Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-22 / 145. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1984. június ZZ. HÁZUNK TÁJA A paprika II. EREDÉS UTÁN A baktériumos és levélbetegségek ellen a megelőző jellegű kezeléseket ekkor kell elkezdeni (Bordóipor 0,6 százalékos, Bor- dóilé 1—2 százalékos oldatával, vagy Rézoxiklorid 50 WP 0,25 százalékos adagjával 7—10 liter vízzel kijuttatva száz négyzet- méterre). Az öntözéstől és az időjárástól függően az ilyen jellegű kezeléseket a betakarításig négy-hat alkalommal hajtsuk végre. A növényvédelmi permetezéskor tegyünk az oldatba 0,5 százalék Wuxalt. A palánták gyökérnyaki részét károsítja a vetési bagolylepke lárvája. Ekkor várható a levéltetvek és takácsatkák megjelenése is. Az előbbiek ellen Chinetrin 25 EC 0,05 százalékos vagy Bi 58 EC, illetve a Sinoratox 40 EC 0,1 százalékos oldata alkalmazható. Az utóbbiak speciális pusztítására a Mitac 20 EC 0,5—0,8 százalékos adagját javasoljuk. Az első kapálástól kezdve munka előtt szórjunk ki a 0,5 kilogramm nitrogén hatóanyagnak megfelelő nátriumnitrátot, azaz száz négyzetméterre 1,5 kilogrammot, és 0,1—0,3 kilogramm Wolldüngert ugyanarra a területre. Ezt a tápanyag-utánpótlást négy hetenként ismételjük meg, legalább három alkalommal a tenyészidőszak alatt. KÖTŐDÉS UTÁNÍ BOGYÓFEJLŐDÉSKOR Az utolsó gombaölőszeres kezelések összekapcsolhatók a kukoricamoly 2. nemzedéke elleni védekezéssel augusztus közepe táján. A legmegfelelőbb készítmények: a Sevin 85 WP (0,2 százalék), Bi 58 EC (0,1 százalék), Decis 2,5 EC (0,05 százalék), Chinetrin 25 EC (0,05 százalék). A megyei sajátosságokat figyelembe véve ezt a kezelést augusztus 5—15. között kell elvégezni és szükség szerint 10—12 nap múlva megismételni. (A 0,1 százalék Bi 58 EC tíz liter vízben 10 milliliter szert jelent). A következő összeállításunkban a pritaminpaprika növényvédelmének és tápanyag-utánpótlásának tudnivalóit közöljük. Rendszer a kistermelésért Ismét egy sorozatot kezdünk el. Bemutatjuk a BOSCOOP Agráripari Közös Vállalat tevékenységét, azokat a termékcsaládokat, amelyeket a kistermelőknek ajánlanak. A tíz éve alakult rendszer a kérődzők, elsősorban a szarvasmarha és a juh, valamint a velük folytatott termelés segítésében, koordinációjában vállal szerepet. Tápokat, premixeket, nyalósókat forgalmaznak. A tenyésztési és .tartási technológiákat pedig úgy bocsátják, az állattartók rendelkezésére, hogy a megfelelő felszereléshez való hozzájutást is megkönnyítik. A BOSCOOP magas színvonalra fejlesztette műszaki tevékenységét. A hazánkban előforduló valamennyi fejőgéptípust meg tudja szerezni megrendelőinek, ezekhez az alkatrészellátást biztosítja. A kistermelés érdekében a rendszer szakemberei úgy döntöttek, hogy termékeiket kis — tehát a háztájikba is megfelelő i— kiszerelésben is forgalmazni kezdik. Ezek közül mutatunk be a következő Házunk tája rovatban. NAPJAINK KÉRDÉSE ___________'V'* ___________ Hogyan javítható a gazdaság jövedelemtermelő képessége? Angóra a háztájiban Az imrehegyi Űj Élet Szakszövetkezetben valaha létezett egy ezer négyzetméteres broilernevelő telep. Az ágazat úgy ahogy tengődött, amikor jött a nagy lehetőség. Két hét seim kellett a gazdaság vezetőinek, hogy eldöntsék, a csirkékét angórahyu- lakra cserélik. . A szakszövetkezet elnöke, Béla Lajos így e>in- lékszik arra az öt év előtti időszakra: — Életemben akkor láttam először angóranyulat, amikor megérkezett az első kétszázmagyszülőpár az NSZK-ból. Se tartási technológia, sem az elhelyezésükhöz megfelelő létesítmény nem állt rendelkezésünkre. Az utolsó pillanatban érkeztek meg a ketrecek. Ügy oldottuk még, hogy a broiler telep negyedrészében helyeztük el a nyiulakat, a többiben a csirkék kapták helyet még egy ideig. Az első félévben három típusú'ketrecet próbáltunk ki. Az angóra nem kényes állat, de a gyapjúja nagyon. Elsőr, másod- és harmadsorban is a tisztaság a fontos. Az első időben a nyírt gyapjút akár bekecsnek is felakaszthattuk volna, olyan filces volt! m p Aztán az első félév keserű tapasztalatait a tértekéivé, azt mondtam a kollégáimnak: elég volt, vegyük elő a józan paraszti eszünket! Körbejártuk a húsnyulat tartó gazdaságokat és figyeltünk. A Bi- kali Állami Gazdaságban végül megtaláltuk, amit kerestünk, az egyszerű, praktikus .tartási technológiát, a hozzávaló berendezéssel együtt. Kötöttünk egy együttműködési szerződést. Együtt módoltuk ki, mit is kell változtatni a meglevő módszereken. Az angórát ugyanis felnőtt korában csak egyedül lehet elhelyezni egy ketrecben, hogy ne tegye tönkre az értékes gyapjút. Az önitatós rendszeren is egy kicsit változtatni kellett, hiszen a húsnyúl kabátjának nem árt a csöpögő víz, de az angórának már igen. - ".. . Másfél éves kitartó kísérletezés után rájöttünk a mesterséges termékenyítés fortélyaira is. Az idén már ugrásszerűen megnőtt az állományunk. A gondozók tüdják mit, hogyan kell tenniük. A nyúró- __brigád tagjai szintén kiválóan dolgoznak, remekül megtanulták, hogyan osztályozzák a gyapjút. Tavaly, év végére eljutottunk oda, hogy a telep teljesen feltöltődött. Megpróbálkoztunk egy kis önreklámmal. Mintaiudvarokat hoztunk létre, azaz felkészültünk a kitelepülésre. Irány a háztáji! Most úgy tervezzük, hogy 1985 végéig mintegy negyvenezer nyiulat helyezünk ki. Tagjaink „adják” az épületet, az élőmunkát, és az energiát, pontosabban a téli fűtést és a nyári szellőztetést. A szakszövetkezet az egységes technológiát, a háromhónapos — • Előkészület a nyíráshoz. (Mé- hesi Éva felvétele) már termelő — nyulat, a takarmányt, a szakmai irányítást, a nyíróbrigádot bocsátja az angóratar- tók rendelkezésére. Mindennek fejében a gazdaság az ágazat árbevételéből térítésként 30—35 százalékot ad át a gyapjútermelőiknek. Az NSZK partnerünk nagyra becsüli a magyar angóragyapjút, elismeri, hogy a hazánkból származó minősége és tisztasága jobb, minit a legtöbb gyapjút termelő kínaiaké. Mi tíz százalék felárat is kapunk minőségi prémiumként. Egy nyu/lat ötször nyírunk életében, 800—900 gramm gyapjút nyerünk róluk átlagban. Sokat várunk a háztájiba való kihelyezésektől, hiszen anyagi lehetőségeink végesek, a gyapjúra viszont szükség van. És így tulajdonképpeni mindenki nyer, a szakszövetkezet is, és az angóraitartó kistermelők is — fejezi be Béla Lajos. SZŐLŐTELEPÍTÉS HETÉNYEGYHÁZÁN Kecskemétiek jelentkezését is várják Egyre több, városban élő ember kerül kapcsolatba a mező- gazdasági termeléssel. Sokan lépnek be különböző szakcsoportokba. Az érvényben levő rendeletek és a kedvezményes OTP-, takarékszövetkezeti köl- csönfeltételek lehetővé teszik, hogy alig néhány száz forintos „kezdő tőkével” Vághatnak például a szőlőtelepítéshez. A hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet mar negyedik esztendeje foglalkozik szakcsoportos szőlőültetvény telepítésének szervezésével. Az ősszel folytatódó akcióban — a nagy érdeklődésre való tekintettel — tovább bővítik az eddigi területeket. Ezúttal Bianca fajtát; telepíthetnek a vállalkozók 3000 négyzetméteres parcellákra. Az új fajtáról így vélekednek a kutatók: A Seyve Villard 12 375-ből szelektált Eger 2 és a Bouvier keresztezéséből 1963-ban állította elő Csizmazia József és Béreznai László, Erős növekedésű, középkorai érésű. Igen jó cukorgyűjtőképességű, bőven termő, minőségi fehér bort adó fajta. Fürt- átlagtömege: 120 gramm. Termékenyülése nem mindig kifogástalan, de így is jó termőképességű. Egerben — ahol az első termő ültetvényt létesítették — öt év átlagában, négyzetméterenként 9 rügyes terhelés mellett, szeptember második felében, 19,5 mustfokkal és literenként 9,9 grammos titrál- ható savtartalommal szüretelték. Emellett a fajtára jellemző, hogy termőképessége igen jó. A peronoszporára kevésbé érzékeny. Nem rothad. Másodfürtöket nem nevel. Bora megbízható minőségű, alkoholban és zamatban gazdag. Az őszi' telepítési akcióhoz jelentkezőket még — korlátozott számban — fogadnak a szakszövetkezet hetényegyházi központjában. Még nem késő! Vethetünk még céklát, tökféléket, babot, rövid tenyészidejű sárgarépát. Á kései káposztaféléket is ültethetjük. A karfiol rózsáit a nap barnító hatásától a levelek összekötözésével, vagy rátörésével védjük. A póréhagymát folyamatosan töltögessük fel. A fólia alatti paradicsomot hetente két-három alkalommal öntözzük, kéthetente nitrogénnel, vagy Volldüngerrel fejtrágyázzúk. A növény alsó leveleit folyamatosan távolítsuk el, hogy megakadályozzuk a betegségek terjedését, és segítsük, hogy fény jusson a termésre. A szabadföldi nyári vetéseket szintén hetente kétszér-háromszor öntözzük, ha nincs mód erre, a kelésig használt fóliával takarjuk le, hogy megvédjük a talajt a kiszáradástól. A karós paradicsomot kacsol- juk. A szabadföldi zöldségfélék öntözése mellett a fejtrágyázásról se feledkezzünk meg. A tenyész- idő folyamán a káposztaféléknél, a paprikánál; a paradicsomnál, és az uborkánál két-három. a többi növénynél egy-két alkalommal négyzetméterenként két-két dekagramm kálisót és alumínium-nitrátot. adagoljunk. összeállította: Gál Ewtw ; Kevés a hűtő tároló, nem tudjuk hová tenni a bort, nincs elegendő agrokémiai centrum ... Mindennapos gondok ezek. De ami hiányzik, több ennél, s az okok bonyolultak. Nemcsak az' a baj, hogy kevés a pénz a fejlesztésre, hanem az is, hogy sokszor azt is rosszul használjuk fel, ami van. Négy évtizedes gyakorlatunk: minél többet, minél nagyobbat, miniéi maradandóbbat alkotni! Ennek következménye a mai beruház ás -éhség. De amint az extenzív fejlesztés tartalékai kimerültek rá kellett ébrednünk, hogy nem a beruházások növekedése-a legfontosabb tényező, hanem ezek jövedelemtermelő képessége. S ez többféleképpen fokozható. A meglevő tőke áramolhat, vándorolhat. Mindig oda, ahol éppen gazdaságos és a piacnak megfelelő termelési szerkezetet alakíthat. 1 Jó példa erre a mezőgazdaság. A tőke mindig a gazdaságosabb, keresettebb területekre irányul. Ezt mutatja a közös vállalatok, a kooperációk sokasága. De már az ipar és a mezőgazdaság vagy a közlekedés és a mezőgazdaság között csak elvétve találhatók ehhez hasonlók. Egyes nyugati országban általános a lízing, a bérlet. Hatalmas vállalatok élnek belőle. Pénzt, illetve eszközöket adnak bérbe azoknak, akiknek pillanatnyilag nincs, de szükségük van rá. Nálunk efféle legfeljebb a gazdabolt szintjén működik, nagyüzemekben nem. Hogyan javítható a gazdaság jövedelemtermelő képessége? Ez napjainkban az egyik legfontosahb kérdés. A válasz: kapacitásfejlesztéssel, a műsza- ■ ki színvonal növelésével. Azonban ezeknek mindinkább nélkülözhetetlen feltétele a meglevő eszközök jobb kiszolgálása. Jobb szervezéssel, anyag- ellátással, szervizzel, javítással és jobban kiépített infrastruktúrával. Ezek azok, amikre manapság a legnagyobb sízükség van. Mindent egyszerre — gazdaságosabb volna Ismerős kép: új lakótelep, feltúrt utcák, átvágott járda és úttest. A telep már elkészüli De csak utána tudják bevezetni a földgázt, majd a telefont, s később megint valami mást. Amit egyszerre elvégezhettünk volna, azt sokszor nekikezdve és sokszoros áron csináljuk meg. Emiatt az alapberuházások hajlékonysága csökken. Jellemző ez úgyszólván minden beruházásra, tehát a mezőgazdaságina is. Tehenészeti- telepek, sertéshizlaldák, vágóhidak, feldolgozóüzemek készülnek ily módon. A kiegészítés, foltozás összességében viszont sokkal többe kerül, mintha egy menetben1 készült volinla el a létesítmény. A legnagyobb baj pedig az;, hogy ezen nem lehet _ csupán jó szándékkal, „okosabb tervezéssel” segíteni. Szerkezeti, szabályozási hibák is vannak. Mindenekelőtt: az úgynevezett infrastrukturális beruházások nincsenek összehangolva sem egymással,' sem a termelő beruházásokkal. Sem térben, sem pedig időben. Már eleve elkülönül a döntési kör is. Az infrastrukturális döntések alapvetően a költségvetés körébe tartoznak, míg a termelő berühiázásokról a gazdasági szférában döntenek. így a szabályozásuk is eltér egymástól. Más jogi és gazdasági szabályozás alá esik az infrastruktúra fejlesztése és megint más vonatkozik a termelői beruházásokra. A tennivaló az említettekből adódik: az egyedi infrastrukturális célok helyett területileg integrált, egyeztetett programok készüljenek, és az illetékesek ezekről együtt döntsenek, össze kell fog-' ni hozzá a forrásokat, s akkor az is elérhető majd, hogy az infrastruktúra kiépítése megelőzze az alapberuházást. így válhat az infrastruktúra gyorsító tényezőjévé a gazdaság működésének. A szolgáltatók szívesebben gyártanak A másik súlyos kérdés — mint említettem — a termelési szolgáltatások helyzete. Végül is itt szintén nem elsősorban a több pénz, hanem az okosabb, vagy mondjuk úgy: hatékonyabb felhasználás a döntő tényező. A hazai vállalatok a termelési szolgáltatásoknak csak mintegy tizedét vásárolják a speciális szolgáltató szervezetektől. A többit önellátással oldják meg. Mi több: még a nevükben szolgáltató szervezetek is csak felében-,harmadában foglalkoznak szolgáltatással. Meijt jobb üzletnek tartják a gyártást. A kérdés: van-e egyáltalán megfelelő szolgáltató hálózat? Érdekes módon az ilyen szervezetek a magyar gazdaságból szinte teljesen hiányoznak. Azért, mert nem élnek meg, a szabályozórendszer miatt. A termelő vállalatnak olcsóbb az önellátás, mint a szolgáltatásra specializált szervezet igénybevétele. Ez úgy lehet, hogy a mi szabályozórendszerünkben a költségeknek .nem nagy a szerepe. És a termelés esetleges | zavarai, kiesései sokkal kellemetlenebbek a vezető számára, mint az, hogy az önellátó szolgáltatás-költsége mekkora. Ám van itt még'egy ok, ami miatt a szolgáltatás lemaradt: az elmúlt években a beruházások lényegében elszívták a pénzt a szolgáltatás fejlesztésétől, s a beruházás-éhség következtében, a gyártók megengedhették maguknak, hogy ne törődjenek termékeik kiszolgálási hátterével. A tennivalók következnek az elmondottakból, vagyis már nem elég gyártani. Az eladhatóság egyik feltétele, hogy a terméknek legyen szolgáltató háttere. Mert aki vesz, az egyre inkább' arra is kíváncsi, hogy miként működik majd a gyártmány, amit megvásárolt. A piaci kényszer mellett a szolgáltatás fejlesztésére szorít az is, ho^y a mai pénzszűke világban Viszonylag olcsóbb a szblgáltatásra ráállni, mint beruházni, azaz árutermelő egységet létrehozni. A jövő útja: a számítógépes nyilvántartás A szolgáltatás helyzetére, minőségére a mező- gazdasági üzemek sokkal érzékenyebbek, mint az ipari vállalatok. Köztudott, milyen nehézségeink vannak évről évre a hirtelen megnőtt géppark karbantartásával és felújításával. A feladat szinte teljesíthetetlen, ha meggondoljuk, hogy manapság 27 ország 450 szállítójától vásárotok mező- - ■ gazdasági gépeket és alkatrészeket.'Ezeknek a gépeknek a kiszolgálása' úgy történik, hogy minden évben mások végzik a garanciális ellátást, mert mindenki ráfizet és gyorsain továbbadja. Közben akit ellátnak, állandóan panaszkodik, hogy rosz- szul végeztek el a szervizmunkákat. A legtöbben úgy segítenek magukon, hogy saját kisüzemükben javítgatják az elromlott gépeket, esztergálnak hozzá alkatrészt, s naponta cserélik, mert olyan gyakran tönkremegy. Vannak-e jól felszerelt , javítóüzemeink, diagnosztikai állomásaink, ahol több üzem részére mindent meg lehetne oldani, el lehetne végezni... ? Bács-tKiskun megyében csak Baján van a BKR-nél. Igen tanulságos az a kép is, amit az alkatrész- ellátás mutat. Üjabb bizonyítóka annak, hogy nem elég a pénz, ha nem tudjuk okosan felhasználni. Évekig arra panaszkodtunk, hogy nincs elegendő alkatrész. Most negyven százalékkal több van, mint kellene. Csak azt nem tudjuk, hogy milyen van, kinél és mennyi. Bács-Kiskun 140 mezőgazdasági üzeméből egyik sem tudja a másikról, hogy annak mije van. Az egyedi próbálkozások, beszerzések, tartalékolások időszakát éljük? Hern ánykedünk, hogy lesz belátható időn belül számítógépes nyilvántartási rendszer. Több száz milliós ráfizetés ', Szándékosan, hagytam utoljára a közlekedést. Nemrégiben egy vizsgálat foglalkozott mezőgazda- sági útjaink minőségével és a teendőkkel. A megye mezőgazdasági üzemeiben 2700 kilométer út van. Ennek egytizede, 270 kilométer, szilárd burkolatú. Lássuk, mennyi a gépek fogyasztása ezeken az utakqn. Ha szilárd úton egy egységnyinek vesszük a gép fogyasztását, akkor száraz földúton ennek a négyszerese, felázott terepen 24 (!) egységnyi. Évente több száz millió forintot költünk csupán a többlet üzemanyagra. S ezeknek az utaknak a karbantartása is pénzbe kerül. A többletköltségekből 50—100 kilométer szilárd utat lehetne évente építeni! Fogjunk össze, csoportosítsuk a vállalátok erejét egy-egy térségben. Ha nem is máról-holnapra, de öt-tíz év alatt nagyot változhatna a helyzet. Igen korszerűtlen ma már a vasúti szállítás is. A mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen szánaz- és hűtővagonoknak csak a töredékével rendelkezünk. Ha pedig a legkorszerűbb szállítási módszereket nézzük: nálunk a mezőgazdasági árunak csak 1,3 százaléka' utazik konténerben, raklapon meg csupán • 1 százaléka. Svédországban, Svájcban ez az arány 30—40 százalék. A MÁV már teljesítette a megszűnő vonalak és állomások „programját”. Ennek következtében a megye legfejlettebb mezőgazdasági potenciálú déli része vasúthiányhan szenved, ami az áruszállítást rendkívül megnehezíti. Ez utóbbin persze már bajosan segíthetünk. De az előzőekben felvázolt és érzékeltetett, meggondolásra késztető problémák — részint értelmes jó akarattal, részint pedig a szabályozók tervezett és a fejlődéshez illeszkedő, fokozatos kiigazításával — megoldhatók. _ Gál Gyula a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője AZ ELSŐ KASZÁLÁS Megkezdték a lucerna első kaszálását a szanki Üj Élet Szakszövetkezet 155 hektáros közös művelésű tábláján. Kilencven hektár .terméséből lisztet készítenek, ' hatvanöt hektár „eredményével” pedig juhaikat tán Iái iák. KISTERMELŐKNEK AJÁNLJUK!
