Freudinger felesége; kezében Újságot llobogtatott, s már messziről kiáltotta: — Szörnyű dolog történt! — Micsoda? Lehetetlen ... ! — A férjem ... 1 — Mi történt vele? — Vele semmi, jEgyszerűen fogta magát, és nyert a lottón! Megütötte a főnyereményt! Ezzel a szelvénnyel! Fél évszázadon keresztül foly- ton-folyvást lottószelvényeket vásárolt, és semmi eredmény, most pedig hirtelen ... íRen- geteg, temérdek pénz üti a markát! A doktor eleinte \arra a megállapításra jutott, hogy rosszul hallott, de miután háTapintatos előkészítés romszor is összehasonlította a szelvényt az iújságban közölt számokkal, arca megnyúlt, és ezt kérdezte: — No és Gottfried hogyan fogadta ezt a hírt?' — Még semmiről sem tud. Nem mutattam meg {neki az újságot. — Miért nem? , — Félek, hogy Imegárthat neki az törömhír. — Nagyon helyes — mondta Müller elgondolkozva.' — Óvatosan íkell előkészítenünk Gottfriedet, nehogy hipertóniás krízis (lépjen, fel. Gyerünk. i Müller felvette (az asztalról a táskáját, és elindultak Freu- dingerék lakása felé. ' Ezen a reggelen Gottfried Freudinger szemlátomást egészen jó bőrben volt, és az orvos úgy döntött, mindenképp közölni lehet vele g nyereményt, ,de természetesen tneg kell tartani ta .szükséges óvintézkedéseket. A doktor messziről kezdett neki: — Ide hallgass, Gottfried. Tanácsot lakarok kérni itőled. Mit gondolsz, érdemes-e lottóznom? Elvben van-e esély arra, hogy egy halom pénzt markoljak fel? — Elvben persze, hogy van, gyakorlatilag azonban ennek az esélye jóformán semtni. Hiszen magam is csak azért játszom, hogy egy héten keresztül feszült várakozásban éljek. Ez valahogy erősíti az embert, tartalommal tölti meg az életét... — És mondd meg nekem, kedves barátom, mit tennél, ha egyszer váratlanul nyernél? — Ez az Összegtől függ. Tízezret? Harmincezret? ötvenezret? [Százezret? — Nem. Tételezzük fel, hogy ha megütnéd a főnyereményt. — A főnyereményt? — jeleit kérdéssel Freudinger. — Hát magam sem tudom. Nekem .meg Marthának szerények az igényeink. Gyerekeink nincsenek, nincs kire hagynunk a pénzt. Talán a következőt ,tenném ... — Gottfried Freudinger arcán meleg mosoly ragyogott fel. — Becsületszavamra, barátságunk féléül a felét neked adnám, öreg fiú! Müller doktor elsápadt, térde jmegrogyott, <és teste , szinte összecsukódott, akár a colstok. Leroskadt a padlóra. Sürgősen ki ikellett hívni a mentőket. Johannes Rössler (Fordította: Gellért György) KÖNYVESPOLC értelmezése kiindulása lehet teendőink megfogalmazásának. A helyesen értelmezett múlt fogódzót kínál a ma emberének a jelenbeli önkereséséhez is. Ezért közérdekű ez a könyv. A történelem Huszárnál nem tantárgy, hanem szemléletmód, rendezőelv a ma kérdéseinek megválaszolásához. A szellemi élet érzékeny területével a nemzet fogalmával, a nemzetiségi kérdéssel, a határon kívül élő magyarsággal, a nemzeti tudattal foglalkozik az első tanulmány. Többek között arról ír az ismert szociológus, hogy a nacionalizmus —, amely a modem nemzet kialakulásának megalapítója, erjesztője — fontos elem volt az elnémete- sítés ellen, tehát a magunk érdekében elindult harcban a niagyar nyelviségért. A tanulmány egészének legfontosabb tanulsága, hogy a nemzeti tudatot mindig meghatározta a politikai irányultság, amely viszont gazdasági, társadalmi érdekekhez is kötődik. „A nemzettudat csak akkor egészséged, ha a múltat is a jelen nevében vallatja, ha van olyan cél, program, melynek jegyében a cselekvőkész rétegek a köz javára összefognak” —»írja Huszár Tibor. Az értelmiség-szociológia és -szociográfia hazai történetéhez című tanulmányában Kölcsey Ferenc „ősszociográfiájától” — A szatmári nép adózó állapotáról —, a népi írók falukutató munkásságáig érdékes tablót tár elénk a szerző. Arra is keresi a választ, hogy a szociológia és a szociográfia miért rögződött úgy, mint kritikai műfaj és a társadalmi önismeret igénye miért elválaszthatatlan az értelmiségi mozgalmaktól. A válaszokból nemcsak a tanulmány címében' jelzett műfajtörténet kerekedik ki, hanem a magyar értelmiség múltjának merész ívű rajza is. Legújabb kori történetünk fontos és sok vonatkozásban feltáratlan szakasza az 1945—49. közötti időszak. A még meglevő „fehér foltok” egyikét tünteti el Huszár Tibor tanulmánya Az MKP értelmiség-politikájának változásairól. A munkásság, a parasztság, az értelmiség, a városi kispolgárság és az antifasiszta burzsoázia együttműködésére épült. Ideiglenes Nemzetgyűlésen a kommunista párt képviselője még azt mondta: „Az új Magyarországot értelmiség nélkül vagy ellen felépíteni nem lehet. Az értelmiségnek nem a vádlottak padján, hanem a magyar demokrácia táborában, a magyar nemzeti egységfrontban van a helye.” E kijelentéstől és helyes irányba elinduló gyakorlattól kezdve nem sok időnek kellett eltelnie, hogy az értelmiségpolitikában a türelmetlenség és bizalmatlanság domináljon. Különösen érdekes az a rész, amelyben a szerző az értelmiség-politika „pálfordulását” tárgyalja. Tanulságos azoknak a vitáknak a végiggondolása is, amikor az eszmecseréket az MKP politikájában bekövetkezett gyors stratégiai— taktikai váltás ideológiai igazodásának igénye motiválta. A Művelődés — közművelődés — értelmiség című tanulmány rövidített változata „ ... nem közép- iskolás fokon” címen a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg és ismertetését 1981-ben olvashatták az érdeklődők a Petőfi Népében. A szerző 1983-ban tartott akadémiai székfoglaló előadásának címe önmagáért is beszél: Üj kérdések, megválaszolatlan dilemmák az értelmiségkutatásban. Ebből a tanulmányból most csak a politikáról és a gyakorló politikusokról írt gondolataira hívjuk fel a figyelmet. Látszólag új oldaláról mutatkozott be Huszár. Tibor „A szocialista átalakulás jellemzői falun” Kecskeméten rendezett tanácskozáson. Itt a Falu a társadalomban — társadalom a faluban címmel tartott előadást, amelynek alapján megírt tanulmányát új kötete is tartalmazza. Erdei Ferenc követőjeként mindig érdekelte a településszerkezet, az abból adódó hátrányok és leküzdésüknek módjai. Most is erről beszél. Egyetért Enyedi Györggyel, aki arra a következtetésre jutott, hogy „jelenleg a társadalmi egyenlőtlenségek legnagyobb forrását a lakóhely jelenti”. Azokkal van egy véleményen, akik azt vallják, hogy a városok és falvak közötti lényeges különbségek csökkentése a szocia. lista társadalom kinyilvánított célja. A maga eszközeivel —; például ezzel a tanulmánnyal — fesz is a cél érdekében. Egyszerre nehezen végigolvasható kötet a Nemzetiét — nemzettudat — értelmiség, de tanulmányai egyenként, és így egybefűzve is nélkülözhetetlenek azoknak, akik a ma kérdései iránt érdeklődnek. (Magvető Könyvkiadó) Komáromi Attila
