Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-13 / 111. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM m. KITEKINTÉS A kárpát-ukrajnai magyar irodalom A kárpát-ukrajnai magyar irodalom a szomszéd országok területén kifejlődött magyar nemzetiségi irodalmak közül a legfiatalabb. Az Erdős Kárpátok és a Tisza között elterülő vidéknek gazdag magyar történeti és művelődési hagyományai is vannak, talán elég, ha a Munkácsy várát védő Zrínyi Ilonára, az e tájon kibontakozó Rákóczi-féle függetlenségi háborúra gondolunk. Ezek a hagyományok a népköltészet alkotásaiban élnek tovább, nemcsak a magyarok, hanem az ukrán lakosság körében is, e területen, amely 1945-től a Szovjetunió tagállamának, az Ukrán SZSZK-nak a része Kárpátontű- li Terület elnevezéssel, A nemzetiségi művelődés ügyét a Munkás Üjság, majd hamarosan a belőle szervezett Kárpáti Igaz Szó című napilap vállalta magára. A lap azonban egészen 1967-ig az ungvári ukrán nyelvű napilap (a Zakarpatszka Pravda) magyarra fordított cikkeit közölte, s ezért a kárpát-ukrajnai magyar irodalomra nem tudott hatást gyakorolni. Az irodalmi termést ritka időközökben megjelenő almanachok gyűjtötték egybe (Űj Hang, 1954; Szovjet-Kárpá- tontúl, 1955; Tavaszi napsütés, 1955; Kárpátontúli elbeszélők, 1956). Az Ukrajnai írószövetség Kárpátontúli Tagozatának kiadásában 1958-ban jelent meg a Kárpátok című almanach. Ezután különböző időszaki kiadványok (Kárpáti Kalendárium, , Naptár), illetve orosz és ukrán lapok adtak teret a nemzetiségi irodalomnak. 1966-ban átszervezték a Kárpáti Igaz Szó című lapot: ettől kezdve önálló szerkesztőséggel dolgozik, s ezen belül Neon címmel megjelenő irodalmi-művészeti rovata tölt be irodalomszervező szerepet is. Hasonló szerep jut a Kárpátontúli If- *júéág és a beregszászi Vörös Zászló című lapok rendszeresen megjelenő irodalmi oldalainak, valamint lüTO-től a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletének. Megindult a magyar könyvkiadás is: 1951-ben megjelent az első magyar nyelvű könyv: Balia László Zengj hangosabban című verseskötete. Később a Kárpáti Kiadó keretén belül magyar szerkesztőség alakult. A. magyar színházi kultúrát a Beregszászon működő Népszínház ápolja, amely sajátos vállalkozás: állami keretek között műkedvelő társulattal lép fel rendszeresen. A nemzetiségi irodalmi és tudományos tevékenység színhelye az ungvári egyetem magyar tanszéke. A tudományos kutatók közül különösen Váradi-Sternberg Jánost kell említenünk, aki a magyar—orosz kulturális kapcsolatok kutatása terén ért el eredményeket. A magyar nemzetiségi irodalomnak fő szervező egyénisége Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, aki költő, drámaíró, regényíró, ríporterpályát mondhat magáénak. Verseiben közéleti elkötelezettségét fejezi ki, prózai munkáiban a vegyes nemzetiségű kárpátaljai vidék életét mutatja be. Hat novellás- kötete, két regénye, gyermekverseinek kötetei jelentek meg, és két színművét adták elő. A legjelentékenyebb kárpátaljai magyar költő a néhány éve elhunyt Kovács Vilmos volt. Lázas a Föld, illetve Osillagfénynél című versesköteteiben őszinte szavakkal számolt be az Ungvár és Beregszász környéki magyarság életéről. A népi származású értelmiségnek azokról a tapasztalatairól adott számot, amelyek idehaza főként Nagy László vagy Csoóri Sándor költészetéből ismerősek. A népi hagyományokat követte, nagy műgonddal alakította ki tiszta szavú költészetét, a hagyományos dallamban modern érzékenységet és nyugtalanságot is kifejezett, ö írta a kárpátaljai magyar irodalom egyik kiemelkedő regényét is; az 1965- ben megjelent (új kiadást érdemlő) Holnap is élünk című önéletrajzi munkájában az egyszerű dolgozó emberek tapasztalatait szólaltatta meg. Mellette az idős parasztköltőnek, Sütő Kálmánnak, továbbá Kecskés Bélának és Szemes Lászlónak van nagyabb szerepe. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom fiatalabb nemzedéke a hatvanas évek végén lépett színre. Antológiájuk A várakozás legszebb reggelén (1972) címmel látott napvilágot. Először a Kár-; pátontúii Ifjúság mellett működő Forrás Stúdió, majd miután ennek munkáját súlyos ■ bírálat érte, a Kárpáti Igaz Szó irányításával dolgozó József Attila Irodalmi Stúdió keretében foglalkoznak a nemzetiségi irodalom mű- Hélykérdéséüvel. („Léndület’' címmel havonta állandó oldalon nyújt megjelenési lehetőséget számunkra a Kárpáti Igaz Szó.) E nemzedékhez tartozik Balia D. Károly, Balogh Balázs, Vári Fábián, László, Fodor Géza, Füzesi Magda, Finta Éva, Horváth Gyula, további tagjai voltak a későbbiekben Budapestre települt Balia Gyula és Benedek András. Az utóbbi években a fiatalabb nemzedék is önálló verseskönyvekkel jelentkezett. Az ő írásaikból adott közre válogatást az 1977-ben megjelent Szivárványszínben című antológia, illetve az 1980-as Dolgos kézfogás című prózagyűjtemény. A viszonylag kis létszámú kárpát-ukrajnai magyarság köznapi életéről, hagyományairól és kultúrájáról a fiatal költők és írók munkássága révén kapunk újabb beszámolót. Pomogáts Béla MEZEI ANDRÁS: Körforgás Ember a létből úgy megy el: egyik szemében ül a hold, másik szemében ül a nap, hajában fák jajonganák. Megőszülnek a tengerek, mint hogy ha lenne emberi az elmúlás havában is á lét — az ember-nélküli. Akkor két nap jön kétfelől. Fejét az aranysatúba önként illeszti be a föld — Kemencébe a koponya. De lön az utolsó napon ismét a világ kezdete. A roppant héj a fény-magot zúzza, de nem roppan bele. VERASZTÓ ANTAL: Orfeusz A térdrehullt éjszakában képzeletem falától elvált egy árnyék ő volt az, a holtából visszatérő kinek nyomában nádasba szelídülték a szelek az álmok zöld partjai előtt Eurüdikét várta! Halál és Idő felett. GYŐRI LÁSZLÓ: Albérlők Ahol mi lakunk, arra van észak. Ahol a lámpa ég. Gyújtjuk a lámpát: éjszaka, süvölt a szél, a sarkvidék, és megmart ebként ugat a fóka, a rozmár agyara töri a lélek nagy jegét. A szobában a lámpafény, mint a fákon a zöld moha. Virraszt, világít, arra ég, amerre észak csillaga, '* Lakások, házak pólusa, vakít a kiadó szoba: lépteidet, hogy el ne vétsd. SASS ERVIN: S. nem felejti ötvenegyet rávésték a homlokára gyáva vagy kisfiam gyáva próféta lehetett volna ha azt a kést visszadobja ha a célpont is ő maga befogadja a kő-haza 9 Bukta Imre: Mossák a gyümölcsfákat (részlet). MÁTÓL LÁTHATÓ Bukta Imre grafikái a Kecskeméti Galériában Az Idei Bács-Kiskun megyei grafikai kiállításon te találkozhatott a kecskeméti közönség Bukta Imre munkáival, aki az elmúlt években többször te vendége volt a műkertvárosi művésztelepnek. A Kecskeméti Galériában májusban látható grafikái az 1975 óta következetesen kialakított, úgynevezett mezőgazdasági képzőművészethez tartoznak. A természet, a paraszti világ érzékeny regisztrálása határozta meg korábbi munkáit. Ismert „Zsebka- sza-készlete” a kicsinyített, gondossággal elkészített kaszanyéllel, fenőkővel egy már eltűnő, elvesző tevékenységre emlékeztetett. Ez a lírai felfogás jellemzi a most kiállított hét rajzot is. Mindegyik alkotásán apró vo- nalkák építik föl a képmezőt — melyek a valóságos mező képét adják elvont, ugyanakkor végtelenül egyéni, érzékeny jeleikkel. Az öt esztendeje — legkorábban — keletkezett Tollrajz a beleírt levéllel az otthonnak, a szülői szeretetnek állít emléket. Felül- nézetből szemlél, s a kép jobb felső részén elhelyezkedő házat a gazdasági udvarával ugyanazok a változatosan alkalmazott vonalak alkotják, mint a mezőt, érzékeltetve a két életszféra alapvető összetartozását. Kaszás képén a vonalkák már az érett gabona hajladozó, útakkal feltört tábláivá válnak — a természet struktúrájának általánosított képeként, A középmezőben arató kaszák munkáját a rajzon radírozás mutatja. A további képek már nemcsak a grafika eszközeivel készültek. A vonalkázott alapstruktúra többértelművé válik: megjelennek a színek. A Mossák a gyümölcsfákat, valamint a Viszik a nagy esőcseppeket című alkotásait az aszályos esztendőkben a termésért aggódó embereknek nem kell sokáig magyarázni. Bukta Imre művészi magatartására jellemző, hogy gondol erre. A művész teremtette világban kék munkaruhás fel- hóemberek gondoskodnak a rügyező fákról, a sarjadó vetésről.' A Viszik a nagy esőcseppeket című grafikáján több nézőpont és lépték kerül egy képbe. Betétként jelennek meg a zöldellő fák. Ugyanezt a megoldást alkalmazza a Gyümölcsszedő lányok című lapon. A gyümölcsszüret kis képét repülő madarak keretezik, s választják el az alapszövedéktől. A képeslap betétek és az írottfestett érzékeny szöveg egymás- mellettisége erősíti a rajz naplószerűségét. Ez a napló azonban az újabb képeken is a természettel való együttélésnek — együttérzésnek — a dokumentuma. Simon Magdolna 9 Bukta Imre: Viszik a nagy esőcseppeket. Frici bácsi Engem a böjti szelek simogatnak. Visszahozzák ifjúságomat, amely így több évtized távlatából tekintve. te olyan változó volt, mint maga a történelem. A vidám, gondtalan korszakok keveredtek a rémülettel, a fájdalommal. A felnőttek iránti csodálatot, olykor a gyűlöletet, a félelem leküzdhetetlen érzése váltotta fel. Az egyik nap hinni kellett az örökké való Istenben, másnapra bűnös lett, aki nem tagadta meg a mindenhatót. Sötét ellenség vált Kovrik atyából, aki évtizedeken keresztül csendes imával oldotta fel bűneiktől azokat, akikkel ő is együtt vétkezett a gyarló örömökben, és hősként mutogatták, aki a nép nevében leleplezte az osztályellenséget Kevés azoknak a száma, akik e nagy történelmi kavarodásban biztosan irányították mindennapi életünket, akik segítettek eligazodni egy csodálatosnak ígérkező új világ mesterségesen "eltorzított eseményei között. Az egyik, akire szívem minden melegével emlékezem, a Ravasz Frici bácsi volt, gimnáziumi orosz tanárunk. Eredetileg francia—latin, szakos, de a ’történelmi körülmények úgy hozták, hogy bennünket orosz nyelvre tanított, ö is nap-nap után készült a következő órára, legfeljebb annyival járt előttünk, hogy tényleg tudta is az előírt penzumot. ■Frici bácsit'azért neveztük így, mert akkoriban ez volt az előírás. Elvtársozni nem lehetett. Bár egy ideig így kellett szólítani tanárainkat, de aztán rájöttek, hogy mi még korunknál fogva nem lehetünk elvtársak, meg aztán nem mindegyik nevelőnk tartozott ebbe a körbe. Urnák, s főleg úrnőnek nem szólíthattuk nevelőinket, mert az meg nem illett a korhoz, amelyben az úri osztály a történelem süllyesztőjébe került. így hát maradt a tanár bácsi, tanár néni, külön engedély esetén keresztnevén szólítva, ha csupán néhány év különbség volt közöttünk. A környező falvakból jócskán bejáró gimnazisták voltunk. Két-három vagont is elfoglaltunk élénk vidámsággal az óramű pontossággal' zötykölődő motorvonaton. Jó barátok voltunk mindannyian, de a faluból heten tartottunk össze éveken keresztül különös makacssággal. Történelmi ismereteink folytán Mobil_ gárdának ineveztük el magunkat, emléket állítva a Nagy Francia Forradalomnak. Mozgó alakulat voltunk, annyi bizonyos. Maradéktalanul kihasználtuk a bejárók szabadabb életét. Kollégista társainkat őszintén sajnáltuk, s kicsit le is néztük őket, amikor szolgai engedelmességgel felsorakozva vonultak a kollégium felé, hogy megkezdődjön a számunkra ismeretlen szilencium, a következő napra való felkészülés órái. Mi heten minden időnket együtt töltöttünk. Minden' titkunk közös volt. Volt rá eset, hogy a gárdából hárman udvarolunk egy kislánynak, és a viszonzatlan szerelem még inkább egybekovácsolt minket. Akik nem voltak érdekelve az ügyben, fáradhatatlanul vigasztaltak bennünket. • Frici bácsi mindent tudott rólunk, mert mindenről beszámoltunk neki. Hosszú sétákat tettünk a kisváros tenyérnyi parkjaiban együtt szerenádozott velünk az imádott ablakánál, és kollégáinál kijárta, hogy rémtetteinket ne örökítsék meg az ellenőrző könyvecskékben. A szó legnemesebb értelmében' a nevelőink és barátunk volt. Kamasz lelkünk, tetteink legváratlanabb fordulatait is követni tudta, hihetetlen gyorsasággal reagált rá. Ilyenkor aranykeretes szemüvege villant egyet, fejét felemelte, éles metszésű száját összezárta, és aztán következett, ami éppen kijárt nekünk. Iránta való bizalmunk feltétlen volt, mert soha nem érdeklődött egyiktől a másik iránt, és komolyan vett bennünket. Frici bácsiról úgy beszéltünk, mint közénk válóról. Soha nem tettünk rá megjegyzést, ami mások esetében korántsem mondható el. Frici bácsinak nem volt gúnyneve, a négyszáz diák közül senkinek nem jutott eszébe ilyet ragasztani rá. Ö a Frici bácsi volt órán és azon kívül, ha velünk volt, ha nem. Sokszor rakoncátlankod tunk, nemegyszer féktelenkedtünk. Nem tudtunk, vagy nem is akartunk parancsolni magunknak. Nehezen tűrtük a bezártságot, így aztán érthető, hogy rabjai voltunk a tavasznak. Lehúztuk a vonatablakot, tenyerünket a szélnek feszítettük és hagytuk, hogy a légzuhatag borotválja az arcunkat. Egy reggel valaki kitalálta, hogy menjünk ki csónakázni a közeli nyaralóhelyre. B. Pista, akinek az édesapja körorvos volt, korlátlanul rendelkezett lepecsételt nyomtatványokkal, a váltóknál már irta is az igazolásokat. Azért a váltóknál, mert ott rázott legjobban a vonat és mint mondta, így volt a leghitelesebb az írás. De lebuktunk, mert az egyik osztály éppen oda ment kirándulni tanár nénistül együtt. Nem részletezem. Miután Frici bácsi úgy, ahogy lehetett, kihúzott 'bennünket a bajból, sétára hívott minket. Nagy fejmosásra készültünk. Nem az lett belőle. Leültünk a Kossuth-szobor tövébe, és egyre gyengülő ellenállással figyeltük okos érvelését Frici bácsi törölgette szemüvegét, nézte, elég tiszta-e és közben beszélt hozzánk. Tudjátok meg, hogy az ember életének különböző korszakaiban eltérő jelentőséget tulajdonít egy- egy eseménynek vagy jelenségnek. Vannak dolgok, ami felett ma mosolyogva elsiklotok, és ugyanaz holnap, vagy holnapután gondolkodásra, elhatározásra, választásra késztet benneteket. Érzéseket vált ki belőletek, indulatot vagy megértést, mindegy, de közömbösek nem tudtok maradni az események és következményeik iránt. Ez így van jól. A természet ilyennek alkotta meg az embert. Életkora meghatározza az események értékrendjét. Az idő múlásával változnak az ember tulajdonságai, és a tulajdonságokkal' együtt változik a világ dolgainak fontossági sorrendje is. Az érző, a gondolkodó ember önmagához akarja igazítani az élet folyását, ami sok esetben kevés sikerrel jár. A vágyak nem mindig teljesülnek. Ezért, az teszi bölcsen, aki a vágyait a lehetőségekhez méri, így sok csalódás, keserűség, fájó érzés kerülhető el. Viszont nincs az embernek olyan korszaka, amikor felelőtlen lehet a cselekedeteivel szemben. Akkor vagytok felelőtlenek, ha közömbös számotokra tetteitek, magatartásotok következménye. Ha közömbös Számotokra, hogy magatartásotokkal jót, vagy rosszat okoztok 'magatoknak, másoknak. Tudom, ennél sokkal bonyolultabban jelenik meg az élet a számotokra. El kell tudni igazodnotok az igaz, és a hamis hálószerűén összefonódó szövevényében, sokszor magatokra hagyva, vagy bátortalanul botorkáló kísérővél. Kutatjátok a jövőt, miköz. ben' mérlegre teszitek mindazt, amit az előző nemzedék örökül hagyott rátok. Ne bízzatok hamis ígéreteikben, A ti jövőtökért, a ti életetekért nektek, magatoknak kell megküzdeni. Olyan lesz, amilyenné formáljátok a mindenkori lehetőségekhez képest. A jobb, a szebb életért való küzdelem azóta tart, amióta az ember botot ragadott az első gyümölcs megszerzéséért. És még történelmi távlatokig fog tartani, mert nem következhet be az emberiség megjósolt egyetemes pusztulása. Bár századunkban történelemmé vált a tömegek rafinált megsemmisítése, a fagy- és éhhájál, csodálatos emberi alkotások esztelen lerombolása. De ne szokj átok meg soha az emberiség ellen elkövetett bűnökért, mert nem lehet igaz, hogy ez a feneketlen gonoszság az emberi természet velejárója. Mi őszintén hittünk abban, amit Frici bácsi mondott. A beszélgetés után elmentünk a városi gőzfürdőibe. A sekély vízben fogócskát játszottunk. A fogó kétméteres betonfálról fejest ugrott közénk. Egyszer Frici bácsin volt a sor. Ugrott, és mi rosszat sejtve, elcsendesedve figyeltük, amint a víz felszínén lebegett. A partra tettük, mentők jöttek és a klinikára szállították. A csigolyatörést nem lehetett kivédeni. Néhány nap múlva négyszáz gyerek állta körül Frici bácsi ravatalát és sírját. Én a koporsó feliratáról nem tudtam levenni a szemem. Az volt ráírva: Ravasz Ferenc élt huszonhét évet. Arvay Árpád
