Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
1984. Június 20. • PETŐFI NÉPE • 5 MA SZOBROT AVATNAK KECSKEMÉTEN A NÉPI LENGYELORSZÁG 40 ÉVE In memóriám Bartók Beszélgetés Amerigo Tóttal Januárban Bács-Kiskunban járt a magyar származású, világhírű szobrász, Amerigo Tot. Ekkor vált elhatározássá az az ötlet, hogy Mikrokozmosz a makrokozmoszban című, Bartók Bélának dedikált szobra Kecskeméten kapjon otthont. Élve az alkalommal, a hetvenöt esztendős művésztől interjút kértünk — bizonyár^ még emlékeznek rá kedves olvasóink —, amelyben elmondta, miért szeretné, ha éppen ebben a magyar városban állítanák fel ezt az alkotását: „Egyrészt, mert erős baráti szálak fűznek ide. Másrészt, ha azt mondjuk Kodály, a zeneszerető emberekben azonnal felötlik a nagy kortárs, Bartók Béla neve is ... ” Később még egy alkalom adódott — immár Budapesten —, hogy beszélgessünk az évtizedek óta Itáliában élő mesterrel : művészetről, világszemléletről, Kecskemétről... S persze a szobráról, melyet ma délelőtt tíz órakor avatnak fel a megyeszékhely főterén, a Kodály-iskola előtti parkban. (Tóth Sándor felvételei) — Legutóbb azt mondta, hogy az elmúlt fél évszázadban, mióta idegenben él, örök dilemma nehezedik életére: „megmaradni magyarnak”. A fel- szabadulást kővetően mégsem látogatott haza több mint húsz évig. Miért? — Mert Rómában olyan híreiket kaptam — különösen az ötvenes évek elején —, amelyek megkérdőjelezték a művészet szabadságát Magyarországon. S mi lehet ríasztóbb_egy művész számára, mint az alkotói, eszté'tiikiai, szabadság hiánya? Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen kellemesen csalódtam, amikor a hatvanas években újra magyar földre lépteim ... Azóta, ha egészségem engedi, szinte minden évben hazalátogatók. Van úgy, hogy többször is. — Sokáig az úgynevezett hagyományos, figura- tív szobrászatot követte. Táncoló bacchánsnők, Kavicsasszony, Ülő nő, Csurgói madonna, hogy csak néhány alkotást említsünk ebből a korszakából. Azután egyre inkább az absztrakt kifejezési formákat kereste, |s az utóbbi évtizedekben létrehozott művei — közöttük a Mikrokozmosz a makrokozmoszban című szobra — szinte már kivétel nélkül nonfiguratívak. — Előbb a figuratív plasztikát kellett tökélyre vinnem — birtokba vennem valamiennyi titkát —, hogy azután az elvont szobrászat felé fordulhassak. Mert kevés csupán a felismerés, hogy a jelek, jelképek' nem célók, hanem eszközök: megfelelő technikai tudás és szemlélet 'kell ahhoz, hogy művészi módon. — gondolatokat közölve és ébresztve — használni is tudja valaki ezeket-fez eszközöket. Ami a maga nemében, egy határtalan lehetőségeket kínáló, csodálatos valami! Gondoljon csak bele! Ha én egyetemes jelekkel fejezem ki magiamat, akkor valójában internacionálisan kommunikálok ... — Mit mond, mit mondhat a kecskeméti embereknek ,a Mikrokozmosz a makrokozmoszban című, nonfiguratív szobra? — Én ' éjzzel a művemmel megpróbáltam plasztikusa^ ábrázolni Bartók élete végén komponált szvitjeinek mondanivalóját. Á nagy magyar zeneszerzőnek ez a száztíz zenei darabja teremtés volt, s egyben része a teremtésnek, ö a végtelenség húrját pendítette meg, amit mi azóta is visszhangzunk. Persze soha nem lehet tudni pontosan, hol kezdődik a makro- és a mikrokozmosz, mert a határokat egyetlen szó összemossa: az élet. S ebből a perspektívából már az a megállapítás sem hangzik furcsán, hogy a végtelent irii tesszük végtelenné. Szóval én azt akartam, hogy anonim módon, de Bartók legyen ez a szobrom ... Hogy mit mond, mit mondhat? Hiszem, hogy aki ismeri és szereti Bartók zenéjét, annak különösen sokat; az anya- föld göröngyeitől a világmindenségig ... — S annak, aki járatlan a zene világában? — Nézze, én nagyon remélem, hogy ez a nonfiguratív szobor olyan, mint egy húsosfazék, amelyben mindenki megtalálhatja az ízlésének, étvágyának megfelelő falatokat. Emlékszem, az ötvenes évek elején, amikor a Termini pályaudvar épületének homlokzatára készítettem reliefét — elvont # A szobor talapzatának tervet Somlai Tibor építész készítetté. Képünkön ő látható, az idős mester társaságában. formákból létrehozott dambonművet —, véletlenül tanúja voltam az állomás előtt két taxisofőr beszélgetésének. Az egyik, felnézve a homlokzatot körülölelő domborműre, oldalba bökte a társát: „Szerinted mi ez?” Mire a másik: „Mit tudom ón, de ne-, kém tetszik.” S azt hiszem, ez a lényeg. Pontosabban : ez is... De mondok egy másik esetet. Tihanyban volt égy kiállításom, s a bejáratnál fotókat árultak a szobraimról. Bejött egy iskolás csoport, s észrevettem, hogy az egyik kisgyermek — olyan tízéves forma —, a többiekkel ellentétben, csak a nonfiguratív szobrokat ábrázoló képek közül válogat. Megkérdeztem tőle, hogy neki miért éppen ezek tetszenek. Mire a kisfiú ezt válaszolta: „Azért, mert ezek sakkal inkább arra késztetnek, hogy elgondolkodjam rajtuk.” Talán mondanom sem kell, mit érettem abban a pillanatban ... Hiszen benne volt e mondatban szinte mindaz, amiért eddig éltem, dolgoztaim ... — Milyen benyomásokkal utazott el Kecskemétről? — Hogy szívesen, örömmel jövök vissza máskor is. Mert igazán csak felsőfokban, tudok beszélni az önök városáról. Nemcsak Kodály és az ő valóbap világhírű tanításai miatt. Kedives és művészetszerető emberek lakják, ami látszik is Kecskemét arculatán. — Tavaly ősszel avatták fel a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a Mag apoteózisa című, méreteiben is monumentális domborművét, ami osztatlan sikert aratott, s amiről azóta is rengeteget írnak, beszélnek országszerte. Boldizsár Iván Aszerint, olyan ez a mű, mint egy ateista oltárkép. Viszont van, aki a világrobbanást látja benne. S ha már itt tartunk; mint művész, optimistának tartja önmagát? ____ — Vallom, hogy az élet nehéz, kegyetlen, sőt még nehezebbé, kegyetlenebbé válhat, ami ugyebár eléggé pesszimista szemlélet. Ugyanakkor minduntalan azt várom, remélem, hogy az élet megcáfoljon ebben., ami viszont már optimizmus v... Nagyon -félek egyébként attól, hogy olyan mechanisztikus világba rohanunk, amelyben háttérbe szorul a művészet, s ezáltal a humánum, a játékosság, a szeretet és megannyi nagyszerű emberi tulajdonság. Nem szabad, hogy ez megtörténjen. Én mindig vállaltam a harcot a káros, pusztító szándékokkal szemben, és nemcsak mint művész. — Igen, ez utóbbi szavainak ékes bizonyítéka — amit csak kevesen tudnak a világhírű szobrászról —, hogy Hitler hatalomrajutását követően, az olasz partizánokhoz csatlakozva, részt vett az ellenállásban ... — Meggyőződésem, hogy az emberhez méltó életért, a humánumért, az erőszak és a pusztítás ellen mindenkinek kötelessége — tudása, adottsága, tehetsége szerint — küzdeni. A Mag apoteózisa arról „beszél”, hogy ha a növény lehull: meghal, ám a magját a földre ejti. Vagyis a halál egyben egy új élet születése is, s a kezdet és a vég egyidejű találkozásában a mag jelenti az élet folytonosságát. Ezt a biológiai törvényszerűséget azonban — ami a gondolattársítás számtalan lehetőségét 'kínálja a művész és a műélvező számára —, valóban megszüntetheti egy világrobhanás. Így tehát nem csoda, ha az emberekben ilyen érzést és gondolatokat is kelt ez a dombormű ... — Megvallom, bennem az első pillanatban hasonló félelmet keltett a Bartóknak dedikált szobra is. Mert igaz, hogy egy bizonyos perspektívából nézve a végtelent mi tesszük végtelenné, ám ennek ellenére mégis tőlünk függetlenül létező jelenség. Ahogy légy világégést előidézhető „csoda- fegyver” — amire ugyancsak asszociálhatunk, Mikrokozmosz a makrokozmoszban című szobrát nézve —, általunk, emberek által létező (sőt létrehozott!), mégis ma úgy érezheti az egyszerű halandó, hogy tőle már független mind a létezése, mind a felhasználása. Ezen kívül persze, számtalan érzést és gondolatot képes ébreszteni még e .szobor — mint blinden kitűnő alkotás —, különösen, ha Bartókkal, zeneműveinek élményvilágával társítjuk. — És tudja, mi a legszebb? Ha e „felébresztett” gondolatokkal, érzésekkel egymást is kölcsönösen gazdagítjuk. A kavicsok, ahogy sodródnak; egymáshoz ütődnek vagy simulnak, köziben csiszolják egymást. S valahogy ilyenek az emberek is, éppen ezért keresni, sőt fakasztani kell olyan forrásoteált, amelyek sodrában csiszolódhatunk; finomabbá, szebbé, értékesebbé válhatunk. Az emberek művészet szeretele pedig olyan, mint amikor kiemelünk a vízből egy sodródó, érdekesen szép formájú kavicsot, I aranypor csillan rajta a verőfsnvben ... — Mindehhez azonban művészek és. művek kellenek. S ha így nézzük, örvendetes, hogy egyre több a művész- napjainkban, nemcsak Magyarországon, szerte a világban. Vagy nem? — Tudja, ez olyan dolog, hogy Alaszkába például százezreik mentek az aranyláz idején — vállalva minden meigpróbáltatást —, mégis csak nagyon ; kévésén találtak aranyat... * — Hazajön a kecskeméti szobor avatásra? — Mindenképpen, ha tudok. Sajnos, évek óta gyötör egy betegség .. j Most is hónapokiig, feküdtem svájci és olasz klinikákon. Megöregedtem. Reszketnek a kezeim, s bot nélkül szinte lépni sem tudok. De nagyon remélem, hogy ott lehetek az avatáson, az önök szép városában ... * Kétségtelen, hogy hasonló reményetekéi várja az avatóünnepséget Bács-Kiisikun valamennyi művészetszerető embere, örömmel konstatálva, hogy Csurgó,, Gödöllő, Pécs és Tihany után, egy úlalbb magyar város: Kecskemét is otthona lehat a világhírű szobrász, Amerjgo Tot egyik alkotásának. Koloh Elek 1. Adottságok és távlatok A népi Lengyelország az elmúlt négy évtizedben elért eredményeit az utóbbi esztendőkben felmerült nehézségek ellenére sem vonhatja kétségbe senki. /Visszavonhatatlanul a múlté miár a krónikus munkanélküliség és a falusi lakosság nyomoré, a kirívó szociális különbségiek soré. Már csak az idősebb nemzedéknek vannak személyes emlékei a hatmillió emberáldozatot követelő és mérhetetlen pusztításokét okozó második Világháborúról, valamint az ország újjáépítéséről. Lengyelországban az elmúlt 40 esztendőben több mint 500 nagy és több ezer kisebb ipari üzem épült, a nagyobbak gépparkját a 70-es években felújították és korszerűsítették. Üj ásványi nyersanyag-lelőhelyek egész sorát tárták fel: az ország keleti részében, Lublin környékén a szénmedencét, az alsó-sziléziai Lubin és Glogow körzetében a rézbányákat, és még sorolhatnánk a példákat. A kőszénbányákból ma éyi mintegy 200 millió tonné szenet hoznak felszínre, barnaszénből körülbelül 45 millió tonnát, a villamosenergia-termelés 130 milliárd kilowatt (most épül az első atomerőmű Zarnowiecben). Nyersacélból 18—20 millió tonna, tiszta rézből több mint 360 ezer tonna, gépkocsiból (személy- és tehergépkocsi, valamint aiuitó- busz együtt) mintegy 400 ezer darab az éves termelés. Az elmúlt 40 esztendő során Lengyelországban számos új ipar•m ág jött létre. Ezek évente töt#) minit 400 ezer magnetofont, mintegy 600 ezer televíziót (ezen belül 200 ezer színes tévét), több mint 2,1 millió rádiót, továbbá számítógépeket és száímítógép-ki- egiészútő berendezéseket, 1962 óta pedig mikroprocesszorokat állítanak elő. Aránylag magas fejlettségű ’ a lengyel- szerszámgép- ipar. Ami Lengyelország élelmiszer- gazdasági potenciálját illeti, erről is szemléltetésiképpen néhány adat. Az országiban jelenleg évente töibb mint.22 millió tonna gabonát takarítanak, be. A gyümölcstermés nagyságát tekintve (ami például almáiból 2—2,5 millió tonnla) Lengyelország az európai országok élvonalába tartozik, s ugyancsak fejlett a zöldségtermesztés. A Lengyel Népköztársaság 'gazdasági életének a fellendítéséiben fontos szerepe van a- vállalatok önállóságára, önfinanszírozására és önigazgatására épülő gazdaságirányítási rendszer általános reformjának, amelyet 1982-ben vezettek be. Ugyancsak fontos a szerepe a szocialista közösség országaival folytatott, mindinkább szorosabbá váló gazdasági együttműködésnek és árucserének. A feladatok, amelyek a lengyel nép előtt állnak, természetesen még nagyok. Valóra váltásuk sok éves munkát és számottevő ráfordításokat igényel. Interpress—KS Az Interpress lengyel sajtóügynökség, a Központi Sajtószolgálat és a Petőfi Népe közös pályázata Most és a következő öt héten egy-égy alkalommal cikk található lapunkban Lengyelországról, a végién két kérdéssel, totószerűen három válaszlehetőséggel (1, x, 2). Kérjük, a válaszokat gyűjtsék össze és együtt küldjék be a következő címre: Lengyel Kultúra, 1065 Budapest, VI., Nagymező utca 15. A beküldési határidő: 1964. július 31. A helyes megfejtők között értékes díjakat sorsolnak ki. Fődíj: kétszemélyes, négynapos tartózkodás a varsói Fórum-szállóban, oda-ivissza ingyenes repülőjeggyel. További díjak: lengyel népművészeti tárgyak — az Interpress, az Orbis, a LOT és a budapesti Lengyel Kultúra ajándékai. Sorsolás: 1984. augusztus 15-én. A nyertesek névsorát augusztus 20-a után lapunkban közöljük. KÉRDÉSEK: I. Lengyelország legfőbb nyersanyagkincse a kőszén. Mennyit termelnek belőle évente? 1 50 millió tonnát x 100 millió tonnát 2 Mintegy 200 millió tonnát. II. Mikor vezették be Lengyelországban a gazdaság- irányítási rendszer általános reformját? 1 1975-ben x 1982-ben 2 1965-ben • A katowicei kohómű a 70-es években létesült. KÉPERNYŐ Gondolkodjunk közösen Pályázati felhívás Az Országos Magyar Bányászati- és Kohászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és vízbányászati szakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Olajipari Múzeum történeti pályázatot hirdet azzal a céllal, hogy a magyar Olajipar iránt érdeklődök mind szélesebb rétege kapcsolódjon be az iparág életével, történetével, fejlődéséivel kapcsolatos anyaggyűjtésbe, illetve -feldolgozásba. Pályázni lehet a kiírás időpontjáig másutt még nem közölt és más pályázaton nem szereplő egyéni vagy csoportos pályamunkákkal: — technikatörténet, — technológiatörténet, — gazdaságtörténet, — üzem- és vállalattörténet, — a munkaerő fejlődésének története, — a testületi vezetés és munkásfórumok szerepe a vállalati döntés előkészítésében; vezetési módszerek, az üzemi demokrácia fejlődésének története, — a vállalata jogalkalmazás és igazgatástörténet, — a munka- és életkörülmények fejlődésének, a szocialista munkaverseny, a brigád- és törzsgárdamozgalom története, — az olajipari települések története, — a szociális és kommunális ellátottság fejlődésének története, — a sport-, kulturális, köz- művelődési ellátottság fejlődésének története, _ életrajz, visszaemlékezés, k rónika, továbbá , — technikatörténeti értékkel bíró — lehetőleg működőképes _ makettek, modellek és oktatáshoz, bemutatáshoz felhasználható kisebb gépek, berendezések, műszerek, szerelvények stb. metszetéi« A pályázat titkos, így ázon csak jeligével beküldött munkák vehetnek részt. A -pályamű szerzőjének (szerzőinek) adatait lezárt, azonos jeligéjű borítékban mellékeljék. A pályázatokat 2 példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (Zalaegerszeg mi, Pf.; W.) postán kell beküldeni. Beküldési határidő: 1985. május 31. Pályadíjak: I. díj’: (1 db) 5000 forint, II. díj: (2 db) egyenként 3500 forint, III. díj: (4 db) egyenként 2000 forint. Az eredményhirdetés 1985 októberében, a múzeumi és műemléki hónap keretében történik. A pályázók kutatómunkájának megkönnyítése érdekében a a Magyar Olajipari Múzeum Archívuma, adattára, szak- könyvtára és más gyűjteményei forrásértékű anyagai, az egyes gyűjteménycsoportokba tartozó szakanyagok címjegyzéke érdeklődés esetén rendelkezésre állnak. Hajdanán a szomszédasszony- hoz vagy a cimborához, jó komához fordult a tanácsot óhajtó. A saját ügyeikben határozatlanok, a mit tegyék dilemmájával viaskodók a napi- és hetilapok elterjedése óta a szerkesztőségeket ostromolják kérdéseikkel. Mivel százam és ezrem kerülhetnek hasonló helyzetbe, mivel a szokásjog által nem szabályozott körülmények közé sodort a megváltozott élet milliókat, érthető az újságok illetékes rovatához küldött levéláradat. A televízió sem nélkülözheti az efféle kapcsolatokat. Jellegéből következően nem vállalkozhat olyan „sajtóposta”. műsorote kialakítására, mint a Magyar Ifjúság, az Üj Tükör vagy a Szabad Föld megfelelő rovatai. Nem untathatják a- nézőket a mégiscsak szűk 'rétegeket érintő problémák tisztázásával. Újra és újra emlékeztetnünk kell arra, hogy ma még nem lehet a tévé valaki számára érdektelen műsorait átlapozni. A legritkábban fordul elő, hogy bárki tiltakozna napilapja, havi folyóirata vala. melyik cikke miatt, csupán azért, mert nem keltette föl a figyelmét, mert fölöslegesnek tartja. El sem olvassa, továbbsiklik a szeme a kíváncsiságát fölkeltő írásokra. Sokan már előre eldöntik, hogy mit olvasnak el. A 'képernyő előtt ülők többsége elvárja, hogy őt, és csakis őt szolgálja a tévé. Burkolt „szerkesztői üzenetek”, nek tekintem az olyan műsorokat, mint — például — a Jogi esetek, a Családi kör. Érdemük, hogy többnyire érdekes történetbe csomagolt közhasznú, a köz- gondolkodást „befolyásoló információkat, cselekvésmintákat is tartalmaznak. Ráadásul életsze- rűek, mert szinte minden „szereplő” úgy véli, hogy nála van a bonyolult vagy annak látszó ügyeket megoldó, a titkolt igaz- < ság zárját kipattintó kulcs. Valódi és vélt érdekek, különböző fölfogások ütköznek, mint az életben.. Kétségtelenül a Jogi esetek a népszerűbb. Némi, nem indokolatlan rosszmájúsággal mondhatnám, hogy sokak számára ma is fontosabb a pénz, a birtoklás, a pozíció, mint az élet minősége, azért. De az igazságnak sem felelne meg az ilyen vélekedés. A Jogi esetekben sikerült vonzó egyéniségeket megnyerni az ügyekben. (Természetes, hogy dr. Erős Pált más, élelmes szerkesztők is foglalkoztatták. Most már minden szavára odafigyelnek, kedvelt tévés személyiséggé alakult.) Hitelesebbek a Jogi esetek szituációi. A pedagógiai töltésű Családi kör túlságosan is tanmeseszerű. A legutóbbi kétrészes Kell egy férj?!-ben mondandójuk szerint túlságosan egysíkúra sikeredtek a szereplők. Sajnos, Bohák György rendező sem híve az árnyalatoknak. Emiatt már az első pillanatban eldől, hogy kikkel rokonszenvezünk, milyen álláspontot helyeslünk. Az Agrárvilág (Áru — piac — érték) szerda este közös dolgainkról késztetett közös gondolkodásra. Ma már fölismertük, hogy a családi pénztárcák is megérzik iparunk, mezőgazdaságunk pillanatnyi helyzetét. A világgazdaság naponta változó képlete új meg új megoldást követel. (Jellemző, hogy már üzemi lapok is közölnek külgazdasági híreket.) A Szegedi beszélgetések — e sorozat ismertetésére alkalomadtán visszatérünk — ezúttal Kisváros, vidéki esség címmel teremtett alkalmat a szembenézésre. Mert — kiderült a műsorból — nemcsak a kisvárosiak létét, közérzetét befolyásolja, hogy mit gondolnak . önmagukról, róluk, hanem gondolkodásunk színvonalát általában. A szerkesztő műsorvezető Pavlovits Miklós volt, operatőr Kiss Róbert. A jó ritmusú beszélgetésen részt vett dr. Szabó Miklós, a kiskunhalasi városi pártbizottság első titkára. A műsort Tóth-Szöllősi András rendezte. Csak akkor érthetjük a mát, ha tiszta képünk van a tegnapról. A Magyarország 1944-ben című kerekasztal-beszélgetés teljes mértékben igazolta a várakozást. Őszintén, a világpolitikai realitások, az adott történelmi folyamatok teljes ismeretében tárták fel azt a tragikus utat, amely a nyilas hatalomátvételhez vezetett. Heltai Nándor
