Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-26 / 148. szám

1984. június 26. • PETŐFI NÉPE • 3 TÖBB EZER FIATAL TALÁLKOZÓJA Tőser dei pillanatképek □ □ □ Vincze Ilona és Orbán Iván — a 623-as szakmunkásképző tanu­lói — párban járják az erdőt: Magyar Ifjúságot, IM-et, Világ Ifjúságot árulnak. — Nem veszik a lapokat — pa­naszkodik a kislány —, de érthe­tő is, hiszen hét-', illetve lassan hó vége van, s akik akarták, már rég megvették. Fülest, Ludas Ma­gazint meg más rejtvényújságo­kat keresnek nálunk, főleg, mióta beborult, és egyre többen kény­szerülnek ki a vízből. — Nyári munkaként vállaltátok az újságárulást? — Á, .nem, csak mára. Ifjúgár­disták vagyunk. Van, aki üdítőt árul, forgalmat terel, nekünk ez tetszett meg — zárja le Iván a társalgást, s indul az integető, le­endő vevő felé. □ □ □ Fenyegetően sűrűsödnek a fel­hők. Az Atléta-trió műsorát még be engedi fejezni, de tovább nem kegyelmez a megeredő csendes eső. Pillanatok alatt dugig töltő­dik — az eleve telt „házzal” ját­szó — kamionmozi. A koncert megy. A közönség először halkan, majd egyre bátrabban énekel együtt Tolcsvayval. „A magyarok istenére esküszünk ...” Aztán taps. Még soha nem tapasztaltam ilyet moziban. □ □ □ Éjfél után eláll az eső,” a srá­cok kitódulnak a sátrakból, al­kalmi menedékekből. (A vendég- fők — melyek este szeszes ital­ként legfeljebb sört árultak — már rég bezártak.) „Mit lehet itt most csinálni?” Aki kérdezi, egy 19 év körüli fiú, Dávid Ferenc. Ceglédről jött biciklivel. Javasla­tomat az alvásról meggyőzőnek ható érvekkel hárítja el. „Nem azért tekertem ide hatvan kilo­métert, hogy azt csináljam, amit otthon!” A hurkasütőnél találko­zunk újra — éjjel fél egykor is sorba kell állni —, aztán látom, törökmézet vesz. Nem tudom, meddig lődöröghetett, míg ráta­lált az „igazira”, a kempingben sátruk előtt üldögélő, csöndesen éneklő, furulyázó, szájharmoniká­zó kis társaságra, de másnap me­sélte, régen érezte ilyen, jól ma­gát. Én is rég aludtam el furulya­szóra, sátorban. □ □ □ Vasárnap. Eső, eső, kis szünet, majd újra eső. A kis szünetben a két nap csúcsa: a Pingvin panto­mim duó. Oszladozik a tömeg, hiába hívja a műsorvezető, Boros (Lajos színpadra a versenyek, ve­télkedők nyerteseit, egy részüket már elűzte az őszt idéző ziman­kó. Postán kapják majd meg dí­jaikat, melyeket a Centrum Aru­ház, az Aranyhomok Szálloda, a BULI V, a KÖPI és a Kecskemét— Szikrai ÁG ajánlott fel. Megérke­zik, majd rövid várakozás után visszafordul a 100 Folk Celsius. Feloldják a forgalomkorlátozást, hiszen most már legtöbben úgy­is kifelé akarnak hajtani a haj­dan beáramlást mérséklő kordo­non. Befejezés nélkül ért véget az idei tőserdei ifjúsági találkozó. Szabó Klára Tőserdő, múlt szombat, kora délután. Bódító kánikula, az ifi­találkozó — minden szervezés nélkül — legnépszerűbb program­ja: egy-egy szárazföldön töltött óra után tíz perc a Holt-Tisza hűs vizében. (Olcsóbb és hatáso­sabb, mint a tízméterenkónt árult meleg sör.) Zajlanak a sportver­senyek. Feltűnik egy lány, aki te­tőtől talpig hófehérben riszálja magát már majd’ egy órája a tisztás szélén. Derekán ütemesen ring a hulahopp-karika. Én unom meg ... A szkanderpartiban buk­kan fel újra a fehér ruhás, s arat elsöprő diadalt. Az most már csak természetes, hogy a súly- emel(get)ést is ő nyeri meg. — Elég sokáig kézilabdáztam, atlétizáltam, de most egyáltalán nem is készültem semmiféle ver- • sengésre — kezdi bemutatkozását Harangozó Ildikó, a tatabányai kereskedelmi ; szakmunkásképző. ; intézet jöyendő 'harmadikosa, rrrj 'Á' 'Kecskeméti' Baromfifeldolgozó Vállalatnál vagyunk építőtábor­ban, onnan hoztak ki bennünket ■ide. A ki néhány évvel ezelőtt **egy állami gazdaságba, «ter­melőszövetkezetbe látogatott, különösen esős időiben, számít­hatott arra, hogy a központ, az egyes üzemegységek száraz láb­bal nem érhetők el. A vendégma- rasztaló sár arra késztette a hi­vatalos kiküldetésbe járókat, ter­mészetesen a munkásokat, téesz- tagokat, -vezetőket is —, hogy gumicsizmát viseljenek, vagy vi­gyenek magukkal. A személy- és tehergépkocsik. nem egyszer megfének)étisk a latyakban, s traktorral kellett kiszabadítani őket .a nedves ragacs fogságából.. Akkoriban kezdték emlegetni az infrastruktúrát, de sokan nem is gondoltaik arra, -hogy az út, a könnyű megközelít-és, a gyorsa­ság mennyire ehhez a fogalom-. hoz tartozik. Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg — bár korábban is volt rá Igény — az üzemi utak építése. Jó. néhány gazdasági egység vezetője felismerte enrfsk jelen­tőségét, s nem .sajnálta az utána­járást, megszerezte a MÉM hoz­zájárulását, bekötő-, illetve üze­mi út létesítéséhez. Akadt olyan Üzemi utak eset — a lehetőségek függvé­nyében —, hogy a belső utak épí­téséneik költségeit csupán 50 szá­zalékban tudták központi keret­ből biztosítani, de sok közös gaz­daság ezt . is igénybe vette, hoz­zátette a hiányzó részt, mert tudta: az áruszállítás, a belső közlekedés takarékosan csakis 'így oldható meg. Az utóbbi ■ tíz évben a megye állami gazdaságaiban, termelő­szövetkezeteiben 128 helyen nem kevesebb mint 155 kilométer be­kötő- és 28 kilométer belső út­hálózat épült, kilométeremként átlagosan 1,3—3 millió forintos költséggel. Ez megkönnyítette a termelő egységek megközelíté­sét, lehetővé tette a biztonságos, gyors termény,szállítás lebonyo­lítását, a gépek és berendezések állagának jobb megóvását.- Ma már a közös gazdaságok jórészt rendelkeznek bekötő- és belső utakkal, amelyeknek megóvása, javítása költséges ugyan, de meg­éri a befektetést. Az útépítés — a gazdasági ne- •, hézségek ellenére —, ha nem is a korábban1 megszokott ütem­ben, de folytatódik. Ma már pá­lyázat útján lehet megkapni a költség 60—70 százalékát. Ter­mészetesen azok a mezőgazdasági nagyüzemnek élveznek elsőbbsé­get, amelyek saját erőforrásaik­ból előteremtik a tárnogatást ki­egészítő 30—40 százalékot. Meg­éri? — kérdezheti valaki. A vá­lasz nagyon egyértelmű: igen, hiszen az áruszállításhoz üzem­anyag szükségles, s egy szilárd burkolatú, jó állapotban - lévő úton kevesebb benzint, gázola­jat használnak a járművek, ke­vesebb alkatrész kopik, törik, s az áru is gyorsabban érkezik a kereskedelembe, a fogyasztóhoz. S, az sem elhanyagolható szem­pont, hogy ma már a termelőszö­vetkezetek gazdái, az állami gaz­daságok dolgozói is jórészt sze­mélygépkocsival járnak munka­helyükre, I az sem: nem kell sár­dagasztó gumicsizma az ott dol­gozóknak és az odalátogatóknak. G. G. A Krupszkaja kolhoz virágai Välentyin Ivanovics Cserfász, a Krupszkaja kolhoz elnöke, aki nemrég tért haza tamulmányút- járól az Amerikai Egyesült Álla­mokból, 1 mintegy mellékesen megjegyzi: nagyon sokféle nem­zetiségű újságíró járt már ná­lunk, de magyar még nem. így hát nekem jut a .tisztség, hogy elsőnek megpróbáljam bemu­tatni a hatalmas, több falut át­fogó szövetkezeti gazdaságot és az életviszonyokat. Bevallom, a terv túlteljesítését precízen jel­ző, nyomtatott kimutatásnál job­ban érdekei az emberek sorsa, munkája. A település elrendezé­séből azonnal látszik, a ’kereske­delmi, szolgáltató, művelődési és sportlétesítmények meggyőznek róla, hogy egyetértünk. A termé­kek, a gyarapodó mennyiségi és javuló minőségi mutatók azo­kért valók, akik létrehozták őket. Visszajött dolgozni A területi székhelytől észak­keletre, a nyizsnyegorsiki járás­ban vagyunk. A falut, ahol a kol­hoz központjának korszerű iro­daépülete áll, Mihajlovkáhak hívják, 4800-an laknak itt. Mi­előtt- ránk esteledne, határszem­lét tartunk. Szépen művelt föl­dek, öntözött gabona — ameddig a szem ellát. A termés gazdag­nak ígérkezik, ami jórészt az észak-krími csatorna vizének kö­szönhető. És az emberek szorgal­mának, akik évszázadokon át a füves sztyeppék reménytelen ho­zamaira voltak utalva. — Alig voltam tízéves, amikor a földmarkolók 25 méter széles medret vájtak, és .végigihul'láim- zott itt a Dnyeper folyó vize — emlékezik vissza az 1958-as szü- 1 letésű Vlagyimir Vlagyimiro- vics Poliscsuk. — Öntözzük a ku­koricát, búzát, árpát, szóját. Sze­retem a földet, az állatokat. El­végeztem a mezőgazdasági tech­nikumot és visszajöttem ide dol­gozni. Nem hagytam abban a ta­nulást sem. Az agrárfőiskola 2. évfolyamát fejezem be levelező tagozaton az idén. A 26 éves fiatalember üzem­vezető. Csaknem kétszázan tar­toznak a keze „alá, Kétezer hek- , tár: '’szántóföldiért, .háromezer szarvasmarháért és 87 trakto­rért felel egyebek közt. — A munkaidő nyolc órától 18-ig tart, az ebédszünetet leszá­mítva — folytatja. — Bizony, nem sok marad pihenésre. A fe­leségem is elfoglalt: brigádve­zető. Az egyik ötemeletes házban lakunk, másfél éves a kislányunk. Jó lenne többet játszani vele. A csatornában jócskán akad hal, és horgászni is szeretek. De ilyen­kor, dologidőben egy nyári nap három télit etet — tartja a köz­mondás. És nincs vesztegetni va­ló idő. A termelésen túl Az elnök odalép az UAZ te­repjáróhoz és rádión üzen a má­sik kerületbe. A gyümölcsöst itt sem kímélte az április végi fagy. Füstöltek és öntöztek védekezés­ként. Az út mentén kardvirágok sorakoznak. — Bács-Kiskunban, Baja kör­nyékén láttam ilyen virágsávot. Nagyon megtetszett és elhatároz­tam, hogy. mi is megcsináljuk — magyarázza a látványt Valenfyin Ivanovics. Az almáskertben, ahol tavaly 23 tormás hektáronkénti termést takarítottak be például Golden- ből, Read Deliciosusból, hét brigád dolgozik. Az embereket nemcsak a termelés foglalkoztat­ja. A kisebb-nagyobb közössé­gek törekvései, gondjai is tenni­valót adnak. Nyikolaj Naumo- vics Vukalenko például a járási tanács végrehajtó bizottságá­nak, Kalcsenka Valentyina Var­lamovna a községi tanácsnak. Jev. dokija Ivanovna Vuljakina Pe­dig a járási pártbizottságnak a tagja évek óta. Örkény Mibajlovkán Utunk következő állomása a sportstadion. Ez a létesítmény sem született volna meg a kolhoz támogatása nélkül. Remek tere­pet kapott az atlétika, labdarú­gás, kosár- és röplabda. Edzést • V. V. Poliscsuk, a 26 éves üzemvezető. • valentyin ivanovics Cser. (ász elnök. tartanak a focisták, mások béké­sen kocognak, a legkisebbek kö­zül néhányan kíváncsian figye­lik a lelátóról, hogy mi történik a zöld gyepen és a korszerű fu­tópályán. Pedig az igazi meglepetés még hátra van. S ez számomra nem is a község többszintes áruháza, ahol élelmiszerektől a bútorokig sok mindén kapható. Nem is any- nyina a hangszerekkel jól felsze­relt zeneiskola, a szakköröket fog­lalkoztató művelődési központ, vagy az épülő szolgáltatóház. Ha­nem a könyvtár. S nem is any- nyira a 20 ezer kötet számadattá bűvöl el. Hanem egy kis sarok. Itt találhatók a külföldi, köz­tük a magyar szépirodalmi mű­vek orosz fordításban. A köté­sen és a lapokon látszik, hogy forgatják őket. Az egyik kiad­ványban Balázs József, Boldizsár Iván, Karinthy Ferenc, Ratfifai Sarolta, Ördögh Szilveszter, Ör­kény István elbeszélései sorakoz­nak a szerzők alfabetikus sor­rendjében. Déry Tiborit a Fele­let, Illyés Gyulát a Puszták népe, s az Ebéd a .kastélyban című kö­tet képviseli. Hidas Antal, Illés Endre művei szintén hozzáférhe­tők abban a faluban, amelyről azt sem tudtam eddig, hogy lé­tezik. Vajon idehaza, Magyaror­szágon mindenki ismeri ezeket a szerzőket és műveiket? Talán hasonló kérdések is fog­lalkoztathatták azokat a Bács- Kiskun megyebeli útitársaimat, akik megelőztek jottömiben. őszin­te baráti jókívánságaikat je­gyezték le a vaskúti Bácska, a szalkszentmártoni Petőfi Tsz tagjai, a B|cs-Kiskun megyei Ta­nács és egy sportdelegáció kül­döttei 1977 és 1982 között. Nem véletlenül. Halász Ferenc 9 Három testületi tag a virágzó almáskertben. Több födémgerenda a sajátház-építőknek Ai Beton- és Vasbetonipari Mű­vek gyárai az év első öt hónap­jában a múlt.év azonos időszaká­hoz viszonyítva 1,5 százalékkal növelték termelésüket. Ezen belül a magánlakás-építkezésekhez szükséges termékek gyártása több mint húsz százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Egye­bek között 714 ezer méterrel több feszített vasbeton födémgerendát készítettek, s lágyvasas födémge­rendából megkétszerezték a ter­melést. Ezenkívül az ablak- és aj­tónyílások fölött áthidaló geren­dából 66 ezer méterrel készítettek többet az egy évvel ezelőttinél, fe­szített födémpallóból és panelből pedig 43 százalékkal bővítették a termelést. A kínálat növelését segítette, hogy a szentendrei gyárban fran­cia licenc alapján új fajta födém- szerkezet gyártását kezdték meg, ebből az idén 600 ezer, a jövő év­ben pedig már egymillió métert vásárolhatnak a sajátház-építők. Nemcsak új beruházásokkal, ha­nem a meglevő berendezések kor­szerűsítésével is növelték a ter­melést. Különösen jelentős az a szabadalom, amely lehetővé tette, hogy a panelgyártáshoz használt acélformákban, úgynevezett sab­lonokban némi átalakítással — különböző betétek -elhelyezésével — H-jelű födémgerendákat ké­szítsenek. A födémgerendák iránti kereslet ugyanis jóval meghalad­ja a panelekét, ezért már több gyárban áttértek a paneleket fel­váltó födémgerendák gyártására. Így ebből a termékből 50—60 ezer méterrel bővítették a terijielést. A sajátház-építők jobb anyageHátá^ sának feltételeit javították az anyagi érdekeltség növelésével is. A vállalat az idén tért át ugyanis a kísérleti jövedelemszabályozás­ra, amellyel a kötelezően előírtnál nagyobb teljesítmények elérésére ösztönöznek. A sajátház-építők jobb kiszol­gálása érdekében a vállalat most azt tervezi, hogy felülvizsgálja 14 telephelyét, s ahol a körülmények lehetővé teszik, berendezkednek termékeik közvetlen lakossági ér­tékesítésére is. „1,,2 vagy x ? Nehéz ez a sporttotó!” • Böngészde a Sajtó­udvarban.

Next

/
Thumbnails
Contents